1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
507 I | volt az, hátán és homlokán arasznyi magasan állt a fényes fekete
508 IX | maga a padozat is el volt árasztva szétterített mappákkal,
509 VIII | a felelet tíz arany. Az árát én szabom meg.~– Nesze pénzed,
510 XII | kiaszott a vetés – nem arattuk be a vetni való magot; a
511 IX | kócsag rezgett, mint egy árboc; piros ujjasa ki volt hánytatva
512 XII | küszöbét érinté, minden vére arcába futott, fel akart szökni,
513 XIII | egy kőhajítástól; fekete arcából rémesen világlanak elő szeme
514 XVIII | vele szemközt találkozók arcaiból, köszönésük modorából maga
515 VIII | jobbra-balra, fölfedezve arcaikat, miknek ifjú bájait most
516 XV | öltözeteikben s komoly, makacs arcaikkal, s a szász rendek, jámbor
517 XVIII | viselniök magukat, hogy arcaikon senki észre ne vehesse,
518 V | színes üvegeken át a belépők arcaira.~– Miben lehetek szolgálatodra? –
519 VII | várakozó urakat.~A bejövők arcairól világosan lehete olvasni
520 VII | a sátorban összegyűltek arcait látszottak vizsgálni, egyen-egyen
521 V | barátnéját, annak kigyulladt arcáját megcsókolva.~– Igazad van,
522 X | szurtos, mint a többi, de arcalkotása bizonyítá, hogy nem e fajból
523 XVI | megdöbbent neje halavány arcától, hogy hebegve súgá Telekinek:~–
524 XVIII | oszlop tartja a roppant architrábot, nyúlánk, állatfejekkel
525 XV | az országnak; – tétesse archívumába; – s írassa alájuk: „Ez
526 XV | Bocskai és te, Bethlen, kiknek arcképeik oly néma szemrehányással
527 IV | miként ez Bethlennénél levő arcképén látható, minden érintkezés
528 XVIII | középkorbeli úri asszonyság arcképének; valaki meglökte alatta
529 XVIII | Bánfinak élethíven talált arcképétől, azután pedig nekirohant,
530 XVIII | visszavevé büszke, könnyelmű arckifejezését, melyen az elébbi indulatokból
531 XI | engemet oda? Az oláh örvendő arckifejezéssel jelenté, hogy elvezeti.~–
532 XVII | mit tartalmaz e levél; de arcodon látom, hogy mit gondolsz
533 XIII | adám tudtára a népnek. Az arcok elsápadtak, midőn egyszerre
534 XIX | untalan szorgos, sietős arcokkal jártak ki s be a fejedelem
535 VII | elmúlt minden mosolygás az arcokról, miszerint éppen csak a
536 V | arcáról; amint láthatod, arcom keresztül-kasul van vagdalva
537 XIII | ujjatlan marokból.~A fekete arcon meglátszott az ijedtség
538 V | erős kifejezéssel bírt; arcszíne a leghevesebb véralkatra
539 VIII | férfi, barna, csaknem fekete arcszínéből alig tűnik ki a ritka szakáll
540 X | eget Mauris jaculis, neque arcu” – viszonzá a filozóf, a
541 I | marciális tekintetet adnak arculatának, az erős hajlású sasorr
542 VII | rögtön újra megszelídültek arcvonásai; mélyen tekinte férje szemeibe,
543 IV | kevés beszéd jellemzék, arcvonásaiban félreismerhetetlenül uralgó
544 IX | törvényeiben, patriarkális arisztokráciájában, diák nyelvében és magyar
545 IV | széles vállú, büszke ember, arisztokrata arcán valami vad negédesség
546 VI | felőli útját, a másik a malom árka felől oldalába kerül, a
547 XI | Szent Miklós és minden arkangyalok nevére kérlek, uram – kiálta
548 X | nekirugaszkodék, s nyargalt vele árkon-bokron keresztül; a mente, fringia
549 XII | bontani a házát, ha csupa armálissal lesz is bekerítve, építtesse
550 XII | nézzen csak oda; a derék armálisták fölemelik a levegőbe, s
551 XIII | megostromolnia.~– Ez hallatlan ármány! – kiálta fel Bánfi, öklével
552 XVII | őrizzék meg Teleki Mihály ármányaitól. Óhajtom, hogy kegyelmednél
553 XVI | rajtatok! – S ti többiek mind, ármányszövő főurak, kik reszkető szíveitekbe
554 XIII | sötétében előrehaladva, amint arnautáival az utakat egyengetné, egyszerre
555 III | rémülésére mintegy huszonnégy arnót lovas vágtat be a ház elé,
556 VIII | szőnyeghintájában.~*~Az éj árnyai leszálltak. Minden élő alszik
557 V | Katalin felkacagott, némi futó árnyalatával a neheztelésnek. – Azt gondolod,
558 XI | tűz vörös fényt és sötét árnyat vetett a vad csoportozatra.~
559 VIII | világítanak szemeik. Allah árnyéka takarjon el bennünket, hogy
560 VIII | halványan lobogott, saját árnyékát sokszorozva, az ajtók előtt
561 II | bájoló, hosszú pillái félig árnyékban tartják a nagy, de nem vadfekete,
562 I | homlok valami költői fényt és árnyéklatot vonnak a különben oly daliás
563 I | vállaira, kis bajusza alig árnyékozza még be felső ajkát, kék
564 VIII | nem engedve, hogy azoknak árnyékuk legyen valahol. A boltozat
565 XVIII | megnépesíté szilaj szelleme árnyképeivel. Itt teremti magában a jövőt,
566 I | faderekakon, s nemsoká az árokhoz ér. Elöl is üldözik, hátul
567 XIV | meglehet; tán még az Árpáddal kijöttek ivadéka lehet,
568 XIII | te éjszakára próbáld meg arrafelé a kimenekülést. Ha sikerül,
569 XII | akármelyikünk. Csak az, hogy ő arrogálni, pretendálni tud, de bizony
570 XI | költészete, kik Horatius ars poeticáját sem olvasták. –
571 V | mentegetőzék Katalin –, árt neki, különben is nagyon
572 VI | keveset szokott a hadban ártani, s nagyobb a hangja, mint
573 XVI | érintenek, nem bor, hanem ártatlanok vére habzik! Gyalázat mindnyájatokra,
574 IX | Fehérvárig; ott azután kisült az ártatlanságom, de sem pénzemet, sem írásaimat
575 X | küldi – felele az egész ártatlanul.~– Hogy híják az uradat? –
576 IV | mikor már a jót megunták; árticsóka, osztriga, teknősbéka, miket
577 IX | vonásaiban csak a büszkeség árulá el a férfit.~Az ifjú megtetszett
578 XVIII | szolgalélek, midőn megölelt, árulásról gondolkozott. S én e lény
579 XIII | ezeket főbe, hogy el ne áruljanak bennünket kiáltozásaikkal.~–
580 I | feszes dolmányon, el nem árulnák benne a férfit, ábrándos
581 XV | hősöket, ti adtátok nekünk az árulókat!…~Ez utóbbi szavait már
582 XIII | Látták a leányt. El van árulva minden.~– Ördög és pokol! –
583 II | aranyhajú királylyányról s árva gyermekekről. Itt-ott csók
584 VIII | kétfelől a földet, s nyugtalan ásításokkal mutatá a fenyegetett állatnak
585 XIII | ki mit kapott, kaszát, ásót, cséphadarót fogva elő.
586 VIII | dámvadak; a vadméhe köpűt ásott a vízre hajló fa odvában,
587 V | kifizetvén általjában négy asperével; sem többet, sem kevesebbet.~
588 X | helységenkint a helybeli bíróság asszisztenciájával beérni, s magánosan szállingózni
589 XIII | egyszerre előlépett a ház asszonya, kivont karddal kezében,
590 II | reszketett, amint átadta asszonyának.~– Sok van-e még hátra?
591 XVIII | egyetlen kövön a ház egykori asszonyát látta ülni, ki ott várt
592 XI | Ez a fiú szerelmes azon asszonyba! – suttogá Kelemen.~E pillanatban
593 XVIII | zavarjuk föl, mert ez szép asszonyé; – s azzal kiterelgetve
594 II | Látod, Klári, hát mikor az asszonyember annyi ideig kénytelen magára
595 II | közelebb húzva a székét az asszonyhoz –, sohasem fogjuk mi már
596 XV | nem irgalomkenyér és nem asszonykönny az, amiért ők hozzánk folyamodtak! –
597 IX | leány volt a világ minden asszonynépei között.~– Ezt már hallottam
598 IV | különben is szerette a szép asszonyokat, most még a bor is hevíté;
599 XVI | török szultánért, a szép asszonyokért, s isten tudja, mi mindenért.”~
600 V | török éppoly hódító volt az asszonyokkal szemben, mint vitéz a harcban.~–
601 I | háborúról, vadászatról, szép asszonyokról, költészetről (akkor ez
602 IX | őnagyságának, Apafi Mihályné asszonyomnak, sem szépségre, sem tekintetre
603 II | kapott, s amit még kíván; asszonyomnál megvan, én bizony nem kérdezősködtem
604 XVIII | sokszoros dühében a kiáltozó asszonyra rohant kivont karddal, hogy
605 XIII | kísérve.~– Te becstelen asszonyrabló! – kiálta tajtékzó szájal
606 XVIII | korommal egy középkorbeli úri asszonyság arcképének; valaki meglökte
607 III | mint mondják, az érzékeny asszonyságnak nagy vigasztalására szolgált
608 IV | vígan vannak az urak és asszonyságok. Az ebéd már régen tart,
609 II | hogy ismerős érkezett.~– Asszonyunk jő – szólt a két cseléd,
610 XVII | azért a liga létrejött.~Így ásta Erdély önmaga alá a sírt.~
611 I | fogaikkal, ők hozták ide, ők ásták a földbe gátnak, s évről
612 II | Szebenig, mézét, viaszát, aszalt gyümölcseit Brassóig, sőt,
613 XII | legújabb Kemény Jánosé, aszerint festve, mikor még a törökhöz
614 II | szénakazalok, s roppant nagyságú asztagok láthatók, miknek búbjáról
615 XVII | Béldi holthalaványan ült le asztalához, s fogait összeszorítva,
616 V | mindenkinek a maga helyét, az asztalfőhöz ültette Katalint, jobbjára
617 VIII | csészéjében az elefántcsont asztalkán, melyen széles japáni tálcára
618 XVIII | félelmesen akará félretenni az asztalról, midőn a pohár minden látható
619 V | szüntelen talált ürügyet az asztaltól távollehetni. A tizennégy
620 I | kopasz, redős homlokát asztrakán süveg fedi, szakálla szorgalmasan
621 IX | váltságért Korzár béget átadhatnám, miután ő csupán azon célból
622 VII | munkáért, melyet kegyelmed átadott, magánpénztárunkból fizessen
623 II | hogy rég nem látták.~– Átadtad a murzának az erszényt?~
624 VII | kezeiből a gyermeket, s átadva Sárának, azt is kiküldé
625 XVIII | Végre mégis akadt egy akós átalagra, melynek lyukán beszagolva,
626 XII | főúr ingerült kedélyét, átallottak belépni, míg végre a tiszttartó
627 X | keresztül vezető rozzant hídon átbaktatna, a sűrűségben nagy tűz körül
628 VIII | függőágy bájló terhével átcsap rajta.~E víz a várőrség
629 VII | üttetve számára az Óvár átellenében, a Hídelvén, hol még akkor
630 VIII | repkedő gondolat elfárad átérezni mindazt a szépet, azt az
631 XII | magyarhoni rokonomat.~Bánfi átértette ez utóbbi szavak fullánkját,
632 XI | homloka halotti koszorúval átfonva, egyik kezébe volt adva
633 II | illatozó halmazra, mely átfűlik a nyers melegségtől, valami
634 VIII | szerelemnövelő illattól van átfűlve. Semmi hang sem hallik körül,
635 XIII | melynek súlyától a csákány átfúrta azt, s Ali fölordításából
636 XVII | egyébre hallgatna, hirtelen átfutott e folyosón, s a szőnyegajtóhoz
637 XI | gyöngyökkel és szalagokkal átfűzött fekete hajtekercseik, virágokkal
638 XVIII | derekát mindkét karjával átfűzve, lángoló arcára föltekinte,
639 XI | egy-egy patakon kellett átgázolniok, hol félmeztelen, de rongyaiban
640 XIII | handzsáraikkal a rajtuk átgázoló lovak lábaihoz.~Vízaknainé
641 XIII | együtt azon szerencsésen átgázolt. Ezzel egyet közülök visszaküldött,
642 XVIII | ha még egyet szólsz, úgy áthajítlak ezen a házon, hogy négy
643 I | amazon, kihez az ifjú olykor áthajolva édes szavakat látszik sugdosni,
644 XI | lehetőség a szakadékos ormokon áthatolhatni, ő ismeré ez utat, emlékezék
645 XV | része, az utóbbi jelenettől áthatva, a békére szavazott. Ily
646 IX | emír.~Apafi rögtön felöltve atilláját, s kardot kötve, kilépett
647 IX | belső udvarára kapuidomú átjáráson keresztül jutni, mely az
648 XIII | a víz sekélyesebb részén átjárást keresni.~A Körös itt néhol
649 XVIII | dörmögé magában Bánfi, s átjárva a hűs szellőtől, palástját
650 II | Innen-onnan a szomszédból átjönnek a lyányok, a tengerifosztásban
651 XI | beteljesült rajtunk a boszorkány átka. Egész nyáron egy csepp
652 I | csüng alá, mely körmeivel átkarolva az ifjú nyakát, egy nagyszerű
653 XIII | parton járt, s szép nesztelen átkelt az innensőre.~Egypár a leküzdött
654 XVIII | diadalmaskodtak rajtad?~– Átkom fejükre. Irgalmaztam nekik,
655 XIX | lesz idő, mikor meg fogod átkozni az életet, s nem fogsz nyugodtan
656 XI | kezeikkel vadul hadarászva, átkozódó verseket mondtak közbe,
657 XII | egymást, s míg Szentpáliné átkozódva eltávozott, Naláczi édeskés
658 VIII | elszántan védeni.~– Legyetek átkozottak! – hörgé a legyőzött rablóvezér.
659 XVII | hevesen zokogva, s fennhangon átkozva a tanácsurat, s öklével
660 XII | fölemelni, vagy egy súlyos atlaszfüggönyt félrevonni. Úgy látszék,
661 III | hogy bolond vagyok.~– Majd átlátják, hogy ők voltak azok.~–
662 XII | aranycsillagokkal, mely alól átlátszott a sötétkék bársonydolmány;
663 XIV | mosolygó képet mutatott, átlátva, hogy nők előtt illetlen
664 I | vadászat 1666-ban~Mielőtt átlépnők a Királyhágót, búcsúzzunk
665 IX | hitetlenül körülkeríték átmászhatatlan falakkal, hogy kapuikat
666 I | ugratott át paripával.~– Mi átmegyünk rajta, jó öreg, jártunk
667 XI | sem törve ki a fölszínre, átmelegíti a fölötte levő földréteget,
668 XII | azt majd megmondom én.~Az átmelegült nemesség nagy beszéddel
669 I | ároknak, melyen a szarvas átmenekült.~– Jézus segíts! – kiáltának
670 XI | mindig sötétebb kékbe kezde átmenni, végre egészen elfeketült,
671 XVI | szólt közbe Teleki –, az atnáme nélkül is tud ő uralkodni
672 XV | burkoltan hozva a császári atnámét, mindhárman pompás díszruhában.
673 XVII | kitörőleg hangzott elő. Átnézett a kulcslyukon, s meglátta,
674 XI | kellett volna a basához vinni, átnyújtá azt annak, hódolatteljes
675 XII | magasztos tekintettel iparkodva átönteni saját erős lelkét gyönge
676 VII | megnyitni s seregestül hozzád átpártolni. A lovasság aztán magában
677 VIII | világba képzeli az magát átragadva, míg a tárgyról tárgyra
678 VIII | ifjúság pírja, korallajkai átragyogva a jókedv melegétől, a legtisztább
679 VIII | hegyében, midőn seregestül átrepültök rajtok. Hah, mint világítanak
680 IX | hogy erdélyi jószágomat átruházom örök áron Kapira, nehogy
681 IX | feledékenységbe menend, átszaladok Erdélybe. Első dolgom volt
682 XIII | egyszerre estek le a lórul átszegezve, míg ő bal kézzel biztos
683 I | állatok, körültáncolják, átszökdelik anyjokat, lehenterednek
684 XII | porceláncserépbe van ültetve, s átszűrt folyamvízzel öntözém. Elfeledém
685 VI | elő; derekát sokszorosan áttekert drága keleti sál övedzé;
686 VII | állapodva, elszármazott Attila legkisebb fia – Csabáig,
687 I | istenfélő embereknek való. Az áttörhetetlen bozót, a feneketlen vizek,
688 VII | maradni.~Haller Gábort egészen átugrotta a fejedelem, mintha meg
689 VI | őket megszalasztja, akkor átukban levén Segesvár, könnyen
690 XIII | én minden kerülés nélkül átúsztattam a Körösön, s erdőkön és
691 XIX | sorsa, alakja, története átváltozik. A palloscsapás, mely Bánfit
692 XVIII | füstölő, melynek lyukain átvereslett a parázs, mint egy tízszemű
693 X | uram territóriumába találna átvetődni – kérdé Kelemen diák –,
694 XI | belépő töröknek, mialatt az átvett bocskorokat kötözé lábaira. –
695 XI | fejében küld tenéked.~Ali basa átvevé a szekrényt, s amint annak
696 XI | aga kapott az ajánlaton, s átvéve a gondosan lepecsételt szekrénykét,
697 V | karonfogá barátnéját, s átvezeté őt a terembe; a két gyermek
698 IX | őt kitűnő gyöngédséggel átvezetni.~– Maradjunk itt – monda
699 VIII | fénylenek, fekete arcán átviláglik az ifjúság pírja, korallajkai
700 V | ölében hagyta magát a terembe átvitetni, gyermekes negédességgel
701 XIII | vezérét, hogy a havasokon átvivő utakat tegye járhatókká.~
702 II | kiteremtse. De bizony sem atyafi, sem jóbarát nem adott őneki
703 IV | Restellem, hogy kegyelmednek atyafia azon ember, Bánfi Dénes
704 II | amazzal, szomszédokkal, atyafiakkal; de bezzeg emberükre találnak
705 XVIII | lehet beszámítani a székely atyafiaknak, hogy amint e négylábon
706 III | akivel mindig fönntartotta az atyafiságot, az majdcsak pártjukat fogja,
707 VII | fejedelemnek gratulálni az atyai örömekhez, ki gyermeke arcát
708 XI | Összeilletek! Két pogány.~– Atyámfia, Zülfikár – monda Kelemen
709 XVIII | Hát kegyelmedet gyóntató atyául rendelték ide mellém?~Pataky
710 XV | vagyunk – zokogá Zsófia, atyja kebelére borulva. – Magyarországi
711 I | Ti, erdélyiek, tehát nem avatjátok magatokat ez ügybe.~– Hagyjon
712 XIII | nőik elszántsága hősökké avatott, fölmentek a sáncokra: ki
713 XII | a kegyelmed családjával avégett, hogy adja el lerontás végett.~–
714 XVIII | ezentúl kegyelmed fogja az én avultjaimat viselni.~Azraële, mint egy
715 XI | pillanta meg jobbról-balról. Azokba benyitva, csupa kijárástalan
716 XVIII | erdőkön túl? Magas hegyek; és azokon túl? Még magasabb hegyek;
717 IX | maradt egy-egy konzolnak, azokra állóórák voltak elhelyezve,
718 IX | harcolhatott, akivel bírt; s még azonfelül rá is szedhette a törököt,
719 XI | egyszersmind elmondá neki, amit Azraëléről megtudott.~E hölgyet még
720 XVIII | keresztülverte a zápor.~– Te át vagy ázva – szól a leány. – Jer, jer
721 III | Az az én gondom. Majd azzá teszlek én.~– De Erdélynek
722 XI | örömdanával a máglyát, míg a báb el nem égett; azután pedig
723 IV | egy-egy ezüst tálon majd egy Bábel tornya mintájára épült,
724 XI(1) | kedden este”; akkor van a babonahit szerint a boszorkánynak
725 V | kis templomának hegyes bádogfedele messze elragyog, ahogy a
726 IV | szemöldeiben annyi beszédes báj rejlik, s ha olykor szempilláit
727 III | Punktum.~Apafinak nagy bajába került kapacitálhatni a
728 VIII | ugye? Nem táncoltak még a bajadérek égő gyertyák közül? Vagy
729 XII | leghívebb alattvalója, ki ön bájai előtt meghódol; s magánkívül
730 XVI | tudok, mely az országot e bajból kigyógyítja.~– Preskribálja
731 III | A dolog annál rövidebb bajjal történik meg. Itt van tisztelendő
732 VIII | valahányszor a ringatott függőágy bájló terhével átcsap rajta.~E
733 IX | nagyon örülve rajta, hogy a bajnak a bunkós végét Telekire
734 I | férfi, és meghalt.~– Szegény bajnok! – sóhajták a körülállók.~–
735 XVII | Nagyon jól. Minden egyéb bajnokot leküzdtetek, csak egymással
736 XI | hogy ezzel neked semmi bajod; de mégis meg kell azt tudnod,
737 IX | hatását, mert ahogy a minap a bajor követ Ebesfalváról Aranyosvárra
738 XVII | kezeinket soha, inkább tűrjük a bajt, mely e szabadságból ered,
739 XVIII | gömbölyű ébenfa asztalra, hogy bajuszt fessen korommal egy középkorbeli
740 XV | magyar főuraknak, ama fiatal bajusztalan ifjú amott, Thököly Imre –
741 I | Dávid! – kiálta egy vén, ősz bajuszú vadászra; az levett süveggel
742 XIV | Tudnék én sokkal különb bakokat lövetni nagyságodnak, mint
743 XIV | Csáky László uram.~– Itt nem bakokról van a szó, báró úr. Kegyelmed
744 XII | két huszár kapaszkodott a bakra ezüstös, panyókás mentékben,
745 XIX | szegény országot minden balesettől, tartsd vissza csapásaidat
746 XV | rosszul esett e nem várt balhír. Benn Thököly lázító hangja
747 XVIII | s nem akarva zajt ütni a balhírrel, azt senkinek sem mondta
748 XVIII | kikerülésnek vevé, s ebből is baljóslatot magyaráza ki magának. A
749 XVIII | e tüneménytől, s mintha baljóslatú varázslatot látna benne,
750 XV | hogy biz itt jobbról is, balról is lehet az ember jó hazafi,
751 I | szarkazmussal –, én ugyan nagy balságnak tartom, hogy az ember semmiért
752 XVIII | kérdezősködött tőlök. A balsors eszébe juttatja az embereknek
753 VI | szólt hozzá:~– Menj a sereg balszárnyára, és ott úgy cselekedjél,
754 V | legközelebbi harcon seregem balszárnyát fogja vezényleni!~Béldiék
755 XI | fölvevé a földről süvegét, baltáját, s hátra sem nézett a halottra,
756 I | hajtásra kirendelt falusi nép baltával, villával, itt-ott puskával
757 IV | s maga a szelíd férj, ki bálványozza nejét.~A borverseny már
758 XI | a kérdezősködő idegenre bámészkodva vadállat módjára; itt-ott
759 XII | Nem sírtam – szólt Margit, bámulandó lélekerővel mutatva nyugodt
760 VIII | dörmögé a reszkető férfi, bámulástól, rémülettől meredő szemekkel.~–
761 XI | rögtön parancsolá, hogy a bámulatában megmerevült agát, ki a szekrényt
762 XVIII | rendben hagyá, most nagy bámulatára egy csoport cigányt látott,
763 XVIII | sincsen rejtegetve.~Azok bámulatos lelkiismeretességgel fölkutattak
764 XII | hölgyek, lovagok látszottak bámuló várakozásban, csupán három
765 VI | a seregek elé. Mindenki bámulta, amilyen jó lovas volt,
766 I | I. Egy vadászat 1666-ban~Mielőtt átlépnők a Királyhágót,
767 III | visszabocsátva a hírnököt, amint bánatának alapeszméje elröppent agyából,
768 XVIII | kedveseddel, s kétannyivá lesz. Ha bánatod van, oszd meg kedveseddel,
769 XV | szeme se legyen nedves az én bánatom miatt. Én, ha mindenki beleegyezett
770 XVIII | sóhajtól emelkedett, szemei bánatosan tekintének Margit mosolytalan
771 I | De biz annak ne adjon, a bancsokos fejének – kiálta fel duzzogva –,
772 VII | kegyelmed, hogy a vármegyék bandériumait felültessem? – kérdezé Apafi.~–
773 XII | főispán, a többi megyék bandériumaitól kísérve; előtte, utána fegyveres
774 XIII | Veér György érkezett meg a bandériumokkal.~– Isten! Mihály angyal! –
775 VII | Szándékom volt az egész bandériumot összehívni, hogy a várost
776 II | Tatárországba. A fiamat, Bandit aztán, hogy hasznát nem
777 XV | Csákyak, Lázárok, Kemények, Bánfiak, Mikesek. Ezek a középkori
778 XVIII | csendes kis szoba volt, melybe Bánfiék vezettetének. Oly nyugalmas,
779 IX | most magánál tartja valahol bánfihunyadi erdejében.~Apafi haragra
780 XVI | Nyugodt arccal végignézett Bánfin, s csendes haraggal viszonza:~–
781 XIV | harag nélkül engedé magát Bánfinénak és Apafinénak mint az úton
782 IX | használatra bírta. Én tehát Bánfiról tudni sem akarva többé,
783 XVI | arról szó sem lehetvén, hogy Bánfitól elégtételt adjunk, gondolkozhatik
784 III | engedjen kegyelmed, aztán nem bánom, ha a fejem elütik is.~–
785 XVIII | csók nekem fáj, szívemet bántja. Váljunk el. Te akarod.~
786 VIII | a párcuc sima nyakába; a bántott fenevad fölordít.~A hölgy
787 VIII | Bizonyos vagy erről, banya? – kérdi tőle vizsga tekintettel
788 III | mint valami áldozatra szánt bárány, s első kezdetnek akkora
789 XVI | ököllel fog felelni, s a bárányból oroszlán lesz. Én rá fogom
790 X | előre-hátra a homlokra lenyomott báránybőrsüveget, s fejbenézve a poétát karikára
791 XV | egyikünk sem rokon, sem barát, sem ellenség; egyedül hazafi,
792 XVIII | ismerős arcokat, s ki egykor barátai jobbját is visszautasítá,
793 VII | dühének? És akármik legyenek barátaid, pogányok ők és idegenek,
794 XVIII | mezőn hagyott seregéhez.~– Barátaim! – kiálta még alig érve
795 XVIII | gúnnyal kiálta:~– E pohár jó barátaimért!~A poharat kiitta, s megvetéssel
796 V | onnan a falról, s mutasd meg barátainknak, ha meg tudod-e azt forgatni
797 XVIII | lehetett azonban mutatniok.~A baráti kör előtt úgy kellett viselniök
798 XIII | kiáltva:~– Ne féljetek, barátim! – Szavait ropogó dördülés
799 VII | hanyatló ügynek azonban kevés barátjai szoktak lenni; míg Kemény
800 I | vendégek búsan kísérték legjobb barátjuk holttestét Csáktornyára.~
801 V | Béldinére, s azzal a két barátné egymás karjaiba rohant,
802 XVII | erődre. Mindent elkövess. – Barátnéd Bornemissza Anna.”~Béldiné
803 V | mint egyikéről ifjúkori barátnéinak, kit viszontláthatni természetes
804 XVII | szavakat olvasá benne:~„Barátném. Teleki Mihály férjedhez
805 XVII | pókfonálnál vékonyabb szálon. Jó barátod, Kucsuk basa.”~Béldi arca
806 XV | ellenségeskedésétől vagy a másik barátságától? S mi fog következni e harcból?
807 XVI | tartva kezében, s familiáris barátsággal kínálva: „Igyék kegyelmed”,
808 V | számolhatsz örök időre barátságomra és hálámra, s parancsolhatsz
809 VIII | összevont szemöldei reszkető barázdát vonnak fehér homlokára,
810 IV | milyet kíván, püspökital, barbarász, királypuncs vagy lengyel
811 XI | uram – tiltakozék a bíró –, bárcsak ködmenre és bocskorra teljék
812 XI | tűzzön kegyelmed egy szentelt barkát a süvegje mellé – sürgeté
813 VIII | neki sokat, mindent; legyen bárki, egy fellah, egy rája, én
814 VII | helyzetbe jőni, melyben bárkitől valamit megtagadjon.~Csupán
815 VIII | alak egyetértve surran be a barlangba, melynek sötétéből ők láthatják
816 VIII | Ezt mondva, a két alak a barlangból hirtelen kisuhant, s jobbra-balra
817 XIV | kötekedjék kegyelmed. Azon állat barlangja föl van fedezve! Ért-e már
818 XI | melyen át a patak föld alatti barlangjába lerohant.~Itt néhány lelógó
819 XI | tekintetével a csermely barlangját kereste, ha nem özönlé-e
820 XI | szüntelen az erdőket és barlangokat járja bolondképpen.~– Hát
821 XI | határon! Elszáradt mindenünk, barmaink vészben hullottak el. Az
822 I | szív és fő oly erős, mint bármely férfiúnál. Jáspisfeketeségű
823 VII | latra merem vetni ezen urak bármelyikével, akik itt körülem vannak.~–
824 VII | Kolozsvár ostromához, s bármibe kerüljön, addig meg nem
825 VI | meg kell mondanom, hogy bárminő vitéz harcos is a magyar
826 XIX | Menthette volna ő magát bármivel; azok, akik őt megbántották,
827 XI | gömbölyű tengerszem sötétlett barnazöld vizével, s bár körül csöndes
828 I | látszottak mutatni, arca naptól barnult, s oly csodálatosan ép,
829 I | el tud bánni egy oktalan barommal.~A menni készülőt ott marasztották.
830 X | birtoka, instálom, liber baronatus: ahol az én hatásköröm megszűnik.~–
831 I | el egészen annak hamvas bársonyát, melynek gömbölyű idomain
832 XII | alól átlátszott a sötétkék bársonydolmány; oly jól illett kezébe az
833 VIII | mellett körös-körül metszett bársonykerevetek nyúlnak, hengerded virágos
834 XII | kirántandja nyakából a zöld bársonymentét.2~– Én istenem. Mitől kell
835 XVIII | dalolással vetve magát a bársonypamlagokra, a keleti szőnyegekre, nekitaszigálva
836 VIII | mintegy tündérhidat egyik bársonyparttól a másikig. A zuhatag közepéből
837 II | de a megtartott ifjúság bársonysima hamva s az egészség természetes
838 XIX | cselédjét, Andrást, s egy vég bársonyt adva át neki, azzal lóra
839 VIII | összecsoportozva, s a padlatra hullatva bársonyvirágaik aranyló hímporát. És e padlat
840 V | legnagyobb befolyással bíró basáknak, az egész Törökországban
841 XV | által, lesz Erdély török basaság, ha legyőzetünk, leszünk
842 VIII | dárdáikkal, mezetlen karú baskírok puzdrával, kézívvel; beduinok
843 VIII | villám e percben valamelyik bástyába csapott le, megrázva a bércet
844 XII | kalapjaikat lóbálták előtte, a bástyafokon harsogott a zene, a tisztelendő
845 IX | felépüljenek, de arra is, hogy bástyáik elég magasak legyenek reátok
846 VII | népemnek; inkább idehagyom bástyáikat, mint hogy tűzzel, vassal
847 VIII | le Korzárvár legmagasabb bástyájáról. Azraëlének nem üdvös kedvét
848 XV | szétszórták az idomtalan bástyákat, s a véristennek emberáldozattal
849 V | széles tornyokkal, fekete bástyákkal, kiülő ormokkal, nyugot
850 V | bozótnak nézett koszorúja a bástyáknak mind megannyi virágos kert –
851 VIII | tégedet legyilkolának. Én a bástyákról akartam magamat hanyatt-homlok
852 XI | bástyával volt körítve. A bástyára fölhágva, a hideg Szamos
853 XI | gyalogösvényt is megsejtének, mely a bástyáról az alant terülő erdőbe levezetett.
854 VI | alig számítnak valamit, bástyát megvédni erősek, bevenni
855 XI | lelék magokat, mely magas bástyával volt körítve. A bástyára
856 VII | családja a Bethlenekkel és Báthoriakkal hozatván kapcsolatba, fölvitetett
857 III | pitvarajtón. András egy rövid szót bátorkodott hozzá szólni:~– De nemzetes
858 I | kétségbeesés által szerzett bátorságát e különben oly félénk állatnak,
859 X | miként indult vala; oda szép bátorságban miként érkezett vala; az
860 XI | meglestem őt, de nem volt bátorságom hozzá közelíteni – hebegé
861 XVI | szíveitekbe pohárral töltitek a bátorságot, gondoljatok rá, és borzadjatok
862 IV | magáért. Most is fölhívta a bátrabbakat a szokott versenyre. Az
863 VI | Minek az? – úgymond. – Bátrabban ver tán a páncél alatt a
864 XIX | Bethlenbe, s adj kegyelmet bátyádnak, és hagyj engem békében.~–
865 VIII | hintáló zuhatagtól. Alább szűk bazaltsziklák közé szorul a szilaj folyam,
866 XVII | ellensége miatt…~Az éjszaka is beállt. A lovak kifáradtak. Béldi
867 XI | máglyát láttak égni egy fáktól beárnyazott téren, melyeknek lombjait
868 XII | s színes lobogókkal volt beárnyazva, az utcán hosszú sorban
869 XV | történetünk alapszik, a fejedelmek beavatása s országgyűlések helye volt
870 XVIII | A kulcsár vonakodott, és bebizonyítá, hogy azt neki semmi oka
871 IX | öltözetben, s íme, a siker bebizonyítja ötletem életrevalóságát,
872 XVII | s csakhogy az ellenkezőt bebizonyítsa, kész lehet saját meggyőződését
873 IX | Mihály uram.~– Az még nincs bebizonyítva, nagyságos uram – monda
874 XVII | fogná, ha az nyilvánosan bebizonyulna rá, hogy neje által kényszeríttetni
875 XIX | küldöttei érkeztek oda, s bebocsátást kértek a fejedelem nevében.~
876 XIX | fenyegetőzve alkudtak a kapuőrökkel bebocsáttatásért.~Bánfi odalépett lélektelen
877 XIX | Egy óranegyed múlva bebocsáttató Csáky a küldötteket.~– Mit
878 VI | kombinált ütközetben az olyan becses személy, akinek az életére
879 VII | kegyelmedet, mert személye becsesebb előttünk mindenkinél. De
880 VI | jár az égen, midőn Apafi becsöngeté főasztalnokát, Cserei Jánost,
881 XIII | által volt kísérve.~– Te becstelen asszonyrabló! – kiálta tajtékzó
882 XVIII | önmagától.~„Ez gyávaság és becstelenség! Egy férfitól, aki úgy élt,
883 XVI | e bormondatta szó.~– Hát becstelenségen törjük-e mi a fejünket? –
884 XV | az asztalra.~Őt mindenki becsülé, s látva, hogy szólni akar,
885 XII | megdömöckölt, míg Veér György uram becsülendő ökölcsapásokkal fúrt magának
886 II | építeni, fákat oltogatni, de a becsület kívánta, hogy elmenjen.
887 II | fogoly által milyen nagy becsületben tartatik, azt hitték, valami
888 V | mely akármi férfinak is becsületére válandott. Az általános
889 XVI | fogja tenni. Mert az sokkal becsületesebb ember arra.~Telekit egészen
890 V | bemegy a faluba, s megmondja becsületesen a bírónak, hogy küldjön
891 XVII | férj jó helyre hiszi letéve becsületét, a világ rég a sárban hurcolja
892 XVII | egyet. Fogadja kegyelmed becsületszavára, hogy ha azt, amit tudtára
893 III | szomorú fogságában mily becsülettel, okossággal és emberséggel
894 VI | összeszámlálván azok sorait, alig becsülhette azokat egy ötödrészire annak,
895 II | szólt megilletődve. – Többre becsülöm ajánlatodat, mintha Bánfiné
896 IX | megnótáztatni, hogy e meg nem becsült kincshez jussak – monda
897 II | letakarodnak mindannyian, becsukják az ajtókat, eloltják a tüzet,
898 I | lapockája fölött mélyen bedöfte kopjáját.~A halálra sebzett
899 VIII | megfordítá szpáhijait és beduinjait, s míg a hegyutakon öszvérekre
900 VII | őket. Ideje lesz az urakat beereszteni.~– Még egy szóra, Apafi –
901 X | bíróság asszisztenciájával beérni, s magánosan szállingózni
902 VI | amidőn az mindig jobban beérve őt, merészebben kezde hozzá
903 XI | kiáltozák többen, egy vén, beesett képű asszonyt tuszkolva
904 XI | gyülekezet odaért, egészen beestveledék.~A hold följött a hegyek
905 I | férfi nyakig volt sárral befecskendezve, a többiek is mind, csupán
906 XVI | ünnepélyt lakomával kell befejezni; a zajongó országgyűlést
907 XVIII | mely késő éjszakára lőn befejezve, Vitéz Gábor uramnak gondja
908 VI | gondolá magában a fejedelem, s befelé fordult, és ismét elaludt.
909 XII | betódult a terembe, aki beférhetett, a többi a folyosókat foglalta
910 XV | kirakva, falai csaták képeivel befestve. A nagy terem, melyben az
911 XV | lesz az, mely bennünket befogadjon? Azért, hazámfiai, úgy hallgassátok
912 XII | férjemnek, melyben minden befolyásom elveszti talizmáni erejét,
913 XVIII | Amint palotája szegletén befordult volna, azon teleknél kellett
914 I | benőtte a moh, oldalait befutotta a repkény, egészen be volt
915 IX | neki. A törökök az elfogott bégért nekem már tizenhatezer arany
916 I | ordítani, csak hörgött, lábai begörbültek, orrát hanyatt szegte, néhány
917 V | múlva megérkezék a hintó, begördülve nehézkes fogatával a négyszögkövekkel
918 IX | sipka. Passai állig van begombolva sötétzöld, combig érő prémes
919 XVIII | fölhalmozták a kandallóba, s begyújtottak az ében-, mahagóni- és paliszanderfák
920 VI | hangzik az éjszakában. – „Beh nyughatatlan ember ez a
921 XVII | melynek udvarára midőn behajtatott Béldi, a komondorok ugatására
922 IX | esztendei sarcot tőlük szépen behajtottuk. Jó fizetők voltak mindig.
923 XV | Thököly rettentő szavai behangzák a teremet, túlharsogva a
924 VI | s lobogós kopját tűzve behantolt sírja fölé; s három napig
925 III | homágiumot egymásnak, már én beharangoztattam, kegyelmetek szolgáltassanak
926 VII | teljesítém, midőn Erdély trónjára behelyeztelek. Isten segítségével szétverném
927 XV | hátra? A kóbor tatárokat behívni Magyarországba? Bizonyára
928 VIII | közt – vagy egy levelekkel behordott vízomlásba szakadva – vagy
929 XII | A dézmát kellett volna behoznunk – szólt siralmas hangon
930 XVI | különben, ha mindjárt ma behozza is Zólyomit a török.~– No,
931 XVIII | mellékkamarába eltávozott, behúzva maga után a kettőjük szobáit
932 III | országgyűlést hirdetni, hogy a beiktatás ceremóniái mentül elébb
933 VII | a legelső hírt Keménynek beiktatásod felől, ő adta hírül Kucsuk
934 I | dolmányára kilóg, ócskának is beillik.~A környezők e legutóbbi
935 VIII | Melyik a föld alatti út bejárása?~– Ez a kérdés száz arany.~–
936 VI | vigyáztass a falakon és a bejárások előtt. Az én uram, Kucsuk
937 IX | jutni, melyekben apródok, bejáró cselédek, komornyikok jelentgetik
938 IX | percben nyílt az ajtó, s a bejelentő szolga kiáltá:~– Őnagysága
939 VI | az ellenség a másik kapun bejön, s akkor aztán sem kint,
940 X | kinyitni az ajtót, nehogy a bejönni akaró letörje a kilincsét,
941 XVIII | felőli ajtó előtt, melyen bejöttek, halk csoszogás és suttogás
942 VII | által a várakozó urakat.~A bejövők arcairól világosan lehete
943 XV | Szobieszky követe, hasított ujjú bekecsben, mely annyira hasonlít a
944 XIX | László, valami iratot rejtve bekecse zsebébe, s paripáját kiáltva,
945 XII | hazájában; a szentgotthárdi békekötés által mind a római, mind
946 XV | Bánfi ellen; s a komolyabb békepártiak aggódva csóválták fejeiket,
947 XVII | lélek egy egész pokolvilágot bekereng, találgatva, mi történt
948 VIII | alakjai a föld alatti úton a bekerített temetőhez jutnak, az árkon
949 VI | nem hagyjuk itt magunkat bekeríttetni, hogy kiéheztessenek, s
950 XII | csupa armálissal lesz is bekerítve, építtesse föl azután az
951 XVI | oly szépen tud beszélni a békesség áldásairól, s íme, nézzük,
952 XV | férfi kezében van Erdély békessége. Szerintök Erdély legyen
953 XVI | az ujjhúzást senkivel, ő békességes férfiú.~– De én ismerem
954 XII | kivontuk lábainkat. Dacára a békeszövetségnek, majd török, majd tatár
955 XIX | hirtelen fölszakítá az ajtót, s bekiálta:~– Mit búcsúzol oly soká?
956 VII | ha így van a dolog, akkor bekötöm a koszorúját Szász uramnak,
957 XVII | elővigyázatból még azon ajtót is bekulcsolá.~– Eléggé biztosítva látja-e
958 V | építve, s messze, igen messze belátszanak nagysötéten; ködösen Brassó
959 V | balszárnyát fogja vezényleni!~Béldiék csodálkozva kezdének a gyermekre
960 XVI | azt megérdemelte.~Innen Béldihez fordult Teleki, s azt egy
961 V | A hölgy szinte ráismert Béldinére, s azzal a két barátné egymás
962 IV | mellett fölkérte a szép Béldinét egy táncra.~A menyecske
963 XVI | Bánfi, kiben forrott a vágy Béldivel éreztethetni büszkeségét,
964 V | sem egyikért, sem másikért beleavatni – felelt Béldi óvakodva.~–
965 V | regéiket, mikben egy törököt belebolondítanak egy keresztyén lyánba, hogy
966 I | az erdő szélin levő fák beledüledeznek a habokba, miket sokszor
967 XVIII | lőporban fürösztött alakjával beledűljön az udvart elárasztó pehelybe,
968 XVIII | alatta az asztalt, a góbé beleesett az üveges almáriomba, melyben
969 X | két fülét, elkezdé magát belegázolni, meggörnyedt pozitúrával
970 XI | kedden esti1 boszorkány!”, belehajíták a tűzbe, s azzal az összefogózott
971 XIII | tajtékzó szájával dühösen beleharapott annak húsos mellébe, s a
972 XI | avagy tűzre téve, s úgy belehelve.~– Nincs, uram – felele
973 XI | megrontói, kik az emberek belein csomót kötnek, a levegőben
974 VII | Apafinak, ki is másodmagával belekapaszkodva a nagy pergamenbe, amint
975 XI | alattvalója volt, ürügyet talált beleköthetni a renegátba, s száz botot
976 XV | szemeinkért minden ok nélkül belekötni a császárba, mostani szövetségesébe,
977 XI | locsogása, mintha valaki belelépett volna, s a habokat hányná
978 XVIII | leölté, s saját nyuszttal bélelt palástjával takargatá be,
979 XII | találta még ki, mint köthessen belém. E napokban tehát kóbor
980 X | fülénél fogva, s miután abba belemosolygott volna, elkezdé fölfelé húzni.
981 XI | kutat. Aki fölülről akar belenézni, hasra fekve közeledik a
982 XVIII | s mint egy parlagi manó, belenyúlt marokkal, s evett és ordított.~…
983 III | függönyeit, unszolva Apafit a belépésre, Ali ott ült a sátor hátuljában
984 XII | visszatértél vérrel, porral belepetten, milyen boldog voltam akkor!~–
985 V | vetett a színes üvegeken át a belépők arcaira.~– Miben lehetek
986 VIII | örömsugár kezd derülni, amint a belépőt meglátja.~Azon bibircsós
987 XV | diadalmas zászlói portól belepve függnek a fejedelmi trón
988 VI | Viktória, uraim! – kiálta belépve. – Az ellenség mindenestül
989 X | levén kihúzva tokjából, belerozsdásodék abba úgy, hogy Kelemen diák
990 X | úgyhogy mire az egyik saruba belerugdalta magát, kidülledtek a szegény
991 III | kezünkben is van valami, ami beleszólhat – mondá ez, kardmarkolatára
992 X | lábait a nem nekik való térbe beleszorítsa, nekivörösödött elégültséggel
993 IX | mit akar? – szólt Apafi, s beletekintve az iratba, amint meglátta
994 III | gondolkozó, mélázó volt, hogy beletelt egy órába, míg felöltözködött,
995 XVIII | negyedikben is az lesz, beleüti a fáklyát. Abban tehát méz
996 I | irányba. A szarvas végre belevágta magát a sűrű náddal benőtt
997 XI | felbőszültek, megragadták, s beleveték a patakba. Az asszony még
998 XV | reformált fejedelmeit. Maga a belga király, kit sorsunk legkevésbé
999 I | annak első alkotója iránt; beljebb az erdő felé látszott azután
1000 V | mily délceg asszony lett belőled!” stb. stb.~– Nézd, ez itt
1001 X | valaha kapudán basa is lehet belőlem. Azért ne is fárassza kegyelmed
1002 XI | két férfi észrevétlenül belopózék a vasajtón, s végigtapogatózva
1003 XI | házat, tipegve, susogva belopózkodtak az udvaron, benéztek az
1004 XVIII | fordulnunk.~Ezzel Bánfi belovagolt a városba, Angyal Mihálytól
1005 I | legkisebb üldözésre a mocsár belsejébe vette magát, ahova azt követni
1006 XI | világítást adva az ódon épület belsejének, mely földig tele volt festve
1007 XI | hegyes tetőt épített rá, s belsejét bemázolta szörnyű festésekkel.~
|