1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
1008 XII | szenvedélyesebb indulatok bélyegét viselék magokon, s az arc
1009 XI | tetőt épített rá, s belsejét bemázolta szörnyű festésekkel.~A cirkáló
1010 XI | koporsó, tarka rózsákkal bemázolva mezei művészek ecsetétől;
1011 V | Ferhád aga tizenkettedmagával bemegy a faluba, s megmondja becsületesen
1012 III | nem jön ide ki, hát majd bemegyek én.~S azzal leugrott lováról,
1013 VII | Apafi Mihály Kolozsvárra bemenetelét.~
1014 IX | vőm, nagyságos uram.~Más bemutatási cím elől aligha meg nem
1015 XIV | úton fölszedett vendéget bemutatni.~Bánfi még azzal is tetézte
1016 IX | magas, sugár ifjú volt a bemutatott, eleven piros arccal, szakállnak
1017 XI | belopózkodtak az udvaron, benéztek az ablakon; suttogták: „
1018 XVIII | Egy ország fejedelme volt benned a sorstól elválasztva, s
1019 XVIII | különben az egész házat minden bennelevőkkel együtt a legrövidebb úton
1020 I | onnan, visszariasztva a bennlakó borz tűzszemei által. A
1021 II | vonásokban tűnik föl, hanem a bennök visszatükröző lélek kinyomatában.
1022 VII | alá jöttetek, Káldit, több bennszorult híveinkkel együtt odautasítám,
1023 VIII | szérűjét sokáig nem tudja benőni a fű.~Már a szélei is laktalanok
1024 I | összerovátkolt kunyhó volt, tetejét benőtte a moh, oldalait befutotta
1025 V | gyermekeim – monda Béldiné benső gyönyörrel.~Katalin megölelte
1026 XIII | egy fiatal lovagot látott benyargalni az udvarra.~A lovag porral
1027 XII | majd meglátom, ki mer akkor benyitni hozzám.~– És én mondom kegyelmednek,
1028 XVIII | szobán végigmentek, végre benyitottak Bánfiné hálóteremébe.~–
1029 XI | meg jobbról-balról. Azokba benyitva, csupa kijárástalan üres
1030 IX | külföldről jöttekre nagy benyomást csinál. Aminthogy meg is
1031 IV | hanem csak nagy komolyan beöntve az illető helyre egy hajtókával,
1032 XII | minden válasz helyett egy bepakolt sertésfarkat küldöttem török
1033 XIX | azok értelmében a főúr bepereltetett.~E pontok nagyobb része
1034 VI | forgóval. Paripája tűzvérű berberfajta mén, száraz fővel, hosszú
1035 VIII | hosszú fenyőlábakra verve, e bérccsutakot a legközelebb álló meredek
1036 V | vagy egyikén az óriási bérceken keresztülvezető gyalogösvényeknek
1037 XI | oldalról emelkedő óriás bérceket láthaták, legfölül csillogott
1038 VIII | is észrevesszük, hogy e bércemelvényt nem a természet alkotá ily
1039 XVIII | hogy fölkelt, és az ajtót bereteszelé. Csak álomképzelődés volt
1040 XVIII | szilajsággal kapta el a berillmarkolatú gyilkot, s délceg fúriaként
1041 I | volna fel a neki szentelt berket.~S ha alászáll az est, akkor
1042 VIII | ablaktáblát, s a szabadon berontó szél elkezdé ingatni a függönyöket
1043 IX | erőszakosan fölszakítva az ajtót, berontott a terembe – Bánfi Dénes.~
1044 XVIII | uram. Nőd hálószobájába berontottak, s a méltóságos asszony
1045 XII | beszéltem, mint a mamlasz Bertai Gida, aki naplót visz, ha
1046 VIII | ligetei, a medence itt nem Berzendár puszta forrása. Nem kell
1047 VIII | mellett, minden ajtó mellett beszaglászva, melyen belül az eltűnt
1048 XVIII | átalagra, melynek lyukán beszagolva, igen erős borszesz illata
1049 XVIII | úgyhogy éppen nem lehet beszámítani a székely atyafiaknak, hogy
1050 XII | elmegy, s minden óráról beszámol a feleségének? Lám, én sem
1051 XII | átmelegült nemesség nagy beszéddel és fegyverzörgetéssel távozott
1052 V | azon büszke homlokemelés.~– Beszédedből azt kezdem érteni – szólt
1053 VI | ideig hallgasson ily bölcs beszédeket, alig várta, hogy Wenzinger
1054 XI | embereket, kik a verébfejek beszedésével valának megbízva?~A bíró
1055 I | nekik is megvan a saját beszédjük, melyen egymást megértik.
1056 XVI | állva folytaták az ivást, a beszélgetés így könnyebben folyt, s
1057 V | játszadoztak – bizalmas beszélgetésbe eredt, mi annyi kellemmel
1058 XVI | ablakmélyedésbe vonva, nagy szelíden beszélgetésre hívá föl.~– Én kegyelmedet
1059 XVIII | fordult, s azzal kezdett el beszélgetni, nem is figyelve többet
1060 XV | közől keverednek, élénken beszélgetve azalatt, míg a múlt országgyűlések
1061 IX | keresztül ebédlőjébe, akkor majd beszélhet vele.~A fiatalember a koldustarisznyával
1062 XIII | kockáztatja az életet; ha én estig beszélhetek Bánfival, te éjszakára próbáld
1063 XI | szokta tartani szavát. Akkor beszélhetsz vele.~– Jól van, jól, öreg –
1064 XVII | levél címét. – Hisz nemrég beszélhettél vele, mi sürgetős ügyetek
1065 VII | rossz hírek szárnyalnak. Azt beszélik róla, éspedig nagyon hangosan,
1066 XVI | majd elvégzem én vele. Ne beszéljünk erről többet, urak.~– Ami
1067 XI | valami bosszantó szellemhez beszélnének.~A férfiak körül fiatal
1068 I | helyrehozá a kedélyeket, beszéltek egyről-másról, háborúról,
1069 II | a beszédet.~– Láttad őt? Beszéltél vele? Egészséges-e? – kérdé
1070 XII | hogy merre jártam, kivel beszéltem, mint a mamlasz Bertai Gida,
1071 II | mertem megmondani. Sokszor beszéltünk róla, hogy urunk fogva van,
1072 XII | a napkeleti virágnyelven beszélünk egymással.~– Mim hiányzik? –
1073 V | Felső-Fehér vármegyének egyik beszögellő kerületében, amint az ember
1074 XVIII | fegyvereit, hosszú palástjával betakargatá a térdeplő asszonyt. – Nem
1075 XII | kebledre tevéd fejemet, betakartál palástoddal, és én akkor
1076 I | egyszerre felszökött a betanított mén, keresztülugrott megtámadóján,
1077 VII | látta őt viszont először.~Betegágyából fölkelve, még egyszer oly
1078 III | lehetetlen, a feleségem betegágyban fekszik, egy pillanaton
1079 XV | hiszik meggyógyíthatni a beteget. Ez úton nem boldogulunk.
1080 III | nagyon sajnálja, miképp betegsége miatt nem jöhet kegyelmedhez,
1081 VI | a halottat, megmosdaták, betekergeték illatos patyolatba, maga
1082 XI | rá. De az idén csakugyan beteljesült rajtunk a boszorkány átka.
1083 XVII | kinek látásával nem győzött betelni. Szemeit ragyogóbbaknak,
1084 VIII | megfeketültek a fogak a cukorevés s bételrágás miatt. – Nincs kedvünk semmihez,
1085 XVIII | engede látni, medvebőrrel beterítve, egyetlen szarvasbőr vánkossal.
1086 XVIII | találni, hova éjszakára betérjen? Vagy megadja magát ellenségei
1087 IX | félbolond Zólyomi Dáviddal. Két Bethlen-leányt vettek el ketten, kik örökségbe
1088 XVII | onnan Hallerhoz, onnan a Bethlenekhez; Béldi nevét látva, mind
1089 VII | festve, mely által családja a Bethlenekkel és Báthoriakkal hozatván
1090 XIX | uralkodó alak el van temetve a bethleni kápolna földébe, s szellemét
1091 IV | feleségei.~Kemény, miként ez Bethlennénél levő arcképén látható, minden
1092 XIX | lépésnyi távolban egymástól Bethlenvár felé.~A villanásoknál néha
1093 XIX | le kisebb baja történik Bethlenvárban, fejét rögtön elütteti. –
1094 XII | bosszúsan felzúgott.~– Én rögtön betiltám az adófizetést mindenkinek.
1095 XII | főkapitányig. A nemességből betódult a terembe, aki beférhetett,
1096 XVIII | gondolatja volt, mely azt betölté: a büszkeség, most e gondolat
1097 XVIII | fél világ hőse, ki nevével betöltendé a történet lapjait.~– Mindennek
1098 XV | aki határain erőszakkal betör; de legyen elég eszes, nem
1099 XVIII | siessünk inkább az ajtót betörni.~Erre mindketten az ajtónak
1100 XVIII | míg helyette újak jöttek, betört a fényes teremekbe, vad
1101 VII | tehessen mindenkinek.~A betolakodók közt első helyen lehete
1102 XVIII | orrahegyétől csizmája hegyéig betollazva magát, ily rémséges alakkal
1103 III | tábori ágyán heverészne, íme, betoppannak hozzá Kun István, Daczó
1104 III | hogy mi az.~– Ez egy M betű – válaszolt Apafi.~– De
1105 XIII(2)| török nyelvnek nincsen gy betűje.~
1106 IX | a kezébe adott írást dák betűknek.~– Igen, igen. Emlékszem,
1107 XII | míg végre a tiszttartó betuszkolá őket.~– A dézmát kellett
1108 II | kiálta örvendve Apafiné, s betuszkolta az ajtón a nyilvános zavarban
1109 III | s első kezdetnek akkora betűt kanyarított a pergamenre,
1110 VIII | vár alatt ciprusokkal van beültetve. A sötét gyászbokrok közől
1111 XVIII | mellék-pinceajtót, azt egy fejszével beüti, s nagy örömére egy egész
1112 XVIII | elsőnek, s annak fenekét beütve, odatartja a fáklyát, hogy
1113 XV | minden műveltebb országait beutazva, azoknak nevezetesebb férfiaival,
1114 VIII | timarióták az üldözők elől bevagdalák az utakat, s kövekkel verték
1115 XIX | csörömpölve hull le, s a lovag bevágtat az udvarra, s az elősiető
1116 V | állott, midőn a török lovagok bevágtattak udvarára. Azon időben oly
1117 VI | szorulnak, s inkább óhajtá bevárni, hogy ellenfele támadjon,
1118 XV | hideg biztatás. Eközben bevégezék az unalmas fölolvasást,
1119 VII | állunk itt, hogy Kolozsvárt bevegyük. Ez a munka Kucsuk basára
1120 VII | melyeknek elfoglalása után én bevégzem kötelességemet, a többi
1121 XIII | hivé, hogy egy ostrommal beveheti a parasztoktól és nőktül
1122 VII | anélkül, hogy azt ostrommal bevennők.~Apafi megállt, kíváncsian
1123 XVIII | fenekeiket buzogányokkal beverték, vizsgálva, hogy mi van
1124 IX | első szava ez volt minden bevezetés nélkül:~– Ne hallgasson
1125 V | előtt bocsátva vendégét, bevezette őt a várterembe.~Nagy, négyszögű
1126 III | ültették fel a bársonnyal bevont emelvényre, melyet Ali basa
1127 VIII | másik egy vén török nő, álla bibircsóiból kondor serték nőttek elő,
1128 VIII | a belépőt meglátja.~Azon bibircsós állú vénasszony ez, kivel
1129 XIII | költője: Gelenczei Ambrus.~Bibliáját előkeresve zekéje zsebéből,
1130 XV | trófeumok között; elöl a trón, bíborral redőzve, háta mögött zászlók-,
1131 VIII | vezettek bele élő szökőkutat, s bíborszőnyeggel volt padlata bevonva. Az
1132 X | hunyorgatott, s fejével önelégülten biccente rá.~– De nem fog kend engem
1133 VIII | Elfogták az oroszlánt Biledulgerid pálmaerdeiben. Gazdag, hatalmas
1134 II | mutatott hátra, s fejével némán billentett, egyszerre sírt és kacagott,
1135 XV | fogtok állani, s amilyen bírái lesztek ti őnekik, oly bírátok
1136 XVI | ő fogja el a végrehajtó bírákat, s csúffá tesz bennünket.~–
1137 II | találnak őbenne; maga megy a bírákhoz, a törvényszékre, s oly
1138 XV | bírái lesztek ti őnekik, oly bírátok lesz tinektek a sors!…~Teleki
1139 XIII | magánkívül jött dühében.~– Nem bírjátok hát leverni ezt a csúfondáros
1140 II | zsúppal fedve, s nagy tetejű birkarekeszek, hátul gyümölcskert, melyből
1141 XII | fölött óriási bíbor zászlóval birkózott a szél, alig bírva megemelni
1142 VIII | jutott apróbb ellenségek birkóztak egymással, ahogy tudtak.~*~
1143 X | boltozatán s a padisah turbánján bírnak megtekinteni, öltözeted
1144 XII | Mindkettőnknek teljes mértékben kell bírnunk férjeink szerelmét, hogy
1145 XV | férfiúi szépség dolgában a birodalom elsői vagytok, mért nem
1146 XVIII | innom – hebegé Bánfi –, nem bírom fejemet. Odavagyok szerelmedtől.~–
1147 V | megmondja becsületesen a bírónak, hogy küldjön ki negyven
1148 X | helységenkint a helybeli bíróság asszisztenciájával beérni,
1149 XI | a korláthoz szólítja a bírót, egy magas, nagyfogú férfit,
1150 XVII | ország; te még hatalommal bírsz. Ha a fejedelem nem fog
1151 VII | és fülig vörösödik. Alig bírták megköszönni a fejedelem
1152 VII | egy asszony sírását sem bírtam soha kiállani, nem hallgathatnám
1153 XVII | leküzdtetek, csak egymással nem bírtatok.~– Akkor azt mondád, hogy
1154 XV | nemesség színe java, ész, birtok és vitézség előkelői; a
1155 X | menend kegyelmed.~– De az ő birtoka, instálom, liber baronatus:
1156 XIII | tányérnyaló népet szabad nemes birtokára törni, míg maga a haza ellenségeivel
1157 XVI | szegény özvegynek egyetlen birtokát, ősi nyugalmas lakhelyét
1158 XVI | országtól? Az én fejedelmi birtokomat? Ez ember megőrült!~– Ezt
1159 XIV | kegyelmeteket, uraim, az én birtokomban. Nagyon örülök, hogy van
1160 XIV | nevetéssel –, önök az én birtokomon vannak, s ez elég jó hely,
1161 XV | felelek szavaitokra én! Éppoly birtokos nemes Erdélyben, mint te,
1162 VI | visszanyargalva Wenzinger, arcán nem bírván elrejteni azt a titkos örömet,
1163 II | habzó, illatozó sárgafehér bivaltejet. A konyhából kivilágít a
1164 V | aggatott fegyverek közől bizakodó büszkeséggel nem kardot,
1165 III | tetszett senki szomorúnak.~A bizalmasabb kérdezősködőnek aztán megsúgták,
1166 XII | elfogadhatja.~Ezt mondva, családias bizalmassággal ölelé át Bánfi Apafiné méltóságteljes
1167 XVIII | szokott, s az ő jellemében bízhatom.~– Csakhogy a fejedelem
1168 XV | Teleki Mihály uram. Kiben bízhatunk magunkon kívül? XIV. Lajos
1169 XVI | Itt, úgy veszem észre, nem bízik senki magához, hogy első
1170 VIII | magunkat? – kérdezé a nő bizodalmas sipogással a szép odaliszktől,
1171 X | furcsának találta az egész bizományt, de nem mert szólni, csak
1172 XII | a tiéd sérti az enyémet bizonnyal, s azt nem tűröm! Zsarnokot
1173 XIII | Ágra vele!~– Be tudom bizonyítani – folytatá szilárdul Zülfikár,
1174 III | tempore, dörgő szózattal bizonyítgatva, hogy az Izrael Istene,
1175 I | vastarack, miknek eredetét bizonyítja a török fölirat, most is
1176 II | megtudunk már tőle valami bizonyost.~E percben künn nyikorgott
1177 X | egy igen kényes dologgal bízott meg őnagysága, melyben kegyelmednek
1178 XV | ellenszenvnek tulajdonítva, nagy bíztában fölállott, s a rendeket
1179 IX | bele voltam bolondulva, reá bíztam, hogy szöktesse el magával
1180 XV | Forvalnak nem tetszett a hideg biztatás. Eközben bevégezék az unalmas
1181 III | jöhet kegyelmedhez, hogy biztatná és erősítené kegyelmedet.~–
1182 III | édes, hízelgő szavakkal biztatni.~Egyszerre vad robogás hallatszik
1183 V | Hozd nődet ide – monda biztatóan –, én és nőm mint testvérünket
1184 XIII | Vízaknainé maga mindenütt járt, biztatta, rendezte a csoportokat,
1185 XIII | jöttek ellenünk. Számukról biztosan nem szólhatok, hanem azt
1186 XVII | folyni perét. Ha erről nem biztosítasz, akkor kettészakítom az
1187 XVII | együtt a tűzbe hajítom.~– Biztosítlak, én szavamra mondom – ígéré
1188 V | megszorítá barátnéja kezét.~– Biztosítson afelől, hogy hazámat szerettem,
1189 XVII | is bekulcsolá.~– Eléggé biztosítva látja-e magát kegyelmed? –
1190 V | bégnek nevezett, katonás biztossággal rúgtatott elő, s csengő
1191 III | mondanák, hogy kardot kössek; bízzál az Istenben!~– Bízok, bízok –
1192 VI | többen vannak ők minálunk. De bízzatok Allahban, és harcoljatok
1193 VI | szólt Apafi István –, s bízzuk magunkat az Istenre.~Ez
1194 XIX | oltalmazója minden viharok közt. Bocsásd meg halálomat elleneimnek,
1195 IX | apródoknak, hogy senkit se bocsássanak be a terembe többé; Apafi
1196 X | hirdetem ki; azért engemet bocsássatok szabadon, mert én nevezetes
1197 IX | fejedelem ajtajának veté.~– Bocsásson ki engemet is kegyelmed,
1198 XII | megmentenünk, még azt is meg kell bocsátanunk.~– Oh, Anna – szólt Margit
1199 III | szorítá férjét keblére. – Nem bocsátlak, inkább öljenek meg engem,
1200 V | házaival, mik kékes füstöt bocsátnak föl a zöld fák közől; a
1201 XVIII | hogy felesége szabadon bocsáttatni rendeltetett, s ez egyben
1202 XI | töröknek, mialatt az átvett bocskorokat kötözé lábaira. – Most már
1203 XI | rézcsatos tüszőkkel s a szíjas bocskorokkal. Még a tánc és ének is oly
1204 XI | bíró –, bárcsak ködmenre és bocskorra teljék szegénységünktől,
1205 XI | atyafiak; jobb lesz, ha egy pár bocskorról gondoskodtok, mert ezekben
1206 XVII | pillanattal később, hogy Teleki Bodolavárra érkezék, egy lovas hajdút
1207 XVII | Ezzel Feriz bég elhagyá Bodolavárt. Béldi egyedül maradt szobájában,
1208 X | fogott pegazust, míg el nem bódult bele, mikor aztán fölocsúdott,
1209 I | bátor; sőt akkoriban még bölényt is láttak e tájon, amint
1210 XVIII | sükerét, még egy borzasztóat bömbölt a futók után, s azzal elfoglalva
1211 XVIII | kívánom, hogy amikor engem börtönbe tesznek, őt bocsássák ki
1212 XVIII | számadásra vonhatják.~– Oh, uram, börtönből nehéz hadsereget vezényleni,
1213 XIX | elhiteté, hogy ha Bánfit börtönéből az országgyűlés elé hozatja,
1214 XVIII | innen – viszonza Margit. – Börtönödben nem hagyhatálak el…~Bánfi
1215 I | összekapcsolva. Paripája bogárfekete török mén, skófiummal és
1216 II | filigrámos mentéket, gyűrűit, boglárait, rezgőit, hajszorítóját,
1217 V | fiú turbánjának drágaköves boglárával.~Az asztalnál a háziasszony
1218 V | leszakítva róla a drágaköves boglárt, mely Arankának legjobban
1219 II | melyben hegyesre rakott boglyák, megkezdett szénakazalok,
1220 XVIII | mind marokkal hányták a bográcsba, s attól aztán majd megvesztek;
1221 XVIII | kivert korinthi amforát bográcsnak, azt teleaprították ürühússal,
1222 XI | sziklák repedésein, piros bogyóit hullatva a völgybe, mikor
1223 XV | monda Wesselényi. – Én Boham gróf, frank generális zászlójához
1224 I | lehenterednek körüle, s annyi bohó, szeszélyes ficánkolást
1225 XVIII | szét volt verve, s a bor bokáig ért; megsejt azonban egy
1226 I | Mindenki sietett valami bókot mondani a bátor delnőnek,
1227 XVIII | tünedezett a jázminok és mimózák bokrai között, mint egy búsongó
1228 XII | tallérnál, a benne levő bokréták minden színű drágakövekből
1229 XVIII | szép jázminokat összetépték bokrétának; a szőnyegekből nyakravalókat
1230 XI | leányra. Florica hiába kötött bokrétát, ő nem tűzte azt süvege
1231 XVIII | talapjába vésve, miken magányos bokrokat ráz a zivatar?~Ez az ördögkerti
1232 VIII | széttekingetve közelít, egy bokroktól fedett barlang, melynek
1233 VIII | tekingetnek föl reám. Miért boldogabbak ők, mint én? Szeretnék fejeikkel
1234 XIX | elfacsarodik, midőn ily boldogan látja őket egymás keblén
1235 XV | befolyással harcolnátok, boldoggá tehetnétek az országot,
1236 XVII | feleségemet, gyermekeimet úgy boldogítsa, amint én kegyelmed igaz,
1237 IV | lábán, s nevetve kínálgat boldogot, boldogtalant, s mintha
1238 II | egyedül maradt örömeivel, boldogságával. Késő éjszakáig égett ablakukban
1239 VII | szép volt, mint azelőtt; a boldogsághoz és kényelemhez szokva, arca
1240 IV | nevetve kínálgat boldogot, boldogtalant, s mintha könnyebben esnék
1241 XV | meggyógyíthatni a beteget. Ez úton nem boldogulunk. Mennyi vér kifolyott már,
1242 IX | városaikat elhagyják, s minket bolonddá tegyenek?! Máskor a széna
1243 XII | mondani, csak azért, hogy egy bolonddal több legyen az országban?~–
1244 IX | Magyarországon. Oh, ti kölcsönösen bolondítjátok egymást. A francia segítséget
1245 VI | végválasza –, de csatát bolondjába nem kezdek veletek.~A székelyek
1246 XI | erdőket és barlangokat járja bolondképpen.~– Hát hol az a Sange Moarte?
1247 XVI | többet a fejedet.~– Eh! Mit bolondoskodtok! – kiálta a fejedelem közbelépve. –
1248 XI | Csöndesen. Ne tedd azt a bolondot – monda Zülfikár. – Okosabb
1249 IX | tevém, nagyságos uram.~– Bolondul cselekvé kegyelmed mindezeket,
1250 IX | kibe egészen bele voltam bolondulva, reá bíztam, hogy szöktesse
1251 XVIII | voltak elhelyezve.~– Igen, e boltba rejtetém el azon lőport,
1252 XV | azt föl újra. A nagy gót bolthajtásokból még most is látni valamit.
1253 XVIII | látszanak, kikanyargatott bolthajtásokkal. A terem közepén veresbársony
1254 XVIII | sötéten, vastag, rövid, bolthajtásos oszlopokkal, mik mellé nagy
1255 IX | Az ablakok mind hegyes bolthajtással s ódon cifrázatokkal tűnnek
1256 VIII | fértek el benne, s a kalitka boltozata lazúrkővel volt kirakva,
1257 X | igazhívők csak templomaik boltozatán s a padisah turbánján bírnak
1258 VIII | hajigált a szél a kioszkok boltozatára; a villám lobogott, s a
1259 XVIII | hallatszik, mintha fenn, a boltozaton is túl, valaki paripával
1260 VIII | e vadonnak, az egymásra boltozó tölgyek, bükkök alatt órákig
1261 XI | átlátszó kristály alagút boltozódik vastagon lefüggő ragyogó
1262 XVIII | Bánfi Somlyóról, Bánfiné Bonchidáról Koppándra hajtatva, a keresztelős
1263 XIV | magammal? Ah, meg kell önöknek Bonchidát emlegetniök; ha már vadaimat
1264 IX | követ fejébe, s sajátságos bonhómiával monda neki:~– Tehát a feleségemet
1265 XVIII | szikrázó morzsáit, mint a bononiai üvegek.~Bánfi összerázkódva
1266 V | úgyhogy a csapat vége még most bontakozik ki a fölül csaknem összehajló
1267 VII | míg Anna mosolyogva ki nem bontakozott karjai közől, tréfás gyöngédséggel
1268 III | kiálta fel Apafi, keserűen bontakozva ki neje ölelő karjaiból,
1269 XII | hogy holnap szét fogják bontani a házát, ha csupa armálissal
1270 XVIII | pillanatban drágaságai, borai, paripái?~– Még többet is
1271 II | járt vásárra mindenüvé, borát elvitte Lengyelországig,
1272 XIII | föllázadt rabszolga!~– Te borbélyinasból lett hadvezér.~Minden gúnymondat
1273 X | abrakot adatni, nehogy a bőrét hozza vissza.~Kelemen diák
1274 VI | pillanatra füstföllegbe borítá soraikat.~A puskatűz rendesen
1275 XVIII | jobb keze, s ha ők lángba boríták az országot, mi nem engedjük,
1276 XI | gyémántos ormokkal, hóval borított fehér mezők, mik közt borúsan
1277 XI | lelógó göndör hajfürtökkel, bőrködmene szét volt nyílva mellén;
1278 XI | mezetlen nyakkal, a zsíros bőrködmönökkel, a széles rézcsatos tüszőkkel
1279 XI | sehol sem találni, sőt a bőrlevelű nymphaea sárgafehér tulipánjai
1280 XVI | egészen kihozta sodrából e bormondatta szó.~– Hát becstelenségen
1281 XIII | ólára szegzem ki.~– Én pedig bőrödet madárijesztőnek tömetem
1282 XVIII | megosztoztak, a pincében a borokat kiereszték, a lovakat elrablák.~–
1283 V | hogy férje elé nagy ezüst boroskanta van téve, hirtelen megcserélte
1284 VIII | díványon, az illatos nargilé borostyánköves szopója illetlen volt kezében,
1285 XII | törökhöz hajolt, s törökösen borotválta haját, s hosszú szakállt
1286 XVIII | lyukán beszagolva, igen erős borszesz illata ütötte meg orrát.
1287 IV | tojásfőzőben, alágyújtott borszeszlángban, s számtalan csodás ételneműek,
1288 VI | hangulatban tartsa, az egy éjjel a bortanyán úgy föl találta őket tüzelni,
1289 IX | nincs egyebem, mint ez a bőrtarisznya a nyakamban, mehetek vele
1290 IX | írását – szólt Balassa, bőrtáskájából elővonva a kérdéses levelet. –
1291 IV | szemei kissé ragyogtak a bortól, hallgatag ajkai kissé mosolyognak,
1292 XVI | föl Apafi, szégyentül és bortul hevesen. – Rögtön elhagyd
1293 VI | kardommal inteni fogok, boruljon le a lova nyakára, s nyargaljon
1294 XII | Bánfinak kezét, míg keblére boruló testvére alig bírt magához
1295 XVIII | s felényivé lesz.”~Bánfi borús homlokkal tekinte az odaliszkre.~
1296 XI | borított fehér mezők, mik közt borúsan vonul végig egy-egy sötétzöld
1297 IV | ki bálványozza nejét.~A borverseny már meglehetősen felvillanyozta
1298 XIV | annak, uram. Én fedezém föl Borvölgyét is, s alig futamodott híre
1299 I | visszariasztva a bennlakó borz tűzszemei által. A futó
1300 XI | tekinte szét, s mintha hideg borzadály futná át, összerázkódék,
1301 XVIII | mámorba dönté Bánfit józan borzadályából. Átölelte karjaival az odaliszk
1302 XVI | bátorságot, gondoljatok rá, és borzadjatok el, hogy azon serlegekben,
1303 I | ülve maradt, sertéi széjjel borzadtak, füleit fölhegyzé, agyarait
1304 XVIII | előtte kivont kardokkal.~A nő borzadva tekinte szemeik közé.~Mindkettő
1305 XVIII | ordítása sükerét, még egy borzasztóat bömbölt a futók után, s
1306 XII | vállat vonított, s üstökét borzolgatá:~– Meglehet, hogy igazsága
1307 VIII | öszvérek jőnek, a fölhalmozott bőrzsákokból rablott templomok kincsei
1308 X | verseket és krónikákat nagy bőséggel.~Tehát most is éppen egy
1309 IX | monda Apafi tudományos bosszankodással, s újra az ismeretlen arany
1310 XVIII | érzelem örült, addig a másik bosszankodott a véletlenen.~Egyiket sem
1311 VIII | elveszték ragyogásukat? Bosszantanak az olasz eunuch danái? S
1312 VII | világon.~Apafit némileg bosszantani látszék a hízelgés, de nem
1313 XIV | gúnyos nevetéstől.~S az egész bosszantási tortúra oly finoman volt
1314 XVIII | találkozhatni, s mintegy kikeresett bosszantásul az odaliszket is magával
1315 XIV | legyen, soha, bármennyire bosszantatik is általa) – meglehet; tán
1316 XI | mondtak közbe, mintha valami bosszantó szellemhez beszélnének.~
1317 XI | diák elkomorodva, s mintegy bosszonkodva azon, hogy a parasztembereknek
1318 XVIII | félelmén átesve, a düh és bosszú ereje maradt meg szívében.
1319 XV | hasonlatost a keletkező bosszúhoz. Szinte jól kezdett neki
1320 II | királybíró volna. S aztán bosszújában sarcoltató hadnagyot küldött
1321 XVIII | legérzékenyebben tölthetni rajtam bosszújokat. Ha egyébért nem kellene
1322 XVIII | senki. Az erővel leláncolt bosszús tigris képe volt ez, vérben
1323 X | Föl sem kelt előtte.~Csáky bosszúsnak látszott a fogadtatásért.~–
1324 XIII | hagyva, nagy vereséggel és bosszúval hazairamodott Nagyváradra.~
1325 I | megragadva a vadkan füleit, bősz dulakodásba eredt vele.
1326 XI(1) | van a babonahit szerint a boszorkánynak hatalma.~
1327 IX | egy éjjel valami bűbájos boszorkányság ürügye alatt lecsalta őt
1328 XIII | csauszok hasztalan iparkodtak a bőszülteket rendbeszedni.~Bánfi azonban
1329 XIII | csúfondáros kutyát! – ordíta bőszülten, s szétkardlapozva előtte
1330 VIII | lecsavarva róla a felső részt, a bot üregéből egy összegöngyölt
1331 XI | tagjártatásokkal; hosszú botjaikat leütötték a földre, s nagyokat
1332 VI | Ez a ló már most mindig botlani fog, mert megijedt.~– Csak
1333 VI | Kemény alatt újra nagyot botlott a ló, s megtört lábbal bukott
1334 XV | kérelmére idegen ország határain botor merészséggel át nem lépend
1335 XVIII | úttalan völgyben, egy lovag botorkál, mint egy sánta hangya.~
1336 XVIII | föltápászkodott, s néhány lépést botorkázva, megint elesett a puskaporban,
1337 XV | hermelin süvegével, s fejedelmi bottal kezében. Körüle és háta
1338 XI | vad, marcona képeivel, a bozontos hajgubancra felnyomott magas
1339 I | embereknek való. Az áttörhetetlen bozót, a feneketlen vizek, a süppedő
1340 VIII | tartanak a keleti virágok bozótjai, széles rózsák porcelánvedrekben
1341 V | hogy a távolból sötétzöld bozótnak nézett koszorúja a bástyáknak
1342 X | nem mondtam én, hogy oda brachiummal szükség menni, az egész
1343 II | viaszát, aszalt gyümölcseit Brassóig, sőt, a gyapjúval Debrecenbe
1344 XVII | pallosa, annak megjelenik a brávó tőre! Bánfi Dénes a törvényeken
1345 II | csatjait, igazgyöngyét, briliánt fülönfüggőit, egyszóval,
1346 IV | vállait elfedezve, egy sor briliántos gombbal van összegombolva,
1347 XVIII | csendesen. Az ágymennyezet brokátfüggönyei mögött, mik félig szét voltak
1348 XIII | elkapá Bánfi jobb karját, s brutális erővel egyet taszított rajta
1349 XV | feleségét, annyira megváltozott, bú és eltörődés miatt. Szép
1350 XI | tündéri szépsége észrontó bűbájában, s villámló szemekkel tekintve
1351 VII | S azután ellenállhatlan bűbájával mosolyának tevé utána: –
1352 XI | hozzá:~– Vannak-e közöttetek bűbájosak és varázslók, kik az ördögöt
1353 II | asztagok láthatók, miknek búbjáról kellemetlenül kiáltoz egy
1354 XIX | e csókok egy halálramenő búcsúcsókjai. Bánfi oly mosolyogva tekinte
1355 VII | tisztelgők között, hihetőleg búcsút venni van nálad.~Apafi megütközve
1356 XIX | ajtót, s bekiálta:~– Mit búcsúzol oly soká? Készülj! Az ítélet
1357 I | átlépnők a Királyhágót, búcsúzzunk el egy tekintettel Magyarországtól.~
1358 XVI | váradi basától, másik a budai fővezértől, harmadik a szultántól,
1359 I | makkos fák, cser, tölgy és bükk díszlenek, oly magasak,
1360 VIII | följebb megyünk. A tölgy- és bükkerdő elmarad, következnek a fenyvesek.
1361 XI | rengeteg; magas, egyenes bükkfák, terebélyes tölgyek, néhol
1362 VIII | egymásra boltozó tölgyek, bükkök alatt órákig eljárhat az
1363 IV | teknősbéka, miket igaz embernek büntetés megenni; rettenetes pástétomok
1364 III | megjelenni – fejed vesztésének büntetése alatt – el ne mulaszd.”
1365 XIV | fejét, mint egy bűnhődő, ki büntetésre vár…~– Az nekem nem szokásom –
1366 XVIII | Az életet már nem, de a büszkeséget még meg lehet menteni.”~„
1367 XVI | vágy Béldivel éreztethetni büszkeségét, s kereste az alkalmat,
1368 XVII | talált ki semmit. Bánfi büszkeségétől nem lehete azt várni, hogy
1369 IX | a kiskirályoknak ragyogó büszkeségével, ami a külföldről jöttekre
1370 VIII | ablaknyílások közt, s enyészetes búgással üvöltve a távol erdők között.~
1371 VIII | öles magasságra vetve föl bugyogó kristályát, örök hullámzásban
1372 VIII | tűnik elő a zöldes pázsit; a buja fűben hevernek a félelmetlen
1373 I | mutatott fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek, minden
1374 VIII | szemeidet. Takard be képed. Bújj mellém. Takarózzál palástomba.
1375 IX | hogy ha bég kell neki, bújjék ki a felesége háta mögül,
1376 I | csónakon kell a fák között bujkálniok, melyet minden pillanatban
1377 XVIII | trombitája. Minden állat odújába bújt el, s reszketve hallgatja
1378 VI | egy-két török a sorból, bukfencet vetve lovával. A többi veszett
1379 VIII | árnya alatt. E tó közepéből bukik föl a Rima forrása, öles
1380 XIV | az az oroszlán fektére bukkanik.”~– Mi nem nézzük kegyelmedet
1381 I | vadállat. Egy vadkan fészkire bukkantak; a két szurtos vadállat
1382 XVIII | sírjon előtte, mint egy bűnbánó gyermek.~Bánfiné ehelyett
1383 XVIII | szőr helyett pehellyel bundázva, s ordítása különb volt
1384 XI | tájára sem, ezt is csak a bűne vitte oda.~– Magam sem jókedvemből
1385 XIX | odafenn, fogadd el véremet bűneim áldozatául; ne szálljon
1386 XIX | engedd, hogy halálomért hazám bűnhődjék valaha. Őrizd meg e szegény
1387 XIV | lehajtva fejét, mint egy bűnhődő, ki büntetésre vár…~– Az
1388 IX | örülve rajta, hogy a bajnak a bunkós végét Telekire háríthatta.~
1389 XIX | rabságában! – Még az erény is bűnné válik miattad.~Apafi le
1390 VII | a sor.~– Kegyelmed nagy bűnökkel vádoltatott előttünk, mik
1391 XI | keresztül szúratik, s a bűnös úgy vezettetik végig a vásártéren.~
1392 XI | nyelvöltögető ördögök, elkárhozott bűnösök üstökébe kapaszkodva. Egy-egy
1393 VIII | eltaszítva, csillagos fátyolába burkolózik, s vad tekintettel fekszik
1394 XV | adandja, s azzal kaftánjába burkolózva, trónja szegletébe húzta
1395 XVIII | ülését egy szürke porköpenybe burkolt férfi foglalá el, kiben
1396 XI | kinek feje összevissza volt burkolva fehér kendőjével.~– Hát
1397 III | Mit mondott esetemhez? Búsul nagyon?~– Korántsem. Sőt
1398 XVIII | nekitaszigálva egymást tükröknek, bútoroknak, s keresve, hogy mi tréfát
1399 IX | könyvei és régiségei közt búvárkodni, s terhelve érzé magát minden
1400 VIII | megcserélje velem. Te ismered a bűvészet szavait, menj, hívj elő
1401 I | romoljon. Íme, éppen egy most búvik elő gömbölyű hajloka legalsó
1402 XVIII | sehol.~Ki gondolná, hogy e bűvterem a föld méhében van, száz
1403 I | visszaadni azt, amit a lélek a bűvtükörben látott! Amit elmulasztok
1404 XVIII | létszék Bánfit. Még egy utolsó buzdító gondolatja maradt.~– Mégsem
1405 VII | fáradságaidat? – kérdé Apafi őszinte buzgalommal a basától.~– Hálával nem
1406 XI | vezessetek oda – szólt hivatalos buzgósággal a cirkáló, s az egész összegyűlt
1407 IX | Én jó előre megérezvén a bűzit, magamhoz szedtem drágaságaimat,
1408 XI | barlangban forró érces patak buzog, mely sehol sem törve ki
1409 XII | tömeg, kardját zörgetve s buzogányait rázva a levegőben.~– Most
1410 VIII | paizsa a legfénylőbb ezüst, s buzogányának feje egyetlen darab karniol.~
1411 XIII | medvebőr kacagányát, s gerezdes buzogányával utat tört magának a meglepett
1412 XV | mögött zászlók-, paizsok- és buzogányokból összerakott diadalsátor.~
1413 XVIII | székelyek nekiesve, fenekeiket buzogányokkal beverték, vizsgálva, hogy
1414 XIX | világ csodájára fel szokott buzogni a vér az eltemetett honfi
1415 XV | szabad mondani: L’état, c’est moi! E férfiak itt mind
1416 I | semmi paszománt, lován semmi cafrang, nyakravalója, mely dolmányára
1417 I | Valóságos utóda az aper caledoniusnak!~S azzal ment szenvedélyes
1418 IX | a fejdelem. – Talán Dio Cassiusban, hogy Decebál elveszte után
1419 XVII | föl kell hagynunk. Itt a cél forog kérdésben, nem az
1420 XVII | Mihály férjedhez utazott. Célja Bánfi Dénest Béldi kezei
1421 XVII | bele talál egyezni Teleki céljaiba, megfosztá őt helyzetének
1422 I | féltérdre hajolt, hogy jobban célozhasson, s hosszú fegyverét a vadnak
1423 VII | Apafiné. – Hisz ezzel oda céloznak, hogy szabadalmuk levén
1424 XVI | észrevevé e mozdulatot, s célozva monda:~– Itt, úgy veszem
1425 XII | lefizetni. A ravasz török két célt tudott ezáltal elérni: egy
1426 XVIII | asszony arcképét eléktelenítve céltáblának tevék ki, s hahotával rútíták
1427 XII | méltóságteljes termetét, nem minden célzás nélkül mondva nejének:~–
1428 XVII | e név hatását, s gúnyos célzással közbeszólt~– Úgy látszik,
1429 XVII | nyilallt keresztül az éles célzat. Eszébe jutott a csók.~Elsápadt
1430 XII | fölöttem, földre sújthat tréfás célzataival. A fejedelem trónja előtt,
1431 XII | gyülekezik. Mámoros korában célzatokat mondott előttem Apafi, melyek
1432 III | hirdetni, hogy a beiktatás ceremóniái mentül elébb végbemehessenek.~–
1433 VIII | nincs zamatja az ananásznak? Ceylon gyöngyei elveszték ragyogásukat?
1434 X | a két tatár jobbra-balra cibálta a hánykódó lovagot lábainál
1435 XVIII | elredőzve. A falakon mór cifrázat ragyog, arannyal és malachittal
1436 X | lát guggon ülni. Eleinte cigánycsaládnak nézte őket, míg közel érve
1437 XI | de rongyaiban is tarka cigánynép mosott a fövényből sáraranyat,
1438 XII | érte, amennyiért az egész cigánysort megvehetné, pedig nem találna
1439 XVIII | nagy bámulatára egy csoport cigányt látott, kik a földön valamit
1440 IV | készült aranylánc, mindegyik cikk közepén egy nagyszerű smaragd,
1441 IV | összegombolva, nyakán egy széles cikkekből készült aranylánc, mindegyik
1442 III | minekutána” és „annakutána”! Mit cikornyázza kegyelmed. Írja kegyelmed
1443 IX | nagyságos uram.~Más bemutatási cím elől aligha meg nem szökött
1444 VII | Erdélyben a nagyfejedelemnek címe volt. Haller Gábor uramat
1445 XIII | ivadéka.~– Tartsd magadnak címeidet! – kiálta Bánfi, s elébe
1446 XIII | viszonza Bánfi.~– Nemesi címeredet lovaim ólára szegzem ki.~–
1447 XII | Mindegyik dandár saját megyéje címerét viselte tarka lobogóin,
1448 X | az oláh; ijedtében azt a címet ejtve ki száján, melyen
1449 XVII | szólt ez, meglátva a levél címét. – Hisz nemrég beszélhettél
1450 XII | bármennyire pótolta is méltóságos címmel szavait.~– Mit? – kiálta
1451 V | s finom orra rózsaszín cimpáin látható volt a lehelet és
1452 VIII | török temető a vár alatt ciprusokkal van beültetve. A sötét gyászbokrok
1453 XVIII | kirakott szemfényvesztő cirádák, kétfelől ajtómélyedések
1454 X | fölkerestesse, mindig ebben a circulus vitiosusban tekeregvén,
1455 IX | is görög jegyek. Sem nem cirill betűk. És egyáltalában nem
1456 X | tüstént, és tegye meg a cirkálást haladéktalanul, legszigorúbb
1457 XI | alázatosan közeledett a cirkálóhoz.~– Higgye meg kegyelmed,
1458 XI | oláh helység volt, melybe a cirkálók jutottak. Egyik ház olyan,
1459 XI | félelmetes szemforgással súgá a cirkálónak:~– A Gregyina Drakuluj2
1460 XIII | őrcsapat, a folyam partján cirkálva, észrevevé a három lovagot,
1461 X | filozóf, a klasszikusokat citálva, s miután kezébe adták a
1462 II | futva vályúikhoz, a kakasok civakodnak a nagy diófákon, hova már
1463 III | mind oly derék, becsületes, civilizált embereknek kezdte nézni,
1464 I | pusztaság közepett, e leásott cölöpökből készült gunyhók, gömbölyű,
1465 IX | fejedelem előtt, mint a cövek, s fölráncolt homlokkal
1466 VIII | két horkoló paripát minden cöveknél erősebben tartva.~A mór
1467 XV | istenszobraival. A helyet nevezték Colonia Apulensisnek.~A város ismét
1468 IX | van begombolva sötétzöld, combig érő prémes mentéjébe. Sűrű
1469 I | könnyű sebet ütött annak combján, mire ez két kézzel megragadva
1470 XIII | szerecsennek, s patkójával combon vágva, tajtékzó szájával
1471 VIII | hintajában; szemeiben pusztító csáb ül – amint az aranyozott
1472 VII | elszármazott Attila legkisebb fia – Csabáig, s onnan leányágon fölment
1473 VIII | reszket, mosolyg, dacol, szeme csábít, eped, könnyez vagy eltaszítón
1474 IX | kedvenc rabnőjét ígéretek és csábítások által részemre hódítva,
1475 I | közelebb érkeznek. Az ebek csaholása vegyül az ütött bokrok zörejével
1476 I | ugatni, utánozva a kopók csaholását, hogy ezáltal azokat tévútra
1477 I | egyszerre jobbra-balra húzták a csaholó, ficánkodó kopók, a vadászok
1478 XIII | kaszáinak, másfelől a huszárok csákányainak. Ez utóbbi hatalmas fegyver
1479 XIII | fogcsikorgatva, s középen kapva csákányát, közelebb rúgtatott Alihoz,
1480 XII | gerezdes buzogányt, görbe orrú csákányt s kígyózó lángpallost s
1481 XVIII | kegyelmed? – kérdé a kulcsár.~– Csakis azért, hogy ha le találunk
1482 IX | kopasz homlokú férfit, kivel Csáktornya alatt találkozánk Zrínyi
1483 I | tovább tart az erdő, csaknem Csáktornyáig, s ahol megszűnik a mocsár,
1484 I | legjobb barátjuk holttestét Csáktornyára.~Csak a kopasz férfi vette
1485 XV | a Bethlenek, Kornisok, Csákyak, Lázárok, Kemények, Bánfiak,
1486 XIV | asztalnál legfölül ülteté Csákyt, Apafiné mellé s magával
1487 VII | olvashatá róla, zöldleveles családfára festve, mely által családja
1488 VII | azt, meglátva a hízelgő családfát, megpirító szemrehányással
1489 XII | elfogadhatja.~Ezt mondva, családias bizalmassággal ölelé át
1490 VII | eltehesse. Az elveszett leányok családjai vizsgálat alá vonták az
1491 XII | perlekedett a kegyelmed családjával avégett, hogy adja el lerontás
1492 XVII | és az ég oltalma rád és családodra. – Erdély sorsa veszélyben
1493 XII | boldogság, mely elébbvaló a családokénál, vannak ügyek, mikben csupa
1494 XVIII | összezúzták, ólaimat kiüríték, családom kincstárát kirablák. Ezzel
1495 XV | pusztuljak el én, ha kell, családommal együtt! De Erdélyt ne érje
1496 VII | hogy eltávozzék, holott ő családostul az udvarnál akart maradni.~
1497 V | egymással. Mert ti a mi családunkhoz fogtok ezentúl tartozni.
1498 XIX | férjére.~– Te vért hozál családunkra. Te átkot hozál az országra,
1499 XII | talán érző gondolattal.~– Csalatkozol – kiálta föl Bánfi, hevesen
1500 I | hogy ezáltal azokat tévútra csalja. Azután hirtelen megugrik,
1501 VI | hogy bennünket közelebb csaljon.~A többiek tovább vigadtak,
1502 VI | bent; s több efféle.~Szépen csalódik azonban, aki azt hiszi,
1503 VI | mindenestül jön előnkbe. Ha nem csalogat, és ütközetet áll, meg van
1504 XI | idáig, és mindnyájunkat itt csap agyon.~– Maradjatok veszteg! –
1505 VI | lábbal bukott térdre. Kemény csapása azáltal más irányt véve,
1506 XIX | balesettől, tartsd vissza csapásaidat e nép fejéről, s légy oltalmazója
1507 XIII | Bánfi elé vágtatott, két csapására az iszonyú szörnynek jobbra-balra
1508 XIII | Ali basa Bánfi legutolsó csapásától gonosz sebet kapott bal
1509 XIII | Ne várjuk be Veér György csapatait? – kérdé egy hadnagy.~–
1510 V | basa gyors, kemény hangon a csapathoz. – E helyütt tábort fogtok
1511 XIII | felé. Az ott maradott kis csapatnak pedig meghagyta, hogy rakjanak
1512 VI | tölteni, rögtön a lándzsás csapatokat parancsolá előre. Még azon
1513 XII | előtt látszott rendezett csapatokban a Kolozs megyei lovas nemesség
1514 VI | reménységben. A nálad levő csapatokkal vigyáztass a falakon és
1515 XIII | dühösen inte a körülálló csapatoknak, s minden oldalról nyilak
1516 XIII | Gergely, tudósítom a magyar csapatvezéreket, miszerint e levél előmutatója,
|