1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
1517 IV | kristályban kárt tenni.~– Csapja kend az asztalhoz, hogy
1518 VI | hogy kardjával kezde feléje csapkodni. A fejedelem eleinte védelemre
1519 VIII | fölriadt kakadu vijjongva csapkodott görbe orrával megtámadója
1520 XIII | janicsárokat, kik még félholtan is csapkodtak handzsáraikkal a rajtuk
1521 XIII | fokával, majd gombos végével csapkodva az elébe tartott paizsra,
1522 XVIII | félrevonva a lábszőnyeget, egy csapóajtót emelt fel, melyen letekintve,
1523 IV | felugrott székéről, s a csárdás hangjai mellett fölkérte
1524 IV | megszólalt a zene, a cigányok csárdást húztak, az urak összeütötték
1525 XV | minden ok nélkül belekötni a császárba, mostani szövetségesébe,
1526 IX | akkor, a római és török császárok kölcsönös vetélkedése mellett,
1527 VII | nem nekem tartozol, hanem császáromnak – viszonza emez szárazon. –
1528 IX | portyásokat, hogy én a római császártól küldött kém vagyok, ki az
1529 V | viszed e gyermeket magaddal a csatába?~– Gyermeket? Ő négyszáz
1530 VI | járni a magyar fejedelme a csatában mindig!~– Jó volt az akkor,
1531 XIII(1)| Népajkról vett erdélyi csatadal.~
1532 VI | mely később is igen fontos csatahelyül mutatkozék.~S onnan nézte
1533 XIII | általánosan egyszerre megszólaló csatakiáltás vegyült a zajba:~– Isten!
1534 XIII | összekeveredtek elleneikkel, csak a csatakiáltásról ismerve meg egymást.~Az
1535 IX | látunk az udvaron és hosszú csatakígyókat. A béresek helyett sárga
1536 XVIII | nélküli terveket, álmodik csatákról, ittas szerelemről, hatalomról,
1537 VI | ablakai alatt hallania a csatamének prüszkölését, az őrt járók
1538 XVIII | válaszolt rá. Fegyverzetét, csataménét parancsolá, s nyugodtan
1539 XI | pillanatban, midőn úrnője csatára kiáltá, ordítva szökött
1540 VI | fejedelemnek, hogy a sereg csatarendben áll.~Azzal Kemény véghetetlen
1541 XIII | verték vissza; a legbátrabb csatárok, kik karddal kard ellen
1542 XIII | hátát a templomnak vetve, csatasorba állott, s várta a támadást.
1543 V | vallása nagyon ajánlja a csatatéri halált, arra én nem sokat
1544 XV | kockára tennétek. Ismét csatatérré alakulva akarjátok-e látni
1545 VI | valamerre elszabadulhasson a csatatérről. Van még velünk egy csomó
1546 XIV | fél diadalával elhagyni a csatatért.~A kimenetellel nagyon elégületlennek
1547 VI | parancsot adott az egész csatavonalnak a visszavonulásra, s ha
1548 XIII | ordíta a szerecsen a csatazajt fölülmúló hangon, s egyenesen
1549 XVIII | homlokon átkötve, melynek csatjában egy nagy gyémánt játszik
1550 II | hajszorítóját, karbunkulusos csatjait, igazgyöngyét, briliánt
1551 I | nyargalt, a daliás férfihoz csatlakozandó.~A kissé hevesen visszautasított
1552 VII | alá a fővezér seregéhez csatlakozni, e fermánt hihetőleg Kucsuk
1553 XVII | mondá nagy szelíden belépő csatlósának, s azzal elbúcsúzék házigazdájától.~–
1554 X | kegyelmed ló után, majd egyik csatlósom leszáll a magáéról, s kegyelmed
1555 VI | amint páncélját föl akarták csatolni, nem engedé:~– Minek az? –
1556 X | gonosz hajdúk igen magasra csatolták fel a kengyelszíjat, úgy
1557 XIII | ott, ahol az a karhoz volt csatolva. Már a másik csapásra nem
1558 I | nyakát, egy nagyszerű zafíros csattal van összekapcsolva. Paripája
1559 VI | az őrt járók kardjainak csattogását, hogy szinte könnyebbült
1560 XVI | azzal egyszerre kitörő, csattogó hangon kiálta föl – és poharak
1561 I | görbe agyarai szikrázva csattogtak össze, amint egyenesen ellenfelére
1562 III | rendeknek a levelet.~Egy csausz rögtön asztalt, pergament
1563 XIII | rontva tulajdon csoportját, a csauszok hasztalan iparkodtak a bőszülteket
1564 III | rögtön lóra ültetett egy csauszt, s elküldte vele lóhalálában
1565 I | fenevaddal; az hörögve, röfögve csavargatta vastag fejét, de a férfi
1566 I | bajusza őszbe látszik már csavarodni, nagy, kopasz, redős homlokát
1567 V | Tatráng vize ezüstkéken csavarog a csendes falvak alatt,
1568 VII | odacsoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket tarták karjaikon, tudatva
1569 VII | méltónak sem tartom azon csekélységet, amit nagyságodért cselekedtem –
1570 IX | sziklavárából kifogni. Én ez embert csel által kézre kerítettem;
1571 XVI | fognak találni! – És te, két, cselédből válogatott – zászlós úr,
1572 II | Mégis ébren vagytok? – kérdé cselédeitől. Szava kellemesen csengő
1573 III | a másik indult útnak, a cselédeket küldözték ide-oda, hogy
1574 II | nyilvános zavarban levő cselédet, ki kalapját forgatva kezében,
1575 IX | összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel egész ütközeteket viseltek
1576 II | arcára szokott hidegségét, s cselédjeinek jó éjt kívánva, szobájába
1577 XIX | ismét lejött, felhívatá régi cselédjét, Andrást, s egy vég bársonyt
1578 II | emellett mily szigorúan élt. A cselédtől ugyan nem húzta el a magáét,
1579 IX | Balassa uram. Ez derék cselekedet volt.~– Halljad tovább,
1580 VII | csekélységet, amit nagyságodért cselekedtem – szólt szerényen Daczó
1581 XV | fogadjátok, ám lássátok, mit cselekesztek. Ami azon jóslatot illeti,
1582 VII | gondold meg, amit mondasz és cselekszel. Most isten veled, légy
1583 XI | akar váltani.~– Azt nem cselekszem – monda Zülfikár –, hanem
1584 IX | nagyságos uram.~– Bolondul cselekvé kegyelmed mindezeket, Teleki
1585 IX | kicsalhasson?~– Mind én cselekvém.~– És kegyelmed tudósítá
1586 I | kegyelmed egy napig sem élhet cselszövények nélkül, de erre az egy napra
1587 XII | történendik soha; s ha alattomos cselszövés vagy véletlen erőszak szándékozik
1588 VIII | pillantása sem érinti e zamatos csemegéket. Midőn olykor fölveti bágyadt
1589 VIII | rabnőim szívei kellenek-e csemegéül? Az oroszlán ordítva szólt: –
1590 I | egy-egy ütésével karvastagságú csemetéket törve ki gyökereikből.~Amint
1591 XIII | egy helyre akadva, ahol csendesebben folyik a víz, társaival
1592 III | hogy ismét elveszítselek!~– Csendesülj, édesem – biztatá Apafi –,
1593 VII | A fejedelem inte, hogy csendesüljenek el, s más tárgyra viendő
1594 XII | atyámfiai – szól Bánfi, némi csendhez jutva, miután szemeit végigjártatta
1595 XVIII | Egyszerre, az éj és a gondolatok csendjében úgy tetszék, mintha a folyosó
1596 VIII | ajtaját, s ijesztve az éjszaka csendjét. A dej kérdé az oroszlántól:
1597 VIII | föl a csendet. A fegyverek csendülése közől egy ismert hang parancsszava
1598 XIII | derül, ~Már a szokott óra cseng,~Már minden sor, minden
1599 VIII | locsolódva.~Egy odaliszk csengettyűs dobját verve feje fölött,
1600 XVIII | föltett a fejére sisaknak, egy csengettyűszalagot átkötött a derekán öv gyanánt,
1601 XI | katrincáik, gömbölyű nyakukon csengő-bongó arany, ezüst pénzfüzéreik,
1602 VIII | tányérkán hófehér lépesméz csepegett, melyet ákászvirágok idején
1603 XIII | mit kapott, kaszát, ásót, cséphadarót fogva elő. Ezalatt Vízaknainé
1604 XI | boszorkány átka. Egész nyáron egy csepp eső nem esett a határon!
1605 XIV | kellett azt innia az utolsó cseppig, a körömpróbáig, s látnia
1606 I | mocsár, ott makkos fák, cser, tölgy és bükk díszlenek,
1607 VII | eltakarva alakjával a becsületes Csereit, ki szerényen húzta magát
1608 I | azért fárad, hogy gazdát cseréljen.~– Nekünk kegyelmes urunk
1609 XV | nemzet boldogsága az első, cseréljétek meg a szerepeket. Erdély
1610 VIII | festett üveg vagy zománcos cserép és tarka szőnyegek. A hegyes
1611 VIII | csikorogtak, a minarék tetejéről cserepeket hajigált a szél a kioszkok
1612 XVIII | ablakban, azt száraiknál fogva cserepestül mind utána hajigálta, s
1613 XVIII | megvetéssel vágta a falhoz, hogy cseréppé törött. Azzal másikat kapott
1614 I | midőn megpillantá egy nagy cserfa tövében a keresett vadállatot.
1615 VIII | szorul a szilaj folyam, lassú csergedezéséből melankolikus zenét sokszoroz
1616 XI | völgycsatornából egy kis patak csergedezett a tengerszem öblébe, a völgyre
1617 XI | egészen elfeketült, csak a csergedező víz mormogása vezeté még
1618 I | orrával fekvet túrt magának a cserje között, s abba nagy idomtalanul
1619 I | csörtetés hallatszik, s a cserjéken keresztülvágtatva előtűnik
1620 IX | más volt hímezve. Ide egy cserkoszorú, amoda egy diadaljegy, a
1621 VIII | ott párolgott aranyozott csészéjében az elefántcsont asztalkán,
1622 II | jójcakát kívánnak egymásnak, és csevegve, sikongva elbúcsúznak hosszan,
1623 IV | készült raguk, ismeretlen csigák, inkább szemnek, mint szájnak
1624 V | viseli, melyek aranyszőke csigákban hullanak le kis gömbölyű
1625 XIII | szobáját elhagyva, a hátulsó csigalépcsőn a földszinti tornácba alászállt,
1626 IV | gesztenyebarna fürtei elöl rendezett csigás üstökben feküsznek homlokán,
1627 XII | elpusztították Segesvárt, azelőtt Csíkban kalandoztak; hanem ez mind
1628 XVIII | főkapitány, a másik Daczó János csíki főkapitány, kik most fenyegető
1629 IV | parancsolva az emberek ínyeit csiklandani. Amit Lucullustól kezdve
1630 VI | pofont váglak, hogy minden csikófogad kihull.~Feriz erre egy szökéssel
1631 VI | nézett futtában, s fogait csikorgatá, hogy egy gyermek elől kell
1632 XI | a hó, szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán lehet látni
1633 VIII | odakünn, a szélvitorlák csikorogtak, a minarék tetejéről cserepeket
1634 VII | Daczó János uram, ugyancsak csíkszeredai hadnagynak.~A két úr oly
1635 XIX | egy mindeniknél nagyobb csillag lefusson az égről, vagy
1636 VIII | fehér homlokára, a szemek csillaga alámélyed, fölül a szemfehérét
1637 XVIII | sötét hajzat közt, mint egy csillaggá tömött szivárvány a sötét
1638 VIII | Parancsolj, és elhozom. Csillagok esnek az égről, szólt a
1639 XVIII | miknek királynéja ő, új csillagokról, miknek napja ő.~Egyszerre
1640 VIII | a sötétkék eget gyémánt csillagzataival, a fák leveleiről hullanak
1641 XI | csillogott csak egy foltja a csillagzatos égnek.~Reggelre a havasok
1642 III | monda Apafi, csókjaival csillapítva feleségét –, ha ellenkezem,
1643 XII | körülvette, úgy illett arcához, csillogó fürtei szabadon láttatták
1644 XI | bérceket láthaták, legfölül csillogott csak egy foltja a csillagzatos
1645 XVIII | diadaluk, hogy ünnepélyt csinálhassanak halálomból, s kacaghassanak,
1646 VI | álmából. – „Ejnye, no, mit csinálhatnak ilyen sötéttel?” – kérdezé
1647 II | de mindenét, amiből pénzt csinálhatott. Úgyde, mindez még fele
1648 IX | urakat, kik oly tarkává csinálják magoknak az ország dolgait;
1649 XVI | jobban kiterjeszté.~– Mit csinálnak kegyelmetek? – kérdé Apafiné
1650 XIV | nevetséges is volna dühös arcot csinálnia. Ott tehát minden harag
1651 V | viaszgyertyát tart magasra.~A csinos fehérmárvány kandalló előtt
1652 IV | teljék, szép engedelmesen és csinosan odakoccantotta poharát az
1653 IV | táncosa karjain, dereka, csípeje oly érzékien hajlongott,
1654 XVIII | emeli, karcsú derekáról csípejére omlik a tágan kötött sálöv,
1655 I | patyolatra hímzett habzó csipkében végződnek, melyeket sokszorosan
1656 I | egész nyakáig van fedve csipkefodraival. Az öltöny rövid ujjai szinte
1657 XI | lehet látni itt azon széles, csipkés levelű sötétzöld virágokat,
1658 VIII | alatt, melyről a kaftán bő csipkeujja alátüremlett, egy eleven
1659 XVII | összerázkódott, mintha kígyó csípte volna meg.~Teleki észrevevé
1660 I | kengyelben nyugszik, fel van csíptetve a hosszú öltöny, háromszoros
1661 X | Csak ne szaladj még! – csitítá az aga. – Én nem szeretném,
1662 XI | pénzfüzéreik, sarkas piros csizmácskáik oly kellemesen ellentétezve
1663 X | látni, eszébe jutott, hogy csizmái nincsenek, s ilyenkor mit
1664 XI | Hajborzasztó mulatság. Az emberek csizmáikat levetve, talpaikkal és tenyereikkel
1665 I | keresettségig egyszerű, ruháján, csizmáin semmi paszománt, lován semmi
1666 XI | piros palástokba, sarkantyús csizmákba. A sok csodakép közől nem
1667 XI | mert ezekben a sarkantyús csizmákban nem járhatom a hegyeket;
1668 IX | nadrágban és a sarkantyús csizmákkal, mintha minden percben az
1669 X | öltözeted legalsó részén, a csizmákon viseled, mikkel a sárban
1670 X | valamit idegen nyelven, a zöld csizmákra mutogatva.~– Ki vagy te,
1671 X | Kelemen diák tehát megfogá a csizmát két fülénél fogva, s miután
1672 XI | közelíteni.~Pedig az egész csoda igen természetes okból ered.~
1673 XIX | népek rémültére, világ csodájára fel szokott buzogni a vér
1674 V | állanak ügyeim, hogy vagy csodákat kell elkövetnem isten segélyével,
1675 VI | itt a győzelmet remélte, csodákban kellett hinnie.~– Legyünk
1676 XI | sarkantyús csizmákba. A sok csodakép közől nem hiányzott azon
1677 I | arca naptól barnult, s oly csodálatosan ép, hogy semmi korosság
1678 XIV | Ah! – kiálta föl Bánfi csodálkozást színlelve. – Tehát mért
1679 XVII | tudott jőni.~– Kegyelmed csodálkozni látszik jöttömön – szólt
1680 III | magadat, és azon nincs mit csodálkoznod. Ha a fenséges úr akarja,
1681 XVI | fejedelem közbelépve. – Csodálkozom kegyelmeteken. Igyatok most.
1682 XI | nem láttunk semmi ilyes csodát, uram, hacsak talán a Sange
1683 VIII | törve, mire aláért, melynek csöppjeiben örök szivárványt képez a
1684 VIII | hogy az a pénz, amit itt csörgetsz, még e percben az enyim
1685 II | künn nyikorgott a kapu, csörömpölő szekérke hajtatott be az
1686 I | Nemsokára hanyatt-homlok rohanó csörtetés hallatszik, s a cserjéken
1687 I | közelebb-közelebb érkezik, s nemsokára csörtetve jő vissza a hímszarvas.
1688 VIII | E szökőkút vizét rejtett csövek vezetik föl a várba a titkos
1689 II | örülnek, ha tarka vagy piros csövet találtak a sok közt. S addig
1690 XII | sörénnyel, minden színezetű csójtárokkal, bogláros fékkel, pillangókkal
1691 XVII | XVII. Egy csókért egy halál~Béldi Pál Fehérvárról
1692 VII | nyújtá gyönyörű ajkait annak csókjai elé, de amellett nagy, komoly
1693 XVIII | paradicsomról, vett és adott csókokról fogsz álmodni; a szív kettős
1694 VIII | tolla, kármin feje, mindig csókolgatják egymást.~A bíbor ottomán
1695 II | kötnie a szót –, tiszteli, csókolja nagyasszonyomat. Azt izente,
1696 VIII | örömödben, mint egy bolond, úgy csókolnál összevissza. Egy levél van
1697 V | öcsédet? Őt is meg kell csókolnod, a kis Ferizt – szólt Béldiné,
1698 XI | kezét:~– Holt szeretődet nem csókolod-e meg?~Sange Moarte oda sem
1699 V | karjaiba rohant, összevissza csókolózva, s kölcsönös hízelgésekbe
1700 XVIII | sóhajtasz, ha látsz? Miért csókolsz meg? E sóhaj, e csók nekem
1701 XVII | ő egyenkint összevissza csókolt; legforróbban a kedves,
1702 XVIII | visszajő. Hiába szívom föl csókommal, ismét újra támad. Várj,
1703 XVIII | Szíve még nem édesült meg a csóktól. Keserű gúnnyal kiálta:~–
1704 XVIII | megzöldült esővízzel. Egy csomóban négy vagy öt csatlós állt
1705 XIV | lovag nyargalt a hajtás csomójában: elöl Csáky László uram.~–
1706 XI | megrontói, kik az emberek belein csomót kötnek, a levegőben járnak,
1707 I | címeres szarvas. A hajtás csomózata mindig összébb hurkolódik,
1708 I | Mindenki, kegyelmes uram. Csónakokat is küldtem a mocsár felől,
1709 I | ellepett tömkelegbe, néhol csónakon kell a fák között bujkálniok,
1710 I | egy-egy faderékból vájt csónakot is vittek vállaikon, kiknek
1711 VI | hogy holttestét meg ne csonkíthassák a boszorkányos dzsinek.~
1712 VIII | látszanak, arcának kiülő csontjai, széles álla merész, kegyetlen
1713 IV | hadak vezére, egy magas, csontosképű, kopaszra nyírott férfi,
1714 I | agyarát érte, e kőkeménységű csontot, s a kard markolatban törött
1715 XIII | kölcsönösen rontva tulajdon csoportját, a csauszok hasztalan iparkodtak
1716 XII | előtte, utána fegyveres csoportok lovagoltak, miknek viselete,
1717 XIII | járt, biztatta, rendezte a csoportokat, a templomot eltorlaszoltatá;
1718 XII | ablak volt ment az ünnepi csoportoktul, helyettük hófehér porcelánvázákban
1719 I | puskával is fegyverkezve, csoportonkint elosztatott a vadászok által,
1720 VIII | minden színű kalapjaikat, csoportosan dülledve ki a mohos fák
1721 III | Körlevelére több száz nemes csoportosult össze Selyk alatt, amit
1722 VIII | kapaszkodott belé.~Csodálatos csoportozat. Egy halavány nő, egyetlen
1723 XI | sötét árnyat vetett a vad csoportozatra.~Végül egy fatörzsön ült
1724 XI | egész bérctömeg ismét más csoportozattá omlana.~Minden azt hirdeti,
1725 XVII | sem tud semmit, nem ejtett csorbát neje erényén – s íme, mások
1726 X | poéta szemei, s pofáján csorgott az izzadság.~Hasonló keserűségbe
1727 XVIII | előtt, melyen bejöttek, halk csoszogás és suttogás hangjai közelednének.~
1728 I | és pillangókkal kivarrott csótárján gyöngéd hölgykezek hímzései
1729 VI | hányta fejét, sallangos csótárját rázva, egész testét valami
1730 VII | jelenet alatt meglepetve csóválgatá fejét a basa, mintha mindazt,
1731 VII | előfogatokat.~A székely vigyorogva csóvált egyet fején, megvakarva
1732 XV | komolyabb békepártiak aggódva csóválták fejeiket, Bánfinak e meggondolatlan
1733 VIII | az ezüst havasok ragyogó csúcsai rémledeznek föl, magas fehér
1734 IV | melyről hosszú aranyfátyol csügg le a földig. Öltönye kivágott
1735 XVIII | vonásokból.~Bánfit fölrázta csüggedt mélaságából e kizajlás,
1736 XV | utolsó lakó is kihalt.”~Béldi csüggedten ejté le kardmarkolatáról
1737 VIII | odaliszk reszketeg sóhajjal csüggeszté le fejét lihegő keblére,
1738 XVIII | Dénes.~Szomorú, szótalan és csüggeteg, miként soha. Még csak nem
1739 VIII | dolmányának ujjai loncsosan csüngnek alá, turbánjának szurtossága
1740 VI | sallangjairól nagy arany félholdak csüngtek alá, egymáshoz verődve.~
1741 XVI | a végrehajtó bírákat, s csúffá tesz bennünket.~– Azért
1742 XIII | bírjátok hát leverni ezt a csúfondáros kutyát! – ordíta bőszülten,
1743 XVIII | fejedelem követéből nem kell csúfot űzni.~A hírnök ekkor a hadnagyokhoz
1744 XI | legirtózatosabb megbántás és csúfság, amit török emberen el lehet
1745 XIV | Bánfi még azzal is tetézte a csúfságot, hogy az asztalnál legfölül
1746 IV | rettenetes pástétomok merő csukamájból készítve, nagy kosarakban
1747 IV | alkotott karokat, melyeket csuklóban egy sor nagyszemű keleti
1748 II | alkotásúak, maga az ajk, ha csukva van, oly szelíd, oly édes,
1749 XI | egy-egy mézes lepénnyel fedett csuporba dugva, lábánál magas hátú
1750 II | állatok számára, nyitott csűrök, zsúppal fedve, s nagy tetejű
1751 XI | hanyatt fekve oldalvást csuszamlunk. Néhol egy-egy bokor fülrózsa
1752 XI | ügyesen két ezüst máriást csúsztatva markába.~– Az bizony nem
1753 VIII | megfeketültek a fogak a cukorevés s bételrágás miatt. – Nincs
1754 XVIII | az hozott nekik kávét, cukrot és ezreket érő hollandi
1755 IX | öltözet, mintha a francia a culotte-ot elfeledné magáról.~Ezt mondva,
1756 III | sátoron kívül maradtak. – Cum gentibus jöttünk mi, hogy
1757 IX | bivalyok ott hevernek Venus és Cupido kövekből kirakott alakjain.~–
1758 VIII | ajka reszket, mosolyg, dacol, szeme csábít, eped, könnyez
1759 XVI | ember a hazában, aki nyíltan dacolhat a törvényekkel, s kinevetheti
1760 V | krizopráztól; a terem hátuljában dagadozó kerevetek kínálkoztak, metszett
1761 VIII | bajusz, ajkai és szemei dagadtnak látszanak, arcának kiülő
1762 XI | hullámzott; tán a tenger dagályát érzé.~A sziklamedence átelleni
1763 I | feneketlen vizek, a süppedő dágvány ezer életveszélyt mutatnak,
1764 XI | esőt és harmatot mind a Dainica itta meg. Erre mi is lementünk
1765 XI | sunnyogóan a bíró –, nálunk Dainicának hítták. Régen rontotta már
1766 I | pillanatban odalépett a daliához Dávid, a vén vadász, ragyogó
1767 I | kellett volna vesznie.~A daliának csak kiáltania kellett volna
1768 I | ölelni karcsú derekát a daliától, ki őt unokahúgának nevezte,
1769 XVIII | hangon azon improvizált dalokat kezdé énekelni, miket a
1770 IV | kuktákkal, nagy jukunditással dalol hirtelenében tanult magyar
1771 XVIII | a fényes teremekbe, vad dalolással vetve magát a bársonypamlagokra,
1772 XIII | írogatott verseket, mikre dalt szerkesztve, csaták előtt
1773 VIII | szükség felhőnek vonulni Damanhur egére? Mondjak regét az
1774 VIII | mennyezetét képező rózsaszín damasztfüggönyök karvastagságú jázminfákra
1775 VIII | fűben hevernek a félelmetlen dámvadak; a vadméhe köpűt ásott a
1776 VIII | Bosszantanak az olasz eunuch danái? S még a tükör sem mutat
1777 XII | hadnagyok rendbeállíták dandáraikat, a bástyákra állított trombitások
1778 XVIII | Éljen! Éljen! – ordíták a dandárok, s a parancsszóra helyeikre
1779 XVIII | s a főúr kezében millió darabbá omlott.~A kezén viselt gyémántgyűrű
1780 XVIII | ezen a házon, hogy négy darabban esel le.~– Mit feleselsz
1781 XI | kapaszkodva a kardba, egy darabig húzták-vonták egymást annál
1782 XI | tűnik föl, két átelleni darabja minden töréseivel egymásba
1783 XVIII | Orbánnak.~Az összetört bútorok darabjait fölhalmozták a kandallóba,
1784 XVIII | paliszanderfák aranyértékű darabjaival. Ha egy falut fölgyújtottak
1785 XI | emberi testbe foltozott darabok, ha tüzes vassal süttetének,
1786 XVIII | a sorok elé. – Egy rabló darázsraj bonchidai kastélyomra ütött,
1787 I | kopjáját az emsére, a süvöltő dárda megrendülve állt meg a futó
1788 III | függönynyílásokon fölül a törökök dárdahegyeit, s kétségbeesve sikoltá
1789 VI | iszákjaikat, vállukra vetették dárdáikat, s úgy elmentek Segesvárról,
1790 VIII | öltözött szpáhik, hosszú dárdáikkal, mezetlen karú baskírok
1791 XIII | középett állt, a három beduin dárdája egyszerre süvöltött, s Bánfi
1792 XVIII | azután pedig nekirohant, s dárdájával kiszúrta a szemét.~– Hát
1793 XIII | álmából fölijesztve, lóra, dárdára kapott, s egymást vélve
1794 III | mind szörnyen föl voltak dárdázva, késezve.~– Itthon urad? –
1795 IX | azzal a félbolond Zólyomi Dáviddal. Két Bethlen-leányt vettek
1796 III | hogy az Izrael Istene, ki Dávidot a juhok őrzésétől hívta
1797 II | Brassóig, sőt, a gyapjúval Debrecenbe járt el, hogy jobb áron
1798 IV | azonban a kegyelmed iránt való deferenciából megteszek, hogy nem töretem
1799 XVIII | keresztül, s fölemelve a leányt, délcegen kiálta:~– Hozz bort nekem.
1800 I | Kerüljünk oda, hol a szarvasok delelnek az árnyékos ligetben, hol
1801 I | valami bókot mondani a bátor delnőnek, ki ezúttal azon szokatlan
1802 XVIII | Bánfi, s fölkapta ölébe a delnőt, mint egy könnyű gyermeket…~
1803 VIII | születhetik másutt, mint a délöv napja alatt, melynek nyara
1804 XVIII | partján lefelé megindult.~Déltájban leült a part alá pihenni,
1805 VI | szólt bele:~– Hagyjuk ezt délutánra, vezér úr. Ebéd után más
1806 XVIII | azon nő vagy tündér, vagy démon, ki benne lakik: Azraële.~
1807 XII | hanem a territórium Bánfi Dénesé, menjen kegyelmed ahhoz.~
1808 XVIII | elszállásoltatva. Bánfi Dénesék számára a külön kertilak
1809 IV | ülő hölgyek egyike, Bánfi Dénesné, egy finom, idegzetes, gyönge
1810 XVIII | megtiltja tinektek Bánfi Dénesnek többé engedelmeskednetek;
1811 XIV | vezérében mindnyájan Bánfi Dénesre ismerének, s megdöbbenve
1812 I | feszesen simulva karcsú derekához, s hosszan folyva alá nehéz
1813 I | kapaszkodva, összefonják azoknak derekait, lecsüggenek virágos girlandjaikkal
1814 XI | miken csak félrehajolt derékkal s a repedéseken fogózva
1815 V | aggodalommal.~– Éppen nem. Én a deréksereget vezénylem. Ő is végzi a
1816 XIII | jobb volna méltóságodnak a derékseregnél maradnia? – szólt Veér György
1817 XIII | danát.~A nap kerül, hajnal derül, ~Már a szokott óra cseng,~
1818 VIII | szemeiben könnyű örömsugár kezd derülni, amint a belépőt meglátja.~
1819 XIV | hogy érzi!~Mentül jobban derültek az ebéd vége felé a kedélyek,
1820 XI | ablakon keresztül a külvilág derűjét. Arra sietve, egy újabb
1821 VI | melyen akkor egy cifra deszka mulatólak állott, ahol a
1822 II | vályogból vagy keményfa deszkából, ketrecek, szárnyas állatok
1823 VII | hogy szabadalmuk levén deszkáikat kétmérföldnyi távolban árulni,
1824 VI | órákban fölverte azonban deszkakalapálás, mellyel az abrakolás idejét
1825 I | azután egy hosszú, pajtaforma deszkaszín, melynek egyetlen terme
1826 VII | kötöm ki magamnak, hogy a deszkát ezentúl sem árulhatják kegyelmetek
1827 IX | gyanánt árulhatják.~– Hát a dévai nemesemberrel beszélt-e
1828 VI | mennyire bírja sokszorozni vagy devalválni a számokat a lelkesülés
1829 XII | tiszttartó betuszkolá őket.~– A dézmát kellett volna behoznunk –
1830 XVIII | menteni.”~„Nem leend azon diadala senkinek, hogy engem elárult,
1831 XI | építteté a győzhetetlen Traján diadalai emlékére”. – Túl rajta rongyos,
1832 XV | többit is – el ne feledjétek diadalaitok jelei közé tenni.~Ezt mondva
1833 XIV | általa győzetni, sietett fél diadalával elhagyni a csatatért.~A
1834 XI | falu elején áll egy óriási diadalív, roppant márványdarabokból
1835 IX | egy cserkoszorú, amoda egy diadaljegy, a harmadikon egy török,
1836 III | Kegyelmednek oka is, módja is van diadalmaskodni.~– De hát ha nem? Mi lesz
1837 XVIII | föl Azraële. – Ellenségeid diadalmaskodtak rajtad?~– Átkom fejükre.
1838 XV | buzogányokból összerakott diadalsátor.~A város többi része azonban
1839 XVIII | elleneimnek nem lesz azon diadaluk, hogy ünnepélyt csinálhassanak
1840 XVIII | azt takarni; – így: – e diadémmal itt; – mint illik homlokodra
1841 XVIII | Bánfi, lekapva fejéről a diadémot, s elhajítva magától, míg
1842 IV | hátul egy kis gyémántos diadémra hajolva fel, melyről hosszú
1843 VII | figyelmet, inte Kelemen diáknak, ki hosszú, száraz lábaival,
1844 I | terem másutt, mint amivel ő dicsekszik, kivált mikor azt kedvence
1845 IX | Oh, én nem érdemlem e dícséretet – szólt közbe Imre büszkén. –
1846 III | rákezdve a „Téged Isten dicsérünk” himnuszát, ő is fölállt,
1847 VI | harcoljatok vitézül. Jobb dicsően itt kezünkben levő karddal
1848 I | honának szerelme, véde, dicsősége.~A vadásztanyát, a mulatókastélyt,
1849 XII | napjaiból, ami a fejedelmek dicsőségére szolgált, a győzelmeket,
1850 XVIII | s ő megfosztatott azon dicsőségtől, hogy ellenségét ő keríthesse
1851 I | több a szerelemnél, több a dicsvágynál, azon nagy lelkek önérzete
1852 XII | az országnak; csak az ő dicsvágyuk, csak az ő fösvénységük
1853 XVI | haraggal viszonza:~– Elhiggyed Dienes: nehéz székely vagyok; ha
1854 XVIII | elfogni, akinek fejére nagy díj van téve.~– Mennyi?~– Ha
1855 VIII | vagyok, hogy felét az ígért díjnak előre föl merném venni.~–
1856 II | Erdélyben vagyunk. 1662-dik az év.~Egy egyszerű nemesi
1857 XII | zene, a tisztelendő urak dikciókat mondtak, s az ablakokból
1858 V | poggyászszekér és egy nehéz, dinnye alakú hintó látszott döcögni.
1859 VIII | külsejükkel, aranybibircsós dinnyék, ananászok, piros pálmaszilvák,
1860 IX | folytatá a fejdelem. – Talán Dio Cassiusban, hogy Decebál
1861 II | hanem inkább mélyvilágú dióbarna szemeket, és e szemekben
1862 II | építve, előtte árnyékos diófák, melyek alatt malomkőből
1863 II | kakasok civakodnak a nagy diófákon, hova már naplementekor
1864 XII | fekvő medvefő szemei helyén diónagyságú krizolitok ragyogtak; derekára
1865 X | kocsiládában eltett saját díszcsizmáit hozzák el a hadnagy úr számára.~
1866 XI | egyforma cifrázatai szilaj diszharmóniával keveredtek az énekbe.~Midőn
1867 XVIII | nyúlánk, állatfejekkel díszített oszlopok, minőket perzsa
1868 I | fák, cser, tölgy és bükk díszlenek, oly magasak, oly egyenesek,
1869 XI | jéghegyek és hófuvatok között díszlő orangeria!~Sange Moarte
1870 XII | gúnymosollyal tekintve az egész díszmenetre.~– No, nézze kegyelmed,
1871 XIII | vagyok előtted, hitvány disznó – ordíta rá fogcsikorítva –,
1872 XV | atnámét, mindhárman pompás díszruhában. Középett jő a fejedelem
1873 XIX | vér az eltemetett honfi dísztelen sírjából.~ ~
1874 XII | Ez a vityilló régóta díszteleníti már a vásártért, s a tanács
1875 XV | erős vára fekszik, egykor Diurbán nemzedéke koronázá meg tömör
1876 VII | fog ily parancsot kapni a dívántól, hogy Érsekújvár alá siessen.
1877 VIII | elnyúlva fekvék hanyatt a díványon, az illatos nargilé borostyánköves
1878 I | költészetről (akkor ez divat volt a magasabb körökben,
1879 XII(1) | A francia-német divatot Bethlen Miklós hozta be
1880 XII | vannak borítva az akkori divatvirágok legpompásabbjaival, mik
1881 VII | elsompolygék.~*~Pár nap múlva dob- és zeneszóval tartá Apafi
1882 XII | eszébe.~Minden hang, minden dobbanás idegrázólag hatott reá,
1883 VIII | férfi tekintete, lábaik dobbanása alig hallik a puha szőnyegen,
1884 X | s nagyot nyögve minden dobbantásnál, úgyhogy mire az egyik saruba
1885 VII | parancsolja.~Apafi haragosan dobbantott lábával.~– Lélekadta góbéja!
1886 VIII | Egy odaliszk csengettyűs dobját verve feje fölött, merész
1887 XVIII | egy hang a tömeg közől.~– Dobjátok le az ablakon a jó embert.~
1888 VIII | gondolatok hevétől sebesebben dobog, ismét úgy kigyullad az,
1889 XVIII | napja ő.~Egyszerre halk dobogás hallatszik, mintha fenn,
1890 XVIII | fogsz álmodni; a szív kettős dobogása csendesen fogja ütni a perceket,
1891 II | kezében, szíve gyorsabban dobogott.~– Most is oda van Bandi
1892 VII | számunkra nyerve, hogy a legelső dobszóra, melyet a falakon kívül
1893 XVII | megtörtént, mégis egy vádló döbbenés ütődött Béldi lelkébe. Kezét
1894 XIII | mindkét lovag egyszerre döbbenten hátrált vissza, s Ali egy
1895 V | dinnye alakú hintó látszott döcögni. Ez volt minden nehéz tereh,
1896 I | hajtva, egypárt az anyjukat döfölő kocák közől agyongázolt,
1897 XVI | hajtá meg fejét, mérges tőrt döfve a büszke főúr szívébe; kit
1898 XV | kiölte a harc, az éhség, a döghalál. – Én maradtam utoljára. –
1899 XVI | magaddal, hogyha így haladsz a dölyfben, keresztülesünk egymáson.~
1900 XVI | bíborvörös lett mérgében, s dölyfösen fordulva Béldinek, sértő
1901 XIV | merényleteket, melyek veszélybe dönthetik családját, veszélybe az
1902 XI | másutt egymásra vannak döntögetve a bércek, egyik a másik
1903 XV | viszálkodástok háromszor döntötte sírba a hazát, Erdély háromszor
1904 XVIII | lépcsőkön, melyek rettentő dördüléssel szakíták be a vasajtót.~
1905 XIV | nem fogom engedni, uram – dörgé Bánfi, fogai közől. Már
1906 XII | Néha a harcriadó s az ágyúk dörgése ébreszte fel bennünket,
1907 XV | zászlókat felragadva fülébe dörghetnétek a tétovázó ivadéknak: a
1908 XV | Benn Thököly lázító hangja dörgött, s Béldi már nem sietett
1909 XVI | mámoros emberek szoktak dörmögni meg-megszaggatva – szabad
1910 III | megunta magát odakünn, s dörömbözni kezde az ajtón, és kiáltozott:~–
1911 XI | Van-e közöttetek, aki dohányt mer színi? Leveleit pipába
1912 XIII | egyszersmind az arnauták fejeire dokumentumképpen.~– Itt is Mihály andzsal! –
1913 XV | vagyon és férfiúi szépség dolgában a birodalom elsői vagytok,
1914 VII | Maradjanak ők otthon, s lássanak dolgaik után. Az én hadaim elvégeznek
1915 IV | megszámláljuk őket, ha egyéb dolgainkat elvégeztük – szólt kicsinylőleg
1916 IX | amennyit nekik tetszik, a magok dolgairól.~– De könyörgöm, ez nem
1917 IX | csinálják magoknak az ország dolgait; hanem azért nem iparkodott
1918 XVII | nem javallom Bánfi elleni dolgodat.~Béldi szégyenlé e férfiúi
1919 XVII | haragosan kiálta nejére:~– Eredj dolgodra, ha asszony vagy!~Béldiné
1920 V | mialatt a férfiak komoly dolgokról értekeztek, s a gyermekek
1921 XII | szitakötő lebeg, oly finoman dolgozva, hogy szárnyain keresztül
1922 VI | mert nekünk otthon is van dolgunk. Vessék ki minden emberre,
1923 VIII | nőttek elő, hosszú, csíkos dolmányának ujjai loncsosan csüngnek
1924 I | cafrang, nyakravalója, mely dolmányára kilóg, ócskának is beillik.~
1925 I | keresztüllátszanak a feszes dolmányon, el nem árulnák benne a
1926 IX | A béresek helyett sárga dolmányos, piros nadrágos testőrök
1927 III | félszeg vette magára, elébb a dolmányt, utoljára a mellényt.~Körlevelére
1928 XIII | tervét Ali basával, ki a dologban egyik érdekelt fél, s a
1929 XIV | eddig egy szót sem értek e dologból – szólt Bánfi neheztelő
1930 X | kegyelmedhez. Éppen egy igen kényes dologgal bízott meg őnagysága, melyben
1931 IX | percben fontos s valami nagy dologra előkészült arccal lépett
1932 XIII | vendégét, nem tudósítja a dologról?~– Megütközött, midőn tudósítám,
1933 I | szállt alá a mulatókastély dombjáról, nehány apródtól kísérve.
1934 XI | fiatal hajadont.~Fűvel benőtt domboldalban látszik valami gömbölyű
1935 XI | homlokzaton csaták alakjai domborművezetben, alattuk nagy betűkkel,
1936 I | vidékekre. Néhol egy-egy dombosabb helyen, honnan késő nyáron
1937 XIII | izgatott hangon Bánfi, s egy dombra fölnyargalva, valamit vizsgálni
1938 XIII | kezdének hallani, s amint egy dombtetőre értek, föltűnt előttük Bánfihunyad.~
1939 XIX | el azt Bánfinak.~– Surge domine: sententia lethalis adest. (
1940 VIII | vízre hajló fa odvában, s dongva repkedi körül a havasi virágokat,
1941 XII | sujtásozva.~A legmagasabb donjon ablakában ült a toronyőr,
1942 XIV | kívánom, hogy elégtételül dorgálja őt meg itt vendégei előtt.~
1943 XVIII | másszon föl négykézláb a dőzsölő atyafiak közé.~Az ember
1944 XVIII | fölgyújtottak volna, sem leendett drágább tüzök ennél.~A tűz tetejébe
1945 IX | mihelyt levesszük róla a sok drágagyöngyöt, miktől a nyakát sem tudja
1946 VII | nyakából az ott függő, pompás drágakövekkel kirakott aranyláncot, azt
1947 VI | kötött kardja ragyogott a drágakövektől, s turbánja kontyába egy
1948 IV | el tőle.~E csókot egykor drágán fogja megfizetni Bánfi.~
1949 IX | bűzit, magamhoz szedtem drágaságaimat, hogy míg a dolog feledékenységbe
1950 II | kölcsön. Ő tehát eladta minden drágaságát, amit anyja házától elhozott,
1951 XVIII | üveges almáriomba, melyben a drágaságok álltak. Erre megdühödve,
1952 XVIII | szőnyegeket széthasgaták, a drágaságokon megosztoztak, a pincében
1953 VII | födve, a vén dajka karjain dúcolgatott.~Apafi magánkívül ragadta
1954 XI | egy fatörzsön ült egy vén dudás, kiáltozó kecskebőrét nyeggetve
1955 XI | Azután elöl bocsátva a dudást, s hosszú sorban összekapaszkodva,
1956 XI | valami pásztorsíp búbánatos dúdolása hallik; – kis fehér ház
1957 VIII | messzebb távozott, halkabban dúdolva az ablaknyílások közt, s
1958 IX | megérkeztünk; – most semmi: csak dudva és benne a nyulak, s más
1959 I | fölhányja a földet, tán dühből, vagy elővigyázatból, hogy
1960 VII | prédára vetsz az ostromlók dühének? És akármik legyenek barátaid,
1961 XVII | egyebet találna a féltése dühét szító leheleténél, kihurcolá
1962 XVIII | kezeit az égre emelve.~A dühödt székely nép elszalasztva
1963 XVIII | Firit kidobták az udvarra.~A dühöngő székely nem szerezhetve
1964 XIV | a kedélyek, Csáky annál dühösebb lett: parázson ülni, s hozzá
1965 XVIII | ütötte meg orrát. Annál dühösebben fogta azt nyalábra, s szájához
1966 XIV | mérsékletét, s megszűnt dühösködni. Mire Bonchidára értek,
1967 XI | kardját, s az iszonyat által dühössé téve.~– Csöndesen. Ne tedd
1968 XVIII | az odaliszk kezéből, s a dühre nyílt szemek és ajkak sóvárgó
1969 XIII | Rögtön indulok! – szólt Bánfi dühtől sápadtan. – Majd megtanítom
1970 I | irtott, ezredek óta halomra düledezve, ott rohadtak, a lehullott
1971 VIII | kalapjaikat, csoportosan dülledve ki a mohos fák tövei mellől.~
1972 XII | kollégák kézcsókolására – dünnyögé magában Koncz Márton uram –,
1973 IX | zsebkendőt a hasítékba kell dugni? Azt csak a hajdúk viselik
1974 XI | kard rozsdás pengéjét, úgy dugta vissza hüvelyébe.~– Induljunk,
1975 VIII | testével a párduc nyakára dűl, s oly fenyegetőleg néz
1976 I | megragadva a vadkan füleit, bősz dulakodásba eredt vele. Fegyvertelenül
1977 XIII | már nem hallottam, mert a dulakodó tömegek elszakítának bennünket.
1978 XIII | s amint az óriás urával dulakodott, oroszláni erővel tépve
1979 XVII | karolta át, s szenvedélytől dúlt hangon kiálta:~– Szívem,
1980 XVIII | palástokat; fölhasogatták a dunnákat, s az ablakon kieresztve
1981 XIX | Csáky félrefordítá fejét, s durván kiálta:~– Siessen kegyelmed,
1982 XII | természetéből, szelídsége kötekedő durvasággá válik; szemei, mik máskor
1983 I | mosolygó, szelíd, halvány arc, dúsgazdag gesztenyebarna hajfürtjei
1984 IV | vállai félig kilátszanak a duzzadó rövid ujjakból, melyeket
1985 XVIII | nyugalmasan kínálkoztak a hófehér duzzadozó párnák, melyek fölrakott
1986 X | monda Kelemennek némi duzzogással.~– Ami vagyok, az a fejedelem
1987 XIII | terhelt szekereit, előre küldé Dzsem-Hamánt, az arnauták vezérét, hogy
1988 VIII | az? – kérdi a lovag.~– A dzsinnek – viszonz Azraële. – Ne
1989 II | hetekig nem főzetett magának ebédet, egy kis kenyér, annyi,
1990 IV | is, mégsem kelt volna föl ebédjétől, s valamennyi tanácsosai
1991 VI | portyások hadnagya, a fejedelem ebédlő sátorába, alig bírva beszélni
1992 V | jelenté, hogy az urak rég az ebédlőben vannak, a felhordott estebéddel
1993 IX | nemsokára itt megy keresztül ebédlőjébe, akkor majd beszélhet vele.~
1994 IX | megengeded ezen hitetlen ebeknek, hogy városaikat elhagyják,
1995 XVIII | kandallóba, s begyújtottak az ében-, mahagóni- és paliszanderfák
1996 XVIII | Firi fölállt egy gömbölyű ébenfa asztalra, hogy bajuszt fessen
1997 VIII | rózsaszín márványon ül, ébenfekete keble halmai s gömbölyű
1998 XII | A te erőd: szerelem, éberség és önfeláldozás – viszonza
1999 III | összekötve.~Alig haladott Ebesfalvától egy órányira kíséretével,
2000 XII | pénztárából.~– Nem kell! Ebnek kell! – kiálta fel a nő
2001 XI | magát, hogy holnapig föl nem ébred. A szoba közepén volt a
2002 VI | elaludt; csak késő reggel ébredt föl.~A nap már magasan jár
2003 XVIII | alig bírt különbséget tenni ébrenléte tárgyai között, s rémültében
2004 XII | harcriadó s az ágyúk dörgése ébreszte fel bennünket, és én mégis
2005 XII | facti elfoglalta az unitaria ecclesia vásárbódéit a piacon, kérem
2006 IX | pártfogómra találok benne. Ecsegre érve azonban, sem híre,
2007 XI | bemázolva mezei művészek ecsetétől; benne feküdt az alig tizenhat
2008 II | falatozókra. Aztán elhordják az edényt, leszórják a tengerit a
2009 XI | nézz reám, én vagyok az édesanyád.~– Az én uram, a fejedelem
2010 XV | Magyarországban megtagadjátok édesanyátokat, s korlátokat húztok Erdély
2011 XVII | orcáját mosolygóbbnak, ajkait édesebbeknek találta, mint valaha.~–
2012 VII | csak örömhez voltak szokva, édesebben mosolyogtak, termete megtelt,
2013 III | elveszítselek!~– Csendesülj, édesem – biztatá Apafi –, hisz
2014 XIX | Csak ők aludtak nyugodtan, édesen. A kibékült hitvesek.~Egyik
2015 XII | átkozódva eltávozott, Naláczi édeskés hangon kezde szóhoz, nagy
2016 XVIII | fénye mellett. Szíve még nem édesült meg a csóktól. Keserű gúnnyal
|