1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
2017 VI | sem kint, sem bent; s több efféle.~Szépen csalódik azonban,
2018 VIII | különválva mindeniktől, mintha az égből szakadt volna ide.~A futólagos
2019 XIII | tegzekkel, szalagos kopjákkal, s égbontó ordítás támad minden oldalról:~–
2020 VIII | trombitaszó harsogott föl az egekig.~– Ah – sikolta föl Azraële,
2021 XII | néppel együtt. Most, hála az egeknek, egyedül maradtunk a magunk
2022 VIII | felhőnek vonulni Damanhur egére? Mondjak regét az alabástrom
2023 I | erdők, évezredes ihar- és egerfák, és az erdők tövében víz.
2024 X | negyedik; ezalatt előjött három egérke az ablakból: szőttek, fontak,
2025 XIII | azon táj felé, ahonnan az égés látszott.~Ezalatt egy hat
2026 IX | elszállításával, restellte az egészet emelni, s eltördelte a szobrokat
2027 XII | nemzetes –~– És vitézlő – egészíté ki Bánfi kacagva.~– Özvegy
2028 II | ifjúság bársonysima hamva s az egészség természetes pírja annál
2029 XVI | Igyék kegyelmetek! Az én egészségemért, az ország javáért, a török
2030 II | Láttad őt? Beszéltél vele? Egészséges-e? – kérdé hevesen Apafiné.~–
2031 V | nőve, s tekintete szinte égetett; a feltolakodó vér a legkisebb
2032 VIII | megdöbben az ember; – ily égető szemsugár alig születhetik
2033 XI | vízpróbát, csakugyan meg is égettetett.~– Vannak-e közöttetek boszorkányok,
2034 IX | kán parancsolatjára porrá égettetvén, megfeddetének: hogy máskor
2035 XI | lakosok vagyunk, Marce Zárét égettük meg – felelék azok egyhangúan
2036 VIII | egy pillanatban a hetedik égig emel, a másikban a földre
2037 VIII | legyen valahol. A boltozat égszínkék harangját sötétvörös karcsú
2038 VIII | kúptetőikkel, mik kívülről égszínkékre voltak zománcolva, hogy
2039 VI | is alig hullott ki miatta egy-két török a sorból, bukfencet
2040 IX | Sem nem cirill betűk. És egyáltalában nem hun írásjegyek. Sohasem
2041 XV | karzatokon s a korlátok mögött egybegyűlt sokaság tarka képet mutat,
2042 IX | napot! – kiálta rögtön az egybegyűltekhez, rövideden be akarva vágni
2043 IX | s ihon van, most nincs egyebem, mint ez a bőrtarisznya
2044 XVIII | tölthetni rajtam bosszújokat. Ha egyébért nem kellene is megjelennem:
2045 XI | Kívülről csakugyan nem látszik egyébnek egy darab faragatlan sziklánál,
2046 VII | arcait látszottak vizsgálni, egyen-egyen hosszabb ideig megakadva.~
2047 I | díszlenek, oly magasak, oly egyenesek, minőket Magyarországon
2048 XIII | amint arnautáival az utakat egyengetné, egyszerre beszédet hall
2049 VII | diák, egy pisze hórihorgas egyéniség, álltól térdig rókatorkos
2050 X | sőt ha ily jelentéktelen egyéniségekre gondunk volna, ráemlékezhetnénk,
2051 IX | Reverend elnevette magát az ő egyéniségére nézve nagyon tréfás kétértelműségen.~–
2052 IX | mindvalamennyien egy közös mulatságos egyéniséghez intéznének kacagástól torzított
2053 VII | ajtóig kísérte.~Jöttek azután egyenként tisztelkedők, instánsok
2054 XII | udvarodat. Nekünk mindkettőnknek egyenlően van féltenivalónk, s ha
2055 XV | ama két férfi hatalmával egyensúlyt bír tartani. A fejedelemnőnek
2056 XVI | semmi – folytatá Teleki. – Egyesek sérelme elenyészik ott,
2057 XV | fejedelem maga; hatalmuk egyesülten áll a fejedelem körül; de
2058 XI | óriási átlátszó zöld szoborrá egyesülve, azután még egyszer meglódult
2059 VIII | várra lelátni.~A két alak egyetértve surran be a barlangba, melynek
2060 VIII | mód van még a menekülésre; egyetlenegy mód kijátszani e vérengző
2061 XVII | eszme, hogy férje bele talál egyezni Teleki céljaiba, megfosztá
2062 XIII | kétfelé vált, utat nyitva egyfelől a parasztok kaszáinak, másfelől
2063 XI | nyeggetve hóna alatt, melynek egyforma cifrázatai szilaj diszharmóniával
2064 I | szállanak fel a légbe, s ungok egyhangú rekegési közől kiszólal
2065 XI | égettük meg – felelék azok egyhangúan és komoly képpel, mint kik
2066 IX | jovialiter kacagni, mire egyhangúlag a szobában levő urak mind
2067 XVIII | tekintetű szobácskák. Az egyikben vidor tűz pattogott magasra
2068 XVIII | megvető tekintetet vetve rá, egyikéhez a bent levő csatlósoknak
2069 V | bozai szorost elhagyja, vagy egyikén az óriási bérceken keresztülvezető
2070 V | feleségéről úgy emlékezék, mint egyikéről ifjúkori barátnéinak, kit
2071 VIII | legközelebb álló meredek falak egyikével látszik összekötni.~S lassankint
2072 IV | komikus negéddel fordult egyikhez is, másikhoz is.~– Ismeri
2073 IX | kapták Vajdahunyad várát. Az egyiknek jutott az innenső fele a
2074 XIX | paripákat, az étekfogó felült egyikre, a többit vezetékre fogva,
2075 XVIII | tanácsot adni is – elfogadni is egyiránt bajos.~– Én elhatározám
2076 IX | ki egykor az első férfiak egyke volt Magyarországon, s ki
2077 I | néhány vénebb vadász ért rá egykedvűen leülni a tűz mellé, szalonnáját
2078 XII | sem venné az özvegyet, s egykedvűleg akasztá ujját mentéje gyémántos
2079 XVI | dölyfben, keresztülesünk egymáson.~Béldi más kedélyállapotban
2080 XVIII | szíveink vérzeni fognak egymásról leszakadva. Miért nem teszed
2081 XVII | megdöbbenését –, hogy alig egynapi távollét után ily hosszú
2082 VIII | tehát öt-hat vármegye vagy egynéhány főúr, néha egyes falvak
2083 IX | fizetők voltak mindig. De egynéhányan közőlök nem levén elég serények
2084 VIII | hallgatva jár nyomában. Egynek-egynek háta mögé félig alélt keresztyén
2085 XII | ritkán lehetett többet lőni egynél; itt-ott láthatók voltak
2086 X | lelkesüléséből, s miután egypárszor hasztalan kiáltá el nagy
2087 I | paripája éppen rajtuk hajtva, egypárt az anyjukat döfölő kocák
2088 I | ezek itt, ötével-hatával egyrakáson, itt a víz és pusztaság
2089 I | a kedélyeket, beszéltek egyről-másról, háborúról, vadászatról,
2090 I | gerellyel, mint egy monstrózus egyszarvú, szemeivel nem látott már,
2091 X | oldala mellett.~Kelemen diák egyszer-egyszer félretekinte kísérőjére,
2092 IX | nagyságod fejedelmi udvarának egyszerűségét összehasonlítja ezeknek
2093 VII | mérföld.~– Oh, a ravasz együgyűek! – kiálta föl Apafiné. –
2094 XIII | húszannyi erővel van, mint mi együttvéve: jöjjön kegyelmed a templom
2095 I | én unokahúgomat?~A dalia egzaltált szavai, mint a harangszó
2096 XII | fejedelemnél, voltam az országnál, ehen van a pecsétes levél, melyen
2097 XIII | alatt éppen úgy elveszhetsz éhen legvitézebb lovagaiddal,
2098 XIV | gondom. Én nem szoktam soha éhen-szomjan elbocsátani senkit, aki
2099 XVIII | törődöm. Lakjanak jól az éhenholtak, legyen nekik, ami még nem
2100 VI | ostromzár alá kell venni s éhséggel kényszeríteni a feladásra.~
2101 XIX | bámult hallgatva a csendes éjbe, mintha azt várná, hogy
2102 XIX | az égben mi történhetett? Éjféltájon oly zivatar támadt, melynek
2103 I | élet – dörmögé magában.~– Ejh! Másutt is él még férfi!
2104 III | látott valaha a világon.~Késő éjjelre értek Ali basa táborába.
2105 II | helyökbe gabonát vettessen, éjszakából csinált nappalt, hogy ideje
2106 II | örömeivel, boldogságával. Késő éjszakáig égett ablakukban a gyertya.
2107 IX | volt ecsegi váramat útba ejtenem, hová a török leányt küldém
2108 XVII | senki sem tud semmit, nem ejtett csorbát neje erényén – s
2109 I | melyeket egyetlen vadászaton ejtettek el.~Végül egy emeltebb dombon,
2110 X | poéta ezalatt ütötte az ekébe fogott pegazust, míg el
2111 IX | épület alá van alkotva.~Az ekék, szekerek helyett sáncpuskákat
2112 V | kert – a nagy gót ablakok ékes cifrázatokkal s színes üvegekkel
2113 VI | testét valami aranyrecés háló ékesíté, s szironyos sallangjairól
2114 I | nyúl azon strucctollakkal ékesített kopják után, melyeket apródja
2115 XI | Oglán! Rajta!~A párduc egész ekkorig mozdulatlanul feküdt ott;
2116 VIII | ízléstelenül van túlterhelve ékszerekkel, turbánja gyöngyökkel körülfűzve,
2117 III | egy pillanaton függ, hogy él-e, vagy hal, nem hagyhatom
2118 XV | tőlem?~– Én vagyok – hebegé el-elhaló szóval a beteg agg – Benfalva
2119 XVIII | táncolt még egy halavány el-elváló lánglobogvány, mint a kiégett
2120 VIII | kanyargása látszik, mely el-elvész a fenyőerdők között, s más
2121 XII | Igaz nemesember nem fogja eladni soha vérrel szerzett fundusát!
2122 IV | tetszelgő asszonyt, kinek már eladó leánya van, s mégis nyitott
2123 II | örömest adnak kölcsön. Ő tehát eladta minden drágaságát, amit
2124 IX | hogy én minden jószágomat eladtam neki, s ihon van, most nincs
2125 VI | minden kijárást elégségesen elállasson velük.~Az ostrom Wenzingerre
2126 XVIII | ajtón keresztül a folyosót elállott fegyveres népet, s hirtelen
2127 XIX | hátratekinte, s rémületében elállt szava.~Neje állt előtte,
2128 I | jövő hajtókra, akik útját elállták, mérgesen, dühösen rázva
2129 I | hajtók megállnak helyeiken, elállva az utat. Az üldöző zaj sebesen
2130 XVIII | lerészegedni? – kérdé amaz elálmélkodva.~– Biz öcsém a pincében
2131 VI | alkalmas arra, hogy az is elaludjék alatta, aki nem is álmos.
2132 XVIII | alakjával beledűljön az udvart elárasztó pehelybe, s ott orrahegyétől
2133 XIII | Déneshez követül.~– Hogy eláruld neki állapotomat, ugye,
2134 XVIII | kezébe kelle jutnom, aki eláruljon ellenségeimnek.”~„De még
2135 XIII | kutya?~– Azt nem szükség elárulnom, láthatja a hegytetőről
2136 VIII | ha tervünk sikerül. Ha elárulsz bennünket, akkor ez a tőr
2137 XVIII | diadala senkinek, hogy engem elárult, ne mondják ellenségeim,
2138 XI | vertek szívén keresztül, s elásva a völgyben, egy nagy követ
2139 XVIII | Semmi sem mozdul körüle; egy elátkozott tündérlak látszik lenni
2140 XI | volt felállítva, melynek elavult festéséből csak a halvány
2141 III | Az is az én gondom. Majd elbánok vele én.~Apafi vállat vonított.
2142 II | szünteleni napon járástól elbarnult, de a megtartott ifjúság
2143 IX | végét az ortályoskodásnak; elbocsátom kegyelmeteket. Láthatják,
2144 XVIII | főbeütve, hogy orrát, száját elborította a vér, annak paripájára
2145 XII | mosolygó, rózsapiros, majd vad, elboruló, sötét bíborvörös; a nemes
2146 XVII | belépő csatlósának, s azzal elbúcsúzék házigazdájától.~– Hát elküldendő
2147 II | egymásnak, és csevegve, sikongva elbúcsúznak hosszan, a távozók végig
2148 XI | szép fiatal leány, várva elbujdosott kedvesét; – a holdvilág
2149 XVIII | fóliánsokat, mintha azok közé is elbújhatott volna valaki, s miután ily
2150 XII | Én nem Apafit féltem az elbukástól – szólt Anna –, hanem férjedet.
2151 XV | nemzeti párt leveretett, az elbukott harcot itt akarja újrakezdeni.
2152 XV | Maradjatok nálam – szólt elbúsult arccal. – Itt békében ellehettek,
2153 XVIII | mondják ellenségeim, hogy elbúttam előlük, s rámtaláltak. Szemközt
2154 XI | átlátszó vizeken át látják az elbűvölt halandók a napvilágot.~Mindenütt
2155 IX | No, engemet nem fog ön elcsábítani – veté utána Apafi nevetve.~
2156 IX | már sikerült kegyelmednek elcsábítania.~Reverend elnevette magát
2157 VIII | leányt, s szép szavakkal elcsábítva, azon a hétszínű hídon fölvitte
2158 XV | míg a népzúgás lassankint elcsendesedik, s egy nyugodt tekintetet
2159 XI | visszahullott, s nagy lassan végre elcsendesült.~Kelemen diák inkább halott
2160 XIII | közé lépett, s amint azok elcsípték, nyugodtan monda nekik magyarul:~–
2161 XI | akarnak kapaszkodni, az elcsúszás veszélyének téve ki magokat. –
2162 IX | mintha minden percben az elcsúszástól félne. Az övet elfelejtette
2163 VIII | ide.~A futólagos pillanat elcsúszik a sziklatömeg fölött, de
2164 XV | egy ország sorsát fogja eldönteni, nem kérdezve azt, hogy
2165 X | előttük süvegét, s röviden eldörmögé a salem alek-et, s ment
2166 X | hivatalbeli ember. – Tehát eldugá lábait a könyvek alá, s
2167 XII | De van boldogság, mely elébbvaló a családokénál, vannak ügyek,
2168 IV | közelébb; mit fáradnánk mi elébük? Akkor legalább lovastul –
2169 IV | várnak azok minket oda, hanem elébünk jönnek, azóta Segesváron
2170 XI | bíró –, nem ismerjük azt az eledelt.~– Meg se is próbáljátok
2171 XI | kaftánkából előfehérlenek elefántcsont-sima vállai, szemei világlani
2172 XIII | pisztolyaihoz, miknek gyönyörű elefántcsontból faragott agyai kilátszottak
2173 XVII | ki tudja hogy. – De hát elég-e az: egy asszonyt sírni vagy
2174 XII | hogy fejedelmeink vagy nem elégedve meg azzal, amit már bírtak,
2175 I | szokás járni, mi magunk úgyis elegen leszünk arra, amit akarok.
2176 II | váltságdíjába. Ha nem lesz is elegendő, de annyival is több lesz.~
2177 VI | embere, hogy minden kijárást elégségesen elállasson velük.~Az ostrom
2178 XVI | megismertetne nagyságod ez elégtételadás módjával, mert azt tudjuk,
2179 XVIII | gúnyhahotájának, s még csak azon elégtétele se legyen, hogy ő kacaghasson
2180 XIV | fenyítenie; én kívánom, hogy elégtételül dorgálja őt meg itt vendégei
2181 IX | halála után a magyarországi elégületlen párt széttöretve, nagyobbrészint
2182 XIV | csatatért.~A kimenetellel nagyon elégületlennek kellett lennie. Érzé, hogy
2183 IX | a kezében elolvasásra, s elégületlenül nyújtá azt vissza Telekinek.~–
2184 V | egymásra mosolyga, Kucsuk basa elégülten tekinte fiára, ez pedig
2185 X | beleszorítsa, nekivörösödött elégültséggel mosolyogta körül pompás
2186 XII | kerevetre.~– A mi férjeink eleitől fogva gyűlölik egymást;
2187 V | összehajló hegyek közől, midőn az eleje már Tatránghoz jutott. Egy
2188 VII | párthíveim azok, kik mind elejétől velem voltak.~– De azért
2189 I | távolabb a kürtriadó. A dalia elejté a szarvast. A többi lovagok,
2190 I | kitűzött helyekre, hová az elejtendő vadakat fogják majd összehordani;
2191 XVII | Bánfi Dénest akarja általad elejteni; jaj nekünk, ha ezt megteszed:
2192 XII | kéz, mely őt mások számára elejtse. Minden oldalról bele fognak
2193 XVIII | herceget. De nőm arcképét elékteleníték! Az én nőmét! Ezért bosszút
2194 XVIII | méltóságos asszony arcképét eléktelenítve céltáblának tevék ki, s
2195 VI | eltemettesse; a megfosztott s eléktelenült hullák között senki sem
2196 XVI | fejedelem. – Azt, mely az én élelmemre van rendelve az országtól?
2197 VIII | sötétséget, s amint éltél, tűnj elém veszendő alakoddal. Jelenj
2198 XI | örökké ott virulnak éltető elemük közelében. Az egész egy
2199 XVIII | ím egy csoport fegyveres élén látta fölfelé lovagolni
2200 VII | uram, ki némi számadások elengedtetését kérte, mikkel még Kemény
2201 XVIII | meg Angyal Mihály. – Állj elénk, és induljunk. Elébb Bonchidára,
2202 I | ajkak; – veressel körzött élénk tengervízszín szemek; –
2203 I | előttünk, melyek jöttek, hogy elenyésszenek; csak ez utóbbi fog bennünket
2204 XVI | Teleki. – Egyesek sérelme elenyészik ott, hol az ország sorsa
2205 XV | építtetett. A napimádók elenyésztek, s a keresztyén világ nevezte
2206 XIII | fájdalmában, s hirtelen eleresztve a bárót, handzsárjához kapott
2207 II | mennyi év kelle még, hogy azt elérhesse. És addig mindig fáradni,
2208 VIII | szív mégis üres maradt, s elérhetlenek után eped. Ha szerettetik,
2209 VIII | legmagasabb pontot véljük elérhetni, midőn egyszerre a sötét
2210 XII | két célt tudott ezáltal elérni: egy az, hogy elismerteté
2211 VIII | az ember legvégső pontját elérte e távolnak, még iszonyúbb
2212 XVIII | minden megtörténhetik.~Bánfi elérté a tromfot. Egykor ő mondá
2213 II | jó rántásillat messzire elérzik. Majd hozzák az ételt nagy
2214 XII | szegénységnek télire való eleséget, amennyi elég.~A szegény
2215 XII | nevemet? – kérdé az asszony élesen, s azzal mellére ütve szólt: –
2216 XII | Annát, Apafi Mihálynét…~Az éleslátású nő szemeit nem kerülé ki
2217 IX | monda Teleki a főúrnak némi élességgel.~– Szóltam én a fejedelemhez
2218 XVIII | lőport, melyet Kemény János eleste után megmenték – monda Bánfi.~–
2219 XIII | saját népeinek.~Az óriás elestének láttára szétfutottak a megrémült
2220 II | csengő volt, bár alhangjai élét kissé tompává verte a bánat.~–
2221 VIII | tőr lesz a tied, mert én életben maradok, s föltalállak a
2222 I | kezdődik a vizek országainak élete; egész falkái a vízlakó
2223 XV | szenvedély. De az országok életében a szenvedélyeknek nincsen
2224 V | kardommal, vagyonommal és életemmel – azon esetben, ha megmaradok.~
2225 II | egy küzdelmes éve múlt el életének, melynek hangyaszorgalma
2226 VI | becses személy, akinek az életére mindig vigyázni kell, csak
2227 XVIII | elébb visszahőkölve Bánfinak élethíven talált arcképétől, azután
2228 VI | elvesznie, harcot ví vele életre-halálra.~A fejedelem nem tudott
2229 IX | siker bebizonyítja ötletem életrevalóságát, mert hogy magyar ruhában
2230 XVII | megölsz is, ám lássad, itt életről és halálról van szó, itt
2231 I | úgy hozzá.~Komoly, bátor, életszínű arc, szemei ragyogóbbak
2232 XIX | nyitott szemekkel rogyott élettelenül vissza párnáira.~Bánfi halálos
2233 XII | annak szerelme irántunk, aki életünknek mindene, anélkül, hogy annak
2234 I | valaki, akit kalandjainkkal életveszélybe vinni gyöngédtelenség.~A
2235 I | a süppedő dágvány ezer életveszélyt mutatnak, végre a széles
2236 IV | is piros, most a bor még elevenebbé tette. Ragyogó szemei villongva
2237 III | elférjen együtt! – szólt újabb elevenséggel.~– Ott a templom! – riadt
2238 XIX | bírva visszafojtani.~Szíve elfacsarodik, midőn ily boldogan látja
2239 XVIII | melegíte meg, s a férfi elfagyott kezeit dobogó kebléhez szorítva,
2240 XVIII | hogy leülhetnek pihenni, ha elfáradtak.~ ~Egy óra múlva a
2241 XI | lépve, egy kiálló sziklafal elfedé őt a férfiak szemei elől.~
2242 VIII | hosszú selyempillák félig elfedeznek, szinte megdöbben az ember; –
2243 IV | ruhája nyakát és vállait elfedezve, egy sor briliántos gombbal
2244 XVIII | havasok hegyei egyszerre elfeketülnek, s az ég lesz fehér, azután
2245 XI | kezde átmenni, végre egészen elfeketült, csak a csergedező víz mormogása
2246 X | diák e fölvilágosításra elfeledé tekintélyét.~– Engedelmet
2247 XII | átszűrt folyamvízzel öntözém. Elfeledém a függönyt félrehúzni előle,
2248 XIII | neki, kit azután később elfeledett, s most, hogy hősi veszélyéről
2249 XII | Inkább gyűlölj, mint elfeledj – szólt a nő indulatos kitöréssel,
2250 IX | mintha a francia a culotte-ot elfeledné magáról.~Ezt mondva, előhozott
2251 XVIII | és utál!~Miért nem lehet elfeledni azt, ami már egyszer tudva
2252 IX | nagyságod, hogy siettemben elfeledtem üdvözleni; de amint meghallám,
2253 VII | előtt látott, egyszerre elfeledteté vele fejedelemségét, el
2254 III | elpusztulnak.~E gondolatok annyira elfeledtettek vele mindent, ami körüle
2255 IX | elcsúszástól félne. Az övet elfelejtette fölkötni derekára, ami rendkívüli
2256 III | ahol csak harminc ember is elférjen együtt! – szólt újabb elevenséggel.~–
2257 VII | arra, hogy mind a ketten elférjenek rajta. Félig ugyan férje
2258 XIV | Csáky László uramat, erővel elfogá, s elhozá magához.~– Ah! –
2259 VII | üljenek le.~A hódolatok elfogadása után, miközben a várkapitányok
2260 XII | örömében, midőn önt vendégül elfogadhatja.~Ezt mondva, családias bizalmassággal
2261 IX | Nem akarom, nem lehet őt elfogadnom, menjen ki kegyelmed hozzá,
2262 III | hogy ha fejedelmünknek elfogadtuk kegyelmedet, megmutathassuk,
2263 XVII | volt adva, s akaratlanul elfogadva! Milyen szarvat adott volna
2264 X | kegyelmedre bízva annak elfogása – vigasztalá őt Csáky –,
2265 XVI | Bánfinak törvénytétel előtti elfogatásában megegyezzenek, s a ligát
2266 IX | sikerült neki a miniszterektől elfogatási parancsot eszközölni ki
2267 XVII | tompa hangon –, hogyha Bánfi elfogatik, s magát fegyverrel nem
2268 XII | napokban tehát kóbor tatáraival elfogatva a fejedelem cirkáló hadnagyát,
2269 IV | legalább lovastul – macskástul elfoghatjuk őket. Restellem, hogy kegyelmednek
2270 XVIII | találna vetődni, őt rögtön elfogják, maga a többi hadakkal kiment
2271 XIII | is futottak utánam, hogy elfogjanak; paizsomon kopogott a nyíl,
2272 VII | vár van hátra, melyeknek elfoglalása után én bevégzem kötelességemet,
2273 VII | fejedelem sehogysem akart elfoglalni, míg testvére, István erővel
2274 XVIII | a kulcsár. – A székelyek elfoglalták a szobákat.~– Jól van –
2275 VII | Te a törökkel akarod elfoglaltatni Kolozsvárt? Nem gondolsz
2276 XVIII | bömbölt a futók után, s azzal elfoglalva a tele bográcsot, kiült
2277 VII | fejedelem kegyelmét a nagy elfogódás miatt.~Pók Márton uram eközben
2278 II | kérdé Apafiné szinte az elfogódásig mély hangon.~– Még nem,
2279 XII | még folyvást nem bírt az elfogódástól hanghoz jutni –, s megfogva
2280 XVI | úrnak, hogy palotája elől elfogta a kilátást, s kapta magát:
2281 VIII | lecsukásával igenlé e kérdést.~– Elfogták az oroszlánt Biledulgerid
2282 IX | rárohantam, s az embert elfogtam elevenen, rabnőjével együtt,
2283 XVI | ülő helyen kevés volt neki elfogyasztani egy veder bort.~A bor nemcsak
2284 VIII | közt megszorult nap melege elfojtja a levegőt, hogy a hang is
2285 I | adni, hályogosodó szemei elfordultak, orrán, száján folyott a
2286 XVIII | monda Bánfi rekedt hangon, elfulladt kebellel. – Ellenségeim
2287 VI | Erdély közepében vagyunk; aki elfut, mire a határokig ér, az
2288 VII | gondolva, hogy a Bánfi Dénes elfutásával megürült kolozsvári kapitányság
2289 I | de ünői visszaijednek, s elfutnak a parttól. Ekkor a nőstényszarvas
2290 VI | halnunk meg, mint gyalázatosan elfutnunk. Erdély közepében vagyunk;
2291 IX | fújt dühében, s szemeit elfutotta a vér. Kezével tőrén markolászott,
2292 II | asszonyom a faluból? Hogy elfutottak szegények, mikor meglátták,
2293 VI | ellenség által urastul együtt elgázoltatott.~A vad viadalban senki meg
2294 X | hogy hová néz. Eközben elgondolá magában Kelemen diák, milyen
2295 VII | Azok nagy hajlongások közt elhagyák a sátort; egyedül Kucsuk
2296 XVIII | könny ellepte szemeit.~Így elhagyatni mindenkitől; sorstól és
2297 XVI | bortul hevesen. – Rögtön elhagyd e teremet, mi parancsoljuk,
2298 IX | ebeknek, hogy városaikat elhagyják, s minket bolonddá tegyenek?!
2299 XVIII | állott, ki nem jött, hogy elhagyjon mindenkit, aki őt szereti,
2300 XVIII | inkább te engemet, mielőtt elhagynál – rebegé, Bánfit átölelve,
2301 XVIII | legkeserűbben.~– Hát híveid elhagytak mind?~– A megbukottnak nincsenek
2302 XVI | mondá:~– Folytassuk, ahol elhagytuk.~
2303 XVIII | kapukat, aholott egy csapatot elhagyván Daczó János, meghagyá az
2304 XVIII | lekapva fejéről a diadémot, s elhajítva magától, míg másik kezével
2305 XIX | egymástól, oly hirtelen elhajtattak, hogy a fejedelem néhány
2306 XVI | szólt közbe Teleki –, azt elhalaszthatja nagyságod, amikorra tetszik;
2307 XVIII | fejedelem nevében.~– Azt pedig elhallgasd, vagy akkor nekem is lesz
2308 XV | látva, hogy szólni akar, elhallgatának.~– Íme – szól fölindult
2309 XV | csend uralkodott.~Teleki ez elhallgatást Béldi iránt támadt ellenszenvnek
2310 V | kezéből.~Szülőik egyszerre úgy elhallgattak. Arcaik mosolyogtak, és
2311 XII | szülelett, még anyja méhében elhalva éhség és futások miatt.
2312 XV | Béldi, leült; s már rég elhangzának szavai – a teremben mégis
2313 XIII | fedezte Bánfit, ki a lövés elhangzása után gyengülni érzé a nő
2314 XV | nevet ad a helynek, s míg az elhányt ó kövek gyászolni látszanak
2315 XVIII | a vitézlő nemes urak itt elhánytak.~– Hát hol vannak a nemes
2316 XVIII | volna e néhány lépésnyi közt elhárítani, pihenni egymás keblén,
2317 VII | de nem érze magában elég elhatározottságot a hízelgőt kidobatni a sátorból,
2318 III | nyilván el akar szakadni, elhatározta a fenséges nagyúr, miképpen
2319 X | srófonjáró fakalamárist elhelyeze, késznek nyilatkozék a rögtöni
2320 VI | meg Wenzinger a szükséges elhelyezéseket, midőn jöttek jelenteni
2321 II | épület, alakra, minőségre, elhelyezésre. Kétoldalt ólak, aklok,
2322 VI | időm a sereget mindenfelé elhelyezni.~– Mit helyezgeti kegyelmed?
2323 I | végighevert, amint roppant fejét elhelyezte, agyarainak egy-egy ütésével
2324 XVIII | vendégét illő kényelemmel elhelyeztesse. A nők férjeikkel, a fiatal
2325 XII | szegény passiflorát: miként elhervadt, pedig porceláncserépbe
2326 XII | meg jólesik azon szobában élhetnem, melyben szegény lelkem
2327 XV | Nem akarom hinni, hogy elhidegülés volna szívetekben, mely
2328 XVI | csendes haraggal viszonza:~– Elhiggyed Dienes: nehéz székely vagyok;
2329 IX | én pénzt adok köveikért, elhíresztelék, hogy én azokban gyémántot,
2330 II | egy pohár tiszta víz; s elhiszed-e, Klári, hogy sohasem látta
2331 XVI | az orrom elől a serleget. Elhitesd magaddal, hogyha így haladsz
2332 XIX | a fejedelem által, kivel elhiteté, hogy ha Bánfit börtönéből
2333 IX | tehát egy órában ravaszul elhiteti velem, hogy nagyságod parancsot
2334 X | gondolta, hogy maga ette meg, s elhitte, hogy már jóllakott, és
2335 IX | tudok róla.~– Vesztemre elhittem szavait, s nem találva a
2336 II | fel a falatozókra. Aztán elhordják az edényt, leszórják a tengerit
2337 II | éppen ilyen idő tájon mindig elhordta Bandi fiam Tatárországba,
2338 V | nálunk az ellenség. Tehát elhozathatom őt?~– Szívesen látandjuk –
2339 VIII | mi kell? Parancsolj, és elhozom. Csillagok esnek az égről,
2340 II | megragadva a szolga vállát. – Te elhoztad férjemet!~Bandi öklével
2341 XV | megoszlattatásom közelget. – Elhoztam, hogy kezedbe adjam, helységünk
2342 XIX | Bethlenvárba. Ha a lovak elhullanak alattad, válts másokat.
2343 XIII | szpáhival vívott, kik mind elhulltak rendkívüli ügyessége miatt.
2344 V | büszke vagyok. Most oly élin állanak ügyeim, hogy vagy
2345 XIII | útjok levén a havasok felé.~Elinduláskor előállt egy condrás székely
2346 XIII | lovagjait, maga negyedmagával elindult a víz sekélyesebb részén
2347 XI | vissza nem érek, ahonnan elindultam.~– Annál jobb, többen leszünk,
2348 XII | ügyesbajos maradt hátra elintézendő panaszaival.~A kolozsvári
2349 VII | az ország minden rendei elismerék őt fejedelmül.~Csupán néhány
2350 X | egész. Csupán csak annak elismerésére lesz ez kivetve, hogy mi
2351 VII | annak fönségét mindenki elismerje?~Mióta Mihály elhagyta,
2352 IX | tatár, de legalább azzal is elismerte, hogy nem tart jogot az
2353 XII | ezáltal elérni: egy az, hogy elismerteté a néppel az adótartozást,
2354 VI | legyen, egyszóval rendszeres eljárása által oly hosszadalmassá
2355 XIX | mondott a Bánfi elleni titkos eljárásnak. Maga Béldi Pál volt az
2356 VIII | tölgyek, bükkök alatt órákig eljárhat az ember anélkül, hogy saját
2357 XVIII | adjuk a szerelemért. Ön eljátszá hatalmát, s midőn mindenkitől
2358 XIX | mely őt Teleki leányával eljegyezte, s Teleki érzé, hogy az
2359 XIII | leánya, ki Ali basának volt eljegyezve, Alitól azonban elszökteté
2360 XV | Thököly Imre – Teleki lyányát eljegyzé, hogy apját érdekeibe vonhassa.
2361 VI | seregnek, mely egyszerre hangos éljenzésben tört ki; – azon pillanatban
2362 I | hőseinek nyomába, kitörő éljenzéssel fogadák a nap hőseit, a
2363 XVIII | alig félnap előtt az őt éljenző fölkelt hadakat rendben
2364 III | elküldjük a székelységre, majd eljönnek onnan.~– Azok között sem
2365 III | De hát ha fölteszem, hogy eljönnének, hát hol tartanók meg velük
2366 XVIII | és én megesküvém, hogy ha eljössz, álmodban meggyilkollak,
2367 II | mikor Bánfi János uram eljött ide legyeskedni, azt gondolva,
2368 XVIII | belépő karjaiba omlik.~– Eljöttél valahára! – szól rebegve,
2369 III | körlevél szólt, nem fognak eljőni az általa hirdetett országgyűlésre.~*~
2370 IX | elfogadási terembe végre eljutott, maga előtt látja – még
2371 XII | ahhoz.~Bánfi kedélyesen elkacagta magát.~Koncz azonban nem
2372 XIII | kapott sebekkel, bal kezével elkapá Bánfi jobb karját, s brutális
2373 III | mondá:~– Minekutána…~A basa elkapta előle dühösen a pergament,
2374 IV | áll egy apród, nagyhamar elkapva előle a tele tányérát, mihelyt
2375 XI | a nyelvöltögető ördögök, elkárhozott bűnösök üstökébe kapaszkodva.
2376 VI | vele, ami a tiszteletadás elképzelhető legnagyobb jelének tartatott.~
2377 XIII | ereszkedett, s rövid tusa után elkergette a sáncoktól, ezzel nem érve
2378 III | kebléhez, s aztán ismét elkeserülve sírva fakadt. – Apafi, ha
2379 XVIII | összeomlott.~Csáky szerencséjére elkésett, különben mindenestül ottvész.
2380 XIX | küldé.~…Ha a kegyelmi levél elkésik, legyen szemfödél, melybe
2381 VII | öltözködni, nehogy valaki elkéssék miatta. Alig várta, hogy
2382 XIX | kegyelmét a fogoly számára.~– Elkéstél vele. – És te másik?~– Szemfödelet
2383 III | Apafi nagy búsan.~– Kissé elkéstem – szólt István –, hanem
2384 IV | vadak és madarak különnemű elkészítéssel; reszkető, átlátszó rózsaszín
2385 III | uram vállat vonított, s elkezdte csizmáit fölhúzni, de folyvást
2386 XV | szavait már ordítva kelle elkiáltania Bánfinak, hogy a nőttön
2387 XIII | fölállt nyergében a szerecsen, elkiáltva magát dörgő hangon:~– Én
2388 XI | Kelemen diák Bánfihunyadra is elkísérje őt, de megértve, hogy az
2389 X | hatásköre nem terjedett.~Oda is elkísérte őt a renegát.~ ~
2390 I | beszédnek, fölvevé kupáját, és elköszönté:~– Adjon isten jó kedvet
2391 XVII | Számolok erődre. Mindent elkövess. – Barátnéd Bornemissza
2392 XIV | másikat a fejedelem küldöttein elkövetett erőszakosságért, harmadikat
2393 V | hogy vagy csodákat kell elkövetnem isten segélyével, vagy elvesznem
2394 XIV | E tény megérdemli, hogy elkövetője fogságra tétessék.~– Azt
2395 XI | sem nézett.~Már az est is elközelgett, s a mariseli útnak még
2396 VII | mosolygott, a kacajra egyszerre elkomolyodék, fejét dacosan hátravágta,
2397 XV | s halálra keresik.~Béldi elkomorodott. Lelkének rosszul esett
2398 VII | apródja volt e fiú.~Apafi arca elkomorult.~– Ama nagybajuszú férfi
2399 XIV | a fenyegető zivatart, s elkomorultak.~Bánfi tudta egyedül szokott
2400 XVII | elbúcsúzék házigazdájától.~– Hát elküldendő leveled? – kérdé Gyergyai
2401 XVII | hogy legyen szíves azt elküldeni.~– Bánfinak írsz, öcsém? –
2402 III | kezében tart Kemény.~– Tehát elküldjük a székelységre, majd eljönnek
2403 III | ültetett egy csauszt, s elküldte vele lóhalálában azokhoz,
2404 XVIII | teleaprították ürühússal, s elküldték Firtos Firit, hogy hozzon
2405 XVII | Gyergyai aggódva.~– Már elküldtem – a kandallóba – viszonza
2406 XVIII | kertilak készíttetett el, mely elkülönítve az udvari zajtól, legnyugalmasabbnak
2407 XIX | négy magános lovag vágtat elkülönözve alig ezer lépésnyi távolban
2408 I | totoveci kölesvetésekre ellátogatott, hanem az a legkisebb üldözésre
2409 XII | hosszú, apró gombokkal ellátott reverendaszerű kabátban;
2410 X | pedig jókora lábakkal volt ellátva, úgyhogy háromszor is hozzáfogott;
2411 XV | elbúsult arccal. – Itt békében ellehettek, míg az ország sorsa megváltozik.~–
2412 XVIII | parancslevelet, az minden ellenállás nélkül megnyitá előttük
2413 VII | mint a férjnek. – S azután ellenállhatlan bűbájával mosolyának tevé
2414 VII | nekik az erdőpusztítást, ellenben kivetette rájok, hogy varjúfejeket
2415 VIII | magyar és osztrák seregek ellenében, húszévi béke lőn kötve
2416 XVIII | tégedet Bánfi Dénes, hogy az ellened támadt országos vádak ellen
2417 III | hatalmassá tette minden ellenei fölött, bizonyára tetszése
2418 VI | sebesen nyargalva rohantak elleneik sorába.~– Allah! Allah!
2419 XIII | sötétében összekeveredtek elleneikkel, csak a csatakiáltásról
2420 VIII | s az egész vár velünk s elleneinkkel együtt a levegőbe repülne.~–
2421 XV | iránti rokonszenv s a régi ellenek iránti gyűlölet mind férfiakhoz
2422 I | csattogtak össze, amint egyenesen ellenfelére rohant. Az ily dühös roham
2423 III | csillapítva feleségét –, ha ellenkezem, még nagyobb baj lesz belőle,
2424 XV | férfi; valamint mindennek ellenkezője; csak attól függ, hogy ki
2425 XVII | hagyná magát, s csakhogy az ellenkezőt bebizonyítsa, kész lehet
2426 VII | én nem találok okot neki ellenmondani.~– Légy nyugton. Az Erdélyben
2427 VI | belül a sáncon, tízannyi ellennel fölérnének, de kívül rajta
2428 IX | elvehesse tőlem, ő pedig nekem ellennyugtatványokat ád, miknél fogva én azokat,
2429 VI | vezérlett, ennek büszke ellenparancsára ott maradt elébbi helyén,
2430 XV | becsületes ember, aki pedig az ellenpárton van, az mind semmirevaló;
2431 VII | segítségével szétverném ellenségeidet, most még e néhány vár van
2432 XIII | sötétben és zavarban majd ellenségeihez menekülve, majd saját társait
2433 XV | harcnak; ők egymásnak is ellenségeik, de ez egy elvben elválhatlanul
2434 XVIII | kapott föl:~– E másik pohár ellenségeimért!~A kiürített poharat vad
2435 XVIII | kelle jutnom, aki eláruljon ellenségeimnek.”~„De még nem késő minden.
2436 III | akit kiválasztott, bárha ellenségeinek száma annyi lenne is, mint
2437 XVIII | visszautasítá, most még ellenségének is messziről kezet nyújt.~
2438 XV | féljek jobban; az egyik ellenségeskedésétől vagy a másik barátságától?
2439 VI | harcos is a magyar idegen ellenséggel szemben, valahányszor még
2440 VII | az országra nézve az okos ellenségnél. Adj nekik saját magukhoz
2441 VI | eresszenek bennünket az ellenségre, vagy elmegyünk haza – mondának. –
2442 XII | megfosztatni, és megvédjük minden ellenségtől. Én minden válasz helyett
2443 XIX | elütteti fejedet holnap; ha ellenszegülsz, én elüttetem fejedet ma.~
2444 XV | elhallgatást Béldi iránt támadt ellenszenvnek tulajdonítva, nagy bíztában
2445 XI | nem járhatom a hegyeket; ellenszereiteknek úgysem vehetném hasznát,
2446 XIII | őrségre támadva, azt rövid ellentállás után elverte útjából, s
2447 I | látszik sugdosni, éppen ellentéte ennek, s éppen azért illik
2448 IX | egyébre sem való, mint azon ellentétek felötlővé tételére, melyeket
2449 XI | csizmácskáik oly kellemesen ellentétezve férfiaik vad, marcona képeivel,
2450 XIV | hogy e hatalmaskodásnak ellentmondék.~– Én pedig fölhívok mindenkit
2451 VI | egy ötödrészire annak, ami ellenükben állott.~– Mi szándéka kegyelmednek
2452 VI | ugyan tízezer ember van, s ellenünkben aligha van több háromezernél.
2453 VI | voltak; de Kemény János ellenzé a szemközt menetelt, attól
2454 XIX | hasztalan volt Horváth Kozma ellenzése a törvénytelen perfolyam
2455 IX | Láthatják, hogy a tanácsurak ellenzik a dolgot, náluk nélkül pedig
2456 I | fűzfa- és nyárbokrokkal ellepett tömkelegbe, néhol csónakon
2457 XVIII | kerengett vele. A könny ellepte szemeit.~Így elhagyatni
2458 XI | szétszórt hófelhőtől lőn ellepve, s a végső csattanás után
2459 V | hogy csak egy ludat is elloptatok a faluból, kujásaitokat
2460 VIII | megyünk. A tölgy- és bükkerdő elmarad, következnek a fenyvesek.
2461 VI | kardját, visszasújtva hozzá.~– Elmaradj rólam, fattyú! – kiálta
2462 XII | de azt tudom, hogy sokáig elmaradsz, és nem sietsz haza. – Bánfi!
2463 II | Mihály úr is vele. Hogy elmarasztottam, a nagyasszonyom is, mert
2464 XII | naplót visz, ha hazulról elmegy, s minden óráról beszámol
2465 VI | maradtok, édes atyámfiai, hát elmehettek – volt Apafi végválasza –,
2466 X | is fárassza kegyelmed az elméjét azon, hogy engemet mint
2467 XI | hadnagy.~Sange Moarte némán, elmélázva tekinte Floricára, s oly
2468 XII | amit akar, szép rokonom, elménckedhetik fölöttem, földre sújthat
2469 XII | patrónusokat. Bánfi megígérte, hogy elmenend, s ösztöndíjakat adományozott
2470 II | a becsület kívánta, hogy elmenjen. Én csak arra kértem, hogy
2471 XVII | aláírt ligával még aznap elment Teleki Csáky Lászlóhoz;
2472 VI | vetették dárdáikat, s úgy elmentek Segesvárról, mintha soha
2473 XIX | nevét. Már ekkor rémképekkel elmérgesítve alig ismeré magát a különben
2474 IX | méltóztatnék meghallgatni esetemet, elmondanám.~– Beszéljen kegyelmed.~–
2475 I | fütyülése; a hattyú megszólal, elmondja négyhangos énekét, melyet
2476 VIII | alabástrom homlok földerítésére? Elmondjam a fogoly oroszlán meséjét,
2477 XVII | fejedelemasszonytól, szóval is elmondva, hogy az annyival inkább
2478 XI | ütleget.~*~Kelemen diák, elmondván a látottakat Csáky Lászlónak,
2479 V | heves természetű.~Kucsuk elmosolyodva vonta ajkaihoz Katalin kezét.~–
2480 I | bűvtükörben látott! Amit elmulasztok én, pótoljátok ti helyre
2481 III | alapeszméje elröppent agyából, elmúltak a többi aggodalmak is egyszerre,
2482 XIII | helyet, hol gyermekeitek élnek, se apáitok eltemetve vannak;
2483 XI | sóhajta az oláh, s azzal ismét elnémult, homlokát tenyerébe temetve.~–
2484 II | hangon, s azzal véghetetlenül elneveté magát, s rögtön utána sírva
2485 XVIII | benne lakik: Azraële.~S tud élni e nő itt, oly egyedül, oly
2486 XII | terem végén fölállított elnöki székeig; a rohanó tömeg
2487 XVI | szinte Apafi Mihály uram elnökölt, s e helyen méltán, miután
2488 XIV | utána rugaszkodhattak volna, elnyargalt.~– Vigye az ördög – monda
2489 I | a legmagasabb férfit is elnyeli. Másutt a sűrű rengeteg
2490 XI | annak szépségeit akarva elnyelni, s közelebb vonszolva magát
2491 XI | a belezuhant hótömegtől. Elnyelte azt a véghetlen mélység;
2492 XV | már nem sietett vissza azt elnyomni.~– Maradjatok nálam – szólt
2493 I | felfordítnak a víz alatt messze elnyulongó szakállas gyökerek; pedig
2494 VIII | fenevadéban.~A hölgy hosszan elnyúlva fekvék hanyatt a díványon,
2495 XV | fejedelem nagy kedvetlenül előadá az uraknak, hogy amiért
2496 XI | pópa bizonyítá, hogy az előadás hiteles, Kelemen diák följegyzé
2497 XII | Naláczi nagyon röviden találta előadni a dolgot, bármennyire pótolta
2498 XVII | volt, örült nekik, s csak előálló szekerének zörgése költé
2499 XVIII | Daczó. – Hol van Bánfi?~Az előálmából fölriadt nő még alig bírt
2500 XVIII | azokat, de úgy volt, mint ki előálmát alussza; hall, de nem figyel
2501 XII | jelenlevők közül, akikkel előbb akart beszélni. Odainté
2502 VIII | maga jő rablócsoportjával.~Előcsapatul a zsákmánnyal megrakott
2503 XV | halálsápadt embert vezettek be az előcsarnok ajtaján az apródok; ki Béldit
2504 XV | mellékterembe hívta félre.~Béldi az előcsarnokba kilépett, mialatt Thököly
2505 XV | szűnni nem akaró zajt.~Az előcsarnokban egy lefátyolozott hölgy
2506 XIII | tüzeket a hegyeken, hogy az elődandárral egyszerre elölről támadhassam
2507 VII | kérni és várni, mert az elöljáró családi jelenet boldogsága
2508 XIII | az elődandárral egyszerre elölről támadhassam meg az ellent.~–
2509 I | kopókat, melyek jókedvük előérzetében vihogva ugráltak vezetőik
2510 XI | hölgymenyétprémes kaftánkából előfehérlenek elefántcsont-sima vállai,
2511 VII | kiszolgáltatandják a kívánt előfogatokat.~A székely vigyorogva csóvált
2512 I | melynek hallatára aztán előfutnak az egymást kergető kis eleven
2513 XV | amellett, hogy a korral előhaladt műveltséget elsajátította,
2514 V | fehéren tűnik elő a Kapri előhegy eget tartó orma, tündökölve
2515 VI | páncél alatt a szív?~Erre előhozatá legdélcegebb paripáját,
2516 VI | tekinteni – szólt, hirtelen előhozatva nehéz lovát –, hihetőleg
2517 IX | elfeledné magáról.~Ezt mondva, előhozott a fejedelem egy bogláros
2518 XIX | van kezedben!~A lovászok előhozták a paripákat, az étekfogó
2519 XI | szétváltak a táncolók, s előhozva egy szalmából kitömött s
|