1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
2520 XV | sem kerülne. Rajtatok áll előidézni Nagy Lajos korát, midőn
2521 V | van, jó Katalin. Minket előítéleteink gátolnak magasabban gondolkozni
2522 XI | hogy Florica halva fekszik, előjön ismét az erdőkből, holt
2523 X | meg egy negyedik; ezalatt előjött három egérke az ablakból:
2524 XI | szemekkel tekintve reá, hirtelen előkapott leplébe burkoltan nézte,
2525 VII | nyerve, a városok főbírái, az előkelő nemesség, a várak kapitányai
2526 XV | ész, birtok és vitézség előkelői; a Bethlenek, Kornisok,
2527 II | ábrázatjának, míg a kutyabőrt előkereshette, s szinte reszketett, amint
2528 XIII | Gelenczei Ambrus.~Bibliáját előkeresve zekéje zsebéből, annak pergamen
2529 IX | fontos s valami nagy dologra előkészült arccal lépett be Teleki
2530 V | az ilyen látogatás minden előleges bejelentés nélkül is megtörténhetett.~
2531 II | mindannyian, becsukják az ajtókat, eloltják a tüzet, a komondorok felelgetnek
2532 XVII | levele volt. Föltöré, és újra elolvasá – s nagyon elszégyenlé magát,
2533 IX | valami pergamen vár a kezében elolvasásra, s elégületlenül nyújtá
2534 VIII | férfi szétterítve, amint elolvasott, arca repesni kezdett öröm,
2535 XVII | az aláírást eltakarva – elolvastatá Telekivel.~– Istenemre –
2536 X | hát te éppen jókor jössz előmbe, nincs is egyéb dolgod,
2537 XIII | csapatvezéreket, miszerint e levél előmutatója, Zülfikár, az én hűséges
2538 XVIII | A kastély porkolábjának előmutatva a fejedelmi parancslevelet,
2539 XIX | Sárpataky Márton ítélőmester előnapolva, azok értelmében a főúr
2540 VI | ellenség mindenestül jön előnkbe. Ha nem csalogat, és ütközetet
2541 XVIII | Bánfi néhány száz lépésnyi előnyt kapva, nekiereszté az üldözés
2542 XIII | vezető mély útnak. A magyar előörsökhez közeledve, az út hosszában
2543 XIII | csavarintott fogaival.~Kariasszár elordítá magát bőszült fájdalmában,
2544 XVIII | előttük az ajtóban, s ott elordította magát: azok halálra ijedten
2545 X | mozdulataik által szabadon tolták előre-hátra a homlokra lenyomott báránybőrsüveget,
2546 VI | első lábaival egyszerre előrebukott, az ezüst zabola kettétört
2547 VII | Pók Márton uram eközben előrefurakodott, nehogy a fejedelem figyelmét
2548 XIII | Dzsem-Hamán az éj sötétében előrehaladva, amint arnautáival az utakat
2549 VII | egyszerre elmosolyodék, s fejét előrerázogatva, monda:~– Jól van, Apafi,
2550 IX | fejedelmen, s azzal állát előreütve, szólt:~– Az én uram, a
2551 VI | fegyvereiket, vagy az oldalt előrohanó seregek a törököt hátul
2552 IX | pamlagok elannyira tele voltak előszedett könyvekkel rakva, hogy sokszor,
2553 VII | fejedelem az uraknak, hogy eloszolhatnak.~Azok nagy hajlongások közt
2554 VIII | markolva kezedbe, hátad mögül előszórod, ezt kiáltva háromszor: „
2555 I | fegyverkezve, csoportonkint elosztatott a vadászok által, az erdő
2556 VI | szemközt állítom rá, a többit elosztom. Egy rész a kukoricaföldek
2557 III | kell nekik, azt meg majd előteremtem.~– Oh, én rosszat sejtek,
2558 I | Magyarországtól.~Egy jelenetet fogok előtökbe rajzolni, mely félig vaksors,
2559 VIII | hallik. Robogásuk hangja előtör az erdőből, mielőtt alakjaikat
2560 XI | csodálatos folyosó állt előttök.~A csermely egy meleg forrás
2561 XVII | készülve volt ily feleletre, s elővéve ismeretes szofisztikáját,
2562 I | között, a csatlósok, pecérek elővezeték aklaikból a paripákat, s
2563 X | hogy mi baj. Kelemen diák elővoná mentéje zsebjéből az őt
2564 XVII | érintett ügyet meg fogjuk előzni, az intést köszönöm.~Ezzel
2565 XVII | melyet neki meg kellett volna előznie.~Béldiné felszakítva e levelet,
2566 I | repkény, egészen be volt húzva élőzölddel, ajtaja fölé egy nagy szarvasfő
2567 XVII | megmaradásokat szereti, előzze meg a magára következő veszedelmet,
2568 I | nyomában az erdők sűrűjébe.~*~Előzzük meg őket. Kerüljünk oda,
2569 VII | töredelmes folyamodással elpanaszolva, hogy őt polgártársai üldözik,
2570 II | jószágait, törette, szántatta az elparlagolt földeket, erdőket irtatott
2571 XVIII | amiért az igazság színe előtt elpiruljak, s ha ármányt szőnének ellenem,
2572 V | egymáshoz értetni. Zsófia fülig elpirult utána, s kifutott a szobából,
2573 XII | barátságát. A múlt héten elpusztították Segesvárt, azelőtt Csíkban
2574 VII | fejedelemnek milliók üdve vagy elpusztulása. Úgy gondold meg, amit mondasz
2575 III | pártjukat fogja, ha látja, hogy elpusztulnak.~E gondolatok annyira elfeledtettek
2576 XV | sátorokban lakni, s építsék föl elpusztult házaikat.~ ~Az ország
2577 XI | esztendő miatt még a verebek is elpusztultak a határból; – mondja meg
2578 XVIII | borokat kiereszték, a lovakat elrablák.~– Nem tesz semmit – viszonza
2579 XIII | tisztátalan ölelésedre? Ezért én elrablom feleségedet! S hárememben
2580 VII | gondjai néhány pillanatot elrabolnak a közügyektől.~– A nyelvemről
2581 XI | erővel kellett a két férfinak elragadni az ajtótól.~A vasajtó halkan
2582 IV | égő szemeire, tekintete elragadó. Fényes fekete fürteit főkötő
2583 XVIII | sziklák felé. A jó úr csupa elragadtatás volt.~Bánfi gúnyosan mosolygott
2584 IV | többi urak is, a példától elragadva, felugráltak helyeikről,
2585 V | hegyes bádogfedele messze elragyog, ahogy a nap rásüt, Tatráng,
2586 XVIII | közeik tarka függönyökkel elredőzve. A falakon mór cifrázat
2587 XVIII | sincs többé egy ház, mely őt elrejtené? Hát az első csapásra mindenki
2588 XIII | helyet, hová te a leányt elrejtetted, az a cirkálót ravaszul
2589 XII | elfordult, hogy könnyeit elrejtse.~– Mi lelt? – kérdé gyöngéden
2590 XVIII | megnézzük mi, nincs-e valaki elrejtve.~– De már oda nem mentek,
2591 XIII | rémülten futottak vissza, elrémítve az utánuk jövőket, hogy
2592 XIX | lábujjhegyen Pataky István elrémült arccal, könnyeit alig bírva
2593 XIII | megállt, s csapatjait körül elrendezé.~Bánfi mindekkorig hozzá
2594 I | Egyszerre megáll merően a hím, s elröffenti magát. Veszélyt érez, orrát
2595 III | amint bánatának alapeszméje elröppent agyából, elmúltak a többi
2596 XV | korral előhaladt műveltséget elsajátította, nem korcsítá el nemzeti
2597 XIX | Csáky László.~A várnagy elsápad ez irat olvastára.~– Uram –
2598 XIII | meglátszott az ijedtség és düh elsápadása. Iszonyú ordítással veté
2599 XIII | tudtára a népnek. Az arcok elsápadtak, midőn egyszerre előlépett
2600 XIII | és pokol! – kiálta Bánfi elsápadtan.~– Még halld a többit. Csáky
2601 XV | szépség dolgában a birodalom elsői vagytok, mért nem foglaljátok
2602 VII | voltak.~– De azért nehogy elsőkké tedd őket az országban.
2603 VII | ebédelni.~Erre aztán ő is elsompolygék.~*~Pár nap múlva dob- és
2604 VI | várta volna, hogy valamerre elszabadulhasson a csatatérről. Van még velünk
2605 X | ezeket a szép csizmákat elszaggatni a gyalog utazásban.~– Az
2606 XIII | sarkantyúba kapva lovát, elszáguldott. Kísérői tízével, húszával
2607 XIII | mert a dulakodó tömegek elszakítának bennünket. Én erre paizsomat
2608 I | két kis ünőjével együtt elszalad; a hím még néhány percig
2609 II | tatárt ellene hozzák, ő maga elszaladt haza, s a szép vitézlő rendeket
2610 VI | halva lássalak, mintsem elszaladván, ez az én kardom (s itt
2611 XVIII | Menjetek Bánfi után, ha elszalasztottátok.~– Megöljük! Megöljük! –
2612 XVIII | emelve.~A dühödt székely nép elszalasztva a férjet, villogó fegyverekkel
2613 XVIII | ifjak a vadászszobába voltak elszállásoltatva. Bánfi Dénesék számára a
2614 IX | oláh, aki meg volt bízva az elszállításával, restellte az egészet emelni,
2615 XIII | katonává tesz mindenkit, s az elszánt kezében jó fegyver a fejsze
2616 VIII | kövekkel igyekezett magát elszántan védeni.~– Legyetek átkozottak! –
2617 XIII | férjeik oldalán, kiket nőik elszántsága hősökké avatott, fölmentek
2618 XI | eső nem esett a határon! Elszáradt mindenünk, barmaink vészben
2619 VII | itten meg nem állapodva, elszármazott Attila legkisebb fia – Csabáig,
2620 III | használva e pillanatnyi elszédülés időkörét, erőt vett magán,
2621 XV | arról, hogy mint lehetne az elszegényült embereket kényszeríteni
2622 XVII | újra elolvasá – s nagyon elszégyenlé magát, hogy azt ő írta. –
2623 IX | kötelességeiről. Ezt nem fogom elszívelni.~– Engedelmet kérek, nagyságos
2624 XIX | országgyűlés elé hozatja, az hamar elszökhetik az útban, vagy úgy fordíthatja
2625 III | kegyelmed a menkőbe! Majd hogy elszökjék előlünk! Ezek a magyar urak
2626 XIII | Azraëlét én segítém neked elszöktetni.~– Jól van – monda Bánfi
2627 XVII | füleit Bánfi neve; erre a nő elszörnyedt, elsápadt, s azon pillanatban,
2628 XIII | szerkesztve, csaták előtt elszokta azokat énekelni; a nemesség
2629 XV | hanem amióta odajárván, elszoktam a ligák látogatásától, kezdem
2630 XV | miket a vihar messze földre elszórt. Ti nem tagadtátok meg rokonaitokat
2631 XIII | csapat nemsokára összeért, elszórva az útból a janicsárokat,
2632 XI | faragatlan sziklánál, a bokrok eltakarják a nyílást, amelyen kijöttünk.~
2633 XIX | Pataky arca oly rosszul tudta eltakarni, ijedten kérdezé, hogy mi
2634 XI | láttam, láttam.~S azzal eltakarta szemeit, hogy ne lásson
2635 IV | Béldiné felsikoltott, s eltaszítá az önfeledt férfit. Bánfi
2636 VIII | csábít, eped, könnyez vagy eltaszítón villámlik, egy pillanatban
2637 XVIII | hirdeté fölháborodását. Az eltaszított odaliszk mindent tudott
2638 VIII | szerecsen fiút tükröstül együtt eltaszítva, csillagos fátyolába burkolózik,
2639 XVII | hogy még a tornácról is eltávolított mindenkit. A nő lelke egyszerre
2640 XII | Már hatodik hete, hogy eltávozál, és én nem lehettem veled.~–
2641 XVIII | káromkodás és rendetlenség között eltávozának.~Kornis Gáspár pedig rögtön
2642 XIX | félig megnyugtatá nejét eltávozása felől, hirtelen fölszakítá
2643 V | parancsot fog tőlem kapni eltávozásra, akkor visszatértemig Ferhád
2644 I | erre lassú, óvatos lépéssel eltávozik az erdőbe, alig hallik lépteinek
2645 XII | jobb tanulók számára.~Ezek eltávoztával egyenkint szemelé ki a jelenlevők
2646 VII | mely neki megengedé, hogy eltávozzék, holott ő családostul az
2647 XI | ki senkit sem szeretett éltében, hogy őt szerethesse halálosan.~–
2648 VII | gyilkolta meg, hogy láb alól eltehesse. Az elveszett leányok családjai
2649 VIII | kétfelé a sötétséget, s amint éltél, tűnj elém veszendő alakoddal.
2650 VIII | követelne. Ha minden érzéke eltelt a kéj-, az élvezettől, a
2651 XVII | üdvösségét úgy adja meg, éltemet, feleségemet, gyermekeimet
2652 XIX | szokott buzogni a vér az eltemetett honfi dísztelen sírjából.~ ~
2653 XV | belé; a paloták, templomok eltemették lakóikat, s a propraetor
2654 VI | csatatéren, hogy tisztességesen eltemettesse; a megfosztott s eléktelenült
2655 XI | hógörgetegek által szokott eltemettetni. A meleg víz azonban folyosót
2656 XIII | gyermekeitek élnek, se apáitok eltemetve vannak; vagy ha gyávák vagytok,
2657 XVI | ahelyett, hogy az írást eltenné, még jobban kiterjeszté.~–
2658 I | elejtett vadat, mely holtan elterülve még nagyobbnak látszék,
2659 XII | Apafiné utána mondani. – Ha éltét kell megmentenünk, még azt
2660 X | megparancsolá, hogy a kocsiládában eltett saját díszcsizmáit hozzák
2661 I | lankaságoknak, mikben a vad is eltéved. Mindenfelé erdők, évezredes
2662 XI | legnagyobb lehetség volt örökre eltévedni.~– Csak bízd magadat rám –
2663 XIV | van szerencsém. Hihetőleg eltévedtek önök; vagy ha nem, akkor
2664 XVII | Az igazat megvallva: eltévedtem. Kolozsvár felé tarték.
2665 XVII | éjszakai kóborlásban úgy eltévesztette az utat, hogy egyszer kénytelen
2666 VI | sorokra, tulajdon népét kezdte eltipratni, teljesen meggátolva a tartalék
2667 XII | arcán harag és megvetés eltitkolatlan jelei láthatók. Mindkettőjök
2668 VIII | bágyadt szemeiben annyi eltitkolt vad láng ég, mint e szelídített
2669 IX | restellte az egészet emelni, s eltördelte a szobrokat öt-hat darabra,
2670 XV | annyira megváltozott, bú és eltörődés miatt. Szép szemei ki voltak
2671 I | hogy társa fektének nyomát eltörölje. Akkor fölnyújtja nyakát,
2672 IV | nyakban szépen, illedelmesen eltörött, s akkor meghajtá magát
2673 VI | levétetve lova fejéről az eltört zablájú kantárt, másikat
2674 VIII | Egy óra? – ismétlé Korzár eltompult ésszel. – Ah, Azraële! Hová
2675 XIII | után véve csapatjait, az eltorlaszolt utak felé vágtatott, nem
2676 XIII | csoportokat, a templomot eltorlaszoltatá; olajat, kénkövet forraltatott;
2677 VIII | hengerítend alább a sziklákkal eltorlasztott völgybe.~Mindig följebb,
2678 XV | a gyászruhák lassankint eltünedeznek, s a vérmezők felett megérik
2679 VIII | helyettem.” Erre a lélek eltűnend, s Azaziel nem jön el éretted
2680 IV | sem vette észre, hogy ők eltűntek a teremből.~
2681 XV | sorsodat nemes lélekkel eltűrni.~Azzal elvéve a haldokló
2682 VII | Hallják uraimék! Fejedelmemtől eltűröm, hogy tréfát űzzön velem,
2683 II | hova már naplementekor elültek; a távolban hallik az estharangszó,
2684 III | aztán nem bánom, ha a fejem elütik is.~– Semmiképpen sem ütik
2685 XIX | holnap; ha ellenszegülsz, én elüttetem fejedet ma.~A várnagy remegve
2686 IX | valamelyik szolgája, rögtön elüttetné fejét.~Apafi azonban vállára
2687 XVIII | utolsó órámat!” – kiálta föl elundorodva önmagától.~„Ez gyávaság
2688 IX | uram. Miután ön több ízben elutasított magától, azon gondolatra
2689 XVII | megesküvék, hogy mind a kettőt elűzi az országból, s egy basára
2690 XIII | leszek. Balassa Imre engem elűzött házától, megtudva, hogy
2691 XV | Wesselényi Pálné, kit hazájából elűztek, s ki zokogva veté magát,
2692 VIII | mindazt a szépet, azt az élvadót, amit a gyönyörvadászat
2693 XIV | mégis isten hozta. – De mily elvadultan néznek önök rám. Szinte
2694 I | megjelenő elmúlt idők alakjai elvakítják szemeimet. Vajha kezeim
2695 VI | Sokszor meg akart állani, de elvakult lova magával ragadta.~Az
2696 XIII | nem lehete őket egymástól elválasztani.~A szpáhik, látva urok hanyatlását,
2697 VIII | aranyvesszős kalitkában két kis „elválhatlan” papagáj sipog, smaragd
2698 XV | ellenségeik, de ez egy elvben elválhatlanul összetartanak. Az egyik,
2699 VIII | én neki adom nevemet, s elvállalom az övét. Menj. Siess.~–
2700 V | A gyermek arca egyszerre elváltozott, s e pillanatban apjáéhoz
2701 XVIII | keblemre hajtva alszol, elvárjam csöndesen, míg az irtóztató
2702 XII | szeretjük egymást; mint elvárjuk, amíg meg fogjuk gyűlölni.~
2703 I | hanem azt szégyenlé – vagy elvárnia, míg a vadkan vérvesztés
2704 XV | is ellenségeik, de ez egy elvben elválhatlanul összetartanak.
2705 VII | dolgaik után. Az én hadaim elvégeznek mindent.~Apafi meg akarta
2706 X | miután a hivatalos kérdéseket elvégezte, kénytelen-kelletlen kihirdeté
2707 V | ezentúl tartozni. Férjeink már elvégezték egymás között, és mi annak
2708 IV | őket, ha egyéb dolgainkat elvégeztük – szólt kicsinylőleg a fejedelem –,
2709 VII | majd Budán a nagyvezérrel elvégezzük, magunk is föl levén rendelve
2710 XVI | Zólyomit a török.~– No, majd elvégzem én vele. Ne beszéljünk erről
2711 I | dühbe hoznád azáltal, elvégzi ő azt maga is; aki egész
2712 IX | Kapira, nehogy a fiskus elvehesse tőlem, ő pedig nekem ellennyugtatványokat
2713 VI | hadvezér, azon hadiskola elveihez híven, amelyből kikerült,
2714 II | vágyakat tudott termeni, élveket nem. Ismét egy küzdelmes
2715 XII | időben kegyedet akartam elvenni.~– Hanem a leánynézőnél
2716 XIII | be, riadót fúvatott, s az elvert csapatot űzőbe véve, utána
2717 XIII | azt rövid ellentállás után elverte útjából, s kétezer halottat
2718 XIII | közbevetették magokat, s elverve Bánfi mellől a védő huszárokat,
2719 XIII | Két nap alatt éppen úgy elveszhetsz éhen legvitézebb lovagaiddal,
2720 III | hurcolnának, hogy ismét elveszítselek!~– Csendesülj, édesem –
2721 XII | iszonyatos lenne, ha valamelyik elveszne a másik kezétől, s egyikünk
2722 VIII | gyalogösvények is rendesen elvesznek a hegyek kanyarodásai közt –
2723 V | elkövetnem isten segélyével, vagy elvesznem a harcban. Azt tudod, hogy
2724 XIX | énreám, hogy nem hagytalak elveszni tatár rabságában! – Még
2725 VI | minden hadaival ottan kell is elvesznie, harcot ví vele életre-halálra.~
2726 IX | Cassiusban, hogy Decebál elveszte után verettek emlékpénzt
2727 XV | ideálja lenne: a főnökök elvesztek, Rákóczi konvertált. Teleki
2728 VIII | ananásznak? Ceylon gyöngyei elveszték ragyogásukat? Bosszantanak
2729 VI | német úr. – Mert itt nincs elveszteni való idő; hadviselés ez,
2730 VIII | melyet tizenkétezer halottal elvesztett a török vezér a magyar és
2731 IX | hogy fészkelődéseik által elvesztették saját országukat, hanem
2732 XII | egyikünk vagy másikunk elvesztheti a magáét.~– Beszélj, oh,
2733 XII | melyben minden befolyásom elveszti talizmáni erejét, mikor
2734 XI | eltévedt ága rohan elő, ismét elveszve a partjait ellepő sűrű tölgyek
2735 IX | ami e szomorú urakat ily elvetemedett kacajra ingerlé; s félig
2736 XIII | kardját tokjába dugá, s az elvett dárdát kétkézre kapva, nem
2737 IX | kifosztottak mindenemből, elvették pénzemet, irományaimat,
2738 XII | patrónusok, az ilyen szegény elvettetett unitárius papoknak, mint
2739 XV | lélekkel eltűrni.~Azzal elvéve a haldokló öreg kezéből
2740 XV | Magyarországi jószágainkat elvevék, férjemet kiűzék várából,
2741 XVIII | Kívánod uram, hogy valamerre elvezesselek?~– Vezess oda, ahol a kétszáz
2742 IX | mellém, akik a havasi utakon elvezessenek a határszélig, alattomban
2743 XVIII | mindenkitől; kit nem az élvezet hívott, hanem a kétségbeesés
2744 XI | arckifejezéssel jelenté, hogy elvezeti.~– Szent Miklós és minden
2745 XI | menni – szólt a cirkáló –, elvezetnél-e engemet oda? Az oláh örvendő
2746 X | fogják mondani, hogy láttak, elvezetteti magát kegyelmed azon környékre,
2747 VIII | érzéke eltelt a kéj-, az élvezettől, a szív mégis üres maradt,
2748 VII | házi körének nyugalmát élvezni, fiát pedig saját költségünkön
2749 XIII | Kalota felé vezető utakról elvigye seregeit, s nekünk arra
2750 XVIII | szíve sem volt azt képes elviselni.~
2751 VIII | könyörtelen. Még egy óra, és ő elvisz téged.~– Alkudjál meg vele.
2752 XVII | egy lovas legényem menten elviszi, te pedig itt maradsz.~–
2753 XIV | Én mindenesetre erővel is elvitetem önöket.~– Hagyjuk félbe
2754 XIV | mondtam, hogy erőszakkal is elvitetlek benneteket.~– Azt szeretnők
2755 XV | templomot, leölték a népet. Elvonulásuk után siralmas gúnynévvel
2756 XVIII | volna, azon teleknél kellett elvonulnia, melyen egykor Szentpáliné
2757 VI | ellenfele támadjon, s e célból elvonulva a város alól, helyet foglalt
2758 XIX | uram. Itt egy országos elvről s nem egy emberéletről van
2759 VI | kukoricaföldek között lappangva elzárja a város felőli útját, a
2760 XVIII | után a kettőjük szobáit elzáró ajtót.~Bánfiné vetkőzni
2761 XVIII | Margit mosolytalan arcának elzárt paradicsomára. Fölkelt a
2762 XVIII | futott, mely férje kamráját elzárta, s a kulcsot hirtelen ráfordítva,
2763 VIII | maradt, míg a dörgés hangai elzengtek, s utánok a csendes zápor
2764 IV | sötétbíbor dolmány, nagy email gombokkal, mely fölé nehéz
2765 XV | bástyákat, s a véristennek emberáldozattal mocskolt oltárai helyén
2766 I | miért, de nem tudok bízni ez emberben. Mindig kérdez, és ő maga
2767 XIII | hosszú sorban.~– Azok a mi embereink ott – kiálta föl Bánfi új
2768 II | az erős küzdelem sorssal, emberekkel s tulajdon szívével: a fájdalomba
2769 XVIII | mindenkitől; sorstól és emberektől, még önbüszkeségtől is!
2770 XIX | országos elvről s nem egy emberéletről van kérdés. Ha az én nyakam
2771 XVI | Nekem azonban megvan arra az emberem. Aki mind tekintélyre, mind
2772 XVIII | hatalomról, mely minden embererőn túlnő, új országokról, miknek
2773 X | körül egy csoport szurtos emberfelét lát guggon ülni. Eleinte
2774 XIV | Minde szó, melyet kimondott, emberfölötti erőbe látszott kerülni a
2775 I | sírást hallat ekkor, mely az emberjajgatáshoz hasonló, még annál is szörnyebb;
2776 I | arany lile s egyéb fajai az emberkerülő vízi vadaknak, miknek alig
2777 XVIII | imádott, nem egyéb mindennapi embernél? S annak, ki őt oly nemesen
2778 VII | kezdve a mulatságot.~– Azon emberről rossz hírek szárnyalnak.
2779 III | becsülettel, okossággal és emberséggel viselte magát, és hogy annyira
2780 X | több, mint fejenként minden embertől egy kispénz. Ez bizony nem
2781 II | atyafiakkal; de bezzeg emberükre találnak őbenne; maga megy
2782 IX | van, Teleki Mihály uram, emberül szólt kegyelmed.~Az emír
2783 IX | megláncolt férfival. Íme, az embléma rajta.~– De nagyságos uram! –
2784 IX | hogy igen respektábilis embonpoint-nel bírt, fülig levén borotválva
2785 XVI | megnyomhatlak, hogy nem emeled föl többet a fejedet.~–
2786 I | gömbölyű hajloka legalsó emeletéből, mely a víz alatt van. Oly
2787 V | kemény szavai, fejének büszke emelgetése s heves tagjártatásai.~A
2788 X | egyik lábát, hol a másikat emelgette sziszegve, s majd kékre,
2789 XVIII | könnyű öltönyét keblére emeli, karcsú derekáról csípejére
2790 VIII | sötétvörös karcsú porfiroszlopok emelik, miket félig takarva tartanak
2791 V | kiálta fiára Kucsuk. – Emelj le egy kardot onnan a falról,
2792 XVII | védelmében. De minmagunk ne emeljük ős jogaink megrontására
2793 XV | oltárai helyén Vesta temploma emelkedék; a dák vezér fapalotája
2794 VIII | magasabb, magasabb hegyek emelkednek elő. Az ember ingerelve
2795 VI | megcsókolá, mindannyiszor térdre emelkedve, s kezeit s áhítatteljes
2796 XVI | mindig józan. Kegyelmedet én emeltem ki a porbul, én segítém
2797 VIII | végében néhány lépcsőnyi emelvényen áll egy bíbor ottomán, a
2798 III | fel a bársonnyal bevont emelvényre, melyet Ali basa készíttetett
2799 VI | hogy az ellenség fegyvere emésszen meg, és halva lássalak,
2800 I | aki egész tatárhadakat emésztett föl, csak el tud bánni egy
2801 XV | retorika. Telekit e hallgatás emfatikus modorát változtatni kényszeríté…~–
2802 IX | komoly arccal mondá el az emírnek. A tatár fújt dühében, s
2803 XII | kezdett boldogult férje emlegetésére; mi által Bánfi szóhoz jutva,
2804 XII | lenyakaztatá: de Apafi még most is emlegeti, amit akkor férjed izent
2805 XIV | meg kell önöknek Bonchidát emlegetniök; ha már vadaimat ismerik,
2806 I | sejtik, hogy neveik örökké emlegetve fognak lenni?~E szép pár
2807 I | minden, a hős neve, családja, emléke.~A hadvezért, a státusférfit
2808 IX | kegyelmed legalább némi emléket megmenteni belőle?~– Egy
2809 XII | vérszennyekkel tetézhetnék uralkodása emlékét. De van egy lélekállapota
2810 XVII | sürgetős ügyetek van együtt?~– Emlékezel, bátya – szólt Béldi –,
2811 XVII | le a másikat…~– Arra is emlékezem.~– No, hát – meg fogod látni.~
2812 I | pótoljátok ti helyre érzelemmel – emlékezettel.~*~A Dráva mellékén vagyunk,
2813 XIX | a legvénebb emberek sem emlékeznek, a villám erdőket és tornyokat
2814 XV | épületeivel. – A névre ki emlékeznék? – A római légiók meghódíták
2815 VIII | melynek végire nem tudott emlékezni.~– Ne költs föl senkit az
2816 VIII | szerelem, s ami szerelemre emlékeztet.~Egy tágas, pompás teremet
2817 XI | mesebeli tündérpalotákra ne emlékezzék vissza hol az átlátszó vizeken
2818 IX | minden romot Erdélyben római emléknek tartani.~– S minek hányták
2819 IX | Decebál elveszte után verettek emlékpénzt a rómaiak, dák fölirattal,
2820 IX | betűknek.~– Igen, igen. Emlékszem, hogy olvasám valahol –
2821 VII | székelyekhez.~– Én magam említésre méltónak sem tartom azon
2822 XI | a zöld csizmákat nem is említve.~Sokkal különben járt még
2823 I | rohant megtámadóira. Az emse egyszerre felugrott, s vaktában
2824 I | kézzel hajítá el kopjáját az emsére, a süvöltő dárda megrendülve
2825 XI | bocskorokkal. Még a tánc és ének is oly különböző volt; a
2826 XI | diszharmóniával keveredtek az énekbe.~Midőn a máglya már egészen
2827 II | kútra járó falusi lyányok éneke, a béresek marháik után
2828 XIII | többiek tuszkolták előre.~– Énekeld el nekünk azt a nótát!~Ez
2829 XI | nem kötötte gomblyukába; énekelhetett a leány a tűzhely mellett,
2830 VIII | beszél. Körüle táncolnak, énekelnek a háremhölgyek, fekete rabgyermek
2831 VI | tetszék, mintha a dervisek énekelnének valamit. Az ő énekük egyébiránt
2832 XIII | énekelni; a nemesség utána énekelte az egyszerű harci danát.~
2833 XI | valami panaszos andalgó danát énekeltek azalatt, míg a férfiak vad
2834 VIII | körüle; három núbiai eunuch énekes melankolikus szerelmes danákat
2835 I | megszólal, elmondja négyhangos énekét, melyet már a mesevilágba
2836 XI | fellobogni magok előtt, s énekhangos rikoltozás üté meg füleiket.~
2837 VI | énekelnének valamit. Az ő énekük egyébiránt éppen alkalmas
2838 IX | ezt föl kell önnek kötni, enélkül olyan a magyar öltözet,
2839 XIX | kik azt kiontatták. Ne engedd, hogy halálomért hazám bűnhődjék
2840 XVIII | megvilágítva, egy kerevetet engede látni, medvebőrrel beterítve,
2841 VII | hangosan megcsókolgatá.~Anna engedékenyen simult férje keblére, s
2842 XIX | parancsolá Csáky. – A várba engedelmem nélkül senki be nem jöhet.
2843 XIX | Válogathatsz – felel Csáky. – Ha engedelmeskedel, meglehet, hogy ő elütteti
2844 VII | porta parancsai haladéktalan engedelmeskedést követelnek. Mire nézve,
2845 III | ütik el a kend fejét, ha engedelmeskedik, ha pedig szót nem fogad,
2846 XVIII | tinektek Bánfi Dénesnek többé engedelmeskednetek; aki fegyverét mellette
2847 XII | ha most egymásnak kellene engedelmeskednünk. Jobban történt így. Íme,
2848 XII | szerelemben sem, s üldözni nem engedem magam, még könnyek által
2849 I | egy mosolygó tisztás tért engedének látni, tűnt fel a legújabb
2850 VII | jelenet boldogsága alig engedheti őt oly helyzetbe jőni, melyben
2851 VIII | legtisztább két sor gyöngyfogat engedik láttatni, amint gyermekes
2852 XV | lábaimhoz, hogy sorsáért engedjem föléledni a visszatorlást…
2853 III | gerjeszti.~– De csak egy napot engedjen kegyelmed, aztán nem bánom,
2854 XVII | még a külső tornácra se engedjenek belépni senkit, s ablakai
2855 VIII | paradicsom földi másolatai! Engedjetek egy pillantást vetnünk a
2856 VII | nemzeted szívébe markolni engedned. Nem esett meg szíved, midőn
2857 XIV | tétessék.~– Azt pedig nem fogom engedni, uram – dörgé Bánfi, fogai
2858 XIV | Csákyék duzzogva, haragosan engedtek a kacagva hatalmaskodóknak,
2859 VII | ilyformán hangzottak: pro primo: engedtessék meg Oláhfalunak az, hogy
2860 IV | hagyta el a táncot, s az engesztelést hebegő Bánfinak bosszúsan
2861 X | minapi kudarc után meg ne engesztelje, melyet is akképpen intéze
2862 XVIII | férje lépett ki hozzá, s engesztelő hangon beszélve könyörög.
2863 X | hogy azt neki meg kell enni; de még elébb ki akarta
2864 X | szultán seregei számára az enni- és innivalókat, én szedem
2865 XI | kérdé tétovázva Kelemen. – Ennyire sohasem jártam.~– Hát csak
2866 VII | Három márjást mondtam. Ennyit megér a papiros és a tinta,
2867 XII | Koncz –, az ügy maga ugyan énrám tartozik, hanem a territórium
2868 XIX | hozál az országra, átkot énreám, hogy nem hagytalak elveszni
2869 XVII | kisebbik leánya, Aranka, ki enyelgve csüggött apja karján, gyermekes
2870 XII | akarom, de a tiéd sérti az enyémet bizonnyal, s azt nem tűröm!
2871 VIII | az ablaknyílások közt, s enyészetes búgással üvöltve a távol
2872 XI | érdekelni. Ha a tiedet nem, az enyimet bizonyosan.~Ezzel a két
2873 XVIII | ne kábulj. Sokáig hagytál epednem, és én megesküvém, hogy
2874 XVIII | nyugágyon karcsú, tündéri hölgy, epedő arccal, villogó szemekkel,
2875 VIII | vizet, látta, hogy a leány epedve néz alá a felhős földre,
2876 IX | pírral bír, s fogai mind épek, akár egy ifjúé.~Apafi egyet
2877 XVIII | Nézd! Még kigúnyol, és épen marad! – kiálta villogó
2878 XV | ősmagyar nép szabad ég alá építé oltárait, miknél napot,
2879 I | látszanak mutatni, hogy aki építéséhez kezdett, várat akart itt
2880 I | az éltető víz színe. Ide építi rejtett fészkét a hattyú,
2881 I | a kis kalyibát a későbbi építkezők nem pusztíttaták el, némi
2882 XVI | széjjelszóratta, s azt mondá, hogy építse fel az ország, ha neki tetszik. –
2883 XV | meg sátorokban lakni, s építsék föl elpusztult házaikat.~ ~
2884 XII | armálissal lesz is bekerítve, építtesse föl azután az ország, ha
2885 XV | magát, roppant templomot építtetett. A napimádók elenyésztek,
2886 VI | sergek megnyert csata után éppúgy széjjel szoktak szórva lenni,
2887 IX | az minden évben föl nem épül. Nekünk majd gondunk leend
2888 XV | nemzedéke koronázá meg tömör épületeivel. – A névre ki emlékeznék? –
2889 V | egy meredek sziklára van épülve, honnan éppen a házak tetejére
2890 XI | mélyén egy barlangban forró érces patak buzog, mely sehol
2891 VI | Kemény seregei, mint egy ércfal állottak előttük, elöl a
2892 XIV | Drakuluj alatt ismét egy ércfördőt fedeztem föl, s nehogy az
2893 XV | harcot kezdeni, neki csak érdekei vannak. Egyike a magyar
2894 XV | lyányát eljegyzé, hogy apját érdekeibe vonhassa. Meglásd, ő nem
2895 XV | kit sorsunk legkevésbé érdekelhet, erővel szabadítá ki hitsorsosaink
2896 IV | mintha az eset őt legkevésbé érdekelné, felugrott székéről, s a
2897 XI | itt; urainkat nagyon fogja érdekelni. Ha a tiedet nem, az enyimet
2898 XVIII | viszonza tompán a főúr. Mit érdekelték őt e pillanatban drágaságai,
2899 IX | kiálta föl Apafi, rendkívül érdekelve. – Folytassa csak kegyelmed
2900 X | úgy tett, mintha különösen érdekesnek találná megszámlálni, hogy
2901 XV | mosolyogva Bethlen. – Míg Erdélyből el nem mentem, s vagy egy,
2902 I | dörmögve szól hozzá:~– Ti, erdélyiek, tehát nem avatjátok magatokat
2903 XII | két ember sorsa egy volt Erdélyországéval.~ ~
2904 VII | jobb szerette, mint egész Erdélyországot a partes adnexae-vel együtt;
2905 XVII | intésre minden oldalról Erdélyre rontsanak. Vessetek zabolát
2906 XVI | viszonza:~– Az nem méltóságod érdeme. Ha Béldi Pál nincs, kegyelmed
2907 VII | találjanak kérni.~– Én csekély érdemeim jutalmazását nagyságod nemes
2908 XVIII | szerette, csak megvetésére érdemes? És mégsem tudja őt nem
2909 IX | fiúnak látszol.~– Oh, én nem érdemlem e dícséretet – szólt közbe
2910 III | köszönöm, nem tudva, hogy mivel érdemlettem e kegyelmet – viszonza Apafi.~–
2911 V | mégsem számíthatná nekem oly érdemül, ha férjemet megtérítettem
2912 X | állatokat a körül fekvő erdőkben?”~– Idegen országi állatokat? –
2913 XI | fekszik, előjön ismét az erdőkből, holt szerelmesét megnézni,
2914 VII | kapitány megtiltá nekik az erdőpusztítást, ellenben kivetette rájok,
2915 I | szenvedélyes önfeledséggel az erdőrész felé, melyet a vén vadász
2916 I | nyugtalanul tekingetve az erdőszél felé.~Egyszerre lövés hallatszék
2917 I | nehéz vastarack, miknek eredetét bizonyítja a török fölirat,
2918 XV | kifolyott már, és semmi eredmény! Próbáljunk más utat; hát
2919 XV | ahelyett, hogy itt-amott apró, eredménytelen csatákat vívtok, ésszel
2920 VIII | közé merészkedett utánok eredni; néha pedig egészen vára
2921 XI | pillanatban lángolni látszott, erei szinte kiszakíták halántékait. –
2922 XVIII | hirtelen ráfordítva, minden erejéből kiálta:~– Bánfi! Mentsd
2923 XIV | hangon felelt, mint kinek erejére válik nem mondani igazat.~–
2924 XIV | gyűjtött lelki és testi erejétől, s ájultan rogyott testvére
2925 XI | mindaddig, míg oda vissza nem érek, ahonnan elindultam.~– Annál
2926 XVIII | a homlokon végigdagadó erekkel, s vérszomjtól reszkető
2927 VII | szilárdság, méltóság és erély látszott rajta honolni.~–
2928 XVII | nem ejtett csorbát neje erényén – s íme, mások is beszélnek
2929 VI | mindenki a maga rátáját, s eresszék isten hírével. Mi ugyan
2930 VI | ki lehessen verni.~– Vagy eresszenek bennünket az ellenségre,
2931 II | tengerit a szekerekről az ereszek alá. Innen-onnan a szomszédból
2932 II | guzsalynak ült, s hosszú szálakat ereszget a selyemsima lenből, melyet
2933 XIII | kivonulván eléjök, velök viadalba ereszkedett, s rövid tusa után elkergette
2934 III | belőle, de visszajövök, amint eresztenek.~– Sohasem látandlak többet –
2935 IV | onnan bizonyosan csak úgy eresztette ki a török (haragban levén
2936 VIII | eltűnend, s Azaziel nem jön el éretted többé.~– De te közelemben
2937 XVIII | kétszáz aranyadat kifizetik érettem.~ ~Egy óranegyed múlva
2938 XVIII | zengő falai között egyedül érezte magát, és e magányos földboltozat
2939 VI | küzdeni, de a síkon sohasem érezték magukat jól. Éppen ellenkező
2940 II | fogságából? Héj, de jól éreztem én ezt a dolgot előre, de
2941 XVI | forrott a vágy Béldivel éreztethetni büszkeségét, s kereste az
2942 XII | Mi tudjuk ezt, mert mi éreztük a néppel együtt. Most, hála
2943 XI | hogy az ördögök közel ne érhessék.~– Köszönöm, atyafiak; jobb
2944 XVII | összeesküdni. Akit el nem érhet a bakó pallosa, annak megjelenik
2945 XIII | nyomában, kit sehol sem érhetett utol; a vezér mindenütt
2946 VIII | miknek ifjú bájait most nem érheti férfi tekintete, lábaik
2947 I | míg csak első lábaival érhetve a túlpartot, végerejével
2948 XVI | serlegekben, miket kezeitek érintenek, nem bor, hanem ártatlanok
2949 VIII | megfertőztetve gyaurok érintése által, itt ezen ottomán
2950 XVIII | ijedten sikolta föl e hideg érintésre, s fölébredett.~Két férfi
2951 XVII | tudtul apádnak, hogy az érintett ügyet meg fogjuk előzni,
2952 VIII | Azraëlének egy pillantása sem érinti e zamatos csemegéket. Midőn
2953 IV | arcképén látható, minden érintkezés mellett a nyugoti viszonyokkal,
2954 XII | kellemetlenül érzé magát érintve, s leült neje helyére, őt
2955 XV | családommal együtt! De Erdélyt ne érje az átok; Erdélyben kívülem
2956 I | piros tetővel, márvány erkéllyel, kiülő rondellákkal, színes
2957 VIII | moreszk faragványokkal terhelt erkélyek, porcelán virágcserepeikkel; –
2958 XIII | Meglehet uram, hogy még jókor érkezhetel – folytatá ravaszul a renegát –,
2959 VI | valahonnan felmentő sereg érkezhetik.~A szász polgároknak tetszett
2960 I | hangjai mindig közelebb érkeznek. Az ebek csaholása vegyül
2961 VI | nemsokára segítsége fog érkezni, Segesvárra vette be magát,
2962 IX | jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt, ki, ha az elfogadási terembe
2963 XII | én? Mi az én erőm?~– A te erőd: szerelem, éberség és önfeláldozás –
2964 XVII | és legjobb férj. Számolok erődre. Mindent elkövess. – Barátnéd
2965 I | vadász. A hím legkisebb erőfeszítés nélkül ugrik keresztül a
2966 XVI | ősi nyugalmas lakhelyét erőhatalommal széjjelszóratta, s azt mondá,
2967 X | hogy Kelemen diák minden erőködése mellett sem bírta azt kimozdítani,
2968 XIII | nincs hová futnotok, minek erőlködtök ellene tovább: tegyétek
2969 XII | Mit tehetek én? Mi az én erőm?~– A te erőd: szerelem,
2970 IX | háborgatni: azon leszek minden erőmből, hogy kegyelmetek innen
2971 V | csodálkozás hangjai jutalmazák erőmutatványát.~– Terengette magyarba oltott
2972 III | kegyelmedhez, hogy biztatná és erősítené kegyelmedet.~– No, akkor
2973 XII | cselszövés vagy véletlen erőszak szándékozik azt kivinni,
2974 XII | Ez a fájdalom vonásaira erőszakolt mosoly valami rettenetes
2975 XVII | melyet követett volna, ha nem erőszakoltatik rá.~Ehelyett Béldiné kitörő
2976 XVIII | várt reá, ki a székelyek erőszakossága után megszökött, s nem akarva
2977 XIV | fejedelem küldöttein elkövetett erőszakosságért, harmadikat a házasságtörésért,
2978 XV | gyúlni; ti tétováztok, s erőtöket számoljátok. De tudnotok
2979 XVI | megveretéseért, vagy háromszáz erszény pénzt. Íme, arról szó sem
2980 VIII | meglepetve tekinte szét, s azzal erszényét, melyből a nőnek koronkint
2981 XIV | barlangja föl van fedezve! Ért-e már kegyelmed bennünket?~–
2982 XVIII | magát. Még ma a tűzbe menne érted, s kész lenne fejedelemmé
2983 VI | sőt még a nemzetiségek értéke sem ismeretlen előttem.
2984 VI | ismerem a hadban a számok értékeit, és a helyzetekét is, s
2985 V | sem anyagi, sem szellemi értékét még akkor sejteni sem tudta,
2986 V | férfiak komoly dolgokról értekeztek, s a gyermekek játszadoztak –
2987 XVIII | futott végig saját szavainak értelmétől: „E pohár Erdélyországért.”~
2988 VIII | bennünket.~A vadállat, mintha értené úrnője szavát, nyüzsögve
2989 XIII | az ott maradt lakosságot értesítendő a veszélyről, hogy idejekorán
2990 XII | igen kellemetlen ügy felől értesíteni.~– Halljuk.~– A török már
2991 XIV | nevetve iparkodott azoknak értésül adni: hogy a jó úr leitta
2992 XIII | most, hogy hősi veszélyéről értesült, megdöbbenni látszott rajta.~
2993 I | mondhatatlanul gyöngéd nyihogással értetik össze orraikat; nekik is
2994 VIII | lámpát e kanóchoz kellene értetned, s az egész vár velünk s
2995 V | merték ajkaikat egymáshoz értetni. Zsófia fülig elpirult utána,
2996 VI | bízva, mint aki legtöbbet értett a hadi tudományokhoz.~E
2997 X | beszélni, ő fáradjon ide. Értetted?~– Értettem, dumnye macska –
2998 VII | leereszkedés.~– Sajnálkozva értettük meg – szólt a basához –,
2999 II | magánkívül rogyott férje nyakába, érthetlen szavakat, gyöngédség, öröm
3000 XII | féltenivalónk, s ha egymást nem értjük, egyikünk vagy másikunk
3001 XV | fel, és én vinném őtet. – Értsen belőle, aki akar. Én ugyan
3002 VIII | angyala, aki megjelent. Nem érzed hideg sóhaját tagjaidon?
3003 I | menni.~– Én nem tudom, mit érzek – szólt Ilonka suttogva
3004 VIII | világot követelne. Ha minden érzéke eltelt a kéj-, az élvezettől,
3005 III | szobáját; mint mondják, az érzékeny asszonyságnak nagy vigasztalására
3006 IV | karjain, dereka, csípeje oly érzékien hajlongott, keble hullámokat
3007 I | én, pótoljátok ti helyre érzelemmel – emlékezettel.~*~A Dráva
3008 XVII | Béldi reszketett nyugtalan érzelmek miatt. Körültekintve az
3009 XVIII | köszönésük modorából maga iránti érzelmeket tudott leolvasni, ha mosolyogva
3010 XVII | mosolyogva Béldi, s egészen más érzelmekkel folytatá útját, mint aminőkkel
3011 XV | hallgassunk szíveinkre, azok csak érzeni tudnak: gondolkozzék a fő. –
3012 XVII | még nem haltak ki a jobb érzések; én mindegyiket felszólítám,
3013 IX | lelki túlsúlyának büszke érzetével.~Erre belépett Apafiné a
3014 V | versenyzésével az anyai érzetnek. – Látni fogod őket. Tud
3015 V | hölgyek előtt, kik egyedül érzik magokat, s kivált, akiknek
3016 XII | tréfáló hangon, de talán érző gondolattal.~– Csalatkozol –
3017 I | fejét, s oly okosan, oly érzően tekint társára nagy fekete
3018 VII | s a fejedelem védelmeért esedezett.~Apafi szárnyai alá fogadta.~
3019 XVIII | házon, hogy négy darabban esel le.~– Mit feleselsz annyit
|