bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text

 3020 I      |             legderültebb napján, melyben eseményeink fonala kezdődik, számos
 3021 I      |             Lelkemet nyomja a fölidézett események súlya, a megjelenő elmúlt
 3022 IV     |                  azt gondolja, mintha az eset őt legkevésbé érdekelné,
 3023 XVI    |             felbosszantva –, hogy az ily esetekben tudjon tanácsot adni.~–
 3024 III    |                Beszélt vele? Mit mondott esetemhez? Búsul nagyon?~– Korántsem.
 3025 V      |            honnan éppen a házak tetejére eshetik le az ember egypár száz
 3026 V      |                  mint te. Református pap esketett össze férjemmel is, tisztelendő
 3027 V      |                adta azt; – ha ő le tudná esküdni vallását, nem tudnék hinni
 3028 III    |                  Bánfi Dénes, a sógorom, esküdt ellenségem, és ő a kapitány;
 3029 III    |               kegyelmetek a templomba, s esküdtessék meg a fejedelmet a maguk
 3030 VI     |         összevissza csókolá azt, Allahra esküdvén, hogy egész Erdélyországért
 3031 XV     |                 nem töri meg oly könnyen esküjét, mint Teleki Mihály uram –
 3032 X      |               teljesítését nem tartjátok esküszegésnek, tehát egy becsületes szolgámat
 3033 XVII   |          hatalmas ember Béldi előtt? Mit esküszik oly szenvedélyesen? Egyszerre
 3034 IX     |           hitetlen ember vagy. Te hittel esküvéd, hogy jó szomszédunk fogsz
 3035 XVII   |                égre emelve, igyekszik őt esküvéseivel rábeszélni.~Béldiné megrémült
 3036 VIII   |        Parancsolj, és elhozom. Csillagok esnek az égről, szólt a leány,
 3037 IV     |        boldogtalant, s mintha könnyebben esnék neki hátrafelé menni, mint
 3038 VIII   |               fák leveleiről hullanak az esőcseppek.~A vihar zengése fölmordul
 3039 XVIII  |                zárta el, tele megzöldült esővízzel. Egy csomóban négy vagy
 3040 VII    |          szárnyalnak. Azt beszélik róla, éspedig nagyon hangosan, hogy fiatal
 3041 III    |             Apafi sem, hogy mindez rajta essék meg.~Nem látott, nem hallott
 3042 V      |           ebédlőben vannak, a felhordott estebéddel csupán a hölgyekre várva.~
 3043 I      |                 is láttak e tájon, amint estenkint a közelben fekvő totoveci
 3044 II     |            elültek; a távolban hallik az estharangszó, még távolabb a kútra járó
 3045 XIII   |             kockáztatja az életet; ha én estig beszélhetek Bánfival, te
 3046 XVIII  |                ablakon. A kulcsár talpra esvén, odább futott, mire Firtos
 3047 I      |                  a hajósok veszedelmére.~Északnak tovább tart az erdő, csaknem
 3048 XVII   |                azt ő írta. – Hol volt az eszed, Béldi? – kérdé magától
 3049 VIII   |                 házad, velem egy ételből eszel, s kristályforrás az italod!
 3050 XV     |                attól függ, hogy ki viszi eszesebben a dolgát. Hanem ha kívánod,
 3051 XIII   |           koponyáin keresztül.~A támadás eszesen volt intézve; minden utcáról
 3052 XVI    |                  ily nagy urakká, jusson eszetekbe, hogy ahányszor fordul a
 3053 VI     |                  képtelenek vagyunk, oly eszeveszettnek pedig nem hihetjük, hogy
 3054 VII    |                  Mosolyog, pedig a méreg eszi belől, szeretne nyugodt
 3055 XV     |                  a sors forgandó, s az ő eszközei különbözők.~Forvalnak nem
 3056 IX     |         sujtással; széles övében öldöklő eszközök arannyal kivert nyelei meredeztek.
 3057 IX     |      miniszterektől elfogatási parancsot eszközölni ki ellenem. Én jó előre
 3058 XVII   |                   Béldi! Itt a szűkkeblű észleléssel föl kell hagynunk. Itt a
 3059 XVIII  |           látszott térni lélekjelenléte. Eszméi utolérték a fenyegető perc
 3060 III    |                  láncolata a legbúsítóbb eszméknek volt összekötve.~Alig haladott
 3061 XVIII  |                Bánfi által mámora utolsó eszméletével meggyújtatva, most haladt
 3062 XVIII  |                 fatörzsbe vágta fejét, s eszméletlenül ott maradt. Erre Bánfi nekiugratott
 3063 II     |              egyszerre megkapta az igazi eszmét.~– Te ember! – kiálta indulatheves
 3064 XVI    |               dacára is visszarettent ez eszmétől, s hátravetve magát karszékében,
 3065 III    |                 hanem az egész úton azon eszmével küszködött, hogy ha felesége
 3066 XII    |              faluban gyökeret meg gombát esznek az emberek, míg benne tart,
 3067 III    |      kegyelmeteknek lehetett volna annyi eszök, hogy ne jöttek volna el.
 3068 VII    |             nehogy saját megszomorodását észrevegyék.~Ekkor az oláhfalusi követre
 3069 XV     |       fölolvastatnak.~Ez utóbbiak között észrevehetjük Bethlen Miklóst, kinek arca
 3070 XI     |                  lázas nyugtalanság volt észrevehető, amint néhány lépést téve
 3071 VIII   |          összekötni.~S lassankint azt is észrevesszük, hogy e bércemelvényt nem
 3072 IX     |             felötlővé tételére, melyeket észrevesz az ember, ha nagyságod fejedelmi
 3073 IX     |            emberek mind idióták.~– Kérem észrevétetni – szólt a fejedelemnő –,
 3074 I      |                   szólt az erdélyi ifjú, észrevevén annak készülését –, dühbe
 3075 XI     |            víztükörből, tündéri szépsége észrontó bűbájában, s villámló szemekkel
 3076 XIII   |                maga előtt.~– Mit akarsz, esztelen? – kiálta rá. – Tán nem
 3077 IX     |               meglátogattuk, s a szokott esztendei sarcot tőlük szépen behajtottuk.
 3078 IX     |                mutatod magadat? Most egy esztendeje történt, hogy a szász földet
 3079 VI     |                 országgyűlés, ahol egyik esztendőről a másikra lehet halogatni
 3080 XV     |                 ülnétek, ahol Pázmány és Eszterházy ülnek, nem maradna üres
 3081 VII    |       szegényekre, ami nem való. Csak az eszük járása furfangos.~– De az
 3082 XV     |               ilyesmit szabad mondani: L’état, c’est moi! E férfiak itt
 3083 XIX    |                   Mit hoztál? – kérdé az étekfogótól.~– A fejedelem kegyelmét
 3084 VIII   |            Aranyból van házad, velem egy ételből eszel, s kristályforrás
 3085 II     |                  kevesellne, volt minden étele, s rá egy pohár tiszta víz;
 3086 IV     |              halak, egészen fölcifrázva, ételek, mikről kényes finnyáskodásból
 3087 IV     |      borszeszlángban, s számtalan csodás ételneműek, miknek mindennapi ember
 3088 IV     |                 előre, neki-nekifarol az ételvivő szakácsnak, ki magasra tartva
 3089 X      |                  azt gondolta, hogy maga ette meg, s elhitte, hogy már
 3090 IV     |                 nem, miért jött.~Benn az étteremben már vígan vannak az urak
 3091 II     |              körül telepedik, s eszik jó étvággyal, a fehér kuvaszok áhítattal
 3092 II     |                 nem. Ismét egy küzdelmes éve múlt el életének, melynek
 3093 V      |                én rokonaim, itt az övéi. Evégett jöttem hozzád egy kéréssel.
 3094 IX     |                méltóságos úr csak a múlt években kapott amnesztiát a fejedelemtől,
 3095 IV     |               kiváló szenvedélye volt az evés; ha az ország minden kereke
 3096 IV     |                 húszéves, s tizenhatodik évétől kezdve heves, parancsoló
 3097 I      |               eltéved. Mindenfelé erdők, évezredes ihar- és egerfák, és az
 3098 I      |                várnak szánt alapra.~Azon évnek egyik legderültebb napján,
 3099 III    |                  prédikációt improvizált ex tempore, dörgő szózattal
 3100 XVIII  |                együtt a legrövidebb úton expediálta volna a mennyországba. –
 3101 IX     |                szerelmes a magyarországi expedícióba. Kegyelmednek nem elég Erdélyben
 3102 X      |                  szükség menni, az egész expedíciónak titokban kell megtörténnie.
 3103 IX     |                nem fog-e valami váratlan explózió törni ki háta mögött.~S
 3104 XI     |            bocskorról gondoskodtok, mert ezekben a sarkantyús csizmákban
 3105 XV     |               festett épületei, mint egy ezeregyéjszakai tündértanya, s a Vesta-templom
 3106 I      |             miket ember soha nem irtott, ezredek óta halomra düledezve, ott
 3107 XVIII  |            hozott nekik kávét, cukrot és ezreket érő hollandi tulipán, jácint
 3108 XII    |                  egy-egy nagy virágkosár ezüstből, mely alig lehet nehezebb
 3109 V      |                fák közől; a Tatráng vize ezüstkéken csavarog a csendes falvak
 3110 IV     |          színezett kristályüvegekben; az ezüsttálakon a legritkább vadak és madarak
 3111 XVIII  |                  a pompás aranyserlegek, ezüsttányérok, szelencék repültek egymás
 3112 VIII   |                rabgyermek térdel előtte, ezüsttükröt tartva elé, félmeztelen
 3113 I      |              puskát! – kiálta, s hosszú, ezüstveretes lőfegyverét kezébe kapva,
 3114 XII    |            nadrágokban, minden öltözetük ezüstzsinórokkal és vitézkötésekkel sujtásozva.~
 3115 XIII   |               bánni! – S azzal lovát egy facsoportnak faroltatva, kardját tokjába
 3116 XII    |                  A kolozsvári tanács via facti elfoglalta az unitaria ecclesia
 3117 XIII   |                 alágördülő malomkövek és faderekak mindenünnen iszonyú veszteséggel
 3118 XI     |          Közelebb jutva a helyhez, egész faderekakból rakott máglyát láttak égni
 3119 I      |           szökell keresztül az összedőlt faderekakon, s nemsoká az árokhoz ér.
 3120 XI     |                örvényeken keresztülfekvő faderekakra, a keskeny sziklapárkányokra,
 3121 I      |          hosszában ketten-hárman egy-egy faderékból vájt csónakot is vittek
 3122 V      |              vízparton, melyre ott magas fadobogóhíd van építve, s messze, igen
 3123 VII    |              Hiszen azt akarom – szólt a faggatott fejedelem, s mindenképp
 3124 XI     |                  mely kívülről szüntelen fagylalva a küllevegőtől, belül szüntelen
 3125 XI     |            lábait a mélységbe lógatva, s fagyos arcát két tenyerébe fektetve,
 3126 VIII   |               vizsgáló előtt egy keskeny fahíd tűnik szembe, mely hosszú
 3127 XVIII  |                 Utánam! A bonchidai kert fái úgyis régóta nem hoztak
 3128 IV     |                  Elek, ez a mindig józan faj, megköszönték a tiszteletet,
 3129 VIII   |              Akárhol vagy: a pokol sötét fája alatt vagy a hurik kertjeiben;
 3130 X      |         elöl-hátul kapaszkodott a nyereg fájába, Torockó népének nagy hahotájára,
 3131 I      |          vakvarjú, az arany lile s egyéb fajai az emberkerülő vízi vadaknak,
 3132 XII    |               látni a paripák mindennemű fajait és színeit, arab mént, erdélyi
 3133 X      |        arcalkotása bizonyítá, hogy nem e fajból való; sőt ha ily jelentéktelen
 3134 XIII   |        Kariasszár elordítá magát bőszült fájdalmában, s hirtelen eleresztve a
 3135 XVIII  |              menjek át a másikba?~Bánfit fájdalmasan érinté e szavak hidegsége.
 3136 II     |        emberekkel s tulajdon szívével: a fájdalomba oltott szerelem, mely csak
 3137 XVIII  |                 lehet azt tenni, hogy ne fájjon az, ami fáj?~A nő gondolkozott,
 3138 XVI    |             férfiú.~– De én ismerem az ő fájós oldalát, amelyhez ha kisujjal
 3139 XII    |               paripákat s táncoló berber fajt, testszín sörénnyel, minden
 3140 XI     |             tüzes vassal süttetének, sem fájtak neki. Ezt még tavaly fölküldtük
 3141 XII    |                  e gyűlölet nyílt harccá fajul, s azokat, kiket szeretünk,
 3142 X      |                írónádat s egy srófonjáró fakalamárist elhelyeze, késznek nyilatkozék
 3143 XVIII  |          hihessék, mintha a Bánfi elleni fakció nem az ő műve, hanem Béldi
 3144 III    |              hozzá, ott hagyva az agát a faképnél.~– Mi baj? – kérdé szorongva
 3145 XVIII  |               boltozat oly magas, hogy a fáklyafényben meg nem látszik. Két sor
 3146 V      |                vissza Tatrángig, s onnan fáklyavilággal hozzák föl a basa hintaját.~
 3147 XI     |                  máglyát láttak égni egy fáktól beárnyazott téren, melyeknek
 3148 V      |                 négyszögű szoba volt az, falaira keleti vidékek festve; ablakai
 3149 VII    |                midőn megláttad Kolozsvár falait? Láthattad e tornyokat,
 3150 IX     |              körülkeríték átmászhatatlan falakkal, hogy kapuikat nyissák meg
 3151 XVII   |                  oly titok, melyet még a falaknak sem szabad hallaniok.~–
 3152 XIII   |              nehéz gerenda is, sodorva a falakról a fölkapaszkodókat.~Ali
 3153 XV     |         megosztátok velük hajlékaitokat, falataitok felét, s osztoztatok könnyeikben.
 3154 IX     |             magyar saját szemét, amint a falatokat szájához viszi, s mikor
 3155 II     |          kuvaszok áhítattal néznek fel a falatozókra. Aztán elhordják az edényt,
 3156 XVIII  |       kandallóban, s a szögletben hosszú falióra ketyegett csendesen. Az
 3157 I      |                 országainak élete; egész falkái a vízlakó madaraknak szállanak
 3158 XI     |               száz meg száz ölnyi magas, falmeredek bércek vesznek körül, mint
 3159 IV     |               kiivott poharak repültek a falnak. Nem is volt ember, aki
 3160 XI     |                 áhítattal pillanta egy a falon függő szent Péterre, mintha
 3161 V      |                  fölugrott helyéről, s a falra aggatott fegyverek közől
 3162 IX     |               minek hányták széjjel?~– A falubeliek meszet akartak égetni a
 3163 VII    |               Újabb időkben a postajárás falujokon visz keresztül, s emiatt
 3164 II     |                   Csupán egy ablakában a faluvégi nemes háznak látszik még
 3165 XI     |             batrinai rengetegben Marisel falva felé; Kelemen diák fűtől-fától
 3166 IX     |              amit akart, s ha leégeté is falvait a tatár, de legalább azzal
 3167 VIII   |                kincseket, imádságot, égő falvakat; én mind megadom neki; csak
 3168 XII    |               hatvanhárom óta a város és famíliám között.~– Rövidségnek okáért
 3169 XVI    |               serleget tartva kezében, s familiáris barátsággal kínálva: „Igyék
 3170 X      |                   hogy hány makk van egy fán, s mintha csak akkor venné
 3171 XVIII  |          énekelni, miket a keleti hőségű fantázia rögtönözve ád az ajkra,
 3172 XI     |                 római hős emlékére épült fánum lehetett az, most az oláhság
 3173 X      |            állatokat? – ismétlé gépien a fanyalgó hivatalnok.~– És ha valahol
 3174 XV     |          temploma emelkedék; a dák vezér fapalotája eltűnt, s helyét a propraetor
 3175 I      |                Bolond az, aki csak azért fárad, hogy gazdát cseréljen.~–
 3176 IV     |                jöjjenek ők közelébb; mit fáradnánk mi elébük? Akkor legalább
 3177 II     |               elérhesse. És addig mindig fáradni, tűrni és szeretni örömtelenül.~
 3178 XIV    |                volt Csáky uramnak annyit fáradnia. – Tehát ő fölfedezte azon
 3179 II     |             férje él, s mindjárt futott, fáradott, hogy a váltságdíjt kiteremtse.
 3180 VII    |               kegyelmednek körülünk tett fáradozásait, ezennel kinevezzük kegyelmedet
 3181 VII    |                 hálálhassam meg irántami fáradságaidat? – kérdé Apafi őszinte buzgalommal
 3182 VIII   |               üldözőket, s míg azok nagy fáradsággal odacepelt félfontos álgyúikkal
 3183 XIII   |               Uram – szólt lelkendezve a fáradt lovag –, Ali basa megtámadta
 3184 XIII   |                  leugrott lováról, a mén fáradtan feküdt le, maga a lovag
 3185 IX     |              teszünk róla, hogy hiába ne fáradtatok légyen, s becsületes ágyúinkkal
 3186 II     |                 fiam: hogy ami pénzt ily fáradtsággal, szűkölködéssel megtakargatott
 3187 XIV    |                Önök hihetőleg el lesznek fáradva; mire nézve meghívom önöket
 3188 XI     |               látszik egyébnek egy darab faragatlan sziklánál, a bokrok eltakarják
 3189 XV     |                 a régi Mythras-tisztelet faragványai, – ott megcsonkított vestáliák –
 3190 XV     |                  kígyós oszlopokat s mór faragványokat.~Most mindezekhez az újabb
 3191 IX     |                 megmenteni belőle?~– Egy faragványos koporsófödelet vettem meg,
 3192 X      |               lehet belőlem. Azért ne is fárassza kegyelmed az elméjét azon,
 3193 XVIII  |                  mint egy kígyó, melynek farkára hágtak, szisszent föl az
 3194 XVIII  |                   ahol seregei állottak, farkasszemet nézve a törökkel. Azon néhány
 3195 VIII   |          keresztül, s aztán leült elébe, farkával verve kétfelől a földet,
 3196 VI     |                sörénnyel s repülő fekete farkkal, büszkén hányta fejét, sallangos
 3197 I      |               szőlő venyigéje, mik egyik fáról a másikra kapaszkodva, összefonják
 3198 XIII   |             azzal lovát egy facsoportnak faroltatva, kardját tokjába dugá, s
 3199 XIV    |                     Nem, ez csak egy kis farsangi tréfa – viszonza Bánfi nevetve. –
 3200 XIV    |               Hanem hisz ez csak egy kis farsángi tréfa. Kegyelmed kezdte,
 3201 XVIII  |             szegény parasztra akadt, aki fát vágott.~– Nem tudod, hová
 3202 IX     |          betűkkel van fölírva e mondat:~„FATA VIAM INVENIUNT.”~A vár elején
 3203 IV     |            gőzölög szerte, majd egy nagy fatálat, melyen egy egész sült páva
 3204 XVIII  |             földön általa, míg végre egy fatörzsbe vágta fejét, s eszméletlenül
 3205 XI     |                 csoportozatra.~Végül egy fatörzsön ült egy vén dudás, kiáltozó
 3206 VI     |                 hozzá.~– Elmaradj rólam, fattyú! – kiálta dühösen Kemény. –
 3207 XV     |              városnak, sőt némely háznak fátuma van: a halál után újra föltámadni.~
 3208 V      |                  arca török szokás ellen fátyol nélkül levén, egész nyugalommal
 3209 VIII   |            hangszereivel.~A tündéralakok fátyola leng jobbra-balra, fölfedezve
 3210 VIII   |             együtt eltaszítva, csillagos fátyolába burkolózik, s vad tekintettel
 3211 VIII   |              reszketve vonta nyaka körül fátyolát, s ideges izgatottsággal
 3212 V      |                  leesett hótul; a köddel fátyolozott völgyben négy-öt falu tűnik
 3213 V      |                 álló szemei elől aranyos fátyoltestükkel; ott látszik Hosszúfalu,
 3214 XI     |              akadtak is nemsokára egypár favágóra, kik tutajokat kötöztek
 3215 XVIII  |           üdvözli a leányt, amint belép. Fázni látszik, minden tagja reszket.
 3216 VIII   |             kaftánját vevé magára; – úgy fázott.~– Oglán! – kiálta a hölgy
 3217 V      |                 családi körébe, folyvást fecsegve egymással, s ezer kérdést
 3218 XVIII  |           mindennap elhagyja partjait. A fecske minden ősszel elhagyja fészkét.
 3219 X      |                  hanem a palló tele volt fecskendve tintacseppekkel, az egyetlen
 3220 VIII   |                  mely eddig a magasságot fedé, most már a mélységet lepi
 3221 XVIII  |               oly régóta nem aludtak egy fedél alatt.~Ennyi ismerős előtt
 3222 IV     |                  nagy opál tart össze, s fedetlenül láttatják a gömbölyű, tisztán
 3223 XIV    |                  oka van annak, uram. Én fedezém föl Borvölgyét is, s alig
 3224 XIV    |                alatt ismét egy ércfördőt fedeztem föl, s nehogy az is közhasználatra
 3225 XIV    |                  állat barlangja föl van fedezve! Ért-e már kegyelmed bennünket?~–
 3226 V      |                 alatt: Úgy látszik, nagy fegyelemhez van az szoktatva. Mindenki
 3227 VI     |             megvert ellen. Kucsuk szoros fegyelemre szoktatá őket.~A visszatérők
 3228 XV     |       gályarabságra vitt lelkészek sorsa fegyverbe szólítá Európa minden reformált
 3229 VI     |              Mert jobb, hogy az ellenség fegyvere emésszen meg, és halva lássalak,
 3230 VIII   |            sebesen öltsd föl kaftánodat. Fegyvereidet hagyd itthon, a lelkek félnek
 3231 VI     |               puskások újra megtölthetik fegyvereiket, vagy az oldalt előrohanó
 3232 XIII   |                 megannyi fúriák rohantak fegyverekért, s férjeik oldalán, kiket
 3233 XVIII  |           elszalasztva a férjet, villogó fegyverekkel rohant az asszonynak, őt
 3234 XVII   |                  adni fölötte, nekem van fegyverem, s ott lövöm le, ahol kapom.
 3235 XVIII  |            Maradjatok helyeiteken. Senki fegyverére ne tegye kezét. Én parancsolom
 3236 XII    |             nélkül kívántalak benneteket fegyveresen összehívni. Szegény hazánk
 3237 IV     |    összedoboltassam a sereget? Nyolcezer fegyveresünk van, ha nagyságod akarja,
 3238 XV     |          szellemi ereje, hogy ha valakit fegyverével le nem győzhetett, lelki
 3239 XIII   |                gömbölyű paizst kapott el fegyverhordozóitól, míg Bánfinak egy acélcsákányt
 3240 III    |            csoport karddal és lándzsával fegyverkezett székelyt mutatván be, kik
 3241 VI     |                vagy közönyösség; a külön fegyvernemek nyomatékát is fel tudom
 3242 XII    |             lovagoltak, miknek viselete, fegyverzete a legnagyobb tarkaságot
 3243 XII    |               nemesség nagy beszéddel és fegyverzörgetéssel távozott el a teremből,
 3244 XIII   |             rémesen világlanak elő szeme fehérei.~– Megállj, gyaur! – ordíta
 3245 IV     |              hátrahull, kezei finomak és fehérek; vele átellenben ül a másik
 3246 VIII   |                  az éj: ez feketét, amaz fehéret.~Az éj alakjai a föld alatti
 3247 XVIII  |                  feketül el, s a havasok fehérlenek.~A kopár sziklákon alig
 3248 V      |     viaszgyertyát tart magasra.~A csinos fehérmárvány kandalló előtt álltak Béldiné
 3249 II     |                 a széles udvar közepén a fehérre meszelt lakóépület, félszárnyra
 3250 VIII   |               havasok fölött, egy percre fehérré festve mindent, ami fekete.
 3251 IX     |        irományaimat, meghurcoltak gyalog Fehérvárig; ott azután kisült az ártatlanságom,
 3252 X      |            lenyomott báránybőrsüveget, s fejbenézve a poétát karikára kinyílt
 3253 XIV    |            jókori megjelenés.~Apafi néma fejbillentéssel fogadá az üdvözletet, s
 3254 VII    |               veled.~S azzal a basa nagy fejcsóválások közt eltávozott.~Apafi pedig
 3255 IX     |             olvasám valahol – folytatá a fejdelem. – Talán Dio Cassiusban,
 3256 I      |                kiszegezve huszonnégy ágú fejdíszével. A körülmény, hogy a kis
 3257 XI     |              melyet Bánfi Dénes uram adó fejében küld tenéked.~Ali basa átvevé
 3258 XVII   |            olvastára. Hiába verte hát ki fejéből Bánfi Dénes nevét, e levél
 3259 XIII   |                nem vár, sem nejét vagy a fejedelemasszonyt, mint vendégét, nem tudósítja
 3260 XVII   |                  egy levelet kézbesíte a fejedelemasszonytól, szóval is elmondva, hogy
 3261 XIX    |                  felelni sem kelle rá. A fejedelemkeresést közé sem merték tenni. Ez
 3262 III    |                 mindig a nyakunkon van a fejedelemkéréssel, akit meg oda akarnánk tenni,
 3263 IX     |               urat kegyelmed vezeté be a fejedelemnőhöz?~– Úgy van, nagyságos uram.~–
 3264 XV     |                egyensúlyt bír tartani. A fejedelemnőnek közel rokona, miután a magyarországi
 3265 VII    |            időztetni kényszerítse. Ami a fejedelemségbeni megerősítést illeti, azt
 3266 VII    |               egyszerre elfeledteté vele fejedelemségét, el Kucsuk basát és Kolozsvárt.
 3267 III    |            magyar urak mind így vannak a fejedelemséggel, aki nekünk nem kell, az
 3268 XII    |        nagyvezérnek, hogy Haller Gábor a fejedelemségre vágyik, amiért szegény Hallert
 3269 XVI    |                 kedveért nem teszem le a fejedelemsüveget.~– Nem is szükséges az neki –
 3270 III    |              hogy valaha országgyűlés és fejedelemválasztás színhelyévé legyen; de még
 3271 IX     |        Tatárország kánja-e? S nem Erdély fejedelme-e az enyém? S a fölséges szultán
 3272 XIX    |                 hidegen húzta ki kezét a fejedelméből.~– Erről nincs mit álmodozni,
 3273 IX     |           nevében segélyért kiált Erdély fejedelméhez. Ne mondják azt, hogy titokban
 3274 XV     |                 csatatéren hullottak el, fejedelmeiket védve, vagy a vérpadon haltak
 3275 XII    |        szenvedett nemzetünk amiatt, hogy fejedelmeink vagy nem elégedve meg azzal,
 3276 XV     |             nevezetesebb férfiaival, sőt fejedelmeivel is ismeretségben volt, s
 3277 VII    |                 túlvilág ítéletet mond a fejedelmekre; minden szava, minden tette
 3278 VII    |                 szót.~– Hallják uraimék! Fejedelmemtől eltűröm, hogy tréfát űzzön
 3279 IX     |          kétszer-háromszor végignézett a fejedelmen, s azzal állát előreütve,
 3280 VI     |             könnyebb terhe levén, mint a fejedelmének, hamar utolérte. A kontyába
 3281 IX     |               Apafi Mihály uramat Erdély fejedelmévé, hogy a te uradat tartsa.
 3282 III    |               ezentúl valóságos és igazi fejedelmüknek. A székelység éljent ordított
 3283 VII    |               minden rendei elismerék őt fejedelmül.~Csupán néhány vár állott
 3284 III    |             gentibus jöttünk mi, hogy ha fejedelmünknek elfogadtuk kegyelmedet,
 3285 XVIII  |                  egymás után a székelyek fejeihez, kik azokat ismét visszahajigálták.~
 3286 VIII   |       boldogabbak ők, mint én? Szeretnék fejeikkel labdázni. A tündér elhozta
 3287 XVI    |                férfiak ülnek együtt, ott fejeink forognak veszélyben.~Ebéd
 3288 XIII   |                 egyszersmind az arnauták fejeire dokumentumképpen.~– Itt
 3289 VIII   |                 tündér elhozta a leányok fejeit lapdának.~Azraële összevont
 3290 VIII   |                  szárnyaikkal; – a szófa fejénél aranyvesszős kalitkában
 3291 X      |                  Az egész nem több, mint fejenként minden embertől egy kispénz.
 3292 XVII   |               szájába, mert a halál függ fejetek fölött egy pókfonálnál vékonyabb
 3293 XIII   |                 társaira.~– Hajtsátok le fejeteket a ló nyakára, s bal kézzel
 3294 XIII   |           sugárban szökellt föl a vér, a fejetlen alak nekiszabadult lován
 3295 XIX    |             hullott.~*~A tragédia be van fejezve a hős halálával.~Más alakok,
 3296 XIII   |             elszánt kezében jó fegyver a fejsze és kasza.~Bánfi arca kigyulladt
 3297 XVII   |                 annak gyökerébe vágjuk a fejszét. Inkább hagyjunk jőni az
 3298 XVIII  |               mellék-pinceajtót, azt egy fejszével beüti, s nagy örömére egy
 3299 II     |           vályogot vettetett, s kőbányát fejtetett, amiért pénzt adtak a környéken,
 3300 XI     |               másikba egy kis ezüstpénz; fejtől két cifra viaszgyertya égett
 3301 IV     |                sült páva fekszik, pompás fejtollai s hosszú farka azon módon
 3302 VII    |            mindennek tudod az okát, jer, fejtsd meg azt, amit ez a székely
 3303 XVIII  |          diadalmaskodtak rajtad?~– Átkom fejükre. Irgalmaztam nekik, s én
 3304 XVIII  |              örülni akarok, miként soha. Fejünk fölött üvölt a zivatar.
 3305 XI     |           jókedvemből megyek oda – szólt fejvakarva Kelemen –, nem azért, mintha
 3306 VIII   |            visszhang, átlátszó kristálya feketének látszik medre köveitől,
 3307 I      |             sárga mocsárvirágok és a kis feketepiros gyíkok, mik köztük futkározva
 3308 VIII   |                   s a fejére omló jáspis feketeségű hajfürtökkel játszva, mint
 3309 VIII   |                 a tájnak, mint az éj: ez feketét, amaz fehéret.~Az éj alakjai
 3310 XVIII  |                fehér, azután ismét az ég feketül el, s a havasok fehérlenek.~
 3311 VII    |                  egyszerre kitörtek alig fékezhetett kacajukkal; a székely azonban,
 3312 XVIII  |                készült, s amint magányos fekhelyére tekinte, valami fájdalmas
 3313 XIX    |          sikoltással szökött föl e szóra fekhelyéről, s mindkét karját Bánfi
 3314 XII    |         színezetű csójtárokkal, bogláros fékkel, pillangókkal hímzett nyeregtakarókkal.~
 3315 VIII   |                 láncokkal megkötve, vagy fekszel rózsaágyakon, halld meg
 3316 VIII   |               ezen ottomán alatt, melyen fekszünk, van egy kanóc, mely leszolgál
 3317 XII    |             nemes lelkesülés vonalmai, a féktelen heveskedéséivel egymás mellé,
 3318 I      |               elővigyázatból, hogy társa fektének nyomát eltörölje. Akkor
 3319 XIV    |                 berekben, az az oroszlán fektére bukkanik.”~– Mi nem nézzük
 3320 XIX    |                   nemsokára visszajövök, feküdjél le, és aludjál csendesen.~
 3321 II     |                 gerebenezett el.~– Eredj fekünni, Klári – szólt jó szívvel
 3322 VIII   |                 A hölgy hosszan elnyúlva fekvék hanyatt a díványon, az illatos
 3323 I      |             izmosak, nagy röfögő orrával fekvet túrt magának a cserje között,
 3324 XI     |                érzék magok alatt a rajta fekvők.~– Hah! Maradjatok ott –
 3325 II     |                 sem, mert háborús időben fekvőre nem örömest adnak kölcsön.
 3326 V      |                nénjének akadékoskodva, s fel-felkacag ártatlan kedéllyel, ha nénje
 3327 VI     |                 éhséggel kényszeríteni a feladásra.~Wenzinger fejét csóválta.~–
 3328 XII    |                karddal vágna végig.~A nő félájultan bámult férjére: mintha kétkednék,
 3329 I      |                háromszoros redőt képezve felakasztott rubingombjaival, s a fehér
 3330 XI     |             odvába egy-egy szentkép volt felállítva, melynek elavult festéséből
 3331 IV     |             Kemény János.~Wenzinger erre felállt székéről, s katonás készséggel
 3332 I      |                  A közelében fölhányt és félbenhagyott bástyák, egy-egy nagy rakás
 3333 VIII   |         karvastagságú jázminfákra vannak felbogozva nehéz aranybojtjaikkal;
 3334 IX     |                  csatákat vívott azzal a félbolond Zólyomi Dáviddal. Két Bethlen-leányt
 3335 XVI    |                  kegyelmed – szólt Apafi felbosszantva –, hogy az ily esetekben
 3336 XI     |            istennyila. Erre az asszonyok felbőszültek, megragadták, s beleveték
 3337 VI     |         helyeikről, s kardjaikat kezdték felcsatolni. Maga a fejedelem ülve maradt.~–
 3338 VI     |                mögött levő szerecsenyek, féldinnye alakú rézsipkáikkal, elő
 3339 VII    |             komoly hangon a nő –, sohase feledd, hogy az utókor és a túlvilág
 3340 XV     |           szavait végezve, Bánfi Dénesen feledé szemeit, mintha előre tudná,
 3341 X      |               arra, csakhogy aztán el ne feledjen neki abrakot adatni, nehogy
 3342 IX     |               nőm testvére, s így el tud feledkezni férji kötelességeiről. Ezt
 3343 VII    |                 illett ez alakhoz.~Apafi feledve illemet és méltóságot, amint
 3344 VI     |              hozzá, hogy kardjával kezde feléje csapkodni. A fejedelem eleinte
 3345 VII    |             örömekhez, ki gyermeke arcát feléjök mutatva, örömtől ittas szemekkel
 3346 II     |                  a gazdálkodásnak ki nem felejtette, amiből valami pénzt teremthetett,
 3347 XII    |            világot megteremtette! Nem is felejtettem még el a nevemet soha, ha
 3348 I      |                  sok víg beszéd után sem felejtheté el a dalia, hogy neheztelőleg
 3349 III    |                   Apafi, ha meghalok, ne felejts el!~– Ah! – kiálta fel Apafi,
 3350 X      |                 utána kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat, mire a poéta
 3351 I      |                szeldelve redőkkel. El ne felejtsük ez arcot; a többiek: a herkulesi
 3352 I      |                 ordas farkas, vérszomját felejtve, néha megáll, farkát hasa
 3353 XVII   |             pillanatban, midőn Béldi azt felelé: legyen igazság, és vesszen
 3354 XV     |              húztok Erdély és ő közötte, felelek szavaitokra én! Éppoly birtokos
 3355 XI     |                Marce Zárét égettük meg – felelék azok egyhangúan és komoly
 3356 XII    |    keresztülvergődött; – öröm és keserv, félelem és harag, szerelem és szerelemféltés
 3357 IX     |                csakhogy nem éppen valami félelemgerjesztő minőségben.~A fejedelem
 3358 XI     |            nevében fölszólítalak téged a feleletadásra! – kiálta rá mindig növekedő
 3359 I      |            haragíthatta volna jobban ily feleletnél. A szenvedélyes vadásznak
 3360 XVII   |                 Teleki készülve volt ily feleletre, s elővéve ismeretes szofisztikáját,
 3361 II     |           eloltják a tüzet, a komondorok felelgetnek egymásnak a faluban, a félhold
 3362 XI     |             megengesztelődve.~– Végtére, feleljetek azon kérdésre: nem látott-e
 3363 VIII   |                takarva el magát. Babonás félelme minden férfierőt kilopott
 3364 XVIII  |                maga előtt.~Az üldöztetés félelmén átesve, a düh és bosszú
 3365 I      |            üldözik, hátul is, de hátul a félelmesebbek, a daliás férfi, a merész
 3366 VIII   |                  a buja fűben hevernek a félelmetlen dámvadak; a vadméhe köpűt
 3367 VIII   |           futottak szét a mellékajtókon. Félelmük oka nemsokára kitűnt, mert
 3368 V      |                akiknek annyi kérdeni- és felelnivalójuk van, mint ezeknek.~Kucsuk
 3369 VIII   |                 nem vonhatva személyesen felelősségre, mit tehetett egyebet, mint
 3370 XV     |           kényszeríté…~– Ti hallgatással feleltek szavaimra. Ez alkalommal „
 3371 XII    |               nem keresem a fényt, s nem félem a veszélyt. Mikor száműzött
 3372 V      |               kezét megfogva bizalmasan, félenyelgéssel kérdé tőle:~– Tehát férjednek
 3373 XVIII  |                  oszd meg kedveseddel, s felényivé lesz.”~Bánfi borús homlokkal
 3374 IX     |                rá, hogy azon helyek újra felépüljenek, de arra is, hogy bástyáik
 3375 III    |                   mert én be nem lépek a feleséged szobájába, mivel ez illetlen
 3376 XIII   |            ölelésedre? Ezért én elrablom feleségedet! S hárememben ő lesz legutolsó
 3377 VII    |             amint látom, te az eszedet a feleségednél szoktad tartani. Béke veled.~
 3378 IV     |                  mellette Béldi és Bánfi feleségei.~Kemény, miként ez Bethlennénél
 3379 III    |                   De hát ha nem? Mi lesz feleségemből? Nem látta őt kegyelmed?~–
 3380 IV     |               szegényt nagy messziről. A feleségemnek valami rokonát vette el
 3381 XVII   |                 inkább neki, mint hogy a feleségemtől ilyen szégyent hagynék rajta
 3382 V      |              szolgált, midőn neje a basa feleségéről úgy emlékezék, mint egyikéről
 3383 XVIII  |           végtére is visszafanyalodunk a feleséghez?~– Éppen nem úgy értettem.
 3384 XVIII  |                  darabban esel le.~– Mit feleselsz annyit vele? – kiálta egy
 3385 XV     |              fognak sírni, hányan örülni felette… Az a kérdés, hogy Erdély
 3386 XI     |                sötétlett föl reájok.~Már feleútján lehettek a lejtőnek, midőn
 3387 XIX    |          kibékülve önmagával, lelke jobb felével. A boldogság, mely a palotában
 3388 XI     |                Sange Moarte, látva, hogy felfelé akarnak kapaszkodni, az
 3389 XVII   |                 megfosztá őt helyzetének felfoghatásától.~Nem gondolt arra, hogy
 3390 VII    |            Micsoda haditerv ez? – kérdé, felfogva a pergament.~Apafi restelkedve
 3391 VIII   |               nagy fáradsággal odacepelt félfontos álgyúikkal lövöldöztek sziklafalaira,
 3392 I      |                melyet minden pillanatban felfordítnak a víz alatt messze elnyulongó
 3393 II     |                  arany- és ezüstpénz van felfűzve, aminek senki sem veszi
 3394 VII    |             kezéből. Már késő volt. Anna felgöngyölgette azt, meglátva a hízelgő
 3395 XVIII  |                  hoztak gyümölcsöt, most felgyümölcsözzük őket!~A csapatok általános
 3396 XI     |        tapogatózó férfiakat.~Azok térdig felgyürkőzve jártak a meleg patakban,
 3397 XI     |                  az alatta fekvő tóba.~A felháborított tengerszem szétcsapott kétfelől,
 3398 XVIII  |     mindkettőnket az égbe vagy a pokolba felhajít.~– S nem voltál bátor?~–
 3399 XI     |                  pópa kifordulva mormogá félhangosan:~– Összeilletek! Két pogány.~–
 3400 IX     |             fejedelem arcán, sietett azt felhasználni, s egyet a körülálló urak
 3401 XIX    |               ott maradni, ismét lejött, felhívatá régi cselédjét, Andrást,
 3402 XI     |                 koszorúzva, előtte fehér felhő vonul keresztül, a roppant
 3403 XI     |               egy-egy villám lobban ki a felhőből, a visszavert mennydörgési
 3404 VI     |               végeivel hátrafelé fordult félholdat képezett a török lovasság,
 3405 VIII   |                törjétek ki szárnyaitokat félholdjaink hegyében, midőn seregestül
 3406 XIII   |                  a janicsárokat, kik még félholtan is csapkodtak handzsáraikkal
 3407 VIII   |                  napok napja? Mi szükség felhőnek vonulni Damanhur egére?
 3408 V      |               rég az ebédlőben vannak, a felhordott estebéddel csupán a hölgyekre
 3409 VIII   |                 a leány epedve néz alá a felhős földre, a szivárványról
 3410 VIII   |              legközelebbi hóolvadás vagy felhőszakadás után ismét ezer ölnyire
 3411 XIX    |                  tornyokat gyújta fel, a felhőszakadások kiáraszták a folyamokat,
 3412 IV     |                  fogunk menni? – kérdé a felindulástól reszkető hölgy.~– Haza Bodolára!~
 3413 XII    |             legnyájasabb, de közbe-közbe felinduló hangon kérdé tőle:~– Kevésbé
 3414 IV     |               megzavarodását, ki egészen felindulva kereste föl férjét, megfogta
 3415 VIII   |            Mashallah! Ez irtózatos!~– Ne félj – dörmögé Korzár. – A Korán
 3416 XV     |              tudnék válogatni; melyiktől féljek jobban; az egyik ellenségeskedésétől
 3417 XIII   |       megvillantá kardját, kiáltva:~– Ne féljetek, barátim! – Szavait ropogó
 3418 V      |             megizente, hogy Feriz bég is feljöjjön.~Béldi ezalatt bemutatta
 3419 II     |           egymásnak a faluban, a félhold feljön, az éji őr elkezd kiáltozni
 3420 V      |            Kucsuk basa. Ezen levén utam, feljöttem hozzád egy szóra, ha ráérsz.~–
 3421 IV     |                veszett meg.~Az urak újra felkacagtak.~– No, majd inauguráljuk –
 3422 XI     |         legbujább zöld, s a vadborostyán felkapaszkodik magasra a sziklák repedésein,
 3423 XIV    |            mindenki elhagyá.~E szavakkal felkarolá Apafiné Margitot, ki, amint
 3424 XII    |               monda Bánfi szelíd hangon, felkarolva a tündérlenge hölgyet.~Bánfiné
 3425 XVII   |                 Teleki Mihály e szavakra felkelt székéről, s térdre esve
 3426 XVII   |         fölijedtek a sikoltásra, s Béldi felkelve helyéről, bosszúsan ment
 3427 VII    |                  jelenlevőkhöz fordulva, felkérte őket, hogy azon néhány pillanatig,
 3428 XVIII  |                pedig magánybosszú, akkor félkezemre kevés a két jámbor székely.
 3429 XI     |          szemekkel tekintve a vakmerőre, felkiálta dühös, reszkető szóval:~–
 3430 XI     |                  tűzhöz vivék azt, s ott felkiáltva mindannyian háromszor: „
 3431 XVIII  |              főúr arca, hanem egy bukott félkirályé, aki annál mélyebben esett,
 3432 XI     |                 fényesre volt simítva, s félkörben körülfutva a vidéket, egy
 3433 VIII   |               alélt keresztyén hölgy van felkötve, kire rablója hátra sem
 3434 VII    |                  s te e nők, e gyermekek felkoncolt holttestein át akarsz országod
 3435 VI     |               hogy az öreg Cserei Jánost felküldötte a toronyba, hogy ott vigyázzon,
 3436 X      |            elkezde oldalogni, keringeni, féllábon ugráltatva maga mellett
 3437 XVIII  |                 elé a földre, majd az ég fellegeire tekintve. Ég, föld és szív,
 3438 V      |                 akkor még jó karban levő fellegvárának kékes körrajzai. Alant a
 3439 XI     |                  az erdőben tüzet láttak fellobogni magok előtt, s énekhangos
 3440 XIX    |       nyugtalanul tekinte utána, s azzal felment szobájába. Nem tudott sokáig
 3441 VI     |             török pártfogótól valahonnan felmentő sereg érkezhetik.~A szász
 3442 XVIII  |               Azon térre jutva, hol alig félnap előtt az őt éljenző fölkelt
 3443 VIII   |      Fegyvereidet hagyd itthon, a lelkek félnek az éles vastól. Lemegyünk
 3444 II     |              lányok úgy szeretnének tőle félni. A hozzáértő legények hosszú
 3445 V      |               Zsófia, egy tizennégy éves felnőtt lyánka, finom alakzattal,
 3446 II     |                 bátran az ajtóhoz lépve, felnyitá azt, kivilágítva az udvarra.~–
 3447 XI     |                   a bozontos hajgubancra felnyomott magas csalmákkal, a vörösre
 3448 X      |          keserűségbe került a másik saru felöltése is a jó cirkáló hadnagynak,
 3449 XVIII  |                  sápadt arccal, föveg és felöltöny nélkül, fegyvertelenül.
 3450 III    |                  beletelt egy órába, míg felöltözködött, mert minden ruháját félszeg
 3451 III    |                 sátora előtt, míg ő maga felöltözött, s midőn félrehúzták a sátor
 3452 IX     |                   Egy emír.~Apafi rögtön felöltve atilláját, s kardot kötve,
 3453 I      |           tartani, mely azáltal lesz még felötlőbb, hogy okos, úgyszólván ravasz
 3454 IX     |               való, mint azon ellentétek felötlővé tételére, melyeket észrevesz
 3455 I      |         agyarkodással tátotta el száját, féloldalt nézve megtámadójára.~A férfi
 3456 VI     |                  látja, menten tudósítsa felőle az urakat.~*~Kemény János
 3457 IX     |                 Kegyelmed éppen úgy szól felőlünk – jegyzé meg Teleki nyugodt
 3458 VI     |              képpen Wenzingertől.~– Alig félórányira – válaszolt az, ragyogó
 3459 XIII   |             Kétszáz lovast véve magához, félórával elébb eltávozott a generális.~
 3460 XIX    |                bírva az országgyűléssel, feloszlatá azt a fejedelem által, kivel
 3461 IX     |             várnak kihallgatására.~Apafi felpattanva szólt:~– Hallottam már,
 3462 VIII   |                  amit eddig kaptál, csak felpénz ahhoz képest; amit ezután
 3463 XVIII  |                kastélyomra ütött, és azt felprédálta. Szobáimat összezúzták,
 3464 XV     |                alakban, hogy e zászlókat felragadva fülébe dörghetnétek a tétovázó
 3465 IV     |                  tenyerével és szemöldei felrántásával mutatá, hogy nem érti a
 3466 XIII   |                  szóval tudósítá egy kis félrecsapásukról, a lovassereggel eltávozott
 3467 VII    |                  nem fogod jóindulatomat félreérteni.~Apafi átölelve Annát, maga
 3468 XII    |            vissza feleletül?~– Ezt a két félreérthetlen igét – szólt Bánfi, apróra
 3469 XIX    |              nőmet is meggyilkold?~Csáky félrefordítá fejét, s durván kiálta:~–
 3470 XVII   |              ligát olvasá, s azzal arcát félrefordítva, undorodva tolta el magától
 3471 XIII   |                Bánfit ezúttal csak ügyes félrehajlása menté meg a haláltól.~–
 3472 XI     |            sziklapárkányokra, miken csak félrehajolt derékkal s a repedéseken
 3473 I      |            füleit hegyezve, nyakát kissé félrehajtva nézett alá a vadkanra, s
 3474 XII    |            öntözém. Elfeledém a függönyt félrehúzni előle, s íme, szegényke,
 3475 III    |                maga felöltözött, s midőn félrehúzták a sátor függönyeit, unszolva
 3476 IV     |                 jellemzék, arcvonásaiban félreismerhetetlenül uralgó volt valami végzetszerű
 3477 XVIII  |                   s amint az megdöbbenve félrekapta fejét, gúnyosan üdvözlé:~–
 3478 XIII   |              szegezte.~E percben egy kéz félrerántotta fegyverét, s Ali basa Zülfikárt
 3479 IV     |              tokáját alászorítja, nyakát félreszegzi, s éles, bántó hangon beszél,
 3480 X      |             Kelemen diák egyszer-egyszer félretekinte kísérőjére, ismét hirtelen
 3481 XVIII  |             pohárról, s félelmesen akará félretenni az asztalról, midőn a pohár
 3482 XVII   |        megcsóválta fejét, egy mellékúton félretért, s az éjszakai kóborlásban
 3483 IX     |              meglátta annak hosszúságát, félretevé. – Eh! Röviden beszélek
 3484 XVIII  |                helyéről, az ajtóhoz fut, félretolja annak nehéz keresztzárait,
 3485 III    |                sátorból – szólt Naláczi, félretolva a szőnyeget, s egy jó csoport
 3486 I      |              azalatt, míg kését kiveszi, félreugorhasson, s egyik kezével övébe nyúlt.~
 3487 XI     |              indulsz, mert nekem egy kis félreugrást kell tennem a hegyek közé.~–
 3488 XIV    |            Szánthónak neveztek, hirtelen félreugratott a tömeg közől, s mielőtt
 3489 XII    |                egy súlyos atlaszfüggönyt félrevonni. Úgy látszék, mintha minden
 3490 VII    |                előtt, s amint a testőrök félrevonták a függönyöket, Kucsuk basa
 3491 XVIII  |                 mutatok neked. – S azzal félrevonva a lábszőnyeget, egy csapóajtót
 3492 VI     |             paripáját; az inaszakadt mén felrúgta magát hátulsó lábaival,
 3493 V      |          leugrott lováról, s a lépcsőkön felsietve hozzá, rövideden bemutatta
 3494 IV     |                  csókot nyomott.~Béldiné felsikoltott, s eltaszítá az önfeledt
 3495 XIX    |           lefusson az égről, vagy valaki felsikoltson, aki mérföldekre van tőle
 3496 XIX    |              halavány nő; álmában olykor felsírt, a könny vánkosára hullott;
 3497 V      |                             V. Bodolavár~Felső-Fehér vármegyének egyik beszögellő
 3498 VIII   |             támadt, valami démoni eszme: felsőajakát felvonva, összeszorított
 3499 II     |              órán várom.~Apafiné hosszan felsóhajtott. Mennyi elfojtott bánat,
 3500 XVII   |           kellett volna előznie.~Béldiné felszakítva e levelet, e szavakat olvasá
 3501 II     |              fehérre meszelt lakóépület, félszárnyra építve, előtte árnyékos
 3502 I      |               társához, ez arra hirtelen felszökik, s rézsút véve az utat a
 3503 I      |         összecsapkodta, s azzal hirtelen felszökve, vérben forgó szemekkel
 3504 XVII   |                  érzések; én mindegyiket felszólítám, hogy férjeiket őrizzék
 3505 VII    |                természetesnek találták a felszólítást, s Kucsuk basát elöl bocsátva,
 3506 IV     |                  a férj, aki szeret, nem félt. Bár úgy tesz, mintha nem
 3507 I      |              magát. Veszélyt érez, orrát feltartja magasra, orrlyukai széttágulva
 3508 I      |              ágaskodott, hogy ellenfelét feltaszítsa, ez egyszerre óriási erővel
 3509 XII    |         megdöbbenve veszem észre, hogy ő féltékeny kezd lenni hatalmára. Már
 3510 V      |                  Feriz bácsit?~A kislyán feltekinte a gyermekre, s anyja köntösébe
 3511 XII    |            férjed ellen.~– Én nem Apafit féltem az elbukástól – szólt Anna –,
 3512 XII    |             mindkettőnknek egyenlően van féltenivalónk, s ha egymást nem értjük,
 3513 I      |             nézve megtámadójára.~A férfi féltérdre hajolt, hogy jobban célozhasson,
 3514 XVII   |              sírásában egyebet találna a féltése dühét szító leheleténél,
 3515 XVI    |               elé téve, felelt:~– Rögtön feltesszük a vádpontokat, melyek Bánfi
 3516 VIII   |                szemeit fölvetni, Azraële féltestével reáhajolt, mintegy eltakarva
 3517 XII    |                 tompa hangon Bánfi. – Te féltesz; s a féltés első lépés a
 3518 XI     |                 szétmetélve s pecsétjeit feltördelve, levenné annak tetejét,
 3519 V      |              tekintete szinte égetett; a feltolakodó vér a legkisebb hevületnél
 3520 XI     |           iszonyú hullámával egész odáig feltorlódva, ahol ötven ölnyi magasban