1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
4525 XIII | Zülfikár, az én hűséges hadikémem. Bocsássák őt mindenütt
4526 VI | tudományokhoz.~E hadvezér, azon hadiskola elveihez híven, amelyből
4527 VII | estek szemei.~– Micsoda haditerv ez? – kérdé, felfogva a
4528 VI | nem oktatá a fejedelmet haditerveiből.~A török hadak azon éjjel
4529 V | keresztyének; sokszor, midőn a hadizsákmányból kikapta neki járó nagyszerű
4530 XVIII | nélkül, fegyvertelenül. Hadnagyai ijedten futottak elé kérdezősködve.~–
4531 XVIII | dolgokat nem értem – monda hadnagyainak –, ha e támadás fejedelmi
4532 XII | elfogatva a fejedelem cirkáló hadnagyát, azzal az egész környékben
4533 XVIII | csúfot űzni.~A hírnök ekkor a hadnagyokhoz fordult.~– Az idézés nem
4534 VI | vonulni a közelgő török hadnak, melyre a magyar urak is
4535 XIII | higgye, mintha az egész hadosztály ott volna, s azonnal sietett
4536 XVIII | A hadnagyok rendbeszedék hadosztályaikat, s már a második trombitaszó
4537 VI | rendetlenséget idézte elő a hadseregben kétségbeejtő ordításával.~
4538 XIII | foglak szabadítni téged és hadseregedet – monda Zülfikár.~– Allah
4539 XVIII | Somlyón és Kolozsvárott kész hadseregeim állanak, melyek őket számadásra
4540 XVIII | Oh, uram, börtönből nehéz hadsereget vezényleni, s tanuld meg
4541 XV | akarjátok-e látni Erdélyt, hadsereggé jobbágyaitokat, s még kérdés:
4542 XV | még kérdés: hogy győztes hadsereggé-e? És ha volna is elég haderőnk,
4543 VI | voltát.~Kemény János nagy hadsereggel jött ellene, magyar és német
4544 VI | vállalkozóbb hadvezére hiányzott a hadseregnek.~Mindezzel Apafi Mihály
4545 VIII | védtelenül lepett, s ha üldöző hadseregre talált, hirtelen megfordítá
4546 VI | Kemény János fölállított hadsorait, leszállt paripájáról, arccal
4547 VI | Ezzel végiglovagolt a basa a hadsorok előtt, s ily szavakat intéze
4548 VI | nála, csupán vállalkozóbb hadvezére hiányzott a hadseregnek.~
4549 I | neve, családja, emléke.~A hadvezért, a státusférfit elfeledték,
4550 VI | nincs elveszteni való idő; hadviselés ez, uram, ahol minden óra
4551 VII | keresztbe vitték át az erdőn a hágcsót fészket szedni, s ami fa
4552 XI | mely a szikláról lemászónak hágcsóul szolgál, az örvényeken keresztülfekvő
4553 IX | Pedig bizony nyomába sem hághat őnagyságának, Apafi Mihályné
4554 XVIII | egy kígyó, melynek farkára hágtak, szisszent föl az éles gúnyra,
4555 XVIII | a leány, aki szeret, nem hágy el soha.”~Bánfi még folyvást
4556 XVIII | magát: azok halálra ijedten hagyák ott a bográcsot, melyet
4557 II | annyi ideig kénytelen magára hagyatva a házat vezérleni, magát
4558 XVIII | meggyilkollak, hogy többször el ne hagyhass.~– Oh, tedd azt, tedd azt! –
4559 XVIII | Margit. – Börtönödben nem hagyhatálak el…~Bánfi szemeiből kicsordult
4560 III | hogy él-e, vagy hal, nem hagyhatom most el.~– Hívasson kegyelmed
4561 XIX | sértve van ő, mint hogy élve hagyhatták volna.~Az ítélet szavazásra
4562 I | meg mint erdélyi ember nem hagyhatva szó nélkül, hogy valami
4563 V | hoztam magammal, hogy itt hagyjam.~– Hisz tán csak nem viszed
4564 XVII | szokott alkotmányos módon le hagyjátok folyni perét. Ha erről nem
4565 XVII | vágjuk a fejszét. Inkább hagyjunk jőni az országra harcot,
4566 XVIII | tulipán, jácint és amaryllis hagymákat; azt mind marokkal hányták
4567 XVIII | nekik hozzá paszulyt, sót és hagymát; az hozott nekik kávét,
4568 XVII | neje által kényszeríttetni hagyná magát, s csakhogy az ellenkezőt
4569 XVI | a fejedelem szívéhez nem hagynak férnem, pallosának állok
4570 XVII | feleségemtől ilyen szégyent hagynék rajta elkövetni.~Béldi bosszúsan
4571 XVII | szűkkeblű észleléssel föl kell hagynunk. Itt a cél forog kérdésben,
4572 IX | helyre.~– Jó híremet itt hagyom – mondá gúnyosan.~Teleki
4573 XI | oláh leány állított oda hagyományos kegyes szokásból a szomjú
4574 XIII | mondanivalóm van. Ha beszélni hagysz, rövid leszek. Balassa Imre
4575 XVIII | hogy el ne kábulj. Sokáig hagytál epednem, és én megesküvém,
4576 XIX | átkot énreám, hogy nem hagytalak elveszni tatár rabságában! –
4577 IX | tűzzel-vassal Kolozsvárott, s nem hagyunk benne egy követ a másikon.~
4578 IV | fejedelemnek Apafi Mihály uramat.~– Hahhaha! – kacagott fel az egész
4579 IX | levő urak mind általános hahotába törtek ki, mintha mindvalamennyien
4580 X | fájába, Torockó népének nagy hahotájára, kik sorban ültek künn házaik
4581 XVII | rég a sárban hurcolja azt hahotázva, s e gúnyhahotának csak
4582 I | száraz vonások; – ritka haj és bajusz, szőke, ősszel
4583 XI | szerelmes. Nem volt annál szebb hajadon egész Havaselig sehol. Olyan
4584 XI | benn holtan fekvő fiatal hajadont.~Fűvel benőtt domboldalban
4585 VIII | kiáltoza Azraële, fölbomlott hajakkal omolva a szőnyegre s mezetlen
4586 VIII | hullanak a földre, szeretném hajamba gyöngyfüzérnek. A tündér
4587 XII | s törökösen borotválta haját, s hosszú szakállt hagyott,
4588 XI | tegyétek azt, amit én.~Hajborzasztó mulatság. Az emberek csizmáikat
4589 VIII | ügetnek a vár felé, fellah hajcsáraiktól üttetve; a harci csoport
4590 II | hizlaltatott, amit örmény hajcsárok vettek meg tőle; maga járt
4591 XII | nyeregtakarókkal.~Lehete látni a hajdani csaták minden műszereit,
4592 X | őméltósága, két aranysujtásos hajdú által kísérve.~No, Kelemen,
4593 X | Kelemen úrnak, s kikiáltva hajdúinak, megparancsolá, hogy a kocsiládában
4594 XVII | Bodolavárra érkezék, egy lovas hajdút látunk a várudvarra ügetni;
4595 VIII | turbánok alól kiszabadult hajfodrok mint szelíd kígyók omlanak
4596 XI | leoldani. Hosszú jáspisfekete hajfürtei leomlottak vállaira.~Sange
4597 V | Ezt Arankának híják; nevét hajfürtein viseli, melyek aranyszőke
4598 IV | takarva el a szép nő szőke hajfürteit.~Túlnan Béldi Pálné ül,
4599 VIII | annak éji palástjával s hajfürteivel takarva el magát. Babonás
4600 I | dúsgazdag gesztenyebarna hajfürtjei körülomlanak vállaira, kis
4601 XI | marcona képeivel, a bozontos hajgubancra felnyomott magas csalmákkal,
4602 XVIII | Erre megdühödve, elkezdett hajigálózni mindennel, ami keze közé
4603 VIII | minarék tetejéről cserepeket hajigált a szél a kioszkok boltozatára;
4604 XVIII | fogva cserepestül mind utána hajigálta, s azzal vad üvöltés között
4605 I | kezében levő kopjákat látszik hajításra próbálgatni, s mintha régibb
4606 XVII | magaméval együtt a tűzbe hajítom.~– Biztosítlak, én szavamra
4607 I | férfiúnál. Jáspisfeketeségű hajkötegei félig lebocsátva vállaira,
4608 I | tengermély szemei olykor a felé hajladozó ifjúra vetődnek, és akkor
4609 XVIII | visszadöbbentek egymástól. A hajlam rég kereste e találkozást,
4610 V | értelmét, s Katalin már éppen hajlandó volt azokat kimagyarázni
4611 XII | míg a bokros szemöldök hajlása s az ajkak metszése a szenvedélyesebb
4612 I | adnak arculatának, az erős hajlású sasorr s a bokros, sűrű,
4613 XI | anélkül, hogy valahol emberi hajlék mellett vitt volna el, az
4614 XV | szerencsétlenségükben: megosztátok velük hajlékaitokat, falataitok felét, s osztoztatok
4615 I | kócsagok fürdenek.~Micsoda hajlékok ezek itt, ötével-hatával
4616 XI | magasságból nem látni egy emberi hajlékot, még növényzetnek is gyéren
4617 I | most búvik elő gömbölyű hajloka legalsó emeletéből, mely
4618 VII | eloszolhatnak.~Azok nagy hajlongások közt elhagyák a sátort;
4619 IV | dereka, csípeje oly érzékien hajlongott, keble hullámokat hányt
4620 VIII | szikláról virágos vadbokrok hajolnak alá a szédítő, tomboló örvénybe,
4621 XIV | rosszabb reá nézve.~Ami hajolni nem akar, annak törnie kell.~
4622 XVI | Ő nem akarja, s nekünk hajolnunk kell. Mi békét akarunk,
4623 I | sodor a kiáradt folyam, a hajósok veszedelmére.~Északnak tovább
4624 II | gyűrűit, boglárait, rezgőit, hajszorítóját, karbunkulusos csatjait,
4625 X | szeretném, ha e rendeletemet nem hajtanád végre, de miután tudom,
4626 VI | kaput, mert ők rajta akarnak hajtani Keményre, s megverekedni
4627 XI | belép rajtok, fejét alá kell hajtania. A ház egyetlen szobából
4628 XVI | mint Béldi Pál, meg kell hajtanunk fejünket. Az ő szavai ámenek
4629 I | nagyobb, nemesebb vad van a hajtásban, egy címeres szarvas. A
4630 I | fogják majd összehordani; a hajtásra kirendelt falusi nép baltával,
4631 XIV | megdöbbenve szakíták félbe a hajtást.~Bánfi gúnyos mosollyal
4632 XVIII | Bánfiné Bonchidáról Koppándra hajtatva, a keresztelős háznál találkozának,
4633 XI | szalagokkal átfűzött fekete hajtekercseik, virágokkal hímzett öltözetük,
4634 VIII | magát jobbra-balra, fekete hajtekercseit széjjelbontva s engedve
4635 XI | szemeket, olyan sarkig érő hajtekercset, piros orcát, karcsú termetet
4636 XVIII | sértett női erény, ez a hajthatatlan bíró, már szinte ingadozni
4637 XIX | fejedet ma.~A várnagy remegve hajtja meg magát.~– Húzasd föl
4638 VII | uram, magát véghetetlenül hajtogatva, s tíz más társai nevében
4639 IV | beöntve az illető helyre egy hajtókával, s visszaadva az üres kupát
4640 I | nyargalt a szemközt jövő hajtókra, akik útját elállták, mérgesen,
4641 XIII | rohant rá és társaira.~– Hajtsátok le fejeteket a ló nyakára,
4642 XVIII | millió vakító sugárt a sötét hajzat közt, mint egy csillaggá
4643 IV | nyakkendője fölött, sima hajzata középen kétfelé választva,
4644 XVIII | tágan kötött sálöv, fekete hajzatát vékony aranyszalag tartja
4645 III | pillanaton függ, hogy él-e, vagy hal, nem hagyhatom most el.~–
4646 XVI | segítém oda, ahol mostan áll. Hálából kegyelmed ezért közém és
4647 VII | Apafi arca volt a nyájas, háládatos, Kucsuké a büszke, méltóságteljes.~–
4648 VII | részben is kifejezhessük azon háladatosságot, mellyel kegyelmed személyének
4649 VII | a magas porta parancsai haladéktalan engedelmeskedést követelnek.
4650 X | és tegye meg a cirkálást haladéktalanul, legszigorúbb szemügyre
4651 V | szorossága miatt csak párjával haladhatnak a lovagok egymás mellett,
4652 XVIII | Bánfit ötlovas hintóban haladni. Egy csatlós fölnyergelt
4653 III | eszméknek volt összekötve.~Alig haladott Ebesfalvától egy órányira
4654 XVI | Elhitesd magaddal, hogyha így haladsz a dölyfben, keresztülesünk
4655 XI | erdők felé.~*~Egész éjjel haladtak a vállalkozók egy hosszú,
4656 XI | Mindenütt a víz folyásán haladva, egy helyen elkezde sötétülni
4657 IV | tengeri rákok, ritka tengeri halak, egészen fölcifrázva, ételek,
4658 XIX | beszélsz?~– Te aláírtad Bánfi halálát!~– Én? – kérdé Apafi tompán,
4659 XIX | tragédia be van fejezve a hős halálával.~Más alakok, más vezérek
4660 XIX | reá, azzal szívéhez kapva, halálfehér arccal, nyitott szemekkel
4661 XVIII | múlt éjszaka jelenetei, a halálfogadás, s érzé, hogy él. Bizonyosan
4662 VII | méltóságteljes.~– Mivel hálálhassam meg irántami fáradságaidat? –
4663 XIX | adest. (Kelj föl uram, itt a halálítélet.)~Bánfiné megrettenve az
4664 XIX | hogy a fejedelem aláírta a halálítéletet, s a megrémült nő, keresztültörve
4665 XI | ordítását s az oláh ifjú halálkiáltásait.~– Jó volt erre jönnünk –
4666 XIX | viharok közt. Bocsásd meg halálomat elleneimnek, miként én is
4667 XVIII | ünnepélyt csinálhassanak halálomból, s kacaghassanak, midőn
4668 XIX | kiontatták. Ne engedd, hogy halálomért hazám bűnhődjék valaha.
4669 XIX | sejté, hogy e csókok egy halálramenő búcsúcsókjai. Bánfi oly
4670 XVII | ám lássad, itt életről és halálról van szó, itt családod nyugalma
4671 XV | E pillanatban egy öreg, halálsápadt embert vezettek be az előcsarnok
4672 XVIII | ki amint meglátta Bánfit, halálsápadtan támaszkodék az asztalra,
4673 XIII | félrehajlása menté meg a haláltól.~– Fejedet labdának viszem
4674 XIII | mely némely harcosnak a halálveszély pillanatában annyira sajátja,
4675 V | örök időre barátságomra és hálámra, s parancsolhatsz kardommal,
4676 VIII | a regét a tündérről és a halandó leányról?~– Egyszer a szivárvány
4677 XI | vizeken át látják az elbűvölt halandók a napvilágot.~Mindenütt
4678 XI | erei szinte kiszakíták halántékait. – Amott szokott ő förödni
4679 X | volna kanyarítva az orrtól a halántékig, mozdulataik által szabadon
4680 XI | lombozatán keresztülsütött halaványan az éjszakai világ; – a távolban
4681 I | a megölt vadkan mellett haldokolva találták a daliát. Jajgatva
4682 XVIII | óhajtásom, mint hogy érte halhassak meg. Isten velem.~– Takarodjatok
4683 VIII | meséjét, melyet Medzsnun, a halhatatlan költő megírt?~Azraële lankadt
4684 VIII | ezt kiáltva háromszor: „Halj meg helyettem.” Erre a lélek
4685 XVIII | kacaghasson halála óráján? Ingyen haljon meg, mint egy halálra kergetett
4686 VIII | messzebb, messzebb távozott, halkabban dúdolva az ablaknyílások
4687 XVIII | áloéfa füstje ömlik elő kékes hallámokban. A nyugágyon karcsú, tündéri
4688 VIII | saját léptein kívül egyebet hallana; egy szál fű, egy virág,
4689 VI | oly jólesik ablakai alatt hallania a csatamének prüszkölését,
4690 XVII | még a falaknak sem szabad hallaniok.~– Értem – szólt Béldi,
4691 VIII | körül.~A távolban halk zörej hallatik, Korzár paripája nyugtalanul
4692 XI | visszhangot nagy későre hallatja omlatag akkordokban a felséges
4693 I | hímszarvas. Szokatlan makogást hallatva fordul társához, ez arra
4694 II | E pillanatban lódobogás hallék künn az udvaron, s az ebek
4695 XVII | Teleki Csáky Lászlóhoz; onnan Hallerhoz, onnan a Bethlenekhez; Béldi
4696 XII | fejedelemségre vágyik, amiért szegény Hallert a nagyvezér férjem tudta
4697 IX | nagyságos uram. Egy szavukat se hallgassa meg!~A fejedelem mosolyogva
4698 IV | nem mondhatna. Ti odafenn hallgassatok el a zenével. Ez gyönyörű
4699 XV | befogadjon? Azért, hazámfiai, úgy hallgassátok meg a száműzöttek könyörgését,
4700 IV | kissé ragyogtak a bortól, hallgatag ajkai kissé mosolyognak,
4701 XV | csak retorika. Telekit e hallgatás emfatikus modorát változtatni
4702 XV | változtatni kényszeríté…~– Ti hallgatással feleltek szavaimra. Ez alkalommal „
4703 II | szólt az asszony, unva a hallgatást –, minden órán várom vissza,
4704 VII | bírtam soha kiállani, nem hallgathatnám egy egész népét; de mit
4705 XVIII | odújába bújt el, s reszketve hallgatja a zivatart.~Magas, kétségbeejtő
4706 II | volt nyitva, valaki ott hallgatózott régen, és az – Apafi Mihály
4707 XVIII | kevés, és mégis milyen sok! Hallhatja sóhajtásait; annak sem jön
4708 XI | közelíteni – hebegé alig hallható suttogással, de forróan,
4709 XII | az udvaron maradtak, nem hallhatva egyebet a nagy zajnál az
4710 VIII | Azraële nem látja, nem hallja őket. A tükörbe nézve beszél
4711 XVIII | Mondd csak még egyszer, hadd halljam. Tudod-e, kivel beszélsz,
4712 XII | ellen is, ha kell! – Íme, halljátok, mit gondolt ki a fondorkodás,
4713 XI | kérdést, hogy nem felelt rá.~– Hallod-e, most idehallgass, és felelj
4714 XV | ajtó előtt valakit sírni hallok… – folytatá Béldi reszkető
4715 V | maga mellé.~– Beszélj.~– Hallottad talán, hogy egy időben egy
4716 V | Téged becsületes embernek hallottalak emlegetni, nődet is derék
4717 II | anélkül tán soha hírét sem hallottuk volna nagyuramnak. Mert
4718 VIII | márványon ül, ébenfekete keble halmai s gömbölyű karjai a naptól
4719 XVIII | párnák, melyek fölrakott halmazára két kis piros szalagos vánkoska
4720 VIII | fölkeresve, egy édes költői halmazba összegyűjtött.~A gömbölyű
4721 IV | tudja, s mindezek olyan halmazban, hogy hatannyi vendég is
4722 IX | összegöngyölgetett térképek álltak halmazonkint. Ahol a tékáktól helye maradt
4723 II | segíteni. Ráülnek az illatozó halmazra, mely átfűlik a nyers melegségtől,
4724 XVIII | annak kezét égő csókjaival halmozá el.~– Míg boldogok valánk
4725 VIII | melyen széles japáni tálcára halmozott melegégalji növények kínálkoztak
4726 XVIII | Ez a nap a miénk! E napra halmozzunk össze mindent, ami gyönyört,
4727 VIII | mintha hétről hétre benne hálna.~A közös találkozási pont,
4728 XIX | hogy szekere alatt kellett hálnia.~Hát még az égben mi történhetett?
4729 XVIII | mi van hátra, meg kell halnom. De elleneimnek nem lesz
4730 VI | itt kezünkben levő karddal halnunk meg, mint gyalázatosan elfutnunk.
4731 VI | testét valami aranyrecés háló ékesíté, s szironyos sallangjairól
4732 VI | esztendőről a másikra lehet halogatni az ügyet.~A magyar urak
4733 XI | megnéznélek.” – „Meg is halok én hát nemsokára” – szólt
4734 I | nem irtott, ezredek óta halomra düledezve, ott rohadtak,
4735 XVII | jutott a magánfolyosó, mely hálószobájából férje szobájába vezetett,
4736 XVIII | végre benyitottak Bánfiné hálóteremébe.~– Nené! – Ott ül Bánfi! –
4737 III | intésére rabok, koldusok vagy halottak, és másik intésére közkatonák,
4738 VIII | után, melyet tizenkétezer halottal elvesztett a török vezér
4739 XIX | te másik?~– Szemfödelet a halottnak.~– Ennek hasznát lehet venni.~
4740 VIII | éji mécs háromlábú állóján halványan lobogott, saját árnyékát
4741 IV | könnyelműen van odatűzve egy halványpiros rózsa.~Az asztal túlsó végin
4742 I | meg látszott magát adni, hályogosodó szemei elfordultak, orrán,
4743 I | iharfákról, mintha valamely hamadriád koszorúzta volna fel a neki
4744 VIII | hölgy karcsú derekát.~– Hamaliel rossz álmokat hozott – szólt
4745 XI | meredekre? Ez bizonyosan valami hámorba vezet.~Kelemen diák kételkedve
4746 I | takarva el egészen annak hamvas bársonyát, melynek gömbölyű
4747 XIII | félholtan is csapkodtak handzsáraikkal a rajtuk átgázoló lovak
4748 XIII | hirtelen eleresztve a bárót, handzsárjához kapott bal kezével, s azt
4749 XIII | ülve maradt, s kirántott handzsárjával fejetlenül vagdalkozott
4750 III | öltönyű szerecsen, kivont handzsárokkal. A sátor másik rekeszének
4751 VIII | helyzetben maradt, míg a dörgés hangai elzengtek, s utánok a csendes
4752 XII | nem bírt az elfogódástól hanghoz jutni –, s megfogva annak
4753 VI | kergetésiből. A takarodó hangjaira visszaszállingóztak a török
4754 II | gyöngédség, öröm és szerelem hangjait suttogva félig aléltan.~
4755 IX | országgyűlésre! – szólt ünnepélyes hangnyomattal Teleki.~– Én is ott leszek –
4756 VI | szenderült el e vigasztaló hangok mellett, arra gondolva,
4757 V | két gyermek, lépteket és hangokat hallva az ajtóban, fölrezzen,
4758 IX | jelenet különös jókedvre hangolá Apafit, kivált Teleki irányában,
4759 IX | szólt Teleki kausztikus hangozattal –, hanem a tatár kán őkegyelmességétől.~–
4760 VIII | zeng a tánchoz egyszerű hangszereivel.~A tündéralakok fátyola
4761 VI | bízva, hogy őket harcias hangulatban tartsa, az egy éjjel a bortanyán
4762 IX | kivált Teleki irányában, mely hangulatot észrevéve a miniszter a
4763 XVIII | botorkál, mint egy sánta hangya.~Isten legyen neki irgalmas
4764 XIII | lovas törökökkel; mint a hangyaboly, úgy jöttek ellenünk. Számukról
4765 II | múlt el életének, melynek hangyaszorgalma egyetlen célra gyűjté áldozatmorzsáit,
4766 VI | Allah! Allah! Allah! – hangzék háromszorosan a támadó törökök
4767 IV | Az arany vitézkötés úri hanyagsággal van félvállára vetve.~Maga
4768 XIII | elválasztani.~A szpáhik, látva urok hanyatlását, közbevetették magokat,
4769 VII | Aranyosmeggyesen maradt; a hanyatló ügynek azonban kevés barátjai
4770 XV | Apulensisnek.~A város ismét vénült, hanyatlott, meghalt. – Új, hatalmasabb
4771 XVIII | sziklákat egymás fejére hányja, adandja tudtul égnek és
4772 VI | legdélcegebb paripáját, melynek hánykodó fejét két csatlós alig bírta
4773 X | tatár jobbra-balra cibálta a hánykódó lovagot lábainál fogva,
4774 XI | belelépett volna, s a habokat hányná magára.~Sange Moarte eszeveszetten
4775 V | keményszájú arab paripája hányta-vetette magát alatta, szügyébe vagdalta
4776 IX | árboc; piros ujjasa ki volt hánytatva sujtással; széles övében
4777 IX | nem levén elég serények a harács kiszolgáltatásában, az én
4778 XII | kivettette rájuk az iszonyú harácsot, fejenkint minden emberre
4779 XVII | fölfedezve látván titkát, haragba jött, s indulatosan kiálta
4780 I | kérdezőt e percben semmi sem haragíthatta volna jobban ily feleletnél.
4781 IX | tekintének arcára, mintha haragja kitörését várnák. Mindnyájuk
4782 XIX | mennydörgött az ég.~– Isten, ki haragodban mennydörögsz odafenn, fogadd
4783 IX | bánfihunyadi erdejében.~Apafi haragra gyulladva monda:~– Ez szörnyűség.
4784 XV | néha ököllel is, akire haragszik.~Végre a trombitaharsogás
4785 IX | megharagudott? – kérdé Apafi.~– Én haragudhattam volna, mert tizenötezer
4786 V | ártatlan kedéllyel, ha nénje haragudni akar érte, ami annak természetesen
4787 XVIII | meg is szeppent, meg is haragudott, e kettős indulatban fölnyitá
4788 X | Kelemen diák, iszonyúan haragudva, hogy miért nem szól.~–
4789 XVII | hallottam, hogy amely levelet haragunkban írunk, sohase küldjük el
4790 XIX | rettentőt mennydörgött! Isten haragvó kedvében volt e napon! Nem
4791 XV | alájuk: „Ez volt Benfalva harangja és pecsétje, mely faluból
4792 I | egzaltált szavai, mint a harangszó zengtek vissza az erdőben.
4793 XIII | egymás szügyét és nyakát harapdálva, osztá uraik harcát, s nem
4794 VIII | irtatlan fák alatt csak a fakó haraszt zörög, melyből csodálatos
4795 XIII | haladt a mezőségeken és harasztokon keresztül.~Nemsokára valami
4796 XVIII | Ez nem magány ellenségeim harca többé ellenem, hanem a fejedelemé,
4797 XIII | harapdálva, osztá uraik harcát, s nem lehete őket egymástól
4798 XV | barátságától? S mi fog következni e harcból? Ha győzünk a török által,
4799 XII | nekünk, ha e gyűlölet nyílt harccá fajul, s azokat, kiket szeretünk,
4800 VIII | fejedelmi fenevad; egy dacos, harcedzett férfi és egy tarkapettyes
4801 XIII | villámsebességgel pörgetve meg harceszközét, mint a szélmalom szárnya
4802 XV | midőn körös-körül hangzik a harckiáltás, midőn mindenki fegyvert
4803 XIII | akarta tanulni a magyarok harckiáltását, de ez még nagyobb vesztére
4804 VI | hogy az ellenséget nyílt harcmezőre szállni kényszeríthessük.~
4805 XII | csak azt jegyezték föl a harcok napjaiból, ami a fejedelmek
4806 IX | amennyire pénze volt, s harcolhatott, akivel bírt; s még azonfelül
4807 VI | cselekedjél, hogy vitézül harcolj. Mert jobb, hogy az ellenség
4808 VI | lovaikról leszállva, gyalog harcoljanak. Sőt, azt is meg kell mondanom,
4809 VI | De bízzatok Allahban, és harcoljatok vitézül. Jobb dicsően itt
4810 XV | vívtok, ésszel és befolyással harcolnátok, boldoggá tehetnétek az
4811 XIII | Bánfi.~– Két-három emberrel harcolt mindegyikünk, maga Sötér
4812 XII | szerelemféltés egymással harcoltak izgatott szívében.~– Margit! –
4813 XV | mi szenvedtünk miatta! Mi harcoltunk, és küzdelmeink gyümölcsét
4814 IX | fejedelemtől, azelőtt ellenünk harcolván.~Apafi parázson látszott
4815 V | alóla, s a legközelebbi harcon seregem balszárnyát fogja
4816 XVIII | őket!~A csapatok általános harcordítása bizonyítá, hogy Bánfit kész
4817 VI | mondanom, hogy bárminő vitéz harcos is a magyar idegen ellenséggel
4818 XIII | iszonyú humorral, mely némely harcosnak a halálveszély pillanatában
4819 XIII | megmarcangolt karját – a harcparipa egyszerre nekifordult a
4820 XII | olyan boldog voltam… Néha a harcriadó s az ágyúk dörgése ébreszte
4821 XV | közt nincs egy alak, aki a harcvágyó népnek ideálja lenne: a
4822 XVIII | egy világ, egy pokol! A hárem zengő falai között egyedül
4823 XIII | elrablom feleségedet! S hárememben ő lesz legutolsó rabnőm!~
4824 VIII | előtt Babaye első kedvenc háremhölgye volt Korzár bégnek, most
4825 XII | után.~Mintha valaki egy hárfa húrjain karddal vágna végig.~
4826 XII | megtörtént az, te el fogod hárítani. Mindkettőnknek teljes mértékben
4827 IX | a bunkós végét Telekire háríthatta.~Azonban mégis ajtajánál
4828 XII | sóhajon végzé.~– Te tréfával hárítod el a kérdést. Hiszen én
4829 XIV | elkövetett erőszakosságért, harmadikat a házasságtörésért, s abból
4830 XVIII | abban is puskapor volt, a harmadikban is – már megesküdött, hogy
4831 IX | amoda egy diadaljegy, a harmadikon egy török, egy magyar és
4832 VI | támadó törökök kiáltása, a harmadikra roppant dördülés következett;
4833 XIII | vezesse oda, maga addig harmadmagával a túlparton maradt, merően
4834 XII | Halljuk.~– A török már az idén harmadszor zsarol tőlünk ajándékokat,
4835 XVIII | folyosóra érkezik. Az ismert hármas-három koccanás hangzik az ajtón.~–
4836 XII | s megfogva annak két harmatgyönge kezét, nyájas tekintettel
4837 III | itt olyan ház, ahol csak harminc ember is elférjen együtt! –
4838 I | férfi lovagol. Egyik mintegy harmincéves férfi, hosszú, fényes fekete
4839 XIX | perfolyam ellen, a liga harminchét vádpontot írt össze Bánfi
4840 X | csizmáit, mik gyönyörűen harmóniáztak öltözetének többi poros,
4841 XIII | s míg a levágott nyakból háromágú sugárban szökellt föl a
4842 XII | divatba jött ölnyi hosszúságú háromélű tőrök, miknek hegye a földet
4843 VI | ellenünkben aligha van több háromezernél. De föl kell számítanunk,
4844 XVI | basa megveretéseért, vagy háromszáz erszény pénzt. Íme, arról
4845 IV | a székelység generálisa, háromszéki főkirálybíró, szép, kedves
4846 VI | Allah! Allah! – hangzék háromszorosan a támadó törökök kiáltása,
4847 VIII | drágakő, s minden érzék háromszorta többet érez, mint itt alant.
4848 XII | lehetett? – kiálta rá Bánfi harsány hangon.~– Nincs miből, méltóságos
4849 VIII | egyszerre ismert kürtrivallás harsog föl. A várudvaron robogó
4850 XVIII | tépi; a távol fenyőerdők harsognak, mint az ítéletnap trombitája.
4851 XIII | szorult össze, melyre hajnal hasadtával a sziklatetőket ellepő magyar
4852 I | dühös vágással felcsapott hasához fehér agyarával, egyszerre
4853 XIII | egy csoport beduin ott hasalt a parton, hosszú puskáival
4854 I | hasztalan küzdő vadállatot, s hasára ült nagy diadalmasan.~A
4855 IX | Reverend figyelemre méltó hasát.~– Aztán mi ez itt? Ki mondta
4856 VI | lelték meg a segesvári piacon hasgatott köntösét és tört fegyvereit,
4857 IX | önnek, hogy a zsebkendőt a hasítékba kell dugni? Azt csak a hajdúk
4858 XV | fölött; Szobieszky követe, hasított ujjú bekecsben, mely annyira
4859 I | hallatszott azon időben az övéhez hasonlatos hang; oly dörgő, oly mély,
4860 VIII | meg, egymáshoz mindenben hasonlatosak; a szem elfárad rajtok végigtekinteni,
4861 XV | keblében keresztülhevülni; hasonlatost a keletkező bosszúhoz. Szinte
4862 XV | bekecsben, mely annyira hasonlít a magyar öltözethez.~Mind
4863 XI | olyasmit, ami egy várhoz hasonlítana, egyik szikla olyan volt,
4864 V | pillanatban apjáéhoz kezde hasonlítani, ugyanazon kemény szemszögezés,
4865 XI | gömbölyű levelű fákat, minőkhöz hasonlót a környéken sehol sem találni,
4866 VIII | hanem azon egymásra hordott hasonszínű sziklák, mik körös-körül
4867 XI | fölülről akar belenézni, hasra fekve közeledik a sziklapárkányhoz,
4868 VIII | rézkalitkájában, a földön elnyúlt hassal közelített felé, s ott egy
4869 XII | azokat kanócok helyett használandók.~Minden kapuban, minden
4870 IX | ki erdélyi jószágaimat használatra bírta. Én tehát Bánfiról
4871 III | volt az ájuláshoz.~Apafi használva e pillanatnyi elszédülés
4872 VII | gombolva, olyformán sietett hasznára fordítani, hogy egy kezében
4873 VII | máskor fordítsa idejét hasznosabb munkára.~Azzal inte a fejedelem
4874 II | helységben.~Az épület inkább hasznosság, mint regényesség nézetei
4875 VIII | te port markolva kezedbe, hátad mögül előszórod, ezt kiáltva
4876 XVIII | Mi maradt hátra minden hatalmából? Merre forduljon most? Hova
4877 XV | tanácskozásainkba senki. A szomszéd hatalmak csak védelemmel tartoznak
4878 XII | hogy ő féltékeny kezd lenni hatalmára. Már Érsekújvár alatt aggodalmasan
4879 XV | férfiak itt mind egyenkint oly hatalmasak, mint a fejedelem maga;
4880 XIV | önöket tanúknak, hogy e hatalmaskodásnak ellentmondék.~– Én pedig
4881 XVI | nemes Szentpálinén minő hatalmaskodást követett el; – a szegény
4882 XIV | haragosan engedtek a kacagva hatalmaskodóknak, s hagyták magukat vitetni
4883 III | hívta el a királyi székre, s hatalmassá tette minden ellenei fölött,
4884 XVIII | szerelemért. Ön eljátszá hatalmát, s midőn mindenkitől elhagyatott,
4885 XV | mint a fejedelem maga; hatalmuk egyesülten áll a fejedelem
4886 VII | fölmenteni sem kedvünk, sem hatalmunk nincsen; mire nézve kegyelmed
4887 XV | csak egy eszme viszi: a hatalom – és a sors forgandó, s
4888 XVI | Aki mind tekintélyre, mind hatalomra egyedül képes Bánfi ellen
4889 XVIII | csatákról, ittas szerelemről, hatalomról, mely minden embererőn túlnő,
4890 IV | mindezek olyan halmazban, hogy hatannyi vendég is eleget látna belőlök;
4891 I | hirtelen megugrik, s szarvát hátára kapva, eltűnt nősténye után
4892 XII | török, majd tatár üt be határainkon, sarcot vetni a népre, fölégetni
4893 XI | verebek is elpusztultak a határból; – mondja meg kegyelmed
4894 XII | ábrázattal a jobbágyság, s a határdomb előtt látszott rendezett
4895 VI | vagyunk; aki elfut, mire a határokig ér, az üldözők agyonverik,
4896 VI | megszaladni, de meghagytam a határokra rendelt seregeknek, hogy
4897 XIII | Csáky László uramat, ha határomon belépett.~Ezzel rögtön parancsot
4898 XV | talál győzni?~– Az a nemzet határozata lesz.~– És a fejedelem nem
4899 XV | ha ők tennének a nemzet határozatai ellen.~– Légy őszinte. Reméled-e,
4900 XVI | kinevetheti a fejedelem határozatait. Ha ily esetben nincs egyéb
4901 XI | szegültek az ország azon határozatának, hogy a parasztok irtsák
4902 XI | aki rajtakapatik, ország határozatánál fogva a pipaszár orrán keresztül
4903 XVIII | egészen megfordíták Bánfi határozatát. Egy ideig gondolkozva lovagolt
4904 XVIII | fejét, s egyszerre mintha határozattá ért volna benne a végső
4905 XVIII | volna tennem legelőször.”~E határozattal fölment a rejtett udvarra
4906 IX | portának, de országgyűlésein határozhatott, amit akart, s ha leégeté
4907 XVI | legfontosabb ügyei fölött határoznak – ismétlé Apafiné lassú
4908 X | ügyességétől függ annak határozottabb fölfedezése. A többi azután
4909 XIX | Béldi Pál volt az első, aki határozottan kimondá, hogy ha liga által
4910 XVI | legfontosabb ügyei fölött határozunk? – folytatá Teleki keményen.~–
4911 IX | havasi utakon elvezessenek a határszélig, alattomban pedig tudósítá
4912 I | felé egyedül a Dráva szab határt e lankaságnak, az erdő szélin
4913 XVII | váradi és temesvári basák, a határvidéki fejedelmek és a tatár kán
4914 VI | magukat jól. Éppen ellenkező hatása volt azonban a székelyekre.~
4915 VII | Együgyű, tudatlan emberek nagy hatáskörben rosszabbak az országra nézve
4916 X | következtek, ahová a cirkáló hatásköre nem terjedett.~Oda is elkísérte
4917 X | oláh Kelemen diák hivatalos hatáskörét.~Kelemen diák méregbe jött.~–
4918 X | liber baronatus: ahol az én hatásköröm megszűnik.~– Kelemen diák,
4919 IX | eleget teszünk neki.~S azzal hátat fordíta a követnek, s indult
4920 I | mikbe bivalyok voltak fogva hatával, tízével, előre megindultak
4921 XII | de oly ritkán látlak. Már hatodik hete, hogy eltávozál, és
4922 I | vadászok, kik messze be mernek hatolni ez úttalan, fűzfa- és nyárbokrokkal
4923 I | koponyájában, hegyével agyvelejéig hatolva. A vad még futott odább,
4924 X | azontúl már Bánfi úr hatósága alatti földek következtek,
4925 XII | minden dobbanás idegrázólag hatott reá, midőn az ismert lépés
4926 VI | volt düh és szégyen miatt. Hátra-hátra nézett futtában, s fogait
4927 VIII | feje fölé emelve, fejét hátrafeszíti; minden tagja hullámzik,
4928 VIII | Azraële! – kiálta a bég hátrafordulva, s amint szemeivel kedvesét
4929 VI | polgárőrsereg – és a testőrül hátrahagyott kék janicsárok; – mindez
4930 I | térdei megtörnek, s fejét hátrahajtva, ott marad ünői mellett.
4931 IV | mögé van simítva, s egészen hátrahull, kezei finomak és fehérek;
4932 V | anyja köntösébe kapaszkodva, hátrahúzódott, de nagy sötétkék szemeit
4933 XII | felele Koncz, lábával hátrakaparva. – A kolozsvári tanács via
4934 XIII | általam halsz meg – s ezzel hátrakapva kardját, egy irtóztató csapást
4935 XII | Mit? – kiálta föl Bánfi hátralépve. – S azt gondolják kegyelmetek,
4936 XVII | várni, hogy a basa elől hátráljon, kivált győzelme után és
4937 XIII | lovag egyszerre döbbenten hátrált vissza, s Ali egy gömbölyű
4938 IX | ki a másik ajtón. Teleki hátramaradt.~Bánfi magas lenézéssel
4939 XI | vár? – kérdezék.~Kelemen hátranézett, hogy majd megmutatja nekik,
4940 X | ment tovább, anélkül, hogy hátranézne.~Idáig jól ment minden,
4941 IX | haja nagy görbe fésűvel van hátrasimítva, arca, minden ráncai dacára,
4942 V | szemszögezés, azon merész hátratartás, azon büszke homlokemelés.~–
4943 XIX | meg füleit.~Összerezzenve hátratekinte, s rémületében elállt szava.~
4944 VII | elkomolyodék, fejét dacosan hátravágta, s vad tekintettel nézve
4945 I | egyszerre kapva föl s fejét hátravágva, a nőstény is hozzákészül
4946 XII | saját harci népét, mintegy hatszáz páncélüngös vitézt, hosszú
4947 XVII | egy szőnyegajtó volt még a háttérben, mely egy magánfolyosón
4948 VIII | melynek tükrében fehér hattyúk fürödnek a vízbe hajló fenyők
4949 IV | nagy kosarakban rózsaszínű hattyútojások, miket a vendégek mulatságul
4950 IV | selyemzeke van fölöltve, hattyúval prémezve, kis rubin gombokkal,
4951 XI | csuporba dugva, lábánál magas hátú festett széken ült összegörnyedve
4952 VIII | leghátul, összevissza veszve a hátukon cepelt prédán. Senki sem
4953 XVIII | fegyveres székelyektől, a kert hátulját egy széles árok zárta el,
4954 XII | közöttünk a processzus? S hatvanhárom óta a város és famíliám
4955 XI | átelleni oldalát egy óriási havas bérctömeg képezte, csupán
4956 XI | annál szebb hajadon egész Havaselig sehol. Olyan fekete szemeket,
4957 V | kaftánjaikról, köztük néhány száz havasföldi kurtány, barna szűrökben,
4958 XIII | arnauták vezérét, hogy a havasokon átvivő utakat tegye járhatókká.~
4959 V | vezetett, honnan messze a havasokra volt a kilátás; az alkony
4960 XVIII | fegyverét mellette fölemeli, hazaáruló!~– Az vagy magad! – ordítá
4961 XVIII | Azon néhány óráig, melyet házában tölte, neje elzárkózott
4962 II | megroppant, nagy kértére hazabocsátották, ő hozta a hírét, hogy Mihály
4963 V | van hite, vallása; de hát hazád? Nem gondoltál hazádra soha?~
4964 VIII | szép állatom? Aranyból van házad, velem egy ételből eszel,
4965 V | hát hazád? Nem gondoltál hazádra soha?~Katalin büszke önérzettel
4966 III | folyott le Apafi Mihály hazaérkezése óta. Az ebesfalvi háznál
4967 X | a zöld csizmákat, amint hazaérsz, mert ha még egyszer meglátom
4968 IV | ezüst hűtőkben mindennemű hazai és külföldi borok, pompás
4969 XIX | eltévedt a járt országúton hazáig, hogy szekere alatt kellett
4970 XIII | vereséggel és bosszúval hazairamodott Nagyváradra.~Zülfikár tőle
4971 V | négy-öt falu tűnik elő, fehér házaival, mik kékes füstöt bocsátnak
4972 XII | egyedül maradtunk a magunk hazájában; a szentgotthárdi békekötés
4973 XV | ott, Wesselényi Pálné, kit hazájából elűztek, s ki zokogva veté
4974 XV | tőletek! A hontalanoknak hazájukat vívjátok vissza!…~Teleki
4975 VII | Láthattad e tornyokat, e házakat anélkül, hogy arra gondolj,
4976 XVII | minőket több magyar úri házaknál lehete találni azon időben,
4977 XII | palotájából az én rongyos házam tetejére nézni, nekem meg
4978 V | Biztosítson afelől, hogy hazámat szerettem, az: hogy most
4979 XII | felesége szobájára, s mikor hazamegy, az egész falut megesketi,
4980 VII | ezennel megengedjük, hogy hazamehessen, házi körének nyugalmát
4981 XVI | Az is? Hát az miért?~– Hazament uralkodni – szólt gúnyosan
4982 XV | bennünket befogadjon? Azért, hazámfiai, úgy hallgassátok meg a
4983 V | adott át, melyre azon fogoly hazámfiainak nevei voltak fölírva, kiket
4984 XIV | enged maga fölött saját házánál törvényt tartani. Hanem
4985 XII | hanem gyógyítgathassuk a hazánkon ütött százados sebeket.
4986 II | nagyasszonyom is, mert csak fiatal házasok voltak még, magának sem
4987 XIV | erőszakosságért, harmadikat a házasságtörésért, s abból pedig egy is elég
4988 XII | lélekállapot, melyben a házastársakat meglepé: bármennyire tudtak
4989 XII | holnap szét fogják bontani a házát, ha csupa armálissal lesz
4990 II | páva.~Este van, a béresek hazatakarodtak, az ökröket kifogták a széles
4991 XII | nem vesznek el együtt a hazával, hanem megfordítják a palástot,
4992 XVII | hogy kegyelmedet egész házával együtt el akarja veszteni,
4993 XI | gyászpántlikáit; – a kis házban fekszik holtan a szép fiatal
4994 XVIII | szegletkő állt még a lehordott házból, s amint Bánfi véletlenül
4995 XII | nagyon sok lett volna egy házhoz, mikor most még egy országban
4996 XIV | vadaimat ismerik, ismerjék meg háziállataimat is. Én mindenesetre erővel
4997 V | boglárával.~Az asztalnál a háziasszony mutatta ki mindenkinek a
4998 XVII | csatlósának, s azzal elbúcsúzék házigazdájától.~– Hát elküldendő leveled? –
4999 XVIII | ajánlott szállást a szíveskedő házigazdától, ki saját maga kísérte őket
5000 I | soha el ne fogyhasson a házikók küszöbétől? Ah, itt a kedves,
5001 XVII | komondorok ugatására megjelenő háziúrban az öreg Gyergyai Ádámot
5002 XVIII | szólsz, úgy áthajítlak ezen a házon, hogy négy darabban esel
5003 VIII | Irgalom! Irgalom! Távozzatok e háztól, gonosz szellemek! – kiáltoza
5004 XIV | poétáknak mesterségük a hazudás.~– Jól van, báró uram. Minthogy
5005 X | ember, aki pénzért szokott hazudni?~Ilyen terminológiával írta
5006 XIII | én az ő kéme vagyok.~– Hazudsz! – kiáltának rá. – Ágra
5007 IX | Apafinak. És mindnyájan hazudtok, és meg fogjátok egymást
5008 XII | azok rögtön indulataikat hazudtoló arcokat ölteni föl; de úgy
5009 XIX | mosolyogva tekinte rá, örömet hazudva arcára, midőn a halál a
5010 XI | egész nyáron.~– De hisz ez hazugság! – förmedt föl Kelemen diák.~–
5011 XII | Gida, aki naplót visz, ha hazulról elmegy, s minden óráról
5012 IX | kívánják a menekvő urak, hogy házunkat és hazánkat megosszuk velük,
5013 XVIII | vivé, mondván:~– Micsoda, he? Te összeesküvő vagy. Te
5014 XIX | irat olvastára.~– Uram – hebegi –, éppen most vevém Béldi
5015 IV | táncot, s az engesztelést hebegő Bánfinak bosszúsan inte,
5016 XVI | neje halavány arcától, hogy hebegve súgá Telekinek:~– Tegye
5017 V | a tárgyat takarják el a hegycsúcson álló szemei elől aranyos
5018 VIII | látogatatlanabb havasok fénylenek.~A hegycsúcsról száz meg száz hegy és völgy
5019 XVIII | ott orrahegyétől csizmája hegyéig betollazva magát, ily rémséges
5020 XI | csizmákban nem járhatom a hegyeket; ellenszereiteknek úgysem
5021 VIII | sötét folttá mosódott erdős hegyeknek csak a szélei kivehetők,
5022 VII | csak nem tagadható, hogy a hegyen nem szántják végig a földjeiket,
5023 VIII | arany félhold; minden kioszk hegyén, minden rondellán, minarén
5024 XVIII | s engedte azt vágtatni hegyen-völgyön keresztül, amerre neki tetszett.~ ~–
5025 II | a szűrűskerttől, melyben hegyesre rakott boglyák, megkezdett
5026 XI | vad iramodtában megrázva a hegyet, melynek lejtőjén ötven
|