1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
5027 VIII | Itt állapodjunk meg. A hegygerinceken végig, kivált a távolban,
5028 VIII | hegytetőre, hol az út a hegygerincre kapaszkodva föl, azon fut
5029 VIII | emelkedik elé, s a kifáradt hegyjáró szemei előtt messze és magasan
5030 VIII | emelni fejével.~Még egy hegylánc mered föl szemeink előtt,
5031 VIII | találni egy falut; az egész hegyláncolaton nem visz keresztül egy járható
5032 XI | oly ütést adva az egész hegynek, hogy megrendült alatta.~
5033 VIII | zord külvilág! Nyomasztó hegypanoráma, kietlen láthatár!~Tűnjetek
5034 XI | hófuvatag közelít az átelleni hegyről.~S már a másik pillanatban
5035 VIII | kivehetnők. Nemsokára fölérnek a hegytetőre, hol az út a hegygerincre
5036 XIII | szükség elárulnom, láthatja a hegytetőről maga, s te itt mindenesetre
5037 VIII | szpáhijait és beduinjait, s míg a hegyutakon öszvérekre rakott zsákmányával
5038 XIII | látszott rajta.~Veér György helybehagyá a felvilágosítást, s rögtön
5039 X | kénytelen volt helységenkint a helybeli bíróság asszisztenciájával
5040 X | tetszett a tatároknak, az aga helybenhagyólag inte alattvalóinak, mintha
5041 X | megemlegeted.~Kelemen diák helybenhagyott mindent, s örült, hogy végtére
5042 I | szóra. Hirtelen felszökött helyéből:~– Adjatok egy puskát! –
5043 XVIII | sérthetetlen! Maradjatok helyeiteken. Senki fegyverére ne tegye
5044 V | hogy rabolni jöttünk ide. Helyeitekről meg ne moccanjatok, mert
5045 IX | gondunk leend rá, hogy azon helyek újra felépüljenek, de arra
5046 I | előre megindultak a kitűzött helyekre, hová az elejtendő vadakat
5047 XIX | vérétől ragadós az.~– Te nem helyesled, ugye? Én nem akartam –
5048 XVII | amit tudtára adandok, nem helyeslendi, legalább titokban fogja
5049 VIII | téged keres, azt ragadná el helyetted.~– Oh, igen, oh, igen –
5050 XII | az ünnepi csoportoktul, helyettük hófehér porcelánvázákban
5051 XVII | Dénes a törvényeken kívül helyezé magát, midőn a fejedelem
5052 VI | mindenfelé elhelyezni.~– Mit helyezgeti kegyelmed? Állítsa egy tömegbe,
5053 X | rettenetes nagy fóliánst helyezve maga elé a földre, hogy
5054 XI | füleiket.~Közelebb jutva a helyhez, egész faderekakból rakott
5055 VIII | meglepőbb, minthogy egész e helyig laktalannak mutatkozik a
5056 XI | vezette embereit biztos helyismerettel a laktalan vidéken. Ahol
5057 XV | tetejére épít, s új nevet ad a helynek, s míg az elhányt ó kövek
5058 XII | magam, csak az ajtó mögött a helyök.~– No, nézze kegyelmed,
5059 II | erdőket irtatott ki, hogy helyökbe gabonát vettessen, éjszakából
5060 VII | ahol Kemény pártja német helyőrséget hagyott, s ezek között volt
5061 XV | azt a török uralom alatt helyreállíttaták, az arab építészet sajátságait
5062 XV | többen, kik szerették volna helyreállítva látni a csendet, kiáltozák:~–
5063 I | ebéd; a bor és a víg szó helyrehozá a kedélyeket, beszéltek
5064 V | bajuszát, mely ismét egyszerre helyrekunkorodott.~– Ah! Gyenge ő még arra,
5065 V | jőnek, ruháját igyekszik helyresimogatni, míg Aranka lármásan szalad
5066 XI | faluba.~*~Hosszadalmas oláh helység volt, melybe a cirkálók
5067 II | szinte legutolsó ház a helységben.~Az épület inkább hasznosság,
5068 VII | oláhfalusi község küldöttje, ki helysége nevében hódolatát adta át
5069 III | legottan mielőttünk Kisselyk helységében megjelenni – fejed vesztésének
5070 X | Bánfihunyad és Bonchida közt eső helységeket. A szokott kérdőpontokon
5071 X | ennek híjával kénytelen volt helységenkint a helybeli bíróság asszisztenciájával
5072 V | magasabban épült, s átellenben a helységgel látszik valami kis lovagvár,
5073 VII | nincs semmi vonatkozásban helységükre. Azt kívánták, hogy ezentúl
5074 XV | Elhoztam, hogy kezedbe adjam, helységünk pecsétnyomóját – és harangját; –
5075 II | cseléd, s mire fölkeltek helyükből, már nyílt az ajtó, s belépett
5076 III | velük az országgyűlést? Helyünk sincsen. Kolozsváratt Bánfi
5077 X | pedig nagy prozopopeával helyzé el magát magashátú székére,
5078 VII | fejedelem, azon kellemes helyzet újdonsága által elragadtatva,
5079 VII | boldogsága alig engedheti őt oly helyzetbe jőni, melyben bárkitől valamit
5080 VII | Kucsuk még folyvást elébbi helyzetében állt, szemeivel a fejedelem
5081 VI | a számok értékeit, és a helyzetekét is, s össze tudom mind a
5082 XVII | Teleki céljaiba, megfosztá őt helyzetének felfoghatásától.~Nem gondolt
5083 XIII | állott, s lehete látni, mint hemzsegi azt körül a tűz világánál
5084 VIII | bársonykerevetek nyúlnak, hengerded virágos kasmírpárnákkal.
5085 VIII | megáradtan mérföldnyi távolból hengergetett le idáig, s a legközelebbi
5086 VIII | után ismét ezer ölnyire hengerítend alább a sziklákkal eltorlasztott
5087 XI | völgyben, egy nagy követ hengerítettek rá. De az idén csakugyan
5088 I | mik nappal a mocsárban henteregnek; a szarvas sem ritkaság,
5089 XVIII | s abban is összevissza henteregve, ily furcsán kandírozott
5090 VIII | táncolva, a kereveteken hentergőzve, a szökőkút vizében locsolódva.~
5091 II | tartatik, azt hitték, valami herceg, s oly iszonytató váltságdíjt
5092 XVIII | valamennyi koldus székely herceget. De nőm arcképét elékteleníték!
5093 III | mentét adott reá, s egy hermelinprémes süveget nyomva fejébe, tudtul
5094 XV | nemzetünk virága, most annak hervadt levelei, miket a vihar messze
5095 VIII | mint a földön; a virág hervatag gyémánt, a szellő susogása
5096 XI | piros orcát, karcsú termetet hetedhét országon nem találnál többet.
5097 VIII | villámlik, egy pillanatban a hetedik égig emel, a másikban a
5098 XIX | szava.~Neje állt előtte, kit hetek óta távol tartottak tőle
5099 X | verseket.~Szobája számtalan heteken keresztül nem volt már seperve,
5100 II | mezőn egész nap künn volt, hetekig nem főzetett magának ebédet,
5101 XII | tolni barátságát. A múlt héten elpusztították Segesvárt,
5102 XVI | nagyságos uram, tegyen még két hetet száműzetésem idejéhez.~E
5103 X | ne féljen kegyelmed, nem hétfejű sárkány az, sem minotaurus,
5104 XVI | s mától számítandó egy hétig előttünk meg ne jelenj.~–
5105 VIII | nevezetes; mintha hétről hétre benne hálna.~A közös találkozási
5106 VIII | szurtossága nevezetes; mintha hétről hétre benne hálna.~A közös
5107 VIII | szavakkal elcsábítva, azon a hétszínű hídon fölvitte magával a
5108 XII | esztendővel ezelőtt építette a hetvenhetedik nagyapám, azért azt ne ócsárolja!
5109 II | melyek alatt malomkőből hevenyészett gömbölyű asztal áll. A lakóudvar
5110 VIII | A bíbor ottomán felett hever Korzár bég kedvenc hölgye,
5111 III | az idő, még tábori ágyán heverészne, íme, betoppannak hozzá
5112 IX | különféle régi pénzeket látunk heverni. Apafi bő ujjú szürke zekébe
5113 XI | vitt volna el, az útban heverő kövek s a keresztülszivárgó
5114 XII | lelkesülés vonalmai, a féktelen heveskedéséivel egymás mellé, egymás fölé
5115 XII | Bánfi szóhoz jutva, kemény, heveskedő hangon felelt:~– Amit kimondtam,
5116 XVII | Ehelyett Béldiné kitörő hevességgel rontott a szobába, s férje
5117 IV | asszonyokat, most még a bor is hevíté; amint egyszer szép táncosnéja
5118 VI | fiatal levente arca ifjúi hévtől lángolt, a fejedelemé sötét
5119 XI | kérdezőre, arcán valami lázas hevület ütötte ki magát, s csaknem
5120 V | feltolakodó vér a legkisebb hevületnél kidomborulni kényszeríté
5121 XVI | Apafiné sápadtan, kitörésre hevülő kebellel.~– Tanácskozunk –
5122 I | és arc inkább hódolatra hí, mint szerelemre. E vonások
5123 II | nyakbavaló lánca, amire annyi hiábavaló arany- és ezüstpénz van
5124 XI | cirkáló más nyilvános hely hiányában a templomba gyűjté össze
5125 XVIII | ahonnan sohasem szoktak hiányzani a pisztolyok, amint azoknak
5126 XII | szeretünk, nem rójuk föl hibáit, annak mindent megbocsátunk.~–
5127 XIII | kénkövet forraltatott; a hidakat letöreté; úgyhogy mire én
5128 XII | vigyelek magammal ragyogni!… Hidd meg, fényesebb a tiéd, mint
5129 II | villám látszik, és annyi hidegség: az orr, az arc oválja,
5130 XVIII | fájdalmasan érinté e szavak hidegsége. Nagy melle reszketeg sóhajtól
5131 II | visszakényszeríté arcára szokott hidegségét, s cselédjeinek jó éjt kívánva,
5132 VII | számára az Óvár átellenében, a Hídelvén, hol még akkor csak szalmaviskók
5133 X | a tolla szárát; az ablak hídján állt egy darab kenyér, meg
5134 VIII | környékben. Kettő ezek közől a hídnak volt szegezve, azt a megtámadás
5135 XVII | és írt Bánfinak. Az írás higgasztani szokta a gondolatokat, úgyhogy
5136 XVII | A hatalmas Istenért! Ne higgy ennek az embernek. Ne hagyd
5137 XIII | mit válogatnod benne, ha higgy-e nekem vagy sem. Két nap
5138 XVIII | udvarból Kővárra, hogy így azt hihessék, mintha a Bánfi elleni fakció
5139 VI | eszeveszettnek pedig nem hihetjük, hogy őt kicsalhassuk a
5140 VIII | arca repesni kezdett öröm, hihetlenség és meglepetés miatt.~– Ha
5141 VIII | fordulása. Azraële kacagva himbálja magát tarka szőnyeghintájában.~*~
5142 III | Téged Isten dicsérünk” himnuszát, ő is fölállt, elfeledve,
5143 VIII | bársonyvirágaik aranyló hímporát. És e padlat selyemszőnyegekkel
5144 IX | szélein arany és ezüst hímvarrással. Ilyesmit csak Párizsban
5145 I | csótárján gyöngéd hölgykezek hímzései látszanak.~Az amazon, kihez
5146 XIV | Szinte eszembe juttatják a hindu közmondást: „Aki az őzet
5147 XI | a Sange Moarte? Ide kell híni.~– Hjaj, uram, bajos azt
5148 V | hangon –, mintha te azt hinnéd, hogy én fiamat csak azért
5149 VI | remélte, csodákban kellett hinnie.~– Legyünk készen a legrosszabbra –
5150 XIX | palota előtt sorban álló hintaikra, s rejtelmes suttogással
5151 XII | Büszke méltósággal ült hintaja bársony vánkosai között
5152 VIII | mosolyogva ringatja magát hintajában; szemeiben pusztító csáb
5153 V | elé, s amint az kiszállt hintajából, örömsikoltva fogadta:~–
5154 VIII | reszketésben tartva az ágaikat hintáló zuhatagtól. Alább szűk bazaltsziklák
5155 VIII | végigfeküdt, s kedélyesen hintálva magát benne, a fölszökellő
5156 VIII | félmeztelen rableányok hintenek rá rózsalevélesőt, s legyezgetik
5157 XII | tulipánaival, s a jégharmattal hintett levelű mesembryanthemum
5158 XII | a kapuig. Jó, hogy függő hintóba nem tették, mint a fejedelmet
5159 XIX | fölnyergelt paripák s várakozó hintók.~Hirtelen nagy sietve jött
5160 X | ha kegyelmed jött volna hintómhoz.~Kelemen diák e fölvilágosításra
5161 IX | kezdheté beszédét, midőn hintózörej hallatszott az udvaron,
5162 XIV | el vele.~– Ah, ez alávaló hipokrízis, uram! – kiálta föl Apafi,
5163 XIII | ötszáz aranyat fizetve a híradásért.~Ali basa pedig az összebeszélés
5164 XI | azóta kétszáz arany jutalmat hirdete annak, ki kedvhölgye lakhelyét
5165 XVIII | kebléről. Arcának minden vonása hirdeté fölháborodását. Az eltaszított
5166 X | szedem be az adót, és én hirdetem ki; azért engemet bocsássatok
5167 III | fognak eljőni az általa hirdetett országgyűlésre.~*~Pár nap
5168 XI | csoportozattá omlana.~Minden azt hirdeti, hogy itt vége van a földnek,
5169 VII | mulatságot.~– Azon emberről rossz hírek szárnyalnak. Azt beszélik
5170 IX | nyusztprémét rázva helyre.~– Jó híremet itt hagyom – mondá gúnyosan.~
5171 IX | ki komolyságáról el volt híresztelve, elannyira neki adta magát
5172 XVIII | középső lovagban a fejedelem hírnökét ismerék meg, egy széles
5173 XVIII | a hadnagy, pisztolyát a hírnökre emelve.~– Tegye le a fegyvert
5174 XII | máskor oly óvatos, ekkor oly hirtelenkedő lesz. És ez állapota – pirulva
5175 VII | mind? – kérdé Apafiné.~– Hírükből ismerni fogod őket. Azon
5176 XII | hadakat híttak az országba. A históriaírók csak azt jegyezték föl a
5177 XV | kiknek tettei alkoták a históriát; kiknek ősei, apjai, nagyapjai
5178 V | hogy a szerelemnek is van hite, vallása; de hát hazád?
5179 XI | bizonyítá, hogy az előadás hiteles, Kelemen diák följegyzé
5180 X | mentéje zsebjéből az őt hitelesítő pergament, s azt mutatá
5181 XVII | uram! Szívem uram! Ne adj hitelt Teleki szavának, mert el
5182 XI | hivatalos dolgom, de nem hitem. Küldjétek be a törököt.~
5183 V | akitől azt lehet várni, hogy hitét megváltoztathassa: – akár
5184 I | vadászok közt a csodálkozás és hitetlenség zúgása kezde terjedezni.~–
5185 IV | mikről kényes finnyáskodásból hitették el magokkal az emberek,
5186 VIII | meglepjenek, ne tarts tőle, hogy a hitlenek kezére juss, megfertőztetve
5187 XV | érdekelhet, erővel szabadítá ki hitsorsosaink lelkipásztorait a nápolyi
5188 VII | belől önnéped, hontársaid, hitsorsosid laknak, kiket prédára vetsz
5189 IX | gyaurok fejedelme: te egy hitszegő, álnok, hitetlen ember vagy.
5190 XVIII | elhagyatott, egyedül engem hitt hívének, ki Önben csak e
5191 XII | szüntelen idegen hadakat híttak az országba. A históriaírók
5192 VII | kezde lenni.~– Pedig ebédre híttam őkegyelmét – dörmögé fogai
5193 XVI | mint ha valakit magasabbnak hittek, mint őt – és éppen azt,
5194 II | becsületben tartatik, azt hitték, valami herceg, s oly iszonytató
5195 V | férjemet megtérítettem volna hitünkre, mint hogy hagytam annak,
5196 XIX | nyugodtan, édesen. A kibékült hitvesek.~Egyik karját férje feje
5197 III | nem hagyhatom most el.~– Hívasson kegyelmed orvost, ha felesége
5198 VII | eltűnt a sátorból.~Apafi hívatá rögtön a belépő Cserei által
5199 IX | nagyságod által, s elébbi hivatalába visszahelyeztetett. Megörülék
5200 VII | megerősítjük előbbeni hivatalában, ő ugyanazon vár porkolábja
5201 X | gráciában vagy, és azonfölül hivatalbeli ember. – Tehát eldugá lábait
5202 X | nagyon fönn tudja tartani a hivatali tekintélyt – monda Kelemennek
5203 X | cirkáló hadnagynak.~Ezen hivatallal sok szép foglalatosság volt
5204 X | ismétlé gépien a fanyalgó hivatalnok.~– És ha valahol azt fogják
5205 XI | a hegyeken mászkálni, de hivatalom parancsolja, s annak eleget
5206 XVI | azt tudjuk, hogy Bánfi, ha hívatni fog, meg nem jelenend; ha
5207 XII | tett a trón, melyre erővel hívatott; megdöbbenve veszem észre,
5208 VI | lovára, s fiát maga elé hívatva, egyet a kontyában levő
5209 XVIII | üldöz legkeserűbben.~– Hát híveid elhagytak mind?~– A megbukottnak
5210 VII | látszott rajta honolni.~– Híveink – szólt Apafi szilárd, kemény
5211 VII | magunknak megjegyezni próbált híveinket? Kegyelmed hűsége és okossága
5212 VII | Káldit, több bennszorult híveinkkel együtt odautasítám, hogy
5213 VIII | lövöldöztek sziklafalaira, s azt hivék, hogy majd kiéheztetik:
5214 XI | fölsóhajtva mondá:~– Azt hivém, igazhitű vagy, hogy oly
5215 XVIII | elhagyatott, egyedül engem hitt hívének, ki Önben csak e hatalmat
5216 XIX | imádkozni akarok, s nem hívhatok istent oly szobába, ahol
5217 VIII | bűvészet szavait, menj, hívj elő valakit a sírból, ígérj
5218 XIII | törni-zúzni valót hozott a sors. – Hívjátok Veér Györgyöt – monda tiszttartóinak. –
5219 XI | Péterre, mintha oltalomra hívná ez alkalommal.~– Te bátor
5220 III | semmi, szívem, valahová hívnak, de nem megyek.~Apafiné
5221 XII | azért itt vagyok én, ha nem hívogatnak is!~Bánfi szótlanul tekinte
5222 XIV | fülig pirulva –, hanem azt hivők, hogy jó helyen járunk.~–
5223 XVIII | mindenkitől; kit nem az élvezet hívott, hanem a kétségbeesés üldözött
5224 X(1) | Így hívták akkoriban a házak előtti
5225 VII | alázatosaknak látszani.~– Hívünk, Naláczi István, tekintve
5226 IX | saját fülem hallatára mondá hízelegve Kapinénak, hogy ő most a
5227 VII | némileg bosszantani látszék a hízelgés, de nem érze magában elég
5228 V | csókolózva, s kölcsönös hízelgésekbe törve ki, „hogy megszépültél,
5229 XIX | összevissza csókolá az asszonyt, hízelgően szólva minden csók után:
5230 XI | Anyja, a jó öregasszony, hízelgőleg fogta meg kezét, s igazi
5231 VII | megtérőnek – megvetés a hízelgőnek.~S azzal lehajolt, megcsókolva
5232 VII | elég elhatározottságot a hízelgőt kidobatni a sátorból, tehát
5233 I | kedvencével beszélt, annak hízelkedett, azt magasztalá.~*~Késő
5234 II | környéken, majd göbölyöket hizlaltatott, amit örmény hajcsárok vettek
5235 XII | csak az ő fösvénységük hízzék meg, s ha győzni talál az,
5236 II | már látni nagyurunkat?~– Hja, annak az isten a tudója! –
5237 IX | zsebkendőjét. Így, ni. – Hm. Milyen szép zsebkendője
5238 VIII | melynek nyara is olyan hő, olyan sóvár, olyan szomjú,
5239 V | harcban.~– Meglehet. A harc hódításai azonban letörülték a szerelem
5240 V | azonban letörülték a szerelem hódításait az arcáról; amint láthatod,
5241 XII | győzelmeket, a csatákat, a hódításokat, de elfeledték azt is följegyezni,
5242 XV | lelki hatalmával győzze le? Hódítsátok meg meghódítóitokat! Ti,
5243 IX | csábítások által részemre hódítva, az egy éjjel valami bűbájos
5244 I | itt a kedves, szorgalmas hódok laknak, kiket a természet
5245 VII | várak kapitányai siettek elő hódolataikkal: az ország minden rendei
5246 VII | benneteket elbocsátani. Hódolataitokat illő méltánylattal fogadtuk,
5247 VII | küldöttje, ki helysége nevében hódolatát adta át a fejedelemnek,
5248 VII | fejedelem, hogy üljenek le.~A hódolatok elfogadása után, miközben
5249 XI | vinni, átnyújtá azt annak, hódolatteljes hangon mondva:~– Íme, kegyelmes
5250 VI | fegyverét) öljön meg.~Feriz bég hódolatteljesen hajtá meg fejét, s megcsókolva
5251 XI | halkan megnyílt, s rajta egy hölgyalak lépett ki, kezével arany
5252 XIII | kigyulladt e látványra. Egy fehér hölgyalakot vélt látni a torony ormán,
5253 III | lenyomata látszék. Tán a basa hölgyei lehettek ott, kik fölkeltek
5254 VIII | sóvár, olyan szomjú, mint hölgyeinek szemei.~Örök vágy ég e szemekben.
5255 XIV | tisztelni szokták a nemes hölgyeket!~– Kegyelmed ismét itt van
5256 V | felhordott estebéddel csupán a hölgyekre várva.~Béldiné ezzel vígan,
5257 XVIII | szenvedélyesen rohant a hölgyhöz, és kiálta:~– Nőm! Margit!~
5258 I | kivarrott csótárján gyöngéd hölgykezek hímzései látszanak.~Az amazon,
5259 XI | halavány arcára csüng le, a hölgymenyétprémes kaftánkából előfehérlenek
5260 XI | meglódulva, veszett sebességgel hömpölygött a meredeken alá, egész sziklákat
5261 I | meg-megszaggatott küzdés hörgő hangja. Mi ez? – kérdezék
5262 I | megszűnt ordítani, csak hörgött, lábai begörbültek, orrát
5263 I | küzdött a fenevaddal; az hörögve, röfögve csavargatta vastag
5264 IV | zsinórokkal tartva össze, hófehérségű vállai félig kilátszanak
5265 XI | gőzsebességgel szétszórt hófelhőtől lőn ellepve, s a végső csattanás
5266 XI | az utána jövőkre. – Egy hófuvatag közelít az átelleni hegyről.~
5267 XI | viharok és jéghegyek és hófuvatok között díszlő orangeria!~
5268 XI | szikla mögött megugrik a hógömb, s egy iszonyú szökéssel
5269 XI | minden évben jéghegyek és hógörgetegek által szokott eltemettetni.
5270 XVI | kik magatok sem tudjátok, hogyan lettetek ily nagy urakká,
5271 II | sok férfinál többet ér ő. Hogyne, szegény? Annyi esztendő
5272 XI | elbujdosott kedvesét; – a holdvilág rásüt halavány arcára.~*~
5273 XI | várva, hogy Sange Moarte hollétét számon kérjék tőlük, fölültek
5274 XI | Valami idegen négylábú vad, holmi pettyegetett bőrű állat
5275 XI | tegnap úgy leitta magát, hogy holnapig föl nem ébred. A szoba közepén
5276 XVIII | ami mámort adhat, hogy a holnapra ne maradjon semmi. Bort
5277 VII | megengedé, hogy eltávozzék, holott ő családostul az udvarnál
5278 XIII | fejetlenül vagdalkozott még holta után is jobbra-balra – ijesztő
5279 VIII | angyalt: ha volna egy a holtak közől, ki nevét megcserélné
5280 XVII | verve a bezárt ajtót.~Béldi holthalaványan ült le asztalához, s fogait
5281 XI | küszöbön keresztülfeküdt holtrészegen a leány apja, ki a nagy
5282 VII | e gyermekek felkoncolt holttestein át akarsz országod fővárosába
5283 IX | nálam egyebet a kivégzett holttestnél, melyet aztán a törökök
5284 VI | lováról, sírva borult a holttestre, s összevissza csókolá azt,
5285 III | szokása szerint, praestálják a homágiumot egymásnak, már én beharangoztattam,
5286 XI | átlátszó boltozatot mindig homályosabb tömegek válták fel, a vastagabb
5287 IV | selyemfőkötő, mely csaknem homlokáig lejő, irigyen takarva el
5288 VI | sötéten tekinte föl ellenére, homlokáról patakzott alá a vér a fenyegetően
5289 V | hátratartás, azon büszke homlokemelés.~– Beszédedből azt kezdem
5290 XVIII | Miért van e ránc szép homlokodon, mely sohasem volt itt azelőtt;
5291 XVIII | diadémmal itt; – mint illik homlokodra e korona!~– Hah! – ordíta
5292 X | szabadon tolták előre-hátra a homlokra lenyomott báránybőrsüveget,
5293 IX | büszke kőoroszlányok őrzik; homlokzatára kiülő betűkkel van fölírva
5294 XI | egy Minerva fő nélkül, a homlokzaton csaták alakjai domborművezetben,
5295 I | mulatókastély, oszlopos homlokzattal, piros tetővel, márvány
5296 VIII | Magyarországon vagyunk, a Homolka hegyei közt.~Egyikében az
5297 XI | görgeteg mint vágtat a völgy homorulatán egy kiálló sziklacsúcs felé,
5298 XI | kiáltozó kecskebőrét nyeggetve hóna alatt, melynek egyforma
5299 I | mindig tenyerén hordozott – honának szerelme, véde, dicsősége.~
5300 IX | nem beszélek senkivel. Egy hónap múlva megnyílik az országgyűlés,
5301 XIX | buzogni a vér az eltemetett honfi dísztelen sírjából.~ ~
5302 VI | valahányszor még saját honfiai ellen láttam harcolni, amire
5303 VII | és erély látszott rajta honolni.~– Híveink – szólt Apafi
5304 XVII | vonásain nemes komolyság honolt.~– Apám küldte hozzád sürgetős
5305 XV | hazát kérnek tőletek! A hontalanoknak hazájukat vívjátok vissza!…~
5306 VII | melynek falain belől önnéped, hontársaid, hitsorsosid laknak, kiket
5307 VIII | idáig, s a legközelebbi hóolvadás vagy felhőszakadás után
5308 XI | távolba bámulni.~– Héj! hopp, frátye! – kiálta fel rá
5309 XI | parasztembereknek is van költészete, kik Horatius ars poeticáját sem olvasták. –
5310 XVIII | de ott ugyan már minden hordó szét volt verve, s a bor
5311 XVIII | nem bírva kinyitni, nagy hordókat hoztak elő, s azokat megrakva
5312 XVIII | volt mindenféle nagyságú hordókkal, melyeknek a székelyek nekiesve,
5313 XVIII | míg végképp lerészegedve, hordóstul hanyatt nem esett.~Ott a
5314 VIII | magasnak, hanem azon egymásra hordott hasonszínű sziklák, mik
5315 I | kit a sors mindig tenyerén hordozott – honának szerelme, véde,
5316 VIII | alant. A tündér tenyerén hordta a leányt, a tündérek forróan
5317 IV | rendkívülit, itt össze van hordva. Nagy ezüst hűtőkben mindennemű
5318 I | vágtatott, egyszerre vad horkanással röffen föl előttük két undok
5319 XII | tőrök, miknek hegye a földet horkolá.~Mindegyik dandár saját
5320 VIII | hátulsó lábára ülve, a két horkoló paripát minden cöveknél
5321 VIII | sokszorozva, az ajtók előtt horkoltak az őrök. Egyszerre sikoltva
5322 XVIII | megharagudva valahány kaktuszt és hortenziát kapott az ablakban, azt
5323 I | lehet valamely magyar vagy horvát főúrnak. Némely épület egy
5324 XIX | tanácsban hasztalan volt Horváth Kozma ellenzése a törvénytelen
5325 XVIII | elválasztva, s talán egy fél világ hőse, ki nevével betöltendé a
5326 XVIII | kapta föl erre poharát, s hőségtől reszkető ajkakkal kiálta:~–
5327 XVIII | énekelni, miket a keleti hőségű fantázia rögtönözve ád az
5328 I | most érkeztek a vadászat hőseinek nyomába, kitörő éljenzéssel
5329 I | éljenzéssel fogadák a nap hőseit, a daliát, az amazont és
5330 XIII | elfeledett, s most, hogy hősi veszélyéről értesült, megdöbbenni
5331 X | Tehát most is éppen egy hőskölteményen legelteti szemeit, melyben
5332 I | mosolyától nyílnak meg, egy hősnő áll előttetek, kinél kar,
5333 XV | újra! Mi adtuk nektek a hősöket, ti adtátok nekünk az árulókat!…~
5334 XIII | kiket nőik elszántsága hősökké avatott, fölmentek a sáncokra:
5335 XV | szinte egyike volt azon hősöknek, kiknek nevében szidalmaztad
5336 VII | látszottak vizsgálni, egyen-egyen hosszabb ideig megakadva.~Az ölelkezésnek
5337 V | övvel átszorítva, kissé hosszabban nyúlt alá a szokottan viselt
5338 VI | rendszeres eljárása által oly hosszadalmassá tevé a hozzákészülést, hogy
5339 VI | Wenzingerrel és a fejedelemmel hosszas ideig tanakodtak a hadjárat
5340 XII | haragosan lépdelte végig a terem hosszát.~Ha ily tréfákért a férj
5341 I | páncélkemény bőr, lábai hosszúak voltak és izmosak, nagy
5342 V | fátyoltestükkel; ott látszik Hosszúfalu, messze elnyúlt utcájával,
5343 I | ábrándos metszésű ajkak, a hosszúkás szelíd kék szemek s a tiszta,
5344 IX | iratba, amint meglátta annak hosszúságát, félretevé. – Eh! Röviden
5345 XII | már a divatba jött ölnyi hosszúságú háromélű tőrök, miknek hegye
5346 XI | sem áradt meg a belezuhant hótömegtől. Elnyelte azt a véghetlen
5347 V | tündökölve a korán leesett hótul; a köddel fátyolozott völgyben
5348 XI | bércek gyémántos ormokkal, hóval borított fehér mezők, mik
5349 II | nyaláb friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy sajtárban hozza
5350 VI | jószántából került, midőn hírül hozák neki, hogy a segédsereg
5351 VII | mérföldnél); pro secundo: hozassék afelől törvény, hogy akinek
5352 XII | egymást seregeiknek Erdélybe hozatalától, s egymás által visszatartva,
5353 XIX | börtönéből az országgyűlés elé hozatja, az hamar elszökhetik az
5354 XII | saját tárházaim kifogynak, hozatni kell gabonát készpénzért
5355 VII | Bethlenekkel és Báthoriakkal hozatván kapcsolatba, fölvitetett
5356 I | annak készülését –, dühbe hoznád azáltal, elvégzi ő azt maga
5357 XV | nélkül is; most még csak arra hoznak törvényt, hogy az inasoknak
5358 I | ezt a vadat, most el fogom hozni. Valóságos utóda az aper
5359 XIII | fogadom, hogy fülénél fogva hozom el Csáky László uramat,
5360 XVIII | mentek, hacsak petárdát nem hoztatok a zeke alatt.~– Nem-e? Mondd
5361 III | Kisselyk alá, senkit sem hozván magával.~– No, szépen vagyunk –
5362 XVIII | leányt, délcegen kiálta:~– Hozz bort nekem. Ma örülni akarok,
5363 I | magáról a férfit, még egyszer hozzácsapott agyarával, és e csapás halálos
5364 II | szeretnének tőle félni. A hozzáértő legények hosszú füzéreket
5365 IX | Bánfi vállvonítva. – Hát hozzáférhetek én a fejedelemhez kegyelmetek
5366 X | ellátva, úgyhogy háromszor is hozzáfogott; háromszor kifáradt bele,
5367 VIII | megvíhatlanok voltak.~Körös-körül hozzájárulhatlan meredek, hová ha egyszer
5368 XVIII | Gregyina Drakuluj-i tündértanya hozzájárulhatlanul összeomlott.~Csáky szerencséjére
5369 X | nézte őket, míg közel érve hozzájuk, nagy rémületére tapasztalá,
5370 X | elszökteté, s még nem tudott hozzájutni cirkáló hadnagy létére,
5371 I | hátravágva, a nőstény is hozzákészül az ugráshoz, de ünői visszaijednek,
5372 VI | oly hosszadalmassá tevé a hozzákészülést, hogy mikor már éppen meg
5373 VII | azután a te dolgod. Holnap hozzákezdetek Kolozsvár ostromához, s
5374 II | védelmezni, utóbb maga is hozzászokik ahhoz, hogy magát egészen
5375 XVIII | nem illeté kegyelmeteket. Hozzátok egészen ellenkező szóm van
5376 II | nagyasszonyomék itt levő jószágait is hozzávette bérbe. Mennyi processzusa
5377 VII | révén a hét vezérek egyike, Hubáig, s itten meg nem állapodva,
5378 XV | fogott, mi fogjuk-e azt hüvelyben hagyni, kik leginkább tartozunk
5379 XV | kardja sem rozsdásodott meg hüvelyében. Sőt maguk a legkatolikusabb
5380 I | oldaláról széles elefántcsont hüvelyű görbe kard lóg alá, s tenyérnyi
5381 IX | fejedelem mellé, ő ugyan mindig húgának szokta a fejedelemnőt nevezni.
5382 II | ajánlatodat, mintha Bánfiné húgom tízezer aranyos nyakkötőjével
5383 XII | sohasem láttam, hogy ennyi hűhót csináltak volna privátus
5384 VI | megfosztott s eléktelenült hullák között senki sem bírt arra
5385 XI | azzal ismét visszacsaptak hullámai, néhány pillanatra középett
5386 XI | szétcsapott kétfelől, iszonyú hullámával egész odáig feltorlódva,
5387 IV | érzékien hajlongott, keble hullámokat hányt a lenge patyolat alatt.~
5388 I | karcsú alakjának izmai hullámzanak mozdulatai közben.~A nőstényszarvas
5389 VIII | bugyogó kristályát, örök hullámzásban tartva a tavacskát, mintha
5390 XI | karcsú termetének mozgása oly hullámzatos, oly varázsló, oly lélekpusztító.~
5391 VIII | hátrafeszíti; minden tagja hullámzik, mint a kígyóé, s szemeiben
5392 VI | szügyébe szórva; hosszú hullámzó farka csaknem a földig ért.~
5393 VIII | tagjai oly simulók, oly hullámzók, mint azé, karcsú dereka
5394 XI | csöndes volt a lég, háborogva hullámzott; tán a tenger dagályát érzé.~
5395 VIII | visszaeső vízcseppek titkos hullása.~Künn egyszerre ismert kürtrivallás
5396 XIII | szakálla ezüst páncéljára hullt le. Amint lőtávolságnyira
5397 VIII | vízsugár, gyöngycseppekben hullva vissza. E szökőkút vizét
5398 VI | látok közeledni.~A fejedelem humorisztikus flegmával fordította a hírnök
5399 XIII | Bánfi, s azzal az iszonyú humorral, mely némely harcosnak a
5400 IX | betűk. És egyáltalában nem hun írásjegyek. Sohasem láttam
5401 VII | légy fejedelem! Pártfogás a hűnek – bocsánat a megtérőnek –
5402 XIII | Sötérnek nem maradt ideje többé Hunyadra visszavonulhatni.~– Az ördögbe! –
5403 X | mosolygott magában, s szemeivel hunyorgatott, s fejével önelégülten biccente
5404 XVII | becsületét, a világ rég a sárban hurcolja azt hahotázva, s e gúnyhahotának
5405 III | mielőtt téged rabságra hurcolnának, hogy ismét elveszítselek!~–
5406 XVIII | paripa kötőfékét, hanem hurcoltatta magát a földön általa, míg
5407 VIII | sötét fája alatt vagy a hurik kertjeiben; ha alszol tüzes
5408 XII | Mintha valaki egy hárfa húrjain karddal vágna végig.~A nő
5409 XII | akaratlanul visszarántson azon hurkokba, mikből egyszer kivontuk
5410 I | csomózata mindig összébb hurkolódik, a kopók már nyomon vannak,
5411 II | kenyerére, melyre férje iránti hűség miatt szorult.~– Hogy érti
5412 VII | fogadtuk, s reméljük, hogy a hűségben mindvégig állhatatosak lenni
5413 VII | próbált híveinket? Kegyelmed hűsége és okossága ismeretes előttünk,
5414 II | visszafizessem neked hozzám való hűségedet. Isten engem! Ha egy országom
5415 XIII | előmutatója, Zülfikár, az én hűséges hadikémem. Bocsássák őt
5416 X | mellé adott tatár kísérő hűségesen lovagolt oldala mellett.~
5417 VII | nem tehetek-e semmit? Azon hűségükért, hogy első perc óta oldalam
5418 XIII | dühösen beleharapott annak húsos mellébe, s a megharapott
5419 V | mázsa kenyeret, ugyanannyi húst, kétannyi szénát és zabot,
5420 XIII | méltóságos uram, a török húszannyi erővel van, mint mi együttvéve:
5421 XV | franciák magok állítják, a huszáröltönyt ő ismerteté meg velök, s
5422 XIII | parasztok kaszáinak, másfelől a huszárok csákányainak. Ez utóbbi
5423 XIII | elverve Bánfi mellől a védő huszárokat, midőn ez látta, hogy emberei
5424 XIII | utasításához képest a kastélybeli huszárokkal kivonulván eléjök, velök
5425 XIII | elszáguldott. Kísérői tízével, húszával nyomakodtak utána.~– Mi
5426 IV | gyönge kis teremtés, alig húszéves, s tizenhatodik évétől kezdve
5427 VIII | osztrák seregek ellenében, húszévi béke lőn kötve a porta,
5428 I | amazon.~A lovag alig lehet huszonkét éves, a hölgy még fiatalabb.
5429 XVIII | az üveget, mely rosszul hűtött kristályok természete szerint
5430 IV | össze van hordva. Nagy ezüst hűtőkben mindennemű hazai és külföldi
5431 VI | levén ahhoz szokva, hogy huzamos ideig hallgasson ily bölcs
5432 XIX | remegve hajtja meg magát.~– Húzasd föl a vonóhidat – parancsolá
5433 IX | megérdemlené, hogy karóba húzassam. Parancsot fogok kiadni,
5434 XI | tartasz, amit csak két ember húzhat ki a tokjából? No, add ide.~
5435 III | lesznek azok szegények? Hol húzhatják meg magokat? Utóbb eszébe
5436 X | belemosolygott volna, elkezdé fölfelé húzni. Ez persze nem kis munka
5437 I | A kopasz férfi közelebb húzódik mellette lovagló társához,
5438 XIX | ártatlan vérét!~Apafi félve húzódott félre neje elől.~– Mit akarsz
5439 IV | zene, a cigányok csárdást húztak, az urak összeütötték poharaikat,
5440 I | pecéreket egyszerre jobbra-balra húzták a csaholó, ficánkodó kopók,
5441 XI | kapaszkodva a kardba, egy darabig húzták-vonták egymást annál fogva. Végre
5442 XV | édesanyátokat, s korlátokat húztok Erdély és ő közötte, felelek
5443 IV | Folytassuk a dolgot. Ti odafenn húzzátok rá az elébbi nótát.~S újra
5444 XI | fogá Kelemen az egyik mézes ibriket, s mézzel végigkenve a kard
5445 XI | jól, átkozott lidérc, ne idd meg tőlünk az esőt és harmatot.
5446 I | karjai, termete, melynek idegei minden mozdulatnál keresztüllátszanak
5447 IX | Magyarország számára, melynek fiait idegeneknek nevezik Erdélyben, de melynek
5448 XI | sáraranyat, a kérdezősködő idegenre bámészkodva vadállat módjára;
5449 XI | szenvedélyesen.~– Kicsoda az? – kérdé idegenül a hadnagy.~– Oh, a tündér –
5450 VIII | nyaka körül fátyolát, s ideges izgatottsággal inte a rabnőknek,
5451 XII | Minden hang, minden dobbanás idegrázólag hatott reá, midőn az ismert
5452 IV | Bánfi Dénesné, egy finom, idegzetes, gyönge kis teremtés, alig
5453 VII | tartozom népemnek; inkább idehagyom bástyáikat, mint hogy tűzzel,
5454 XI | felelt rá.~– Hallod-e, most idehallgass, és felelj arra, amit kérdek,
5455 XVI | még két hetet száműzetésem idejéhez.~E szavakkal sebesen eltávozott
5456 XIII | értesítendő a veszélyről, hogy idejekorán menekülhessenek a havasok
5457 XII | szokatlant látszol mondani.~– Már idejöttöm megdöbbenthetett. Gondolhatod,
5458 XVIII | csendesen fogja ütni a perceket, idelenn minden hallgatni fog, odafenn
5459 XVIII | hadnagyokhoz fordult.~– Az idézés nem illeté kegyelmeteket.
5460 XVIII | parancsból történnék, elébb pert, idézést vagy legalább ítéletet kellene
5461 VIII | elmondá a boszorkányos idézetet a sír fölött.~– Te kósza
5462 IX | haragját nem akarod fejedre idézni, hogy parancsold haza ama
5463 VI | legnagyobb rendetlenséget idézte elő a hadseregben kétségbeejtő
5464 IX | magyarországi emberek mind idióták.~– Kérem észrevétetni –
5465 XII | nagyobbat. – Most ez arany időket, vannak, kik szeretnék megrövidíteni.
5466 III | e pillanatnyi elszédülés időkörét, erőt vett magán, s elhagyva
5467 VI | vezér. – Úgyis alig van időm a sereget mindenfelé elhelyezni.~–
5468 I | bársonyát, melynek gömbölyű idomain keresztül látszanak olykor
5469 I | cserje között, s abba nagy idomtalanul végighevert, amint roppant
5470 V | végzi a maga dolgát. – Ily idős koromban, mint ő, én már
5471 I | épület egy századdal látszott idősebbnek a másiknál. A legódonabb
5472 VI | vissza, s mi itt csak az időt vesztegettük nagyhiába.
5473 XVII | mindig ellensége volt, azon időtől kezdve, midőn Bethlen Gábornál
5474 VI | hogy itt nekünk nincs mit időznünk tovább. A benn levő ellenséget
5475 XVIII | összekapcsolva; valahányszor itt időztél nálam, e kanóc vége mindig
5476 VII | hogy seregeit e helyben időztetni kényszerítse. Ami a fejedelemségbeni
5477 IX | Kénytelen volt tekintetét az ifiúra vetni.~Szép magas, sugár
5478 VI | lova magával ragadta.~Az ifjonc eközben oly közel ért már
5479 IX | fogai mind épek, akár egy ifjúé.~Apafi egyet az aranyak
5480 I | suttogva a mellette ülő ifjúhoz –, mintha attól félnék,
5481 VI | bégre.~A fiatal levente arca ifjúi hévtől lángolt, a fejedelemé
5482 XV | eszes fiatalembert, ki ifjúkorában Európa minden műveltebb
5483 V | emlékezék, mint egyikéről ifjúkori barátnéinak, kit viszontláthatni
5484 XV | hölgy, örülni tud az új ifjúkornak.~Azon halmot, melyen Erdély
5485 IV | hímzett patyolat felett igazgyöngy zsinórokkal tartva össze,
5486 V | volt nekem Kelet legszebb igazgyöngyeinek látásánál, miket férjem
5487 II | karbunkulusos csatjait, igazgyöngyét, briliánt fülönfüggőit,
5488 XI | fölsóhajtva mondá:~– Azt hivém, igazhitű vagy, hogy oly buzgón kérdezősködtél
5489 IX | városokat, melyeknek neveit igazhívő nyelve nem képes kimondani,
5490 X | világoszöldet, melyet az igazhívők csak templomaik boltozatán
5491 III | váltságdíjam hátralevő részét.~– Igazítsa meg magát kegyelmed. A murza
5492 XI | amelyen kijöttünk.~Azzal útba igazíttatva magukat, a kalandorok szerencsésen
5493 XI | adni?~A megszólított azzal igazolá e kérdést, hogy nem felelt
5494 V | természetét gyaníttatva, mit igazolni látszanak rövid, kemény
5495 XII | borzolgatá:~– Meglehet, hogy igazsága van kegyelmednek, nagytiszteletű
5496 XVIII | ügyemet.~– Meglehet, hogy igazságod van, uram, de azért aligha
5497 XII | mulatságosnak.~– Tehát már világos igazságommal sincsen ahova forduljak?~
5498 XVIII | nincs mitől tartanom. Én igazságosnak érzem ügyemet.~– Meglehet,
5499 IV | pecsenyét és süteményt, csak igazságot nem, miért jött.~Benn az
5500 XIV | kegyelmedet megőrizni egy igazságtalan tettől – s nekem jogom van
5501 VIII | szempillái lecsukásával igenlé e kérdést.~– Elfogták az
5502 IX | egymást. A francia segítséget ígér a magyaroknak, a magyarok
5503 XVII | s nem adta oda.~– Uram! Ígérd meg azt, hogy Bánfit nem
5504 XVII | Biztosítlak, én szavamra mondom – ígéré a tanácsúr, magában mosolyogva
5505 V | más országokból, mint az ígéret földére, úgy tódulnak át
5506 XVIII | zajtól, legnyugalmasabbnak ígérkezett. A házigazda kitüntető kedveskedésből
5507 VIII | bizonyos vagyok, hogy felét az ígért díjnak előre föl merném
5508 VIII | suttogá alig hallhatóan. – Azt ígérte, hogy egy óra múlva eljön.
5509 IX | tizenhatezer arany váltságot ígértek, a leányt pedig nem adtam
5510 XIII | sor. – A fejedelem mindent ígérve a kegyvesztett Csáky Lászlónak,
5511 XII | Ezt a két félreérthetlen igét – szólt Bánfi, apróra rágva
5512 XI | bevette, ezt kiáltozva: igyál, lakjál jól, átkozott lidérc,
5513 VI | alig bírva beszélni a nagy igyekezet miatt.~– Nagyságos uram!
5514 I | Mindenfelé erdők, évezredes ihar- és egerfák, és az erdők
5515 I | girlandjaikkal a sötétkomoly iharfákról, mintha valamely hamadriád
5516 XVIII | inni jól, s amit meg nem ihattak, kidönték.~A tömeg itt megrészegülve,
5517 IX | jószágomat eladtam neki, s ihon van, most nincs egyebem,
5518 III | III. Kényszerített fejedelem~
5519 XVII | vezetett, s anélkül, hogy ijedelmén kívül egyébre hallgatna,
5520 VIII | hogy távozzanak el. Azok ijedelmes gyorsasággal futottak szét
5521 I | kinyílt szemei mutatják az ijedelmet, mely ösztönében támadt.
5522 I | percben örömujjongásra vált ijedelmük, a paripa átszökellt az
5523 VI | Állítsa egy tömegbe, hadd ijedjen agyon csupa látására az
5524 X | ki rendkívül meg látszott ijedni, amint meglátta, hogy kinyílik
5525 XVII | elveszté lélekjelenlétét, az ijedség nem engedé őt gondolkozni.
5526 XIII | fekete arcon meglátszott az ijedtség és düh elsápadása. Iszonyú
5527 VI | Ebéd derekán jön be nagy ijedtséges arccal Uzdi János uram,
|