1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
5528 XII | engedi jőni, hogy többet ne ijesztgessék vele.~– Hát csak isten hírével.~–
5529 XI | kiabált az állatokra, s ijesztgető kézmozdulatokkal iparkodott
5530 VIII | a paripát a futásban, s ijesztgetve szökdeléseivel, kényszeríté
5531 XIII | holta után is jobbra-balra – ijesztő tüneményül saját népeinek.~
5532 XI | mint amannak az ökle.~Az ikonosztáz mögött állt a pópa és a
5533 VIII | rántva a béget.~– La illah, il allah! Nem hallod a dzsinek
5534 VIII | magával rántva a béget.~– La illah, il allah! Nem hallod a
5535 VIII | bűbájos, szerelemnövelő illattól van átfűlve. Semmi hang
5536 IX | nem jelentem meg ön előtt illedelmes öltözetben, s íme, a siker
5537 IV | hogy az nyakban szépen, illedelmesen eltörött, s akkor meghajtá
5538 VII | ez alakhoz.~Apafi feledve illemet és méltóságot, amint feleségét
5539 IX | teremet.~– Kegyelmed kissé illendőbb hangon szólhatna a fejedelemhez –
5540 VII | örült.~A körüllevő urak illendőnek tarták a fejedelemnek gratulálni
5541 XI | töréseivel egymásba látszik illeni, több öles nyílásán keresztül
5542 XVIII | fordult.~– Az idézés nem illeté kegyelmeteket. Hozzátok
5543 I | hazám! – rebegé keservesen Ilona, könnyes szemeit az égre
5544 I | tudom, mit érzek – szólt Ilonka suttogva a mellette ülő
5545 I | ijedten kiáltá el magát: „Ilonkám!”, azután mosolyogva nyújtá
5546 XIII | szerződött ezer aranyat, ilyenformán szolgálva egyúttal magyarnak
5547 XI | Mi nem láttunk semmi ilyes csodát, uram, hacsak talán
5548 IX | művészi kezeket, melyek ilyesmivel foglalkoznak?~– Sőt igen.
5549 V | gyermeke, hogy tud-e magyarul? Ilyet csak kérdezhetni is?~– Annál
5550 VIII | érte, kikacag; ha megölöd, imád.~Tojásdad arca olyan halovány.
5551 XVIII | öröklé. Aki emelkedik, azt imádom, aki süllyed, azt gyűlölöm.
5552 VIII | szedte öltönyét, valami imádság kezdetét tördelve fennhangon,
5553 XV | annyi megbukott álisten imádtatta magát, roppant templomot
5554 VIII | sebesen fönnhangon a Naáma imáját, s takard el füleidet, hogy
5555 VIII | lesz törve, mert ellenkező imát talál mondani a mienkkel.
5556 VII | majd kiszúrja szemét az impertinens poétának.~Mindamellett maradhatlan
5557 IX | miatt kénytelen aztán a férj imposztúrákra vetemedni, hogy minden úton-módon
5558 XV | hoznak törvényt, hogy az inasoknak hány tál ételt kell adni,
5559 X | nem vetettem le, hanem az inasom ellopta, mikor aludtam,
5560 VI | sarkantyúba kapta paripáját; az inaszakadt mén felrúgta magát hátulsó
5561 XII | koronáción, voltam installáción, inauguráción, triumfális ováción, de
5562 IV | hátravetve fejét.~– De inaugurálták már azt – szólt Haller.~–
5563 III | Bizony vigyázzon kegyelmed – incselkedék István –, mert a menyecske
5564 IV | sarkantyús, vasas katonák incselkednek a szolgálattevő szász menyecskékkel;
5565 IV | sem tudja; nádmézbe főtt ind gyümölcsök, kakastaréjból
5566 I | télizöld repkény oly vastag indákat hajtanak, mint a szőlő venyigéje,
5567 XV | határozott ellensége az indítandó harcnak; ők egymásnak is
5568 XVI | alattomos összeesküvést indítványozni? Titokban kötni ellene,
5569 VI | Messze vannak még? – kérdé indolens képpen Wenzingertől.~– Alig
5570 XIX | hozzá, s megragadva őt, indulatában sikoltozó hangon kiálta
5571 XII | bármennyire tudtak is azok rögtön indulataikat hazudtoló arcokat ölteni
5572 XIV | egyszerre urává téve magát indulatainak, nyugodtan viszonza:~– Az
5573 XVIII | is haragudott, e kettős indulatban fölnyitá a székelyek előtt
5574 X | ha valakit megbántott, ez indulatból nem állhatá, hogy Kelemen
5575 II | eszmét.~– Te ember! – kiálta indulatheves hangon, megragadva a szolga
5576 VIII | akarná tulajdon arcáról saját indulatjait; ajka reszket, mosolyg,
5577 XVIII | arckifejezését, melyen az elébbi indulatokból csak egy gunyoros keserűség
5578 XII | mint elfeledj – szólt a nő indulatos kitöréssel, melyet aztán
5579 XVII | szavát hallá, mely mindig indulatosabban, néha kitörőleg hangzott
5580 II | Mihály! Férjem! – sikoltá az indulattól reszkető nő, s magánkívül
5581 XII | arc maga is szüntelen ez indulatváltozások befolyása alatt látszott
5582 I | fényes homlok, mely az indulatváltozatok alatt keresztül-kasul van
5583 I | vagy, Dávid. Most tehát indulj meg a vadászokkal és pecérekkel
5584 XIII | hogy a legnagyobb csendben induljanak Marisel felé. Az ott maradott
5585 I | föltette tollas fövegét, s indulni készült a többiekkel.~A
5586 X | azután rögtön útra kell indulnia.~Kelemen diák tehát megfogá
5587 XIII | sor, minden bokor ~Lassú indulóval zeng.~Ne késsél hát, talpadra
5588 XI | Most már ám lássad, merre indulsz, mert nekem egy kis félreugrást
5589 XIII | bízva.~Ezek csak estefelé indultak meg, rövidebb útjok levén
5590 XIV | tenyerét –, mi már eléggé informálva vagyunk.~– Majd csak magam
5591 I | színe fölött, mely hajlik, ingadoz, de le nem szakad a léptek
5592 XVIII | hajthatatlan bíró, már szinte ingadozni kezdett. A nemes kebelben
5593 XVIII | szorongást kezde érezni. Lelke ingadozott, s kezde rémeket látni,
5594 VIII | virágokat, mik a víz fölött inganak.~E folyam a Rima vize.~Messze,
5595 VIII | szabadon berontó szél elkezdé ingatni a függönyöket s lobogtatni
5596 XI | szerette! Tizenhat hímzett inge volt festett ládájában,
5597 XI | öltözetük, ráncos patyolat ingeik, széles csíkos katrincáik,
5598 VIII | emelkednek elő. Az ember ingerelve érzi magát ez újabb óriásokra
5599 IX | ily elvetemedett kacajra ingerlé; s félig kinyitá ajtaját;
5600 XVI | hadat gyűjt, s a törököt ingerli harcra az ország ellen,
5601 IX | iszonyodni. E nyugtalan, harcra ingerlő, sötétképű emberek nem az
5602 XVI | megzavarodtak, még Apafi is mámoros ingerültsége dacára annyira megdöbbent
5603 IV | gombkötőmunka-övvel átkötve, fehér inggalléra szélesen kihajtva sötétkék
5604 I | üldözőit magával a lápos ingovány közé. A dalia legközelebb
5605 I | magát a sűrű náddal benőtt ingoványba, s úszott benne odább, a
5606 II | szekerekről az ereszek alá. Innen-onnan a szomszédból átjönnek a
5607 I | Jézus segíts! – kiáltának az innenállók elszörnyedve, de a következő
5608 IX | várát. Az egyiknek jutott az innenső fele a várnak, a másiknak
5609 XIII | szép nesztelen átkelt az innensőre.~Egypár a leküzdött beduinok
5610 XIV | koccantania, ki kellett azt innia az utolsó cseppig, a körömpróbáig,
5611 XVIII | mennyországba. – Ez nem innivaló, gondolja magában, s fölüti
5612 X | seregei számára az enni- és innivalókat, én szedem be az adót, és
5613 XVIII | Nem tudom, mit adtál innom – hebegé Bánfi –, nem bírom
5614 XII | 1617-ben a háború okozta ínség következtében egész Erdélyországban
5615 XII | segítsek sorsotokon, ha ínségben látlak. A kasznárok teljesítsék
5616 XII | voltam koronáción, voltam installáción, inauguráción, triumfális
5617 X | tekintélyét.~– Engedelmet instálok – hebegé megzavarodva, s
5618 VII | porkoláb, azon alázatos instanciával, hogy miután a fogarasi
5619 VII | egyenként tisztelkedők, instánsok és hódolók.~A fejedelem
5620 XI | orangeria!~Sange Moarte némán inté kísérőit maga után, egész
5621 X | az útra – mondá Csáky.~– „Integer vitae, scelerisque purus,
5622 XII | ablakokból kendőkkel, kalpagokkal integetett felé a vendégsereg; és Bánfi
5623 VI | elé, s mikor én kardommal inteni fogok, boruljon le a lova
5624 XVI | kegyelmeteken. Igyatok most. Inter pocula non sunt seria tractanda. (
5625 VII | Márton azt vélve, hogy az intés őt illeti, még előbbre lépett. –
5626 XVII | készen állani, hogy az első intésre minden oldalról Erdélyre
5627 XVII | ügyet meg fogjuk előzni, az intést köszönöm.~Ezzel Feriz bég
5628 VI | a basa, kivont kardjával intett, hogy fújják meg a trombitákat,
5629 XI | s e következő kérdéseket intézi hozzá:~– Vannak-e közöttetek
5630 VI | maradjon az kegyelmed, és intézkedjék, ahogy tetszik, csupán engem
5631 IX | a főurak oly önkényűleg intézkednek az országban, mintha senki
5632 VII | vonhatná kegyelmed fejére, úgy intézkedtünk Kolozsvár kézrekerítése
5633 IX | mulatságos egyéniséghez intéznének kacagástól torzított megszólításokat.~–
5634 X | kegyelmed a kikérdezettekhez intézni: „Nem látott-e valaki idegen
5635 VII | előbbre lépett. – Kegyelmedhez intéztük szavunkat, Cserei uram –
5636 XIII | A támadás eszesen volt intézve; minden utcáról egyszerre
5637 I | úgy, mint most) és udvari intrigue-ekről, összevissza; de a sok víg
5638 XV | közbejöhet egy kis versailles-i intrika, s mi egyedül maradunk a
5639 IX | fölírva e mondat:~„FATA VIAM INVENIUNT.”~A vár elején faragott
5640 XIV | a legbarátságosabb módon invitáltam vendégségre.~– Protestálok!
5641 IV | van parancsolva az emberek ínyeit csiklandani. Amit Lucullustól
5642 VII | odautasítám, hogy a várőrséget iparkodjanak számunkra megnyerni. Ma
5643 XII | ketten vigyázni fogunk rá. Én iparkodom föltartóztatni a csapást,
5644 XII | Apafiné, magasztos tekintettel iparkodva átönteni saját erős lelkét
5645 III | kegyelmed fennhangon, hogy mit ír.~Apafi reszketve írt és
5646 I | kapva, eltűnt nősténye után iramodik.~A hajtás hangjai mindig
5647 XI | iszonyúbbra nőve, s vad iramodtában megrázva a hegyet, melynek
5648 XVIII | legnagyobb tiszteletet tanúsítva iránta.~– Megengedheti kegyelmed –
5649 VII | Mivel hálálhassam meg irántami fáradságaidat? – kérdé Apafi
5650 IX | iparkodott nyájasnak látszani irántuk.~Eközben belépett egy udvaronc,
5651 XII | fogyott-e annak szerelme irántunk, aki életünknek mindene,
5652 XVIII | oly szerencsésen választá irányát, hogy mire kihajnalodott,
5653 I | nem törhetve az egyenes irányba. A szarvas végre belevágta
5654 VIII | fenyőerdők között, s más irányban ismét előtűnik, arra mutatva,
5655 VIII | alakot látunk ellenkező irányból ugyanazon pont felé sietni:
5656 XII | tőle:~– Kevésbé tudom-e ezt irányodban tanúsítani, mint egyébkor?~–
5657 XIII | oldalról nyilak és puskák irányoztattak a magyarság felé. Vízaknainé
5658 I | hosszú fegyverét a vadnak irányozva, azon percben lőtt rá, midőn
5659 I | fogva, hegyével aláfelé irányzá, s lova kantárát rövidre
5660 IX | ártatlanságom, de sem pénzemet, sem írásaimat nem tudtam visszakapni többé.
5661 IX | És egyáltalában nem hun írásjegyek. Sohasem láttam hasonló
5662 XVII | Béldi lelkébe. Kezét az írásra téve, komoly arccal fordult
5663 XV | tétesse archívumába; – s írassa alájuk: „Ez volt Benfalva
5664 IX | Apafi, s beletekintve az iratba, amint meglátta annak hosszúságát,
5665 XVIII | rajtad?~– Átkom fejükre. Irgalmaztam nekik, s én vesztem el.~–
5666 III | kegyelmes basa, s aki énnekem irgalomból elengedé váltságdíjam hátralevő
5667 XV | könnyeikben. Oh, de nem irgalomkenyér és nem asszonykönny az,
5668 IV | csaknem homlokáig lejő, irigyen takarva el a szép nő szőke
5669 XVI | Teleki inte Székelynek, hogy íróeszközöket és pergament hozzon, s azokat
5670 XIII | annak pergamen táblájára írogatott verseket, mikre dalt szerkesztve,
5671 VII | egypár arannyal majd lerázom íróját a nyakamról.~– Korbácsot
5672 XVII | jobb is lesz, ha levélben írom meg. S azzal írószereket
5673 IX | mindenemből, elvették pénzemet, irományaimat, meghurcoltak gyalog Fehérvárig;
5674 X | tekercs pergament, egy szál írónádat s egy srófonjáró fakalamárist
5675 XVII | levélben írom meg. S azzal írószereket kérve, leült, és írt Bánfinak.
5676 XVII | asztalra.~Béldi szótlanul vevé írótollát, s nevét kemény vonásokkal
5677 XVII | nem adta.~A Bánfi ellen írott liga volt az, a fejedelem
5678 XVII | azt elküldeni.~– Bánfinak írsz, öcsém? – szólt ez, meglátva
5679 VIII | bokor nem nőhetett sehol; az irtatlan fák alatt csak a fakó haraszt
5680 II | elparlagolt földeket, erdőket irtatott ki, hogy helyökbe gabonát
5681 I | fák, miket ember soha nem irtott, ezredek óta halomra düledezve,
5682 VIII | karjai közt. Mashallah! Ez irtózatos!~– Ne félj – dörmögé Korzár. –
5683 XI | határozatának, hogy a parasztok irtsák ki a verebeket, kicsúfolván
5684 XVII | amely levelet haragunkban írunk, sohase küldjük el aznap,
5685 XII | sorban voltak fölállítva az iskolás gyermekek ünnepi öltözeteikben,
5686 XVII | kegyelmed, vagy tán meg sem ismer? – szólt Béldi Pál elé lépve
5687 XIV | mindnyájan Bánfi Dénesre ismerének, s megdöbbenve szakíták
5688 IX | minő az övé volt, terjedt ismeretei, státusférfiúi ügyessége
5689 IX | hang, mely mindenki előtt ismeretesnek látszott lenni, kérdezé: „
5690 I | fel a föld, oly buják, oly ismeretlenek, minden fű, rekettye óriásira
5691 V | átesve, hamar készen volt az ismeretséggel; leültette egy zsámolyra
5692 XIV | emlegetniök; ha már vadaimat ismerik, ismerjék meg háziállataimat
5693 XIV | ha már vadaimat ismerik, ismerjék meg háziállataimat is. Én
5694 XI | uram – felele a bíró –, nem ismerjük azt az eledelt.~– Meg se
5695 V | gyermekek is hamar meg fognak ismerkedni egymással. Mert ti a mi
5696 XIII | esetben, ha Bánfi rá nem ismerne, üssék főbe.~Bánfi azonban
5697 XVIII | legalább ítéletet kellene ismernem. Ha pedig magánybosszú,
5698 IX | monsieur Reverend-ra.~– S én ne ismerném azon művészi kezeket, melyek
5699 XVII | meg, egyikét legszívesebb ismerőinek, ki amint meglátta Béldit,
5700 XVII | rátekinte, s úgy látszott, hogy ismerősöknek találja vonásait, de nevét
5701 XVII | nevetéssel monda:~– Nem ismersz többé Feriz bégre, apám?
5702 V | örömsikoltva fogadta:~– Katalin! Ismersz-e még?~A hölgy szinte ráismert
5703 XV | leleplezte arcát, Béldi alig ismerte meg benne leányát, Zsófiát,
5704 XV | ujjakkal mutogat egy-egy ismertebb alakra, néha ököllel is,
5705 XIII | kiáltott helyette,2 s még ismertebbé tette magát a magyarok előtt.~
5706 II | a hárman Bandi hangjára ismertek.~– Ah te vagy az? Siess,
5707 XV | állítják, a huszáröltönyt ő ismerteté meg velök, s a rajta megtetszett
5708 XIV | Majd meg fogom kegyelmedet ismertetni vele.~– Az igaz, lesz időnk
5709 XII | vagyunk is benne, de nem ismerünk magunknál nagyobbat. – Most
5710 XVIII | az ablak előtt is kezde ismétlődni, s úgy tetszék, mintha abba
5711 XI | oláh szót. – Ungye méra ista via?~Az oláh hallani sem
5712 IX | De háborgós ember volt az istenadta. Jó, hogy te nem ütöttél
5713 XII | szólt Bánfi – ez is új istencsapása, s még háborúra vágyunk.
5714 I | ember közel, e hely még az istené!~Akadnak ugyan néha merészebb
5715 VII | néped lakhelye, hogy ezek Istened templomai, melyeknek az
5716 XIII | a győzhetetlen. Köszönd istenednek, hogy általam halsz meg –
5717 I | ismerem azt az utat, az nem istenfélő embereknek való. Az áttörhetetlen
5718 XVIII | térden állva imádkozott Istenhez, hogy férjét engedje megmenekülni.~ ~
5719 V | urak s az ott lakó magyarok isteni tiszteletre járhassanak.~–
5720 XIII | segítség, egyedül a felséges istennél!3 – kiálta, kétségbeesetten
5721 XI | három helyen ütött le az istennyila. Erre az asszonyok felbőszültek,
5722 XV | fedett padlatával s művészi istenszobraival. A helyet nevezték Colonia
5723 VII | ezalatt odainté magához Apafi Istvánt, s fülébe súgta:~– Nem fognak
5724 VI | szóltak többet, fölvették iszákjaikat, vállukra vetették dárdáikat,
5725 I | gyökerei, a fűnyüg fonalai, az iszalag indái összevissza nőttek,
5726 I | rekettye óriásira nő az iszapos földben, a tölcséres folyondár,
5727 XVIII | méltóságod kiment Kolozsvárról, iszkiri!, szaladtak szanaszét, aki
5728 V | nem vallod meg, hogy nem iszom bort, mert az Alkorán tiltja,
5729 XI | diák, kihúzva kardját, s az iszonyat által dühössé téve.~– Csöndesen.
5730 V | nem indul – sem a halál iszonyától – sem az asszony könnyeitől.~
5731 XII | készülnek rontani. Lásd: az iszonyatos lenne, ha valamelyik elveszne
5732 XVIII | Az álmodó kimondhatlan iszonyatot érze, amint ez alak mágneses
5733 XVIII | ugyanazon pillanatban óhajt és iszonyodik, szeret és utál!~Miért nem
5734 IX | Apafi különösen látszik iszonyodni. E nyugtalan, harcra ingerlő,
5735 II | hitték, valami herceg, s oly iszonytató váltságdíjt szabtak érte,
5736 X | förmedt rá Kelemen diák, iszonyúan haragudva, hogy miért nem
5737 VIII | pontját elérte e távolnak, még iszonyúbb távol s még kietlenebb hegyek
5738 XI | útjában, s minden pillanatban iszonyúbbra nőve, s vad iramodtában
5739 IV | amelyben forró puncsnemű ital fűszeres illata gőzölög
5740 VIII | eszel, s kristályforrás az italod! Mi kell még több? Ámbraillatban
5741 XVIII | fenyőerdők harsognak, mint az ítéletnap trombitája. Minden állat
5742 XIX | Apafit rávenni, hogy az ítéletnek írja alá nevét. Már ekkor
5743 XIX | általa a fejedelmet.~Az ítélő tanácsban hasztalan volt
5744 XIX | miket Sárpataky Márton ítélőmester előnapolva, azok értelmében
5745 XVII | karja nem elég erős többé őt ítélőszéke elé vonhatni, az magának
5746 XI | renegátba, s száz botot ítélt a talpára, ha minden ütleget
5747 XVI | annyiszor fordul alá, s amit ítéltek ma másra, holnap az fog
5748 XI | harmatot mind a Dainica itta meg. Erre mi is lementünk
5749 I | marasztották. A férfiak tovább ittak, a hölgy magábavonulva ábrándozott,
5750 XII | előtted megvallanom – az ittasság… Nem panaszul hoztam föl
5751 XVI | A jus ligatum.~Apafi ittassága dacára is visszarettent
5752 IV | IV. Egy lakoma a magyar fejedelemnél~
5753 XV | dörghetnétek a tétovázó ivadéknak: a száműzöttek hazát kérnek
5754 XVI | szokásként, állva folytaták az ivást, a beszélgetés így könnyebben
5755 IX | IX. A fejedelem és minisztere~
5756 IX | Nagyságos uram. Miután ön több ízben elutasított magától, azon
5757 XVII | ki is, midőn a harmadik ízbeni kopogásra sem kapna választ,
5758 VIII | már, s színtelenek? Nincs íze többé a lépesméznek, nincs
5759 VIII | kérdé reszketve minden ízeiben.~A bég ijedten tekinte szét.
5760 IX | híre e fogásomnak, rajtam izen a nádor, nagy potenciával
5761 XVII | Apám küldte hozzád sürgetős izenettel – monda Béldinek –, ha nem
5762 XIV | kiért a szultán hadat készül izenni az országnak!~Bánfiné fölsikoltott,
5763 II | csókolja nagyasszonyomat. Azt izente, hogy – majd jó az isten.~–
5764 IX | semmi áron. Én tehát azt izentem vissza a nádornak, hogy
5765 IX | kérdé Apafi, kellemetlenül izgatva.~– Éppen nem keveredtem,
5766 VIII | látszik lenni. Öltözéke ízléstelenül van túlterhelve ékszerekkel,
5767 IV | föltalált a nyalánkság, ízletest, szokatlant, rendkívülit,
5768 XIV | szemeiben látszott égni. Minden izma reszketett düh és szégyen
5769 I | lábai hosszúak voltak és izmosak, nagy röfögő orrával fekvet
5770 VI | Kucsuk basa, e szavakat izni tenéked: te maradj veszteg
5771 III | szózattal bizonyítgatva, hogy az Izrael Istene, ki Dávidot a juhok
5772 VII | fővárosába lépni.~Apafi izzadó homlokkal kelt fel ülhelyéről,
5773 X | szemei, s pofáján csorgott az izzadság.~Hasonló keserűségbe került
5774 XVIII | ezreket érő hollandi tulipán, jácint és amaryllis hagymákat;
5775 X | scelerisque purus, non eget Mauris jaculis, neque arcu” – viszonzá
5776 XI | a prefika, megfizetett jajgatással siratva a benn holtan fekvő
5777 III | velem; hisz nem vétettem a jámboroknak. Legfölebb is sarc kell
5778 III | kegyelmes úr – felelt Apafi jámborul.~– Jól van. Azt izeni kegyelmednek
5779 VI | testőrül hátrahagyott kék janicsárok; – mindez összesen egy tizedrészét
5780 XIII | összeért, elszórva az útból a janicsárokat, kik még félholtan is csapkodtak
5781 III | kardmarkolatára téve kezét. – Kemény Jánosból az ország nagy része kiszeretett,
5782 XII | mik között legújabb Kemény Jánosé, aszerint festve, mikor
5783 VII | kérte, mikkel még Kemény Jánosnak tartozott. Apafi azt is
5784 VI | azalatt szemközt megy Kemény Jánosra, és valahol őt találni fogja,
5785 VIII | asztalkán, melyen széles japáni tálcára halmozott melegégalji
5786 VII | nem való. Csak az eszük járása furfangos.~– De az csak
5787 II | kor. A szünteleni napon járástól elbarnult, de a megtartott
5788 V | magyarok isteni tiszteletre járhassanak.~– Ah! Férjed tehát nem
5789 V | hogy az esti lég szabadon járhasson keresztül, egy fiatal nő
5790 XI | keresztülszivárgó vadvíz csaknem járhatlanná tevék.~Végre valahol az
5791 VIII | hegyláncolaton nem visz keresztül egy járható út; magok a gyalogösvények
5792 XIII | havasokon átvivő utakat tegye járhatókká.~Dzsem-Hamán az éj sötétében
5793 XI | sarkantyús csizmákban nem járhatom a hegyeket; ellenszereiteknek
5794 XVI | végvárak hadait, s akkor úgy járhatunk, mint Csáky László uram,
5795 XI | az erdőket és barlangokat járja bolondképpen.~– Hát hol
5796 XVIII | is túl, valaki paripával járna. Azraële fölemelkedik figyelve.
5797 VI | csatamének prüszkölését, az őrt járók kardjainak csattogását,
5798 XII | nem is kívánom tudni, hol jársz, de azt tudom, hogy sokáig
5799 XI | fonóba; csak az erdőket járta szüntelen.~– Jól van, öreg;
5800 XI | szemeitek elé, mikor erre-arra jártatok az erdőben? Hisz ti minden
5801 XIII | szólt Bánfi, a vereslő égen jártatva szemeit, s azzal a kisded
5802 XV | van Erdélyben elég, s idő jártával lehet több is. Éhség és
5803 I | átmegyünk rajta, jó öreg, jártunk mi már gonoszabb helyen
5804 XV | az újabb kor javításai is járulnak, négyszegletű, alacsony
5805 X | engedte Csáky Lászlót maga elé járulni. Föl sem kelt előtte.~Csáky
5806 IX | fejedelem akaratát, íme, nyíltan járulok trónja elé, védelmet könyörögve
5807 XIV | azt hivők, hogy jó helyen járunk.~– Bizonyosan – szólt Bánfi
5808 VIII | nyalogatva, s a fejére omló jáspis feketeségű hajfürtökkel
5809 XI | turbánját leoldani. Hosszú jáspisfekete hajfürtei leomlottak vállaira.~
5810 I | mint bármely férfiúnál. Jáspisfeketeségű hajkötegei félig lebocsátva
5811 XVI | volt megjelenése a véletlen játéka; arca fölindulásán látható
5812 VIII | jókedvvel nevet együgyű játékának.~Az ovál terem végében néhány
5813 VII | leülteté.~– A kormánypálca nem játékszer, Apafi – monda komoly hangon
5814 XV | szenvedélyeknek nincsen játékuk. E helyen egyikünk sem rokon,
5815 V | értekeztek, s a gyermekek játszadoztak – bizalmas beszélgetésbe
5816 V | turbánja forgójáig.~– Hagyjuk játszani a gyermekeket – szólt vidám
5817 I | nagy fekete szemeivel vagy játszódó ünői után, s ha látja, hogy
5818 VIII | puskáikkal.~Maga a bég egy élte javában levő férfi, barna, csaknem
5819 XII | méltóságodat fölszólítani, hogy e javadalmakat a visszatérendő Zólyominak
5820 XVII | én kényszerítelek! Én nem javallom Bánfi elleni dolgodat.~Béldi
5821 XV | mindezekhez az újabb kor javításai is járulnak, négyszegletű,
5822 XV | sorsa azonban mindenesetre javításra vár, s ezt én éppen úgy
5823 VIII | damasztfüggönyök karvastagságú jázminfákra vannak felbogozva nehéz
5824 XII | tévedeztek, melyek illatos jázminnal s reszkető mimózával voltak
5825 XVIII | ami még megmaradt.~A szép jázminokat összetépték bokrétának;
5826 XI | vastagon lefüggő ragyogó jégcsapjaival a patak fölött.~E jég alatti
5827 XVIII | lehetett volna őt fogadni jegesmedvének, szőr helyett pehellyel
5828 XIII | kopogott a nyíl, mint a jégeső, de okos lovam, érezve a
5829 XI | Egyszer szinte oda volt jégesőért, s a faluban három helyen
5830 XII | csüngő tulipánaival, s a jégharmattal hintett levelű mesembryanthemum
5831 XI | olvasztva a körüle levő jégtömeget, annak csak külső, legkeményebb
5832 IX | haragosan. – Nem is görög jegyek. Sem nem cirill betűk. És
5833 XII | A históriaírók csak azt jegyezték föl a harcok napjaiból,
5834 XI | közelükben! Hanem ahelyett jegyezzük meg. Kívülről csakugyan
5835 XIX | szorítása alatt kettépattant a jegygyűrű, mely őt Teleki leányával
5836 XII | leánynézőnél elmaradt a jegyváltás – szólt nevetve Apafiné.~–
5837 X | kegyelmednek tudnia. Mért nem jegyzi föl magának? A fejedelem
5838 XV | múlt országgyűlések unalmas jegyzőkönyvei fölolvastatnak.~Ez utóbbiak
5839 XVIII | ismét visszahajigálták.~Ez jel volt az általános rombolásra.
5840 I | hallatszott a vadászkürt jeladása a mulatóház tornácáról,
5841 XII(2) | Ez volt a fejedelemség jele.
5842 VI | elképzelhető legnagyobb jelének tartatott.~De Ferhád agát,
5843 XVI | ha hívatni fog, meg nem jelenend; ha erővel akarunk rámenni,
5844 XVIII | jutottak a múlt éjszaka jelenetei, a halálfogadás, s érzé,
5845 XVIII | evett és ordított.~… Ily jelenetek történtek azon teremben,
5846 I | tekintettel Magyarországtól.~Egy jelenetet fogok előtökbe rajzolni,
5847 VII | míg a fejedelem e családi jelenettel el leend foglalva, hagyják
5848 XV | legnagyobb része, az utóbbi jelenettől áthatva, a békére szavazott.
5849 IV | s mégis nyitott vállban jelenik meg, de annál nagyobb kedvét
5850 XVIII | Távolléted egy örökkévalóság, jelenléted egy rövid perc nekem.~Azraële
5851 IX | öltözéke is fejedelmi volt.~A jelenlevő urak vetélkedve siettek
5852 VII | az urakkal! – S azzal a jelenlevőkhöz fordulva, felkérte őket,
5853 XVIII | nap alatt meg fogok előtte jelenni.~– De mink is ott leszünk –
5854 VI | elhelyezéseket, midőn jöttek jelenteni a fejedelemnek, hogy a sereg
5855 IX | bejáró cselédek, komornyikok jelentgetik ajtóról ajtóra az érkezőt,
5856 XVIII | utolérték a fenyegető perc jelentőségét, s amely pillanatban Daczó
5857 VII | egy csoport tisztelkedőt jelentve be, akik mosolygós ábrázattal
5858 I | megzendül a riadó kürtszó, jeléül annak, hogy a szarvas üldözőbe
5859 VIII | sír kőlapjára ütött, mely jelhangra egy magas fehér alak emelkedett
5860 XV | feledjétek ki trófeumaitok jelképei közül.~E szavait csaknem
5861 XVIII | védelmezni szokott, s az ő jellemében bízhatom.~– Csakhogy a fejedelem
5862 IV | heves, parancsoló férje jellemének befolyása alatt állva, szinte
5863 XV | nem korcsítá el nemzeti jellemét; sőt, mint ezt a franciák
5864 IV | méltóságos arc és kevés beszéd jellemzék, arcvonásaiban félreismerhetetlenül
5865 VI | a kövezeten s a vezérek jelszava messze hangzik az éjszakában. – „
5866 XVI | lakosait, midőn templomainkat jezsuiták foglalják el – s ő maga
5867 VII | a hozzánk való túlságos jóakarat miatt oly mulasztást kövessen
5868 IX | kegyelmednek nem szűnök meg jóakaró rokona lenni. – E szavakkal
5869 II | De bizony sem atyafi, sem jóbarát nem adott őneki semmit,
5870 XV | látni Erdélyt, hadsereggé jobbágyaitokat, s még kérdés: hogy győztes
5871 XII | uradalmi tárházakat s a jobbágyoknak vetni való gabonát osztani
5872 XII | folyosóra, amint ott néhány jobbágyot meglátott kalaplevéve várakozni,
5873 XII | állongott vasárnapi ábrázattal a jobbágyság, s a határdomb előtt látszott
5874 V | Balfelől a fiatal gyerkőc, jobbfelől egy magas, szálas férfi
5875 XV | mint az ország főmarsallja, jobbjában az ország zászlóját hozva,
5876 V | asztalfőhöz ültette Katalint, jobbjára a basát, balján maga foglalt
5877 XVIII | arcokat, s ki egykor barátai jobbját is visszautasítá, most még
5878 XIII | el az őrjáró kelevézét, jobbjával egy csapást intéze hozzá,
5879 XI | apróbb ajtót pillanta meg jobbról-balról. Azokba benyitva, csupa
5880 VI | tartatott.~De Ferhád agát, a jobbszárny vezérét halva hozták a vezér
5881 VI | had. Középett Wenzinger, a jobbszárnyon Kemény János. Az oldalhadak
5882 XIII | úgy, hogy egyik csapat nem jöhetett a másik segélyére, míg a
5883 IV | üljön le és igyék. Csak hadd jöjjenek ők közelébb; mit fáradnánk
5884 III | nagyságod parancsolta, hogy ide jöjjünk – felelt Naláczi.~– Igen,
5885 XVIII | tréfálózva velük; s ott számos jóéjszaka-kívánás után magokra hagyá.~Két
5886 XIII | Ekkor széttekinte, ha nem jön-e több, s örömmel tapasztalá,
5887 III | nem fog kend kard nélkül jönni talán, mint egy parasztember –
5888 XI | halálkiáltásait.~– Jó volt erre jönnünk – monda Zülfikár. – Mert
5889 XI | pettyegetett bőrű állat nem jött-e szemeitek elé, mikor erre-arra
5890 IX | büszkeségével, ami a külföldről jöttekre nagy benyomást csinál. Aminthogy
5891 VII | Mielőtt Kolozsvár alá jöttetek, Káldit, több bennszorult
5892 XVII | Kegyelmed csodálkozni látszik jöttömön – szólt Teleki, észrevéve
5893 XIII | erdőkön és álutakon idáig jövék.~Bánfi ez utóbbi beszéd
5894 XII | kürtszóval jelt adandó a főúr jöveteléről, feje fölött óriási bíbor
5895 VII | ő adta hírül Kucsuk basa jövetelét.~Apafi arca mindig sötétebb
5896 V | kocsiablakon, vizsgálva a tájat s a jövő-menő parasztembereket.~A török
5897 XIII | vissza, elrémítve az utánuk jövőket, hogy körül vannak fogva.~
5898 XVIII | tisztában sem a múltakkal, sem a jövőkkel.~– Én e dolgokat nem értem –
5899 XVIII | árnyképeivel. Itt teremti magában a jövőt, alkot vég nélküli terveket,
5900 XVII | minmagunk ne emeljük ős jogaink megrontására kezeinket soha,
5901 XVIII | szóltok közbe, ha velem jogtalanság talál történni.~– Oh, uram,
5902 XVIII | Mégsem hiszem, hogy velem jogtalanságot merjenek elkövetni, midőn
5903 IX | és kelek ki, kiknek semmi joguk sincs a trón lépcsőin állani.
5904 VII | Remélem, hogy nem fogod jóindulatomat félreérteni.~Apafi átölelve
5905 IV | magokkal az emberek, hogy jóízűek, mikor már a jót megunták;
5906 II | sem marad alattuk, akkor jójcakát kívánnak egymásnak, és csevegve,
5907 X | régen megbocsátott.~Csáky jókedve csak nevekedett e nyilatkozás
5908 IX | szedhette a törököt, ha jókedvében találta.~Az ozmán nem talált
5909 XII | Apafiné. – Hiába mutatod jókedvedet.~– Nem sírtam – szólt Margit,
5910 XI | bűne vitte oda.~– Magam sem jókedvemből megyek oda – szólt fejvakarva
5911 VIII | majd megtalálom én ottan jókedvemet.~Babaye elhallgatott. Az
5912 VII | alig bírva uralkodni belső jókedvén –, azt megengedem, ám legyen
5913 XIV | egyedül szokott nagyúri büszke jókedvét megtartani, mely még haragját
5914 IV | ember el volt foglalva saját jókedvével, senki sem látszott észrevenni
5915 IX | teremből.~E jelenet különös jókedvre hangolá Apafit, kivált Teleki
5916 IV | kérdé összevont szemölddel a jókedvű fejedelem.~– Kisselyken,
5917 I | pórázra fűzött kopókat, melyek jókedvük előérzetében vihogva ugráltak
5918 II | az utcán – féltükben vagy jókedvükben.~Azután letakarodnak mindannyian,
5919 XVI | urak jó kedvben voltak, jókedvükből össze-összekaptak, megint
5920 VII | Mindamellett maradhatlan jókedvűnek látszék a fejedelem, úgy
5921 VIII | láttatni, amint gyermekes jókedvvel nevet együgyű játékának.~
5922 X | viselt, Kelemen diák pedig jókora lábakkal volt ellátva, úgyhogy
5923 XIV | ez már aztán véletlen, de jókori megjelenés.~Apafi néma fejbillentéssel
5924 I | legódonabb egy tölgyfaderekakból jól-rosszul összerovátkolt kunyhó volt,
5925 XVIII | Utálat reá.”~„E tanítás jólesett nekem. Ki el tudtam feledni
5926 XIV | ekkor egy csengő hang, oly jóleső e durva férfivita közepett;
5927 X | meg, s elhitte, hogy már jóllakott, és ismét leült és írt.~
5928 XIX | maradhatott szobájában. Ki kellett jőnie a friss levegőre. Valami
5929 XIX | erősebb az övénél –, mintegy jóslatképpen.~Egész Erdély fel volt háborodva
5930 XV | mit cselekesztek. Ami azon jóslatot illeti, hogy ma nektek,
5931 I | ott is helyt fog állni.~E jóslatterhes szavak után sarkantyúba
5932 II | szabtak érte, amennyit minden jószága, ha pénzzé tevődnék, sem
5933 III | feleségét, gyermekét kizavarják jószágából, hová lesznek azok szegények?
5934 XII | méltóságod, hogy Zólyomi jószágai most méltóságod birtokában
5935 IX | Kapi volt az, ki erdélyi jószágaimat használatra bírta. Én tehát
5936 XIV | nagyságod is, ha megkívánja a jószágaimon levő vadakat, mért nem izent
5937 XIV | hogy nagyságod küldé őt jószágaimra vadászni? Aztán nagyságod
5938 XV | borulva. – Magyarországi jószágainkat elvevék, férjemet kiűzék
5939 XII | visszaadom? Az ország nekem ezen jószágokat oly terhes kötelességgel
5940 XII | hiszik kegyelmetek, hogy a jószágokról le fogok mondani, csak azért,
5941 VI | melybe még nem is saját jószántából került, midőn hírül hozák
5942 XI | nevén szólongatá:~– Fiam, Jóva! Felelj ezen úrnak, nézz
5943 XVIII | tettre könnyebb megnyerni a jóváhagyást, mint a végrehajtandóra.
5944 XIV | amióta nejét szólani hallá, jóval aláhangolódott, s attól
5945 IX | egy percre Telekit hallá jovialiter kacagni, mire egyhangúlag
5946 II | rakottan tértek haza, a juhnyáj kolompolva jön meg a legelőről,
5947 III | Izrael Istene, ki Dávidot a juhok őrzésétől hívta el a királyi
5948 IV | visszahordó kuktákkal, nagy jukunditással dalol hirtelenében tanult
5949 XII | fejedelmi splendor neki de jure nem kompetál. Oh, tudom
5950 XVII | meggyőződés hangján mondá:~– Fiat justitia, pereat mundus. (Legyen
5951 V | általános csodálkozás hangjai jutalmazák erőmutatványát.~– Terengette
5952 VII | kérni.~– Én csekély érdemeim jutalmazását nagyságod nemes lelkére
5953 VII | inkább tisztelet, mint jutalmazásképpen.~S azzal levéve nyakából
5954 XI | látottakat Csáky Lászlónak, jutalmul száz aranyat kapott fölfödözésiért,
5955 VIII | úton a bekerített temetőhez jutnak, az árkon belől leszállnak
5956 XVIII | egy kéjhölgy kezébe kelle jutnom, aki eláruljon ellenségeimnek.”~„
5957 XVIII | tőlök. A balsors eszébe juttatja az embereknek az ismerős
5958 XIV | önök rám. Szinte eszembe juttatják a hindu közmondást: „Aki
5959 XII | minden tárgy erőtlen voltát juttatná eszébe.~Minden hang, minden
5960 XIV | egypár körülményt eszébe juttatok kegyelmednek. – A kegyelmed
5961 XI | nyomon a keresett helyre jutunk.~– De hogy megyünk odáig?
5962 XIII | Vitéz magyar, lóra székely, ~Kabalára szász!~Rest ember az, aki
5963 XII | ellátott reverendaszerű kabátban; fogai kihullván, álla nagyon
5964 V | szokottan viselt török női kabátoknál, alig engedve láttatni alól
5965 XVIII | Pedig vigyázz, hogy el ne kábulj. Sokáig hagytál epednem,
5966 XVIII | Sötét volt körüle mindenütt. Kábult agyának idő kelle rá, míg
5967 VII | elnevette magát, s alig bírva kacagás miatt szavait kiejteni,
5968 XVI | kegyelmed – szólt bántó kacagással –, mint akinek porba esett
5969 IX | egyéniséghez intéznének kacagástól torzított megszólításokat.~–
5970 XVIII | csinálhassanak halálomból, s kacaghassanak, midőn én sápadtan megyek
5971 XVIII | elégtétele se legyen, hogy ő kacaghasson halála óráján? Ingyen haljon
5972 VII | magokat, hogy rovásomra ne kacagjanak.~A fejedelem inte, hogy
5973 IX | nevessen ő is, ha a többiek kacagnak.~Reverend azon könnyűséggel,
5974 IX | Telekit hallá jovialiter kacagni, mire egyhangúlag a szobában
5975 XII | bejelentés nélkül.~– Oh, igen… Kacagtunk… – monda Bánfiné, sietve
5976 IV | hanem – kitömetem.~Óriási kacaj fogadta ez ötletét Keménynek.~–
5977 VII | kitörtek alig fékezhetett kacajukkal; a székely azonban, ki egész
5978 VIII | pálcáit.~*~A mély úton, mely kacskaringós tekergéssel vonul a völgyeken
5979 VI | öltönyt viselt ez alkalommal, kaftánja arany virágokkal szőtt nehéz
5980 XV | tudtokra adandja, s azzal kaftánjába burkolózva, trónja szegletébe
5981 XV | hosszú zöld bársony fejedelmi kaftánjában, hermelin süvegével, s fejedelmi
5982 V | piros tetejéről, s hófehér kaftánjaikról, köztük néhány száz havasföldi
5983 XI | sertésfark hullott ki belőle kaftánjára. A legirtózatosabb megbántás
5984 VIII | készen volt már; éppen prémes kaftánját vevé magára; – úgy fázott.~–
5985 XI | le, a hölgymenyétprémes kaftánkából előfehérlenek elefántcsont-sima
5986 XI | derekáról, s ezáltal szétnyílt kaftánkáját készült levetni. Ezalatt
5987 V | selyembugyogót s nyitott kék kaftánkát visel, de turbánját leoldta
5988 VIII | hölgy –, sebesen öltsd föl kaftánodat. Fegyvereidet hagyd itthon,
5989 VIII | kalitka pálcáit. A fölriadt kakadu vijjongva csapkodott görbe
5990 VIII | meglátva egy nagy fehér kakadut rézkalitkájában, a földön
5991 II | egyenesen futva vályúikhoz, a kakasok civakodnak a nagy diófákon,
5992 IV | nádmézbe főtt ind gyümölcsök, kakastaréjból készült raguk, ismeretlen
5993 XVIII | Firi megharagudva valahány kaktuszt és hortenziát kapott az
5994 I | van közöttünk valaki, akit kalandjainkkal életveszélybe vinni gyöngédtelenség.~
5995 XII | lenne.~– Oh, tudom, kedves kalandok, szép hölgyek, ugye? – monda
5996 V | lássatok most már olyan kalandot is, ahol a nő követi férjét,
5997 VIII | összetörendő.~Korzár bég e helyről kalandozott szét az országban; rabolva,
5998 XII | Segesvárt, azelőtt Csíkban kalandoztak; hanem ez mind nem tartozik
5999 II | lesütött szemmel Bandi, s kalapja szélét kezdé rágicsálni
6000 XII | néhány jobbágyot meglátott kalaplevéve várakozni, kikiáltott: –
6001 XV | dolmányában, aranycsipkés kalappal, hímzett kardszalaggal,
6002 XV | vérmezők felett megérik a kalász. Most úr a magyar Erdélyországon
6003 X | titokban kell megtörténnie. A kalauz és kegyelmed fogják egyedül
6004 IX | kiszököm Lengyelországba. Ő két kalauzt adott mellém, akik a havasi
6005 VII | Kolozsvár alá jöttetek, Káldit, több bennszorult híveinkkel
6006 VIII | szófa fejénél aranyvesszős kalitkában két kis „elválhatlan” papagáj
6007 VIII | tudva a padozathoz szegzett kalitkát, mérges ordítással ugrálta
6008 V | talán, hogy egy időben egy Kállay leány itt Erdélyben egy
6009 I | vannak szorítva hermelin kalpagja alá, melyről pompás paradicsommadár
6010 XII | naptól barna. Nyusztprémes kalpagján opálos forgó mellett egy
6011 XV | világ elfordult vele, s kalpagját lecsapva, fölkiálta:~– Ti
6012 XII | az ablakokból kendőkkel, kalpagokkal integetett felé a vendégsereg;
6013 IX | Reverend kalpagjába téve, a kalpagot fölnyomta a követ fejébe,
6014 XII | teheti méltán, mert hisz a kálvinistáknak Bánfi Dénes uram nagy patrónusok,
6015 XVIII | almáriomokat, bebújtak a kályhákba a lyukon, s kijöttek az
6016 XI | rongyos, sárral tapasztott kalyibák.~Egy halottas ház előtt
6017 I | A körülmény, hogy a kis kalyibát a későbbi építkezők nem
6018 XVIII | ajtóig futott, mely férje kamráját elzárta, s a kulcsot hirtelen
6019 IV | bornak. Egyszerű, sárga kamukadolmány van rajta, piros ezüstös
6020 XVIII | darab szenet vett elő a kandallóból a góbé, s a szép fehér lazúros
6021 XVIII | ismét, egy széket vont a kandallóhoz, s oda leülve, arcát tenyerébe
6022 XVIII | henteregve, ily furcsán kandírozott külsővel ténfergett föl
6023 IX | urad nemde nem Tatárország kánja-e? S nem Erdély fejedelme-e
6024 IX | tette uradat Tatárország kánjává, hogy Erdélyben lakjék;
6025 VIII | komparadzsik éjjel-nappal füstölgő kanóccal jártak a hosszú álgyúk előtt,
6026 VIII | veszve, az éji lámpát e kanóchoz kellene értetned, s az egész
6027 XII | végeit tüzesíték, azokat kanócok helyett használandók.~Minden
6028 XVIII | Nézd e hosszú salétromos kanócot – mondta Azraële, egy vastag
|