bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text

 6029 XVIII  |            fölhúzni, s kerekeit megosztá kantárcsatnak, az ezüst tálakat megönté
 6030 XIV    |                   Fogjátok meg ezen urak kantárszárait, s vezessétek őket utánam
 6031 XVIII  |       fölnyergelt paripát vezetett utána kantárszíjon.~Minél távolabb haladt a
 6032 VI     |                fejéről az eltört zablájú kantárt, másikat tétetett föl rá.~
 6033 VIII   |                  a távolban, némi ösvény kanyargása látszik, mely el-elvész
 6034 III    |              első kezdetnek akkora betűt kanyarított a pergamenre, hogy a török
 6035 X      |              mintha szénből lettek volna kanyarítva az orrtól a halántékig,
 6036 VIII   |              rendesen elvesznek a hegyek kanyarodásai közt – vagy egy levelekkel
 6037 V      |                  mohos kőpadokkal minden kanyarodásnál – a szikla meredekén nagy
 6038 XVIII  |                 nemes fogja el, jószágot kap; ha paraszt, kétszáz aranyat.~–
 6039 III    |              Apafinak nagy bajába került kapacitálhatni a basát arról, miszerint
 6040 I      |          levegőben, lábaival nyugtalanul kapar, fejét leszegezve körülnyargalja
 6041 X      |            utókor javáért, valaki elkezd kaparászni az ajtaján, elébb az ajtósaroknál
 6042 VIII   |                 érzé, s vérszomjú dühvel kaparva azoknak küszöbét, s bosszúsan
 6043 VIII   |                  s a szikláról a falakra kapaszkodó növények indái csak arra
 6044 XI     |                 s kezét nyújtva az utána kapaszkodóknak, fölsegíté őket maga mellé.~
 6045 VII    |                 és Báthoriakkal hozatván kapcsolatba, fölvitetett egészen Aba
 6046 I      |              sokszorosan tartanak fenn a kapcsoló aranyzsinórok. Bal lába
 6047 XI     |                  ott ez egyszer hamarább kaphat ütleget.~*~Kelemen diák,
 6048 IX     |                    De hát mi közöm nekem Kapiné viganóihoz?~– De van közöm
 6049 IX     |                hallatára mondá hízelegve Kapinénak, hogy ő most a valódi fejedelemasszony
 6050 IX     |           jószágomat átruházom örök áron Kapira, nehogy a fiskus elvehesse
 6051 XI     |                ül ledőlt korinthi oszlop kapitáléján a legvénebb vénasszony,
 6052 VII    |                előkelő nemesség, a várak kapitányai siettek elő hódolataikkal:
 6053 VII    |                  ezennel fogarasi várunk kapitányává kinevezni.~Pók Márton uram
 6054 XVIII  |         fölnyergelt paripákkal, mikről a kapitányok szállottak le.~Nem volt
 6055 XIII   |                  vezetését Angyal Mihály kapitányra bízva.~Ezek csak estefelé
 6056 VII    |          elfutásával megürült kolozsvári kapitányság éppen alkalmas állomás lenne
 6057 XVIII  |                 parancsol itten? Hát nem kapitánytok vagyok-e én, mi?~– Nekünk
 6058 XVIII  |             nekünk Bethlen Miklós uram a kapitányunk, az pedig nincs itt.~– No,
 6059 VII    |                 az minden ostrom nélkül, kapituláció útján történjék meg, s ezáltal
 6060 XVII   |                   s ott fogatja el, ahol kapja. Ezt kívánja a közjó, erre
 6061 XIII   |                 ló nyakára, s bal kézzel kapjátok el a dárdát – monda ez társainak,
 6062 XVII   |            harmadik ízbeni kopogásra sem kapna választ, megnyitá az ajtót,
 6063 XIX    |                el van temetve a bethleni kápolna földébe, s szellemét nem
 6064 XVII   |          fegyverem, s ott lövöm le, ahol kapom. Ha az országot sérti meg
 6065 III    |             kegyelmes úr – hebegé Apafi, káprázván szemei előtt a világ.~–
 6066 V      |           hátterében fehéren tűnik elő a Kapri előhegy eget tartó orma,
 6067 X      |            lábadon, olyan ötszáz ütleget kapsz a talpadra, hogy vőlegény
 6068 IX     |                 el ketten, kik örökségbe kapták Vajdahunyad várát. Az egyiknek
 6069 VIII   |               így leend, úgy, amit eddig kaptál, csak felpénz ahhoz képest;
 6070 XIII   |               lovam nyakára, sarkantyúba kaptam paripámat, s vágtattam ki
 6071 XII    |             helyett használandók.~Minden kapuban, minden szárnyajtónál két-két
 6072 X      |                próféta segít, még valaha kapudán basa is lehet belőlem. Azért
 6073 IV     |                egypár német muskatéros a kapufélfának támasztotta puskáját, s
 6074 IX     |                   s a vár belső udvarára kapuidomú átjáráson keresztül jutni,
 6075 IX     |            átmászhatatlan falakkal, hogy kapuikat nyissák meg előttünk, különben
 6076 XVIII  |                 vágtatott tova. Kastélya kapujában már bonchidai kulcsárja
 6077 IX     |          nadrágos testőrök szédelegnek a kapuk előtt; s a fejedelem szobájáig
 6078 XIX    |                  fenyegetőzve alkudtak a kapuőrökkel bebocsáttatásért.~Bánfi
 6079 I      |               hősnő áll előttetek, kinél kar, szív és fő oly erős, mint
 6080 XIV    |                  nagyságos uram. – Azért kár volt Csáky uramnak annyit
 6081 II     |                  rezgőit, hajszorítóját, karbunkulusos csatjait, igazgyöngyét,
 6082 IX     |                én azokban gyémántot, meg kárbunkulust keresek, s ekkor oly apróra
 6083 XVIII  |                kezén viselt gyémántgyűrű karcolá meg az üveget, mely rosszul
 6084 XVIII  |           természete szerint a legkisebb karcolásra porrá omlott, szétrúgva
 6085 VII    |          mosolyogtak, termete megtelt, a karcsúság mellé gömbölydedséget is
 6086 XIII   |                férfi által énekelt harci kardal lassankint elenyészett a
 6087 XI     |                 két kézzel kapaszkodva a kardba, egy darabig húzták-vonták
 6088 VI     |                 rajta a sebeknek, golyó, kardcsapás és lándzsadöfés.~Kucsuk
 6089 XVI    |            vagyunk, jól tudjuk, hogy egy kardcsapást meg lehet bocsátani, de
 6090 III    |                  szobájából, meghallva a kardcsörgést, s szinte visszahökkent,
 6091 XVIII  |                 mintha abba itt-ott halk kardcsörrenés is vegyülne. A nő azt hivé
 6092 I      |             leszökött paripájáról, s egy karddöféssel megadta neki a kegyelemszúrást.~
 6093 XVIII  |                  álltak előtte, meztelen kardjaik hegyét a nő mellének szegezve.~–
 6094 VI     |               prüszkölését, az őrt járók kardjainak csattogását, hogy szinte
 6095 XIII   |                kiálta fel Bánfi, öklével kardjára csapva.~– Meglehet uram,
 6096 IX     |             beszéd alatt többször kapott kardmarkolatához, utóbb azonban mégis meggondolta
 6097 III    |                  beleszólhat – mondá ez, kardmarkolatára téve kezét. – Kemény Jánosból
 6098 XV     |                 Béldi csüggedten ejté le kardmarkolatáról kezét. Azután lefejté nyakáról
 6099 V      |           kérdezgetni, amit látott rajta kardmarkolatától turbánja forgójáig.~– Hagyjuk
 6100 VI     |            mintsem elszaladván, ez az én kardom (s itt megüté kezével oldalán
 6101 XI     |               legalább segítsd kihúzni a kardomat, ha valami baj talál lenni,
 6102 XV     |           aranycsipkés kalappal, hímzett kardszalaggal, és Reverend abbé, mosolygó
 6103 XII    |              mely fölött remekművű ezüst kargyertyatartók állanak; üveges almáriomokban
 6104 XIII   |           gyanítva, éppen ott, ahol az a karhoz volt csatolva. Már a másik
 6105 XIII   |               nevezik ezt, s e csapással Kariasszárnak egyszerre négy ujját leütötte,
 6106 XVI    |           hallgatott. Szemei körül véres karika kezdett gyűlni. – De még
 6107 VIII   |          körülfűzve, füleiben nagy arany karikák, válldolmánjára drágakövekből
 6108 X      |  báránybőrsüveget, s fejbenézve a poétát karikára kinyílt szemeivel, ilyen
 6109 IV     |             elsápadva kapaszkodott férje karjába, ki odakönyökölve az asztalra,
 6110 VIII   |          fenyegető pír lobogott. Hófehér karjaiban vonaglani látszottak az
 6111 III    |                 bontakozva ki neje ölelő karjaiból, s hirtelen kirohant a szobából,
 6112 VII    |               repeső csecsemőiket tarták karjaikon, tudatva veled, hogy itt
 6113 VII    |                gyöngéden fogá meg férjét karjánál, s trónjához vezetve, abba
 6114 IV     |            egyszer szép táncosnéja ismét karjára kerülve, égő piros arca
 6115 XVIII  |              hölgy Bánfi derekát mindkét karjával átfűzve, lángoló arcára
 6116 XII    |       szárnyajtónál két-két apród állott karmazsinpiros dolmányban, búzavirágszín
 6117 VIII   |            papagáj sipog, smaragd tolla, kármin feje, mindig csókolgatják
 6118 VIII   |         buzogányának feje egyetlen darab karniol.~Csapatja hallgatva jár
 6119 XVIII  |                  látta ülni, ki ott várt kárörömtől sugárzó arccal a főúrra,
 6120 XV     |                szóhoz kezdett. – Vitézlő karok és rendek! Tudvalevő dolog
 6121 IV     |               gömbölyű, tisztán alkotott karokat, melyeket csuklóban egy
 6122 XVII   |            térdeit erőszakos vonaglással karolta át, s szenvedélytől dúlt
 6123 XV     |                 a város. Most neveztetik Károlyfehérvárnak.~      ~Azon időben, hol
 6124 XVIII  |                Jerünk Bonchidára; s nagy káromkodás és rendetlenség között eltávozának.~
 6125 XIV    |                  része kacagott, a másik káromkodott. Utoljára is Bánfi részén
 6126 XVIII  |                feszíték vállaikat. Daczó káromolva kiáltoza valamennyi ördögöt,
 6127 XVI    |            tanultam ismerni; bárha saját káromon. Az országgyűlés csak azt
 6128 V      |              ezzel vígan, kellemteljesen karonfogá barátnéját, s átvezeté őt
 6129 VI     |          fölkacagtak ez ötletre, s azzal karonfogva Wenzingert, vitték magukkal
 6130 V      |            földig, nehéz, masszív, ezüst karos gyertyatartó állott, egy
 6131 XI     |              ahogy a köveknél fönnakadt, karót vertek szívén keresztül,
 6132 V      |                megmarkolva, kimeresztett karral oly könnyűséggel forgatá
 6133 XVI    |             eszmétől, s hátravetve magát karszékében, merően tekinte Teleki Mihályra.~–
 6134 V      |                lábakkal; szerteszét nagy karszékek, marokennal borítva, nehézkes
 6135 XII    |                  egy-egy masszív maroken karszéket helyéről odábbmozdítani,
 6136 IV     |               drága velencei kristályban kárt tenni.~– Csapja kend az
 6137 VIII   |              hosszú dárdáikkal, mezetlen karú baskírok puzdrával, kézívvel;
 6138 XV     |               német viseletük mellett.~A karzatokon s a korlátok mögött egybegyűlt
 6139 IV     |                  közbe kezdtek dalolni a karzaton levő zenészek nótáiba, melyek
 6140 VIII   |               nyúlnak, hengerded virágos kasmírpárnákkal. És mindenütt, mindenütt
 6141 XVIII  |               megérkezék Bonchida alá. A kastély porkolábjának előmutatva
 6142 XIII   |            jöttek, utasításához képest a kastélybeli huszárokkal kivonulván eléjök,
 6143 XVIII  |                 indulásra készen, míg én kastélyomba sietek; néhány óra múlva
 6144 XVIII  |                rabló darázsraj bonchidai kastélyomra ütött, és azt felprédálta.
 6145 XIII   |           kezében jó fegyver a fejsze és kasza.~Bánfi arca kigyulladt e
 6146 XIII   |              nyitva egyfelől a parasztok kaszáinak, másfelől a huszárok csákányainak.
 6147 II     |                 ki egy nagy nyaláb friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy
 6148 XIII   |                 sáncokra: ki mit kapott, kaszát, ásót, cséphadarót fogva
 6149 XII    |        sorsotokon, ha ínségben látlak. A kasznárok teljesítsék akaratomat,
 6150 V      |                   az asztalfőhöz ültette Katalint, jobbjára a basát, balján
 6151 IV     |             nézve később oly veszedelmes katasztrófát idézett elő.~A mellette
 6152 IV     |                udvaron sarkantyús, vasas katonák incselkednek a szolgálattevő
 6153 XVIII  |              nyergében, s széttekintve a katonákon, messzedörgő szóval kiálta:~–
 6154 VIII   |                erdő; az elrejtett magyar katonaság lerángatá lováról a béget,
 6155 IX     |             nádor, s császári paranccsal katonaságot küldött ellenem, hogy vegyék
 6156 IX     |                kezeiben volt; tarthatott katonát, amennyire pénze volt, s
 6157 XIII   |                helyet. De a kétségbeesés katonává tesz mindenkit, s az elszánt
 6158 XI     |           patyolat ingeik, széles csíkos katrincáik, gömbölyű nyakukon csengő-bongó
 6159 IX     |               uraktól jön – szólt Teleki kausztikus hangozattal –, hanem a tatár
 6160 XVIII  |                 hagymát; az hozott nekik kávét, cukrot és ezreket érő hollandi
 6161 XIII   |              magyarok, széthányva az égő kazlakat, az éj sötétében összekeveredtek
 6162 XVIII  |               ingadozni kezdett. A nemes kebelben nem gyűlölet váltja föl
 6163 XV     |           vagyunk – zokogá Zsófia, atyja kebelére borulva. – Magyarországi
 6164 I      |             szabad tért engedve a lihegő kebelnek, mely egész nyakáig van
 6165 XII    |            melyre kívül hullott a hó; te kebledre tevéd fejemet, betakartál
 6166 XVIII  |             kezével a hölgyet taszítá el kebléről. Arcának minden vonása hirdeté
 6167 XVIII  |            érzelem rohanta meg egyszerre keblét, hogy még az ő erős szíve
 6168 XI     |                  egy vén dudás, kiáltozó kecskebőrét nyeggetve hóna alatt, melynek
 6169 XI     |            gyermekek, vének és tyúkok és kecskék. A falu elején áll egy óriási
 6170 XVI    |        szólhassunk, midőn a rác fölégeti Kecskemétet, leöldösi lakosait, midőn
 6171 XVI    |       keresztülesünk egymáson.~Béldi más kedélyállapotban szokott szelíd modorával
 6172 IX     |              kikerülheté.~Apafit újra jó kedélybe hozta ez ötlet. Tréfásan
 6173 VII    |              Apafi rájok nézve a legjobb kedélyben vala, s tán belső tanácsosaivá
 6174 IX     |                  ő nyugalmas, szemlélődő kedélyéhez valók. Most is elzárkózott
 6175 I      |                és a víg szó helyrehozá a kedélyeket, beszéltek egyről-másról,
 6176 XII    |            emberek látva a főúr ingerült kedélyét, átallottak belépni, míg
 6177 XVI    |                mi mindenért.”~Az urak jó kedvben voltak, jókedvükből össze-összekaptak,
 6178 XIX    |              mennydörgött! Isten haragvó kedvében volt e napon! Nem akarta
 6179 IX     |            kövekből kirakott alakjain.~– Kedvem volna ez embert megnótáztatni,
 6180 I      |              veszélyre gondolna, melynek kedvencét kitette, s ijedten kiáltá
 6181 I      |               szólt egy szót sem, csupán kedvencével beszélt, annak hízelkedett,
 6182 V      |               kedvesem, e nevek olvasása kedvesebb volt nekem Kelet legszebb
 6183 V      |                  célra költötte. S lásd, kedvesem, e nevek olvasása kedvesebb
 6184 XVIII  |        ígérkezett. A házigazda kitüntető kedveskedésből szállítá őket ide.~Már ekkor
 6185 I      |             elköszönté:~– Adjon isten jó kedvet a töröknek!~A dalia bosszúsan
 6186 VIII   |             Miért oly haragos, miért oly kedvetlen a napok napja? Mi szükség
 6187 VI     |       Tapasztaltam, hogy néha száz ember kedvező körülmények közt többet
 6188 V      |                  keresztyének sorsát oly kedvezővé tette, hogy más országokból,
 6189 XI     |               jutalmat hirdete annak, ki kedvhölgye lakhelyét kitudja.~Zülfikár
 6190 XVIII  |                 a székelyek gazdálkodnak kedvük szerint.~Bánfi egy szót
 6191 VII    |                  hisz megmenekülni, hogy kegyedbe fúrja magát.~Apafi bosszúsan
 6192 XII    |                 voltunk tőle. Egy időben kegyedet akartam elvenni.~– Hanem
 6193 XIX    |             mialatt saját kezével írta a kegyelemlevelet, s aztán aláíratva férjét,
 6194 VII    |               volt már, mert a fejedelem kegyelemosztása alatt lassanként annyira
 6195 I      |              karddöféssel megadta neki a kegyelemszúrást.~E percben hallatszott távolabb
 6196 I      |                nem pusztíttaták el, némi kegyeletet enged gyaníttatni annak
 6197 XI     |                 A pópa és a bíró babonás kegyelettel álltak meg az ajtóban; Kelemen
 6198 XVII   |               után ily hosszú utat tevék kegyelmeddel viszont találkozhatni. Azóta
 6199 III    |              őneki; és még többet is fog kegyelmedért tenni a fenséges nagyúr.~–
 6200 X      |                 Kelemen diák.~– Nem lesz kegyelmedre bízva annak elfogása – vigasztalá
 6201 XVI    |                közbelépve. – Csodálkozom kegyelmeteken. Igyatok most. Inter pocula
 6202 IX     |                 ellenkezőleg, úgy szólók kegyelmetekről, magyar urak, mint akik
 6203 XIX    |                 követe után küldé.~…Ha a kegyelmi levél elkésik, legyen szemfödél,
 6204 XI     |                 állított oda hagyományos kegyes szokásból a szomjú utazóknak.~
 6205 XVI    |               fordult:~– Nagyságos uram, kegyeskedjék bennünket elbocsátani; amint
 6206 XVIII  |        méltóságos uram – viszonza gúnyos kegyességgel Csáky.~Bánfi egy végtelenül
 6207 X      |                 férfi, ki a fejedelemnél kegyvesztésben áll, te pedig gráciában
 6208 VIII   |                Ha minden érzéke eltelt a kéj-, az élvezettől, a szív mégis
 6209 XIV    |              titokban a sziklába egy kis kéjházat vésettem egyedül nőm számára.~
 6210 XVIII  |                 ellenségeim kezéből; egy kéjhölgy kezébe kelle jutnom, aki
 6211 XVIII  |                  kanóc vége égni fog. Te kéjről, paradicsomról, vett és
 6212 XI     |            vastagabb jég mindig sötétebb kékbe kezde átmenni, végre egészen
 6213 VIII   |         figyelmet magára vonni, a bércek kékesen szürkék, melyek minden oldalról
 6214 X      |              emelgette sziszegve, s majd kékre, majd zöldre sápadva, amint
 6215 VIII   |                Kiért jöttél fekete árny, kéktüzű szemeiddel? Itt nincs senki,
 6216 IX     |                csak azok ellen keltem és kelek ki, kiknek semmi joguk sincs
 6217 X      |            mindenképpen szabadulni vágyó Kelemenhez –, levesd azokat a zöld
 6218 X      |              hivatali tekintélyt – monda Kelemennek némi duzzogással.~– Ami
 6219 XIII   |                Bánfi új lelkesüléssel.~– Kelepcében van a török. Rajta, előre!~
 6220 V      |            olvasása kedvesebb volt nekem Kelet legszebb igazgyöngyeinek
 6221 XIII   |                 szavakra szörnyű ordítás keletkezett a nép között, az asszonyok,
 6222 XV     |          keresztülhevülni; hasonlatost a keletkező bosszúhoz. Szinte jól kezdett
 6223 XIII   |           ügyességgel kapva el az őrjáró kelevézét, jobbjával egy csapást intéze
 6224 VII    |         seregétől. Az új fejedelem, azon kellemes helyzet újdonsága által
 6225 XII    |             kívánta kegyelmedet egy igen kellemetlen ügy felől értesíteni.~–
 6226 V      |            beszélgetésbe eredt, mi annyi kellemmel szokott bírni a fiatal hölgyek
 6227 V      |              várva.~Béldiné ezzel vígan, kellemteljesen karonfogá barátnéját, s
 6228 X      |               csupán tartózkodása helyét kellend kikutatnia, s azt énnekem
 6229 VIII   |                 S kedvenc rabnőim szívei kellenek-e csemegéül? Az oroszlán ordítva
 6230 XVIII  |                voltak törve a bútorok, a kelmék lehasogatva, a székelyek
 6231 XIV    |                 előtt.~Bánfiné föl akart kelni e szóra, Apafiné visszatartá:~–
 6232 VIII   |              vagy lilaszínnel rajzolva a kelő napsugártól.~És előttünk
 6233 II     |                  Holnap úgyis majd korán kelsz.~– Úgysem tudnék addig elalunni,
 6234 IX     |              állanak? Én csak azok ellen keltem és kelek ki, kiknek semmi
 6235 XII    |                kiálta föl Bánfi, hevesen kelve föl székéről –, a hazát
 6236 IX     |                 római császártól küldött kém vagyok, ki az erdélyi dolgokat
 6237 VII    |                   Ma reggel tudósítottak kémeink: hogy a gyalogság fraternizációk,
 6238 XV     |              Kornisok, Csákyak, Lázárok, Kemények, Bánfiak, Mikesek. Ezek
 6239 II     |       kocsiszínek, kőből, vályogból vagy keményfa deszkából, ketrecek, szárnyas
 6240 VI     |                 ők rajta akarnak hajtani Keményre, s megverekedni vele mindhalálig.~
 6241 V      |                 parancsot a leszállásra; keményszájú arab paripája hányta-vetette
 6242 III    |                  baja lesz. Azért legyen kendnek esze.~Anna meghallá ott
 6243 III    |              hírnököt.~Bandi volt az, ki kendőjét lobogtatva nyargalt nagy
 6244 XII    |                 mondtak, s az ablakokból kendőkkel, kalpagokkal integetett
 6245 XI     |                  mellé, hiába adott neki kendőt, nem kötötte gomblyukába;
 6246 I      |          Jajgatva futottak hozzá, torkát kendővel kötözve be.~– Semmi, semmi
 6247 XV     |         palotáktól ragyogó város, mint a kendőzött hölgy, örülni tud az új
 6248 III    |              basa. – Megtarthatják benne kendtek az országgyűlést: ha istent
 6249 X      |                hogy a diák egyik lábát a kengyelbe tette, elkezde oldalogni,
 6250 I      |                  Bal lába fölött, mely a kengyelben nyugszik, fel van csíptetve
 6251 XIV    |                  jő, kötözzétek lábait a kengyelhez.~– Én protestálok ez erőszakoskodás
 6252 VIII   |                  paripáján a patkóktól a kengyelig minden vert arany. Gömbölyű
 6253 X      |                  magasra csatolták fel a kengyelszíjat, úgy kellett ülnie a lovon,
 6254 XIII   |                  percben fölhágott Bánfi kengyelvasába, s egy kézzel annak vállára
 6255 VI     |             kardjaikat előre feszíték, s kengyelvasaikat lovaik oldalába vágva, sebesen
 6256 XVIII  |               paripájára fölszökött, s a kengyelvasat a ló oldalába vágta.~A csatlós
 6257 XIII   |             hullott alá az égő szurok és kénkő, néha egy-egy nehéz gerenda
 6258 XIII   |                 eltorlaszoltatá; olajat, kénkövet forraltatott; a hidakat
 6259 VII    |               azelőtt; a boldogsághoz és kényelemhez szokva, arca valami átlátszó
 6260 XVIII  |                hogy minden vendégét illő kényelemmel elhelyeztesse. A nők férjeikkel,
 6261 VII    |                 követnek, ott ülni pedig kényelmetlen oly öltözetben, melyet nem
 6262 II     |              könnycsepp nem esett száraz kenyerére, melyre férje iránti hűség
 6263 X      |                   táncoltak, nekiestek a kenyérnek, sajtnak, azt megették szépen,
 6264 I      |           rátartó járással lépked körül, kényesen szedegetve vékony lábait,
 6265 XVII   |                Ezt kívánja a közjó, erre kényszerít a közveszély!~– Az Isten
 6266 XVII   |                 van jogom, én kérlek, én kényszerítelek! Én nem javallom Bánfi elleni
 6267 VIII   |              leszúrva a legifjabb sírba, kényszerítendjük annak lakóját előtted megjelenni.
 6268 VI     |                 nyílt harcmezőre szállni kényszeríthessük.~Kemény János nem levén
 6269 XIV    |            miszerint Bánfi őt erőszakkal kényszeríti vele menni; míg Bánfi viszont
 6270 VII    |             seregeit e helyben időztetni kényszerítse. Ami a fejedelemségbeni
 6271 VII    |          körülvéve, az őrséget föladásra kényszerítsem, de hova tegyem Kucsuk basát?
 6272 XVII   |         bebizonyulna rá, hogy neje által kényszeríttetni hagyná magát, s csakhogy
 6273 XVII   |        természetes: hogy titkos törvényt kényszeríttetünk kötni. Ha engem sért meg
 6274 XV     |              szultán sem kételkedendik a kényszerítve kötött békét kettészakítani,
 6275 X      |          hivatalos kérdéseket elvégezte, kénytelen-kelletlen kihirdeté az egy kispénz
 6276 XI     |                  azon szokott allegóriai kép, mely a halált ábrázolja,
 6277 VIII   |                 föl szemeidet. Takard be képed. Bújj mellém. Takarózzál
 6278 V      |                 falakon emlékezetes ősök képei s egy-egy csomó régi fegyver,
 6279 XV     |                 s a szász rendek, jámbor képeik, az őskorból származott
 6280 IX     |            egyesült vármegyék sem voltak képesek sziklavárából kifogni. Én
 6281 XV     |              oltárcsúcs, a nap összetört képével, fenn virágos arabeszkek.~
 6282 VIII   |             csöppjeiben örök szivárványt képez a napsugár, mintegy tündérhidat
 6283 VI     |              hátrafelé fordult félholdat képezett a török lovasság, melynek
 6284 XI     |           vidéket, egy medencét látszott képezni, melynek száz ölnél mélyebb
 6285 VIII   |             bíbor ottomán, a mennyezetét képező rózsaszín damasztfüggönyök
 6286 XI     |               egy óriási havas bérctömeg képezte, csupán legalól benőve fenyőfákkal,
 6287 XI     |             jéghegyek kristályboltozatot képeztek fölötte.~– Hová megyünk
 6288 VI     |             vannak még? – kérdé indolens képpen Wenzingertől.~– Alig félórányira –
 6289 XVIII  |                    kérdé a mellette levő képre mutatva. – Ejnye, bizony,
 6290 VI     |               vagy ostromzárral legyőzni képtelenek vagyunk, oly eszeveszettnek
 6291 XV     |         középkori klánok, kiknek akarata képviselé a nemzetet; kiknek tettei
 6292 VIII   |               föl, magas fehér gúláikkal képviselve a lehetlenséget.~Itt állapodjunk
 6293 VII    |             akarok, Anna, nem akarok. Ne képzelj engem oly szívtelennek;
 6294 XII    |                 oly búbánatos ellentétet képzett laka fényével. A kis gyöngéd
 6295 XI     |              mely állátok voltak azok? – kérde Kelemen diák örvendetes
 6296 XI     |        idehallgass, és felelj arra, amit kérdek, én vagyok a cirkáló hadnagy.~
 6297 VII    |                  fejedelemre, mintha azt kérdené, hogy mint találhatta már
 6298 XI     |                  a faluba, mert törvényt kérdeni jöttem ide, az én uram,
 6299 V      |                  s kivált, akiknek annyi kérdeni- és felelnivalójuk van, mint
 6300 VI     |              szinte mindenese vala.~Első kérdése az volt, hogy „mit csinál
 6301 I      |                bízni ez emberben. Mindig kérdez, és ő maga sohasem felel.~
 6302 V      |               elkezdett tőle mindenfélét kérdezgetni, amit látott rajta kardmarkolatától
 6303 V      |               tud-e magyarul? Ilyet csak kérdezhetni is?~– Annál jobb – szólt
 6304 VIII   |           ragyognak.~Senki sem meri tőle kérdezni, mit kíván; Azraële szeszélyes,
 6305 VIII   |                 hogy megtetszenék neki a kérdező, s azt kívánná tőle, hogy
 6306 XI     |          egyszerre ragyogva tekintének a kérdezőre, arcán valami lázas hevület
 6307 XI     |                  fövényből sáraranyat, a kérdezősködő idegenre bámészkodva vadállat
 6308 III    |                szomorúnak.~A bizalmasabb kérdezősködőnek aztán megsúgták, hogy Apafi
 6309 XI     |           igazhitű vagy, hogy oly buzgón kérdezősködtél a boszorkányok felől.~–
 6310 II     |       asszonyomnál megvan, én bizony nem kérdezősködtem utána.~A leány elhallgatott,
 6311 XVIII  |           Hadnagyai ijedten futottak elé kérdezősködve.~– Rablótámadás elől jövök. –
 6312 XII    |              tőle, s anélkül, hogy tőlem kérdezte volna: tartozik-e az adóval? –
 6313 III    |              vállat vonított, ha valamit kérdeztek tőle.~Naláczi s a többi
 6314 XII    |                még el a nevemet soha, ha kérdezték; pedig álltam fejedelmek
 6315 XI     |             tatárok.~– Bolond! Nem olyat kérdeztem. Valami idegen négylábú
 6316 XVI    |             asztalhoz.~– És egyszersmind kérdjük kegyelmedtől, ki adott kegyelmednek
 6317 V      |                Béldiné észrevette azt, s kérdőleg függeszté a zavarban látszó
 6318 X      |               eső helységeket. A szokott kérdőpontokon kívül, melyeket a nép elé
 6319 XVI    |              elég hatalommal egy lázadót kérdőre vonni; hogy van ember a
 6320 VI     |              turbánja kontyába egy egész kerecsenszárny volt tűzve gyémántos forgóval.
 6321 VI     |                   egyet a kontyában levő kerecsentollak közől kiszakasztott, s azt
 6322 XVI    |                  hogy ahányszor fordul a kerék fölfelé, annyiszor fordul
 6323 IV     |              megteszek, hogy nem töretem kerékbe az embert, hanem – kitömetem.~
 6324 IV     |                evés; ha az ország minden kereke kihullott volna is, mégsem
 6325 XVIII  |                 egyszer kell fölhúzni, s kerekeit megosztá kantárcsatnak,
 6326 VII    |                  megszólítsa. – Tekintve kérelmeiteket, mikkel hozzánk folyamodtatok,
 6327 XV     |             fogadom, hogy e haderő senki kérelmére idegen ország határain botor
 6328 VII    |         fejedelem kezeibe, következtek a kérelmezések.~Jött Pók Márton uram, a
 6329 VII    |                  nem nyomta rá, s minden kérelmező előtt fölkelt, s egész az
 6330 VII    |             sátora látogatók, hódolók és kérelmezők seregétől. Az új fejedelem,
 6331 XVIII  |             szédülni érzé agyát. A világ kerengett vele. A könny ellepte szemeit.~
 6332 VIII   |         megmondjam, nálam nincsen, ne is keresd.~A férfi bosszúsan veté
 6333 IX     |              gyémántot, meg kárbunkulust keresek, s ekkor oly apróra törték
 6334 XII    |                Oh, te tudod, hogy én nem keresem a fényt, s nem félem a veszélyt.
 6335 XVIII  |            kastélya volt Bánfinak, ő ott keresendő.~A Bonchidán maradt székelyek,
 6336 I      |               van borotválva, öltözete a keresettségig egyszerű, ruháján, csizmáin
 6337 VIII   |                 malachit markolatú tőrét keresgélé aranyos öve mellett.~– A
 6338 IX     |          lépegetni, mint aki nagy sárban keresgeti a jó utat.~A két úr e pillanatban
 6339 XV     |                kiűzék várából, s halálra keresik.~Béldi elkomorodott. Lelkének
 6340 XI     |            fölkutattok, mert még most is keresitek Decebál elrejtett kincseit.~
 6341 I      |                  a mulatókastélyt, hiába keresnétek ott. Elenyészett minden,
 6342 VIII   |         rettegése miatt az erős férfi. – Keress nekem egy oly halottat,
 6343 XVIII  |                  hogy Bánfit e földön ne keresse többé senki!~– Azraële,
 6344 XV     |                 lesz azon ember, akit ti kerestek.~– Magyar fejedelem?!~–
 6345 XII    |          Gondolhatod, hogy ok nélkül nem kerestem föl udvarodat. Nekünk mindkettőnknek
 6346 VI     |               fejedelem testét is sokáig keresteté Apafi a csatatéren, hogy
 6347 VII    |                Apafi –, már most a másik kérésük is gyanús előttem, ámbár
 6348 IX     |              különben mi tégedet magadat keresünk fel tűzzel-vassal Kolozsvárott,
 6349 I      |                 a széles ördögárok, mely keresztben vonult át az erdőn, azon
 6350 VIII   |                és éles szemekkel, miknek keresztbenézése egyenesen arra látszik teremtve
 6351 III    |         hátuljában leterített szőnyegen, keresztbevetett lábakkal, háta mögött két
 6352 XVIII  |               mindkettőt külön meghívá a keresztelőre komáknak.~Ily meghívást
 6353 XVIII  |        Bonchidáról Koppándra hajtatva, a keresztelős háznál találkozának, egészen
 6354 XVIII  |              rohant kivont karddal, hogy keresztüldöfje, azonban Kornis visszatartá
 6355 XVI    |                  így haladsz a dölyfben, keresztülesünk egymáson.~Béldi más kedélyállapotban
 6356 XI     |           beléptek a szobába.~A küszöbön keresztülfeküdt holtrészegen a leány apja,
 6357 XI     |          hágcsóul szolgál, az örvényeken keresztülfekvő faderekakra, a keskeny sziklapárkányokra,
 6358 XIII   |                  akarva sietni, hirtelen keresztülgázolt az eszeveszett seregen,
 6359 XV     |             valami keserűt érze keblében keresztülhevülni; hasonlatost a keletkező
 6360 I      |                idegei minden mozdulatnál keresztüllátszanak a feszes dolmányon, el nem
 6361 VI     |          köntösén itt-amott látszottak a keresztüllőtt golyók szakadásai, s a harmadik
 6362 XIV    |                  Amint azonban egy falun keresztülmentek, egyike Csáky kísérőinek,
 6363 XVIII  |      nekiágaskodtatva a bőszült paripát, keresztülnyargalt a kerten. A csatlós még
 6364 XI     |                az útban heverő kövek s a keresztülszivárgó vadvíz csaknem járhatlanná
 6365 I      |            hagyva magokat megfogdosni.~A keresztülszökellt hímszarvas azonban vérben
 6366 XIII   |                 majd más úton iparkodott keresztültörni magát; az alágördülő malomkövek
 6367 XIV    |                csoport egy bokros helyen keresztültörtetve, egy szembejövő csapattal
 6368 XIX    |         halálítéletet, s a megrémült nő, keresztültörve a palota őrein, rohant Apafihoz,
 6369 I      |             felszökött a betanított mén, keresztülugrott megtámadóján, mialatt az
 6370 I      |              akarok. Mi egyenesen fogunk keresztülvágtatni az erdőn.~A vadászok közt
 6371 I      |                hallatszik, s a cserjéken keresztülvágtatva előtűnik az elfutott két
 6372 XII    |                  indulatok minden nemein keresztülvergődött; – öröm és keserv, félelem
 6373 XVIII  |               hagyá, de még azon alól is keresztülverte a zápor.~– Te át vagy ázva –
 6374 XVIII  |                   s egy merész szökéssel keresztülvetette magát rajta. Üldözői nem
 6375 XIII   |                   A hídnál, mely a vízen keresztülvezet, tábort ütött a török; egy
 6376 V      |               egyikén az óriási bérceken keresztülvezető gyalogösvényeknek megkerüli
 6377 V      |                  hosszú, tarka szőnyegek keresztülvonva; körül a falakon emlékezetes
 6378 V      |               éves, félig törökös, félig keresztyénies öltözetben, amennyiben bő
 6379 V      |                vetted őt rá, hogy legyen keresztyénné?~– Minek? Tán azért, mert
 6380 XVIII  |                   félretolja annak nehéz keresztzárait, s fölszakítva az ajtót
 6381 I      |                 mily nyugodtan néz végig kéretlen szószólóján, s azután mily
 6382 XVIII  |                   pihend ki magadat. – S kerevetéhez vonva Bánfit, leülteté,
 6383 V      |                terem hátuljában dagadozó kerevetek kínálkoztak, metszett búzavirágszín
 6384 VIII   |                  szőnyegeken táncolva, a kereveteken hentergőzve, a szökőkút
 6385 XVIII  |               nálam, e kanóc vége mindig kerevetem vánkosa alá volt téve, s
 6386 XVIII  |                  tőrét kivonva övéből, a kereveten elnyúlt, s félkezével kitárta
 6387 XVIII  |                tüzétől megvilágítva, egy kerevetet engede látni, medvebőrrel
 6388 XVIII  |              alacsonylábú asztalt, azt a kerevethez tolta.~– Jer, ölelj meg –
 6389 XII    |                  egy, a szögletben nyúló kerevetre.~– A mi férjeink eleitől
 6390 XVIII  |                  kizajlás, s fölugorva a kerevetről, visszavevé büszke, könnyelmű
 6391 VI     |            visszatérítve őket a vert had kergetésiből. A takarodó hangjaira visszaszállingóztak
 6392 XVIII  |             haljon meg, mint egy halálra kergetett vad? Gondolkozott: ha már
 6393 IV     |                Tán biz el akar bennünket kergetni Apafi Mihály uram a maga
 6394 I      |               aztán előfutnak az egymást kergető kis eleven állatok, körültáncolják,
 6395 I      |            üvöltve nyargal ismét tovább, kergetve az üldöző hangoktól.~Pedig
 6396 XVI    |                  fejedelemnek, hogy vért kérhessetek tőle… És most, nagyságos
 6397 XVIII  |            Vagyonaim prédára jutottak.~– Kérhettél segélyt idegen országból.~–
 6398 VIII   |            összefogva varázsgyűrűzetként keringnek körüle; három núbiai eunuch
 6399 XIII   |               jöjjön kegyelmed a templom kerítése mögé.~– Egy lépést sem innen –
 6400 XIII   |           mamelukok, egymást taposva s a kerítéseken ugrálva át lovaikról; ugyanekkor
 6401 II     |             bizton érzem magamat, mintha kerített várban volnék.~– Biz leányom,
 6402 IX     |                  embert csel által kézre kerítettem; olyanformán, hogy kedvenc
 6403 XVIII  |           dicsőségtől, hogy ellenségét ő keríthesse kézre. Rögtön sietett vele
 6404 XIII   |               minden oldalról körül volt kerítve.~E pillanatban ismeretes
 6405 XI     |             Sange Moarte hollétét számon kérjék tőlük, fölültek lovaikra,
 6406 VII    |              felett, nem tudva, hogy mit kérjenek a fejedelemtől, nehogy keveset
 6407 II     |          futottak volna! – beszélt közbe kérkedőleg a tűzrőlpattant leány. –
 6408 I      |                 ismét új paripára ült, s kérkedve szólt hozzá, az elejtett
 6409 XV     |           ivadéknak: a száműzöttek hazát kérnek tőletek! A hontalanoknak
 6410 VII    |              megígértetett velem. Kettőt kért: az egyik az, hogy hadd
 6411 XVIII  |       fölszakítva a mulatólak ablakát, a kertbe kiszökött.~Hirtelen széttekinte.
 6412 VI     |            megpihent, s a kerek halmot a kertben, melyen akkor egy cifra
 6413 XIX    |              érkeztek oda, s bebocsátást kértek a fejedelem nevében.~Csáky
 6414 XIII   |                  a város égett, csupán a kertekben levő kazalok, a lakosok
 6415 XVIII  |             paripát, keresztülnyargalt a kerten. A csatlós még mindig nem
 6416 II     |                  dereka megroppant, nagy kértére hazabocsátották, ő hozta
 6417 XVIII  |                  Dénesék számára a külön kertilak készíttetett el, mely elkülönítve
 6418 XI(2)  |                                    Ördög kertje.
 6419 XI     |         legénynek látszol, hogy az ördög kertjéhez közel mertél menni – szólt
 6420 VIII   |                  fája alatt vagy a hurik kertjeiben; ha alszol tüzes láncokkal
 6421 XI     |                 helyet az oláh az „ördög kertjének”, s fél hozzá közelíteni.~
 6422 VI     |             ottani parancsnok fog-e adni kértünkre? –, azalatt Ali basa újabb
 6423 XII    |                éleslátású nő szemeit nem kerülé ki azon lélekállapot, melyben
 6424 XIII   |               volt téve. Ezzel én minden kerülés nélkül átúsztattam a Körösön,
 6425 XVIII  |                  között, mely mérföldnyi kerületben megrázta a földet, a Gregyina
 6426 V      |             vármegyének egyik beszögellő kerületében, amint az ember a bozai
 6427 XVI    |           mulatozó urak között, s régóta kerülgette Bánfit.~Amint meglátta őt
 6428 XVIII  |            valánk a világ szerint, addig kerülhettük egymást – szólt Bánfiné
 6429 I      |            sűrűjébe.~*~Előzzük meg őket. Kerüljünk oda, hol a szarvasok delelnek
 6430 XV     |                az országot, s vérébe sem kerülne. Rajtatok áll előidézni
 6431 XVIII  |                 s elébb a kapura kellett kerülniök, mialatt Bánfi néhány száz
 6432 IV     |                 táncosnéja ismét karjára kerülve, égő piros arca oly közel
 6433 XVII   |                 meg. S azzal írószereket kérve, leült, és írt Bánfinak.
 6434 I      |          bogláros övéből egy görbe török kés gyöngyházas markolatja látszik
 6435 I      |           hirtelen észrevéve, hogy török kése övébe van dugva, s egyszerre
 6436 XIII   |                 renegát –, ha sokáig nem késel e helyen.~– Rögtön indulok! –
 6437 XI     |               Kelemen. – Én egy párducot keserek.~– Csitt, a vasajtóban kulcs
 6438 XVIII  |           indulatokból csak egy gunyoros keserűség látszott keresztül, s fölemelve
 6439 X      |            csorgott az izzadság.~Hasonló keserűségbe került a másik saru felöltése
 6440 XIX    |                  párnáira.~Bánfi halálos keserűséggel tekinte ellenére; elborult
 6441 XV     |                  látta leányát, s valami keserűt érze keblében keresztülhevülni;
 6442 XII    |            keresztülvergődött; – öröm és keserv, félelem és harag, szerelem
 6443 I      |                 fejét, hogy azalatt, míg kését kiveszi, félreugorhasson,
 6444 III    |            szörnyen föl voltak dárdázva, késezve.~– Itthon urad? – kiálta
 6445 IX     |             többé kezeit tenni.~– Aligha későn nem leend, nagyságos uram,
 6446 XI     |            mennydörgési visszhangot nagy későre hallatja omlatag akkordokban
 6447 IX     |            magyar ember sajtot kinyitott késsel kezében, leült elébe, azt
 6448 XIII   |                 Lassú indulóval zeng.~Ne késsél hát, talpadra kelj ~Vitéz
 6449 III    |                   Éppen onnan jövök, ott késtem el.~– Beszélt vele? Mit
 6450 XVIII  |                hamar készen vagyok rá!~– Készebb vagyok én – szólt a leány. –
 6451 IX     |                  Ilyesmit csak Párizsban készítenek.~– Pedig ez Erdélyben készült.~–
 6452 VI     |              hosszú puskáikat, s lövésre készítik.~– Hát ti mit akartok? –
 6453 IX     |              foglalkoznak?~– Sőt igen. A készítő neve a zsebkendő szögletébe
 6454 VII    |             szemlesütő fejedelemre.~– Te készíttetted ezt? – kérdé halkan.~– Éppen
 6455 IV     |              pástétomok merő csukamájból készítve, nagy kosarakban rózsaszínű
 6456 X      |                  fakalamárist elhelyeze, késznek nyilatkozék a rögtöni indulásra.~–
 6457 XII    |          kifogynak, hozatni kell gabonát készpénzért Moldvából.~Ezzel mellékszobájába
 6458 IV     |              felállt székéről, s katonás készséggel kérdé:~– Kívánja nagyságod,
 6459 VIII   |               minden percben változtatni készti helyzetét. Most hanyatt
 6460 I      |             selyemmel hímzett szarvasbőr kesztyűkkel voltak védve, nem takarva
 6461 I      |           erdélyi ifjú, észrevevén annak készülését –, dühbe hoznád azáltal,
 6462 XIII   |                  halottat és minden hadi készületét ott hagyva, nagy vereséggel
 6463 X      |                   Kegyelmed ugyan könnyű készülettel van az útra – mondá Csáky.~– „
 6464 XIX    |                   Mit búcsúzol oly soká? Készülj! Az ítélet végrehajtásra
 6465 XI     |                mintha minden percben alá készülne rohanni.~– No, most merre
 6466 XII    |                 magunkat, midőn egymásra készülnek rontani. Lásd: az iszonyatos
 6467 VIII   |                  és lobogók. Egy repülni készülő tündértanya.~De a bástyák,
 6468 XVIII  |                 Láthatja kegyelmed, hogy készülőben voltunk, csak azt nem tudtuk
 6469 I      |                oktalan barommal.~A menni készülőt ott marasztották. A férfiak
 6470 XVII   |                rossz munka, uram…~Teleki készülve volt ily feleletre, s elővéve
 6471 XIII   |           ördögbe! – kiálta föl Bánfi.~– Két-három emberrel harcolt mindegyikünk,
 6472 XII    |            kapuban, minden szárnyajtónál két-két apród állott karmazsinpiros
 6473 XVI    |                adni akárki felett; habár kétakkora legyen is, mint Bánfi Dénes
 6474 V      |               kenyeret, ugyanannyi húst, kétannyi szénát és zabot, fontját
 6475 XVIII  |                  oszd meg kedveseddel, s kétannyivá lesz. Ha bánatod van, oszd
 6476 X      |            fenevad, melyről pedig nagyon kételkedem, hogy Erdélyországban tartózkodjék,
 6477 XV     |                  bizonyára a szultán sem kételkedendik a kényszerítve kötött békét
 6478 XII    |                  ellen fenik a fegyvert, kételkedni fognak, ha egy közőlök való
 6479 XI     |              hámorba vezet.~Kelemen diák kételkedve tekinte széjjel, s íme megpillanta
 6480 XIX    |               vagy úgy fordíthatja ezt a kétélű fegyvert, hogy ő sújtja
 6481 IX     |         egyéniségére nézve nagyon tréfás kétértelműségen.~– No, engemet nem fog ön
 6482 I      |              urunk a török – szólt közbe kétes mosollyal az erdélyi ifjú.~–
 6483 XII    |        félájultan bámult férjére: mintha kétkednék, ha nem tréfa volt-e e szó? –
 6484 XIII   |                 dugá, s az elvett dárdát kétkézre kapva, nem telt bele két
 6485 VII    |             szabadalmuk levén deszkáikat kétmérföldnyi távolban árulni, Kolozsvárott
 6486 VIII   |              fővel leskelődve, egyszerre kétöles ugrással nekiugrott, s körmeivel
 6487 II     |                 minőségre, elhelyezésre. Kétoldalt ólak, aklok, kocsiszínek,
 6488 II     |                 vagy keményfa deszkából, ketrecek, szárnyas állatok számára,
 6489 VII    |                adta át a fejedelemnek, s kétrendbeli furfangos kéréssel járult
 6490 VIII   |              üldözve az örömtől kezdve a kétségbeesésig.~*~A török temető a vár
 6491 VI     |      pillanatában keresztül lőn törve, s kétségbeesett védelem után nagyobbrészint
 6492 I      |             képes leendett az állkapcáig kettéhasítani.~A veszélyes csapás a vadkan
 6493 I      |                 által, az erdő hosszában ketten-hárman egy-egy faderékból vájt
 6494 XIX    |              acélkezének szorítása alatt kettépattant a jegygyűrű, mely őt Teleki
 6495 I      |                 a szökés előtt egyszerre kettészakadt nyeregszorítója, s ő éppen
 6496 XV     |                kényszerítve kötött békét kettészakítani, vagy ha azt nem tenné is,
 6497 XVII   |             erről nem biztosítasz, akkor kettészakítom az írást, s a fejedelem
 6498 VIII   |                  hegyekről lejövő folyam kettészeli a völgyet, tűnik elő a zöldes
 6499 VI     |                  a merész ifjút derékban kettészelje vele.~Olyan volt e két alak
 6500 I      |               ősszel vegyülve; – hegyes, kettészelt áll; – gúnyos, halvány ajkak; –
 6501 VIII   |                 Álmomban kardodat láttam kettétörni. A te napjaid számlálva
 6502 VI     |             előrebukott, az ezüst zabola kettétört szájában, s a fejedelmet
 6503 XVIII  |               amit meglátott, az ollóval kettévágott kanóc.~– Gyáva lélek! –
 6504 XVIII  |          eltávozott, behúzva maga után a kettőjük szobáit elzáró ajtót.~Bánfiné
 6505 XIII   |          magyarnak és töröknek, s mind a kettőtől fizettetve magát.~ ~
 6506 IX     |             kegyelmed is a konspirációba keveredett? – kérdé Apafi, kellemetlenül
 6507 XV     |                ismerős magyar urak közől keverednek, élénken beszélgetve azalatt,
 6508 V      |                sor, s ő a viadalba talál keveredni? – kérdezősködék tovább
 6509 XI     |        cifrázatai szilaj diszharmóniával keveredtek az énekbe.~Midőn a máglya
 6510 IX     |       kellemetlenül izgatva.~– Éppen nem keveredtem, nagyságos uram. Ha méltóztatnék
 6511 VII    |          kihallgatta, mintha még mindazt kevesellené, odafordult Naláczi és Daczó
 6512 II     |                  amennyit egy gyermek is kevesellne, volt minden étele, s rá
 6513 III    |                felelt erre Kun István.~– Kevesen vagytok ahhoz, atyámfiai –
 6514 VII    |                 jámbor, de különben elég kevéssé alkalmas úriembert; azonban
 6515 XVIII  |                  azonban, amióta önkényt kézbe adá magát, ismét egészen
 6516 XVII   |           tudakozódva, annak egy levelet kézbesíte a fejedelemasszonytól, szóval
 6517 XII    |                 törik magukat a kollégák kézcsókolására – dünnyögé magában Koncz
 6518 VII    |           mielőtt az visszaadhatá neki a kézcsókot, eltűnt a sátorból.~Apafi
 6519 VI     |                 de csatát bolondjába nem kezdek veletek.~A székelyek egy
 6520 XI     |                 jutva, mindig forróbbnak kezdék találni a patakot, míg egyszerre
 6521 VII    |                simult ismét hozzá.~– Azt kezdém gyanítani, hogy a fejedelemnek
 6522 IX     |                   magyar urak, mint akik kezdet óta romlására voltak Erdélynek
 6523 VI     |             harmadik paripán ült a csata kezdete óta, kettőt megöltek alatta.~
 6524 VIII   |                 öltönyét, valami imádság kezdetét tördelve fennhangon, melynek
 6525 III    |           áldozatra szánt bárány, s első kezdetnek akkora betűt kanyarított
 6526 IX     |                  Anna azonban még el sem kezdheté beszédét, midőn hintózörej
 6527 XVIII  |              volna zsoldosokat, s harcot kezdhetél. Elég gazdag vagy hozzá.~–
 6528 VIII   |             azonban egy tágas sziklaöböl kezdi a figyelmet magára vonni,
 6529 VI     |                 alakú rézsipkáikkal, elő kezdik szedni hosszú puskáikat,