1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
6530 II | látszott tudni, hogy min kezdje a beszédet.~– Láttad őt?
6531 XVI | adott helyébe, hogy azzal kezdjen uralkodni, de tudja meg
6532 II | falatot.~A vén dajka könnyezni kezdő szemeit törülgeté.~– Sok
6533 III | hagyjon kend helyet.~– Ez csak kezdőbetű, a többi majd apró lesz.~–
6534 XI | irtóztató ropogással újra kezdődék az; a görgeteg letörte súlyával
6535 V | vállaira; eleven arca, szemei, kezecskéi szüntelen mozognak, nénjének
6536 XIX | mulassz sehol. Egy élet van kezedben!~A lovászok előhozták a
6537 XIX | hogy őt fölköltse. Amint kezéhez ér, Bánfi fölébred, s meglátva
6538 VII | férjével, kivette annak kezeiből a gyermeket, s átadva Sárának,
6539 XVIII | Elmegyek, és egyedül. Nőm kezeik között van. Módjukban van
6540 XI | látszottak írni a földre, s kezeikkel vadul hadarászva, átkozódó
6541 I | elvakítják szemeimet. Vajha kezeim elég erősek legyenek visszaadni
6542 I | érezni kezdé, hogy ellenfele kezeinek s térdének nyomása gyengül,
6543 XVIII | hogy Bánfi kiszabadult kezeinkből.~– Hála neked, hatalmas
6544 XVII | ős jogaink megrontására kezeinket soha, inkább tűrjük a bajt,
6545 XVI | azon serlegekben, miket kezeitek érintenek, nem bor, hanem
6546 IX | ne ismerném azon művészi kezeket, melyek ilyesmivel foglalkoznak?~–
6547 XII | messzeágazó terveikbe kuszáló kezekkel markolt. Leszidta őket és
6548 VI | szurony, s külön csapat kezelte a puskát, ismét másik a
6549 IX | hazánkat megosszuk velük, itt a kezem, én osztályosaimmá fogadom;
6550 XVIII | téve, s nemegyszer volt már kezemben a fáklya, hogy meggyújtsam
6551 XVIII | millió darabbá omlott.~A kezén viselt gyémántgyűrű karcolá
6552 XVIII | azonban Kornis visszatartá kezénél fogva.~– Csendesen, uram.
6553 XVIII | megjelenj; mindaddig nőd kezesül marad tetteidért.~– Elmegyünk –
6554 XII | valamelyik elveszne a másik kezétől, s egyikünk oka lenne a
6555 VIII | karú baskírok puzdrával, kézívvel; beduinok hófehér lepleikben,
6556 XI | állatokra, s ijesztgető kézmozdulatokkal iparkodott azokat sebesebb
6557 VII | úgy intézkedtünk Kolozsvár kézrekerítése felől, hogy az minden ostrom
6558 IV | mellett, meg sem nézve a kezükbe nyomott kupa bort, hanem
6559 XVI | fenntartásán? Kiveszi a mi kezünkből a kardot, befogja szánkat,
6560 XV | rendei már fölgyülekeztek, ki-ki a maga helyén van, csak
6561 XI | fogva; az ember szüntelen kiabált az állatokra, s ijesztgető
6562 XI | szólt Zülfikár, miután hiába kiabáltak fel rá mind a ketten. –
6563 IX | húzassam. Parancsot fogok kiadni, hogy a régiségekre senki
6564 II | amolyanfajta szalmaözvegy, hogy kiadta neki az utat! A jó úr azt
6565 VII | sírását sem bírtam soha kiállani, nem hallgathatnám egy egész
6566 I | kis ünőjével.~A hímszarvas kiállt a napfényre, délceg alakja
6567 I | kérdezék egymástól. – Tán csak kiáltana, ha valami veszélyben forogna?
6568 XIII | megjelenni.~A csapatok egyszerre kiáltanak egymásra:~– Kik vagytok?
6569 I | vesznie.~A daliának csak kiáltania kellett volna nem messze
6570 IX | következett rá egy még hatalmasabb kiáltás: „pusztulj az útból, fickó!”,
6571 VI | háromszorosan a támadó törökök kiáltása, a harmadikra roppant dördülés
6572 XIV | hölgy öröm és meglepetés kiáltásával futott a nem várt vendég
6573 VIII | megöllek.~– Dehogy ölsz. Egyet kiáltok, s véged van.~– Hol a levél?~–
6574 XI | Az asszony még ott is azt kiáltotta: megálljatok, visszakérnétek
6575 II | miknek búbjáról kellemetlenül kiáltoz egy fölröppent páva.~Este
6576 III | folyó vitát, s aggodalmasan kiáltozá férje nevét. Apafi sietett
6577 XIII | el ne áruljanak bennünket kiáltozásaikkal.~– Ne várjuk be Veér György
6578 I | bokrok zörejével s a puskások kiáltozásival; az erdő megnépesül, a fölriasztott
6579 II | feljön, az éji őr elkezd kiáltozni vontatott ritmusokat, a
6580 III | dörömbözni kezde az ajtón, és kiáltozott:~– Apafi! Héj, Apafi! Gyere
6581 XVIII | elsötétült a terem, a fáklyák kialudtak, a nagy boltozatos teremben
6582 XIII | Szerencsére a száraz nyár nagyon kiapasztotta, s Bánfi nemsokára egy helyre
6583 I | sokszor medrébe sodor a kiáradt folyam, a hajósok veszedelmére.~
6584 XIX | gyújta fel, a felhőszakadások kiáraszták a folyamokat, a vészharang
6585 XII | méltóságos uram; – nem járt eső – kiaszott a vetés – nem arattuk be
6586 IX | nálam, a fogoly leányt, kibe egészen bele voltam bolondulva,
6587 XII | vagyok én parasztember, hogy kibecsültessenek a telkemből. Be se is lépjen
6588 XVI | kilátást, s kapta magát: kibecsülteté belőle a szegény asszonyt.
6589 XIX | aludtak nyugodtan, édesen. A kibékült hitvesek.~Egyik karját férje
6590 XVI | össze-összekaptak, megint kibékültek; csak egy ember volt józan,
6591 XIX | meghasonolva a világgal, de kibékülve önmagával, lelke jobb felével.
6592 XVII | pergament vőn elő, s azt kibontva, Béldi Pál szemei elé tartá,
6593 XVIII | közepéből nem engedi magát kicsalatni.~Azon térre jutva, hol alig
6594 IX | hogy engem szépszerével kicsalhasson?~– Mind én cselekvém.~–
6595 VI | pedig nem hihetjük, hogy őt kicsalhassuk a síkra; eszerint a legokosabb,
6596 IX | volt takarítva, a gabona kicsépelve, a marhák kihizlalva, midőn
6597 IV | volt valami végzetszerű kicsinylése mindennek, ami körüle történik,
6598 IV | dolgainkat elvégeztük – szólt kicsinylőleg a fejedelem –, adjatok széket
6599 XVIII | hagyhatálak el…~Bánfi szemeiből kicsordult a könnyű. Szótlan rogyott
6600 XI | parasztok irtsák ki a verebeket, kicsúfolván azon embereket, kik a verébfejek
6601 I | A dalia arca egyszerre kiderült e szóra. Hirtelen felszökött
6602 VII | elhatározottságot a hízelgőt kidobatni a sátorból, tehát csak összegöngyölgeté
6603 XVIII | lett a vége, hogy Firit kidobták az udvarra.~A dühöngő székely
6604 XVIII | s amit meg nem ihattak, kidönték.~A tömeg itt megrészegülve,
6605 V | vér a legkisebb hevületnél kidomborulni kényszeríté ragyogó arcát,
6606 X | saruba belerugdalta magát, kidülledtek a szegény poéta szemei,
6607 IX | fejedelem elé, s mellét kidüllesztette.~– Salem alek. Mi kell? –
6608 X | szájával, hogy Csáky László kidugta a fejét az ablakon, úgy
6609 X | két lába téglákkal vala kiegészítve.~A poéta írt, törült, rágta
6610 XVIII | el-elváló lánglobogvány, mint a kiégett szenvedély utolsó gondolatja.
6611 VI | magunkat bekeríttetni, hogy kiéheztessenek, s kutya- és patkányhúsra
6612 VIII | s azt hivék, hogy majd kiéheztetik: megtette azt a tréfát,
6613 VII | bírva kacagás miatt szavait kiejteni, monda:~– Ez az oláhfalusiak
6614 VIII | e szemekben. Mondhatlan, kielégíthetlen, melyet a gyönyör csak növel.
6615 V | sietett anyját a hintóból kiemelni.~– Oh, mily gyönyörű fiú! –
6616 IX | övé volt. Csak legalább kiemeltetné onnan, ahol találta, de
6617 VIII | szikla meredek széleig van kiépítve, úgy látszik, mintha egyenesen
6618 XV | boldog lenni, a városok kiépülnek, a gyászruhák lassankint
6619 XVIII | a dunnákat, s az ablakon kieresztve a pelyhet, az alant levők
6620 X | falura.~Amint egy szűk útból kiérve, egy hegyi patakon keresztül
6621 XVIII | föltárt kebléhez. Ekkor kiesett a tőr az odaliszk kezéből,
6622 XIII | Bánfi erősen nem ül lován, kiesik nyergéből.~Úgy látszott,
6623 XV | rendei magokra vállalják kieszközleni a békét a császár és a nemzet
6624 VIII | Nyomasztó hegypanoráma, kietlen láthatár!~Tűnjetek fel előttünk
6625 VIII | még iszonyúbb távol s még kietlenebb hegyek látszanak előtte,
6626 XVII | éjszaka is beállt. A lovak kifáradtak. Béldi nem engedett megpihenni
6627 XV | Bánfinak e meggondolatlan kifejezése által a szenvedélyek terére
6628 XII | látszott e hang, ez arc kifejezésitől, s amint hevesen távozni
6629 VIII | meggörbülnek, démoni, fúriai kifejezést adva a gyönyörű arcnak,
6630 VII | bár csak kis részben is kifejezhessük azon háladatosságot, mellyel
6631 XVII | Béldi, feszülten várva a kifejlődést.~Erre Teleki egy sokszorosan
6632 VI | teljesen meggátolva a tartalék kifejlődhetését, s a legbomlottabb zavarba
6633 II | nagy sajtárban hozza a már kifejt, habzó, illatozó sárgafehér
6634 XII | pompás aranyzással volt kifestve a Bánfi címer, hátul két
6635 VIII | a némber –, hogy bátran kifizetheted előre az alkudíj felét?~–
6636 XVIII | ahol a kétszáz aranyadat kifizetik érettem.~ ~Egy óranegyed
6637 V | szénát és zabot, fontját kifizetvén általjában négy asperével;
6638 VII | Az is itt van!~– S mi kifogásod ellene?~– Az, hogy mindig
6639 VII | nagyot nyelt, Cserei pedig kifogásokat akart tenni. A fejedelem
6640 IX | voltak képesek sziklavárából kifogni. Én ez embert csel által
6641 XII | akaratomat, ha saját tárházaim kifogynak, hozatni kell gabonát készpénzért
6642 XI | csermely egy meleg forrás kifolyásából ered, mely a völgyek vágányaiban
6643 XV | boldogulunk. Mennyi vér kifolyott már, és semmi eredmény!
6644 XVIII | benne. A nagybecsű borok kifolytak a pincében; a székelyek
6645 XI | Küldjétek be a törököt.~A pópa kifordulva mormogá félhangosan:~– Összeilletek!
6646 IX | zsiványok utamat állották, kifosztottak mindenemből, elvették pénzemet,
6647 XIII | kegyvesztett Csáky Lászlónak, ha kifürkészi azon helyet, hová te a leányt
6648 IX | ki az erdélyi dolgokat kifürkészve, loppal vissza akarok szökni.
6649 XIII | tiszttartóinak. – Kegyelmed pedig, ha kifújta magát, mondja el a körülményeket.~–
6650 V | fülig elpirult utána, s kifutott a szobából, s azon este
6651 VII | után Kemény János hívei kifutottak Magyarországra, az elhullt
6652 XVIII | törött össze.~– Nézd! Még kigúnyol, és épen marad! – kiálta
6653 XII | És ezeket Bánfi megbántá, kigúnyolta, fenyegeté, messzeágazó
6654 VIII | tagja hullámzik, mint a kígyóé, s szemeiben elfojtott vágyak
6655 XVI | mely az országot e bajból kigyógyítja.~– Preskribálja kegyelmed.
6656 XVIII | elefántcsont asztal, ezüst kígyókból font lábbal, mellette arany
6657 XV | toldozák a gót alapzathoz, kígyós oszlopokat s mór faragványokat.~
6658 XI | tejet véressé teszik, s kígyótojásokat költenek ki, vagy zárnyitó
6659 V | a legjobb karban tartott kígyóút vezet föl, mohos kőpadokkal
6660 XII | buzogányt, görbe orrú csákányt s kígyózó lángpallost s azokat a hosszú,
6661 VIII | sebesebben dobog, ismét úgy kigyullad az, hogy szinte a vér lobogását
6662 XVIII | választá irányát, hogy mire kihajnalodott, Kolozsvár tornyait látta
6663 VIII | földre, a szivárványról kihajolva. Mi hiányzik? – kérdé a
6664 IV | fehér inggalléra szélesen kihajtva sötétkék nyakkendője fölött,
6665 XV | hogy a nőttön növő zajból kihallassék. Nemsokára általános lett
6666 IX | magyarországi urak várnak kihallgatására.~Apafi felpattanva szólt:~–
6667 IX | fölháborodva hagyta el a kihallgatási teremet.~Két hatalmas ember
6668 IX | magyarországi urak vannak itt kihallgatáson, egészen magamon kívül jöttem.
6669 IX | hogy már most örömestebb kihallgatná az urakat, mint feleségét,
6670 VII | miután mindenki folyamodásait kihallgatta, mintha még mindazt kevesellené,
6671 XV | faluból az utolsó lakó is kihalt.”~Béldi csüggedten ejté
6672 XVIII | s kijöttek az oldalán; kihányták a könyvtárból a fóliánsokat,
6673 I | hímzései látszanak.~Az amazon, kihez az ifjú olykor áthajolva
6674 XVIII | nyeregtakaróján is Daczó neve van kihímezve – monda az oda érkező Angyal
6675 X | hogy az adót mindenütt kihirdesd.~– Jól lesz, kegyelmes uram –
6676 X | elvégezte, kénytelen-kelletlen kihirdeté az egy kispénz adót is,
6677 X | hogyha egyúttal ezt is kihirdeted.~– Igen szívesen – monda
6678 XII | azzal az egész környékben kihirdetteté, hogy a nép fizesse meg
6679 IV | nagyobb része nem fogadta el a kihívást, a Bethlenek, János, Farkas,
6680 XVII | férfias ügy elintézése végett kihívja Szamosújvárra. Béldi lepecsételé
6681 IX | gabona kicsépelve, a marhák kihizlalva, midőn megérkeztünk; – most
6682 XVI | ember arra.~Telekit egészen kihozta sodrából e bormondatta szó.~–
6683 VI | hogy minden csikófogad kihull.~Feriz erre egy szökéssel
6684 XII | reverendaszerű kabátban; fogai kihullván, álla nagyon közel jött
6685 XVII | dühét szító leheleténél, kihurcolá őt a szőnyegajtón, s azon
6686 XI | hanem legalább segítsd kihúzni a kardomat, ha valami baj
6687 XI | Moarte oda sem tekinte, kihúzta kezét anyjáéból, s ment
6688 IV | megköszönték a tiszteletet, és kihúzták magukat belőle, csak hárman
6689 X | kardját, hogy majd mindjárt kihúzza, s levágja valamelyiknek
6690 XI | innen legalább valahogy csak kiigazodunk.~Csakugyan akadtak is nemsokára
6691 X | tollába vett tintát, s míg azt kiírná, megint másik gondolat jött
6692 I | egy emeltebb dombon, hol a kiirtott fák egy mosolygó tisztás
6693 XI | tájékozással látszék magát kiismerni a tömkelegben.~– Közel vagyunk! –
6694 XVIII | pokol, mely azt fenékig kiissza – kiálta Bánfi, a hölgyet
6695 IV | ugyanazt a nótát kezdték rá; a kiivott poharak repültek a falnak.
6696 VI | fegyveres embere, hogy minden kijárást elégségesen elállasson velük.~
6697 XI | Azokba benyitva, csupa kijárástalan üres szobákat találtak;
6698 VIII | menekülésre; egyetlenegy mód kijátszani e vérengző angyalt: ha volna
6699 XIII | letöreté; úgyhogy mire én kijöttem a városból, az már tökéletes
6700 XI | eltakarják a nyílást, amelyen kijöttünk.~Azzal útba igazíttatva
6701 XVIII | újra meggyújtá, s ismét kijőve, bezárta a vasajtót, s a
6702 III | nem is óhajtott.~Ali basa kijővén sátorából, a vitézlő rendek
6703 V | itt-ott, amíg a hegyek közől kijut, zuhatagokat képezve, melyek
6704 VIII | szeret; ha meghalsz érte, kikacag; ha megölöd, imád.~Tojásdad
6705 XVIII | ajtómélyedések látszanak, kikanyargatott bolthajtásokkal. A terem
6706 V | midőn a hadizsákmányból kikapta neki járó nagyszerű részletét,
6707 X | kérdést fogja kegyelmed a kikérdezettekhez intézni: „Nem látott-e valaki
6708 XVIII | Bethlenvárba vitessék. Ő maga pedig kikéredzett az udvarból Kővárra, hogy
6709 I | nélkül, de erre az egy napra kikérem, hogy hagyjon ki belőlök,
6710 XVIII | találkozhatni, s mintegy kikeresett bosszantásul az odaliszket
6711 XI | lelógó gyökérbe kapaszkodva kikerülék a forró víz rohamát, s rövid
6712 XVIII | hajtatott. Bánfi ezt szándékos kikerülésnek vevé, s ebből is baljóslatot
6713 IX | nőruhába öltöztetve, könnyen kikerülheté.~Apafit újra jó kedélybe
6714 XIII | kezében; ütései csaknem kikerülhetlenek. A csákány hosszú, hegyes
6715 VII | nehogy a fejedelem figyelmét kikerülje, egészen eltakarva alakjával
6716 VI | elveihez híven, amelyből kikerült, először szemle alá vevé
6717 XVIII | s kész lenne fejedelemmé kikiáltani, holnap, ha megtudja azt,
6718 XII | meglátott kalaplevéve várakozni, kikiáltott: – Jertek be, mit akartok?~
6719 X | mondá Kelemen úrnak, s kikiáltva hajdúinak, megparancsolá,
6720 XVII | fordult Telekihez. – Hanem azt kikötöm – szólt rekedt, tompa hangon –,
6721 IX | magyarországi menekültek azok, kiktől Apafi különösen látszik
6722 VII | s átadva Sárának, azt is kiküldé a sátorból.~Ahogy egyedül
6723 XIV | összetépett; mire nézve én kiküldém Csáky László uramat, hogy
6724 VI | s három napig őrzék ott kiküldött őrök, hogy holttestét meg
6725 XIV | Kegyelmed – szólt Apafi – a mi kiküldöttünket, Csáky László uramat, erővel
6726 X | tartózkodása helyét kellend kikutatnia, s azt énnekem hírül adni.~–
6727 V | messze a havasokra volt a kilátás; az alkony világa piros
6728 IV | hófehérségű vállai félig kilátszanak a duzzadó rövid ujjakból,
6729 XI | bazaltszikla alapja és teteje kilátszik belőle; néha egy-egy villám
6730 XIII | angyal! – ordítá a magasan kilátszó nemes vezér láncüngében,
6731 XIII | elefántcsontból faragott agyai kilátszottak nyeregkápáiból. Most kivonta
6732 XVIII | tisztelt köpcös lúfő, s kilenc szál szőke bajuszát végigpödörítve,
6733 X | az ajtósaroknál keresve a kilincset, s ahogy végtére ráakadt,
6734 XVIII | nyitva maradt.~Ekkor valaki a kilincshez ért, s a nyikorgás hangjára
6735 XVIII | tálakat megönté golyóbisnak, s kilövöldözte a levegőbe.~Itt is mulatságos
6736 I | nyakravalója, mely dolmányára kilóg, ócskának is beillik.~A
6737 VIII | félelme minden férfierőt kilopott szívéből, reszketett, mint
6738 V | éppen hajlandó volt azokat kimagyarázni előtte, midőn az udvarszolga
6739 VII | levágták előtte.~– Ezt jól kimagyaráztad, de az csak nem tagadható,
6740 XII | kiket a pietástalan sokaság kíméletlenül megdömöckölt, míg Veér György
6741 XIV | a fejedelmet, hogy nőjét kímélje; de éppen ellenkező hatást
6742 XIII | éjszakára próbáld meg arrafelé a kimenekülést. Ha sikerül, jó; ha nem
6743 I | lovas egyedül űzte tovább a kimenekült szarvast, mely egyszer kiszabadulva,
6744 XIV | elhagyni a csatatért.~A kimenetellel nagyon elégületlennek kellett
6745 XVI | szokott szelíd modorával kimentette volna tévedését; de most
6746 V | azt legvégén megmarkolva, kimeresztett karral oly könnyűséggel
6747 XVII | veszedelmemmel sem gondolva, kimondám: én mentem a lelkemet az
6748 XVIII | beszélve könyörög. Az álmodó kimondhatlan iszonyatot érze, amint ez
6749 I | van, hanem ezt már egyszer kimondta kegyelmed, tehát jól tudom,
6750 XII | heveskedő hangon felelt:~– Amit kimondtam, meglesz; a kőmívesek már
6751 X | erőködése mellett sem bírta azt kimozdítani, mialatt a két tatár jobbra-balra
6752 I | vérvesztés miatt magától kimúlik, ezt meg unni kezdé; ekkor
6753 VI | köntösét, büszkén nyargalt a kimutatott helyre: szinte tudta, hogy
6754 III | szökik előlünk.~S ezzel kimutatva leendő sátorát Apafinak,
6755 XVI | Béldi azt hívé, hogy a kínálás egyedül őt illeti, s nem
6756 IV | alig áll a lábán, s nevetve kínálgat boldogot, boldogtalant,
6757 XVI | serleget, s nem szűnve a kínálgatással: „Igyék kegyelmetek! Az
6758 XIV | közől többen rögtön siettek kínálni Bánfit üléseikkel, de a
6759 XII | ruinát. Lám, tízezer forintot kínáltam érte, amennyiért az egész
6760 XVI | s familiáris barátsággal kínálva: „Igyék kegyelmed”, Béldi
6761 XII | dúlta arca egy mondhatlan kínba kerülő mosolygásra. Ez a
6762 VIII | bőrzsákokból rablott templomok kincsei villognak elő, leghátul
6763 XI | keresitek Decebál elrejtett kincseit.~A bíró fejét csóválta nagy
6764 VIII | fejét. Ígérj neki vért, kincseket, imádságot, égő falvakat;
6765 XVIII | Most látta még csak, minő kincset bírt e szép és nemes vonásokban,
6766 V | kiváltott. Egész roppant kincsét e célra költötte. S lásd,
6767 IX | hogy e meg nem becsült kincshez jussak – monda Apafi tudományos
6768 XVIII | ólaimat kiüríték, családom kincstárát kirablák. Ezzel én mind
6769 VII | Mózes uram, majd az illető kincstári bírák előtt adja be számadásait.~
6770 VII | odalippent.~– Meghagytuk kincstárnokunknak – monda a fejedelem –, hogy
6771 I | egy hősnő áll előttetek, kinél kar, szív és fő oly erős,
6772 XVI | dacolhat a törvényekkel, s kinevetheti a fejedelem határozatait.
6773 III | az ország nemesei között, kinevetnek vele, s azt mondják, hogy
6774 XVII | és a tűzbe hajítá. Hogy kinevettek volna miatta! – gondolá
6775 VII | fogarasi várunk kapitányává kinevezni.~Pók Márton uram ijedtében
6776 X | el, hogy a jámbor poétát kinevezte – cirkáló hadnagynak.~Ezen
6777 VII | tett fáradozásait, ezennel kinevezzük kegyelmedet udvari főkomornyikunknak.
6778 V | még egyszer oly büszke kinézést igyekezett magának adni.~–
6779 VI | bosszankodva, s ágyából kikelve, kinézett az ablakon, és látta, hogy
6780 III | veté ellen Apafi.~– Tessék kinézni a sátorból – szólt Naláczi,
6781 II | igen mélyen esett, volt kínja az ábrázatjának, míg a kutyabőrt
6782 IV | kivezette a teremből, ott kinn megparancsolá neki, hogy
6783 VIII | Menjetek a keresztyéneket kínozni, s törjétek ki szárnyaitokat
6784 VI | bejön, s akkor aztán sem kint, sem bent; s több efféle.~
6785 XIV | kellett. Végre még azt a kínt találta ki számára Bánfi,
6786 X | ijedni, amint meglátta, hogy kinyílik az ajtó, pedig maga is azt
6787 IX | kacajra ingerlé; s félig kinyitá ajtaját; nem bírta azonban
6788 IX | s rövid időn sikerülvén kinyithatnia ajtaját, nyilvánvalóvá lőn
6789 XVII | bosszúsan ment az ajtóhoz, s azt kinyitva, haragosan kiálta nejére:~–
6790 II | bennök visszatükröző lélek kinyomatában. Magukban a vonásokban nincsen
6791 XVI | fölhajtá, amidőn éppen Bánfi is kinyújtá az után kezét.~Bánfi bíborvörös
6792 VIII | pillanatig sem marad nyugton. A kínzó unalom minden percben változtatni
6793 XV | utolsó lakója. A többit mind kiölte a harc, az éhség, a döghalál. –
6794 VIII | fölemelkedék, nagyot nyújtózott, s kiöltve piros nyelvét s szétmeresztve
6795 XVIII | hanyatt nem esett.~Ott a kiömlött mézben jól megforgatva magát,
6796 XIX | azoknak fejére, kik azt kiontatták. Ne engedd, hogy halálomért
6797 VIII | az arany félhold; minden kioszk hegyén, minden rondellán,
6798 XII | megengedék, hogy végre kipihenhessük magunkat, s ne legyünk kénytelenek
6799 XIII | lovak lábaihoz.~Vízaknainé kipirult arccal szökött Bánfi Dénes
6800 XV | újra föltámadni.~Egy nép kipusztul belőlök, a falak szétdüledeznek,
6801 XV | fölindult hangon. – Egy kipusztult falu – utolsó, haldokló
6802 XVIII | kiüríték, családom kincstárát kirablák. Ezzel én mind nem törődöm.
6803 XII | tartozik reám, ez a szász királybírák s a székely generális dolga.
6804 II | lábával lépjen ki, pedig királybíró volna. S aztán bosszújában
6805 I | 1666-ban~Mielőtt átlépnők a Királyhágót, búcsúzzunk el egy tekintettel
6806 VII | fölvitetett egészen Aba Sámuel királyig, s ennek a révén a hét vezérek
6807 II | tündéres mesék aranyhajú királylyányról s árva gyermekekről. Itt-ott
6808 XVIII | új országokról, miknek királynéja ő, új csillagokról, miknek
6809 XII | egy hatalmas pártnak, mely királyokkal és királyok ellen szövetkezett;
6810 IV | püspökital, barbarász, királypuncs vagy lengyel pálinka, semmi
6811 II | országával, kiment lengyel királyságot keresni a szép feles magyar
6812 XI | ábrázolja, karjai közt egy királyt, egy koldust és egy papot
6813 X | megtetszettek neki, levén királyzöld szattyánból és kivarrva
6814 V | tekinte fiára, ez pedig kirántá turbánja mellől kócsagos
6815 XII | izent neki, hogy nemsokára kirántandja nyakából a zöld bársonymentét.2~–
6816 XIII | nekiszabadult lován ülve maradt, s kirántott handzsárjával fejetlenül
6817 I | összehordani; a hajtásra kirendelt falusi nép baltával, villával,
6818 III | ölelő karjaiból, s hirtelen kirohant a szobából, s a tenger mélységes
6819 VI | bánni; ha ők egyik kapun kirontanak, az ellenség a másik kapun
6820 XIII | elhányva az útból torlaszait, kirontott ostromlóira, elöl Vízaknainé
6821 I | vaddisznók nagyobbak, a törökök kisebbek, mint itt.~E pillanatban
6822 XVII | nevét nem meri ráfogni, mire kisebbik leánya, Aranka, ki enyelgve
6823 XII | senki, azt tanácslom, mert kiseprűzöm, mint egy kurta kuvaszt!
6824 V | várudvarra; Feriz bég lóháton kíséré.~Béldiné a lépcsőkig lefutott
6825 I | merész lovaggal.~Az egész kíséretből csak ketten merték őt követni.
6826 XV | belép a fejedelem, udvari kíséretétől környezve.~Elöl jön Bánfi
6827 III | Ebesfalvától egy órányira kíséretével, midőn a törökök egy vágtató
6828 X | rendelem, aki faluról falura kísérjen, s vigyázzon rád, hogy az
6829 VIII | rabolni és gyújtogatni. Minden kísérlet hasztalan volt őt utolérni,
6830 VIII | szőnyegen nyugvó párducnak. – Te kísérni fogsz bennünket, s őrt állasz,
6831 XIV | keresztülmentek, egyike Csáky kísérőinek, egy fiatal nemes legény,
6832 XI | Sange Moarte~A cirkáló és kísérője fél napnál tovább haladt
6833 X | egyszer-egyszer félretekinte kísérőjére, ismét hirtelen visszakapva
6834 V | lova oldalába vágva, négy kísérőjével Bodola felé elvágtatott.~
6835 I | torrá.~A vendégek búsan kísérték legjobb barátjuk holttestét
6836 VIII | sötét gyászbokrok közől kísérteties fehéren tűnnek elő a turbános
6837 VIII | ha e virgonc állatocskák kisikamlanak kezei közől; oly sajátságos
6838 XV | Erdélyben, mint te, büszke kisisten itt, kinek apja szinte egyike
6839 IX | összehasonlítja ezeknek a kiskirályoknak ragyogó büszkeségével, ami
6840 V | merészebb náladnál. Ugye, kisleányom, te meg mered csókolni Feriz
6841 V | csókolni Feriz bácsit?~A kislyán feltekinte a gyermekre,
6842 V | katona!, bátran odatérdelt a kislyányhoz, s azt magához szorítva,
6843 XII | meg az adót, fejenkint egy kispénzt. A szegény parasztság örült,
6844 IV | szemölddel a jókedvű fejedelem.~– Kisselyken, az országgyűlés.~Kemény
6845 IX | gyalog Fehérvárig; ott azután kisült az ártatlanságom, de sem
6846 VIII | alak a barlangból hirtelen kisuhant, s jobbra-balra az erdők
6847 XVI | fájós oldalát, amelyhez ha kisujjal nyúlnak is, ököllel fog
6848 VI | levő kerecsentollak közől kiszakasztott, s azt a dali ifjú kontyába
6849 XI | lángolni látszott, erei szinte kiszakíták halántékait. – Amott szokott
6850 VIII | percben a szörnyű vihar kiszakított egy ablaktáblát, s a szabadon
6851 XI | egymást annál fogva. Végre kiszaladt a kard hüvelyéből, Kelemen
6852 V | basa neje elé, s amint az kiszállt hintajából, örömsikoltva
6853 XII | az én fundusomra lépni. Kiszegezem a kapura; jó, olvasható
6854 I | egy nagy szarvasfő volt kiszegezve huszonnégy ágú fejdíszével.
6855 III | Jánosból az ország nagy része kiszeretett, nem kell magyaráznom, hogy
6856 XVIII | ajkát, mintha lelkét akarná kiszívni.~Azzal fölkapta az első
6857 IX | hogy míg a veszedelem tart, kiszököm Lengyelországba. Ő két kalauzt
6858 XVIII | mulatólak ablakát, a kertbe kiszökött.~Hirtelen széttekinte. A
6859 VIII | tán egy földalatti úton, kiszökve várából, egyszer csak a
6860 I | egyhangú rekegési közől kiszólal a vízibika szomorú kürthangja
6861 VII | Kolozsvárott, s a futároknak kiszolgáltatandják a kívánt előfogatokat.~A
6862 IX | levén elég serények a harács kiszolgáltatásában, az én uram, a kegyelmes
6863 XII | visszatérendő Zólyominak kiszolgáltatni ne terheltessék.~Naláczi
6864 IX | menekülést.~Teleki Mihály kiszólt az apródoknak, hogy senkit
6865 XV | Csak feküdtek. Rabló hadak kiszórták a szent maradványokat sírjaikból,
6866 XVIII | nekirohant, s dárdájával kiszúrta a szemét.~– Hát az a szép
6867 VII | Kucsuk basát elöl bocsátva, kitakarodának.~Anna együtt maradva férjével,
6868 XVIII | agyának idő kelle rá, míg kitalálta, hogy merre van, és hogy
6869 XVIII | kereveten elnyúlt, s félkezével kitárta keblén öltönyét, míg másikkal
6870 IX | takart iratot kivonva, azt kitártan nyújtá Apafi kezébe.~A fejedelem
6871 VIII | szőnyegre s mezetlen karjait kitárva. – Legyetek verve a napsugártól,
6872 X | utcán, s amint Kelemen diák kitekinte az ablakán, nagy megütközéssel
6873 XII | megvetőleg Bánfi, s azzal kitekintve a folyosóra, amint ott néhány
6874 XII | városokat, egyszóval minden kitelhető módon reánk tolni barátságát.
6875 XVIII | szép asszonyé; – s azzal kiterelgetve társait a szobából, egy
6876 II | fáradott, hogy a váltságdíjt kiteremtse. De bizony sem atyafi, sem
6877 XII | abban volt apám, anyám kiterítve; ha kegyelmed szemeit sérti
6878 XVI | írást eltenné, még jobban kiterjeszté.~– Mit csinálnak kegyelmetek? –
6879 XVII | Egy izenet – szólt Béldi kitérőleg.~– Ha csak izenet, úgy mit
6880 IV | kerékbe az embert, hanem – kitömetem.~Óriási kacaj fogadta ez
6881 XI | s előhozva egy szalmából kitömött s rongyokkal felöltöztetett
6882 XI | alá, egész sziklákat és kitördelt fenyőket szedve föl útjában,
6883 IX | tekintének arcára, mintha haragja kitörését várnák. Mindnyájuk meglepetésére
6884 XVI | kérdé Apafiné sápadtan, kitörésre hevülő kebellel.~– Tanácskozunk –
6885 XII | elfeledj – szólt a nő indulatos kitöréssel, melyet aztán ismét megbánt.~–
6886 XVII | mindig indulatosabban, néha kitörőleg hangzott elő. Átnézett a
6887 VII | mire a jelenlevők egyszerre kitörtek alig fékezhetett kacajukkal;
6888 XI | ki kedvhölgye lakhelyét kitudja.~Zülfikár kétszáz arannyal
6889 XVIII | Firtos Firit, mint iparkodott kitudni, hogy mi mire való. Egy
6890 XII | adótartozást, más, hogy eszerint kitudta, hány adófizető van a környéken,
6891 X | grófot leültesse, s ezáltal kitünteté, hogy lábai a szükséges
6892 XVIII | ígérkezett. A házigazda kitüntető kedveskedésből szállítá
6893 IX | magánszobájába iparkodott őt kitűnő gyöngédséggel átvezetni.~–
6894 V | vezetőnek. Férjem pedig kitűnően jószívű és felvilágosult
6895 VIII | Félelmük oka nemsokára kitűnt, mert amint Azraële eltávozott,
6896 I | tízével, előre megindultak a kitűzött helyekre, hová az elejtendő
6897 XVIII | elfoglalva a tele bográcsot, kiült vele a parkett közepére,
6898 XVIII | Szobáimat összezúzták, ólaimat kiüríték, családom kincstárát kirablák.
6899 XVIII | pohár ellenségeimért!~A kiürített poharat vad hahotával hajítá
6900 XI | Ez ordításra egyszerre kiugrék Azraële a víztükörből, tündéri
6901 IX | hogy kegyelmetek innen kiutasíttassanak!~– Ne ütközzünk meg e hangon
6902 XV | jószágainkat elvevék, férjemet kiűzék várából, s halálra keresik.~
6903 IV | csügg le a földig. Öltönye kivágott meggyszín bársony magyar
6904 V | megtizedeltetlek.~Akkor négy lovast kiválaszta a seregből.~– Ti követni
6905 III | megtartandja most is, akit kiválasztott, bárha ellenségeinek száma
6906 I | utána, s azok közől egyet kiválasztván, nyelét nyeregkápájába támasztva,
6907 IV | Nagyszebenben. A jó úrnak kiváló szenvedélye volt az evés;
6908 XVIII | kellene is megjelennem: őt kiváltanom lovagi kötelesség.~– Fegyverrel
6909 XVIII | Fegyverrel könnyebben kiválthatod őt is, magadat is.~– Nekem
6910 V | a rabságból nagy pénzen kiváltott. Egész roppant kincsét e
6911 VIII | lábaihoz. Neki egyedül van kiváltsága Azraële előtt leülni.~–
6912 IX | az ország alkotmányában, kiváltságos törvényeiben, patriarkális
6913 IX | eleget tehessen a menyecske kívánalmainak. Egyébiránt nagyságodnak
6914 VII | mindenkinek teljesítheté kívánalmait, alig tagadott meg valakitől
6915 VII | hagyá helybe az agyafúrt kívánatokat, s rendkívüli jó szeszélybe
6916 VI | fölébredtére, s egyúttal kíváncsiak lőnek megérteni a basa izenetét.~–
6917 VII | bevennők.~Apafi megállt, kíváncsian tekinte feleségére, ki aztán
6918 V | viszontláthatni természetes kíváncsiság és öröm ösztönzé.~Néhány
6919 V | vagyok.~Béldi a meglepetés kíváncsiságával kezde figyelni a basára.~–
6920 XI | Kelemen diák örvendetes kíváncsisággal.~– Hát – kutyafejű tatárok.~–
6921 XI | akarsz árulni bennünket kíváncsiságoddal?~– Ez a fiú szerelmes azon
6922 VIII | megtetszenék neki a kérdező, s azt kívánná tőle, hogy szemei láttára
6923 II | alattuk, akkor jójcakát kívánnak egymásnak, és csevegve,
6924 VII | vonatkozásban helységükre. Azt kívánták, hogy ezentúl legyen törvényben
6925 XII | sokaságon –, nem ok nélkül kívántalak benneteket fegyveresen összehívni.
6926 X | titokban végzendő, s csak ezért kívántam volna, ha kegyelmed jött
6927 II | hidegségét, s cselédjeinek jó éjt kívánva, szobájába készült távozni;
6928 X | királyzöld szattyánból és kivarrva skófiummal, kétfelől széles
6929 IX | nem kaptak nálam egyebet a kivégzett holttestnél, melyet aztán
6930 VIII | erdőből, mielőtt alakjaikat kivehetnők. Nemsokára fölérnek a hegytetőre,
6931 VIII | hegyeknek csak a szélei kivehetők, arannyal vagy lilaszínnel
6932 II | voltál, ugye, mikor azokat kiverette asszonyom a faluból? Hogy
6933 XII | csak hadd hozza be; majd kiverjük innen vele együtt.~– Igen,
6934 XVII | én nőm tenné ezt velem, kiverném szemeit agyából! Mikor valaki
6935 III | azokhoz, akiknek szólt.~Apafi kiverte pennáját, és fölsóhajtott,
6936 VII | erdőpusztítást, ellenben kivetette rájok, hogy varjúfejeket
6937 XVIII | minden rúgkapálózásai dacára kivetették az ablakon. A kulcsár talpra
6938 XII | környéken, s rögtön utána kivettette rájuk az iszonyú harácsot,
6939 X | annak elismerésére lesz ez kivetve, hogy mi uraitok vagyunk.
6940 XVI | utamban találjam. Kegyelmed kivevé a fejedelem kezéből a királyi
6941 IV | megfogta annak kezét, s kivezette a teremből, ott kinn megparancsolá
6942 II | bivaltejet. A konyhából kivilágít a lobogó tűz, melyre pirospozsgás
6943 II | ajtóhoz lépve, felnyitá azt, kivilágítva az udvarra.~– Ki jár itt? –
6944 XII | erőszak szándékozik azt kivinni, ami a nyílt föllépésnek
6945 XIII | kilátszottak nyeregkápáiból. Most kivonta azokat, s mindkettőt odanyújtá
6946 XII | hurkokba, mikből egyszer kivontuk lábainkat. Dacára a békeszövetségnek,
6947 XIII | kastélybeli huszárokkal kivonulván eléjök, velök viadalba ereszkedett,
6948 XV | érje az átok; Erdélyben kívülem senki szeme se legyen nedves
6949 XVIII | fölrázta csüggedt mélaságából e kizajlás, s fölugorva a kerevetről,
6950 XVII | őt a szőnyegajtón, s azon kizárta.~A nő ott maradt a küszöbön,
6951 III | fogni, feleségét, gyermekét kizavarják jószágából, hová lesznek
6952 IX | vagy tudományos világából kizavarta.~Az elfogadási terem ma
6953 XV | Mikesek. Ezek a középkori klánok, kiknek akarata képviselé
6954 X | viszonzá a filozóf, a klasszikusokat citálva, s miután kezébe
6955 II | majd vályogot vettetett, s kőbányát fejtetett, amiért pénzt
6956 II | ólak, aklok, kocsiszínek, kőből, vályogból vagy keményfa
6957 VIII | síremlékek, széles ágyforma kőborítékaikkal.~A közeledő léptek neszére
6958 XVII | félretért, s az éjszakai kóborlásban úgy eltévesztette az utat,
6959 XI | vajon erre-arra az erdőben kóboroltodban, nem láttál-e külföldi állatokat?
6960 I | egypárt az anyjukat döfölő kocák közől agyongázolt, a többi
6961 XVIII | Az ismert hármas-három koccanás hangzik az ajtón.~– Ez ő! –
6962 XIV | Csákynak poharat kellett vele koccantania, ki kellett azt innia az
6963 XIII | halál, ott az ember nem kockáztatja az életet; ha én estig beszélhetek
6964 I | kísérők jónak látták nem kockáztatni e merényt, csupán az erdélyi
6965 XVI | gondolva, hogy csak ittas kocódás volt az egész.~Teleki azonban
6966 IX | Nagy turbánjában akkora kócsag rezgett, mint egy árboc;
6967 I | tekenősbéka sütkérez a napon, s a kócsagok fürdenek.~Micsoda hajlékok
6968 V | kirántá turbánja mellől kócsagos forgóját, s leszakítva róla
6969 IX | fölnyomta a túri süveget, hosszú kócsagtollal, ami gyönyörűen illett oda.~
6970 I | lehetne őt tekinteni. Fejét kócsagtollas nyusztkalpag fedi, öltözete
6971 III | lótás-futás volt. Egyik kocsi fogatai alig pihenték ki
6972 V | nyugalommal nézeget ki a kocsiablakon, vizsgálva a tájat s a jövő-menő
6973 V | lehet tizenkét éves.~Benn a kocsiban, melynek függönyei kétfelől
6974 XVIII | utána vágtatott a püspök kocsijának.~A püspök amint meglátta
6975 X | hajdúinak, megparancsolá, hogy a kocsiládában eltett saját díszcsizmáit
6976 IX | Dénes.~Úgy volt, amint a kocsiról leszállott. Arca szokottnál
6977 XVIII | s lovára ülve, meghagyá kocsisának, hogy csak menjen előre
6978 XVII | Fordulj vissza! – kiálta a kocsisra. – Tarts Kolozsvár felé.~
6979 II | Kétoldalt ólak, aklok, kocsiszínek, kőből, vályogból vagy keményfa
6980 XVIII | szóra.~A püspök nem értve a kocsizörgéstől a kiáltást, megemelé kalapját,
6981 IV | reszkető, átlátszó rózsaszín kocsonyák, miknek magyar ember a nevét
6982 VIII | gránitsziklák fokairól, fehér köddé törve, mire aláért, melynek
6983 V | a korán leesett hótul; a köddel fátyolozott völgyben négy-öt
6984 VIII | feküsznek a tájon, arany ködfátyolt szőve a vidékre, alig lehet
6985 II | erszényt?~Bandi felelet helyett ködmene zsebében kezde keresgélni,
6986 VII | bocsátá el.~Végtére egy zekés, ködmenes lúfő székely állott elébe,
6987 XI | tiltakozék a bíró –, bárcsak ködmenre és bocskorra teljék szegénységünktől,
6988 V | belátszanak nagysötéten; ködösen Brassó falai s akkor még
6989 V | képezve, melyek habfehér ködöt mutatnak a távolból; a felhők
6990 XV | csatatéren.~Forval bosszúsan köhintett közbe.~– Szobieszky pedig –
6991 II | sajátságosabb szépséget kölcsönöznek e rendkívüli arcnak. Tekintete
6992 IV | végtelen lenézést tudva kölcsönözni arcának, öltönye sötétbíbor
6993 I | közelben fekvő totoveci kölesvetésekre ellátogatott, hanem az a
6994 XVII | előálló szekerének zörgése költé föl álmából késő reggel.
6995 XI | teszik, s kígyótojásokat költenek ki, vagy zárnyitó füvet
6996 XI | parasztembereknek is van költészete, kik Horatius ars poeticáját
6997 I | vadászatról, szép asszonyokról, költészetről (akkor ez divat volt a magasabb
6998 V | roppant kincsét e célra költötte. S lásd, kedvesem, e nevek
6999 XI | látszott; mintha álmából költötték volna föl: merev szemei
7000 XIII | Ez volt a nép egyszerű költője: Gelenczei Ambrus.~Bibliáját
7001 I | Miklósnak, hazája legnagyobb költőjének s legvitézebb fiának.~Így
7002 V | Minek? Tán azért, mert a költők rendesen azon szokták végezni
7003 VIII | nem tudott emlékezni.~– Ne költs föl senkit az őrök közől –
7004 XIX | karjai közől, hogy azt föl ne költse. De lehet-e a férjnek fölébredni
7005 XII | adta át, hogy értük saját költségemen két ezredet szereljek föl
7006 VII | élvezni, fiát pedig saját költségünkön neveltetni fogjuk a külföldön
7007 II | rosszkedvűnek senki, soha egy keserű könnycsepp nem esett száraz kenyerére,
7008 VII | el, szemei, miket a bánat könnye régóta nem látogatott meg,
7009 VII | mérföld, ha ez kegyelmeteknek könnyebbségére szolgál, s járjon gyalog,
7010 XIII | előttük Bánfihunyad.~Bánfi könnyebbülten lélegzett; nem a város égett,
7011 XVIII | Pataky könnyezett, míg Bánfi könnyeden mosolygott.~A porkoláb fölvezeté
7012 VIII | szemeiben elfojtott vágyak könnyei ragyognak.~Senki sem meri
7013 XV | falataitok felét, s osztoztatok könnyeikben. Oh, de nem irgalomkenyér
7014 V | iszonyától – sem az asszony könnyeitől.~Béldiné átkarolta barátnéját,
7015 XII | üldözni nem engedem magam, még könnyek által sem. Szakasszuk ketté
7016 II | lesz.~Apafiné önkénytelen könnyel ragyogó szemében szorítá
7017 IV | gyöngy vesz körül. Kebléhez könnyelműen van odatűzve egy halványpiros
7018 I | mosolygás, gondtalanság, könnyelműség tündököl, s ha izmos karjai,
7019 VI | rendezésenél, türelmetlen könnyelműséggel szólt bele:~– Hagyjuk ezt
7020 XVIII | a bánat két legőszintébb könnyét látta volna azokban ragyogni.~
7021 VIII | dacol, szeme csábít, eped, könnyez vagy eltaszítón villámlik,
7022 XVIII | rendelték ide mellém?~Pataky könnyezett, míg Bánfi könnyeden mosolygott.~
7023 II | meg a falatot.~A vén dajka könnyezni kezdő szemeit törülgeté.~–
7024 XV | dörmögé, öklét összeszorítva, könnyező szemekkel:~– Flectere si
7025 XII | egy meghalt cseléd fölött könnyeztek, vérben forogva, vért látszanak
7026 XV | megcsókolá homlokát, s könnytől száraz szemmel eltávozott.~
7027 IV | ujjongott.~Bánfi heves, könnyűvérű ember volt, különben is
7028 VIII | sajátságos alak: fehér hímzett köntöse aranyövvel átszorítva, amint
7029 V | feltekinte a gyermekre, s anyja köntösébe kapaszkodva, hátrahúzódott,
7030 VI | mindannyi között Feriz bég, köntösén itt-amott látszottak a keresztüllőtt
|