1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
7031 VIII | hölgye, Azraële.~Hófehér könyöke alatt, melyről a kaftán
7032 XVIII | folyvást szótlanul nézett, könyökére hajtva fejét, égő szemeivel,
7033 XII | Mellette egy gyászos nő könyököl ugyanazon ablakban, fekete
7034 XII | ki ábrándos mélázással könyökölt a hímzett ablakvánkoskára.
7035 IV | gombokkal, a zeke rövid ujjai könyökön fölül nyitvák. Az arany
7036 VIII | fekszik, mint egy tarka könyökvánkos, sima talpát nyalogatva,
7037 VII | Mihály! – szólt Apafiné a könyörgés reszketeg hangján, összekulcsolt
7038 XV | hallgassátok meg a száműzöttek könyörgését, mintha helyükön magatok
7039 IX | a magok dolgairól.~– De könyörgöm, ez nem a magyar uraktól
7040 XVIII | engesztelő hangon beszélve könyörög. Az álmodó kimondhatlan
7041 VIII | megadom neki; csak az életet könyörögd vissza.~– Hasztalan. Álmomban
7042 VIII | Nem lehet többé! Azaziel könyörtelen. Még egy óra, és ő elvisz
7043 IX | fejedelemre nézve, ki szeretett könyvei és régiségei közt búvárkodni,
7044 X | Tehát eldugá lábait a könyvek alá, s tollát keresztbe
7045 II | inkább szeretett itthon ülni, könyveket olvasni, malmokat építeni,
7046 XVIII | az oldalán; kihányták a könyvtárból a fóliánsokat, mintha azok
7047 VII | koszorúját Szász uramnak, az én köpönyegem alá ugyan nem veszi magát.~–
7048 XI | látszik valami gömbölyű kőépület; hajdan tán egy római hős
7049 VIII | félelmetlen dámvadak; a vadméhe köpűt ásott a vízre hajló fa odvában,
7050 XVIII | azonban mutatniok.~A baráti kör előtt úgy kellett viselniök
7051 VII | a fejedelem ma családja körében egyedül fog ebédelni.~Erre
7052 VII | hogy hazamehessen, házi körének nyugalmát élvezni, fiát
7053 VIII | töredékeny tündértanyát köríték, megvíhatlanok voltak.~Körös-körül
7054 XI | mely magas bástyával volt körítve. A bástyára fölhágva, a
7055 III | dolmányt, utoljára a mellényt.~Körlevelére több száz nemes csoportosult
7056 III | parancsoló.~Apafi megírta a körlevelet. Ali basa rögtön lóra ültetett
7057 XII | ragyogott aranyozott oroszlánok körmei közt, zöld gallyakkal s
7058 VIII | nyelvét s szétmeresztve éles körmeit, fenyegető ordítással hajtá
7059 VIII | Korzár bég lakott a várban, a környék rémura, s parancsára rózsasövények
7060 I | ócskának is beillik.~A környezők e legutóbbi férfit nem látszanak
7061 XV | fejedelem, udvari kíséretétől környezve.~Elöl jön Bánfi Dénes, mint
7062 I | ez divat volt a magasabb körökben, nem úgy, mint most) és
7063 XIV | innia az utolsó cseppig, a körömpróbáig, s látnia kellett hozzá
7064 XI | nyílnak a virágok. Mikor köröskörül legjobban esik a hó, szikrázik
7065 XIII | kerülés nélkül átúsztattam a Körösön, s erdőkön és álutakon idáig
7066 V | levő fellegvárának kékes körrajzai. Alant a völgy fenekén van
7067 II | termetének karcsú, de erőteljes körrajzait az egyszerű, szürke lenszövetű
7068 I | Szegény bajnok! – sóhajták a körülállók.~– Szegény hazám! – rebegé
7069 I | diadalmas arccal tekinte szét a körülállókon.~– Ugye mondám, hogy az
7070 VI | temetteté. A dervisek rögtön körülállták a halottat, megmosdaták,
7071 VII | bármelyikével, akik itt körülem vannak.~– Kik ezen urak
7072 VIII | utolérni, meglepni vagy körülfogni. A közellevő falvak lakosai
7073 XI | halavány arcára.~*~A nép körülfogta a halottas házat, tipegve,
7074 XII | férje keblére, s nyakát körülfogva karjaival, arcát odavoná
7075 IV | helyett sajátságos művészettel körülfont gyöngysorok tartják össze;
7076 XI | szarufáikkal, sövénnyel körülfonva, az ajtók alacsonyak, aki
7077 XI | volt simítva, s félkörben körülfutva a vidéket, egy medencét
7078 VIII | ékszerekkel, turbánja gyöngyökkel körülfűzve, füleiben nagy arany karikák,
7079 XI | repedéseken fogózva lehet körülhaladni, s a legbiztosabb tájékozással
7080 XII | izmos, köpcös, negyven év körüli férfi, szakálla néhol foltonkint
7081 XI | körülvevék, s jobbra-balra körülkeringék; szép, fiatal, nyájas arcaik,
7082 IX | melyek házaikat hitetlenül körülkeríték átmászhatatlan falakkal,
7083 VI | visszariasztani, hanem inkább körülkeríteni. Felét a seregnek szemközt
7084 VII | minek az még jobban örült.~A körüllevő urak illendőnek tarták a
7085 I | huszonnégy ágú fejdíszével. A körülmény, hogy a kis kalyibát a későbbi
7086 XIII | kifújta magát, mondja el a körülményeket.~– Sietnem kell, méltóságos
7087 XIV | Nem? Tehát majd egypár körülményt eszébe juttatok kegyelmednek. –
7088 I | kapar, fejét leszegezve körülnyargalja a kis tért, s ágasbogas
7089 XIII | helyett.~A magyar csapatot körülözönlé a török raj, de sehol sem
7090 I | gesztenyebarna hajfürtjei körülomlanak vállaira, kis bajusza alig
7091 XI | azzal az összefogózott nők körültáncolák örömdanával a máglyát, míg
7092 I | kergető kis eleven állatok, körültáncolják, átszökdelik anyjokat, lehenterednek
7093 XVII | nyugtalan érzelmek miatt. Körültekintve az úttól nem messze gyertyavilágot
7094 VII | István, tekintve kegyelmednek körülünk tett fáradozásait, ezennel
7095 XII | mindazon pompa, fény, mely őt körülvette, úgy illett arcához, csillogó
7096 VII | összehívni, hogy a várost körülvéve, az őrséget föladásra kényszerítsem,
7097 XI | egymás kezét fogva, amazokat körülvevék, s jobbra-balra körülkeringék;
7098 XV | márványból épült korlátokkal volt körülzárva. Körül a falakon vajdák
7099 VII | csak rövid ideig fogjuk körünkben láthatni.~Kucsuk mérgesen
7100 X | Mikor volt kegyelmed cirkáló körúton? – kérdé Csáky.~– Bizony
7101 VIII | narancs- és gránátalmafáknak körzé; azon pompás épületeket,
7102 I | halvány ajkak; – veressel körzött élénk tengervízszín szemek; –
7103 II | ezüst tányérokat, drágaköves kösöntyűit, metszett arany serlegeit,
7104 III | nem mondanák, hogy kardot kössek; bízzál az Istenben!~– Bízok,
7105 III | menjen kend vissza, és kössön kardot, s mondja meg a feleségének,
7106 XIII | Kariasszár!, a győzhetetlen. Köszönd istenednek, hogy általam
7107 XVIII | szemközt találkozók arcaiból, köszönésük modorából maga iránti érzelmeket
7108 IX | vesztőhelytől meneküljön, köszönettel fogadta tőlem a mérget;
7109 V | száműzetésben él, s kinek férjem köszönetül Perában parókiát alapított,
7110 VI | lábaival, s fejével mintegy köszöngetni látszott a seregnek, mely
7111 VII | mindent.~Apafi meg akarta köszönni a basa nagylelkűségét, midőn
7112 XVIII | leolvasni, ha mosolyogva köszönt valaki, azt hívé, szánalomból
7113 VII | László uram savanyú képpel köszönte meg a kegyelmet, mely neki
7114 IX | válaszolt:~– Menj vissza, köszöntsd uradat, majd eleget teszünk
7115 X | gráciára, s rögtön sietve köté föl tarsolyát és rezes kardját
7116 XIV | kacagányát nézte párducnak.~– Ne kötekedjék kegyelmed. Azon állat barlangja
7117 XII | természetéből, szelídsége kötekedő durvasággá válik; szemei,
7118 XVI | maga körül sompolyogni, kötekedve fordult felé.~– Be szomorú
7119 XVIII | megjelennem: őt kiváltanom lovagi kötelesség.~– Fegyverrel könnyebben
7120 IX | el tud feledkezni férji kötelességeiről. Ezt nem fogom elszívelni.~–
7121 XIV | testvéremet védni mindig – és kötelességem védni akkor, midőn mindenki
7122 VII | elfoglalása után én bevégzem kötelességemet, a többi azután a te dolgod.
7123 XII | ezen jószágokat oly terhes kötelességgel adta át, hogy értük saját
7124 XVII | megöli annak lelkét. Én ezen kötést rosszallom, és ellene leszek.~
7125 IX | Körös-körül aranyozott kötésű könyvekkel rakott állványok
7126 XI | az emberek belein csomót kötnek, a levegőben járnak, a tejet
7127 II | örülve, hogy van mihez kötnie a szót –, tiszteli, csókolja
7128 XI | mialatt az átvett bocskorokat kötözé lábaira. – Most már ám lássad,
7129 XI | favágóra, kik tutajokat kötöztek a vízparton.~– Micsoda vár
7130 I | futottak hozzá, torkát kendővel kötözve be.~– Semmi, semmi baj,
7131 XIV | Aki szépszerivel nem jő, kötözzétek lábait a kengyelhez.~– Én
7132 VIII | jobbra-balra rángatva a kötőféket, meggátolá a paripát a futásban,
7133 IX | emberek, hogy én pénzt adok köveikért, elhíresztelék, hogy én
7134 IX | ekkor oly apróra törték köveiket, hogy most porzó gyanánt
7135 VIII | feketének látszik medre köveitől, melyben fürge rózsaszín
7136 IX | hevernek Venus és Cupido kövekből kirakott alakjain.~– Kedvem
7137 XV | látni lehet az összehordott köveken, mikből a templom épült,
7138 XI | kifogták alább, ahogy a köveknél fönnakadt, karót vertek
7139 XII | drágaságai pompául kirakva: kövektől szikrázó serlegek, emailos
7140 VII | űzzön velem, de kegyelmetek kövessék meg magokat, hogy rovásomra
7141 XVIII | közbe Bánfi. – A fejedelem követéből nem kell csúfot űzni.~A
7142 VII | aki azokból magának részt követel – s azzal odainté Sára asszonyt,
7143 XVIII | nálam pedig nem kell. Amit követelek, az, hogy miután én megjelentem,
7144 IX | elé jussak? – monda némi követeléssel Telekinek.~– Üljön kegyelmed
7145 VIII | neki, egy másik világot követelne. Ha minden érzéke eltelt
7146 XVIII | tornácokba tolakodtak be, azután követelni kezdték, hogy a belső szobákat
7147 XIX | tanácsra nem tartozik, s követelte, hogy személyes védelem
7148 IX | nádor, nagy potenciával követelve, hogy a foglyokat adjam
7149 VII | ezt a zekét, ami ezen a követen van, ezelőtt tizenkét esztendővel
7150 VI | a városból, s onnan egy követet küldött vissza, aki hajnal
7151 VI | öltözködni.~Kucsuk basa követével egyszerre Apafi István,
7152 V | olyan kalandot is, ahol a nő követi férjét, s az áldozza fel
7153 XVII | nincsen tekintélye többé, a következés természetes: hogy titkos
7154 XV | másik barátságától? S mi fog következni e harcból? Ha győzünk a
7155 XV | fejedelmek is, sőt még a Mahomed követői is ügyünk segítségére állanak
7156 VII | észrevegyék.~Ekkor az oláhfalusi követre került a sor. Ideje is volt
7157 VI | odább, a patkók robogása a kövezeten s a vezérek jelszava messze
7158 XVIII | odatekinte, ez egyetlen kövön a ház egykori asszonyát
7159 XII | vonva; s a legnyájasabb, de közbe-közbe felinduló hangon kérdé tőle:~–
7160 XV | benne leszünk a bajban, közbejöhet egy kis versailles-i intrika,
7161 XVI | bolondoskodtok! – kiálta a fejedelem közbelépve. – Csodálkozom kegyelmeteken.
7162 XV | Teleki itt megállt, mintha közbeszólásokra várna; azonban még mindenki
7163 XV | hang a tömeg közől.~Bánfi e közbeszólásra elveszté mérsékletét. Dühösen
7164 IX | Apafi kedvetlenül fogadta a közbeszólást, mégis részvétet akart mutatni.~–
7165 XVII | hatását, s gúnyos célzással közbeszólt~– Úgy látszik, hogy a nők
7166 XIII | látva urok hanyatlását, közbevetették magokat, s elverve Bánfi
7167 IX | Egyébiránt nagyságodnak is lehet köze hozzá, mert az ilyen túlságos
7168 XVIII | perzsa templomokon látni, közeik tarka függönyökkel elredőzve.
7169 VI | tanácsosai ijedten jöttek le közéjök, s minden módon iparkodtak
7170 V | oly sötétnek ez a vár, a közelbe érve meglátja az ember,
7171 IV | igyék. Csak hadd jöjjenek ők közelébb; mit fáradnánk mi elébük?
7172 I | várnia.~A hajtás mindig közelebb-közelebb érkezik, s nemsokára csörtetve
7173 IX | haragot.~Egyszer a fejedelem közelébe jutva, nem volt Telekinek
7174 VII | akarna viseltetni, aki hozzá közeledék, s miután mindenki folyamodásait
7175 XI | megbízva?~A bíró alázatosan közeledett a cirkálóhoz.~– Higgye meg
7176 XVIII | csoszogás és suttogás hangjai közelednének.~Bánfiné hallotta azokat,
7177 VIII | ágyforma kőborítékaikkal.~A közeledő léptek neszére egy ordas
7178 I | csak akkor vette észre a közeledőket, midőn az ifjú paripája
7179 XIII | útnak. A magyar előörsökhez közeledve, az út hosszában sorban
7180 VIII | el éretted többé.~– De te közelemben lész? – rebegé félelmesen
7181 VI | török segédcsapatok sietve közelgenek.~Erre, ismét rendszeréhez
7182 XVIII | lovascsapat látszott szemben közelgeni Bánfi seregéhez.~A középső
7183 XV | is, hogy megoszlattatásom közelget. – Elhoztam, hogy kezedbe
7184 VII | gyöngédsége újabb jeleivel közelíte nejéhez. Anna megfogta férje
7185 XVIII | azokhoz nem volt szabad többé közelítenie.~A nő szelíden, búsan, szemeit
7186 VIII | a földön elnyúlt hassal közelített felé, s ott egy ideig lehúzott
7187 VIII | megszabadulva úrnője igéző közellététől, egyszerre fölemelkedék,
7188 VIII | meglepni vagy körülfogni. A közellevő falvak lakosai kezdtek távolabb
7189 I | itt fértek meg bizalmas közelségben, ha a zivatar összeszorítá
7190 XI | tudják, hogy mi van itt közelükben! Hanem ahelyett jegyezzük
7191 XVI | Hálából kegyelmed ezért közém és a fejedelem szíve közé
7192 XVIII | bajuszt fessen korommal egy középkorbeli úri asszonyság arcképének;
7193 I | csodás remetelak, úgy, hogy a középre maradt tölgy látszott egyetlen
7194 XV | azonban rosszul tapinta a közérzület üterére, mert a rendek legnagyobb
7195 XIV | fedeztem föl, s nehogy az is közhasználatra jusson, titokban a sziklába
7196 XVII | ahol kapja. Ezt kívánja a közjó, erre kényszerít a közveszély!~–
7197 III | halottak, és másik intésére közkatonák, nemesek vagy rabok lének
7198 VI | a hadnagyok otthagyták közlegényeiket, a legények a vártákat;
7199 XIII | Még halld a többit. Csáky közlötte tervét Ali basával, ki a
7200 III | tréfából van mondva…~(A közmondás szerint azonban minden tréfában
7201 XIV | eszembe juttatják a hindu közmondást: „Aki az őzet üldözi a berekben,
7202 VI | alkalmam volt, oly lusta, oly közönyös volt mindig, mintha alig
7203 VI | számokat a lelkesülés vagy közönyösség; a külön fegyvernemek nyomatékát
7204 XV | korlátokat húztok Erdély és ő közötte, felelek szavaitokra én!
7205 XIII | póznákat is lehete látni közöttök. Ami arra mutat, hogy maga
7206 VI | visszatekintend is valamelyik közőletek, ott rögtön fejét vegyék.~
7207 IV | ebédnél fogjuk őt találni. A községháza egészen rendelkezésére levén
7208 XVIII | tudva semmit a Bánfi és neje közti feszültségről, mindkettőt
7209 VII | pillanatot elrabolnak a közügyektől.~– A nyelvemről vette le
7210 XI | kérdésre: nem látott-e valaki közületek külföldi állatokat, avagy
7211 XVII | közjó, erre kényszerít a közveszély!~– Az Isten keze szabad
7212 XV | szegődtem közvitéznek.~– Te? Közvitéz! Wesselényi nádor ivadéka!
7213 XV | generális zászlójához szegődtem közvitéznek.~– Te? Közvitéz! Wesselényi
7214 XIII | széles szája vérzik egy kőhajítástól; fekete arcából rémesen
7215 I | egy-egy nagy rakás négyszögű kőhalmaz, a mély sáncárkok s magának
7216 I | a vadkan agyarát érte, e kőkeménységű csontot, s a kard markolatban
7217 II | asztal áll. A lakóudvar kőkerítéssel van elválasztva a szűrűskerttől,
7218 XV | fia, László is, faragott kőkoporsókban. Csak feküdtek. Rabló hadak
7219 VIII | szavak után pálcájával a sír kőlapjára ütött, mely jelhangra egy
7220 XI | tenyereikkel tartózkodának a sima kőlapon, melynek meredek lejtője
7221 VIII | lovagnak, s varázsserpenyőjét a kőlapra téve, foszforgalacsinnal
7222 XVIII | nem takarodik, azt tüstént kolbásznak aprítom.~A székelyek erre
7223 IX | nyakamban, mehetek vele koldulni.~– Ne féljen kegyelmed,
7224 XVIII | egyik zsebemből valamennyi koldus székely herceget. De nőm
7225 IX | csüggött le, kezében görcsös koldusbot.~– Végtére megengedi tehát
7226 II | adnám neked, s még az is koldusjutalom lenne…~Az örvendő, a szerető,
7227 III | lesznek egy intésére rabok, koldusok vagy halottak, és másik
7228 XI | karjai közt egy királyt, egy koldust és egy papot ragadva magával,
7229 IX | öltözetén egy nyakába vetett koldustarisznya csüggött le, kezében görcsös
7230 IX | terembe ebédelni menendő. A koldustarisznyás útját állotta legottan.~–
7231 XII | tudós Csehfalusi Gábor kolléga uram mint örül, hogy őkegyességét
7232 XII | Bizony törik magukat a kollégák kézcsókolására – dünnyögé
7233 II | rakottan tértek haza, a juhnyáj kolompolva jön meg a legelőről, a sertések
7234 XII | rendezett csapatokban a Kolozs megyei lovas nemesség hada,
7235 III | országgyűlést? Helyünk sincsen. Kolozsváratt Bánfi Dénes, a sógorom,
7236 VII | hogy hadd legyen Oláhfalu Kolozsvárhoz két mérföld.~– Oh, a ravasz
7237 XIII | felé. A lovasság utolérhet Kolozsvárig. Ha közel lesztek, rakjatok
7238 XVIII | hogy méltóságod kiment Kolozsvárról, iszkiri!, szaladtak szanaszét,
7239 VII | Oláhfalunak az, hogy ezentúl Kolozsvártól csak két mérföldnyire legyen (
7240 XIV | vésettem? – Ezért nem fogják őt Kolumbusz Kristófnak nevezni.~– Még
7241 XVIII | külön meghívá a keresztelőre komáknak.~Ily meghívást el nem fogadni
7242 VI | Jó volt az akkor, de kombinált ütközetben az olyan becses
7243 XVIII | ilyen szép. Gyerünk innen komék, ezt a szobát ne zavarjuk
7244 IV | társaság e szóra. A fejedelem komikus negéddel fordult egyikhez
7245 XII | Amit kimondtam, meglesz; a kőmívesek már ki vannak küldve, hogy
7246 IX | francia a nevetségest a komollyal bírja párosítni, odalejtett
7247 IX | mert tudós Passai uram, ki komolyságáról el volt híresztelve, elannyira
7248 XII | két testvért.~Anna nemes komolysággal nyugtatá kezét testvére
7249 II | sima, egyetlen ránc sem komorítja el, s mégis oly fönséggel
7250 IX | apródok, bejáró cselédek, komornyikok jelentgetik ajtóról ajtóra
7251 VIII | ellen megvédheté magát.~A komparadzsik éjjel-nappal füstölgő kanóccal
7252 XII | splendor neki de jure nem kompetál. Oh, tudom én, hogy mi a
7253 VIII | török nő, álla bibircsóiból kondor serték nőttek elő, hosszú,
7254 IX | ki nemsokára egy szőke, kondorhajú fiatalemberrel tért vissza.
7255 IX | előtt.~– Tán kegyelmed is a konspirációba keveredett? – kérdé Apafi,
7256 V | tisztelendő Bíró Márton uram, ki Konstantinápolyban száműzetésben él, s kinek
7257 VI | maga elé hívatva, egyet a kontyában levő kerecsentollak közől
7258 XV | főnökök elvesztek, Rákóczi konvertált. Teleki tud pártokat megbuktatni,
7259 II | sárgafehér bivaltejet. A konyhából kivilágít a lobogó tűz,
7260 IX | tékáktól helye maradt egy-egy konzolnak, azokra állóórák voltak
7261 IX | látszanak. A kapu elejét büszke kőoroszlányok őrzik; homlokzatára kiülő
7262 V | kígyóút vezet föl, mohos kőpadokkal minden kanyarodásnál – a
7263 XI | összegyülekezett, s ott egy kőpadra leülve, elkezdé turbánját
7264 IV | egy magas, csontosképű, kopaszra nyírott férfi, világoskék
7265 I | marad ünői mellett. Egy kopja, melyet az erdélyi vadász
7266 I | strucctollakkal ékesített kopják után, melyeket apródja vitt
7267 I | társához, ki a kezében levő kopjákat látszik hajításra próbálgatni,
7268 XIII | puskákkal, tegzekkel, szalagos kopjákkal, s égbontó ordítás támad
7269 VI | napkeletnek fordulva, s lobogós kopját tűzve behantolt sírja fölé;
7270 XIII | mindkét ellenének, s egyiket a kopjával, másikat karddal néhány
7271 I | tért engedve neki, néhány kopó nyargalt csupán elébe, azokat
7272 XVII | midőn a harmadik ízbeni kopogásra sem kapna választ, megnyitá
7273 XIII | hogy elfogjanak; paizsomon kopogott a nyíl, mint a jégeső, de
7274 XVII | vevé, hogy valaki kívülről kopogtat ajtaján, ki is, midőn a
7275 I | paripákat, s a pórázra fűzött kopókat, melyek jókedvük előérzetében
7276 XIII | magának a meglepett törökök koponyáin keresztül.~A támadás eszesen
7277 I | fölkapta. A golyó a vad koponyája helyett annak nyakába fúródott,
7278 I | állt meg a futó vad kemény koponyájában, hegyével agyvelejéig hatolva.
7279 XIII | intéze hozzá, mely annak koponyáját hasítá ketté.~Erre, meglátva,
7280 XI | szoba közepén volt a fenyőfa koporsó, tarka rózsákkal bemázolva
7281 IX | belőle?~– Egy faragványos koporsófödelet vettem meg, s egy egészen
7282 VIII | Perzsia selyemszövetei kopottak már, s színtelenek? Nincs
7283 IX | ráemlékezhetnénk.~A férfi kopottas öltözetén egy nyakába vetett
7284 XVIII | Somlyóról, Bánfiné Bonchidáról Koppándra hajtatva, a keresztelős
7285 VIII | átviláglik az ifjúság pírja, korallajkai átragyogva a jókedv melegétől,
7286 I | fölvillannak szemei, s ajkai, a korallnál pirosabbak, a lelkesülés
7287 XIX | hullott; boldog menyasszony koráról álmodék, vagy azon édes
7288 XV | áll előidézni Nagy Lajos korát, midőn az idegen fejedelem
7289 VIII | szikláról sziklára, haragosan korbácsolva a medre közepén fekvő óriási
7290 VII | lerázom íróját a nyakamról.~– Korbácsot neki, nem aranyat! – szólt
7291 XV | műveltséget elsajátította, nem korcsítá el nemzeti jellemét; sőt,
7292 XVIII | maradjanak az alkotmányosság korlátai között.~Erre előállt a föntebb
7293 XI | szokott megbízó levelét, a korláthoz szólítja a bírót, egy magas,
7294 XIX | a csillagos ég látása. A korlátnak nekitámaszkodva, bámult
7295 XV | mellett.~A karzatokon s a korlátok mögött egybegyűlt sokaság
7296 XV | megtagadjátok édesanyátokat, s korlátokat húztok Erdély és ő közötte,
7297 XV | színes márványból épült korlátokkal volt körülzárva. Körül a
7298 XV | fiatalember rontott át a korlátokon, s merész, nekihevült arccal
7299 VI | ahova akarok, s miattam ne korlátolja magát.~S ezzel a fejedelem
7300 IX | felelni. Teleki, némileg korlátozandó az ifjú tüzét, kimondá az
7301 XVII | rajta légy, hogy Bánfit korlátozza az ország; te még hatalommal
7302 VIII | mindkettő szemei tekintetétől kormányozva, üldözve az örömtől kezdve
7303 VII | vezetve, abba leülteté.~– A kormánypálca nem játékszer, Apafi – monda
7304 XVII | egy basára fogja Erdély kormányzását bízni. A váradi és temesvári
7305 IX | mondják azt, hogy titokban én kormányzom a fejedelem akaratát, íme,
7306 VIII | végződve, melynek szenes, kormos szérűjét sokáig nem tudja
7307 XV | vitézség előkelői; a Bethlenek, Kornisok, Csákyak, Lázárok, Kemények,
7308 XVIII | ordítának a góbék, taszigálva Kornist a nő elől.~– Ejnye, beste
7309 X | talpadra, hogy vőlegény korodban is megemlegeted.~Kelemen
7310 V | maga dolgát. – Ily idős koromban, mint ő, én már a Nisan
7311 XVIII | asztalra, hogy bajuszt fessen korommal egy középkorbeli úri asszonyság
7312 XII | simplex báró itten? Én voltam koronáción, voltam installáción, inauguráción,
7313 XI | lombjait veresre perzselé a koronájukon túlcsapkodó láng.~A máglyától
7314 I | fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás gém, a vakvarjú, az arany
7315 XII | forgó mellett egy csomó koronásgém tolla lengett, fényes medvebőr
7316 IX | nádorságot Telekinek, Teleki koronát Apafinak. És mindnyájan
7317 XV | egykor Diurbán nemzedéke koronázá meg tömör épületeivel. –
7318 VIII | erszényét, melyből a nőnek koronkint pénzt adott, megcsörgetve
7319 I | csodálatosan ép, hogy semmi korosság nyoma sem látszik rajta;
7320 XV | volt, s amellett, hogy a korral előhaladt műveltséget elsajátította,
7321 III | nem szokás ilyen stílusban korrespondeálni: végre is annyit megengedett
7322 XI | volt téve a pomana, egy korsó tiszta forrásvíz, melyet
7323 XIX | mely Bánfit megölte, egy korszakot vágott ketté, melynek folytatása
7324 I | másik egy sápadt, hajlott korú ember, kinek hosszú szőke
7325 VIII | Ah – sikolta föl Azraële, Korzárra rogyva, s karjaival annak
7326 XIII | elszökteté őt Korzár bég, s míg Korzárt csak Balassa mérge menté
7327 IV | csukamájból készítve, nagy kosarakban rózsaszínű hattyútojások,
7328 VIII | idézetet a sír fölött.~– Te kósza lélek, jelenj meg szavamra!
7329 XI | vad zerge szökell egyik kőszálról a másikra.~– Merre megyünk
7330 VIII | mennydörgés reszketni tanítá a kősziklákat.~– Hallod, mint üvöltenek,
7331 VII | teszik, mert a föld széle kősziklás, s nem fogja a szántóvas.~–
7332 V | sötétzöld bozótnak nézett koszorúja a bástyáknak mind megannyi
7333 VII | a dolog, akkor bekötöm a koszorúját Szász uramnak, az én köpönyegem
7334 XI | aranyos képek s szentelt koszorúk özönében: amidőn a cirkáló
7335 IX | az. Selyemmel kivarrott koszorúkkal, szélein arany és ezüst
7336 XI | leány, szép homloka halotti koszorúval átfonva, egyik kezébe volt
7337 I | mintha valamely hamadriád koszorúzta volna fel a neki szentelt
7338 XI | tetejükön gömbölyű fákkal koszorúzva, előtte fehér felhő vonul
7339 X | a cirkálót; hanem azután kotródott is.~Kelemen diák pedig nagy
7340 IX | fölvitte isten a dolgát, most kővári főkapitány, s a fejedelem
7341 XVIII | kikéredzett az udvarból Kővárra, hogy így azt hihessék,
7342 I | rohadtak, a lehullott törzsöket kővé változtatta a víz, a hínár
7343 XVIII | hoztak elő, s azokat megrakva kővel, lehengeríték a lépcsőkön,
7344 XIII | fölülről, s egy hatalmas kőzápor gördült egyszersmind az
7345 XIX | tanácsban hasztalan volt Horváth Kozma ellenzése a törvénytelen
7346 VIII | kettős visszhang, átlátszó kristálya feketének látszik medre
7347 VIII | magasságra vetve föl bugyogó kristályát, örök hullámzásban tartva
7348 XI | völgyre omlott jéghegyek kristályboltozatot képeztek fölötte.~– Hová
7349 VIII | velem egy ételből eszel, s kristályforrás az italod! Mi kell még több?
7350 XVIII | üveget, mely rosszul hűtött kristályok természete szerint a legkisebb
7351 V | maga előtt álló metszett kristálypalackkal, melyben tiszta forrásvíz
7352 IV | velencei metszett és színezett kristályüvegekben; az ezüsttálakon a legritkább
7353 XIV | nem fogják őt Kolumbusz Kristófnak nevezni.~– Még mindig gúnyolódunk?
7354 XII | szemei helyén diónagyságú krizolitok ragyogtak; derekára ezüst
7355 V | cifrázatai ragyogtak rubintól és krizopráztól; a terem hátuljában dagadozó
7356 XVI | helyen méltán, miután a krónika szerint egy ülő helyen kevés
7357 XIX | veszély fenyegeté – úgymond a krónikaíró –, népek rémültére, világ
7358 X | ehelyett írt verseket és krónikákat nagy bőséggel.~Tehát most
7359 VII | volt a nyájas, háládatos, Kucsuké a büszke, méltóságteljes.~–
7360 X | Kelemen diákot a minapi kudarc után meg ne engesztelje,
7361 XI | Bánfi Dénes uram adó fejében küld tenéked.~Ali basa átvevé
7362 XVII | nem rossz, fogadd meg, és küldd el leveledet holnap, mert
7363 IX | ejtenem, hová a török leányt küldém Bánfi Dénes uramtól. Még
7364 VI | elébb Temesvárra kellene küldenünk ostromlövegekért, s míg
7365 XVII | végezted, szólíts, mert küldetésem sietséges.~Béldit meglepte
7366 III | voltak azok.~– Aztán nem is küldhetnők sehova a leveleket, mert
7367 VII | meg az, hogy követül azt küldik az országgyűlésre, akire
7368 II | odaadjuk nagyasszonyomnak, hogy küldje el nagyuram váltságdíjába.
7369 XI | hivatalos dolgom, de nem hitem. Küldjétek be a törököt.~A pópa kifordulva
7370 V | becsületesen a bírónak, hogy küldjön ki negyven mázsa kenyeret,
7371 XVII | haragunkban írunk, sohase küldjük el aznap, hanem tegyük vánkosunk
7372 XVII | holnap, mert én ma el nem küldöm.~Béldi hajlott az öreg tanácsára;
7373 XIX | iratot ád. Ez Béldi Pál küldötte.~A másik lovag, aki utána
7374 XIV | töröknő-rablásért, másikat a fejedelem küldöttein elkövetett erőszakosságért,
7375 XIX | múlva bebocsáttató Csáky a küldötteket.~– Mit hoztál? – kérdé az
7376 XII | egy bepakolt sertésfarkat küldöttem török uram őkegyelmének,
7377 VII | mondá, az oláhfalusi község küldöttje, ki helysége nevében hódolatát
7378 III | indult útnak, a cselédeket küldözték ide-oda, hogy valami nagy
7379 XVII | komolyság honolt.~– Apám küldte hozzád sürgetős izenettel –
7380 I | kegyelmes uram. Csónakokat is küldtem a mocsár felől, hogy a vadat
7381 XII | kőmívesek már ki vannak küldve, hogy a házat szétverjék:
7382 XV | Körüle és háta mögött a külfejedelmi udvarok követei, kik közt
7383 VII | költségünkön neveltetni fogjuk a külföldön addig, míg szolgálatunkra
7384 IX | ragyogó büszkeségével, ami a külföldről jöttekre nagy benyomást
7385 XVIII | ajtó nyitva maradt, s a küllevegő rohan be rajta.~Lassankint
7386 XI | kívülről szüntelen fagylalva a küllevegőtől, belül szüntelen olvadva
7387 I | viszonza:~– Vannak biz ott, még különbek is.~A kérdezőt e percben
7388 I | szó nélkül, hogy valami különbnek tartassék Magyarországon,
7389 XI | Még a tánc és ének is oly különböző volt; a hölgyek összefogózva
7390 XV | forgandó, s az ő eszközei különbözők.~Forvalnak nem tetszett
7391 VII | mégis az maradt köztük a különbség, hogy Apafi arca volt a
7392 XVIII | fölriadt nő még alig bírt különbséget tenni ébrenléte tárgyai
7393 IX | asztal előtt áll, melyen különféle régi pénzeket látunk heverni.
7394 IX | sokféle vallásaiban, sem három különkormányzatú népeiben; mindezekkel ő
7395 IV | legritkább vadak és madarak különnemű elkészítéssel; reszkető,
7396 XVII | amint várába ért, rögtön különszobájába hívá, ahol az ifjú bég egy
7397 VIII | sziklabálvány mered elő, különválva mindeniktől, mintha az égből
7398 VIII | növények kínálkoztak ízletes külsejükkel, aranybibircsós dinnyék,
7399 XVIII | ily furcsán kandírozott külsővel ténfergett föl az udvarra,
7400 XV | balra helyet foglalnak. A küludvarok követei a fejedelem háta
7401 XIX | E pillanatban üvöltött a kürt a várkapu előtt. A fejedelemnő
7402 I | kiszólal a vízibika szomorú kürthangja s a zöld tekenősbéka fütyülése;
7403 XIV | lássátok– monda Bánfi, s kürtjébe fúva, egyszerre minden oldalról
7404 I | percben hallatszott távolabb a kürtriadó. A dalia elejté a szarvast.
7405 VIII | hullása.~Künn egyszerre ismert kürtrivallás harsog föl. A várudvaron
7406 I | elfutott, megzendül a riadó kürtszó, jeléül annak, hogy a szarvas
7407 XII | ablakában ült a toronyőr, kürtszóval jelt adandó a főúr jöveteléről,
7408 III | egész úton azon eszmével küszködött, hogy ha felesége most meg
7409 XIX | arcára, midőn a halál a küszöb előtt állt.~E pillanatban
7410 I | ne fogyhasson a házikók küszöbétől? Ah, itt a kedves, szorgalmas
7411 XI | Moarte meg sem állott a küszöbnél; pedig úgy szerette a leány!
7412 XVIII | fájdalom, mint mikor a szív küzd önérzelmei ellen? Mikor
7413 II | annyi szenvedési, az erős küzdelem sorssal, emberekkel s tulajdon
7414 VI | fejedelem is; minthogy a küzdelemben legelöl volt, most leghátul
7415 XV | miatta! Mi harcoltunk, és küzdelmeink gyümölcsét ti vesztegettétek
7416 II | élveket nem. Ismét egy küzdelmes éve múlt el életének, melynek
7417 XV | leend elnézni az erő és ész küzdelmét e három férfi közt.~– S
7418 I | sajátszerű meg-megszaggatott küzdés hörgő hangja. Mi ez? – kérdezék
7419 XII | istenem, oly szörnyek ellen küzdhetnem, mik vérszennyekkel tetézhetnék
7420 V | még arra, hogy férfiakkal küzdjön – szólt Béldiné sajnálkozva.~–
7421 I | hatalmasabb erő ellen hasztalan küzdő vadállatot, s hasára ült
7422 I | eredt vele. Fegyvertelenül küzdött a fenevaddal; az hörögve,
7423 XIII | karddal kard ellen száz csatát küzdöttek, sápadva futottak vissza
7424 XIII | trombitaharsogás riadt meg a küzdők háta mögött, s egy új, általánosan
7425 VI | megváltoztatták állásukat, egyedül küzdve a neki jutott szakasszal.~
7426 V | is elloptatok a faluból, kujásaitokat fölakasztatom, titeket pedig
7427 VI | többit elosztom. Egy rész a kukoricaföldek között lappangva elzárja
7428 IV | kötve az ételt visszahordó kuktákkal, nagy jukunditással dalol
7429 VII | miközben a várkapitányok kulcsaikat rakták le a fejedelem kezeibe,
7430 XII | amire szükségtek leend, kulcsáraim gondoskodni fognak róla.
7431 XVIII | kapujában már bonchidai kulcsárja várt reá, ki a székelyek
7432 IV | üres kupát a barátságos kulcsárnak, ki maga is alig áll a lábán,
7433 XVIII | s fölkapva a levegőbe a kulcsárt, azt minden rúgkapálózásai
7434 XVII | hangzott elő. Átnézett a kulcslyukon, s meglátta, mint térdel
7435 XII | szemben.~Bánfiné félénken kulcsolá össze kezeit.~– Én látom
7436 XII | Bánfiné, magát férje nyakába kulcsolva. – Az én napvilágom, a te
7437 I | vadászok föltekerték nehéz, kulcsrajáró puskáikat, s várta mindenki
7438 VIII | gyalog timarióták szétszórva kullognak leghátul, összevissza veszve
7439 X | félne, s nagy nyugodtan kullogva el a rábámuló csoport előtt,
7440 V | állán, bajusza szinte gyors kunkorodással pördül föl kétfelől, a férfi
7441 I | jól-rosszul összerovátkolt kunyhó volt, tetejét benőtte a
7442 IV | nézve a kezükbe nyomott kupa bort, hanem csak nagy komolyan
7443 I | adandó a beszédnek, fölvevé kupáját, és elköszönté:~– Adjon
7444 IV | hajtókával, s visszaadva az üres kupát a barátságos kulcsárnak,
7445 XV | megjelentek Gyula vezér hegyes kúpfödelű, aranyozott és mázzal festett
7446 IX | célból akarta azt kézre kuporítni, hogy Budán minden martalócok
7447 VIII | tágas rotondák, gömbölyű kúptetőikkel, mik kívülről égszínkékre
7448 XIII | jöttem ide. Tegnap egy csapat kurd portyász megjelent Bánfihunyad
7449 XIII | nyargaltatott Zentelke felé. Míg a kurdok folyvást futottak előttünk,
7450 XII | közepén.~– Kérem! Nemesi kúria! Csak olyan jó, mint méltóságod
7451 XI | tapodták a földet, rikoltozó kurjantással szólva közbe. A mellettük
7452 XII | mert kiseprűzöm, mint egy kurta kuvaszt! Voltam a fejedelemnél,
7453 V | köztük néhány száz havasföldi kurtány, barna szűrökben, hosszú
7454 V | Hátul vannak fölállítva a kurtányok.~– Vitézeim! – szól a basa
7455 XII | fenyegeté, messzeágazó terveikbe kuszáló kezekkel markolt. Leszidta
7456 XI | találták magokat, egy mély kút alakú völgyben.~Itt van
7457 XI | vesznek körül, mint egy mély kutat. Aki fölülről akar belenézni,
7458 VIII | rajta.~E víz a várőrség kútjába folyik le innen, miután
7459 II | estharangszó, még távolabb a kútra járó falusi lyányok éneke,
7460 XIII | neki állapotomat, ugye, kutya?~– Azt nem szükség elárulnom,
7461 VI | hogy kiéheztessenek, s kutya- és patkányhúsra szoruljunk.~–
7462 XIII | leverni ezt a csúfondáros kutyát! – ordíta bőszülten, s szétkardlapozva
7463 II | hajtatott be az udvarra, s a víg kutyaugatás tanúsítá, hogy ismerős érkezett.~–
7464 II | eszik jó étvággyal, a fehér kuvaszok áhítattal néznek fel a falatozókra.
7465 XII | kiseprűzöm, mint egy kurta kuvaszt! Voltam a fejedelemnél,
7466 XV | ilyesmit szabad mondani: L’état, c’est moi! E férfiak
7467 VIII | magával rántva a béget.~– La illah, il allah! Nem hallod
7468 VIII | féloldalra dűlve, s kisded lábacskáit piros papucsaival maga alá
7469 I | szattyánsarukba fűzött kicsiny kis lábacskák egyikét. Mezetlen hófehér
7470 X | egyszer meglátom azokat a lábadon, olyan ötszáz ütleget kapsz
7471 XV | s ki zokogva veté magát, lábaimhoz, hogy sorsáért engedjem
7472 XII | mikből egyszer kivontuk lábainkat. Dacára a békeszövetségnek,
7473 IV | kulcsárnak, ki maga is alig áll a lábán, s nevetve kínálgat boldogot,
7474 XI | lepénnyel fedett csuporba dugva, lábánál magas hátú festett széken
7475 XIII | meg a haláltól.~– Fejedet labdának viszem el – szólt gúnyosan
7476 VIII | én? Szeretnék fejeikkel labdázni. A tündér elhozta a leányok
7477 XI | víz?~De a tengerszem egy lábnyira sem áradt meg a belezuhant
7478 V | szügyébe vagdalta fejét, két lábra ágaskodott; a kis vezér,
7479 XVIII | S azzal félrevonva a lábszőnyeget, egy csapóajtót emelt fel,
7480 X | sarkánál fönnakadt, megfogva a lábtyű két fülét, elkezdé magát
7481 XIX | megnyílik az ajtó, s belép lábujjhegyen Pataky István elrémült arccal,
7482 XI | hímzett inge volt festett ládájában, miket maga kezével font
7483 VII | De az csak igaz, hogy a lajtorját keresztbe vitték át az erdőn.~–
7484 XII | búbánatos ellentétet képzett laka fényével. A kis gyöngéd
7485 VI | fejedelemnek a lelkész egyszerű lakában; maig is mutatják azt a
7486 IX | nemesi ház többé a fejedelem lakása; távol onnan, egy emeltebb
7487 XII | uram, aki ha nincs otthon, lakatot vet a felesége szobájára,
7488 VII | arra gondolj, hogy ez néped lakhelye, hogy ezek Istened templomai,
7489 XI | bevette, ezt kiáltozva: igyál, lakjál jól, átkozott lidérc, ne
7490 XVIII | Ezzel én mind nem törődöm. Lakjanak jól az éhenholtak, legyen
7491 IX | kánjává, hogy Erdélyben lakjék; sem Apafi Mihály uramat
7492 XV | szűnjenek meg sátorokban lakni, s építsék föl elpusztult
7493 VIII | vadon közepett valakinek laknia kell, ami annál meglepőbb,
7494 II | közepén a fehérre meszelt lakóépület, félszárnyra építve, előtte
7495 XV | paloták, templomok eltemették lakóikat, s a propraetor palotája
7496 VIII | kényszerítendjük annak lakóját előtted megjelenni. Ha megjelent
7497 IV | látszik fölmutatni Kemény lakomáján. A természet minden országa
7498 IV | kelle töltögetni. Az erdélyi lakomák rendesen azon szoktak végződni,
7499 XVI | szerint minden ünnepélyt lakomával kell befejezni; a zajongó
7500 VIII | körülfogni. A közellevő falvak lakosai kezdtek távolabb vidékekre
7501 XVI | fölégeti Kecskemétet, leöldösi lakosait, midőn templomainkat jezsuiták
7502 XV | rá kelle parancsolnia a lakosokra, hogy szűnjenek meg sátorokban
7503 XIII | Bánfihunyad felé, az ott maradt lakosságot értesítendő a veszélyről,
7504 I | ritkaságul egy-egy példánya a lakottabb vidékekre. Néhol egy-egy
7505 II | hevenyészett gömbölyű asztal áll. A lakóudvar kőkerítéssel van elválasztva
7506 XI | biztos helyismerettel a laktalan vidéken. Ahol alig látszott
7507 VIII | minthogy egész e helyig laktalannak mutatkozik a vadon, s túl
7508 VIII | benőni a fű.~Már a szélei is laktalanok e vadonnak, az egymásra
7509 II | gyertyát gyújtva bele, kitette lámpásnak, a lányok úgy szeretnének
7510 VIII | el volna veszve, az éji lámpát e kanóchoz kellene értetned,
7511 XII | kirakott, tenyérnyi széles lánc tartotta elöl össze, a vállára
7512 II | mindegyikünknek van nyakbavaló lánca, amire annyi hiábavaló arany-
7513 VIII | kertjeiben; ha alszol tüzes láncokkal megkötve, vagy fekszel rózsaágyakon,
7514 III | búcsúzni. Ezzel aztán egész láncolata a legbúsítóbb eszméknek
7515 XVIII | tetejébe pedig fölhúzták láncon egy gyönyörűen kivert korinthi
7516 XIII | magasan kilátszó nemes vezér láncüngében, félvállra vetve medvebőr
7517 VI | sebeknek, golyó, kardcsapás és lándzsadöfés.~Kucsuk leugrott lováról,
7518 VI | halva hozták a vezér elé, lándzsákra fektetve. Minden nemei voltak
7519 III | egy jó csoport karddal és lándzsával fegyverkezett székelyt mutatván
7520 XVIII | országunk jobb keze, s ha ők lángba boríták az országot, mi
7521 XV | kell. Ő hideg ész, s ott lángészre van szükség. Neki nincs
7522 VIII | múlva fölgyújtott palotája lángjainál szemlélheté, mint ül fel
7523 XVIII | még egy halavány el-elváló lánglobogvány, mint a kiégett szenvedély
7524 XI | kinek vére e pillanatban lángolni látszott, erei szinte kiszakíták
7525 XVIII | mindkét karjával átfűzve, lángoló arcára föltekinte, Bánfi
7526 VI | levente arca ifjúi hévtől lángolt, a fejedelemé sötét volt
7527 XII | orrú csákányt s kígyózó lángpallost s azokat a hosszú, remekül
7528 XV | mely azokat nem engedi lángra gyúlni; ti tétováztok, s
7529 VIII | halhatatlan költő megírt?~Azraële lankadt szempillái lecsukásával
7530 I | egyedül a Dráva szab határt e lankaságnak, az erdő szélin levő fák
7531 I | egyikében azon végtelen lankaságoknak, mikben a vad is eltéved.
|