bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text

 8032 VIII   |                 csíkos dolmányának ujjai loncsosan csüngnek alá, turbánjának
 8033 VI     |      fölébredtére, s egyúttal kíváncsiak lőnek megérteni a basa izenetét.~–
 8034 XII    |            mikkel ritkán lehetett többet lőni egynél; itt-ott láthatók
 8035 XVIII  |                   ami még nem volt. Hadd lopjanak. Azért én még úr maradok,
 8036 III    |                el lehetett volna miattuk lopni. Apafit ott várakoztatták
 8037 XVIII  |               volt hátra, hogy mézben és lőporban fürösztött alakjával beledűljön
 8038 VIII   |                  kanóc, mely leszolgál a lőporos bástyák alá; ha minden el
 8039 XVIII  |                  boltba rejtetém el azon lőport, melyet Kemény János eleste
 8040 XVIII  |                   ha egyúttal meg is nem lopott volna.” Azzal visszament
 8041 IX     |            erdélyi dolgokat kifürkészve, loppal vissza akarok szökni. Azok
 8042 V      |            meglepetve Béldi. – Nem hiába lopták ennek az anyját. Te, Kucsuk,
 8043 XIII   |            kétfelől egyszerre estek le a lórul átszegezve, míg ő bal kézzel
 8044 III    |                 Az ebesfalvi háznál nagy lótás-futás volt. Egyik kocsi fogatai
 8045 XIII   |                 mind a két pisztolyt őrá lőtte ki – feleletül.~Erre Ali
 8046 V      |               volt ütközetben, két lovat lőttek ki alóla, s a legközelebbi
 8047 VIII   |             rózsaszín hableány, ki tarka lótuszlevélen hintálja magát a rubincseppekre
 8048 X      |                 hogy engemet mint tegyen lóvá, mert láthatja, hogy vén
 8049 IX     |                Barátom, tanuld meg, hogy lovadat, órádat és szeretődet sohase
 8050 X      |               legelső faluban.~– Ülj föl lovadra, fiam Zülfikár – inte ezzel
 8051 XIII   |              sisakját, sem fegyverzetét, lováért ordított, s míg arra fölkapna,
 8052 XIII   |             elveszhetsz éhen legvitézebb lovagaiddal, mint én; ebben az egyben
 8053 V      |               Erdélyben egy fiatal török lovagba beleszeretett, és – természetesen
 8054 XVIII  |               Bánfi seregéhez.~A középső lovagban a fejedelem hírnökét ismerék
 8055 XIII   |                látszott.~Ezalatt egy hat lovagból álló beduin őrcsapat, a
 8056 XIII   |                  utca végéről egy fényes lovagcsoport látszott közelíteni, a szpáhik
 8057 I      |             átszökellt az árkon a merész lovaggal.~Az egész kíséretből csak
 8058 VIII   |                szólt Azraële az elkábult lovaghoz –, s szólítsd meg őt.~Korzár
 8059 XVIII  |               megjelennem: őt kiváltanom lovagi kötelesség.~– Fegyverrel
 8060 VI     |             előtt, s ily szavakat intéze lovagjaihoz:~– Jó vitézek. Ím, szemeitekkel
 8061 IX     |                  én az erdőben elrejtett lovagjaimmal rárohantam, s az embert
 8062 XIII   |                 a vihar, nyargalt előre, lovagjainak kiáltva:~– Ne számlálgassuk
 8063 XIII   |          túlparti erdő rejtekében hagyva lovagjait, maga negyedmagával elindult
 8064 VIII   |                  a bég, tarkán rendezett lovagjaival, kik közt a török lovasság
 8065 VI     |                lábaival, s azzal lehulló lovagját maga alá temetve, a rohanó
 8066 XVII   |                     midőn Rákóczi György lovagjátékai alkalmával engemet és Bánfit
 8067 I      |                közelebb húzódik mellette lovagló társához, ki a kezében levő
 8068 I      |                  főnemesnek látszó férfi lovagol. Egyik mintegy harmincéves
 8069 VI     |                 leszen szükség. Mindenki lovagoljon bátran az ellenség elé,
 8070 XVIII  |             fegyveres élén látta fölfelé lovagolni egymás mellett Csáky Lászlót
 8071 XII    |                utána fegyveres csoportok lovagoltak, miknek viselete, fegyverzete
 8072 V      |            helységgel látszik valami kis lovagvár, széles tornyokkal, fekete
 8073 XIII   |                Bánfi.~– Nemesi címeredet lovaim ólára szegzem ki.~– Én pedig
 8074 XVII   |                 éjjel odább megyek, csak lovaimat pihentetem ki, ha megengeded.~–
 8075 VI     |                  viszonza Kemény –, mert lovamon maradtam.~– Azonban jó volna,
 8076 VI     |             fiatal török ifjú férkőzött, lovának sokkal könnyebb terhe levén,
 8077 XIII   |                midőn Bánfi Dénes kétszáz lovasával oda jutott, ahol a Körös
 8078 XVIII  |                  egy tizenkét főből álló lovascsapat látszott szemben közelgeni
 8079 VI     |                  kevésbé lehető a magyar lovasokat arra rábírni, hogy lovaikról
 8080 VI     |               trombitaszóval Kucsuk basa lovassága Segesvárra.~Apafi már három
 8081 VI     |              idejét adák tudtára a török lovasságnak. – „Ugyan korán abrakolnak” –
 8082 V      |                  mulatni, egy hosszú sor lovasságot látunk aláfelé szállani.
 8083 VI     |                  sortüzet adtak a támadó lovasságra, mely egy pillanatra füstföllegbe
 8084 VI     |      magyarságnak nagyobb része lovas, s lovassal sáncokat ostromolni lehetetlen.
 8085 VI     |            futott szét az egymást üldöző lovassereg elől; aki útban maradt,
 8086 XIII   |                  kis félrecsapásukról, a lovassereggel eltávozott Kolozsvár felé,
 8087 IV     |                mi elébük? Akkor legalább lovastul – macskástul elfoghatjuk
 8088 XIX    |                Végy magadnak a fejedelem lovászaitól négy paripát – monda Anna,
 8089 XIX    |                ugyane percben kiáltá elé lovászát Béldi Pál, meghagyva, hogy
 8090 XIX    |                 Egy élet van kezedben!~A lovászok előhozták a paripákat, az
 8091 X      |       kengyelszíjat, úgy kellett ülnie a lovon, mint ahogy a tevén szokás
 8092 IV     |                 ínyeit csiklandani. Amit Lucullustól kezdve a francia gourmand-okig
 8093 V      |                  megtudom, hogy csak egy ludat is elloptatok a faluból,
 8094 V      |            látható volt a lehelet és vér lüktetése.~Béldiné maga mellé ültette
 8095 VI     |                  elég alkalmam volt, oly lusta, oly közönyös volt mindig,
 8096 I      |            közben.~A nőstényszarvas nagy lustán fekszik a süppedező fűben,
 8097 V      |                sarkig ért le kétfelől. E lyán lett később Wesselényi Pál
 8098 V      |          belebolondítanak egy keresztyén lyánba, hogy megkeresztelik, s
 8099 V      |       megtetszett rajta, odanyújtá azt a lyánkának nagylelkű galantériával.
 8100 V      |           távollehetni. A tizennégy éves lyánnak már megsúgták sejtelmei,
 8101 XV     |             amott, Thököly Imre – Teleki lyányát eljegyzé, hogy apját érdekeibe
 8102 XI     |                meg, mikor meghalt, sem a lyányokhoz nem járt el a fonóba; csak
 8103 X      |                   azután megint bebújtak lyukaikba; a poéta ezalatt ütötte
 8104 XVIII  |               egy akós átalagra, melynek lyukán beszagolva, igen erős borszesz
 8105 XVIII  |                   bebújtak a kályhákba a lyukon, s kijöttek az oldalán;
 8106 III    |             kérdte, hogy mi az.~– Ez egy M betű – válaszolt Apafi.~–
 8107 VIII   |           hajfürtökkel játszva, mint kis macskakölyök.~A hölgy jól választá társát,
 8108 IV     |                Akkor legalább lovastul – macskástul elfoghatjuk őket. Restellem,
 8109 VIII   |                Mondd, kitől van! Zsákban macskát nem veszünk.~– Úgy hát áldjon
 8110 VIII   |                  azt mondja, hogy csak a madár tud repülni; e várba, aki
 8111 IV     |       ezüsttálakon a legritkább vadak és madarak különnemű elkészítéssel;
 8112 I      |                   egész falkái a vízlakó madaraknak szállanak fel a légbe, s
 8113 XIII   |           szegzem ki.~– Én pedig bőrödet madárijesztőnek tömetem ki polyvával.~–
 8114 I      |                vadásztársaságokat szokta magába fogadni; urak, csatlósok,
 8115 I      |            férfiak tovább ittak, a hölgy magábavonulva ábrándozott, minden percben
 8116 II     |                  mintha nem lett volna a magáé elég, testvérei, Bánfiné
 8117 IX     |             Apafi elébe futott, s karját magáéba fűzve, magánszobájába iparkodott
 8118 XII    |           találna benne rosszabb házat a magáénál.~– Tartsa meg az úr a pénzét,
 8119 X      |                egyik csatlósom leszáll a magáéról, s kegyelmed felülhet arra,
 8120 IV     |                János helyt szokott állni magáért. Most is fölhívta a bátrabbakat
 8121 XVIII  |                  bajos.~– Én elhatározám magamban, hogy az idézésre megjelenek.~–
 8122 XVIII  |                    S nem voltál bátor?~– Magamért igen. De arra gondolék,
 8123 IX     |                magának egyet, én ugyan a magamét nem az ő számára fogtam.~
 8124 XVII   |                 a fejedelem nevével és a magaméval együtt a tűzbe hajítom.~–
 8125 IX     |               itt kihallgatáson, egészen magamon kívül jöttem. Mit akarnak
 8126 XIX    |               meghalni, miként én. Hagyj magamra, imádkozni akarok, s nem
 8127 VIII   |                egyesült, maga rovására a magánellenséggel háborút viselni. Az országnak
 8128 XVII   |            tegyen? Ekkor eszébe jutott a magánfolyosó, mely hálószobájából férje
 8129 XVII   |                még a háttérben, mely egy magánfolyosón keresztül, minőket több
 8130 VII    |                melyet kegyelmed átadott, magánpénztárunkból fizessen ki kegyelmednek
 8131 IX     |            fejedelem előtt.~Apafi Mihály magánszobája inkább hasonlított egy tudóséhoz,
 8132 XVIII  |               kellene ismernem. Ha pedig magánybosszú, akkor félkezemre kevés
 8133 XVI    |                 meg úgy, mint ha valakit magasabbnak hittek, mint őt – és éppen
 8134 V      |          megvehetett volna, s ezen tette magasabbra emelte őt előttem, mintha
 8135 XI     |                 út majd a mélybe, majd a magasba vitt, az utazók többet vezették
 8136 XI     |            feltorlódva, ahol ötven ölnyi magasban a kalandorok kapaszkodtak
 8137 X      |            prozopopeával helyzé el magát magashátú székére, két rettenetes
 8138 VIII   |               nem a természet alkotá ily magasnak, hanem azon egymásra hordott
 8139 VIII   |             akarnának lenni az égbe: oly magasok, oly szakadatlanok.~A Rima
 8140 V      |                  ember egypár száz ölnyi magasról.~Különben csak messziről
 8141 XI     |           alkotva, minden fok egy torony magasságával bír; másutt egymásra vannak
 8142 XI     |               ember uralmának, a szédítő magasságból nem látni egy emberi hajlékot,
 8143 XI     |                   mely a véghetlen távol magasságokból meglódulva, veszett sebességgel
 8144 VIII   |               átlátszó köd, mely eddig a magasságot fedé, most már a mélységet
 8145 VIII   |                 föl a Rima forrása, öles magasságra vetve föl bugyogó kristályát,
 8146 I      |                   annak hízelkedett, azt magasztalá.~*~Késő délután volt, mire
 8147 II     |               hát mondja meg kend nékem, Magda néni – szólt a leány, közelebb
 8148 XI     |            keveredtek az énekbe.~Midőn a máglya már egészen parázzsá égett,
 8149 XI     |          koronájukon túlcsapkodó láng.~A máglyától nem messze egy csoport oláh
 8150 XVIII  |           iszonyatot érze, amint ez alak mágneses gőzkörébe lépett. – Váljunk
 8151 IV     |              finnyáskodásból hitették el magokkal az emberek, hogy jóízűek,
 8152 IX     |                kik oly tarkává csinálják magoknak az ország dolgait; hanem
 8153 XII    |               indulatok bélyegét viselék magokon, s az arc maga is szüntelen
 8154 VIII   |               víz áll, melynek közepéből magosra szökell föl a szivárványló
 8155 XII    |                  arattuk be a vetni való magot; a faluban gyökeret meg
 8156 II     |        visszatükröző lélek kinyomatában. Magukban a vonásokban nincsen semmi
 8157 VII    |             ellenségnél. Adj nekik saját magukhoz mért jutalmat.~– Hiszen
 8158 VI     |            karonfogva Wenzingert, vitték magukkal nagy tréfálózva a lakomához.~–
 8159 VII    |      Kolozsvárott is vásárt nyithassanak maguknak.~– Ez ugyan igaz – szólt
 8160 XI     |              földre, s nagyokat vetettek magukon vele, lábaik rángatózásai
 8161 XVIII  |                szívekbe. Szerelmet adunk magunkért, de magunkat nem adjuk a
 8162 VII    |            kegyelmed, hogy mi nem tudjuk magunknak megjegyezni próbált híveinket?
 8163 XII    |                is benne, de nem ismerünk magunknál nagyobbat. – Most ez arany
 8164 XV     |             Mihály uram. Kiben bízhatunk magunkon kívül? XIV. Lajos szeszélyében?
 8165 XVIII  |                   s ebből is baljóslatot magyaráza ki magának. A minden veszélyt
 8166 XIII   |          Vízaknainé védi Bánfihunyadot – magyarázá Benkő –, gyermekkori szerelme
 8167 III    |              része kiszeretett, nem kell magyaráznom, hogy miért. Kegyelmednek
 8168 X      |                pedig mérges taglejtéssel magyarázott valamit idegen nyelven,
 8169 V      |             erőmutatványát.~– Terengette magyarba oltott törökje! – kiálta
 8170 XII    |           meglátogatni szegény száműzött magyarhoni rokonomat.~Bánfi átértette
 8171 XVII   |                   nyílt, nemes tekintet, magyarhoz hasonló.~– Engem észre sem
 8172 IX     |                francia segítséget ígér a magyaroknak, a magyarok nádorságot Telekinek,
 8173 XV     |                  sorompókon belől; ha ti Magyarországban megtagadjátok édesanyátokat,
 8174 XV     |                 ott az összecsoportosult magyarországiak hidegen megvető tekinteteivel
 8175 VII    |            Kemény János hívei kifutottak Magyarországra, az elhullt fejedelem fia,
 8176 I      |            búcsúzzunk el egy tekintettel Magyarországtól.~Egy jelenetet fogok előtökbe
 8177 VIII   |                felé sietni: az egyik egy magyarosan öltözött férfi, alacsony
 8178 XV     |       beleszeretett választott népébe, s magyarrá tudott válni, s a nemzet
 8179 XI     |                 rá Kelemen diák, keverve magyarral és latinnal az oláh szót. –
 8180 X      |              egyszerre véletlenül tiszta magyarsággal a tatár, mintegy leolvasva
 8181 VI     |          számítanunk, hogy a velünk levő magyarságnak nagyobb része lovas, s lovassal
 8182 XVIII  |                 s begyújtottak az ében-, mahagóni- és paliszanderfák aranyértékű
 8183 XIII(3)|                    Ez a rendes mondata a mahomedánnak a végveszély percében.
 8184 VI     |                lelkész egyszerű lakában; maig is mutatják azt a kisded
 8185 XVIII  |             lelkedet öröm mámorába, s ha majdan álmodó fejed keblemre roskad,
 8186 III    |          fönntartotta az atyafiságot, az majdcsak pártjukat fogja, ha látja,
 8187 XI     |                 istentelen gonosz, kinek májfoltok voltak nyakán és testén,
 8188 X      |                  megszámlálni, hogy hány makk van egy fán, s mintha csak
 8189 I      |                  megszűnik a mocsár, ott makkos fák, cser, tölgy és bükk
 8190 I      |                  a hímszarvas. Szokatlan makogást hallatva fordul társához,
 8191 VIII   |                  félig fölemelkedve, kis malachit markolatú tőrét keresgélé
 8192 XVIII  |             cifrázat ragyog, arannyal és malachittal kirakott szemfényvesztő
 8193 VI     |               oldalhadak a malomárok s a máléültetvények mögött vonultak lappangva
 8194 II     |                 ülni, könyveket olvasni, malmokat építeni, fákat oltogatni,
 8195 VI     |                  felőli útját, a másik a malom árka felől oldalába kerül,
 8196 VI     |            Kemény János. Az oldalhadak a malomárok s a máléültetvények mögött
 8197 II     |          zöldmázos tálban, a cselédség a malomkő asztal körül telepedik,
 8198 II     |            árnyékos diófák, melyek alatt malomkőből hevenyészett gömbölyű asztal
 8199 XIII   |      keresztültörni magát; az alágördülő malomkövek és faderekak mindenünnen
 8200 XIII   |                 mely Ali basa válogatott mamelukjaiból állott.~Egy óriási szerecsen
 8201 XIII   |                 szétfutottak a megrémült mamelukok, egymást taposva s a kerítéseken
 8202 XII    |                  kivel beszéltem, mint a mamlasz Bertai Gida, aki naplót
 8203 XVIII  |             kezdett összekeveredni: düh, mámor és vad szerelem.~A harmadik
 8204 XVIII  |                 vége –, mely Bánfi által mámora utolsó eszméletével meggyújtatva,
 8205 XVIII  |                Jer, fojtsd lelkedet öröm mámorába, s ha majdan álmodó fejed
 8206 XVIII  |                 szerelemért!~E hang újra mámorba dönté Bánfit józan borzadályából.
 8207 XVIII  |               mindent, ami gyönyört, ami mámort adhat, hogy a holnapra ne
 8208 IV     |               virágozott és narancsozott mandulatortát, majd egy nagy, virágos
 8209 XVIII  |               általános rombolásra. Ez a mánia ragadós, csak egynek kell
 8210 XI     |            sokaság körül állt, az öregek mankóikra támaszkodva. Az alkony vereslő
 8211 VIII   |              barlang nyílásához tipegve, mankós botját, mit oda támasztott,
 8212 XVIII  |             közepére, s mint egy parlagi manó, belenyúlt marokkal, s evett
 8213 IX     |               volt árasztva szétterített mappákkal, poros monumentumokkal s
 8214 V      |                legkétségesebb helyzetben maradand. Törökországban üldözni
 8215 VII    |       impertinens poétának.~Mindamellett maradhatlan jókedvűnek látszék a fejedelem,
 8216 XIX    |              Ezzel eltávozott.~Apafi nem maradhatott szobájában. Ki kellett jőnie
 8217 VI     |                szavakat izni tenéked: te maradj veszteg Segesvárott, és
 8218 IX     |               gyöngédséggel átvezetni.~– Maradjunk itt – monda a fejedelemnő. –
 8219 XV     |           egyedül marad; éppen úgy, mint maradnának ez urak egyenkint, ha ők
 8220 XIII   |            méltóságodnak a derékseregnél maradnia? – szólt Veér György aggodalmas
 8221 XIV    |                  visszatartá:~– Itt kell maradnod – súgá fülébe.~– Én eddig
 8222 XVIII  |             Daczó János, meghagyá az ott maradóknak, hogy ha Bánfi haza találna
 8223 XVII   |             menten elviszi, te pedig itt maradsz.~– Igazad van – szólt Béldi,
 8224 XII    |                 hála az egeknek, egyedül maradtunk a magunk hazájában; a szentgotthárdi
 8225 XV     |              templom épült, mindenik kor maradványait, mely e helyről nyomtalanul
 8226 XV     |                  hadak kiszórták a szent maradványokat sírjaikból, elpusztíták
 8227 VII    |                 kérdé magában.~– Örömest marasztanók kegyelmedet, mert személye
 8228 I      |           barommal.~A menni készülőt ott marasztották. A férfiak tovább ittak,
 8229 I      |            fölfelé van fésülve szálasan, marciális tekintetet adnak arculatának,
 8230 XI     |               ellentétezve férfiaik vad, marcona képeivel, a bozontos hajgubancra
 8231 XII    |              párjára: ön Apafira, s én – Margitra – és mindketten boldogok
 8232 II     |                 lyányok éneke, a béresek marháik után látnak, ki egy nagy
 8233 IX     |                   a gabona kicsépelve, a marhák kihizlalva, midőn megérkeztünk; –
 8234 II     |            aholott meglátta, hogy a nagy marhasokaságú tatárt ellene hozzák, ő
 8235 XI     |                 s nagy ügyesen két ezüst máriást csúsztatva markába.~– Az
 8236 XI     |                 szerencsésen visszaértek Mariselbe, aholott meg sem várva,
 8237 XI     |               terhelt erszényt hozott ki markában, a basától kilépve. Ezt
 8238 IX     |           elfutotta a vér. Kezével tőrén markolászott, s elsápadt ajkakkal rebegé:~–
 8239 I      |           kőkeménységű csontot, s a kard markolatban törött ketté.~A csapás megszédíté
 8240 I      |              görbe török kés gyöngyházas markolatja látszik elő.~A legelső pár,
 8241 VIII   |             ujjak öntudatlanul görcsösen markolnak a párcuc sima nyakába; a
 8242 VII    |                  szabad nemzeted szívébe markolni engedned. Nem esett meg
 8243 XII    |               terveikbe kuszáló kezekkel markolt. Leszidta őket és a fejedelmet
 8244 VIII   |                 magát nevezni, s te port markolva kezedbe, hátad mögül előszórod,
 8245 XIII   |          rendkívüli nagyságú, tizennyolc markos mén; maga hét láb magas
 8246 III    |                  azon járt az esze, hogy mármost, ha Kemény el találja őt
 8247 XIII   |                  hullott alá az ujjatlan marokból.~A fekete arcon meglátszott
 8248 XII    |               volt képes egy-egy masszív maroken karszéket helyéről odábbmozdítani,
 8249 V      |               szerteszét nagy karszékek, marokennal borítva, nehézkes faragványokkal.
 8250 XVIII  |                 egyik volt Kornis Gáspár marosszéki főkapitány, a másik Daczó
 8251 XIII   |   figyelmeztetéseire.~*~Ali basa ezalatt martalékul hagyva sátorait, tevéit
 8252 XVIII  |              mellette alhajtatott, Koncz Mártont, az unitárius püspököt ismeré
 8253 XVI    |                ajtót, s tollát a tintába mártva mondá:~– Folytassuk, ahol
 8254 XV     |         fejedelmi palota állott; teremei márvánnyal kirakva, falai csaták képeivel
 8255 I      |             homlokzattal, piros tetővel, márvány erkéllyel, kiülő rondellákkal,
 8256 V      |     összerakással; közepén egy nagy zöld márványasztal girbegurba lábakkal; szerteszét
 8257 XV     |                 szoktak tartatni, színes márványból épült korlátokkal volt körülzárva.
 8258 XI     |                 óriási diadalív, roppant márványdarabokból összehordva, a portále tetején
 8259 VIII   |                  itt-ott mutatva csak ki márványja mozaikkirakatát. A terem
 8260 XV     |            eltűnt, s helyét a propraetor márványlaka foglalta el, korinthi oszlopsoraival,
 8261 VIII   |                  terem közepén rózsaszín márványmedencében kristálytiszta víz áll,
 8262 VIII   |            átszorítva, amint a rózsaszín márványon ül, ébenfekete keble halmai
 8263 V      |                   ragyogó acélrámában. A márványpadlaton hosszú, tarka szőnyegek
 8264 VIII   |                 meg a gyémántos vízsugár márványsima termetén, valahányszor a
 8265 XVIII  |                  a sírok fölött gyászoló márványszobor.~Egyszerre, az éj és a gondolatok
 8266 XIX    |                  zivatar támadt, melynek mására a legvénebb emberek sem
 8267 XV     |               eszes, nem törni viszont a máséba. Most nézz azon kopasz homlokú
 8268 XIX    |                  mondanám, üssétek le! A máséra is azt mondom.~Ezzel eltávozott.~
 8269 I      |                Csak a kopasz férfi vette másfelé az útját:~– Mondtam, hogy
 8270 VIII   |               férfi tartott karjai közt. Mashallah! Ez irtózatos!~– Ne félj –
 8271 VIII   |       pillanatban a hetedik égig emel, a másikban a földre sújt. Most egyszerre
 8272 V      |                magamat sem egyikért, sem másikért beleavatni – felelt Béldi
 8273 IV     |            negéddel fordult egyikhez is, másikhoz is.~– Ismeri valaki ezt
 8274 VIII   |       tündérhidat egyik bársonyparttól a másikig. A zuhatag közepéből mohos
 8275 IX     |                 innenső fele a várnak, a másiknak a túlsó. Mikor aztán összezördült
 8276 I      |          századdal látszott idősebbnek a másiknál. A legódonabb egy tölgyfaderekakból
 8277 IX     |                hagyunk benne egy követ a másikon.~Apafi e beszéd alatt többször
 8278 XII    |                nem értjük, egyikünk vagy másikunk elvesztheti a magáét.~–
 8279 IX     |                  tanácslá neki, hogy ily maskarában jöjjön ide, hogy engem szépszerével
 8280 XI     |                    szólt az öreg –, mert másnak alig hiszem, hogy feleletet
 8281 VII    |                nyújta át Apafinak, ki is másodmagával belekapaszkodva a nagy pergamenbe,
 8282 XIX    |                elhullanak alattad, válts másokat. Egy percet ne mulassz sehol.
 8283 VIII   |                álmodott paradicsom földi másolatai! Engedjetek egy pillantást
 8284 III    |         hallgattak. Ezt tekintve, de meg másrészről figyelembe véve azt, hogy
 8285 XVIII  |              magát, ily rémséges alakkal másszon föl négykézláb a dőzsölő
 8286 XVIII  |             akkordokat vett ujjai alá, s mást énekelt:~„Mindenki hűtelen
 8287 XIII   |               mikor ráér, ~Ha nem mehet, mász.1~Az ezer meg ezer férfi
 8288 XI     |                  nem szeretek a hegyeken mászkálni, de hivatalom parancsolja,
 8289 XVIII  |                   hogy amint e négylábon mászó alak megjelent előttük az
 8290 I      |         nyeregkápájába támasztva, valódi matadori állásban támaszkodik reá.~–
 8291 XVI    |              teremet, mi parancsoljuk, s mától számítandó egy hétig előttünk
 8292 X      |              scelerisque purus, non eget Mauris jaculis, neque arcu” – viszonzá
 8293 V      |                  hogy küldjön ki negyven mázsa kenyeret, ugyanannyi húst,
 8294 XV     |                 kúpfödelű, aranyozott és mázzal festett épületei, mint egy
 8295 VIII   |                 elalunni látszék.~Az éji mécs háromlábú állóján halványan
 8296 VIII   |         függönyöket s lobogtatni a lámpa mécsét.~– Hah! Látod őt? – kiálta
 8297 VIII   |                 sem hallik körül, csak a medencébe visszaeső vízcseppek titkos
 8298 XI     |                vegyen.~A hölgy ezalatt a medencéhez ért, hova a föld alatti
 8299 VIII   |               törhetett rajtok; azután a medencének állt, két első lábát föltéve
 8300 XI     |                körülfutva a vidéket, egy medencét látszott képezni, melynek
 8301 I      |                 a habokba, miket sokszor medrébe sodor a kiáradt folyam,
 8302 XVIII  |                  kerevetet engede látni, medvebőrrel beterítve, egyetlen szarvasbőr
 8303 XII    |              elöl össze, a vállára fekvő medvefő szemei helyén diónagyságú
 8304 VIII   |                 oroszlán meséjét, melyet Medzsnun, a halhatatlan költő megírt?~
 8305 I      |              tetszeni látszik önmagának, meg-megnyalja sima, fényes szőrét, ágbogas
 8306 I      |             marad, reszkető ünőit olykor meg-megnyalva, melyek visszacsókolgatják
 8307 I      |                 inkább valami sajátszerű meg-megszaggatott küzdés hörgő hangja. Mi
 8308 XVI    |                 emberek szoktak dörmögni meg-megszaggatva – szabad nemesember ellen
 8309 XVIII  |               zuhognak.~A villámlobbanás meg-megvilágítja olykor a tájat, a havasok
 8310 XVIII  |                 éjszakára betérjen? Vagy megadja magát ellenségei gúnyhahotájának,
 8311 VIII   |         imádságot, égő falvakat; én mind megadom neki; csak az életet könyörögd
 8312 II     |                  Egy vén, tisztességesen megaggott cseléd s egy ifjabb szolgáló
 8313 VII    |               egyen-egyen hosszabb ideig megakadva.~Az ölelkezésnek nem látszott
 8314 I      |            térdeinek egy szorítása ismét megalázta.~– Utánam! – kiálta az,
 8315 XIV    |                 volt gyalázva a főúr, de megalázva nem. Annál rosszabb reá
 8316 I      |                   a szemközt jövő hajtók megállnak helyeiken, elállva az utat.
 8317 XVIII  |                 fákat, a zápor süvölt, a megáradt patakok zuhognak.~A villámlobbanás
 8318 VIII   |               sziklaköböt, melyet egykor megáradtan mérföldnyi távolból hengergetett
 8319 VIII   |                  olvasna, tetőtül talpig megaranyoztatna érte.~– Kitől jő?~– Oh,
 8320 VII    |             zavarodott arcán önkénytelen megbánás nyomai látszottak.~– Nem
 8321 XIV    |              nemesi tréfát űznek vele.~– Megbánja még ezt kegyelmed – hörgé
 8322 XII    |           kitöréssel, melyet aztán ismét megbánt.~– De hát mit kívánsz tőlem?
 8323 XVIII  |                érzé, hogy él. Bizonyosan megbánta a leány, hogy meg akart
 8324 XII    |           ellenük fejét? És ezeket Bánfi megbántá, kigúnyolta, fenyegeté,
 8325 XI     |            kaftánjára. A legirtózatosabb megbántás és csúfság, amit török emberen
 8326 XIX    |                  bármivel; azok, akik őt megbántották, sokkal jobban tudták, mennyire
 8327 V      |                 a két gyermek is annyira megbarátkozott egymással, hogy Aranka Feriz
 8328 XVI    |           Hátrább az agarakkal, székely! Megbecsülhetnél engemet, aki az ország generálisa
 8329 XVIII  |             tárgyai között, s rémültében megbénult lelke nem hagyta szóhoz
 8330 X      |                őket, mikor melléjök ért, megbillenté előttük süvegét, s röviden
 8331 XI     |           fölolvasva a nép előtt szokott megbízó levelét, a korláthoz szólítja
 8332 XIII   |                   az a cirkálót ravaszul megbízta, hogy tudakozódjék a nép
 8333 XI     |          verébfejek beszedésével valának megbízva?~A bíró alázatosan közeledett
 8334 VI     |              Wenzinger fejét csóválta.~– Megbocsássatok, urak – szólt a tapasztalt
 8335 XVIII  |            felelni egymás sóhajára. De a megbocsátás lehetetlen; a szív ugyanazon
 8336 X      |             amelyért remélem, hogy régen megbocsátott.~Csáky jókedve csak nevekedett
 8337 XII    |                föl hibáit, annak mindent megbocsátunk.~– Kivéve egyet: ha hűtelen
 8338 IX     |                  nem ütöttél rá. Szegény megboldogult, ha ráemlékezem, milyen
 8339 VI     |                 helyre akarva állítani a megbomlott rendet, parancsot adott
 8340 XIII   |                   de sehol sem bírta azt megbontani; Bánfi már a nyolcadik szpáhival
 8341 XVIII  |           nekiereszté az üldözés zajától megbőszült paripát, s engedte azt vágtatni
 8342 VI     |              tört ki; – azon pillanatban megbotlott a fejedelem lova, s amint
 8343 IX     |                Az ozmán nem talált semmi megbotránkozni valót az ország alkotmányában,
 8344 XV     |           oltárait, s amely helyen annyi megbukott álisten imádtatta magát,
 8345 XVIII  |               híveid elhagytak mind?~– A megbukottnak nincsenek hívei.~– Fogadhattál
 8346 XVIII  |                  lett volna hazám ellen. Megbuktam, és tudom, mi van hátra,
 8347 XV     |          konvertált. Teleki tud pártokat megbuktatni, aláásni, de alkotni nem.
 8348 X      |                széles arany paszománnyal megcifrázva s fölütve emailos sarkantyúval.~–
 8349 XII    |                nem leskelődöm utánad; ha megcsalnál, sem tudnám meg soha. De
 8350 IV     |              erre-arra – piros ajka majd megcsattan – szemöldeiben annyi beszédes
 8351 V      |                 forró piros ajkai szinte megcsattantak, s finom orra rózsaszín
 8352 VIII   |                  oly halottat, aki nevét megcserélje velem. Te ismered a bűvészet
 8353 VIII   |                 a holtak közől, ki nevét megcserélné veled, s midőn Azaziel téged
 8354 VIII   |             nőnek koronkint pénzt adott, megcsörgetve monda:~– Ez mind tiéd, ha
 8355 VII    |                  hallatára elég hangosan megcsókolgatá.~Anna engedékenyen simult
 8356 XVIII  |                  lehajolt férje homlokát megcsókolni.~Az ájultan dűlt el lábainál.
 8357 IV     |                   Ő meglátta, hogy Bánfi megcsókolta nejét, s bár úgy tett, mintha
 8358 V      |                 félénken hagyta homlokát megcsókoltatni.~– Hát öcsédet? Őt is meg
 8359 XV     |     Mythras-tisztelet faragványai, – ott megcsonkított vestáliák – alant régi oltárcsúcs,
 8360 XVII   |        összeesküdtek, hogy a törvényeket megcsorbítsák. Szerencsére csaknem mindenkinek
 8361 XVII   |             Kolozsvár felé.~A vén cseléd megcsóválta fejét, egy mellékúton félretért,
 8362 V      |                 mert török vagyok.~Béldi megcsóválva fejét tekinte feleségére,
 8363 XI     |                mint a tükör, ha az ember megcsúszik rajta, meg sem áll, míg
 8364 VIII   |                 félig elfedeznek, szinte megdöbben az ember; – ily égető szemsugár
 8365 XVII   |                  Teleki, észrevéve Béldi megdöbbenését –, hogy alig egynapi távollét
 8366 XV     |                kezét, s ő hátratekintve, megdöbbenéssel vevé észre vejét, Wesselényi
 8367 XIII   |               hősi veszélyéről értesült, megdöbbenni látszott rajta.~Veér György
 8368 XII    |            mondott előttem Apafi, melyek megdöbbenték lelkemet, és én nem akarom,
 8369 XII    |                   őrizd, védd…~– Szavaid megdöbbentenek. Te valami szokatlant látszol
 8370 XVIII  |               szobába menetelt is.~E hír megdöbbenteni létszék Bánfit. Még egy
 8371 XII    |                 mondani.~– Már idejöttöm megdöbbenthetett. Gondolhatod, hogy ok nélkül
 8372 XII    |         pietástalan sokaság kíméletlenül megdömöckölt, míg Veér György uram becsülendő
 8373 XVIII  |                  drágaságok álltak. Erre megdühödve, elkezdett hajigálózni mindennel,
 8374 IV     |                 s várja, míg a fejedelem megebédel, kapva azalatt bort, pecsenyét
 8375 XVIII  |                 a kulcsot, s kegyetlenül megégette kezét, erre sokszoros dühében
 8376 XVI    |        törvénytétel előtti elfogatásában megegyezzenek, s a ligát aláírják.~Az
 8377 I      |                ki ezúttal azon szokatlan megelégülést látszék érezni, mely a szerencsés
 8378 XVIII  |               kocsizörgéstől a kiáltást, megemelé kalapját, s tovább hajtatott.
 8379 X      |                hogy vőlegény korodban is megemlegeted.~Kelemen diák helybenhagyott
 8380 XII    |                 az orrára ütök úgy, hogy megemlegeti, amíg él!~– Odaütünk neki! –
 8381 XIV    |             fordult hozzá:~– S kegyelmed megenged feleségének ily merényleteket,
 8382 VII    |               meg a kegyelmet, mely neki megengedé, hogy eltávozzék, holott
 8383 XII    |               egymás által visszatartva, megengedék, hogy végre kipihenhessük
 8384 VII    |          uralkodni belső jókedvén –, azt megengedem, ám legyen Oláhfaluhoz Kolozsvár
 8385 III    |         korrespondeálni: végre is annyit megengedett neki, hogy fogalmazza hát
 8386 IX     |             görcsös koldusbot.~– Végtére megengedi tehát kegyelmed, hogy a
 8387 VII    |               Csáky László uram, ezennel megengedjük, hogy hazamehessen, házi
 8388 XI     |             lehetetlen – szólt a cirkáló megengesztelődve.~– Végtére, feleljetek azon
 8389 VII    |                  márjást mondtam. Ennyit megér a papiros és a tinta, amit
 8390 XVI    |                    és éppen azt, aki azt megérdemelte.~Innen Béldihez fordult
 8391 VII    |                 nem látlak. Mindenesetre megérdemled, hogy legközelebb állj szívemhez,
 8392 IX     |              rakhassa.~– Oh, ez az ember megérdemlené, hogy karóba húzassam. Parancsot
 8393 XVIII  |                  maradt székelyek, amint megérezék, hogy kapitány nélkül maradtak,
 8394 III    |              bajban nem volt. „Csakugyan megérezte előre a feleségem, hogy
 8395 IX     |                  ki ellenem. Én jó előre megérezvén a bűzit, magamhoz szedtem
 8396 XV     |        eltünedeznek, s a vérmezők felett megérik a kalász. Most úr a magyar
 8397 III    |                otthon viselni a süveget, megérjük, hogy az ország süvegét
 8398 V      |                 s bevárta, míg a vége is megérkezik. Leghátul két poggyászszekér
 8399 VI     |                  míg azok a rossz utakon megérkeznek – s még az is nagy kérdés,
 8400 IX     |                 marhák kihizlalva, midőn megérkeztünk; – most semmi: csak dudva
 8401 XI     |              különben járt még Zülfikár. Megérkezve Váradra, ott az adót átadta
 8402 VII    |                   Ami a fejedelemségbeni megerősítést illeti, azt majd Budán a
 8403 VII    |              volt Kolozsvár. Kucsuk basa megerősített hadakkal hozá Apafit Kolozsvár
 8404 VII    |                   folytatá a fejedelem – megerősítjük előbbeni hivatalában, ő
 8405 III    |                trónjára emelje, és abban megerősítse.~– Engemet? Tréfálni méltóztatol
 8406 XVII   |          mindenkit. A nő lelke egyszerre megérte mindent. Megijedt. Talán
 8407 VI     |                egyúttal kíváncsiak lőnek megérteni a basa izenetét.~– Beszéljen
 8408 I      |                beszédjük, melyen egymást megértik. A két kis ünő rögtön félve
 8409 XV     |               önmagunknak is. Ami rajtuk megesett tegnap, megeshetik holnap
 8410 XV     |                  rajtuk megesett tegnap, megeshetik holnap rajtunk, s akkor
 8411 XV     |               valamit már olvasnak.~– Ez megesik nálam nélkül is; most még
 8412 XII    |                 hazamegy, az egész falut megesketi, hogy nem beszélt-e valaki
 8413 XVIII  |                   a harmadikban is – már megesküdött, hogy ha a negyedikben is
 8414 XVII   |           parancsolni nem tud, a szultán megesküvék, hogy mind a kettőt elűzi
 8415 XVIII  |            Sokáig hagytál epednem, és én megesküvém, hogy ha eljössz, álmodban
 8416 X      |                  kenyérnek, sajtnak, azt megették szépen, azután megint bebújtak
 8417 IX     |        parancsolatjára porrá égettetvén, megfeddetének: hogy máskor megjavítsák
 8418 VIII   |           odaliszktől, vigyorgó szájában megfeketültek a fogak a cukorevés s bételrágás
 8419 XV     |             belép, legyen az akárki, itt megfelelő erőre fog találni; de azt
 8420 XIV    |             viszonza Bánfi.~– Ez jól van megfelelve. Ezáltal kegyelmed figyelmeztetni
 8421 XVII   |                  kezét az ifjúnak, kinek megférfiasult vonásain nemes komolyság
 8422 VIII   |                  a hitlenek kezére juss, megfertőztetve gyaurok érintése által,
 8423 VIII   |                  amint az rohanni akart, megfeszítette lábait, s visszafelé ráncigálta.~–
 8424 V      |           domború keblén, széles vállain megfeszült a selyem kaftán, mely karcsú
 8425 XI     |         legvénebb vénasszony, a prefika, megfizetett jajgatással siratva a benn
 8426 IV     |               csókot egykor drágán fogja megfizetni Bánfi.~Senki sem vette azt
 8427 VIII   |               hát áldjon isten. – Amiért megfizettél, azt tudod – szólt az asszony,
 8428 XVIII  |             mondani. A székelyek azonnal megfogadták a tanácsot, s fölkapva a
 8429 I      |                  elevenen hagyva magokat megfogdosni.~A keresztülszökellt hímszarvas
 8430 X      |             egyebet? Leült ismét, és írt megfoghatatlan mennyiségű verseket.~Szobája
 8431 XVIII  |              óriáskígyó gyűrűje; csaknem megfojtva őt az öleléssel. A hajlékony
 8432 XVIII  |           oroszlánynál.~E szavak egészen megfordíták Bánfi határozatát. Egy ideig
 8433 XII    |                  együtt a hazával, hanem megfordítják a palástot, a győzteshez
 8434 II     |                  megfosztott tengeriből, megfordított szakajtóra ülve, és e csöndes
 8435 XII    |                 ezt válaszolta, csakhogy megfordítva – viszonzá Koncz –, az ügy
 8436 VI     |                dühösen Kemény. – Vagy ha megfordulok, úgy pofont váglak, hogy
 8437 VI     |                   sok mindenféle harcban megfordultam, ismerem a hadban a számok
 8438 IV     |                 hevesen magához szorítva megforgatá őt maga körül, a heves hölgy
 8439 XVIII  |                Ott a kiömlött mézben jól megforgatva magát, nagynehezen föltápászkodott,
 8440 XVII   |                 egyezni Teleki céljaiba, megfosztá őt helyzetének felfoghatásától.~
 8441 XII    |           engedjük őt utolsó filléreitől megfosztatni, és megvédjük minden ellenségtől.
 8442 XVIII  |                már fogva volt Bánfi, s ő megfosztatott azon dicsőségtől, hogy ellenségét
 8443 XIII   |                paripáját, s jelt adott a megfutamodásra.~A török sereg hanyatt-homlok
 8444 VI     |           védtelen puskás had tömegestül megfutott, a legnagyobb rendetlenséget
 8445 VIII   |       jobbra-balra rángatva a kötőféket, meggátolá a paripát a futásban, s
 8446 VI     |              kezdte eltipratni, teljesen meggátolva a tartalék kifejlődhetését,
 8447 XV     |                embereket kényszeríteni a meggazdagulásra, hogy azután fizethetnék
 8448 VIII   |                 felvonuló szépségvonalak meggörbülnek, démoni, fúriai kifejezést
 8449 X      |               elkezdé magát belegázolni, meggörnyedt pozitúrával kopogva körül
 8450 XV     |           csóválták fejeiket, Bánfinak e meggondolatlan kifejezése által a szenvedélyek
 8451 IX     |    kardmarkolatához, utóbb azonban mégis meggondolta magát, s egész nyugalommal
 8452 XVII   |      tekinthessen azon nőnek, aki őt így meggyalázta, és még ki tudja hogy. –
 8453 XVIII  |                elborult szégyenében. Így meggyaláztatni! „A nyomorult szolgalélek,
 8454 XVIII  |                 rohant az asszonynak, őt meggyilkolandó.~– Halál reá! Halál fejére! –
 8455 XIX    |                 Ki mondta, hogy nőmet is meggyilkold?~Csáky félrefordítá fejét,
 8456 XVIII  |                hogy ha eljössz, álmodban meggyilkollak, hogy többször el ne hagyhass.~–
 8457 III    |                  hogy azzal úgysem fogja meggyógyítani, ha a hatalmas basa haragját
 8458 XV     |                 azok, kik karddal hiszik meggyógyíthatni a beteget. Ez úton nem boldogulunk.
 8459 XIX    |            István oly rosszul lett, hogy meggyóntatták, s Kornis úgy eltévedt a
 8460 XVII   |                 a tanácsúrhoz, s szilárd meggyőződés hangján mondá:~– Fiat justitia,
 8461 XVII   |           bebizonyítsa, kész lehet saját meggyőződését elhagyni, melyet követett
 8462 XVIII  |             önérzelmei ellen? Mikor a nő meggyőződött arról, hogy szerelme ideálja,
 8463 VII    |                    Ez ugyan igaz – szólt meggyőződve Apafi –, már most a másik
 8464 IV     |                 földig. Öltönye kivágott meggyszín bársony magyar váll, mely
 8465 XVIII  |            füstölőben, egy viaszgyertyát meggyújta. Az egyes világ nem engedé
 8466 XVIII  |        sziklaterembe. A kanóc végét újra meggyújtá, s ismét kijőve, bezárta
 8467 XVIII  |               mámora utolsó eszméletével meggyújtatva, most haladt lassan végig
 8468 VIII   |                 téve, foszforgalacsinnal meggyújtja benne a porrá tört ámbrát
 8469 XVIII  |                  kezemben a fáklya, hogy meggyújtsam azt, s midőn fejedet keblemre
 8470 VI     |                  vagytok megszaladni, de meghagytam a határokra rendelt seregeknek,
 8471 VII    |                volna esni, odalippent.~– Meghagytuk kincstárnokunknak – monda
 8472 XIX    |                  elé lovászát Béldi Pál, meghagyva, hogy üljön leggyorsabb
 8473 IV     |              világoskék szemekkel, kissé meghajlott nyakkal s alig látszó szőke
 8474 I      |                mialatt az amazon ügyesen meghajolva a vadkan bal lapockája fölött
 8475 XVII   |               akarja veszíteni hazánkat, meghajtjuk előtte fejünket, s meghalunk
 8476 XII    |                  monda Naláczi, gúnyosan meghajtva magát, s eltávozott.~– Servus! –
 8477 XIX    |              parancsom ellen cselekszik, meghal.~      ~A férj és feleség
 8478 XII    |              melyben szegény lelkem uram meghalálozott, s nekem ehelyett cserébe
 8479 XVIII  |                  és az alkalom nem jön a meghalásra.~Csak egy be nem zárt ajtó
 8480 VII    |                   melyet a falakon kívül meghall, kész a kapukat megnyitni
 8481 XV     |         suttogóan ejté ki Béldi, s mégis meghallák azt a terem minden szögleteiben,
 8482 IX     |           elfeledtem üdvözleni; de amint meghallám, hogy a magyarországi urak
 8483 I      |                 fül még alig volna képes meghallani. Messze, igen messze elkezd
 8484 IX     |          nagyságos uram. Ha méltóztatnék meghallgatni esetemet, elmondanám.~–
 8485 XI     |                 akkor sem néznél meg, ha meghalnék”. – Sange Moarte azt felelte: „
 8486 XVIII  |                vad? Gondolkozott: ha már meghalnia kell, mint tehesse azt úgy,
 8487 III    |                sírva fakadt. – Apafi, ha meghalok, ne felejts el!~– Ah! –
 8488 VIII   |                  gyűlöltetik, szeret; ha meghalsz érte, kikacag; ha megölöd,
 8489 XII    |                  Ha ily tréfákért a férj megharagszik: az azt jelenti, hogy találva
 8490 XVIII  |                 futott, mire Firtos Firi megharagudva valahány kaktuszt és hortenziát
 8491 XIII   |                 annak húsos mellébe, s a megharapott részen egyet csavarintott
 8492 XIX    |               nyugodt arccal aluvék ott, meghasonolva a világgal, de kibékülve
 8493 XVIII  |               keresztelőre komáknak.~Ily meghívást el nem fogadni lehetetlen.
 8494 XIV    |              lesznek fáradva; mire nézve meghívom önöket magamhoz Bonchidára
 8495 XV     |             emlékeznék? – A római légiók meghódíták a nemzetet, szétszórták
 8496 XV     |                győzze le? Hódítsátok meg meghódítóitokat! Ti, kik ész, tetterő, vagyon
 8497 XII    |           alattvalója, ki ön bájai előtt meghódol; s magánkívül van örömében,
 8498 XVIII  |                 élő eb is különb állat a megholt oroszlánynál.~E szavak egészen
 8499 XVIII  |               egy eszme kezdett lelkében meghonosulni. E gondolattól arcára vissza
 8500 IX     |                  pénzemet, irományaimat, meghurcoltak gyalog Fehérvárig; ott azután
 8501 XII    |             mikor egy egyszerű gunyhóban meghúzódtunk, néha egy vászonsátorban,
 8502 V      |         védelmedre lesz szüksége. Ha ezt megígéred, számolhatsz örök időre
 8503 VII    |             ember.~– Kegyelmeteknek amit megígértem – szólt a fejedelem, alig
 8504 VII    |               meg azt, amit ez a székely megígértetett velem. Kettőt kért: az egyik
 8505 XIII   |                Csitt! – kiálta fel Bánfi megijedve. – Honnan tudod ezt?~– Balassa
 8506 XII    |                  magában, hogy mindez őt megilleti; szemei azonban azon három
 8507 XV     |              helyeket, melyek benneteket megilletnek? Ha ti ott ülnétek, ahol
 8508 II     |                Köszönöm, leányom – szólt megilletődve. – Többre becsülöm ajánlatodat,
 8509 I      |                  hatával, tízével, előre megindultak a kitűzött helyekre, hová
 8510 X      |               legelteti szemeit, melyben megíratik: Apafi Mihály uram őnagysága
 8511 XVII   |            izenet, úgy mit sietsz magad? Megírhatod levélben, s egy lovas legényem
 8512 VIII   |            Medzsnun, a halhatatlan költő megírt?~Azraële lankadt szempillái
 8513 III    |              legyen és parancsoló.~Apafi megírta a körlevelet. Ali basa rögtön
 8514 XI     |            legényhez, s amint rátekinte, megismeré benne ugyanazt, ki nem akarta
 8515 XVII   |           családját, kik, amint hintaját megismerék, lefutottak elé. Mire a
 8516 V      |             török lovas lehet, messziről megismerhetni őket turbánjaik piros tetejéről,
 8517 XIII   |                  hogy nem lehetett rajta megismerni: melyik volt az ember, melyik
 8518 XVI    |              uram!~– Akkor szeretném, ha megismertetne nagyságod ez elégtételadás
 8519 XI     |             tőlem azt a vizet, amit most megitattatok velem. Az asszonyok erre
 8520 XIV    |              nevetését. Minden cseppje a megivott bornak méreggé vált e gúnyos
 8521 V      |                  a basa hintaját.~Kucsuk megizente, hogy Feriz bég is feljöjjön.~
 8522 XII    |          parancsolni szeretünk; – nagyon megjártuk volna, ha most egymásnak
 8523 IX     |               megfeddetének: hogy máskor megjavítsák magokat. S tán azt hiszed,
 8524 IX     |                   S tán azt hiszed, hogy megjavultak? Korántsem. Mert midőn ez
 8525 VII    |                  mi nem tudjuk magunknak megjegyezni próbált híveinket? Kegyelmed
 8526 I      |                 miatt. E férfi arcát jól megjegyezzük, mert sokszor fogunk vele
 8527 XVIII  |               magamban, hogy az idézésre megjelenek.~– Ám lássad, uram.~– Hiszen
 8528 XIV    |                aztán véletlen, de jókori megjelenés.~Apafi néma fejbillentéssel
 8529 XVI    |                terembe.~Ezúttal nem volt megjelenése a véletlen játéka; arca
 8530 XVIII  |               számítandó három nap alatt megjelenj; mindaddig nőd kezesül marad
 8531 XVIII  |                  egyébért nem kellene is megjelennem: őt kiváltanom lovagi kötelesség.~–
 8532 XV     |               propraetor palotája helyén megjelentek Gyula vezér hegyes kúpfödelű,
 8533 XVIII  |           megtudja azt, hogy az idézésre megjelentél, szétfut, s megtagadja,
 8534 XVIII  |            követelek, az, hogy miután én megjelentem, és el is fogattam, anélkül