1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
8535 XI | basának, s fogadom, hogy úgy megjutalmaz, hogy egész életedre elég
8536 X | balfelől kapva a lovagot, megkapák annak lábait, s semmit sem
8537 XI | Hjaj, uram, bajos azt megkapni. Ritkán jön a faluba. De
8538 VII | parancsnokai mindnyájan megkapták fermánjaikat, melyben az
8539 XVIII | Bánfi.~Azraële fölugrott, s megkapva a poharat, lábaival gázolta
8540 IX | történt, hogy a szász földet megkeresvén, ott azon városokat, melyeknek
8541 V | keresztyén lyánba, hogy megkeresztelik, s mentét adnak rá kaftán
8542 V | keresztülvezető gyalogösvényeknek megkerüli a mély utat, meglátszik
8543 XVII | levelet, s átadta Gyergyainak, megkérve, hogy legyen szíves azt
8544 XIII | lovam, érezve a veszélyt, megkettőzteté erejét, s üldözőim elmaradtak
8545 XVII | folytatá útját, mint aminőkkel megkezdé.~Lám, az ember bor nélkül
8546 XVIII | ragadós, csak egynek kell megkezdeni a pusztítást, és a tömeg,
8547 VIII | még a földön, amit szíved megkívánhat? A leány felelt: karcsú
8548 XIV | Aztán nagyságod is, ha megkívánja a jószágaimon levő vadakat,
8549 III | Áldassék az Úr neve – sóhajta megkönnyebbült szívvel Apafi, s visszabocsátva
8550 XV | Magyarországba? Bizonyára megköszönné a szegény magyar nép ezt
8551 XVII | valami jó dolgot mondana, megköszönném inkább neki, mint hogy a
8552 VII | fülig vörösödik. Alig bírták megköszönni a fejedelem kegyelmét a
8553 IV | ez a mindig józan faj, megköszönték a tiszteletet, és kihúzták
8554 VIII | ha alszol tüzes láncokkal megkötve, vagy fekszel rózsaágyakon,
8555 III | szolgáltassanak misét, ahogy illik.~– Megkövetem, én református vagyok –
8556 IX | van, a magyar öltöny igen megkritizálja az ember termetét.~Emellett
8557 IX | túloldalán egy lefejezett, megláncolt férfival. Íme, az embléma
8558 I | mogorván a dalia. – Hiszen majd meglássuk.~Ezzel elfordult tőle a
8559 XV | akarata ellen cselekedni, meglátandja, hogy egyedül marad; éppen
8560 XI | búsan a leány. – „Akkor majd meglátogatlak” – szólt Sange Moarte, s
8561 V | gyalogösvényeknek megkerüli a mély utat, meglátszik a Tatráng völgye.~Körös-körül
8562 VII | esett meg szíved, midőn megláttad Kolozsvár falait? Láthattad
8563 X | érkezett vala; az ellenséget meglátván, kardjához miként kapott
8564 XVII | gondolatokat, úgyhogy a levél meglehetős mérsékelt hangon ütött ki,
8565 IV | nejét.~A borverseny már meglehetősen felvillanyozta az urakat,
8566 XII | melyben a házastársakat meglepé: bármennyire tudtak is azok
8567 IX | kitörését várnák. Mindnyájuk meglepetésére azonban elmosolyodék a fejedelem,
8568 VIII | lettél! – kiálta a percnyi meglepetéstől megmerevedett törökre.~A
8569 XIII | buzogányával utat tört magának a meglepett törökök koponyáin keresztül.~
8570 XI | Hah! Ez ő! – suttogá meglepetten Zülfikár, midőn eltávozott.~–
8571 VIII | megtörténhetnék is, hogy bennünket meglepjenek, ne tarts tőle, hogy a hitlenek
8572 II | rendkívüli arcnak. Tekintete meglepő, uralkodó, leigéző, de a
8573 VIII | valakinek laknia kell, ami annál meglepőbb, minthogy egész e helyig
8574 XVII | küldetésem sietséges.~Béldit meglepte az ifjú komoly hangja, s
8575 XI | vízmedencében: naponkint meglestem őt, de nem volt bátorságom
8576 XII | felelt:~– Amit kimondtam, meglesz; a kőmívesek már ki vannak
8577 XI | egyesülve, azután még egyszer meglódult az, s ismét visszahullott,
8578 XI | véghetlen távol magasságokból meglódulva, veszett sebességgel hömpölygött
8579 XVIII | asszonyság arcképének; valaki meglökte alatta az asztalt, a góbé
8580 VI | oldalába kerül, a harmadik megmarad tartaléknak. Kegyelmed udvarával
8581 XVII | feleségének, gyermekeinek megmaradásokat szereti, előzze meg a magára
8582 V | életemmel – azon esetben, ha megmaradok.~Béldi megszorítá a basa
8583 XVIII | tépni és törni, ami még megmaradt.~A szép jázminokat összetépték
8584 XIII | oroszláni erővel tépve annak megmarcangolt karját – a harcparipa egyszerre
8585 V | emelt le, s azt legvégén megmarkolva, kimeresztett karral oly
8586 VI | üldözők agyonverik, s aki megmenekül, a császár fojtatja meg.
8587 XVIII | midőn megtudta, hogy férje megmenekült. – Te vagy az oka, hogy
8588 XIII | kegyelmed. Tehát a lakosok megmenekültek?~– Korántsem. A vett rémhírt
8589 XVIII | orozva rajtamütöttek, magam megmenekvém, de feleségem ott maradt.
8590 XVIII | Kemény János eleste után megmenték – monda Bánfi.~– Nézd e
8591 IX | kegyelmed legalább némi emléket megmenteni belőle?~– Egy faragványos
8592 XII | mondani. – Ha éltét kell megmentenünk, még azt is meg kell bocsátanunk.~–
8593 XVII | agyából! Mikor valaki az én megmentésemre valami jó dolgot mondana,
8594 XVII | tudtam a kegyelmed és a haza megmentésére, saját veszedelmemmel sem
8595 VI | üdvözölte a törököt, kit megmentő angyalának nézett. Nagy
8596 VIII | a percnyi meglepetéstől megmerevedett törökre.~A következő pillanatban
8597 XI | parancsolá, hogy a bámulatában megmerevült agát, ki a szekrényt átadta,
8598 X | Korzár béget elfogni és megmérgezni, s hogy emiatt a magyarok
8599 XVII | komoly ifjúnak néhány szóval megmondá válaszát.~– Add tudtul apádnak,
8600 XIV | a kantárszárat, uraim.~– Megmondám, hogy nem fogadjuk el.~–
8601 III | szeretném most látni, aki megmondaná, hogy mi lesz mindebből?”~–
8602 V | tizenkettedmagával bemegy a faluba, s megmondja becsületesen a bírónak,
8603 VIII | Tán bolond vagyok, hogy megmondjam, nálam nincsen, ne is keresd.~
8604 XII | leend szükség, azt majd megmondom én.~Az átmelegült nemesség
8605 IX | már, hogy mit mondanak, s megmondtam, hogy nem akarom többet
8606 VI | körülállták a halottat, megmosdaták, betekergeték illatos patyolatba,
8607 XI | alakban, hogy ha a legalsót megmozdítanák, az egész bérctömeg ismét
8608 XVIII | az asztalra, s nem bírt megmozdulni.~Bánfi minden vérét szívébe
8609 VI | azért is rajta maradok, hogy megmutassam, mennyire nem félek az ómenektől –
8610 III | elfogadtuk kegyelmedet, megmutathassuk, hogy nem tréfálunk.~Apafi
8611 XI | Kelemen hátranézett, hogy majd megmutatja nekik, s íme – sehol sem
8612 XIII | nők itt maradnak velem, s megmutatják a dühös ellenségnek, hogy
8613 XVI | erővel akarunk rámenni, megmutatta, hogy erősebb, mint maga
8614 XI | Sange Moarte –, a szikla megnedvesült, annál könnyebb lesz rajta
8615 XVIII | magányos földboltozat űrét megnépesíté szilaj szelleme árnyképeivel.
8616 VIII | senkinek sem jutott eszébe megnépesíteni. Tízmérföldnyi távolban
8617 I | puskások kiáltozásival; az erdő megnépesül, a fölriasztott nyulak,
8618 XI | azt felelte: „Akkor mégis megnéznélek.” – „Meg is halok én hát
8619 XI | erdőkből, holt szerelmesét megnézni, amint annak megígérte,
8620 XVIII | Biz öcsém a pincében is megnézzük mi, nincs-e valaki elrejtve.~–
8621 V | éppen neki való lesz, mire megnő, s akkor lesz mindkettőnknek
8622 IX | Kedvem volna ez embert megnótáztatni, hogy e meg nem becsült
8623 VI | hátul megszorítják, Kemény megnyerendé az ütközetet; de a lándzsás
8624 III | Te szerencsés lől kegyét megnyerhetni. Élj vele, és vissza ne
8625 XVI | titokban az ország urait megnyerjük, hogy Bánfinak törvénytétel
8626 VI | miszerint a török sergek megnyert csata után éppúgy széjjel
8627 VI | ráismerni.~*~Kucsuk basa megnyerve a csatát, trombitát fúvatott
8628 VII | csókolni, anélkül, hogy megnyikkanna, s kis kék szalagos kezeivel
8629 VII | meghall, kész a kapukat megnyitni s seregestül hozzád átpártolni.
8630 XVI | fölül találok rád esni, úgy megnyomhatlak, hogy nem emeled föl többet
8631 XIX | lépcsőkön, s midőn Bánfi félig megnyugtatá nejét eltávozása felől,
8632 XVIII | nyomorult szolgalélek, midőn megölelt, árulásról gondolkozott.
8633 V | benső gyönyörrel.~Katalin megölelte a nagyobbik leányt, ki félénken
8634 XVIII | és ez elég ok arra, hogy megölessék.~– Mindegy. Elmegyek, és
8635 XIX | elveszté.~– Én nem akartam őt megöletni – dörmögé –, én most sem
8636 XVII | nemzet vérét ontja ki, ez megöli annak lelkét. Én ezen kötést
8637 XIV | azon állatot fölkeresse és megölje, s Csáky László azon állatot
8638 VIII | Megállj! A leveled add, vagy megöllek.~– Dehogy ölsz. Egyet kiáltok,
8639 VIII | meghalsz érte, kikacag; ha megölöd, imád.~Tojásdad arca olyan
8640 I | még annál is szörnyebb; megölője sem mer hozzányúlni sajnálkozásában,
8641 I | odaérkező rokonok és vendégek a megölt vadkan mellett haldokolva
8642 VI | csata kezdete óta, kettőt megöltek alatta.~Kucsuk szótlanul
8643 XIX | legyen szemfödél, melybe a megöltet takarják.~ ~Talán ugyanez
8644 XVIII | kantárcsatnak, az ezüst tálakat megönté golyóbisnak, s kilövöldözte
8645 IX | hivatalába visszahelyeztetett. Megörülék neki, gondolván, hogy itt
8646 II | Nagyasszonyom mindamellett nagyon megörült, azt hallva, hogy férje
8647 V | fölkérjem; azt a kard fogja megoldani. Amiért jöttem hozzád, csupán
8648 XVIII | pusztítást, és a tömeg, mintha megőrülne e látványtól, semmire sem
8649 IX | hogy házunkat és hazánkat megosszuk velük, itt a kezem, én osztályosaimmá
8650 XIII | Drakuluj-i sziklát kelle megostromolnia.~– Ez hallatlan ármány! –
8651 XV | hely. – Érzem én is, hogy megoszlattatásom közelget. – Elhoztam, hogy
8652 XVIII | kell fölhúzni, s kerekeit megosztá kantárcsatnak, az ezüst
8653 XV | rokonaitokat szerencsétlenségükben: megosztátok velük hajlékaitokat, falataitok
8654 XVIII | széthasgaták, a drágaságokon megosztoztak, a pincében a borokat kiereszték,
8655 XII | szakálla néhol foltonkint megőszült, bajusza keményen kétfelé
8656 XII | török császár kölcsönösen megóvák egymást seregeiknek Erdélybe
8657 XVII | fejedelem által aláírva és megpecsételve.~Béldi arca mind sötétebbre
8658 IX | készült.~– Ne mondja ön.~– Mégpediglen Ebesfalván.~Apafi bámulva
8659 VI | alig várta, hogy Wenzinger megpihenjen, s mintha kisebb gondja
8660 XVII | kifáradtak. Béldi nem engedett megpihenni sehol, új lovakat váltott.
8661 VI | szobát, melyben utolszor megpihent, s a kerek halmot a kertben,
8662 XI | kételkedve tekinte széjjel, s íme megpillanta egy embert ott azon sziklán
8663 XIX | felé.~A villanásoknál néha megpillantják egymást, s mindenik erősebben
8664 XVII | Béldi annyira megütődött, őt megpillantva, hogy szóhoz sem tudott
8665 VII | meglátva a hízelgő családfát, megpirító szemrehányással tekinte
8666 XI | asszonyok felbőszültek, megragadták, s beleveték a patakba.
8667 VIII | Előcsapatul a zsákmánnyal megrakott öszvérek jőnek, a fölhalmozott
8668 XVIII | hordókat hoztak elő, s azokat megrakva kővel, lehengeríték a lépcsőkön,
8669 XVIII | festéssel és aranyozással, s megrakván velük egy széles, alacsonylábú
8670 VII | szaladni, azonban Apafi István megrántá mentéjét, s fülébe dörmögé:~–
8671 XIII | Mihály andzsal! – ordíták megrémülve az arnauták, visszafelé
8672 XI | adva az egész hegynek, hogy megrendült alatta.~Egy percre az egész
8673 I | emsére, a süvöltő dárda megrendülve állt meg a futó vad kemény
8674 XVIII | ihattak, kidönték.~A tömeg itt megrészegülve, ismét fölrohant, s míg
8675 XIX | a halálítélet.)~Bánfiné megrettenve az idegen nyelvű szavaktól,
8676 XVIII | aprítom.~A székelyek erre megrökönyödtek, míg valaki hátul elkiáltá
8677 XII | időket, vannak, kik szeretnék megrövidíteni. Vannak, kik nem törődnek
8678 VIII | ragyogványa amint egyszerre megrohanja a lelket, egy új, egy szebb
8679 XVII | minmagunk ne emeljük ős jogaink megrontására kezeinket soha, inkább tűrjük
8680 XI | lidércek, mások gyermekeinek megrontói, kik az emberek belein csomót
8681 II | vehették, mert a dereka megroppant, nagy kértére hazabocsátották,
8682 II | zokogá a leány. – Hanem úgy megsajnáltam nagyasszonyomat. Már régen
8683 I | ahelyett, hogy megölte volna.~A megsebesített vad egyszerre dühösen ugrott
8684 I | rá, oldalába fúródik. A megsebesült vad oly fájdalmas sírást
8685 II | hisz az isten majd így is megsegít.~E pillanatban lódobogás
8686 XVIII | verve, s a bor bokáig ért; megsejt azonban egy mellék-pinceajtót,
8687 XI | Nemsokára egy gyalogösvényt is megsejtének, mely a bástyáról az alant
8688 I | az erdőben hátulsó lábát megsértette, s így bizonyosan tudhatá,
8689 XI | mezítláb nem lehet tartani a megsikamlástól; tegyétek azt, amit én.~
8690 XVIII | egy szóm hozzád, amitől megsiketülsz – gúnyolódék a hadnagy,
8691 XII | lelt? – kérdé gyöngéden megsimogatva neje homlokát Bánfi. – Mi
8692 II | régen várt, az annyiszor megsiratott.~– Mihály! Férjem! – sikoltá
8693 X | mindent, s örült, hogy végtére megszabadulhatott, és ügetett tovább Abrudbánya
8694 XVIII | merénylet nem sükerült, s a megszabadult oroszlánnak ereje is, akaratja
8695 VIII | eltávozott, az ott maradt párduc, megszabadulva úrnője igéző közellététől,
8696 XI | Florica halva fekszik. Szíve megszakadt bújában. Ott fekszik a ravatalon,
8697 VI | első lövésre készen vagytok megszaladni, de meghagytam a határokra
8698 VI | haderővel talál jőni, mely őket megszalasztja, akkor átukban levén Segesvár,
8699 IV | egypár száz.~– No, majd megszámláljuk őket, ha egyéb dolgainkat
8700 X | különösen érdekesnek találná megszámlálni, hogy hány makk van egy
8701 VIII | pénzed, válaszolj.~A nő megszámlálta az aranyakat, s keblébe
8702 XV | arcokat, mikkel gyülekezetünk megszaporodott. Magyarországi rokonaink
8703 I | markolatban törött ketté.~A csapás megszédíté a vadkant, s amint agyarával
8704 VIII | tudják, fogják el a béke megszegőit, s amit akarnak, azt tegyék
8705 VII | haragosan, s rögtön újra megszelídültek arcvonásai; mélyen tekinte
8706 V | hízelgésekbe törve ki, „hogy megszépültél, mily délceg asszony lett
8707 IX | hitetlen kutyák áruló módra megszöktek előlünk, s ott hagyták nekünk
8708 III | mert a menyecske nagyon megszokta már otthon viselni a süveget,
8709 IX | magam is, hanem az oláhok megszoktak már minden romot Erdélyben
8710 XII | ellenkező párton állva, megszokták egymást úgy tekinteni, mint
8711 I | tekenősbéka fütyülése; a hattyú megszólal, elmondja négyhangos énekét,
8712 XIII | új, általánosan egyszerre megszólaló csatakiáltás vegyült a zajba:~–
8713 IV | az elébbi nótát.~S újra megszólalt a zene, a cigányok csárdást
8714 XV | hozzá, s reszketeg hangon megszólítá:~– Uram! Te vagy a székely
8715 XI | senkihez nem szólt soha, s ha megszólíták, nem felelt rá; apját sem
8716 IX | intéznének kacagástól torzított megszólításokat.~– Ez mégis különös tünemény
8717 IX | szemmel. – Hol az emír?~A megszólításra előlépett a tatár küldött.
8718 XV | szembejön rá a szomszédja, s megszólítja: Hova, komé? – Visznek a
8719 VIII | hármat lépve felé, bátran megszólítod, ezt mondva: „Az én nevem
8720 VII | nem várva, hogy valaki megszólítsa. – Tekintve kérelmeiteket,
8721 VII | vigasztalni, nehogy saját megszomorodását észrevegyék.~Ekkor az oláhfalusi
8722 VI | seregek a törököt hátul megszorítják, Kemény megnyerendé az ütközetet;
8723 XIV | arccal tekinte testvérére, megszorítva kezét.~– Jól van, nemesen
8724 VIII | óráiban, midőn a sziklák közt megszorult nap melege elfojtja a levegőt,
8725 XIV | elég arra, hogy kegyelmed megszűnjék az lenni, aminek képzeli
8726 XVIII | megjelentél, szétfut, s megtagadja, hogy valaha látott.~– Nem
8727 XV | belől; ha ti Magyarországban megtagadjátok édesanyátokat, s korlátokat
8728 VII | melyben bárkitől valamit megtagadjon.~Csupán Apafi István volt
8729 XVI | is tudom, hogy kegyelmed megtagadta ugyanakkor Bánfi elleni
8730 II | fáradtsággal, szűkölködéssel megtakargatott évről évre, éppen ilyen
8731 VIII | szabad szeleivel, majd megtalálom én ottan jókedvemet.~Babaye
8732 VIII | hídnak volt szegezve, azt a megtámadás percében az első lövéssel
8733 IX | most van ideje az általános megtámadásnak?~– Azt is én tevém, nagyságos
8734 XVII | férfiúi fensőbbsége elleni megtámadást, s alig bírta magát többé
8735 I | fenyegető röfögéssel rohant megtámadóira. Az emse egyszerre felugrott,
8736 VIII | csapkodott görbe orrával megtámadója felé, a párduc azonban sem
8737 I | betanított mén, keresztülugrott megtámadóján, mialatt az amazon ügyesen
8738 I | száját, féloldalt nézve megtámadójára.~A férfi féltérdre hajolt,
8739 XIV | megvédni azokat, akiket én megtámadok? – monda a fejedelem ingerülten.~–
8740 V | csapatot; szemei merészek, megtámadók, mint a sasé; homlokán nagy
8741 XIII | fáradt lovag –, Ali basa megtámadta Bánfihunyadot.~– Éppen jókor –
8742 XII | ha győzni talál az, akit megtámadtak, nem vesznek el együtt a
8743 XIII | oldalról látjuk magunkat megtámadtatva; – egy perc alatt az egész
8744 VI | egyszerre oldalt és elöl levén megtámadva, elveszté lélekjelenlétét,
8745 XVIII | visszafordulhatni s őket megtanítani a törvények tiszteletére.~
8746 XIII | dühtől sápadtan. – Majd megtanítom én e tányérnyaló népet szabad
8747 I | laknak, kiket a természet megtanított házat építeni, ez itt az
8748 III | bizonyára tetszése szerint megtartandja most is, akit kiválasztott,
8749 XIV | nagyúri büszke jókedvét megtartani, mely még haragját is kacajjal
8750 III | templom! – riadt rá a basa. – Megtarthatják benne kendtek az országgyűlést:
8751 II | járástól elbarnult, de a megtartott ifjúság bársonysima hamva
8752 IX | hatalmasabb lények fogják megtehetni.~E percben nyílt az ajtó,
8753 VII | édesebben mosolyogtak, termete megtelt, a karcsúság mellé gömbölydedséget
8754 XIII | mondál, s ha képes volnál azt megtenni, első vezéremmé tennélek.~–
8755 XII | csak az Isten e világot megteremtette! Nem is felejtettem még
8756 V | oly érdemül, ha férjemet megtérítettem volna hitünkre, mint hogy
8757 VII | Pártfogás a hűnek – bocsánat a megtérőnek – megvetés a hízelgőnek.~
8758 XVII | elejteni; jaj nekünk, ha ezt megteszed: mert ha ő lesz az első,
8759 IV | iránt való deferenciából megteszek, hogy nem töretem kerékbe
8760 III | dolog volna tőlem; hanem azt megteszem, hogy fejedre gyújtom a
8761 III | basa az illő üdvözlések megtétele után –, aki több esztendeig
8762 VIII | szeszélyes, meglehet, hogy megtetszenék neki a kérdező, s azt kívánná
8763 X | csizmákat, azok rendkívül megtetszettek neki, levén királyzöld szattyánból
8764 IX | de amilyen józan ésszel megtiltanám vendégemnek, hogy házamat
8765 XI | szabad, mert az ország rendei megtiltották a parasztoknak úrias ruhába
8766 III | azt hiszem, egy embert megtisztelni is az lehet.~Apafi nem látott
8767 XIV | én nem tudok hová lenni e megtiszteltetés miatti örömömben. Önök hihetőleg
8768 V | fölakasztatom, titeket pedig megtizedeltetlek.~Akkor négy lovast kiválaszta
8769 VI | rohamnak, míg a puskások újra megtölthetik fegyvereiket, vagy az oldalt
8770 I | nőstényszarvas összerogy, térdei megtörnek, s fejét hátrahajtva, ott
8771 VI | újra nagyot botlott a ló, s megtört lábbal bukott térdre. Kemény
8772 XV | látok embert, akiért ez megtörténhessék. Az egész magyarországi
8773 V | előleges bejelentés nélkül is megtörténhetett.~A basa meglátta Béldit,
8774 XVIII | nyerni; mai világban minden megtörténhetik.~Bánfi elérté a tromfot.
8775 VIII | ellenünk nem jöhet; és ha megtörténhetnék is, hogy bennünket meglepjenek,
8776 X | expedíciónak titokban kell megtörténnie. A kalauz és kegyelmed fogják
8777 XIII | futókat azonban nemsokára megtorlasztá egy szemközt jövő dandár,
8778 XVI | elhagyá a teremet, s nemsokára megtudá, hogy Fehérvárról is rögtön
8779 VIII | újabb óriásokra is fölhágni, megtudandó, ha lesz-e hát ezeknek vége.
8780 XII | megmondani.~– Amit tudnod kell, megtudandod. Férjed nemrég büszke vakmerőséggel
8781 XVIII | sietek; néhány óra múlva megtudandom, merre kell fordulnunk.~
8782 V | ne moccanjatok, mert ha megtudom, hogy csak egy ludat is
8783 XI | elmondá neki, amit Azraëléről megtudott.~E hölgyet még tizenhárom
8784 IX | nagyságos uram, mert amint megtudták ez emberek, hogy én pénzt
8785 II | várom vissza, majd csak megtudunk már tőle valami bizonyost.~
8786 XIII | Imre engem elűzött házától, megtudva, hogy Azraëlét én segítém
8787 VII | Bánfi Dénes elfutásával megürült kolozsvári kapitányság éppen
8788 VI | nézett. Nagy volt azonban megütközése, midőn kétszer, háromszor
8789 X | kitekinte az ablakán, nagy megütközéssel vevé észre, hogy aki őt
8790 VI | találni fogja, ottan vele megütközik, és ha minden hadaival ottan
8791 III(1) | Nem kell az olvasónak megütköznie azon, hogy az emberek egymást
8792 XIII | tudósítja a dologról?~– Megütközött, midőn tudósítám, hogy Vízaknainé
8793 XVII | maga előtt.~Béldi annyira megütődött, őt megpillantva, hogy szóhoz
8794 XV | ott a János Zsigmond által megújított fejedelmi palota állott;
8795 III | téged többet!~Az aga ezalatt megunta magát odakünn, s dörömbözni
8796 IV | jóízűek, mikor már a jót megunták; árticsóka, osztriga, teknősbéka,
8797 X | Kelemen diák keservesen megvakará tarkóját, s faluról falura
8798 I | szőrét, ágbogas szarvával megvakargatja hátát, s büszke, rátartó
8799 VII | vigyorogva csóvált egyet fején, megvakarva tarkóját, s azután fölütötte
8800 XVII | egyszer kénytelen volt urának megvallani, miszerint nem tudja, merre
8801 XII | állapota – pirulva kell előtted megvallanom – az ittasság… Nem panaszul
8802 XVII | vezérlett hozzám.~– Az igazat megvallva: eltévedtem. Kolozsvár felé
8803 XVIII | gyűlölnie kell, s nem tud megválni tőle. Tudja hogy nem élhet
8804 XV | ellehettek, míg az ország sorsa megváltozik.~– Már késő – monda Wesselényi. –
8805 XV | Wesselényi Pál feleségét, annyira megváltozott, bú és eltörődés miatt.
8806 V | lehet várni, hogy hitét megváltoztathassa: – akár embernek, akár istennek
8807 XV | pár szép szem is könnyen megváltoztathatja, s midőn legmélyebben benne
8808 VI | többi csapatok már mind megváltoztatták állásukat, egyedül küzdve
8809 XV | húzta magát.~Teleki fölállt, megvárta, míg a népzúgás lassankint
8810 XIII | sáncaitokra, s tudjátok megvédeni a helyet, hol gyermekeitek
8811 VIII | százannyi üldöző ellen megvédheté magát.~A komparadzsik éjjel-nappal
8812 XII | filléreitől megfosztatni, és megvédjük minden ellenségtől. Én minden
8813 V | férjem ez összegen bizton megvehetett volna, s ezen tette magasabbra
8814 XII | amennyiért az egész cigánysort megvehetné, pedig nem találna benne
8815 I | kiálta fel duzzogva –, ha megvénültem úgy, hogy mindig verekedtem
8816 IX | hozta ez ötlet. Tréfásan megveregeté az ifjú vérpiros orcáját,
8817 VI | akarnak hajtani Keményre, s megverekedni vele mindhalálig.~A fejedelem
8818 XVI | Bánfi Dénesen a váradi basa megveretéseért, vagy háromszáz erszény
8819 VI | szórva lenni, mint maga a megvert ellen. Kucsuk szoros fegyelemre
8820 XVIII | bográcsba, s attól aztán majd megvesztek; aminek az lett a vége,
8821 XI | férfinak visszatartaniok.~– Megvesztél! – dörmögé fülébe Zülfikár. –
8822 XVIII | oly nemesen szerette, csak megvetésére érdemes? És mégsem tudja
8823 XVII | midőn a fejedelem parancsait megvetette, midőn önhatalmából harcot
8824 XII | Servus! – veté utána megvetőleg Bánfi, s azzal kitekintve
8825 IX | melyet aztán a törökök megvettek tőlem ezer darab aranyon.~–
8826 VIII | töredékeny tündértanyát köríték, megvíhatlanok voltak.~Körös-körül hozzájárulhatlan
8827 XIII | vállára kapaszkodva, másikkal megvillantá kardját, kiáltva:~– Ne féljetek,
8828 II | saját szájától mennyire megvonta a falatot; takarítás idején,
8829 XI | renegát –, megyek, amerre te mégy.~– Jó barátom, nincs ott
8830 XII | rendezett csapatokban a Kolozs megyei lovas nemesség hada, mintegy
8831 XII | Mindegyik dandár saját megyéje címerét viselte tarka lobogóin,
8832 XII | tisztelgőkhez ért a főispán, a többi megyék bandériumaitól kísérve;
8833 VI | udvarával együtt a tartalékhoz megyen.~– Mit? – kiálta föl Kemény
8834 IV | mintha észre sem venné neje megzavarodását, ki egészen felindulva kereste
8835 XVI | itt a teremben. Az urak megzavarodtak, még Apafi is mámoros ingerültsége
8836 X | Engedelmet instálok – hebegé megzavarodva, s fejét alázatosan nyakába
8837 VI | jőni, amennyire ez izenet megzavarta. Kucsuk basának szám szerint
8838 I | merre a szarvas elfutott, megzendül a riadó kürtszó, jeléül
8839 XVIII | széles árok zárta el, tele megzöldült esővízzel. Egy csomóban
8840 VIII | ákászvirágok idején gyűjtöttek a méhek.~Azraëlének egy pillantása
8841 II | gyümölcskert, melyből egy méhes félszeg teteje látszik ki,
8842 VIII | hanyatt-homlok alávetni, s nem mehettem, fogva voltam. Keresztyén
8843 III | ki az agához.~– No, uram, mehetünk – mondá neki.~– Hát csak
8844 XVIII | Bánfit fölrázta csüggedt mélaságából e kizajlás, s fölugorva
8845 XII | szelíd női arcot, ki ábrándos mélázással könyökölt a hímzett ablakvánkoskára.
8846 III | folyvást oly gondolkozó, mélázó volt, hogy beletelt egy
8847 VIII | sziklák közt megszorult nap melege elfojtja a levegőt, hogy
8848 XVIII | szól a leány. – Jer, jer melegedjél meg. Messziről jöttél, pihend
8849 VIII | japáni tálcára halmozott melegégalji növények kínálkoztak ízletes
8850 VIII | korallajkai átragyogva a jókedv melegétől, a legtisztább két sor gyöngyfogat
8851 XVIII | a füstölő parázs tüzénél melegíte meg, s a férfi elfagyott
8852 II | halmazra, mely átfűlik a nyers melegségtől, valami pajkos fiú érett
8853 XVIII | kebléhez szorítva, ottan melengeté.~Bánfi hideg maradt és szótalan;
8854 XIII | beleharapott annak húsos mellébe, s a megharapott részen
8855 X | egy becsületes szolgámat melléd rendelem, aki faluról falura
8856 X | bevárta magához.~Amint azonban melléért a két kutyafejű, egyik jobb,
8857 VI | rendezhetetlen lándzsás székely, a melléje állt szász polgárőrsereg –
8858 X | venné észre őket, mikor melléjök ért, megbillenté előttük
8859 XVIII | ért; megsejt azonban egy mellék-pinceajtót, azt egy fejszével beüti,
8860 VII | hogy mindenki a sátor egyik mellékajtajára tekint, melyen valaki minden
8861 VIII | azonban egy aranyrostélyos mellékajtó nyílik, s Azraële szemeiben
8862 VIII | gyorsasággal futottak szét a mellékajtókon. Félelmük oka nemsokára
8863 I | emlékezettel.~*~A Dráva mellékén vagyunk, egyikében azon
8864 XVIII | éjt”, ingadozó léptekkel a mellékkamarába eltávozott, behúzva maga
8865 VII | vonuljanak addig a sátor mellékrekeszébe.~Az urak természetesnek
8866 VIII | háremhölgyek eltávoztak mellékszobáikba. A teremben egyedül van
8867 XII | készpénzért Moldvából.~Ezzel mellékszobájába eltávozott.~*~Bánfiné dobogó
8868 XV | Wesselényi Pált, ki egy szóra a mellékterembe hívta félre.~Béldi az előcsarnokba
8869 XVII | cseléd megcsóválta fejét, egy mellékúton félretért, s az éjszakai
8870 V | a Nisan rendet viseltem mellemen. De reménylem, hogy ezúttal
8871 XI | bőrködmene szét volt nyílva mellén; süvege mellette hevert;
8872 VI | közelebb jőni, s üljön addig mellénk.~– Ül a patvar! – kiálta
8873 III | elébb a dolmányt, utoljára a mellényt.~Körlevelére több száz nemes
8874 IX | odaállt a fejedelem elé, s mellét kidüllesztette.~– Salem
8875 VIII | halál rögtön elragadja.~– Melletted leszek, de siess. Az óra
8876 XI | kurjantással szólva közbe. A mellettük lobogó tűz vörös fényt és
8877 VII | lenned. Valami úgy hiányzik mellőlem, ha téged nem látlak. Mindenesetre
8878 I | neheztelés nyomait az érzett mellőztetés miatt. E férfi arcát jól
8879 V | a szikla meredekén nagy mellvéd van fölvetve, s a vár hegyes
8880 VII | elbocsátani. Hódolataitokat illő méltánylattal fogadtuk, s reméljük, hogy
8881 VI | fejedelem eleinte védelemre sem méltatá a suhanc támadását, csak
8882 VIII | őt egy pillantására sem méltatva többé.~
8883 VII | székelyekhez.~– Én magam említésre méltónak sem tartom azon csekélységet,
8884 XII | így a fejedelem kénytelen méltóságodat fölszólítani, hogy e javadalmakat
8885 VII | Apafi feledve illemet és méltóságot, amint feleségét meglátta,
8886 XII | kezdett el beszélni:~– Hiába méltóztatik elnézni fölöttem, méltóságos
8887 IX | keveredtem, nagyságos uram. Ha méltóztatnék meghallgatni esetemet, elmondanám.~–
8888 III | megerősítse.~– Engemet? Tréfálni méltóztatol kegyelmes úr – hebegé Apafi,
8889 VII | kegyelmednek három márjást.~– Méltóztatott mondani? – hebegé megütközve
8890 XI | utazóknak.~Az út majd a mélybe, majd a magasba vitt, az
8891 XVIII | bukott félkirályé, aki annál mélyebben esett, mentül magasabban
8892 XI | reszkető kézzel egy sötét mélyedésre mutatott, melyen egy vasajtó
8893 II | de arca egyike azoknak, melyeken a késő vénségig meg nem
8894 XVIII | s kezde rémeket látni, melyekhez minden lépés közelebb vitte,
8895 XI | természetes okból ered.~A völgy mélyén egy barlangban forró érces
8896 XIV | én azon titkot is tudnám, melyért kegyelmed azon barlangot
8897 VIII | közös találkozási pont, melyhez mindkét alak óvatosan széttekingetve
8898 V | Add te nekem leányodat.~– Melyiket? Válassz.~– Azt, amelyik
8899 XV | nemigen tudnék válogatni; melyiktől féljek jobban; az egyik
8900 XVII | látni, ha komolyan menne, melyikünk verné le a másikat…~– Arra
8901 XIII | és egy oly sereg által, melynél az övé még akkor is erősebb
8902 XI | Elnyelte azt a véghetlen mélység; a tengerszem sohasem nő,
8903 XI | szikla szélén, lábait a mélységbe lógatva, s fagyos arcát
8904 XVIII | méhében van, száz ölnyi mélységben azon sziklák talapjába vésve,
8905 I | ott alant több ölnyi a víz mélysége, s a sötétzöld hínár és
8906 III | kirohant a szobából, s a tenger mélységes fenekére kívánt valamennyi
8907 VIII | magasságot fedé, most már a mélységet lepi el. A kis zöldes völgyfoltocskák
8908 II | vadfekete, hanem inkább mélyvilágú dióbarna szemeket, és e
8909 XIII | sietett a veszélyben forgó menedék felé, Zülfikárnak ötszáz
8910 XIV | s én rejtém el őt azon menedékbe – férjem tudta nélkül.~Minde
8911 XVIII | sivár volt, sehol sem talált menedéket. Lelkének egyetlen gondolatja
8912 I | hogy nincs-e valamerre menekülés, s üvöltve nyargal ismét
8913 VIII | Csak egy mód van még a menekülésre; egyetlenegy mód kijátszani
8914 XIII | veszélyről, hogy idejekorán menekülhessenek a havasok felé.~– Azt okosan
8915 XIII | monda Bánfi hidegvérrel. – Meneküljenek kegyelmetek vissza torlaszaikhoz.~–
8916 IX | csakhogy a vesztőhelytől meneküljön, köszönettel fogadta tőlem
8917 XIII | emberei mind a templomba menekülnek, hirtelen egy utolsó csapást
8918 IX | Dénes, ugyanakkor éppen menekülőben levén nálam, a fogoly leányt,
8919 IX | akarnak; a magyarországi menekültek azok, kiktől Apafi különösen
8920 XIII | zavarban majd ellenségeihez menekülve, majd saját társait öldösve,
8921 IX | talált, s ha azt kívánják a menekvő urak, hogy házunkat és hazánkat
8922 IX | urakat is neki.~Csupa magyar menekvők voltak. A fejedelem iparkodott
8923 XIII | karcsú, hófehér berber ménen: kezében gyémántos markolatú
8924 IX | kijött a terembe ebédelni menendő. A koldustarisznyás útját
8925 XI | iparkodott azokat sebesebb menésre serkenteni; majd egy-egy
8926 IX | vendég, az üldözött mindig menhelyére talált, s ha azt kívánják
8927 VI | hozzá lett volna nőve a ménhez, annak minden szökellésével
8928 III | készíttetett számára.~– Már most menjenek kegyelmetek a templomba,
8929 III | szívdobogva.~– Mehet kegyelmed a menkőbe! Majd hogy elszökjék előlünk!
8930 XII | Ez országban igen könnyen mennek a válópörök.~Bánfiné lélegzettelen
8931 VIII | a villám lobogott, s a mennydörgés reszketni tanítá a kősziklákat.~–
8932 XI | a felhőből, a visszavert mennydörgési visszhangot nagy későre
8933 XI | látszott hozzá képest. A lavina mennydörgésitől nem lehete többé hallani
8934 XVIII | és csókot és zenét és – mennydörgős mennykőt!~A leány futott,
8935 XIX | Isten, ki haragodban mennydörögsz odafenn, fogadd el véremet
8936 VIII | áll egy bíbor ottomán, a mennyezetét képező rózsaszín damasztfüggönyök
8937 X | ismét, és írt megfoghatatlan mennyiségű verseket.~Szobája számtalan
8938 XVIII | és zenét és – mennydörgős mennykőt!~A leány futott, mint egy
8939 VIII | szerelemtől űzetve jő földi mennyországa felé. Az aranyos ajtóban
8940 XVIII | úton expediálta volna a mennyországba. – Ez nem innivaló, gondolja
8941 XIX | szerelmem! én üdvöm! én mennyországom!~A nő nem is sejté, hogy
8942 XVIII | Szerelemmel a poklot? Vagy a mennyországot szerelem nélkül?”~Bánfi
8943 VI | fejedelem ablakai alá, esküdve mennyre-földre, hogy nekik nyittassa ki
8944 XII | mintegy nyolcszáz főre menő lovag, mind derék, harcias
8945 XII | fajait és színeit, arab mént, erdélyi telivért, mokány
8946 X | árkon-bokron keresztül; a mente, fringia és tarsoly csak
8947 VII | álltól térdig rókatorkos mentébe gombolva, olyformán sietett
8948 V | Nem szokott bort inni – mentegetőzék Katalin –, árt neki, különben
8949 IX | sötétzöld, combig érő prémes mentéjébe. Sűrű fehér haja nagy görbe
8950 VII | azonban Apafi István megrántá mentéjét, s fülébe dörmögé:~– Tartson
8951 XIII | körül, s csak a mély utak menték meg őket, ahova a magyar
8952 XII | bakra ezüstös, panyókás mentékben, fehér tollforgókkal.~Büszke
8953 XVIII | büszkeséget még meg lehet menteni.”~„Nem leend azon diadala
8954 XIX | férfiasan megfelelt.~Hasztalan. Menthette volna ő magát bármivel;
8955 XVIII | erejéből kiálta:~– Bánfi! Mentsd meg magad. Életedre törnek!~
8956 VIII | a harci csoport lépést menve poroszkál utánok a hosszú
8957 XIX | vánkosára hullott; boldog menyasszony koráról álmodék, vagy azon
8958 XI | megismertetni, kivált a fiatal menyecskék dühösen tolongtak a cirkáló
8959 IV | incselkednek a szolgálattevő szász menyecskékkel; az őrségre rendelt egypár
8960 XI | latinnal az oláh szót. – Ungye méra ista via?~Az oláh hallani
8961 V | kanyarodásnál – a szikla meredekén nagy mellvéd van fölvetve,
8962 XI | másik felvonult oldalt a meredeknek, egy kopasz hegy tetejére,
8963 XI | ki bolond menne fel ide a meredekre? Ez bizonyosan valami hámorba
8964 IX | eszközök arannyal kivert nyelei meredeztek. Merészen odaállt a fejedelem
8965 VIII | bámulástól, rémülettől meredő szemekkel.~– Irgalom! Irgalom!
8966 VII | kapott. Mosolyog, pedig a méreg eszi belől, szeretne nyugodt
8967 X | hatáskörét.~Kelemen diák méregbe jött.~– Hát te ki ökre vagy? –
8968 XIV | cseppje a megivott bornak méreggé vált e gúnyos nevetéstől.~
8969 VII | nemtelen vágyainak föláldozá, méreggel gyilkolta meg, hogy láb
8970 VII | szívemhez, sőt eszedet is latra merem vetni ezen urak bármelyikével,
8971 XVIII | egyedül magány ellenségei merénye, melyet azok a fejedelem
8972 XVIII | a végrehajtandóra. De a merénylet nem sükerült, s a megszabadult
8973 XIV | megenged feleségének ily merényleteket, melyek veszélybe dönthetik
8974 I | látták nem kockáztatni e merényt, csupán az erdélyi ifjú
8975 VI | mindig jobban beérve őt, merészebben kezde hozzá vagdalni, emelé
8976 V | vezeti a csapatot; szemei merészek, megtámadók, mint a sasé;
8977 XVIII | nem szorítja.~Még többet merészelt: magához ölelte gyöngéden,
8978 VIII | agyon, aki a völgyek közé merészkedett utánok eredni; néha pedig
8979 XV | idegen ország határain botor merészséggel át nem lépend soha.~– Tehát
8980 XI | fektetve, mialatt szemei mereven látszottak a távolba bámulni.~–
8981 XIX | valaki felsikoltson, aki mérföldekre van tőle távol.~Egyszerre
8982 VII | messzebb van tőle húsz mérföldnél); pro secundo: hozassék
8983 VII | ezentúl Kolozsvártól csak két mérföldnyire legyen (mint tudjuk, messzebb
8984 XIII | míg Korzárt csak Balassa mérge menté meg a selyemzsinegtől,
8985 XVI | kezét.~Bánfi bíborvörös lett mérgében, s dölyfösen fordulva Béldinek,
8986 IX | hogy a régiségekre senki se merje többé kezeit tenni.~– Aligha
8987 IX | kutyafejű tatár ily hangon merjen beszélni az erdélyi fejedelmi
8988 XVIII | hogy velem jogtalanságot merjenek elkövetni, midőn tudják,
8989 I | vadászok, kik messze be mernek hatolni ez úttalan, fűzfa-
8990 IV | megenni; rettenetes pástétomok merő csukamájból készítve, nagy
8991 V | hozzád, csupán családi ügy, s merőben engemet illet.~Béldi csodálkozva
8992 XVIII | elsötétült arccal ült lován, merőn maga elé a földre, majd
8993 XVII | úgyhogy a levél meglehetős mérsékelt hangon ütött ki, tudtára
8994 XVII | s alig bírta magát többé mérsékleni; s midőn neje Bánfi nevét
8995 VIII | átkozott örökké.~Korzár nem merte szemeit fölvetni, Azraële
8996 XVI | Az urak hallgattak, s nem mertek egymásra nézni. Teleki fölkelt,
8997 XII | hárítani. Mindkettőnknek teljes mértékben kell bírnunk férjeink szerelmét,
8998 XI | az ördög kertjéhez közel mertél menni – szólt a cirkáló –,
8999 II | gondolkoztam valamiről, de sohasem mertem megmondani. Sokszor beszéltünk
9000 VI | kardját a fejedelem nyakának mérve, villogó szemekkel tekinte
9001 XI | nem állhatá meg, hogy a mesebeli tündérpalotákra ne emlékezzék
9002 VIII | Elmondjam a fogoly oroszlán meséjét, melyet Medzsnun, a halhatatlan
9003 II | dal, folynak a tündéres mesék aranyhajú királylyányról
9004 II | közt. S addig ülnek ott, és mesélnek és dalolnak és nevetnek
9005 XII | jégharmattal hintett levelű mesembryanthemum a legkitűnőbbek.~Mindezek
9006 XI | Unod magadat, jó uram? A mesének vége van már. A szép Florica
9007 XV | mondott erre egykor egy mesét, mely megérdemli, hogy a
9008 I | négyhangos énekét, melyet már a mesevilágba számítanak; mert hisz itt
9009 XII | kigúnyolta, fenyegeté, messzeágazó terveikbe kuszáló kezekkel
9010 XVIII | széttekintve a katonákon, messzedörgő szóval kiálta:~– A fejedelem
9011 VIII | reggeli köd növeli a bűvös messzeséget, s ha az ember legvégső
9012 II | elfojtott bánat, mennyi messzetűnő remény, mennyi lemondás
9013 II | serpenyőt, a jó rántásillat messzire elérzik. Majd hozzák az
9014 I | Hajrá! Hajrá! – hangzik messzünnen; a szemközt jövő hajtók
9015 XII | magyar urak.1~A terem oldalán mesterséges állószekrény, számtalan
9016 XIV | a poéta? Ah, a poétáknak mesterségük a hazudás.~– Jól van, báró
9017 II | udvar közepén a fehérre meszelt lakóépület, félszárnyra
9018 XV | az arabeszkek be vannak meszelve, s ha itt-ott lekopik a
9019 I | rajzolnak arra, míg az ábrándos metszésű ajkak, a hosszúkás szelíd
9020 II | Lengyelországig, gabonáját Szebenig, mézét, viaszát, aszalt gyümölcseit
9021 XI | lehet fogózni; egyébiránt mezítláb nem lehet tartani a megsikamlástól;
9022 X | érkező észre ne vehesse mezítlábos voltát.~Nemsokára kemény,
9023 XI | ormokkal, hóval borított fehér mezők, mik közt borúsan vonul
9024 III | száma annyi lenne is, mint a mezőkön a fű.~E kis egyszerű templom
9025 XIII | csapat nesztelenül haladt a mezőségeken és harasztokon keresztül.~
9026 XI | az egyik mézes ibriket, s mézzel végigkenve a kard rozsdás
9027 XIII | sebet kapott bal karján, miáltal leveretve, sarkantyúba kapta
9028 XIX | az erény is bűnné válik miattad.~Apafi le volt zúzva. Nejével
9029 VI | állani, ahova akarok, s miattam ne korlátolja magát.~S ezzel
9030 XIV | lenni e megtiszteltetés miatti örömömben. Önök hihetőleg
9031 III | tábort el lehetett volna miattuk lopni. Apafit ott várakoztatták
9032 II | várni kegyelmedet, hogy miattunk ne várjon odakinn – viszonzá
9033 XII | kik nem törődnek azzal, mibe kerül egy oktalanul megkezdett
9034 XII | harsány hangon.~– Nincs miből, méltóságos uram; – nem
|