bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text

 9035 III    |                 levelet veszed, legottan mielőttünk Kisselyk helységében megjelenni –
 9036 XVI    |                visel szövetségeseinkkel. Mienk a trón, övé az ország.~–
 9037 IX     |                  országukat, hanem még a mienket is utána akarják rántani?~–
 9038 VIII   |           ellenkező imát talál mondani a mienkkel. Magunk fölnyergeljük a
 9039 XIII   |                 Mihály angyalt”, mindig „Mihál andzsalt” kiáltott helyette,2
 9040 XVII   |                 vonásokkal odaírta Apafi Mihályé alá.~Teleki diadalmasan
 9041 XII    |                 Bornemissza Annát, Apafi Mihálynét…~Az éleslátású nő szemeit
 9042 XVI    |       karszékében, merően tekinte Teleki Mihályra.~– Nem szégyenli magát kegyelmed –
 9043 XVII   |          fölrezzenve odatekinte – Teleki Mihályt látá maga előtt.~Béldi annyira
 9044 XVIII  |             belovagolt a városba, Angyal Mihálytól kísérve. Amint palotája
 9045 VI     |          toronyba, hogy ott vigyázzon, s mihelyest valami csapatok közeledtét
 9046 II     |                 szolga, örülve, hogy van mihez kötnie a szót –, tiszteli,
 9047 I      |          vállaira.~A hosszú társzekerek, mikbe bivalyok voltak fogva hatával,
 9048 XV     |              Lázárok, Kemények, Bánfiak, Mikesek. Ezek a középkori klánok,
 9049 I      |                  halála az ifjabb Zrínyi Miklósnak, hazája legnagyobb költőjének
 9050 II     |                 is hallgatott rám senki: Mikoriban az istenben boldogult fejedelem,
 9051 IX     |                róla a sok drágagyöngyöt, miktől a nyakát sem tudja mozdítani.~–
 9052 VII    |              minden tette a fejedelemnek milliók üdve vagy elpusztulása.
 9053 IV     |         fűszeritalok mindenféle neme, ki milyet kíván, püspökital, barbarász,
 9054 XII    |           Mindezek közől csak a reszkető mimóza s a halovány jázmin illett
 9055 XII    |             illatos jázminnal s reszkető mimózával voltak lepve, s arca egy-egy
 9056 II     |                 nem látszott tudni, hogy min kezdje a beszédet.~– Láttad
 9057 X      |           állhatá, hogy Kelemen diákot a minapi kudarc után meg ne engesztelje,
 9058 VIII   |                hegyén, minden rondellán, minarén félholdak és lobogók. Egy
 9059 VI     |                  lepve, legvéresebb volt mindannyi között Feriz bég, köntösén
 9060 VI     |                azt háromszor megcsókolá, mindannyiszor térdre emelkedve, s kezeit
 9061 XIV    |         menedékbe – férjem tudta nélkül.~Minde szó, melyet kimondott, emberfölötti
 9062 III    |                 megmondaná, hogy mi lesz mindebből?”~– Addig pedig, amíg az
 9063 XVIII  |                 arra, hogy megölessék.~– Mindegy. Elmegyek, és egyedül. Nőm
 9064 IX     |                  a zsebkendő szegleteit. Mindegyikre más volt hímezve. Ide egy
 9065 XIII   |               Két-három emberrel harcolt mindegyikünk, maga Sötér egyik kezébe
 9066 II     |                  faluban leánytársaimmal mindegyikünknek van nyakbavaló lánca, amire
 9067 VII    |                  fordult, kik iparkodtak mindenáron alázatosaknak látszani.~–
 9068 VIII   |             völgy látszik meg, egymáshoz mindenben hasonlatosak; a szem elfárad
 9069 XII    |                 irántunk, aki életünknek mindene, anélkül, hogy annak okait
 9070 X      |                magát, nagyot sóhajtva.~– Mindenekfölött pedig ügyesség, gyorsaság
 9071 IX     |            utamat állották, kifosztottak mindenemből, elvették pénzemet, irományaimat,
 9072 XVI    |          asszonyokért, s isten tudja, mi mindenért.”~Az urak jó kedvben voltak,
 9073 VI     |                  Jánost, ki akkor szinte mindenese vala.~Első kérdése az volt,
 9074 VI     |                széthelyezett seregeit, s mindenestől elébe készült vonulni a
 9075 V      |              ölébe dűlve, elkezdett tőle mindenfélét kérdezgetni, amit látott
 9076 XV     |               ország voltatok ránk nézve mindenha; még több: mostoha ország,
 9077 XII    |                  szerelmét, hogy e lelki mindenhatóság erejével közéjük vethessük
 9078 XIX    |               mintha azt várná, hogy egy mindeniknél nagyobb csillag lefusson
 9079 VIII   |      sziklabálvány mered elő, különválva mindeniktől, mintha az égből szakadt
 9080 VII    |                 a faggatott fejedelem, s mindenképp azon volt, hogy inkább a
 9081 X      |                Te pedig – szólt az aga a mindenképpen szabadulni vágyó Kelemenhez –,
 9082 VII    |              személye becsesebb előttünk mindenkinél. De tudjuk, hogy a magas
 9083 V      |                 magasabban gondolkozni a mindennapinál. Igaz, hogy a szerelemnek
 9084 XVIII  |        megdühödve, elkezdett hajigálózni mindennel, ami keze közé akadt; a
 9085 XIV    |              kegyelmed mindent tagad, én mindenről meg fogok győződni. Magam
 9086 XVIII  |                   oly egyedül, oly távol mindentől, ami emberi?~Hisz ő maga
 9087 XI     |               esett a határon! Elszáradt mindenünk, barmaink vészben hullottak
 9088 II     |                  tőle; maga járt vásárra mindenüvé, borát elvitte Lengyelországig,
 9089 XV     |                  mór faragványokat.~Most mindezekhez az újabb kor javításai is
 9090 IX     |               különkormányzatú népeiben; mindezekkel ő nem törődött; tán legfölebb
 9091 XV     |              Gondolkodjatok rajta, midőn mindezt kockára tennétek. Ismét
 9092 VI     |                 hiányzott a hadseregnek.~Mindezzel Apafi Mihály nagyon kevés
 9093 VI     |            Keményre, s megverekedni vele mindhalálig.~A fejedelem és tanácsosai
 9094 XV     |                hozva a császári atnámét, mindhárman pompás díszruhában. Középett
 9095 XVIII  |          gondolatja. A szoba körös-körül mindjobban elsötétült, a parázs fényében
 9096 XII    |            eltitkolatlan jelei láthatók. Mindkettőjök mellett Naláczi István uram
 9097 XIV    |                 vagy Bánfi Dénes uram.~– Mindkettőnk fölött úr az ország törvénye,
 9098 XVIII  |                míg az irtóztató lobbanás mindkettőnket az égbe vagy a pokolba felhajít.~–
 9099 XVI    |         ártatlanok vére habzik! Gyalázat mindnyájatokra, kik bort adtok a fejedelemnek,
 9100 IX     |                haragja kitörését várnák. Mindnyájuk meglepetésére azonban elmosolyodék
 9101 XI     |            fogózva. – Ez eljön idáig, és mindnyájunkat itt csap agyon.~– Maradjatok
 9102 IX     |               hahotába törtek ki, mintha mindvalamennyien egy közös mulatságos egyéniséghez
 9103 X      |          keresztül nem volt már seperve, minélfogva por és pókháló látszott
 9104 XI     |       összehordva, a portále tetején egy Minerva fő nélkül, a homlokzaton
 9105 IX     |                       IX. A fejedelem és minisztere~Néhány év folyt le már,
 9106 IX     |                  s mégis sikerült neki a miniszterektől elfogatási parancsot eszközölni
 9107 XVII   |              szabadságunk védelmében. De minmagunk ne emeljük ős jogaink megrontására
 9108 XVIII  |            színezett velencei poharakat, minők akkor jöttek legelébb divatba,
 9109 XI     |              apró gömbölyű levelű fákat, minőkhöz hasonlót a környéken sehol
 9110 XIV    |                     Még van egy harmadik minőség is.~– Amelyet én nem ismerek.~–
 9111 IX     |                  valami félelemgerjesztő minőségben.~A fejedelem egy percre
 9112 II     |              célra külön épület, alakra, minőségre, elhelyezésre. Kétoldalt
 9113 XVIII  |                emelte, oly kifejezéssel, minőt nem látott azon soha senki.
 9114 X      |                  hétfejű sárkány az, sem minotaurus, legfölebb is egy fiatal
 9115 III    |              kegyelmetek szolgáltassanak misét, ahogy illik.~– Megkövetem,
 9116 XV     |                  van szükség. Neki nincs missziója Magyarországért harcot kezdeni,
 9117 I      |                mely félig vaksors, félig misztérium – félig vigalom, félig gyász.
 9118 III    |                jöttek volna el. Már most mitévők lehetünk?~– Hát azt tesszük,
 9119 X      |                    kérdé Kelemen diák –, mittevő legyek akkor?~– Utána menend
 9120 XI     |              falu népe nevezte őt annak, mivelhogy sohasem látta őt nevetni
 9121 XI     |          párducot vezetve magával.~Sange Moarténak volt oka őt tündérnek nevezni.
 9122 XI     |                 barlang sötétjébe.~Sange Moartét erővel kellett a két férfinak
 9123 V      |                 vezérére néz, és meg sem moccan. Balfelől a fiatal gyerkőc,
 9124 V      |                 ide. Helyeitekről meg ne moccanjatok, mert ha megtudom, hogy
 9125 I      |             vadkanok benne, mik nappal a mocsárban henteregnek; a szarvas sem
 9126 I      |               sötétzöld hínár és a sárga mocsárvirágok és a kis feketepiros gyíkok,
 9127 XV     |              véristennek emberáldozattal mocskolt oltárai helyén Vesta temploma
 9128 X      |                  ez pedig őket szidta és mocskolta.~E lármára odaérkezék az
 9129 III    |              miért. Kegyelmednek oka is, módja is van diadalmaskodni.~–
 9130 XI     |            idegenre bámészkodva vadállat módjára; itt-ott az útfélen mohos
 9131 XII    |                uram őkegyelmének, csak a módját nem találta még ki, mint
 9132 XVI    |               nagyságod ez elégtételadás módjával, mert azt tudjuk, hogy Bánfi,
 9133 XVIII  |                   Nőm kezeik között van. Módjukban van legérzékenyebben tölthetni
 9134 XVIII  |          találkozók arcaiból, köszönésük modorából maga iránti érzelmeket tudott
 9135 XV     |            Telekit e hallgatás emfatikus modorát változtatni kényszeríté…~–
 9136 XVI    |          kedélyállapotban szokott szelíd modorával kimentette volna tévedését;
 9137 XIII   |            meglepetve ez új és szokatlan modorú roham által, vissza akart
 9138 IX     |                  a hitetlen kutyák áruló módra megszöktek előlünk, s ott
 9139 XVIII  |                 az üldözés zaja elmaradt mögötte, tájékozni kezdé magát a
 9140 I      |                  volt, tetejét benőtte a moh, oldalait befutotta a repkény,
 9141 XV     |            szabad mondani: L’état, c’est moi! E férfiak itt mind egyenkint
 9142 XII    |                  mént, erdélyi telivért, mokány lovat, nyúlánk angol paripákat
 9143 XII    |                 kell gabonát készpénzért Moldvából.~Ezzel mellékszobájába eltávozott.~*~
 9144 VII    |            utókor és a túlvilág ítéletet mond a fejedelmekre; minden szava,
 9145 XIII   |               Allah árnyékára! Nagy szót mondál, s ha képes volnál azt megtenni,
 9146 XVII   |           megmentésemre valami jó dolgot mondana, megköszönném inkább neki,
 9147 IX     |                  Hallottam már, hogy mit mondanak, s megmondtam, hogy nem
 9148 III    |               lesz bajom, mert akkor nem mondanák, hogy kardot kössek; bízzál
 9149 XIX    |               nyakam állana útjában, azt mondanám, üssétek le! A máséra is
 9150 II     |                  gyertya. Mennyi, mennyi mondanivalójuk lehetett egymásnak!~
 9151 XIII   |                 kérdezz, uram; úgyis sok mondanivalóm van. Ha beszélni hagysz,
 9152 VI     |        harcoljanak. Sőt, azt is meg kell mondanom, hogy bárminő vitéz harcos
 9153 XIV    |          Kegyelmed jól érti a dolgot, ne mondassa el itt velem asszonyok előtt.~
 9154 VII    |      elpusztulása. Úgy gondold meg, amit mondasz és cselekszel. Most isten
 9155 IX     |             kiülő betűkkel van fölírva e mondat:~„FATA VIAM INVENIUNT.”~
 9156 XIII(3)|                              Ez a rendes mondata a mahomedánnak a végveszély
 9157 XV     |                lecsapva, fölkiálta:~– Ti mondátok! Igenis! Idegen ország voltatok
 9158 VIII   |                 varázsbotját, ismeretlen mondatokkal keverve, elmondá a boszorkányos
 9159 I      |               odafut nőstényéhez; valami mondhatatlanul gyöngéd nyihogással értetik
 9160 IV     |             mulatságosabb történetet nem mondhatna. Ti odafenn hallgassatok
 9161 VIII   |                  vonulni Damanhur egére? Mondjak regét az alabástrom homlok
 9162 VIII   |                beszélni, inte neki, hogy mondjon más regét.~– Akarod hallani
 9163 X      |            kiálta, hogy el ne felejtse a mondottakat, mire a poéta akaratja ellen
 9164 III    |                   hanem azután, hogy azt mondták neki, hogy a lovag Ebesfalva
 9165 I      |               vágott gerellyel, mint egy monstrózus egyszarvú, szemeivel nem
 9166 IX     |            szétterített mappákkal, poros monumentumokkal s fölnyitott fóliánsokkal:
 9167 XI     |                  szikláról egy rejtelmes moraj kezde alázúgni. A szirtet
 9168 VIII   |               tarkára festett tornyai, a moreszk faragványokkal terhelt erkélyek,
 9169 XI     |        elfeketült, csak a csergedező víz mormogása vezeté még a tapogatózó
 9170 VIII   |                     Hallod, hallod: mint mormognak. Mondd el sebesen fönnhangon
 9171 XVIII  |               omlott, szétrúgva szikrázó morzsáit, mint a bononiai üvegek.~
 9172 X      |                 ahogy látta, hogy csak a morzsák maradtak ott belőle az ablakon,
 9173 VIII   |         keresztül, s az egy sötét folttá mosódott erdős hegyeknek csak a szélei
 9174 VII    |                 ellenállhatlan bűbájával mosolyának tevé utána: – Remélem, hogy
 9175 II     |              látszanak rajta tenni, hogy mosolyát nem osztják, és ha megnyílik,
 9176 I      |                   a lelkesülés egy saját mosolyától nyílnak meg, egy hősnő áll
 9177 VIII   |               indulatjait; ajka reszket, mosolyg, dacol, szeme csábít, eped,
 9178 V      |           fölkacagott, a két nő egymásra mosolyga, Kucsuk basa elégülten tekinte
 9179 XII    |                  mondhatlan kínba kerülő mosolygásra. Ez a fájdalom vonásaira
 9180 XVIII  |                az éles gúnyra, míg Csáky mosolygást erőltetett fülig pirult
 9181 VII    |                Sára asszonyt, ki úrnőjét mosolygástól fényes orcával kísérte a
 9182 XVII   |                  ragyogóbbaknak, orcáját mosolygóbbnak, ajkait édesebbeknek találta,
 9183 VII    |           tisztelkedőt jelentve be, akik mosolygós ábrázattal vártak ott künn
 9184 VII    |                  állhatá meg, hogy el ne mosolyodjék.~– A jó oláhfalusiak – folytatá
 9185 X      |             nekivörösödött elégültséggel mosolyogta körül pompás feszes csizmáit,
 9186 IX     |                  borotválva és szüntelen mosolyogván, oly szeretetreméltó tréfás
 9187 XVIII  |                  szemek és ajkak sóvárgó mosolyra vonultak el ismét.~– Ölj
 9188 XVIII  |              bánatosan tekintének Margit mosolytalan arcának elzárt paradicsomára.
 9189 XI     |            rongyaiban is tarka cigánynép mosott a fövényből sáraranyat,
 9190 XVI    |             porbul, én segítém oda, ahol mostan áll. Hálából kegyelmed ezért
 9191 XV     |                nézve mindenha; még több: mostoha ország, és mi mostohagyermekek!
 9192 XV     |              több: mostoha ország, és mi mostohagyermekek! Ti vétkeztetek mindig,
 9193 XV     |                nequeo superos, Acheronta movebo!~      ~Az oszló sokaság
 9194 IX     |      nemesemberrel beszélt-e kegyelmed a mozaik végett?~– Nem adja semmi
 9195 XV     |                 korinthi oszlopsoraival, mozaikkal fedett padlatával s művészi
 9196 VIII   |                mutatva csak ki márványja mozaikkirakatát. A terem közepén rózsaszín
 9197 IX     |                miktől a nyakát sem tudja mozdítani.~– Csak folytassa kegyelmed.~–
 9198 VII    |                elfutott, annak helyébe ő mozdíttassék elő.~Apafi megígérte, hogy
 9199 XVIII  |             leány egyedül van. Semmi sem mozdul körüle; egy elátkozott tündérlak
 9200 X      |                  az orrtól a halántékig, mozdulataik által szabadon tolták előre-hátra
 9201 VI     |              vezérnek, s gátolja a sereg mozdulatait. Hanem, ha úgy kívánja nagyságod,
 9202 VII    |              mely minden vonásán, minden mozdulatán meglátszott, oly jól illett
 9203 XI     |                 tekinte Floricára, s oly mozdulatlan maradt, mint maga a halott,
 9204 I      |           termete, melynek idegei minden mozdulatnál keresztüllátszanak a feszes
 9205 I      |                  tagjuk mozog, és minden mozdulatuk oly kedves, oly eleven,
 9206 III    |          ijedtében sem jobbra, sem balra mozdulni nem tudó Andrásra. – No,
 9207 IV     |                 fekete szemöldei untalan mozganak homlokán, végtelen lenézést
 9208 XI     |              sötétben, karcsú termetének mozgása oly hullámzatos, oly varázsló,
 9209 I      |           nyugton maradni, minden tagjuk mozog, és minden mozdulatuk oly
 9210 V      |              szemei, kezecskéi szüntelen mozognak, nénjének akadékoskodva,
 9211 II     |                nagy nyaláb friss kaszált muhart hoz, ki meg nagy sajtárban
 9212 VIII   |                   miket a keleti pompa a mulandó gyönyör számára épít, lehete
 9213 XIX    |             válts másokat. Egy percet ne mulassz sehol. Egy élet van kezedben!~
 9214 III    |                  büntetése alatt – el ne mulaszd.” Punktum.~Apafinak nagy
 9215 VII    |              túlságos jóakarat miatt oly mulasztást kövessen el, mely a magas
 9216 V      |                 Jánost Szebenben hagyjuk mulatni, egy hosszú sor lovasságot
 9217 I      |                  a vadászkürt jeladása a mulatóház tornácáról, a kísérők örömujjongva
 9218 I      |               mély sáncárkok s magának a mulatókastélynak szertelen széles falai arra
 9219 I      |             dicsősége.~A vadásztanyát, a mulatókastélyt, hiába keresnétek ott. Elenyészett
 9220 IV     |           őnagysága eközben vígan ült és mulatott Nagyszebenben. A jó úrnak
 9221 XVI    |            Teleki ott járt a versengő és mulatozó urak között, s régóta kerülgette
 9222 XII    |                tisztelkedésem adja meg a mulatságnak savát-borsát. Tudom, hogy
 9223 XII    |               találta a dolgot éppen oly mulatságosnak.~– Tehát már világos igazságommal
 9224 VII    |             Apafi röviden, unni kezdve a mulatságot.~– Azon emberről rossz hírek
 9225 IV     |          hattyútojások, miket a vendégek mulatságul magok főzhetnek meg a mindenki
 9226 VI     |                  hírnök felé fejét.~– Ha mulattatja kegyelmedet azokat a porfellegeket
 9227 VIII   |               magánosan leendsz, majd én mulattatni foglak. Tudok sokkal szebb
 9228 XIII   |              őket.~Bánfihunyad felé majd múló, majd terjedő veresség látszott
 9229 XVIII  |                nem volna tisztában sem a múltakkal, sem a jövőkkel.~– Én e
 9230 XV     |              kövek gyászolni látszanak a múltat, az új palotáktól ragyogó
 9231 XVII   |                    Fiat justitia, pereat mundus. (Legyen igazság, vesszen
 9232 VII    |                 a fejedelem –, hogy azon munkáért, melyet kegyelmed átadott,
 9233 IX     |               Telekire.~– Ez a kegyelmed munkája?~Teleki nyugodtan felelt:~–
 9234 II     |        nagyasszonyom haza nem jő – szólt munkáját folytatva a leány –, ha
 9235 XVI    |          áldásairól, s íme, nézzük, mint munkálódik ő ennek fenntartásán? Kiveszi
 9236 II     |                  nem látták.~– Átadtad a murzának az erszényt?~Bandi felelet
 9237 IV     |             őrségre rendelt egypár német muskatéros a kapufélfának támasztotta
 9238 XII    |                  a hajdani csaták minden műszereit, karcsú damaszk kardot,
 9239 VIII   |              mintha repülnének. A vékony muszlin rosszul rejti termetük bájait,
 9240 V      |                 kardot onnan a falról, s mutasd meg barátainknak, ha meg
 9241 XII    |                 szemeitől. Tekintete nem mutatja, mintha osztoznék a közös
 9242 VIII   |               egész e helyig laktalannak mutatkozik a vadon, s túl rajta a még
 9243 IX     |           szakállnak legkisebb nyoma sem mutatkozott még rajta, s női szépségű
 9244 XVIII  |                  a leány. – Jer, valamit mutatok neked. – S azzal félrevonva
 9245 III    |        lándzsával fegyverkezett székelyt mutatván be, kik a sátoron kívül
 9246 XV     |                  képet mutat, s ujjakkal mutogat egy-egy ismertebb alakra,
 9247 X      |                nyelven, a zöld csizmákra mutogatva.~– Ki vagy te, hórihorgas
 9248 XVIII  |             Bánfi elleni fakció nem az ő műve, hanem Béldi Pálé volna,
 9249 VIII   |          folytatni látszanak, emberi kéz művei. E körös-körül emelt tömör
 9250 XV     |                ifjúkorában Európa minden műveltebb országait beutazva, azoknak
 9251 XV     |                  hogy a korral előhaladt műveltséget elsajátította, nem korcsítá
 9252 XII    |               lehet srófolni, a filigrán művészet remekei, egy-egy nagy virágkosár
 9253 IV     |                főkötő helyett sajátságos művészettel körülfont gyöngysorok tartják
 9254 IX     |               nép! – kiálta föl Apafi. – Múzeumi ritkaságokból meszet égetni!
 9255 XV     |         nyomtalanul eltűnt. Emitt a régi Mythras-tisztelet faragványai, – ott megcsonkított
 9256 XVI    |               Béldi! – kiálták többen.~– Na jól van, szegény. Régen
 9257 VIII   |                  el sebesen fönnhangon a Naáma imáját, s takard el füleidet,
 9258 I      |                 ifjú lovas szinte a sűrű nád közé vágtatott, egyszerre
 9259 I      |               sikoltozva futott szerte a nádasban, míg a két vén fenyegető
 9260 I      |                ott hevert nagy süketen a nádból és sárból lehevert alomban,
 9261 I      |             végre belevágta magát a sűrű náddal benőtt ingoványba, s úszott
 9262 IV     |                 ember a nevét sem tudja; nádmézbe főtt ind gyümölcsök, kakastaréjból
 9263 IX     |                  volt ez ideig, pedig én nádori és fejedelmi udvarokat is
 9264 IX     |               tehát azt izentem vissza a nádornak, hogy ha bég kell neki,
 9265 IX     |                  magyaroknak, a magyarok nádorságot Telekinek, Teleki koronát
 9266 IX     |             nagyságod parancsot kapott a nádortól, hogy engem fogasson meg,
 9267 IX     |                francia úgy járt a feszes nadrágban és a sarkantyús csizmákkal,
 9268 XII    |         dolmányban, búzavirágszín feszes nadrágokban, minden öltözetük ezüstzsinórokkal
 9269 IX     |           helyett sárga dolmányos, piros nadrágos testőrök szédelegnek a kapuk
 9270 XII    |                 építette a hetvenhetedik nagyapám, azért azt ne ócsárolja!
 9271 XV     |           históriát; kiknek ősei, apjai, nagyapjai vagy a csatatéren hullottak
 9272 XII    |                  hozzá, ami utóbb jön. A nagyasszonynak van egy rozzant viskója
 9273 II     |           testvérei, Bánfiné és Telekiné nagyasszonyomék itt levő jószágait is hozzávette
 9274 II     |                  összerakjuk, s odaadjuk nagyasszonyomnak, hogy küldje el nagyuram
 9275 VII    |             Apafi arca elkomorult.~– Ama nagybajuszú férfi volt Haller Gábor.~
 9276 I      |                  hogy valami veszély éri nagybátyámat. Úgy szeretném, ha te ott
 9277 IX     |              uramat bocsátá maga elé, ki nagyenyedi professzor levén, tudománya
 9278 VII    |              neveztetni, ami Erdélyben a nagyfejedelemnek címe volt. Haller Gábor
 9279 III    |                  be a ház elé, kiket egy nagyfejű török aga vezetett. A törökök
 9280 XI     |             szólítja a bírót, egy magas, nagyfogú férfit, s e következő kérdéseket
 9281 IV     |               háta mögött áll egy apród, nagyhamar elkapva előle a tele tányérát,
 9282 VI     |                csak az időt vesztegettük nagyhiába. Azért én azt hiszem, hogy
 9283 XII    |            nagyvezér férjem tudta nélkül nagyhirtelen lenyakaztatá: de Apafi még
 9284 VII    |               meg akarta köszönni a basa nagylelkűségét, midőn egyszerre észrevevé,
 9285 IX     |                  Engem ne tanítson senki nagylelkűségre – felelt büszkén Bánfi. –
 9286 X      |              ezen szón végződék: „vala”, nagynéha szakasztva meg egy-egy „
 9287 XVIII  |            mézben jól megforgatva magát, nagynehezen föltápászkodott, s néhány
 9288 XII    |                de nem ismerünk magunknál nagyobbat. – Most ez arany időket,
 9289 I      |                mely holtan elterülve még nagyobbnak látszék, első tekintetre
 9290 XII    |               lehettem veled.~– Asszony! Nagyravágyó vagy-e? Azt akarod, hogy
 9291 III    |                    Hát azt tesszük, hogy nagyságodat inauguráljuk ünnepélyesen,
 9292 VII    |                  azon csekélységet, amit nagyságodért cselekedtem – szólt szerényen
 9293 VI     |                   aki hajnal óta itt ül, nagyságodra várva, valami izenetet hozott.~–
 9294 V      |                  igen messze belátszanak nagysötéten; ködösen Brassó falai s
 9295 II     |                    hebegé suttogó szóval nagysokára az indulat rohamából magához
 9296 VII    |                  alatt fog visszavitetni Nagyszebenbe, oda levén utasítva, hogy
 9297 IV     |            eközben vígan ült és mulatott Nagyszebenben. A jó úrnak kiváló szenvedélye
 9298 IV     |               melyeket csuklóban egy sor nagyszemű keleti gyöngy vesz körül.
 9299 VIII   |                egyes tárgyakat kivenni a nagyszerűsége által nyomasztó panorámából.~
 9300 II     |         nagyasszonyomnak, hogy küldje el nagyuram váltságdíjába. Ha nem lesz
 9301 II     |                hírét sem hallottuk volna nagyuramnak. Mert a fejedelem úr, aholott
 9302 XIV    |              Bánfi tudta egyedül szokott nagyúri büszke jókedvét megtartani,
 9303 II     |              sohasem fogjuk mi már látni nagyurunkat?~– Hja, annak az isten a
 9304 XIII   |                  bosszúval hazairamodott Nagyváradra.~Zülfikár tőle is megkapta
 9305 XII    |                  aggodalmasan mondá el a nagyvezérnek, hogy Haller Gábor a fejedelemségre
 9306 VII    |                 illeti, azt majd Budán a nagyvezérrel elvégezzük, magunk is föl
 9307 XII    |                 bosszúsan távozni akart; Naláczit útjában találta.~A két férfi
 9308 V      |                  bezzeg Aranka merészebb náladnál. Ugye, kisleányom, te meg
 9309 IX     |              alakot nehéz volna képzelni nálánál.~A jó úr, amellett hogy
 9310 I      |          ünőjével.~A hímszarvas kiállt a napfényre, délceg alakja tetszeni
 9311 II     |               mintha nem dolgozott volna naphosszant eleget, guzsalynak ült,
 9312 XII    |               azt jegyezték föl a harcok napjaiból, ami a fejedelmek dicsőségére
 9313 VIII   |                  láttam kettétörni. A te napjaid számlálva vannak. Csak egy
 9314 XII    |               elfojtott hangon –, hogy a napkeleti virágnyelven beszélünk egymással.~–
 9315 VI     |                  oda temették el, arccal napkeletnek fordulva, s lobogós kopját
 9316 II     |                  nagy diófákon, hova már naplementekor elültek; a távolban hallik
 9317 XII    |                 mamlasz Bertai Gida, aki naplót visz, ha hazulról elmegy,
 9318 XI     |                  cirkáló és kísérője fél napnál tovább haladt már a batrinai
 9319 XII    |                  mint köthessen belém. E napokban tehát kóbor tatáraival elfogatva
 9320 XV     |          hitsorsosaink lelkipásztorait a nápolyi gályákról, s még Gusztáv
 9321 XI     |              förödni azon vízmedencében: naponkint meglestem őt, de nem volt
 9322 I      |       legnagyobbak a vadkanok benne, mik nappal a mocsárban henteregnek;
 9323 II     |            vettessen, éjszakából csinált nappalt, hogy ideje teljék minden
 9324 V      |                jutott. Egy középtermetű, napsütötte arcú férfi vezeti a csapatot;
 9325 XII    |                 hiányzik semmije, csak a napvilág.~– Úgy látszik – szólt Bánfi
 9326 XII    |               nyakába kulcsolva. – Az én napvilágom, a te szerelmed hiányzik
 9327 VIII   |                 várudvart egész ligete a narancs- és gránátalmafáknak körzé;
 9328 IV     |              fölcukrozott, virágozott és narancsozott mandulatortát, majd egy
 9329 VIII   |      achátmedencében párolog az ámbra és nárdus, míg ott magánosan leendsz,
 9330 VIII   |           hanyatt a díványon, az illatos nargilé borostyánköves szopója illetlen
 9331 I      |              sűrű rengeteg állja útját a naszádnak, a fák, miket ember soha
 9332 V      |                magát.~– Oh, te szemérmes nebántsvirág – kiálta utána kacagva Béldiné –,
 9333 XVIII  |            poharat, melyben szikrázott a nedv a fáklyák fénye mellett.
 9334 XV     |            kívülem senki szeme se legyen nedves az én bánatom miatt. Én,
 9335 XV     |                Ez alkalommal „qui tacet, negat”. Nem akarom hinni, hogy
 9336 IV     |               szóra. A fejedelem komikus negéddel fordult egyikhez is, másikhoz
 9337 IV     |            arisztokrata arcán valami vad negédesség uralkodik; nagy sűrű szakálla
 9338 V      |             terembe átvitetni, gyermekes negédességgel játszva az izmos fiú turbánjának
 9339 V      |              köddel fátyolozott völgyben négy-öt falu tűnik elő, fehér házaival,
 9340 I      |              Alig haladt a dalia mintegy négy-ötszáz lépésnyire a berekben, midőn
 9341 XVIII  |               már megesküdött, hogy ha a negyedikben is az lesz, beleüti a fáklyát.
 9342 IX     |                 átkötve, végre ráakadt a negyedikre, hol egy fejedelmi korona
 9343 XIII   |        rejtekében hagyva lovagjait, maga negyedmagával elindult a víz sekélyesebb
 9344 V      |          felesége.~A másik gyermek – egy négyéves lyánka – nénje lábainál
 9345 I      |               hattyú megszólal, elmondja négyhangos énekét, melyet már a mesevilágba
 9346 XVIII  |             rémséges alakkal másszon föl négykézláb a dőzsölő atyafiak közé.~
 9347 XVIII  |                atyafiaknak, hogy amint e négylábon mászó alak megjelent előttük
 9348 XI     |                 kérdeztem. Valami idegen négylábú vad, holmi pettyegetett
 9349 V      |                  csatába?~– Gyermeket? Ő négyszáz lovas szpáhi parancsnoka,
 9350 XV     |               kor javításai is járulnak, négyszegletű, alacsony alakú tornyok,
 9351 V      |          begördülve nehézkes fogatával a négyszögkövekkel kirakott várudvarra; Feriz
 9352 VI     |                   meg van nyerve minden.~Néhányan az urak közől rögtön felugráltak
 9353 XII    |                ezüstből, mely alig lehet nehezebb egy tallérnál, a benne levő
 9354 V      |                 némi futó árnyalatával a neheztelésnek. – Azt gondolod, hogy egy
 9355 XIV    |                 e dologból – szólt Bánfi neheztelő hangon.~– Nem? Tehát majd
 9356 I      |              felejtheté el a dalia, hogy neheztelőleg el ne mondja: „hát csak
 9357 IV     |                  Béldiné mindamellett is neheztelve hagyta el a táncot, s az
 9358 V      |                és akarata nélkül – annak nejévé lett.~– Hallottam. Mondják,
 9359 II     |                   De hát mondja meg kend nékem, Magda néni – szólt a leány,
 9360 IV     |             hátrafelé menni, mint előre, neki-nekifarol az ételvivő szakácsnak,
 9361 XVIII  |                ordítás és sikoltás alatt nekiágaskodtatva a bőszült paripát, keresztülnyargalt
 9362 XVIII  |              száz lépésnyi előnyt kapva, nekiereszté az üldözés zajától megbőszült
 9363 X      |              szőttek, fontak, táncoltak, nekiestek a kenyérnek, sajtnak, azt
 9364 XVIII  |         hordókkal, melyeknek a székelyek nekiesve, fenekeiket buzogányokkal
 9365 XIII   |                   a harcparipa egyszerre nekifordult a szerecsennek, s patkójával
 9366 XV     |                  a korlátokon, s merész, nekihevült arccal Bánfival szemben
 9367 XIII   |             Zülfikár, letéve fegyvereit, nekiindult egyedül a Kalota felé vezető
 9368 XI     |                 ott ama sziklaköbnek fog nekimenni, mely útjában áll, s ott
 9369 X      |               paripáját, s eszeveszetten nekirugaszkodék, s nyargalt vele árkon-bokron
 9370 XIII   |               föl a vér, a fejetlen alak nekiszabadult lován ülve maradt, s kirántott
 9371 XIX    |         csillagos ég látása. A korlátnak nekitámaszkodva, bámult hallgatva a csendes
 9372 XVIII  | bársonypamlagokra, a keleti szőnyegekre, nekitaszigálva egymást tükröknek, bútoroknak,
 9373 IV     |                  hogy az urak fogadásból nekiültek egymást leinni. Kemény János
 9374 VIII   |               egyszerre kétöles ugrással nekiugrott, s körmeivel megkapta a
 9375 I      |          felugrott, s vaktában egyenesen nekivágtatott az ifjúnak, a kan még egy
 9376 XI     |           tokjából? No, add ide.~S azzal nekiveté egymásnak a lábát a két
 9377 X      |                 való térbe beleszorítsa, nekivörösödött elégültséggel mosolyogta
 9378 XVIII  |               magában a jövőt, alkot vég nélküli terveket, álmodik csatákról,
 9379 IX     |                  státusférfiúi ügyessége nélkülözhetetlenné tevék őt a fejedelemre nézve,
 9380 XVIII  |                 hoztatok a zeke alatt.~– Nem-e? Mondd csak még egyszer,
 9381 I      |           vagyunk itt férfiak, hanem oly nemből is van közöttünk valaki,
 9382 IV     |                  fűszeritalok mindenféle neme, ki milyet kíván, püspökital,
 9383 XVIII  |                 vánkosa alá volt téve, s nemegyszer volt már kezemben a fáklya,
 9384 VI     |              lándzsákra fektetve. Minden nemei voltak rajta a sebeknek,
 9385 XII    |              lépett, az indulatok minden nemein keresztülvergődött; – öröm
 9386 I      |               tele mindig a vadak minden nemeivel, legszebb, legnagyobbak
 9387 XVI    |               mai naptól fogva kétszerte nemesebbnek tanultam ismerni; bárha
 9388 III    |               legkisebb vagyok az ország nemesei között, kinevetnek vele,
 9389 III    |               másik intésére közkatonák, nemesek vagy rabok lének amazok
 9390 XIV    |                  nő és a férfiak közé. – Nemesemberek tisztelni szokták a nemes
 9391 IX     |                árulhatják.~– Hát a dévai nemesemberrel beszélt-e kegyelmed a mozaik
 9392 XVI    |             kegyelmedet mindekkorig igen nemeslelkű férfinak tartottam. E mai
 9393 XII    |           magának utat a főkapitányig. A nemességből betódult a terembe, aki
 9394 XVIII  |                 uramnak fia születvén, a nemesúr nem tudva semmit a Bánfi
 9395 II     |             teljék minden munkára; semmi nemét a gazdálkodásnak ki nem
 9396 XI     |                 teljék szegénységünktől, nemhogy festett posztóra és szattyánra
 9397 XII    |             restelli a sok utálkodást, s némiképpen félve is, ráhatározá magát,
 9398 I      |                 összedőlt faderekakon, s nemsoká az árokhoz ér. Elöl is üldözik,
 9399 XII    |                 egy ártatlan gyermek, ki nemtőjével beszél.~– Te sírtál! – monda
 9400 XV     |               meghalt. – Új, hatalmasabb nemzedék jött belé; a paloták, templomok
 9401 XV     |                  fekszik, egykor Diurbán nemzedéke koronázá meg tömör épületeivel. –
 9402 VII    |               idegenek, kiket nem szabad nemzeted szívébe markolni engedned.
 9403 VI     |               tudom számítani, sőt még a nemzetiségek értéke sem ismeretlen előttem.
 9404 XVIII  |                  Bánfiné hálóteremébe.~– Nené! – Ott ül Bánfi! – kiálta
 9405 II     |                hátra abból a váltságból, néne?~– Nem tudom biz én azt,
 9406 II     |             mondja meg kend nékem, Magda néni – szólt a leány, közelebb
 9407 V      |            kezecskéi szüntelen mozognak, nénjének akadékoskodva, s fel-felkacag
 9408 XIII(1)|                                          Népajkról vett erdélyi csatadal.~
 9409 XV     |                 beleszeretett választott népébe, s magyarrá tudott válni,
 9410 IX     |               sem három különkormányzatú népeiben; mindezekkel ő nem törődött;
 9411 XI     |                  hitetlenül, s szétnézve népein, vállat vonítva viszonza:~–
 9412 XIII   |                 ijesztő tüneményül saját népeinek.~Az óriás elestének láttára
 9413 XIX    |                  úgymond a krónikaíró –, népek rémültére, világ csodájára
 9414 VII    |              sátorában. – Ezzel tartozom népemnek; inkább idehagyom bástyáikat,
 9415 X      |                 a nyereg fájába, Torockó népének nagy hahotájára, kik sorban
 9416 XII    |              határainkon, sarcot vetni a népre, fölégetni a városokat,
 9417 IV     |             végigfutni az udvaron a nagy néptömegtől, mely ügyek-bajok elintézése
 9418 XV     |                 fölállt, megvárta, míg a népzúgás lassankint elcsendesedik,
 9419 X      |                 non eget Mauris jaculis, neque arcu” – viszonzá a filozóf,
 9420 XV     |                 szemekkel:~– Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo!~      ~
 9421 VIII   |                 Az árát én szabom meg.~– Nesze pénzed, válaszolj.~A nő
 9422 VIII   |       kőborítékaikkal.~A közeledő léptek neszére egy ordas farkas száguld
 9423 XIII   |                túlsó parton járt, s szép nesztelen átkelt az innensőre.~Egypár
 9424 XIII   |                  s azzal a kisded csapat nesztelenül haladt a mezőségeken és
 9425 V      |                 azon fogoly hazámfiainak nevei voltak fölírva, kiket a
 9426 I      |                  akik előre sejtik, hogy neveik örökké emlegetve fognak
 9427 IX     |                azon városokat, melyeknek neveit igazhívő nyelve nem képes
 9428 V      |            költötte. S lásd, kedvesem, e nevek olvasása kedvesebb volt
 9429 X      |         megbocsátott.~Csáky jókedve csak nevekedett e nyilatkozás által.~– Hiszen
 9430 VII    |                 pedig saját költségünkön neveltetni fogjuk a külföldön addig,
 9431 V      |          visszajössz, milyen magyar fiút nevelünk belőle!~Kucsuk és Feriz
 9432 XI     |                 fogta meg kezét, s igazi nevén szólongatá:~– Fiam, Jóva!
 9433 XI     |             Miklós és minden arkangyalok nevére kérlek, uram – kiálta közbe
 9434 IV     |                  a rendek? Hisz aki csak neves nevezetes ember az országban,
 9435 VII    |                  hozott ábrázatján el ne nevesse magát, mire a jelenlevők
 9436 IX     |                  látta át, hogy miért ne nevessen ő is, ha a többiek kacagnak.~
 9437 XII    |                valaki a nejével.~Bánfiné nevetésen kezdte, és sóhajon végzé.~–
 9438 XIV    |               látnia kellett hozzá Bánfi nevetését. Minden cseppje a megivott
 9439 IX     |                 Apafi, alig fojthatva el nevetési vágyát. – Én önt mindenkor
 9440 IX     |              elannyira neki adta magát a nevetésnek, hogy hátát egyenesen a
 9441 XIV    |             bornak méreggé vált e gúnyos nevetéstől.~S az egész bosszantási
 9442 II     |                  mesélnek és dalolnak és nevetnek a legcsekélyebb semmiségek
 9443 V      |                  annak térdeit átölelve, nevetően néz fel gömbölyű arcával
 9444 XI     |                  nem azért, mintha a táj nevétől félnék, hanem mivel nem
 9445 XIV    |              hogy nők előtt illetlen is, nevetséges is volna dühös arcot csinálnia.
 9446 IX     |        könnyűséggel, mellyel a francia a nevetségest a komollyal bírja párosítni,
 9447 X      |              respektálják, még tán ki is nevették volna a hadnagyot.~Csupán
 9448 XI     |            homlokát tenyerébe temetve.~– Nevezd meg a helyet: hol?~Az oláh
 9449 XV     |                 után siralmas gúnynévvel nevezék a várost: Nigra-Juliának (
 9450 XI     |             láttál-e külföldi állatokat? Nevezetesen egy foltos, sárgapettyes
 9451 V      |                  kit a basa Feriz bégnek nevezett, katonás biztossággal rúgtatott
 9452 IX     |                  török vezér, Korzár bég nevezetű, aki sok ideig pusztította
 9453 XI     |              fenevadat, melyet párducnak neveznek a tudósok?~Sange Moarte
 9454 XV     |             elveszté nevét a város. Most neveztetik Károlyfehérvárnak.~      ~
 9455 VII    |                  nagyságos uramnak hallá neveztetni, ami Erdélyben a nagyfejedelemnek
 9456 XV     |               meg tömör épületeivel. – A névre ki emlékeznék? – A római
 9457 V      |                 levén, egész nyugalommal nézeget ki a kocsiablakon, vizsgálva
 9458 VIII   |                    Miért vagy bús, miért nézesz úgy a földre? Szólj, mi
 9459 II     |             hasznosság, mint regényesség nézetei szerint van építve, minden
 9460 XIV    |               pedig vadlopóknak csak nem nézhetem kegyelmeteket, tehát vendégeimnek
 9461 IX     |                bírva fölfogni, hogy mint nézheti a fejedelem a kezébe adott
 9462 VI     |                 vagy kevés, mert magatok nézhetitek. Sokkal többen vannak ők
 9463 VII    |           ostromlók üszköt fognak vetni? Nézhettél e bástyákra anélkül, hogy
 9464 IV     |                 Bár úgy tesz, mintha nem nézne, nem hallgatna oda, lát
 9465 XI     |                 jössz, még tán akkor sem néznél meg, ha meghalnék”. – Sange
 9466 XIV    |                  tehát vendégeimnek kell néznem.~– Még van egy harmadik
 9467 XV     |              tudnátok, csak szét kellene néznetek magatok körül, s látnátok
 9468 XVI    |                lehet ujjainkon keresztül néznünk azt, amit a néppel, a nemességgel
 9469 XVIII  |                előtt a szobákat, hogy ám nézzék meg, miszerint ott senki
 9470 XIII   |          örömteljes hangon kiálta föl: – Nézzetek oda! A jeltüzek éppen most
 9471 IX     |               teszi a zsebkendőjét. Így, ni. – Hm. Milyen szép zsebkendője
 9472 XV     |             gúnynévvel nevezék a várost: Nigra-Juliának (Gyula-Feketevár).~Hazánk
 9473 XVIII  |                 s ordítása különb volt a nílusi lóénál; úgyhogy éppen nem
 9474 VII    |           leányáig, fiágon pedig egészen Nimródig, aki legelső király volt
 9475 XI     |                rongyokkal felöltöztetett nőalakot, fölfekteték két nagy rúdra,
 9476 XI     |        feleletadásra! – kiálta rá mindig növekedő súllyal a cirkáló.~Az oláh
 9477 VIII   |    kielégíthetlen, melyet a gyönyör csak növel. Ha a világot adnád neki,
 9478 VIII   |        alázuhogni látszik; a reggeli köd növeli a bűvös messzeséget, s ha
 9479 XII    |                 a papok, tanítók siettek növendékeikhez, a hadnagyok rendbeállíták
 9480 VIII   |               gerinceinek nem jutott már növény, azokat hosszában egymásra
 9481 XI     |                 egy emberi hajlékot, még növényzetnek is gyéren van adva hely,
 9482 XI     |                 vizeknek is megvan saját növényzetük, ez ismeretlen bokrok és
 9483 XV     |                  Bánfinak, hogy a nőttön növő zajból kihallassék. Nemsokára
 9484 VII    |              neki, hogy maradjon ülve, s noha a török állva maradt a fejedelem
 9485 VIII   |                 egy virág, egy bokor nem nőhetett sehol; az irtatlan fák alatt
 9486 II     |                  az arc oválja, mind oly nőiesen szabályos alkotásúak, maga
 9487 XIII   |                 s férjeik oldalán, kiket nőik elszántsága hősökké avatott,
 9488 XII    |                Bánfi, hideg arccal állva nője elé. – Ez országban igen
 9489 XIV    |                 Bánfi a fejedelmet, hogy nőjét kímélje; de éppen ellenkező
 9490 XIV    |             asztalra csapva. – Kegyelmed nőjével akar takarózni, pedig kegyelmed
 9491 XIV    |                fogadá az üdvözletet, s a nőket helyeikre vezetve, ő maga
 9492 XIII   |               beveheti a parasztoktól és nőktül védett helyet. De a kétségbeesés
 9493 XVIII  |            arcképét elékteleníték! Az én nőmét! Ezért bosszút állok rajtok,
 9494 XIII   |                  Balassa följelentette a nőrablást a fejedelemnek. A dolog
 9495 IX     |                  az ostromlók figyelmét, nőruhába öltöztetve, könnyen kikerülheté.~
 9496 I      |             szarvát hátára kapva, eltűnt nősténye után iramodik.~A hajtás
 9497 I      |                 támadt. Egyszerre odafut nőstényéhez; valami mondhatatlanul gyöngéd
 9498 XVIII  |                kapitány nélkül maradtak, nosza úrrá tették magokat az elfoglalt
 9499 IV     |                 a karzaton levő zenészek nótáiba, melyek egész ebéd fölött
 9500 XII    |                  mely meg tudja mondani, nőtt-e, fogyott-e annak szerelme
 9501 VIII   |                   szoros; e pálmafák nem Núbia ligetei, a medence itt nem
 9502 VIII   |                  keringnek körüle; három núbiai eunuch énekes melankolikus
 9503 X      |             akire szükségük van; s azzal nyájasabb hangon kezde szólni hozzá:~–
 9504 IX     |                   A fejedelem iparkodott nyájasnak látszani irántuk.~Eközben
 9505 VII    |                nyájas képet mutatott, de nyájasságán meglátszott, hogy ez fejedelmi
 9506 XII    |                  két férfi kényszerített nyájassággal üdvözlé egymást, s míg Szentpáliné
 9507 XI     |               kezével font és szövött, s nyakában kétszáz ezüst és húsz arany
 9508 I      |              lihegő kebelnek, mely egész nyakáig van fedve csipkefodraival.
 9509 XIX    |        emberéletről van kérdés. Ha az én nyakam állana útjában, azt mondanám,
 9510 IX     |                 mint ez a bőrtarisznya a nyakamban, mehetek vele koldulni.~–
 9511 VII    |                  szemtelen poéta hozta a nyakamra.~– Vesd a tűzbe – monda
 9512 VII    |           arannyal majd lerázom íróját a nyakamról.~– Korbácsot neki, nem aranyat! –
 9513 VI     |              damaszk kardját a fejedelem nyakának mérve, villogó szemekkel
 9514 IV     |                  asztalhoz, úgy, hogy az nyakban szépen, illedelmesen eltörött,
 9515 II     |      leánytársaimmal mindegyikünknek van nyakbavaló lánca, amire annyi hiábavaló
 9516 XIII   |             alágördült, s míg a levágott nyakból háromágú sugárban szökellt
 9517 I      |               lovagot.~A herkulesi férfi nyakig volt sárral befecskendezve,
 9518 IV     |               szélesen kihajtva sötétkék nyakkendője fölött, sima hajzata középen
 9519 II     |            Bánfiné húgom tízezer aranyos nyakkötőjével kínált volna meg. De hisz
 9520 XII    |                  ujját mentéje gyémántos nyakláncába, de az éppen az orra elé
 9521 I      |          paszománt, lován semmi cafrang, nyakravalója, mely dolmányára kilóg,
 9522 XVIII  |               bokrétának; a szőnyegekből nyakravalókat szabtak, miket Bánfiné saját
 9523 VI     |          parancsolva lőn. A szerecsenyek nyakukba vetették tölcséres lőfegyvereiket,
 9524 XI     |              csíkos katrincáik, gömbölyű nyakukon csengő-bongó arany, ezüst
 9525 III    |             nekünk nem kell, az mindig a nyakunkon van a fejedelemkéréssel,
 9526 II     |                 után látnak, ki egy nagy nyaláb friss kaszált muhart hoz,
 9527 XVIII  |               Annál dühösebben fogta azt nyalábra, s szájához emelve az egész
 9528 IV     |                gourmand-okig föltalált a nyalánkság, ízletest, szokatlant, rendkívülit,
 9529 VIII   |                könyökvánkos, sima talpát nyalogatva, s a fejére omló jáspis
 9530 XIII   |            lováról. Szerencsére a száraz nyár nagyon kiapasztotta, s Bánfi
 9531 VIII   |               délöv napja alatt, melynek nyara is olyan hő, olyan sóvár,
 9532 I      |            hatolni ez úttalan, fűzfa- és nyárbokrokkal ellepett tömkelegbe, néhol
 9533 I      |           valamerre menekülés, s üvöltve nyargal ismét tovább, kergetve az
 9534 VI     |             aminthogy a lovasság bomlott nyargalással rohanva a még rendben levő
 9535 XVIII  |                  amint meglátta őt utána nyargalni, megállíttatá szekerét,
 9536 XIX    |               Vedd pecsétnyomó gyűrűmet, nyargaltass Csáky után Bethlenbe, s
 9537 XIII   |               csapatot űzőbe véve, utána nyargaltatott Zentelke felé. Míg a kurdok
 9538 VI     |                  oldalába vágva, sebesen nyargalva rohantak elleneik sorába.~–