1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
9539 VIII | ahogy tudtak.~*~Egy rekkenő nyári alkony óráiban, midőn a
9540 XIII | leküzdött beduinok közül még nyavalygott és ordítozott.~– Verjétek
9541 XI | dudás, kiáltozó kecskebőrét nyeggetve hóna alatt, melynek egyforma
9542 IX | eszközök arannyal kivert nyelei meredeztek. Merészen odaállt
9543 I | közől egyet kiválasztván, nyelét nyeregkápájába támasztva,
9544 VII | Pók Márton uram nagyot nyelt, Cserei pedig kifogásokat
9545 IX | melyeknek neveit igazhívő nyelve nem képes kimondani, meglátogattuk,
9546 IX | arisztokráciájában, diák nyelvében és magyar dolmányában, sem
9547 I | visszacsókolgatják piros nyelvecskéikkel, s hirtelen fölkapva fejét
9548 VII | elrabolnak a közügyektől.~– A nyelvemről vette le nagyságod a szót –
9549 VIII | nyújtózott, s kiöltve piros nyelvét s szétmeresztve éles körmeit,
9550 VIII | föltéve rá, hosszú piros nyelvével sokáig ivott a kristálytiszta
9551 XIII(2)| A török nyelvnek nincsen gy betűje.~
9552 XI | között ott terpeszkedtek a nyelvöltögető ördögök, elkárhozott bűnösök
9553 III(1) | természetéből foly, mely nyelvtani rendre akkoriban, és kivált
9554 XIX | Bánfiné megrettenve az idegen nyelvű szavaktól, miknek értelmét
9555 X | elöl-hátul kapaszkodott a nyereg fájába, Torockó népének
9556 XVIII | hirtelen eszébe jutott a nyeregkápába nyúlni, ahonnan sohasem
9557 XIII | faragott agyai kilátszottak nyeregkápáiból. Most kivonta azokat, s
9558 XII | termetű zászlótartók vittek nyeregkápáikban. A harcias csapatok előtt
9559 I | egyet kiválasztván, nyelét nyeregkápájába támasztva, valódi matadori
9560 XII | végén legszélesebb, míg nyeregkápájából egy pár pisztoly rémületes
9561 I | előtt egyszerre kettészakadt nyeregszorítója, s ő éppen a parton esett
9562 XIII | délceg arab paripákon, miknek nyeregtakarója smaragdoktól tündökölt a
9563 XVIII | ismerék.~– Valóban. E paripa nyeregtakaróján is Daczó neve van kihímezve –
9564 XII | fékkel, pillangókkal hímzett nyeregtakarókkal.~Lehete látni a hajdani
9565 XIII | erősen nem ül lován, kiesik nyergéből.~Úgy látszott, mintha a
9566 VIII | Korzár paripája nyugtalanul nyerít.~– Mi az? – kérdi a lovag.~–
9567 II | halmazra, mely átfűlik a nyers melegségtől, valami pajkos
9568 XI | valaki posztóruhát, avagy nyestkalpagot, vagy pedig szattyáncsizmákat?~–
9569 VIII | azoknak küszöbét, s bosszúsan nyifogva, hogy be nem törhetett rajtok;
9570 I | valami mondhatatlanul gyöngéd nyihogással értetik össze orraikat;
9571 I | távozni, valami nyugtalan, nyihogó, szűkölő sírást hallat,
9572 XVIII | valaki a kilincshez ért, s a nyikorgás hangjára Bánfiné azt álmodá,
9573 XIX | közt.~Egy percben lassú nyikorgással megnyílik az ajtó, s belép
9574 II | bizonyost.~E percben künn nyikorgott a kapu, csörömpölő szekérke
9575 XI | Csitt, a vasajtóban kulcs nyikorog! – kiálta Zülfikár. – El
9576 XIII | csapatoknak, s minden oldalról nyilak és puskák irányoztattak
9577 XVII | Béldi lelkén, mint a villám nyilallt keresztül az éles célzat.
9578 XVI | mosolygással, melyből halálos tőr nyilalt elő, viszonza:~– Az nem
9579 II | keresgélni, s minthogy annak nyílása igen magasan, feneke pedig
9580 VIII | erszényt, mire az a barlang nyílásához tipegve, mankós botját,
9581 XI | látszik illeni, több öles nyílásán keresztül a hideg Szamos
9582 XI | sziklánál, a bokrok eltakarják a nyílást, amelyen kijöttünk.~Azzal
9583 X | jókedve csak nevekedett e nyilatkozás által.~– Hiszen ha csak
9584 X | fakalamárist elhelyeze, késznek nyilatkozék a rögtöni indulásra.~– Kegyelmed
9585 VIII | aranyrostélyos mellékajtó nyílik, s Azraële szemeiben könnyű
9586 XIII | seregeit, s nekünk arra utunk nyíljék megmenekülni.~– S te ezt
9587 XVIII | magokra hagyá.~Két egymásba nyíló csendes kis szoba volt,
9588 XII | székéről fölemelkedni.~Bánfi nyíltszívű örömmel siete reszkető nejéhez –
9589 XI | hajfürtökkel, bőrködmene szét volt nyílva mellén; süvege mellette
9590 XVII | szégyenleni fogná, ha az nyilvánosan bebizonyulna rá, hogy neje
9591 IX | sikerülvén kinyithatnia ajtaját, nyilvánvalóvá lőn előtte az általános
9592 XIII | ropogó dördülés s süvöltő nyílzápor követte. Vízaknainé testével
9593 VIII | Csitt, ne nézz oda, ne nyisd föl szemeidet. Takard be
9594 VII | mint hogy tűzzel, vassal nyissak magamnak rajtok utat.~–
9595 XIV | Istenemre, nagyságod éppen akkor nyit be hozzám, midőn egészségeért
9596 VII | Kolozsvárott is vásárt nyithassanak maguknak.~– Ez ugyan igaz –
9597 XIX | is ugyanazon pillanatban nyitja föl szemeit.~Pataky nem
9598 X | ugyanazt, mint aki nem tudja a nyitját; – Kelemen diákot kellemetlenül
9599 XII | vágyunk. Tiszttartó! Meg kell nyitni az uradalmi tárházakat s
9600 VI | mennyre-földre, hogy nekik nyittassa ki a kaput, mert ők rajta
9601 XIX | várhoz, a fejedelem nevében nyittatja meg a kaput, s egy másik
9602 IV | rövid ujjai könyökön fölül nyitvák. Az arany vitézkötés úri
9603 XI | találni, sőt a bőrlevelű nymphaea sárgafehér tulipánjai éppen
9604 I | elfutott a lovag mellett, s nyögés nélkül bukott el távolabb.~
9605 XII | bástyákra föl volt állítva nyolc tarack, néhány ölnyi távolságban
9606 XIII | megbontani; Bánfi már a nyolcadik szpáhival vívott, kik mind
9607 IV | összedoboltassam a sereget? Nyolcezer fegyveresünk van, ha nagyságod
9608 XII | lovas nemesség hada, mintegy nyolcszáz főre menő lovag, mind derék,
9609 VI | körülmények közt többet nyom ezernél. Azt is tudom, mennyire
9610 VII | arcán önkénytelen megbánás nyomai látszottak.~– Nem akarok,
9611 I | viseli magán a neheztelés nyomait az érzett mellőztetés miatt.
9612 XIII | Kísérői tízével, húszával nyomakodtak utána.~– Mi lelte ezt –
9613 X | fog fürkészni, míg csak nyomára nem akad.~– Instálom alássan,
9614 I | ellenfele kezeinek s térdének nyomása gyengül, s azzal végső erejével
9615 I | elővigyázatból, hogy társa fektének nyomát eltörölje. Akkor fölnyújtja
9616 VI | közönyösség; a külön fegyvernemek nyomatékát is fel tudom számítani,
9617 X | voltát.~Nemsokára kemény, nyomatékos léptek hangzottak kívül
9618 VI | mindnyájan előre, a basa nyomdokában.~Kemény seregei, mint egy
9619 I | fordulópontja.~Lelkemet nyomja a fölidézett események súlya,
9620 XII | mintha egy nehéz álomlátás nyomná szívét, s lekötötte volna
9621 X | végtére ráakadt, jobbra-balra nyomogatva ugyanazt, mint aki nem tudja
9622 XIII | erejét, s üldözőim elmaradtak nyomomból.~– Egyenesen jött kegyelmed
9623 XIX | volna képes kimondani.~– Nyomorú, nemtelen ember! – hörgé
9624 XVIII | Így meggyaláztatni! „A nyomorult szolgalélek, midőn megölelt,
9625 X | kegyelmed fogják egyedül nyomozni a vadállatot, mely hogy
9626 VII | Apafié akként nőtt nyomról nyomra. A diadalmas siker által
9627 VII | testvére, István erővel le nem nyomta rá, s minden kérelmező előtt
9628 XV | maradványait, mely e helyről nyomtalanul eltűnt. Emitt a régi Mythras-tisztelet
9629 VI | menekülni. A törökök mindenütt nyomukban voltak a futóknak, pusztítva,
9630 III | egy hermelinprémes süveget nyomva fejébe, tudtul adá az összegyűlt
9631 VIII | mintha értené úrnője szavát, nyüzsögve ágaskodott föl annak karjaira,
9632 XVIII | terem közepén veresbársony nyugágy, melyet négy ametisztszemű
9633 XVIII | elő kékes hallámokban. A nyugágyon karcsú, tündéri hölgy, epedő
9634 XVII | halálról van szó, itt családod nyugalma van kockára téve, s ahhoz
9635 XVIII | félig szét voltak vonva, oly nyugalmasan kínálkoztak a hófehér duzzadozó
9636 VII | hazamehessen, házi körének nyugalmát élvezni, fiát pedig saját
9637 XII | vérzik, egyedül mi vagyunk nyugalomban, egyedül a mi országunkon
9638 XVI | egyik teremtménye.~– Nem nyughatik oly helyen, ahol magánál
9639 XVIII | vánkosára, s mintha nem nyughatna ottan keble háborgásától,
9640 VII | Mindamellett Apafi meg nem nyugodott addig, míg Kucsuk basa nem
9641 I | Erdélyben!”~Az erdélyi ifjút nyűgözni kezdé a tárgy, nem oly komolyan
9642 V | bástyákkal, kiülő ormokkal, nyugot felé eső bástyája egy meredek
9643 IV | minden érintkezés mellett a nyugoti viszonyokkal, még folyvást
9644 XI | egész lényegén valami lázas nyugtalanság volt észrevehető, amint
9645 XII | Anna nemes komolysággal nyugtatá kezét testvére kezében,
9646 VIII | kiálta a hölgy a szőnyegen nyugvó párducnak. – Te kísérni
9647 XVIII | ellenségének is messziről kezet nyújt.~Egyszer Torda felől egy
9648 VII | összegöngyölt pergament térden állva nyújta át Apafinak, ki is másodmagával
9649 IX | anélkül azonban, hogy kezét nyújtaná neki.~– Tudom – felelt az
9650 XV | első, aki erre segédkezet nyújtand – és bizonyára Teleki Mihály
9651 XIII | szabadon.”~A hadnagy dörmögve nyújtéá neki vissza a levelet, s
9652 XVIII | elvetve mandolinját a felé nyújtott kézre borult, annál fogva
9653 XIII | Bánfinak egy acélcsákányt nyújtottak hirtelenében. Ezzel ismét
9654 IX | Azon irat, melyet kezébe nyújtottam –~Apafi most vette még észre,
9655 VIII | egyszerre fölemelkedék, nagyot nyújtózott, s kiöltve piros nyelvét
9656 XVII | szívének, hogy sértő kézzel nyúljon hozzá.~– Fordulj vissza! –
9657 XII | testvérét egy, a szögletben nyúló kerevetre.~– A mi férjeink
9658 XVIII | hozzá, és neje keze után nyúlva, azt megszorítá. Érzé, hogy
9659 I | tekinteni. Fejét kócsagtollas nyusztkalpag fedi, öltözete nehéz, sodrott
9660 XII | pödörve, arca naptól barna. Nyusztprémes kalpagján opálos forgó mellett
9661 IX | amint eltávozott, süvege nyusztprémét rázva helyre.~– Jó híremet
9662 XVIII | dolmányát leölté, s saját nyuszttal bélelt palástjával takargatá
9663 XV | helynek, s míg az elhányt ó kövek gyászolni látszanak
9664 II | bezzeg emberükre találnak őbenne; maga megy a bírákhoz, a
9665 XII | hetvenhetedik nagyapám, azért azt ne ócsárolja! Abban születtem én, abban
9666 I | mely dolmányára kilóg, ócskának is beillik.~A környezők
9667 II | szükségünk, összerakjuk, s odaadjuk nagyasszonyomnak, hogy küldje
9668 VIII | én meg nem merném előre odaadni, hanem majd csak szokás
9669 IX | nyelei meredeztek. Merészen odaállt a fejedelem elé, s mellét
9670 XII | maroken karszéket helyéről odábbmozdítani, vagy egy iszonyú nehéz
9671 XIX | Valami agyon akarta fojtani odabenn, oly nyomasztó volt a lég,
9672 I | két kis ünő rögtön félve odabújik anyja mellé, szüntelen reszketnek
9673 VIII | míg azok nagy fáradsággal odacepelt félfontos álgyúikkal lövöldöztek
9674 VII | hogy meg ne lásd rajtok az odacsoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket
9675 X | és mocskolta.~E lármára odaérkezék az aga; egy fehér szakállú,
9676 I | férfi torkát hasítá fel.~Az odaérkező rokonok és vendégek a megölt
9677 XI | hogy mire a gyülekezet odaért, egészen beestveledék.~A
9678 IX | ekképpen a nádor katonái, midőn odaértek, nem kaptak nálam egyebet
9679 IX | lépcsőin állani. Kegyelmedet is odaértem, Teleki Mihály uram. Oh,
9680 I | ösztönében támadt. Egyszerre odafut nőstényéhez; valami mondhatatlanul
9681 V | haza feleségével együtt; odahagyva szó nélkül Kemény János
9682 IX | észrevehetőleg zavarba jött. Odahúzá Telekit magához, s bosszúsan
9683 XVII | nevét kemény vonásokkal odaírta Apafi Mihályé alá.~Teleki
9684 XV | semmirevaló; hanem amióta odajárván, elszoktam a ligák látogatásától,
9685 XI | kell lesni a fiúra, mikor odajön, s hírül adni.~– Jobb lesz
9686 II | hogy miattunk ne várjon odakinn – viszonzá a vén dajka,
9687 IV | engedelmesen és csinosan odakoccantotta poharát az asztalhoz, úgy,
9688 IV | kapaszkodott férje karjába, ki odakönyökölve az asztalra, némi restelkedéssel
9689 IX | komollyal bírja párosítni, odalejtett hozzá:~– Nagyságos uram.
9690 XIX | egymás keblén szenderegni.~Odalép Bánfihoz, hogy őt fölköltse.
9691 VII | térdre akart volna esni, odalippent.~– Meghagytuk kincstárnokunknak –
9692 XVIII | kikeresett bosszantásul az odaliszket is magával vitte, ki oly
9693 VIII | fördőszobádba – monda a fölindult odaliszknak. – Az achátmedencében párolog
9694 XVIII | borús homlokkal tekinte az odaliszkre.~Az új akkordokat vett ujjai
9695 VIII | bizodalmas sipogással a szép odaliszktől, vigyorgó szájában megfeketültek
9696 I | többiekkel.~A kopasz ember odalovagolt a dalia mellé.~– Kegyelmes
9697 VIII | Siess.~– Magadnak kell odamenned – szólt a hölgy –, sebesen
9698 XVIII | Életedre törnek!~Daczó odarohant, hogy befogja a nő száját,
9699 XVIII | kötőfékét kezében tartani, odarohantak a körül lézengő székelyek
9700 XIX | éppen a tornácon találva őt, odasietett hozzá, s megragadva őt,
9701 XII | tündérlenge hölgyet.~Bánfiné odatapadva simult férje keblére, s
9702 XVIII | s annak fenekét beütve, odatartja a fáklyát, hogy mi ömlik
9703 III | Maradjon kegyelmed ülve.~Apafi odatekintett, s megdöbbenve esett hátra
9704 XII | kiálta közbe egy hang, s az odatekintő Bánfi Szentpálinét látta
9705 V | hogy hisz ő katona!, bátran odatérdelt a kislyányhoz, s azt magához
9706 IV | Kebléhez könnyelműen van odatűzve egy halványpiros rózsa.~
9707 XII | megemlegeti, amíg él!~– Odaütünk neki! – ordíta fel a tömeg,
9708 VII | bennszorult híveinkkel együtt odautasítám, hogy a várőrséget iparkodjanak
9709 XVIII | Bánfi –, nem bírom fejemet. Odavagyok szerelmedtől.~– Pedig vigyázz,
9710 XVI | amint a fejedelem éppen odavetődék egy pompás turquois-val
9711 XII | karját férjeébe öltve, odavezette őt virágaihoz.~– Nézd ezt
9712 XII | körülfogva karjaival, arcát odavoná magához és megcsókolá.~–
9713 I | riogatva; néhol egy nyílt odúba siet menekülni a lihegő
9714 XVIII | trombitája. Minden állat odújába bújt el, s reszketve hallgatja
9715 XI | itt-ott az útfélen mohos fa odvába egy-egy szentkép volt felállítva,
9716 VIII | köpűt ásott a vízre hajló fa odvában, s dongva repkedi körül
9717 VIII | fedett barlang, melynek odvából a várra lelátni.~A két alak
9718 I | embert.~Jerünk odább. Vén odvas fa tövében egy szarvascsalád
9719 XI | csergedezett a tengerszem öblébe, a völgyre omlott jéghegyek
9720 V | homlokát megcsókoltatni.~– Hát öcsédet? Őt is meg kell csókolnod,
9721 XIII | Bánfinak tartott. Iszonyú öklében tenyérnyi széles görbe kard
9722 XI | szemeik elől eltűnt, akkor ökleikkel fenyegetőzve kiáltának utána:~–
9723 IX | dühösen fordult meg sarkain, s ökleivel fenyegetőzve rohant ki a
9724 XV | Az keserű hangon dörmögé, öklét összeszorítva, könnyező
9725 XII | Veér György uram becsülendő ökölcsapásokkal fúrt magának utat a főkapitányig.
9726 X | méregbe jött.~– Hát te ki ökre vagy? – kiálta az oláhra.~–
9727 II | béresek hazatakarodtak, az ökröket kifogták a széles társzekerek
9728 X | széteresztve, egy levágott ökröt sütnek, s azt ülték körül.~
9729 IX | sujtással; széles övében öldöklő eszközök arannyal kivert
9730 XIII | menekülve, majd saját társait öldösve, el akarta tanulni a magyarok
9731 XII | családias bizalmassággal ölelé át Bánfi Apafiné méltóságteljes
9732 XIII | leányt rabolsz tisztátalan ölelésedre? Ezért én elrablom feleségedet!
9733 XVII | meglátta Béldit, sietett ölelésére, s magánkívül volt örömében.~–
9734 XVIII | csaknem megfojtva őt az öleléssel. A hajlékony delnő villogó
9735 XVIII | kerevethez tolta.~– Jer, ölelj meg – monda Bánfi, a leányt
9736 VII | hosszabb ideig megakadva.~Az ölelkezésnek nem látszott Apafi részéről
9737 III | keserűen bontakozva ki neje ölelő karjaiból, s hirtelen kirohant
9738 XVIII | mosolyra vonultak el ismét.~– Ölj meg inkább te engemet, mielőtt
9739 III | Nem bocsátlak, inkább öljenek meg engem, mielőtt téged
9740 XVIII | ordíták bőszült haraggal.~– Öljetek meg! – Örülök meghalhatni! –
9741 VI | oldalán függő fegyverét) öljön meg.~Feriz bég hódolatteljesen
9742 XI | látszott képezni, melynek száz ölnél mélyebb fenekén egy gömbölyű
9743 XVIII | bizony, majd meg találtuk ölni, nem tudtuk, hogy ilyen
9744 VIII | felhőszakadás után ismét ezer ölnyire hengerítend alább a sziklákkal
9745 VIII | vagy megöllek.~– Dehogy ölsz. Egyet kiáltok, s véged
9746 XII | indulataikat hazudtoló arcokat ölteni föl; de úgy tett, mintha
9747 VIII | remegve fogózott Azraële öltönyébe, s arcára tevé kezeit.~–
9748 XVIII | téptek mindent, a pompás öltönyöket, a drága prémes mentéket,
9749 VI | A basa szokatlan pompájú öltönyt viselt ez alkalommal, kaftánja
9750 III | lábakkal, háta mögött két cifra öltönyű szerecsen, kivont handzsárokkal.
9751 X | turbánján bírnak megtekinteni, öltözeted legalsó részén, a csizmákon
9752 IX | ráemlékezhetnénk.~A férfi kopottas öltözetén egy nyakába vetett koldustarisznya
9753 I | szép pár háta mögött két, öltözetéről főnemesnek látszó férfi
9754 I | láttatni engedve az alsó öltözetet, mely fehér szarvasbőr dolmány,
9755 XV | annyira hasonlít a magyar öltözethez.~Mind ez urak, ki jobbra,
9756 IV | menjen fel szállására, s öltözködjék útnak.~– Hová fogunk menni? –
9757 IX | ostromlók figyelmét, nőruhába öltöztetve, könnyen kikerülheté.~Apafit
9758 VIII | szólt a hölgy –, sebesen öltsd föl kaftánodat. Fegyvereidet
9759 XII | beszédet, karját férjeébe öltve, odavezette őt virágaihoz.~–
9760 XIII | vagy, mintha már meg volnál ölve, azért nincs mit válogatnod
9761 VII | Kegyelmed egyedül rám vesztegeti ömlengéseit, pedig még itt más valaki
9762 XII | országunkon belől úr és önálló a magyar. Nem nagy ország,
9763 VIII | fölordít.~A hölgy visszaretten önarcától, s a szerecsen fiút tükröstül
9764 XVIII | egyedül engem hitt hívének, ki Önben csak e hatalmat szerettem.
9765 XVIII | sorstól és emberektől, még önbüszkeségtől is! Mi maradt hátra minden
9766 VIII | Keblén összetéve kezeit, önelégült mosolygással nézi, mint
9767 X | hunyorgatott, s fejével önelégülten biccente rá.~– De nem fog
9768 XVIII | mint mikor a szív küzd önérzelmei ellen? Mikor a nő meggyőződött
9769 I | dicsvágynál, azon nagy lelkek önérzete talán, akik előre sejtik,
9770 XII | erőd: szerelem, éberség és önfeláldozás – viszonza Apafiné, magasztos
9771 VI | talentuma, sem egyes vitézek önfeláldozása nem volt képes többé a csatát
9772 XVIII | vége! – kiálta Bánfi, ittas önfeledéssel. – Nem vagyok senki és semmi.
9773 I | azzal ment szenvedélyes önfeledséggel az erdőrész felé, melyet
9774 IV | felsikoltott, s eltaszítá az önfeledt férfit. Bánfi maga is megdöbbenve
9775 XVIII | tudtam feledni egy nőt, aki önföláldozással szabadíta meg ellenségeim
9776 XVII | parancsait megvetette, midőn önhatalmából harcot kezdett. Ily esetben,
9777 XVI | nem vagy magadnál; hanem önhöz van egy szóm, főtanácsos
9778 IX | Balassa. – Ezek a főurak oly önkényűleg intézkednek az országban,
9779 IX | vetélkedése mellett, független önkormányzat alatt állott. Fizetett ugyan
9780 I | alakja tetszeni látszik önmagának, meg-megnyalja sima, fényes
9781 XVIII | kiálta föl elundorodva önmagától.~„Ez gyávaság és becstelenség!
9782 XV | rokonainknak, tartozunk önmagunknak is. Ami rajtuk megesett
9783 XVIII | gyermek.~Bánfiné ehelyett önmegtagadó szenvelgéssel kérdé férjétől: –
9784 IX | jelentem meg, vagyok szerencsés önnel szemközt állhatni.~– Parbleu,
9785 VII | fővárosa, melynek falain belől önnéped, hontársaid, hitsorsosid
9786 XIV | viszem magammal? Ah, meg kell önöknek Bonchidát emlegetniök; ha
9787 VIII | előtt, miket Korzár bég ott öntetett, mert álgyúk számára út
9788 XII | s átszűrt folyamvízzel öntözém. Elfeledém a függönyt félrehúzni
9789 VII | is nyerve, s a bizalmas, öntudatos méltóság, mely minden vonásán,
9790 V | paripája ficánkolásait, biztos öntudattal osztá tovább parancsait.~…
9791 I | mutatnak, végre a széles ördögárok, mely keresztben vonult
9792 XIII | Hunyadra visszavonulhatni.~– Az ördögbe! – kiálta föl Bánfi.~– Két-három
9793 XVIII | bokrokat ráz a zivatar?~Ez az ördögkerti rejtekbolt; s azon nő vagy
9794 XI | én most megyek, hacsak az ördögöket nem, mert ott ember sohasem
9795 XI | észrevenni. Anyja, a jó öregasszony, hízelgőleg fogta meg kezét,
9796 XI | A sokaság körül állt, az öregek mankóikra támaszkodva. Az
9797 XVII | szerelemféltő vén bolond, akinek öregségére jut eszébe gyermekei anyját
9798 II | göbölyöket hizlaltatott, amit örmény hajcsárok vettek meg tőle;
9799 XVIII | a többi hadakkal kiment Örményesre, ahol szintén kastélya volt
9800 XVIII | fürteivel. – Távolléted egy örökkévalóság, jelenléted egy rövid perc
9801 VIII | császár figyelmét a spanyol öröködési had, a szultánét a velencések
9802 XI | legnagyobb lehetség volt örökre eltévedni.~– Csak bízd magadat
9803 IX | Bethlen-leányt vettek el ketten, kik örökségbe kapták Vajdahunyad várát.
9804 XI | összefogózott nők körültáncolák örömdanával a máglyát, míg a báb el
9805 VII | ha a fejedelem családi örömei és gondjai néhány pillanatot
9806 XVII | mentem volna. Ha családi örömeid végezted, szólíts, mert
9807 II | túlboldog pár egyedül maradt örömeivel, boldogságával. Késő éjszakáig
9808 VII | fejedelemnek gratulálni az atyai örömekhez, ki gyermeke arcát feléjök
9809 IX | látszott, hogy már most örömestebb kihallgatná az urakat, mint
9810 II | lelke előtt végigfutottak az örömfosztott élet annyi szenvedési, az
9811 VII | ajkai, melyek régóta csak örömhez voltak szokva, édesebben
9812 VII | kísérte a sátorba, s Apafi örömittas szemei előtt egy kis alvó
9813 II | boldogság az! – kiálta fel Anna örömkönnyes arcát az égre emelve. –
9814 XVIII | akkordokat vernek hozzá.~„Ha örömöd van, oszd meg kedveseddel,
9815 VIII | percben az enyim lenne, s te örömödben, mint egy bolond, úgy csókolnál
9816 XIV | e megtiszteltetés miatti örömömben. Önök hihetőleg el lesznek
9817 II | az égre emelve. – Mennyi örömöt hoztál nekem vissza! – rebegé
9818 XVII | nejét, gyermekeit, kik örömrepesve kapaszkodtak föl nyakába,
9819 XI | ugráltak keresztül a tűzön vad örömriogással.~– Hát ki kik vagytok, s
9820 V | az kiszállt hintajából, örömsikoltva fogadta:~– Katalin! Ismersz-e
9821 VIII | Azraële szemeiben könnyű örömsugár kezd derülni, amint a belépőt
9822 II | fáradni, tűrni és szeretni örömtelenül.~Apafiné visszakényszeríté
9823 XIII | vizsgálni látszott. Egyszerre örömteljes hangon kiálta föl: – Nézzetek
9824 I | de a következő percben örömujjongásra vált ijedelmük, a paripa
9825 I | mulatóház tornácáról, a kísérők örömujjongva ugráltak tüsszögő lovaikra,
9826 XII | Gábor kolléga uram mint örül, hogy őkegyességét lesegítheti
9827 XI | azok? – kérde Kelemen diák örvendetes kíváncsisággal.~– Hát –
9828 XI | lépett ki, kezével arany örvénél fogva egy nyúlánk párducot
9829 VIII | hajolnak alá a szédítő, tomboló örvénybe, örök reszketésben tartva
9830 XI | mezetlen sziklák, tátongó örvények látszanak mindenütt, mikben
9831 XI | lemászónak hágcsóul szolgál, az örvényeken keresztülfekvő faderekakra,
9832 I | egy percben repült át az örvényen, a hölgy bársony ruhája,
9833 XVIII | vonva, s mélyen nézett annak örvénylő fekete szemébe.~– Az én
9834 XVI | kedvben voltak, jókedvükből össze-összekaptak, megint kibékültek; csak
9835 I | hajtás csomózata mindig összébb hurkolódik, a kopók már
9836 XIII | híradásért.~Ali basa pedig az összebeszélés szerint, éjszaka egész seregével
9837 II | hasznát. Mi tehát leányok összebeszéltünk egymással, hogy ezt a pénzt,
9838 I | füleit fölhegyzé, agyarait összecsapkodta, s azzal hirtelen felszökve,
9839 XIX | urak vettek rá.~Apafiné összecsapta kezeit, s kétségbeesetten
9840 XIII | jövőkre rohantak; szótlanul összecsapva velük az éj árnya alatt.~
9841 XV | a kérdés jött, s ott az összecsoportosult magyarországiak hidegen
9842 VIII | rózsák porcelánvedrekben összecsoportozva, s a padlatra hullatva bársonyvirágaik
9843 IV | Kívánja nagyságod, hogy összedoboltassam a sereget? Nyolcezer fegyveresünk
9844 I | villámsebesen szökell keresztül az összedőlt faderekakon, s nemsoká az
9845 XVI | dolgokat vitatni.)~Ezzel összeerőteté Apafi a két főurat, s kezet
9846 XIII | A két csapat nemsokára összeért, elszórva az útból a janicsárokat,
9847 XVII | státus kénytelen ellene összeesküdni. Akit el nem érhet a bakó
9848 XVII | szövetség útján. A főurak összeesküdtek, hogy a törvényeket megcsorbítsák.
9849 XVIII | mondván:~– Micsoda, he? Te összeesküvő vagy. Te itt rablóbandákat
9850 XII | színű drágakövekből vannak összefoglalva villogó virágcsoporttá,
9851 XI | belehajíták a tűzbe, s azzal az összefogózott nők körültáncolák örömdanával
9852 XI | különböző volt; a hölgyek összefogózva lebegék körül a férfiakat,
9853 VIII | többiek között, kik kezeiket összefogva varázsgyűrűzetként keringnek
9854 I | fáról a másikra kapaszkodva, összefonják azoknak derekait, lecsüggenek
9855 X | büszkeséggel Kelemen, s összefonta karjait nagy kevélyen.~–
9856 V | látásánál, miket férjem ez összegen bizton megvehetett volna,
9857 VII | kidobatni a sátorból, tehát csak összegöngyölgeté a genealógiát, s háta mögé
9858 XI | hátú festett széken ült összegörnyedve s merev szemeit le nem véve
9859 IV | sor briliántos gombbal van összegombolva, nyakán egy széles cikkekből
9860 XI | hova a föld alatti víz összegyülekezett, s ott egy kőpadra leülve,
9861 XVIII | mentem, többi seregeimet is összegyűjtendő, s tartsa őket jó rendben
9862 VIII | egy édes költői halmazba összegyűjtött.~A gömbölyű terem falai
9863 VII | vállain keresztül a sátorban összegyűltek arcait látszottak vizsgálni,
9864 XII | székeig; a rohanó tömeg között összegyűrve értek helyeikre a tisztelendő
9865 V | bontakozik ki a fölül csaknem összehajló hegyek közől, midőn az eleje
9866 XVII | tüntette őt föl lelke előtt.~Összehajtogatá a levelet, s a komoly ifjúnak
9867 XVII | Erre Teleki egy sokszorosan összehajtogatott pergament vőn elő, s azt
9868 XIII | szilárdul Zülfikár, s egy összehajtott levelet kivéve turbánjából,
9869 VI | annak minden szökellésével összehangzottak saját mozdulatai; midőn
9870 IX | udvarának egyszerűségét összehasonlítja ezeknek a kiskirályoknak
9871 XIX | Az ítélet~A Fehérvárra összehítt országgyűlés ellene mondott
9872 XV | az uraknak, hogy amiért összehívatta őket, azt majd Teleki Mihály
9873 I | elejtendő vadakat fogják majd összehordani; a hajtásra kirendelt falusi
9874 XV | a falról, látni lehet az összehordott köveken, mikből a templom
9875 XI | roppant márványdarabokból összehordva, a portále tetején egy Minerva
9876 XVIII | a szerencsétlenség ismét összehozott bennünket…~És lehajolt férje
9877 XIII | Jól van – monda Bánfi összehúzva szemöldeit. – A leány tőlem
9878 XI | kifordulva mormogá félhangosan:~– Összeilletek! Két pogány.~– Atyámfia,
9879 I | hölgy még fiatalabb. Soha összeillőbb párt nem lehetne találni.~
9880 III | pedig, amíg az országgyűlés összejön, itt marad kegyelmed a táboromban.~–
9881 XI | dudást, s hosszú sorban összekapaszkodva, nagy énekszóval vonultak
9882 VIII | valók volnának, hogy azt összekapcsolják vele.~1664-ben ezen helyről
9883 XIII | egymást vélve ellenének, összekeveredék, kölcsönösen rontva tulajdon
9884 XVIII | három indulat lángja kezdett összekeveredni: düh, mámor és vad szerelem.~
9885 XIII | kazlakat, az éj sötétében összekeveredtek elleneikkel, csak a csatakiáltásról
9886 VIII | falak egyikével látszik összekötni.~S lassankint azt is észrevesszük,
9887 XV | római császárral látszik összeköttetésben lenni, a másik a törökkel.
9888 VII | könyörgés reszketeg hangján, összekulcsolt kezeit férje vállára téve. –
9889 XI | tetejét, íme, egy rútul összekunkorodott sertésfark hullott ki belőle
9890 XIII | kézzel is képes lenne őt összemorzsolni.~Bánfi azonban jó lovas
9891 XVIII | tündértanya hozzájárulhatlanul összeomlott.~Csáky szerencséjére elkésett,
9892 V | csodálatos alakzattal és összerakással; közepén egy nagy zöld márványasztal
9893 II | úgy sincsen szükségünk, összerakjuk, s odaadjuk nagyasszonyomnak,
9894 XV | paizsok- és buzogányokból összerakott diadalsátor.~A város többi
9895 IX | olvasná az írást, s homlokát összeráncolta. Egyszerre örvendve kiálta
9896 XI | hideg borzadály futná át, összerázkódék, s félelmetes szemforgással
9897 XVII | neje Bánfi nevét kimondá, összerázkódott, mintha kígyó csípte volna
9898 XVIII | a bononiai üvegek.~Bánfi összerázkódva rémült vissza e tüneménytől,
9899 VIII | mindenkire, hogy tekintete előtt összerezzen, akire esik, még a vadállat
9900 XI | a tudósok?~Sange Moarte összerezzenni látszott; mintha álmából
9901 XVI | de egy csókot soha!~Béldi összerezzent, s nem tudott mit válaszolni
9902 XIX | sikoltás üté meg füleit.~Összerezzenve hátratekinte, s rémületében
9903 I | Ekkor a nőstényszarvas összerogy, térdei megtörnek, s fejét
9904 XIII | Ezzel ismét mind a két vezér összerontott.~A csákány iszonyú csapással
9905 XVII | levelet olvasva, csaknem összeroskadt. Teleki már szinte félóra
9906 I | tölgyfaderekakból jól-rosszul összerovátkolt kunyhó volt, tetejét benőtte
9907 VI | kék janicsárok; – mindez összesen egy tizedrészét nem érte
9908 VI | végiglovagolva a hadakon, s összeszámlálván azok sorait, alig becsülhette
9909 IX | aztán összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel egész ütközeteket
9910 XVIII | uram, a cigányok kijöttek összeszedni a töltéseket, amiket a vitézlő
9911 XIV | székéről, s erőszakosan összeszedve erejét, a fejedelem elé
9912 I | közelségben, ha a zivatar összeszorítá őket. Egy vén, terebélyes
9913 VIII | eszme: felsőajakát felvonva, összeszorított fogai látszanak, összevont
9914 XV | egy elvben elválhatlanul összetartanak. Az egyik, Bánfi, a római
9915 XIV | erdőben mások szeme láttára összetépett; mire nézve én kiküldém
9916 XVII | magától mosolyogva; s azzal összetépte a levelet, és a tűzbe hajítá.
9917 XVIII | megmaradt.~A szép jázminokat összetépték bokrétának; a szőnyegekből
9918 VIII | habfehér tagjait.~Keblén összetéve kezeit, önelégült mosolygással
9919 VIII | percében az első lövéssel összetörendő.~Korzár bég e helyről kalandozott
9920 XI | útjában áll, s ott vagy összetöri magát, vagy fennakad.~És
9921 IV | kend az asztalhoz, hogy összetörjék! – kiáltott rá a fejedelem;
9922 XIII | mind a sisak, mind a kard összetörött. Erre mindkét lovag egyszerre
9923 V | Ferizt – szólt Béldiné, s összetuszkolta a két tétovázó gyermeket,
9924 VI | ütközetet; de a lándzsás had az összeütközés első pillanatában keresztül
9925 IV | csárdást húztak, az urak összeütötték poharaikat, s elkezdtek
9926 XVI | hogy azután a jobb kezét összeveszíthessék a bal kezével.~Teleki fölugrott
9927 XVII | asszonyok minden háznál összevesztek férjeikkel, s Telekinek
9928 XIX | tartottak tőle tanácsurai, összevesztve a mámoros férjet nemes lelkű
9929 VI | rendszeréhez híven, rögtön összevonta széthelyezett seregeit,
9930 IV | szomszédnéikat, szeszélyesen összezavart tömkeleget csináltak a társaságból,
9931 IX | másiknak a túlsó. Mikor aztán összezördült a két úr, összeszedett cselédjeikkel
9932 XVIII | méltóságos uram. Ott benn mindent összezúztak, a szőnyegeket széthasgaták,
9933 VIII | kivált a távolban, némi ösvény kanyargása látszik, mely
9934 XII | megígérte, hogy elmenend, s ösztöndíjakat adományozott jobb tanulók
9935 I | mutatják az ijedelmet, mely ösztönében támadt. Egyszerre odafut
9936 VIII | beduinjait, s míg a hegyutakon öszvérekre rakott zsákmányával várába
9937 I | Micsoda hajlékok ezek itt, ötével-hatával egyrakáson, itt a víz és
9938 IX | újra jó kedélybe hozta ez ötlet. Tréfásan megveregeté az
9939 IX | íme, a siker bebizonyítja ötletem életrevalóságát, mert hogy
9940 IV | Óriási kacaj fogadta ez ötletét Keménynek.~– Adjatok poharat
9941 VI | magyar urak fölkacagtak ez ötletre, s azzal karonfogva Wenzingert,
9942 XIII | ágaira fölaggatott törökök ötlöttek szemébe. A renegátot nem
9943 XVIII | vivő úton látjuk Bánfit ötlovas hintóban haladni. Egy csatlós
9944 XI | úrias ruhába öltözködni.~Ötödik kérdés:~– Kik voltak, akik
9945 VI | alig becsülhette azokat egy ötödrészire annak, ami ellenükben állott.~–
9946 VI | basának szám szerint alig volt ötödrésznyi hadereje, mint Keménynek,
9947 XVIII | csengettyűszalagot átkötött a derekán öv gyanánt, s egy nagy Gutenberg-szobrot
9948 VIII | tőrét keresgélé aranyos öve mellett.~– A leány ismét
9949 IX | hánytatva sujtással; széles övében öldöklő eszközök arannyal
9950 VI | áttekert drága keleti sál övedzé; visszafelé kötött kardja
9951 I | hallatszott azon időben az övéhez hasonlatos hang; oly dörgő,
9952 V | Ott az én rokonaim, itt az övéi. Evégett jöttem hozzád egy
9953 XIX | az ifjú keze erősebb az övénél –, mintegy jóslatképpen.~
9954 VIII | nevemet, s elvállalom az övét. Menj. Siess.~– Magadnak
9955 XV | mosolygó arcával, bíbor övével lilaszín talárja fölött;
9956 VIII | mindenütt meredek szikláktól övezve, melynek tükrében fehér
9957 XIII | egyik fejetlenül, másik övig hasítva. A harmadik csapásra
9958 V | derekán aranyfonalas sárga övvel átszorítva, kissé hosszabban
9959 XI | képek s szentelt koszorúk özönében: amidőn a cirkáló fölolvasva
9960 XI | barlangját kereste, ha nem özönlé-e el a tán túláradt víz?~De
9961 XII | följött a lépcsőkön, az utána özönlő sokaság egyszerre tódult
9962 I | fel, minőket tán csak az özönvíz után mutatott fel a föld,
9963 XII | Márton uram – szól a gyászos özvegyasszony a vén ősz férfihoz –, járt
9964 XII | mintha észre sem venné az özvegyet, s egykedvűleg akasztá ujját
9965 I | által. A futó nyulak közt őgyeleg itt-ott egy-egy ordas farkas,
9966 III | hallatszik az udvaron, s az őgyelgő cselédek nagy rémülésére
9967 II | többé el nem szakaszt.~– Óh, istenem, mennyi boldogság
9968 XVIII | szív ugyanazon pillanatban óhajt és iszonyodik, szeret és
9969 VI | közé szorulnak, s inkább óhajtá bevárni, hogy ellenfele
9970 XVIII | előttük. – Nem volt több óhajtásom, mint hogy érte halhassak
9971 XVII | Teleki Mihály ármányaitól. Óhajtom, hogy kegyelmednél találjak
9972 III | is gyanított, de nem is óhajtott.~Ali basa kijővén sátorából,
9973 X | annyira van énhozzám, mint én őhozzá, ha ő akar velem beszélni,
9974 XII | famíliám között.~– Rövidségnek okáért majd hamar elmondom én –
9975 XVI | gyűlöletet, mert azt hiszi, hogy okai nincsenek tudva mások előtt…
9976 XII | mindene, anélkül, hogy annak okait sejtené. Én nem tudom, nem
9977 VII | Te mindennek tudod az okát, jer, fejtsd meg azt, amit
9978 XI | egész csoda igen természetes okból ered.~A völgy mélyén egy
9979 IX | hangozattal –, hanem a tatár kán őkegyelmességétől.~– Hát mit akar? – szólt
9980 VII | lenni.~– Pedig ebédre híttam őkegyelmét – dörmögé fogai között.~–
9981 XII | kolléga uram mint örül, hogy őkegyességét lesegítheti a hintóból; –
9982 XVI | Naláczi.~– Bizony pedig őkelme kedveért nem teszem le a
9983 XII | hát mit kívánsz tőlem? Van okod rám gyanakodni? Azt csak
9984 IX | Oh, ismerem én jól azon okokat, miknél fogva kegyelmed
9985 IX | szét a templomot?~– Egy ókori rom volt az, amit római
9986 XI | bolondot – monda Zülfikár. – Okosabb dolog áll előttünk. A vasajtó
9987 VII | híveinket? Kegyelmed hűsége és okossága ismeretes előttünk, mire
9988 III | fogságában mily becsülettel, okossággal és emberséggel viselte magát,
9989 VII | várost, s én nem találok okot neki ellenmondani.~– Légy
9990 XII | hogy 1617-ben a háború okozta ínség következtében egész
9991 I | föl, csak el tud bánni egy oktalan barommal.~A menni készülőt
9992 XII | törődnek azzal, mibe kerül egy oktalanul megkezdett harc az országnak;
9993 VI | predesztinácionális hittel, s többre nem oktatá a fejedelmet haditerveiből.~
9994 VII | egyik az, hogy hadd legyen Oláhfalu Kolozsvárhoz két mérföld.~–
9995 VII | azt megengedem, ám legyen Oláhfaluhoz Kolozsvár két mérföld, ha
9996 VII | pro primo: engedtessék meg Oláhfalunak az, hogy ezentúl Kolozsvártól
9997 XI | Induljunk, öcsém – monda az oláhnak. Az sebtében fölvevé a földről
9998 XI | uram – szólt tört hangon az oláhnő –, a falu népe nevezte őt
9999 XIV | uram. Azon fenevad egy oláhot az erdőben mások szeme láttára
10000 XI | fánum lehetett az, most az oláhság elfoglalta azt templomnak,
10001 XIII | Csákynak mintegy kétezer oláhval vadászat ürügye alatt a
10002 XVIII | Szobáimat összezúzták, ólaimat kiüríték, családom kincstárát
10003 XIII | templomot eltorlaszoltatá; olajat, kénkövet forraltatott;
10004 II | elhelyezésre. Kétoldalt ólak, aklok, kocsiszínek, kőből,
10005 XIII | Nemesi címeredet lovaim ólára szegzem ki.~– Én pedig bőrödet
10006 VIII | ragyogásukat? Bosszantanak az olasz eunuch danái? S még a tükör
10007 XII | parasztság örült, hogy ily olcsón szabadulhat tőle, s anélkül,
10008 XI | most tarka perzsa sálját oldá le karcsú derekáról, s ezáltal
10009 X | kísérő hűségesen lovagolt oldala mellett.~Kelemen diák egyszer-egyszer
10010 I | tetejét benőtte a moh, oldalait befutotta a repkény, egészen
10011 VII | hűségükért, hogy első perc óta oldalam mellett maradtak, minő jutalmat
10012 X | tarsolyát és rezes kardját oldalára, s miután tarsolyába egy
10013 VI | jobbszárnyon Kemény János. Az oldalhadak a malomárok s a máléültetvények
10014 XVIII | visszahullott, éppen egy oldalkerevetre esett, és nem törött össze.~–
10015 X | kengyelbe tette, elkezde oldalogni, keringeni, féllábon ugráltatva
10016 V | ki az erkélyre, mely a nő oldalszobájából a tatrángi völgyre mutatott
10017 V | mellett, s fegyverét le nem oldja. Ferhád aga tizenkettedmagával
10018 VII | ezáltal kegyelmed föl legyen oldva azon terhes állapot alól,
10019 XVIII | volt, amit meglátott, az ollóval kettévágott kanóc.~– Gyáva
10020 XVII | belőle Béldi:~„Üdv és az ég oltalma rád és családodra. – Erdély
10021 XIX | csapásaidat e nép fejéről, s légy oltalmazója minden viharok közt. Bocsásd
10022 XI | függő szent Péterre, mintha oltalomra hívná ez alkalommal.~– Te
10023 XV | emberáldozattal mocskolt oltárai helyén Vesta temploma emelkedék;
10024 XV | megcsonkított vestáliák – alant régi oltárcsúcs, a nap összetört képével,
10025 II | malmokat építeni, fákat oltogatni, de a becsület kívánta,
10026 XVIII | hogy azt kegyelmed vérével oltsák el.~– S miért kellene az
10027 XI | küllevegőtől, belül szüntelen olvadva a forrás hevétől, mint egy
10028 II | vénasszony valami zsoltárból olvas keservesen, melynek minden
10029 IX | Igen, igen. Emlékszem, hogy olvasám valahol – folytatá a fejdelem. –
10030 V | lásd, kedvesem, e nevek olvasása kedvesebb volt nekem Kelet
10031 XII | Kiszegezem a kapura; jó, olvasható írás; majd meglátom, ki
10032 VIII | van nálam, melyet ha urad olvasna, tetőtül talpig megaranyoztatna
10033 IX | tett, mintha figyelmesen olvasná az írást, s homlokát összeráncolta.
10034 XV | hallva, hogy valamit már olvasnak.~– Ez megesik nálam nélkül
10035 III(1) | Nem kell az olvasónak megütköznie azon, hogy az
10036 VI | aki az emberi sorsokat olvassa odafenn – felelt a török,
10037 IX | A fejedelem fönnhangon olvasta el a nevet. A körülálló
10038 XI | Horatius ars poeticáját sem olvasták. – Rá kell lesni a fiúra,
10039 XVII | Anna.”~Béldiné e levelet olvasva, csaknem összeroskadt. Teleki
10040 XI | meleg gőzével szüntelen olvasztva a körüle levő jégtömeget,
|