bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text

10041 IX     |                  által kézre kerítettem; olyanformán, hogy kedvenc rabnőjét ígéretek
10042 XII    |               leborultam imádkozni, s ha olyankor visszatértél vérrel, porral
10043 XI     |                 s íme – sehol sem látott olyasmit, ami egy várhoz hasonlítana,
10044 VII    |             rókatorkos mentébe gombolva, olyformán sietett hasznára fordítani,
10045 X      |              mint gróf Csáky László uram őméltósága, két aranysujtásos hajdú
10046 VI     |       megmutassam, mennyire nem félek az ómenektől – monda dacosan Kemény,
10047 XI     |                  ismét más csoportozattá omlana.~Minden azt hirdeti, hogy
10048 XVIII  |             miért kellene az én véremnek omlani? Vétettem én valami főbenjáró
10049 XI     |         visszhangot nagy későre hallatja omlatag akkordokban a felséges sziklaorgona.~
10050 VIII   |            talpát nyalogatva, s a fejére omló jáspis feketeségű hajfürtökkel
10051 XVIII  |             nejétől, hogy annak lábaihoz omoljon, s sírjon előtte, mint egy
10052 V      |                  kisded sárga papucsaira omoltak. A délceg nő arca kissé
10053 VIII   |             Azraële, fölbomlott hajakkal omolva a szőnyegre s mezetlen karjait
10054 XV     |                 amilyen bírái lesztek ti őnekik, oly bírátok lesz tinektek
10055 XIX    |             ember! Te átkozott ember! Ne ontasd ki azon ártatlan vérét!~
10056 XVII   |                 Amaz csak a nemzet vérét ontja ki, ez megöli annak lelkét.
10057 IV     |            melyeket középen egy-egy nagy opál tart össze, s fedetlenül
10058 XII    |                   Nyusztprémes kalpagján opálos forgó mellett egy csomó
10059 VIII   |              alig látszanak meg a levegő opálszínén keresztül, s az egy sötét
10060 II     |                 a félhold feljön, az éji őr elkezd kiáltozni vontatott
10061 XIII   |          Vízaknainé mind a két pisztolyt őrá lőtte ki – feleletül.~Erre
10062 III    |                  volt, hogy beletelt egy órába, míg felöltözködött, mert
10063 IX     |                tanuld meg, hogy lovadat, órádat és szeretődet sohase bízd
10064 VIII   |                 Egy rekkenő nyári alkony óráiban, midőn a sziklák közt megszorult
10065 XVIII  |                  a törökkel. Azon néhány óráig, melyet házában tölte, neje
10066 IX     |        fejedelemnő. – Kegyelmed hollandi óráit később is idő leend megtekinteni.
10067 VI     |                 sem lettek volna.~Halála órájaig ellensége volt e perctől
10068 XVIII  |                hogy ő kacaghasson halála óráján? Ingyen haljon meg, mint
10069 IX     |                 és ostromlott vár halála órájára. Jó, hogy te nem ütöttél
10070 VIII   |            boltozó tölgyek, bükkök alatt órákig eljárhat az ember anélkül,
10071 XVIII  |               közt akarám tölteni utolsó órámat!” – kiálta föl elundorodva
10072 XVIII  |             pihenni, s alig volt ott egy óranegyedig, midőn lódobogást hallott
10073 XI     |                  hófuvatok között díszlő orangeria!~Sange Moarte némán inté
10074 X      |             szakállú, fekete képű sovány orangután, s rekedt hangon kérdezé,
10075 III    |                haladott Ebesfalvától egy órányira kíséretével, midőn a törökök
10076 XII    |                hazulról elmegy, s minden óráról beszámol a feleségének?
10077 XVIII  |               földhöz csapta a nagybecsű órát, melyet csak egy évben egyszer
10078 XVIII  |               lesz a somlyai szőlőhegyre Orbánnak.~Az összetört bútorok darabjait
10079 XI     |                  érő hajtekercset, piros orcát, karcsú termetet hetedhét
10080 XIII   |                 hat lovagból álló beduin őrcsapat, a folyam partján cirkálva,
10081 XV     |               esni, hogy ott benn harcot ordítanak, s azon fokon állott, hogy
10082 XVIII  |                    Megöljük! Megöljük! – ordítának a góbék, taszigálva Kornist
10083 I      |                  folyott a vér, megszűnt ordítani, csak hörgött, lábai begörbültek,
10084 XVIII  |                oldalába vágta.~A csatlós ordítására, ki a ló alá esve nem szűnt
10085 XI     |                  csengő szavát, a párduc ordítását s az oláh ifjú halálkiáltásait.~–
10086 VI     |                 hadseregben kétségbeejtő ordításával.~Wenzinger erre rögtön helyre
10087 XI     |                rohant a medence felé.~Ez ordításra egyszerre kiugrék Azraële
10088 XVIII  |                  pelyhet, az alant levők ordítozák: „hó esik!”, s erre azok
10089 XIII   |                 közül még nyavalygott és ordítozott.~– Verjétek ezeket főbe,
10090 XIX    |                  keresztültörve a palota őrein, rohant Apafihoz, s éppen
10091 XI     |                 állítva, mint egy óriási orgona sípjai, tetejükön gömbölyű
10092 I      |        ismeretlenek, minden fű, rekettye óriásira nő az iszapos földben, a
10093 XI     |            valóban lehete látni, hogy az óriásivá nőtt görgeteg mint vágtat
10094 XVIII  |                  őt, oly erővel, mint az óriáskígyó gyűrűje; csaknem megfojtva
10095 XIII   |            pillanatban nyakához vágva az óriásnak, a roppant fő egyszerre
10096 VIII   |            ingerelve érzi magát ez újabb óriásokra is fölhágni, megtudandó,
10097 VII    |            nincsen; mire nézve kegyelmed őrizet alatt fog visszavitetni
10098 XVI    |             szokott inni, Teleki Mihály.~Őrizkedjetek attól, aki józan ott, ahol
10099 VI     |               később fogarasi tárházában őriztetett. Az elesett fejedelem testét
10100 XVII   |              felszólítám, hogy férjeiket őrizzék meg Teleki Mihály ármányaitól.
10101 XIII   |                  ügyességgel kapva el az őrjáró kelevézét, jobbjával egy
10102 V      |                 Kapri előhegy eget tartó orma, tündökölve a korán leesett
10103 XIII   |                  török had; míg a torony ormairól tűzesőként hullott alá az
10104 XIII   |          hölgyalakot vélt látni a torony ormán, s azzal sarkantyúba kapá
10105 XI     |            valami lehetőség a szakadékos ormokon áthatolhatni, ő ismeré ez
10106 III    |                  a tiszteletére állított őrnek egyúttal az is utasításul
10107 XVII   |                  s ablakai elé fegyveres őröket állított, s azonfölül függönyeit
10108 XIX    |                 földébe, s szellemét nem őröklé senki.~Csak amidőn Erdélyt
10109 XIII   |                 óriás urával dulakodott, oroszláni erővel tépve annak megmarcangolt
10110 XII    |               címer ragyogott aranyozott oroszlánok körmei közt, zöld gallyakkal
10111 VIII   |                 e kérdést.~– Elfogták az oroszlánt Biledulgerid pálmaerdeiben.
10112 VIII   |                 csendjét. A dej kérdé az oroszlántól: mid hiányzik, szép állatom?
10113 IX     |            nézett ki, mint egy tökéletes oroszlány, fölnyomta a túri süveget,
10114 XVIII  |                is különb állat a megholt oroszlánynál.~E szavak egészen megfordíták
10115 XVIII  |                  kebellel. – Ellenségeim orozva rajtamütöttek, magam megmenekvém,
10116 II     |           látszik, és annyi hidegség: az orr, az arc oválja, mind oly
10117 XVIII  |                elárasztó pehelybe, s ott orrahegyétől csizmája hegyéig betollazva
10118 I      |                nyihogással értetik össze orraikat; nekik is megvan a saját
10119 XII    |                 egy élő Istenre, hogy az orrára ütök úgy, hogy megemlegeti,
10120 X      |                   aki leolvassa az ember orráról a gondolatot, s magyarul
10121 I      |                 orrát feltartja magasra, orrlyukai széttágulva szaglálnak szét
10122 VI     |              tűzszemű paripa ágaskodott, orrlyukain fúva a gőzt, s a fehér tajtékot
10123 XVI    |               vagyok, s nem vennéd el az orrom elől a serleget. Elhitesd
10124 X      |               lettek volna kanyarítva az orrtól a halántékig, mozdulataik
10125 XII    |                gerezdes buzogányt, görbe orrú csákányt s kígyózó lángpallost
10126 VII    |              hogy a várost körülvéve, az őrséget föladásra kényszerítsem,
10127 II     |                  látszék gondolkozni, az orsó kétszerte sebesebben pörgött
10128 IV     |            lakomáján. A természet minden országa ide van parancsolva az emberek
10129 IX     |                 tehát menjetek a magatok országába haza, s ne jöjjetek ide
10130 I      |                   akkor kezdődik a vizek országainak élete; egész falkái a vízlakó
10131 XV     |                  Európa minden műveltebb országait beutazva, azoknak nevezetesebb
10132 II     |            György úr, nem érve be a maga országával, kiment lengyel királyságot
10133 XII    |                 idegen hadakat híttak az országba. A históriaírók csak azt
10134 XV     |                   a békepárt főnöke – az országgyűlésbe rohanjon, és fölordítson:
10135 IX     |                adót a magas portának, de országgyűlésein határozhatott, amit akart,
10136 VII    |                 esztendővel a kolozsvári országgyűlésen, csakhogy akkor más ember
10137 XV     |               pompájával, mert az 1618-i országgyűlésnek rá kelle parancsolnia a
10138 XIX    |           tanúsítni.~Teleki nem bírva az országgyűléssel, feloszlatá azt a fejedelem
10139 IX     |                   hogy nem tart jogot az országhoz. Minden vár a fejedelem
10140 XII    |                  fejedelemnél, voltam az országnál, ehen van a pecsétes levél,
10141 XVIII  |                 csupán enyém vagy, hanem országodé is.~– Én nem vagyok senkié
10142 V      |                kedvezővé tette, hogy más országokból, mint az ígéret földére,
10143 XVIII  |               minden embererőn túlnő, új országokról, miknek királynéja ő, új
10144 II     |           hűségedet. Isten engem! Ha egy országom volna, azt adnám neked,
10145 XI     |                 karcsú termetet hetedhét országon nem találnál többet. S hozzá
10146 XI     |               lakik itt ember a ti görbe országtokban? Nekem az a rendeletem,
10147 XVI    |                élelmemre van rendelve az országtól? Az én fejedelmi birtokomat?
10148 IX     |                 által elvesztették saját országukat, hanem még a mienket is
10149 XII    |                nyugalomban, egyedül a mi országunkon belől úr és önálló a magyar.
10150 IX     |           Szakítsák kegyelmetek végét az ortályoskodásnak; elbocsátom kegyelmeteket.
10151 VIII   |            ijedten tekinte szét. A vihar őrülten tombolt odakünn, a szélvitorlák
10152 XVI    |             tanácsot adni.~– Én csak egy orvosságot tudok, mely az országot
10153 III    |                 el.~– Hívasson kegyelmed orvost, ha felesége beteg, és gondolja
10154 VI     |                sírja fölé; s három napig őrzék ott kiküldött őrök, hogy
10155 III    |               Istene, ki Dávidot a juhok őrzésétől hívta el a királyi székre,
10156 IX     |              elejét büszke kőoroszlányok őrzik; homlokzatára kiülő betűkkel
10157 XVII   |                  De minmagunk ne emeljük ős jogaink megrontására kezeinket
10158 XV     |              alkoták a históriát; kiknek ősei, apjai, nagyapjai vagy a
10159 XV     |                utódok mégsem szűntek meg őseik példáját követni. Jött új
10160 II     |                arany serlegeit, mik mind őseiről maradtak volt még rá, meg
10161 XV     |                rendek, jámbor képeik, az őskorból származott német viseletük
10162 XV     |     Vesta-templom romjai fölött a pogány ősmagyar nép szabad ég alá építé
10163 V      |              körül a falakon emlékezetes ősök képei s egy-egy csomó régi
10164 XIV    |           ivadéka lehet, azokat párducos ősöknek nevezik.~– Nem tréfa ez,
10165 VI     |             Temesvárra kellene küldenünk ostromlövegekért, s míg azok a rossz utakon
10166 XIII   |              útból torlaszait, kirontott ostromlóira, elöl Vízaknainé kivont
10167 XIII   |              soraikon.~A báró egyedül az ostromlottakhoz akarva sietni, hirtelen
10168 IX     |                 formális hadi taktikával ostromol bennünket.~– Nem tagadom,
10169 XIII   |                mindenki. Míg egyik sereg ostromolt, addig a másik ráért pihenni;
10170 XIII   |               had közé, mely a templomot ostromolta. Az első csapatok ijedten
10171 VII    |              Alig virradt meg a nap, már ostromolva volt Apafi sátora látogatók,
10172 VI     |            bevenni a várost, mások, hogy ostromzár alá kell venni s éhséggel
10173 VI     |                ellenséget ostrommal vagy ostromzárral legyőzni képtelenek vagyunk,
10174 VIII   |              mindenütt rovátkokat húz ez ősvilági bércek között, ő az egyedüli
10175 I      |               kinek hosszú szőke bajusza őszbe látszik már csavarodni,
10176 XVII   |                   legforróbban a kedves, őszintén mosolygó nőt, kinek látásával
10177 XV     |              Acheronta movebo!~      ~Az oszló sokaság között Forval és
10178 VIII   |            susogása zengő dal, a paloták oszlopai kristály és drágakő, s minden
10179 VIII   |               kioszkok vékony, aranyzott oszlopaikkal; mindez oly könnyű anyagokból
10180 XV     |                 a gót alapzathoz, kígyós oszlopokat s mór faragványokat.~Most
10181 XVIII  |              vastag, rövid, bolthajtásos oszlopokkal, mik mellé nagy kádak voltak
10182 IX     |                    A vár elején faragott oszlopokon álló tornác megy végig,
10183 I      |                   ízletes mulatókastély, oszlopos homlokzattal, piros tetővel,
10184 XV     |        márványlaka foglalta el, korinthi oszlopsoraival, mozaikkal fedett padlatával
10185 I      |                  tölgy látszott egyetlen oszlopzata lenni. Az egész lak csupa
10186 VIII   |                  a török lovasság minden osztályaiból találni: selyembe öltözött
10187 IX     |         megosszuk velük, itt a kezem, én osztályosaimmá fogadom; de amilyen józan
10188 XV     |                 érkezett Erdélybe.)~– Az osztályozás nem megy olyan könnyen –
10189 XII    |          jobbágyoknak vetni való gabonát osztani ki, azonfölül a szegénységnek
10190 II     |                 tenni, hogy mosolyát nem osztják, és ha megnyílik, mégis
10191 XII    |                  a győzteshez állanak, s osztoznak a közös veszteségen.~– Ez
10192 XII    |            Tekintete nem mutatja, mintha osztoznék a közös tisztelkedésben.
10193 XV     |       hajlékaitokat, falataitok felét, s osztoztatok könnyeikben. Oh, de nem
10194 IV     |                 jót megunták; árticsóka, osztriga, teknősbéka, miket igaz
10195 XVIII  |              találunk részegedni, valami otromba ember bolond fővel be ne
10196 XVIII  |                 lélekereje, hogy büszkén otthagyja őt – sőt még tovább vitatkozék
10197 VI     |                 aki akart; – a hadnagyok otthagyták közlegényeiket, a legények
10198 XVIII  |             vezettetének. Oly nyugalmas, otthonias tekintetű szobácskák. Az
10199 VIII   |            Azraële égő arccal ugrott föl ottománjáról, s megragadta a nő vállát.
10200 XVIII  |           elkésett, különben mindenestül ottvész. Visszatértében már fogva
10201 XII    |                 inauguráción, triumfális ováción, de sohasem láttam, hogy
10202 V      |                beleavatni – felelt Béldi óvakodva.~– Nem azért jöttem hozzád,
10203 II     |                 hidegség: az orr, az arc oválja, mind oly nőiesen szabályos
10204 VII    |                sátort üttetve számára az Óvár átellenében, a Hídelvén,
10205 XVIII  |                  ismeretes állatjához az óvilágnak. Ahol fehér nem volt, ottan
10206 XIV    |                hindu közmondást: „Aki az őzet üldözi a berekben, az az
10207 IX     |                ha jókedvében találta.~Az ozmán nem talált semmi megbotránkozni
10208 XIV    |               nem nézzük kegyelmedet sem őznek, sem oroszlánnak – viszonza
10209 X      |                templomaik boltozatán s a padisah turbánján bírnak megtekinteni,
10210 XI     |              követni.~Ali basa csaknem a padlásig ugrott föl dühében, s földhöz
10211 VII    |                  Márton uram ijedtében a padlásra nézett, azt gondolta, hogy
10212 VIII   |   bársonyvirágaik aranyló hímporát. És e padlat selyemszőnyegekkel van bevonva,
10213 VIII   |                   s bíborszőnyeggel volt padlata bevonva. Az oroszlán bús
10214 XV     |         oszlopsoraival, mozaikkal fedett padlatával s művészi istenszobraival.
10215 VIII   |  porcelánvedrekben összecsoportozva, s a padlatra hullatva bársonyvirágaik
10216 X(1)   |                 akkoriban a házak előtti padokat.
10217 IX     |           ültesse le; sőt gyakran maga a padozat is el volt árasztva szétterített
10218 VIII   |                  szétbontani nem tudva a padozathoz szegzett kalitkát, mérges
10219 XIII   |              erővel hull alá, hogy nincs paizs vagy sisak, melyet keresztül
10220 VIII   |              minden vert arany. Gömbölyű paizsa a legfénylőbb ezüst, s buzogányának
10221 XIII   |                 utolsó csapást adott Ali paizsára, melynek súlyától a csákány
10222 XV     |           redőzve, háta mögött zászlók-, paizsok- és buzogányokból összerakott
10223 XIII   |          elszakítának bennünket. Én erre paizsomat hátamra vetve s fejemet
10224 XIII   |                 utánam, hogy elfogjanak; paizsomon kopogott a nyíl, mint a
10225 XIII   |               vissza, s Ali egy gömbölyű paizst kapott el fegyverhordozóitól,
10226 II     |                nyers melegségtől, valami pajkos fiú érett tököt vájt ki,
10227 I      |              látszott azután egy hosszú, pajtaforma deszkaszín, melynek egyetlen
10228 XII    |                tevéd fejemet, betakartál palástoddal, és én akkor olyan boldog
10229 XI     |          fantáziája felöltöztetett piros palástokba, sarkantyús csizmákba. A
10230 XII    |              kérdé Bánfi, udvariassággal palástolva zavarát.~– Minthogy ön felém
10231 VIII   |                  Bújj mellém. Takarózzál palástomba. Ez Azaziel, a halál angyala,
10232 XII    |            hazával, hanem megfordítják a palástot, a győzteshez állanak, s
10233 XVI    |                mint akinek porba esett a palatinussága.~Telekinek csak ez kellett;
10234 VIII   |                Jelenj meg!~E szavak után pálcájával a sír kőlapjára ütött, mely
10235 XVI    |              fejedelem kezéből a királyi pálcát, s pallost adott helyébe,
10236 XVIII  |               nem az ő műve, hanem Béldi Pálé volna, akinek várába vitetett
10237 IV     |                 királypuncs vagy lengyel pálinka, semmi sincsen elfeledve.~
10238 XVIII  |                  húzott a kemény lengyel pálinkából, s addig el nem vette azt
10239 XVIII  |      begyújtottak az ében-, mahagóni- és paliszanderfák aranyértékű darabjaival.
10240 X      |             látszott benne elég, hanem a palló tele volt fecskendve tintacseppekkel,
10241 XIII   |                  ujját leütötte, a nehéz pallos csörömpölve hullott alá
10242 XVII   |                 Akit el nem érhet a bakó pallosa, annak megjelenik a brávó
10243 VI     |                 lőfegyvereiket, s széles pallosaikat kivonva, ügettek mindnyájan
10244 XVI    |             szívéhez nem hagynak férnem, pallosának állok útjába, s valahányszor
10245 XIX    |                  története átváltozik. A palloscsapás, mely Bánfit megölte, egy
10246 XVI    |              kezéből a királyi pálcát, s pallost adott helyébe, hogy azzal
10247 VIII   |                az oroszlánt Biledulgerid pálmaerdeiben. Gazdag, hatalmas dej vette
10248 VIII   |                dinnyék, ananászok, piros pálmaszilvák, szagos fürtű szőlők, egy
10249 XIX    |             felével. A boldogság, mely a palotában futott előle, a börtönben
10250 XII    |           kegyelmed szemeit sérti pompás palotájából az én rongyos házam tetejére
10251 XV     |                látszanak a múltat, az új palotáktól ragyogó város, mint a kendőzött
10252 XV     |                  észre vejét, Wesselényi Pált, ki egy szóra a mellékterembe
10253 IX     |            szokott fölhúzni, s a székek, pamlagok elannyira tele voltak előszedett
10254 XII    |                 maradt hátra elintézendő panaszaival.~A kolozsvári professzorok
10255 XII    |                   nagytiszteletű uram?~– Panaszom van, méltóságos uram – felele
10256 IX     |                 nekem semmi bajom többé. Panaszomat most Kapi ellen vagyok kénytelen
10257 XI     |              körül a férfiakat, s valami panaszos andalgó danát énekeltek
10258 VIII   |                mint hogy fölhatalmazza a panaszttevőket, miszerint ahol tudják,
10259 XII    |           megvallanom – az ittasság… Nem panaszul hoztam föl ellene; annak,
10260 VI     |           úgymond. – Bátrabban ver tán a páncél alatt a szív?~Erre előhozatá
10261 XII    |                ragyogtak; derekára ezüst páncéling volt vetve, aranycsillagokkal,
10262 XIII   |               sisak, nagy szakálla ezüst páncéljára hullt le. Amint lőtávolságnyira
10263 I      |                 nyakán ráncokat vetett a páncélkemény bőr, lábai hosszúak voltak
10264 XII    |             harci népét, mintegy hatszáz páncélüngös vitézt, hosszú török puskákkal,
10265 VIII   |            nagyszerűsége által nyomasztó panorámából.~Lassankint azonban egy
10266 XII    |            kapaszkodott a bakra ezüstös, panyókás mentékben, fehér tollforgókkal.~
10267 V      |           reformata, mint te. Református pap esketett össze férjemmel
10268 VIII   |         kalitkában két kis „elválhatlan” papagáj sipog, smaragd tolla, kármin
10269 VII    |                  mondtam. Ennyit megér a papiros és a tinta, amit kegyelmed
10270 VIII   |         anyagokból volt építve, mint egy papirosvár: csupa aranyozott fa és
10271 XII    |            szegény elvettetett unitárius papoknak, mint magam, csak az ajtó
10272 III    |                 szeretném, öcsém, ha nem papolnál olyan sokat – s azzal belépett
10273 XI     |              királyt, egy koldust és egy papot ragadva magával, s az ájtatos
10274 V      |             ráncait, melyek kisded sárga papucsaira omoltak. A délceg nő arca
10275 VIII   |                  kisded lábacskáit piros papucsaival maga alá kapva, hajlékony
10276 VIII   |             tündéri teremek! Az álmodott paradicsom földi másolatai! Engedjetek
10277 XVIII  |               mosolytalan arcának elzárt paradicsomára. Fölkelt a székből szomorúan,
10278 I      |             kalpagja alá, melyről pompás paradicsommadár tollbokrétája hajlik féloldalra.
10279 XVIII  |                vége égni fog. Te kéjről, paradicsomról, vett és adott csókokról
10280 IX     |        megharagudott a nádor, s császári paranccsal katonaságot küldött ellenem,
10281 VII    |                Azt mutatva, mintha már e parancs megérkezett volna, könnyű
10282 VII    |               tudjuk, hogy a magas porta parancsai haladéktalan engedelmeskedést
10283 XVIII  |                   ha e támadás fejedelmi parancsból történnék, elébb pert, idézést
10284 XVIII  |     porkolábjának előmutatva a fejedelmi parancslevelet, az minden ellenállás nélkül
10285 VI     |              nagy kérdés, hogy az ottani parancsnok fog-e adni kértünkre? –,
10286 V      |                  Ő négyszáz lovas szpáhi parancsnoka, már háromszor volt ütközetben,
10287 VII    |               Erdélyben levő török hadak parancsnokai mindnyájan megkapták fermánjaikat,
10288 IX     |              uram, a kegyelmes Kubán kán parancsolatjára porrá égettetvén, megfeddetének:
10289 V      |               barátságomra és hálámra, s parancsolhatsz kardommal, vagyonommal és
10290 VI     |                   s magam a sorba állok; parancsoljon nagyságod. Itt szükségképpen
10291 VII    |          nagyvezér táborához gyülekezést parancsolnak, kegyelmedet, oh, fájdalom,
10292 XV     |                 országgyűlésnek rá kelle parancsolnia a lakosokra, hogy szűnjenek
10293 XVIII  |            fegyverére ne tegye kezét. Én parancsolom tinektek! Én – vezértek!~–
10294 XVIII  |                  nap előtt fél Erdélynek parancsolt, s várakkal rendelkezett,
10295 III    |          kegyelmetek?~– Hiszen nagyságod parancsolta, hogy ide jöjjünk – felelt
10296 XIII   |                    Tegye kegyelmed, amit parancsoltam! – kiálta Bánfi, s sarkantyúba
10297 XIX    |                  senki be nem jöhet. Aki parancsom ellen cselekszik, meghal.~      ~
10298 VIII   |         csendülése közől egy ismert hang parancsszava hangzik ki. Azraële mosolyogva
10299 XVIII  |                  ordíták a dandárok, s a parancsszóra helyeikre takarodának, s
10300 V      |          vizsgálva a tájat s a jövő-menő parasztembereket.~A török vezér rendbe állítja
10301 XI     |                bosszonkodva azon, hogy a parasztembereknek is van költészete, kik Horatius
10302 II     |           ragyogó szemében szorítá meg a parasztlány reszkető kezét.~– Köszönöm,
10303 XII    |               éppen azért vagyunk urai a parasztnak, hogy ne engedjük őt utolsó
10304 XI     |             ország rendei megtiltották a parasztoknak úrias ruhába öltözködni.~
10305 XIII   |                 egy ostrommal beveheti a parasztoktól és nőktül védett helyet.
10306 XVIII  |            messze az erdőben egy szegény parasztra akadt, aki fát vágott.~–
10307 XII    |                  egy kispénzt. A szegény parasztság örült, hogy ily olcsón szabadulhat
10308 XVIII  |                  föltántorgott, s néhány parazsat kapva a füstölőben, egy
10309 XII    |                 néhány ölnyi távolságban parázstűz égett, melyben a pattantyúsok
10310 I      |             próbálgatni, s mintha régibb párbeszédet folytatna, dörmögve szól
10311 IX     |               önnel szemközt állhatni.~– Parbleu, monsieur Reverend – monda
10312 VIII   |       öntudatlanul görcsösen markolnak a párcuc sima nyakába; a bántott
10313 XI     |                   mint tépi szét kedvenc párduca az ifjút, ki senkit sem
10314 XIV    |           kijöttek ivadéka lehet, azokat párducos ősöknek nevezik.~– Nem tréfa
10315 X      |                  kísérő markába.~Hanem a párducról senki sem akart tudni semmit.
10316 XVIII  |           pillanatban drágaságai, borai, paripái?~– Még többet is tettek,
10317 XIII   |                  ott feküdtek lecövekelt paripáik mellett, s csak akkor riadtak
10318 VIII   |                az árkon belől leszállnak paripáikról. Azraële mindkét paripa
10319 VIII   |              ordítással rohant elhagyott paripájához, s villámsebességgel vetve
10320 VIII   |                vannak virágok hímezve, s paripáján a patkóktól a kengyelig
10321 XVIII  |                tömegek közt, fölnyergelt paripákkal, mikről a kapitányok szállottak
10322 XIII   |            csapatja volt ez, délceg arab paripákon, miknek nyeregtakarója smaragdoktól
10323 XIII   |              nyakára, sarkantyúba kaptam paripámat, s vágtattam ki a csatából.
10324 IX     |              hímvarrással. Ilyesmit csak Párizsban készítenek.~– Pedig ez Erdélyben
10325 XII    |               ketten ráakadtunk a magunk párjára: ön Apafira, s én – Margitra –
10326 V      |                 út szorossága miatt csak párjával haladhatnak a lovagok egymás
10327 XVII   |               Mire a vár alá ért, mind a parkban találta őket, nejét, gyermekeit,
10328 XVIII  |                  bográcsot, kiült vele a parkett közepére, s mint egy parlagi
10329 XVIII  |             parkett közepére, s mint egy parlagi manó, belenyúlt marokkal,
10330 XVIII  |          kínálkoztak a hófehér duzzadozó párnák, melyek fölrakott halmazára
10331 V      |                férjem köszönetül Perában parókiát alapított, hová az erdélyi
10332 VIII   |           kezében, a fűszeres serbet ott párolgott aranyozott csészéjében az
10333 VIII   |        odaliszknak. – Az achátmedencében párolog az ámbra és nárdus, míg
10334 IX     |            nevetségest a komollyal bírja párosítni, odalejtett hozzá:~– Nagyságos
10335 VII    |              mint egész Erdélyországot a partes adnexae-vel együtt; míg
10336 VII    |               Légy erős, légy fejedelem! Pártfogás a hűnek – bocsánat a megtérőnek –
10337 IX     |                 fejedelem nejének; nénje pártfogása útján jutott a fejedelem
10338 IX     |                  volt Telekinek szüksége pártfogásra többé.~Azon mindent fölfogó
10339 XV     |            idegen, semmi ellenség, semmi pártfogó; nem szól tanácskozásainkba
10340 I      |                hisz tudjátok, hogy engem pártfogol a sors.~A vadász föltette
10341 IX     |            gondolván, hogy itt majd nagy pártfogómra találok benne. Ecsegre érve
10342 VI     |             magát mindaddig, míg a török pártfogótól valahonnan felmentő sereg
10343 XVI    |               további terveit.~Teleki és párthívei egyedül maradtak a mámoros
10344 VII    |                veled? – kérdé Anna.~– Hű párthíveim azok, kik mind elejétől
10345 VII    |              fejedelem fia, Kemény Simon pártjára esküdve, ki Aranyosmeggyesen
10346 III    |                 atyafiságot, az majdcsak pártjukat fogja, ha látja, hogy elpusztulnak.~
10347 XV     |               Hanem ha kívánod, elmondom pártnézeteiket. Te azután figyelhetsz rá,
10348 XV     |           Rákóczi konvertált. Teleki tud pártokat megbuktatni, aláásni, de
10349 XV     |             addig tudtam, hogy aki az én pártomhoz tartozik, az mind becsületes
10350 XII    |          ellenkező véleményen, ellenkező párton állva, megszokták egymást
10351 I      |              visszaijednek, s elfutnak a parttól. Ekkor a nőstényszarvas
10352 IX     |                  akadtak ezekre? – kérdé Passaihoz fordulva.~– Várhelyen, nagyságos
10353 XII    |         virágaihoz.~– Nézd ezt a szegény passiflorát: miként elhervadt, pedig
10354 IV     |             büntetés megenni; rettenetes pástétomok merő csukamájból készítve,
10355 X      |        skófiummal, kétfelől széles arany paszománnyal megcifrázva s fölütve emailos
10356 I      |                  ruháján, csizmáin semmi paszománt, lován semmi cafrang, nyakravalója,
10357 XI     |               világ; – a távolban valami pásztorsíp búbánatos dúdolása hallik; –
10358 XVIII  |                  hogy hozzon nekik hozzá paszulyt, sót és hagymát; az hozott
10359 XI     |               megragadták, s beleveték a patakba. Az asszony még ott is azt
10360 XI     |              felgyürkőzve jártak a meleg patakban, s a sötétebb helyre jutva,
10361 XVIII  |                 zápor süvölt, a megáradt patakok zuhognak.~A villámlobbanás
10362 XI     |              forróbbnak kezdék találni a patakot, míg egyszerre sziszegő
10363 XIX    |               Bánfi fölébred, s meglátva Patakyt, ki nem bír fölindulása
10364 VI     |                 föl ellenére, homlokáról patakzott alá a vér a fenyegetően
10365 VI     |              kiéheztessenek, s kutya- és patkányhúsra szoruljunk.~– Ha nem maradtok,
10366 XIII   |            nekifordult a szerecsennek, s patkójával combon vágva, tajtékzó szájával
10367 VI     |                 az egész csapat odább, a patkók robogása a kövezeten s a
10368 VIII   |           virágok hímezve, s paripáján a patkóktól a kengyelig minden vert
10369 X      |                 szónokla a diák félelmes pátosszal. – Az én személyem szent
10370 IX     |                kiváltságos törvényeiben, patriarkális arisztokráciájában, diák
10371 XV     |                  ülnek sorban az erdélyi patríciusok; a magyar nemesség színe
10372 XII    |     kálvinistáknak Bánfi Dénes uram nagy patrónusok, az ilyen szegény elvettetett
10373 XII    |                vizsgálataikra hítták meg patrónusokat. Bánfi megígérte, hogy elmenend,
10374 VI     |             mindent.~– De nem délután! – pattant föl a német úr. – Mert itt
10375 XII    |               parázstűz égett, melyben a pattantyúsok hosszú vaspálcák végeit
10376 XVIII  |        szobácskák. Az egyikben vidor tűz pattogott magasra fölrakva a kandallóban,
10377 VII    |                félvállra veté zekéjét, s pattogva hányta nekik oda a szót.~–
10378 IX     |                  a hajdúk viselik így. A patvarba! Nemesember a kalpagjába
10379 IX     |                  széthányták.~– Hát mi a patvarnak hányták szét a templomot?~–
10380 VI     |        megmosdaták, betekergeték illatos patyolatba, maga a basa keresett ki
10381 I      |                öltöny rövid ujjai szinte patyolatra hímzett habzó csipkében
10382 VIII   |            rózsalevélesőt, s legyezgetik pávatoll legyezővel.~Azraële nem
10383 XV     |                  Ha ti ott ülnétek, ahol Pázmány és Eszterházy ülnek, nem
10384 I      |            lakomához ültek; egy nagy sík pázsitos téren volt számukra fölterítve
10385 I      |                 fák között, a csatlósok, pecérek elővezeték aklaikból a paripákat,
10386 I      |            ugráltak tüsszögő lovaikra, a pecéreket egyszerre jobbra-balra húzták
10387 I      |              indulj meg a vadászokkal és pecérekkel magad, s kerülj el azon
10388 IV     |           megebédel, kapva azalatt bort, pecsenyét és süteményt, csak igazságot
10389 XV     |                volt Benfalva harangja és pecsétje, mely faluból az utolsó
10390 XI     |                  zsinegeit szétmetélve s pecsétjeit feltördelve, levenné annak
10391 XV     |             küldi az országnak hivatalos pecsétjét… Ily falu van Erdélyben
10392 XIX    |                én megbocsátok neki. Vedd pecsétnyomó gyűrűmet, nyargaltass Csáky
10393 XV     |                kezedbe adjam, helységünk pecsétnyomóját – és harangját; – add át
10394 XVII   |               ahol az ifjú bég egy sárga pecséttel leragasztott s zsinórokkal
10395 X      |           ezalatt ütötte az ekébe fogott pegazust, míg el nem bódult bele,
10396 XVIII  |              jegesmedvének, szőr helyett pehellyel bundázva, s ordítása különb
10397 XVIII  |           beledűljön az udvart elárasztó pehelybe, s ott orrahegyétől csizmája
10398 IX     |                  Budán minden martalócok példájára fejét vetesse, mérget adtam
10399 XV     |                 mégsem szűntek meg őseik példáját követni. Jött új fejedelem,
10400 I      |                 téved ritkaságul egy-egy példánya a lakottabb vidékekre. Néhol
10401 IX     |                     Ne féljen kegyelmed, példás elégtételt fogok szolgáltatni –
10402 XVIII  |                süllyed, azt gyűlölöm. Ön példát vehetett volna Korzár bég
10403 IV     |                alatt.~A többi urak is, a példától elragadva, felugráltak helyeikről,
10404 XVIII  |                  az ablakon kieresztve a pelyhet, az alant levők ordítozák: „
10405 II     |       végighúztam volna egynek a hátán a pemetefával.~– Látod, Klári, hát mikor
10406 XI     |                végigkenve a kard rozsdás pengéjét, úgy dugta vissza hüvelyébe.~–
10407 III    |             akiknek szólt.~Apafi kiverte pennáját, és fölsóhajtott, mondván
10408 XI     |              kétszáz ezüst és húsz arany pénzből viselt füzért. – Sange Moarte
10409 IX     |            tarthatott katonát, amennyire pénze volt, s harcolhatott, akivel
10410 IX     |               áll, melyen különféle régi pénzeket látunk heverni. Apafi bő
10411 V      |                   kiket a rabságból nagy pénzen kiváltott. Egész roppant
10412 X      |                    Kend az az ember, aki pénzért szokott hazudni?~Ilyen terminológiával
10413 XII    |           magáénál.~– Tartsa meg az úr a pénzét, én a házamat nem adom!
10414 XI     |                csengő-bongó arany, ezüst pénzfüzéreik, sarkas piros csizmácskáik
10415 XII    |             fölveheti kegyelmed a tanács pénztárából.~– Nem kell! Ebnek kell! –
10416 II     |              amennyit minden jószága, ha pénzzé tevődnék, sem ér. Nagyasszonyom
10417 V      |                  kinek férjem köszönetül Perában parókiát alapított, hová
10418 XVIII  |          dobogása csendesen fogja ütni a perceket, idelenn minden hallgatni
10419 XIX    |              alattad, válts másokat. Egy percet ne mulassz sehol. Egy élet
10420 VIII   |             foglyommá lettél! – kiálta a percnyi meglepetéstől megmerevedett
10421 VI     |                 órájaig ellensége volt e perctől fogva a székely nemzet Apafinak.~
10422 XVII   |                  mondá:~– Fiat justitia, pereat mundus. (Legyen igazság,
10423 XII    |                 én, hogy mi a juss, mert pereltem én már nagyobb urakkal is,
10424 XVII   |                módon le hagyjátok folyni perét. Ha erről nem biztosítasz,
10425 XIX    |                 ellenzése a törvénytelen perfolyam ellen, a liga harminchét
10426 VII    |      másodmagával belekapaszkodva a nagy pergamenbe, amint azt széjjelhúzá,
10427 VII    |                 pillanatban Kelemen diák pergamenjére estek szemei.~– Micsoda
10428 XII    |                 tanács hiába alkudozott, perlekedett a kegyelmed családjával
10429 X      |                elkezdé fölfelé húzni. Ez persze nem kis munka volt, mert
10430 XVIII  |              parancsból történnék, elébb pert, idézést vagy legalább ítéletet
10431 V      |                asztalon, melyről hímzett perzsaszőnyeg omlott a földig, nehéz,
10432 XI     |               melyeknek lombjait veresre perzselé a koronájukon túlcsapkodó
10433 VIII   |                  Vagy az sem szép többé? Perzsia selyemszövetei kopottak
10434 XVIII  |               már oda nem mentek, hacsak petárdát nem hoztatok a zeke alatt.~–
10435 XI     |                  egy a falon függő szent Péterre, mintha oltalomra hívná
10436 XI     |               idegen négylábú vad, holmi pettyegetett bőrű állat nem jött-e szemeitek
10437 VI     |              hadak azon éjjel a városház piacán ütöttek tábort, éppen ahol
10438 XII    |             tisztelendő urak is, kiket a pietástalan sokaság kíméletlenül megdömöckölt,
10439 I      |                tövében egy szarvascsalád pihen. Egy szarvasbika és egy
10440 XVIII  |        melegedjél meg. Messziről jöttél, pihend ki magadat. – S kerevetéhez
10441 VII    |                  kerüljön, addig meg nem pihenek, míg el nem foglalám. Ha
10442 V      |            fogtok engem. A többiek addig pihenjenek, mert még az éjjel folytatjuk
10443 III    |                 Egyik kocsi fogatai alig pihenték ki magokat, már a másik
10444 XVII   |              odább megyek, csak lovaimat pihentetem ki, ha megengeded.~– Mi
10445 XIII   |                generális.~Veér nem sokat pihentetve embereit, még azon éjjel
10446 II     |                  metszése bájoló, hosszú pillái félig árnyékban tartják
10447 VIII   |           szakadt volna ide.~A futólagos pillanat elcsúszik a sziklatömeg
10448 III    |                 betegágyban fekszik, egy pillanaton függ, hogy él-e, vagy hal,
10449 VII    |                 örömei és gondjai néhány pillanatot elrabolnak a közügyektől.~–
10450 XIX    |                  álmodék, vagy azon édes pillanatról, midőn első, egyetlen gyermekét
10451 XVII   |                  a világ.)~      ~Néhány pillanattal később, hogy Teleki Bodolavárra
10452 VIII   |                  a méhek.~Azraëlének egy pillantása sem érinti e zamatos csemegéket.
10453 VIII   |                  hölgye, Azraële, őt egy pillantására sem méltatva többé.~
10454 V      |                ki észrevéve a rászegzett pillantásokat, még egyszer oly büszke
10455 VIII   |                másolatai! Engedjetek egy pillantást vetnünk a titkos gyönyörök,
10456 XVIII  |                 be a vasajtót.~A roppant pince telve volt mindenféle nagyságú
10457 XI     |              dohányt mer színi? Leveleit pipába vágva, avagy tűzre téve,
10458 XI     |             ország határozatánál fogva a pipaszár orrán keresztül szúratik,
10459 I      |                 a tűz mellé, szalonnáját pirítva.~Végre hallatszott a vadászkürt
10460 IX     |              leszállott. Arca szokottnál pirosabb, szemei élénken villogók.
10461 I      |             szemei, s ajkai, a korallnál pirosabbak, a lelkesülés egy saját
10462 II     |           kivilágít a lobogó tűz, melyre pirospozsgás lyány tart egy nagy serpenyőt,
10463 V      |                  hegyes tornyocskái mind pirosra vannak festve, szeszélyes
10464 IX     |             ráncai dacára, a legélénkebb pírral bír, s fogai mind épek,
10465 I      |                  még akkor is el szokott pirulni, ha rokoncsók éri.~– Hát
10466 V      |            megsúgták sejtelmei, hogy itt pirulnia illik.~Katalin, látva, hogy
10467 XVIII  |              mosolygást erőltetett fülig pirult arcára.~– Nem kíván méltóságod
10468 VII    |              állapotot Kelemen diák, egy pisze hórihorgas egyéniség, álltól
10469 XII    |                  nyeregkápájából egy pár pisztoly rémületes agya látszott
10470 XIII   |              mindekkorig hozzá sem nyúlt pisztolyaihoz, miknek gyönyörű elefántcsontból
10471 XVIII  |              sohasem szoktak hiányzani a pisztolyok, amint azoknak agyát kezeiben
10472 XIII   |           lováról. Vízaknainé mind a két pisztolyt őrá lőtte ki – feleletül.~
10473 VIII   |                  melyben fürge rózsaszín pisztrángok s fehér vízikígyók úszkálnak
10474 III    |          leugrott lováról, s benyitott a pitvarajtón. András egy rövid szót bátorkodott
10475 III    |               sokat – s azzal belépett a pitvarba.~Apafi éppen ekkor lépett
10476 X      |              nevezetes személy vagyok.~A plaidirozás tetszett a tatároknak, az
10477 XVI    |       kegyelmeteken. Igyatok most. Inter pocula non sunt seria tractanda. (
10478 XII    |                 bajusza keményen kétfelé pödörve, arca naptól barna. Nyusztprémes
10479 V      |               szinte gyors kunkorodással pördül föl kétfelől, a férfi szertelen
10480 IV     |                heves hölgy tündérkönnyen pördült táncosa karjain, dereka,
10481 XIII   |              Alihoz, s villámsebességgel pörgetve meg harceszközét, mint a
10482 II     |                orsó kétszerte sebesebben pörgött kezében, szíve gyorsabban
10483 XVIII  |                 a védelem.~– És az ilyen pörnek neve polgárháború.~– Mi
10484 XIV    |                  Kelemen, a poéta? Ah, a poétáknak mesterségük a hazudás.~–
10485 XI     |             költészete, kik Horatius ars poeticáját sem olvasták. – Rá kell
10486 X      |                  szegény poéta szemei, s pofáján csorgott az izzadság.~Hasonló
10487 VI     |                 Vagy ha megfordulok, úgy pofont váglak, hogy minden csikófogad
10488 XVIII  |                  megölni. Te tatárnál is pogányabb had! Menjetek Bánfi után,
10489 VII    |               akármik legyenek barátaid, pogányok ők és idegenek, kiket nem
10490 V      |                 megérkezik. Leghátul két poggyászszekér és egy nehéz, dinnye alakú
10491 IV     |                  töltögethet a fejedelem poharába.~S a fejedelemnek sűrűen
10492 XVIII  |               nem halsz meg egyedül. Jer poharainkhoz. Átok a világra, nem szólunk
10493 VII    |               hét előtt még Kemény János poharait töltögeté. Apafi nem bírta
10494 XVIII  |                pompás színezett velencei poharakat, minők akkor jöttek legelébb
10495 XIV    |             tudós Csehfalusi Gábor uram, poharára téve tenyerét –, mi már
10496 XVI    |                 kik reszkető szíveitekbe pohárral töltitek a bátorságot, gondoljatok
10497 XVIII  |                   Le nem vevé kezét azon pohárról, s félelmesen akará félretenni
10498 II     |              tanulhatna tőle akármicsoda pókátor; hát, mikor Bánfi János
10499 XVII   |                  függ fejetek fölött egy pókfonálnál vékonyabb szálon. Jó barátod,
10500 X      |               seperve, minélfogva por és pókháló látszott benne elég, hanem
10501 XVIII  |               választanál? Szerelemmel a poklot? Vagy a mennyországot szerelem
10502 VIII   |                 maradok, s föltalállak a pokolban is.~A vénasszony vigyorgott.~–
10503 XVIII  |                  adandja tudtul égnek és pokolnak, hogy Bánfit e földön ne
10504 VIII   |           visszafelé ráncigálta.~– Vessz pokolra, átkozott fenevad! – ordíta
10505 XVII   |                  körül a lélek egy egész pokolvilágot bekereng, találgatva, mi
10506 XVIII  |                  És az ilyen pörnek neve polgárháború.~– Mi nem gyújtottuk azt.~–
10507 VI     |                sereg érkezhetik.~A szász polgároknak tetszett a határozat, kik
10508 VI     |            székely, a melléje állt szász polgárőrsereg – és a testőrül hátrahagyott
10509 VII    |      folyamodással elpanaszolva, hogy őt polgártársai üldözik, s a fejedelem védelmeért
10510 XV     |                 Lajos szeszélyében? Az ő politikáját egy pár szép szem is könnyen
10511 I      |               kegyelmed ma nekem békét a politikumokkal – szólt ez türelmetlenül
10512 IX     |                csak azt kötöm ki: hogy a politikumokról hallgassunk. Hanem ön nem
10513 XVII   |                 is észrevette? Ez csak a pólusa a gyanúnak, mely körül a
10514 XIII   |               madárijesztőnek tömetem ki polyvával.~– Te föllázadt rabszolga!~–
10515 XI     |            pudvás fülkébe le volt téve a pomana, egy korsó tiszta forrásvíz,
10516 XV     |           összhangzásban a fejedelmi lak pompájával, mert az 1618-i országgyűlésnek
10517 VI     |               lovagolt.~A basa szokatlan pompájú öltönyt viselt ez alkalommal,
10518 IX     |             várába. Nagyságos uram, azon pompáról, melyet ez ember űz, fogalmam
10519 XII    |           amannak virágai.~Körüle minden pompától ragyog, a falakon metszett
10520 XII    |        almáriomokban a család drágaságai pompául kirakva: kövektől szikrázó
10521 XIII   |              tekintetre megismerte benne Pongrácot, Balassa egykori szolgáját,
10522 XI     |                 szépségű hölgy, keleties pongyolában; a fürteire szorított piros
10523 VIII   |                   s ha az ember legvégső pontját elérte e távolnak, még iszonyúbb
10524 XIX    |                  a főúr bepereltetett.~E pontok nagyobb része oly jelentéktelen
10525 XIII   |             hozva a török sereget minden ponton: úgy, hogy egyik csapat
10526 XIX    |                 vád maradt.~Bánfi minden pontra férfiasan megfelelt.~Hasztalan.
10527 X      |                  már seperve, minélfogva por és pókháló látszott benne
10528 XII    |                  amennyi elég.~A szegény pór meg akarta csókolni Bánfi
10529 I      |               aklaikból a paripákat, s a pórázra fűzött kopókat, melyek jókedvük
10530 XVI    |              Kegyelmedet én emeltem ki a porbul, én segítém oda, ahol mostan
10531 VIII   |         faragványokkal terhelt erkélyek, porcelán virágcserepeikkel; – a karcsú,
10532 IV     |                   majd egy nagy, virágos porceláncsebret, amelyben forró puncsnemű
10533 XII    |                  miként elhervadt, pedig porceláncserépbe van ültetve, s átszűrt folyamvízzel
10534 XII    |          csoportoktul, helyettük hófehér porcelánvázákban illatos jázminok s reszkető
10535 VIII   |                  bozótjai, széles rózsák porcelánvedrekben összecsoportozva, s a padlatra
10536 XII    |             midőn az országúton emelkedő porfellegről észrevevé a toronyőr a főispán
10537 VIII   |              harangját sötétvörös karcsú porfiroszlopok emelik, miket félig takarva
10538 XVIII  |                melynek ülését egy szürke porköpenybe burkolt férfi foglalá el,
10539 VII    |             hivatalában, ő ugyanazon vár porkolábja marad.~Pók Márton uram nagyot
10540 XVIII  |                  Bonchida alá. A kastély porkolábjának előmutatva a fejedelmi parancslevelet,