1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
10541 VIII | harci csoport lépést menve poroszkál utánok a hosszú hegy gerincein,
10542 VII | onnan leányágon fölment Porphyrogenita császár leányáig, fiágon
10543 VIII | fogja magát nevezni, s te port markolva kezedbe, hátad
10544 XIII | éppen Vízaknainé asszonyom portája előtt adám tudtára a népnek.
10545 XI | márványdarabokból összehordva, a portále tetején egy Minerva fő nélkül,
10546 XV | alakú tornyok, idomtalan portálék; az arabeszkek be vannak
10547 IX | Fizetett ugyan adót a magas portának, de országgyűlésein határozhatott,
10548 XII | azzal fenyegetőzik, hogy a portára menekült Zólyomi Miklóst
10549 III | uram őkegyelme, a magas portától nyilván el akar szakadni,
10550 XV | kiknek diadalmas zászlói portól belepve függnek a fejedelmi
10551 IX | pedig tudósítá a határszéli portyásokat, hogy én a római császártól
10552 XIII | Tegnap egy csapat kurd portyász megjelent Bánfihunyad előtt.
10553 IX | törték köveiket, hogy most porzó gyanánt árulhatják.~– Hát
10554 VII | után. – Újabb időkben a postajárás falujokon visz keresztül,
10555 X | akart tudni semmit. Ha a poszomántos zöld csizmákat nem respektálják,
10556 XI | szegénységünktől, nemhogy festett posztóra és szattyánra vágyódjunk.~–
10557 XI | parasztok között valaki posztóruhát, avagy nyestkalpagot, vagy
10558 IX | rajtam izen a nádor, nagy potenciával követelve, hogy a foglyokat
10559 I | látott! Amit elmulasztok én, pótoljátok ti helyre érzelemmel – emlékezettel.~*~
10560 XII | előadni a dolgot, bármennyire pótolta is méltóságos címmel szavait.~–
10561 X | mennyi lesz az új adó. Potomság az egész. Csupán csak annak
10562 XIII | tudom, hogy három lófarkas póznákat is lehete látni közöttök.
10563 III | a maguk szokása szerint, praestálják a homágiumot egymásnak,
10564 VIII | veszve a hátukon cepelt prédán. Senki sem üldözi őket.~*~
10565 VI | odafenn – felelt a török, predesztinácionális hittel, s többre nem oktatá
10566 XI | legvénebb vénasszony, a prefika, megfizetett jajgatással
10567 IV | van fölöltve, hattyúval prémezve, kis rubin gombokkal, a
10568 I | vágott üstökét gömbölyű prémtelen süveg fedi, melynek tetejéből
10569 XVI | e bajból kigyógyítja.~– Preskribálja kegyelmed. Mi az?~– A jus
10570 XII | Csak az, hogy ő arrogálni, pretendálni tud, de bizony ez a fejedelmi
10571 VII | ilyformán hangzottak: pro primo: engedtessék meg Oláhfalunak
10572 XII | ennyi hűhót csináltak volna privátus emberrel, mint ezzel itten.
10573 XIII | beszélhetek Bánfival, te éjszakára próbáld meg arrafelé a kimenekülést.
10574 I | kopjákat látszik hajításra próbálgatni, s mintha régibb párbeszédet
10575 XI | az eledelt.~– Meg se is próbáljátok ismerni, mert aki rajtakapatik,
10576 XV | áll a fejedelem körül; de próbáljon az a nemzet akarata ellen
10577 XV | már, és semmi eredmény! Próbáljunk más utat; hát nem volna
10578 XII | esztendő óta foly közöttünk a processzus? S hatvanhárom óta a város
10579 II | hozzávette bérbe. Mennyi processzusa van majd ezzel, majd amazzal,
10580 VI | azt a titkos örömet, amit professzionátus katona szokott érezni, ha
10581 XII | panaszaival.~A kolozsvári professzorok nyilvános vizsgálataikra
10582 XVIII | a főurat, ki meglátva a professzort, tréfálózva kérdezé:~– Hát
10583 XV | legyőzetünk, leszünk osztrák provincia, míg most szabad ország
10584 X | Kelemen diák pedig nagy prozopopeával helyzé el magát magashátú
10585 VI | alatt hallania a csatamének prüszkölését, az őrt járók kardjainak
10586 XIV | futamodott híre e forrásnak, a publikum elfoglalta azt tőlem. Emitt
10587 XI | aranyozás látszott még meg; a pudvás fülkébe le volt téve a pomana,
10588 XV | volt e város. Ahol most a püspöki lak van, ott a János Zsigmond
10589 IV | mindenféle neme, ki milyet kíván, püspökital, barbarász, királypuncs
10590 XVIII | mondá ugyane szavakat a püspöknek, és most nem volt elég lélekereje,
10591 IV | porceláncsebret, amelyben forró puncsnemű ital fűszeres illata gőzölög
10592 III | alatt – el ne mulaszd.” Punktum.~Apafinak nagy bajába került
10593 X | Integer vitae, scelerisque purus, non eget Mauris jaculis,
10594 VIII | lepleikben, hosszú rézkarikás puskáikkal.~Maga a bég egy élte javában
10595 XIII | hasalt a parton, hosszú puskáival fülelve. Meglepni nem lehete
10596 I | szótlanul fölkelt helyéről, s puskája után nyúlt.~– Nehogy utána
10597 XIII | minden oldalról nyilak és puskák irányoztattak a magyarság
10598 XVIII | botorkázva, megint elesett a puskaporban, s abban is összevissza
10599 VI | időkben nem volt föltalálva a puskára alkalmazott szurony, s külön
10600 VI | füstföllegbe borítá soraikat.~A puskatűz rendesen keveset szokott
10601 I | egyrakáson, itt a víz és pusztaság közepett, e leásott cölöpökből
10602 VIII | szívei; add vissza nekem a pusztát, szabad szeleivel, majd
10603 XVIII | székelynek a rablás, neki csak a pusztításban telt gyönyöre, földhöz csapta
10604 XVIII | egynek kell megkezdeni a pusztítást, és a tömeg, mintha megőrülne
10605 VIII | magát hintajában; szemeiben pusztító csáb ül – amint az aranyozott
10606 IX | nevezetű, aki sok ideig pusztította a felső vidéket, s kit az
10607 I | a későbbi építkezők nem pusztíttaták el, némi kegyeletet enged
10608 VI | nyomukban voltak a futóknak, pusztítva, akit utolértek; a fejedelem
10609 IX | még hatalmasabb kiáltás: „pusztulj az útból, fickó!”, s azzal
10610 XV | leányom! Pusztuljon el ő, pusztuljak el én, ha kell, családommal
10611 XV | tinektek: Sírjon leányom! Pusztuljon el ő, pusztuljak el én,
10612 VIII | mezetlen karú baskírok puzdrával, kézívvel; beduinok hófehér
10613 XV | szavaimra. Ez alkalommal „qui tacet, negat”. Nem akarom
10614 XIII | szanaszét kóborolni. E nyomról ráakadtak sziklarejtekedre. Látták
10615 XII | így. Íme, mind a ketten ráakadtunk a magunk párjára: ön Apafira,
10616 X | nyugodtan kullogva el a rábámuló csoport előtt, úgy tett,
10617 XVII | igyekszik őt esküvéseivel rábeszélni.~Béldiné megrémült e látmányra:
10618 VIII | énekelnek a háremhölgyek, fekete rabgyermek térdel előtte, ezüsttükröt
10619 VI | a magyar lovasokat arra rábírni, hogy lovaikról leszállva,
10620 VIII | tartva elé, félmeztelen rableányok hintenek rá rózsalevélesőt,
10621 IX | szép feleség mellett török rableányt tartani.~– Ez a Kapi volt
10622 XVIII | összeesküvő vagy. Te itt rablóbandákat rejtegetsz e bezárt szobákban.
10623 VIII | végig. Korzár bég maga jő rablócsoportjával.~Előcsapatul a zsákmánnyal
10624 VIII | hölgy van felkötve, kire rablója hátra sem néz. Mindegyik
10625 XVIII | futottak elé kérdezősködve.~– Rablótámadás elől jövök. – monda Bánfi
10626 VIII | fölhalmozott bőrzsákokból rablott templomok kincsei villognak
10627 VIII | átkozottak! – hörgé a legyőzött rablóvezér. A támadó csoport szeme
10628 VIII | te fűszereid illata, sem rabnőid vonagló szívei; add vissza
10629 VIII | akarsz-e förödni? S kedvenc rabnőim szívei kellenek-e csemegéül?
10630 IX | olyanformán, hogy kedvenc rabnőjét ígéretek és csábítások által
10631 IX | embert elfogtam elevenen, rabnőjével együtt, aki a legszebb és
10632 VIII | melyen belül az eltűnt rabnőket érzé, s vérszomjú dühvel
10633 VIII | ideges izgatottsággal inte a rabnőknek, hogy távozzanak el. Azok
10634 XIII | hárememben ő lesz legutolsó rabnőm!~Bánfi előtt elfordult a
10635 XIII | basa.~– Te török leányt rabolsz tisztátalan ölelésedre?
10636 II | vitézlő rendeket mind ott rabolta el a pogány tatár, s elvitte
10637 VIII | kezére folytatták a háborút, raboltak, gyújtogattak, amerre lehetett.
10638 VII | hogy fiatal szász leányokat raboltatott el, s miután azokat nemtelen
10639 VIII | kalandozott szét az országban; rabolva, leölve, akit védtelenül
10640 XIX | hagytalak elveszni tatár rabságában! – Még az erény is bűnné
10641 II | tatár, s elvitte keserves rabságba Tatárországba. A fiamat,
10642 IV | ő is. Sokáig volt tatár rabságban, onnan bizonyosan csak úgy
10643 V | voltak fölírva, kiket a rabságból nagy pénzen kiváltott. Egész
10644 III | meg engem, mielőtt téged rabságra hurcolnának, hogy ismét
10645 V | úgy van. Sem több nőt, sem rabszolgálót nem tarték mellette. Egy
10646 VIII | Ha halál kell neki, száz rabszolgának üttetem el fejét. Ígérj
10647 IX | Szegény megboldogult, ha ráemlékezem, milyen csatákat vívott
10648 XIII | az út,~A gavallér, mikor ráér, ~Ha nem mehet, mász.1~Az
10649 V | feljöttem hozzád egy szóra, ha ráérsz.~– Parancsolj velem – szólt
10650 XIII | ostromolt, addig a másik ráért pihenni; még az őrök is
10651 I | vadkant hanyatt vágva, maga is ráesett, s akkor fölülkerekedve,
10652 IV | gyönyörű tréfa.~Az urak mind ráestek Hallerra, hogy mondja el
10653 VII | a zsebórát.~– Ah, sokat ráfognak szegényekre, ami nem való.
10654 XVII | vonásait, de nevét nem meri ráfogni, mire kisebbik leánya, Aranka,
10655 XVIII | elzárta, s a kulcsot hirtelen ráfordítva, minden erejéből kiálta:~–
10656 VIII | Azaziel téged keres, azt ragadná el helyetted.~– Oh, igen,
10657 II | asszonyom maga is puskát ragadott ellenük.~– Hiszen csak ne
10658 XII | közös veszteségen.~– Ez rágalom! – kiálta föl egy hang a
10659 II | s kalapja szélét kezdé rágicsálni kínjában.~– Mennyi? Mennyi? –
10660 X | kiegészítve.~A poéta írt, törült, rágta a tolla szárát; az ablak
10661 I | e vastag gerendákat ők rágták le fogaikkal, ők hozták
10662 IV | gyümölcsök, kakastaréjból készült raguk, ismeretlen csigák, inkább
10663 XII | igét – szólt Bánfi, apróra rágva a szót: – „Nem adom!”~–
10664 XVIII | bajuszát végigpödörítve, ragyás képét a kulcsár orrához
10665 VII | szokva, arca valami átlátszó ragyogást sajátított el, szemei, miket
10666 VIII | Ceylon gyöngyei elveszték ragyogásukat? Bosszantanak az olasz eunuch
10667 I | bátor, életszínű arc, szemei ragyogóbbak a gránátnál, gyakori szokása
10668 XVII | győzött betelni. Szemeit ragyogóbbaknak, orcáját mosolygóbbnak,
10669 VIII | látunk magunk előtt, melynek ragyogványa amint egyszerre megrohanja
10670 XII | s némiképpen félve is, ráhatározá magát, hogy amnesztiát ad
10671 VII | község ősi zekéje legjobban ráillik. Én fogadom, hogy már láttam
10672 VI | között senki sem bírt arra ráismerni.~*~Kucsuk basa megnyerve
10673 V | Ismersz-e még?~A hölgy szinte ráismert Béldinére, s azzal a két
10674 XVII | apám? Látod, én mindjárt ráismertem.~Béldi szívesen üdvözölve
10675 XII | nevetve Apafiné.~– Hamar ráismertünk egymásra – folytatá Bánfi –,
10676 XIII | csapatot körülözönlé a török raj, de sehol sem bírta azt
10677 VIII | legyen bárki, egy fellah, egy rája, én neki adom nevemet, s
10678 XIII | minden utcáról új csapatok rajoznak ki, gyalogosok, lovasok,
10679 XI | próbáljátok ismerni, mert aki rajtakapatik, ország határozatánál fogva
10680 XVIII | kebellel. – Ellenségeim orozva rajtamütöttek, magam megmenekvém, de feleségem
10681 I | büszke, parancsoló vonásokat rajzolnak arra, míg az ábrándos metszésű
10682 I | jelenetet fogok előtökbe rajzolni, mely félig vaksors, félig
10683 II | tele; a szemöldök gyöngéden rajzolvák, a szemek metszése bájoló,
10684 I | félbenhagyott bástyák, egy-egy nagy rakás négyszögű kőhalmaz, a mély
10685 XII | trombitások és tárogatófúvók rákezdték az akkor legkedveltebb toborzó
10686 III | gyülekezet fölállott, hangosan rákezdve a „Téged Isten dicsérünk”
10687 IX | hogy könnyebben szekérre rakhassa.~– Oh, ez az ember megérdemlené,
10688 XIV | találkozott az úton, mindenkire rákiáltott, hogy őt fölhívja tanúnak,
10689 XIII | csapatnak pedig meghagyta, hogy rakjanak sok tüzet az erdőben, hogy
10690 XIII | Kolozsvárig. Ha közel lesztek, rakjatok tüzeket a hegyeken, hogy
10691 XI | barátom, nincs ott mit zsebre raknod, ahova én most megyek, hacsak
10692 IV | szájnak valók; óriás tengeri rákok, ritka tengeri halak, egészen
10693 II | melyek érett tengerivel rakottan tértek haza, a juhnyáj kolompolva
10694 VII | várkapitányok kulcsaikat rakták le a fejedelem kezeibe,
10695 IX | voltak előszedett könyvekkel rakva, hogy sokszor, ha bizalmas
10696 I | már az nem tartja fel a rálépőt; még egy lépés, és ott a
10697 XVII | messziről észrevevé a vár fokán ráleső családját, kik, amint hintaját
10698 XII | velencei tükrök aranyos rámákban; királyok, fejedelmek arcképei,
10699 XVI | jelenend; ha erővel akarunk rámenni, megmutatta, hogy erősebb,
10700 III | De nemzetes uram…~A török rámordult.~– Jobb szeretném, öcsém,
10701 XVIII | hogy elbúttam előlük, s rámtaláltak. Szemközt megyek eléjök,
10702 IX | hátrasimítva, arca, minden ráncai dacára, a legélénkebb pírral
10703 V | alól a piros selyembugyogó ráncait, melyek kisded sárga papucsaira
10704 VIII | megfeszítette lábait, s visszafelé ráncigálta.~– Vessz pokolra, átkozott
10705 VI | a fenyegetően összevont ráncok között; még egyszer sarkantyúba
10706 XI | virágokkal hímzett öltözetük, ráncos patyolat ingeik, széles
10707 I | keresztül látszanak olykor rándulni az idegek mozdulatai.~Az
10708 III | a rabok között nem lehet rang, mert azok mindnyájan egyenlők,
10709 XI | vetettek magukon vele, lábaik rángatózásai jegyeket látszottak írni
10710 XV | visszaszerezni vagyonaitokat, rangjaitokat, s én leszek az első, aki
10711 IX | mienket is utána akarják rántani?~– Kegyelmed éppen úgy szól
10712 II | egy nagy serpenyőt, a jó rántásillat messzire elérzik. Majd hozzák
10713 XI | körmeivel az oláh ifjút, egy rántással leteperte a földre.~Sange
10714 I | Elvetve puskáját, kardját rántotta ki, s szembe rohant a vaddal,
10715 VIII | fektéből Azraële, magával rántva a béget.~– La illah, il
10716 III | szóhoz jutni; a török újra rányomta: vagy ha ő nem jön ide ki,
10717 III | előle dühösen a pergament, s ráordított:~– Mit „minekutána” és „
10718 IX | erdőben elrejtett lovagjaimmal rárohantam, s az embert elfogtam elevenen,
10719 II | ott künn a kutyák?~– Tán a Rárónak örülnek, hogy rég nem látták.~–
10720 X | De nem fog kend engem rászedni, cirkáló hadnagy uram! –
10721 V | tekinteni, ki észrevéve a rászegzett pillantásokat, még egyszer
10722 VI | vágja le mindenki a maga rátáját, s eresszék isten hírével.
10723 XVIII | termetű férfit, ki merész rátartással lovagolt Bánfi és körüle
10724 I | megvakargatja hátát, s büszke, rátartó járással lépked körül, kényesen
10725 II | tengerifosztásban segíteni. Ráülnek az illatozó halmazra, mely
10726 I | fölnyújtja nyakát, s mint ezt ravaszabb szarvasoknál többször tapasztalják
10727 XI | megszakadt bújában. Ott fekszik a ravatalon, a ház előtt ki van tűzve
10728 VII | a tinta, amit kegyelmed rávesztegetett, máskor fordítsa idejét
10729 XVII | embernek. Ne hagyd magad rávétetni általa, hogy az ártatlan
10730 XVIII | miken magányos bokrokat ráz a zivatar?~Ez az ördögkerti
10731 I | tért, s ágasbogas szarvait rázza fenekedve. Ismét megáll.
10732 VIII | fölvetni, Azraële féltestével reáhajolt, mintegy eltakarva a láthatlan
10733 VIII | melyek minden oldalról reáomolni látszanak, s e torkolat
10734 XVI | fordulva Béldinek, sértő hangon reárivallt:~– Hátrább az agarakkal,
10735 IX | bástyáik elég magasak legyenek reátok nézve. Ha pedig kedve tartja
10736 XVIII | Eljöttél valahára! – szól rebegve, s karjait a férfi nyaka
10737 VI | álmos. Erre ismét rögtön recsegő trombitaszó riasztá fel
10738 I | keresztül-kasul van szeldelve redőkkel. El ne felejtsük ez arcot;
10739 I | csavarodni, nagy, kopasz, redős homlokát asztrakán süveg
10740 I | hosszú öltöny, háromszoros redőt képezve felakasztott rubingombjaival,
10741 I | szelíd kék szemek s a tiszta, redőtlen magas homlok valami költői
10742 XV | között; elöl a trón, bíborral redőzve, háta mögött zászlók-, paizsok-
10743 XV | fegyverbe szólítá Európa minden reformált fejedelmeit. Maga a belga
10744 V | Hát micsoda?~– Keresztyén reformata, mint te. Református pap
10745 V | rendesen azon szokták végezni regéiket, mikben egy törököt belebolondítanak
10746 VIII | foglak. Tudok sokkal szebb regéket, mikben gyönyörödet leled.~
10747 II | inkább hasznosság, mint regényesség nézetei szerint van építve,
10748 XVIII | gúnyosan üdvözlé:~– Jó reggelt, méltóságos uram!~Bánfi
10749 I | ifjú leventéhez:~– Gyönyörű reggelünk van, kegyelmes uram, vajha
10750 I | hajításra próbálgatni, s mintha régibb párbeszédet folytatna, dörmögve
10751 IX | ki szeretett könyvei és régiségei közt búvárkodni, s terhelve
10752 IX | Parancsot fogok kiadni, hogy a régiségekre senki se merje többé kezeit
10753 II | remény, mennyi lemondás rejlett e sóhajban! A nő erős lelke
10754 XVIII | benne, arcát Azraële keblébe rejté. A leány hevesen kapta föl
10755 XII | ellenséges szándékot sem rejteget férjed ellen.~– Én nem Apafit
10756 XVIII | vagy. Te itt rablóbandákat rejtegetsz e bezárt szobákban. Ki vele!
10757 XVIII | miszerint ott senki sincsen rejtegetve.~Azok bámulatos lelkiismeretességgel
10758 XVIII | zivatar?~Ez az ördögkerti rejtekbolt; s azon nő vagy tündér,
10759 XIII | égen.~Bánfi a túlparti erdő rejtekében hagyva lovagjait, maga negyedmagával
10760 VIII | láttára vonult be a fölfedett rejtekúton alvó várába, s egy óra múlva
10761 XVIII | mint Azraële, sem lehete rejtély, hogy ez nem az egykori
10762 XIV | tortúra oly finoman volt rejtélyezve, hogy a két nő semmit sem
10763 XIV | hozzám folyamodott – s én rejtém el őt azon menedékbe – férjem
10764 VIII | ésszel. – Ah, Azraële! Hová rejtesz el engem?~– Nem lehet többé!
10765 XVIII | elhelyezve.~– Igen, e boltba rejtetém el azon lőport, melyet Kemény
10766 VIII | A vékony muszlin rosszul rejti termetük bájait, s a turbánok
10767 XIV | nekem nem szokásom – hörgé rekedten Bánfi.~– Akkor meg fogom
10768 I | légbe, s ungok egyhangú rekegési közől kiszólal a vízibika
10769 III | handzsárokkal. A sátor másik rekeszének szőnyegén egypár hátul álló
10770 I | ismeretlenek, minden fű, rekettye óriásira nő az iszapos földben,
10771 VIII | egymással, ahogy tudtak.~*~Egy rekkenő nyári alkony óráiban, midőn
10772 VIII | lobogását látni rajta.~S mint remegnek ezen ajkak! Magában van,
10773 XI | kezde alázúgni. A szirtet remegni érzék magok alatt a rajta
10774 VIII | mór lovag keblére.~– Mitől remegsz? Itt vagyok én – szól az,
10775 XVIII | jöttek legelébb divatba, remek festéssel és aranyozással,
10776 IV | szakácsművészet minden tudományát remekbe látszik fölmutatni Kemény
10777 XII | srófolni, a filigrán művészet remekei, egy-egy nagy virágkosár
10778 XVIII | Lelke ingadozott, s kezde rémeket látni, melyekhez minden
10779 XII | tarkázott asztal, mely fölött remekművű ezüst kargyertyatartók állanak;
10780 XII | lángpallost s azokat a hosszú, remekül kirakott lőfegyvereket,
10781 XV | határozatai ellen.~– Légy őszinte. Reméled-e, hogy a harci párt győzni
10782 VII | méltánylattal fogadtuk, s reméljük, hogy a hűségben mindvégig
10783 VI | utazásban. Aki itt a győzelmet remélte, csodákban kellett hinnie.~–
10784 XVIII | Béldi Pál tulajdona volt, remélve, hogy Bánfi is szelídebben
10785 III | rezignációval. Csak az az egy reménye volt még, hogy az urak,
10786 V | rendet viseltem mellemen. De reménylem, hogy ezúttal ő sem fog
10787 XV | egymással.~– Tehát vége azon reménynek, hogy Erdély fegyvert fogjon –
10788 XIII | kőhajítástól; fekete arcából rémesen világlanak elő szeme fehérei.~–
10789 I | körös-körül építve egy csodás remetelak, úgy, hogy a középre maradt
10790 XIII | megmenekültek?~– Korántsem. A vett rémhírt éppen Vízaknainé asszonyom
10791 XIX | akarva vele is tudatni a rémizenetet, latin nyelven mondá el
10792 XIX | írja alá nevét. Már ekkor rémképekkel elmérgesítve alig ismeré
10793 VIII | havasok ragyogó csúcsai rémledeznek föl, magas fehér gúláikkal
10794 XVIII | hegyéig betollazva magát, ily rémséges alakkal másszon föl négykézláb
10795 III | az őgyelgő cselédek nagy rémülésére mintegy huszonnégy arnót
10796 XIX | Összerezzenve hátratekinte, s rémületében elállt szava.~Neje állt
10797 X | közel érve hozzájuk, nagy rémületére tapasztalá, hogy azok tatárok,
10798 XII | nyeregkápájából egy pár pisztoly rémületes agya látszott elő, melynek
10799 VIII | reszkető férfi, bámulástól, rémülettől meredő szemekkel.~– Irgalom!
10800 XVIII | üvegek.~Bánfi összerázkódva rémült vissza e tüneménytől, s
10801 XIII | értve Angyal Mihály nevét, s rémülten futottak vissza, elrémítve
10802 XIX | úgymond a krónikaíró –, népek rémültére, világ csodájára fel szokott
10803 VIII | lakott a várban, a környék rémura, s parancsára rózsasövények
10804 XII | növendékeikhez, a hadnagyok rendbeállíták dandáraikat, a bástyákra
10805 VI | volt képes többé a csatát rendbehozni, az egyik vad futása zavarba
10806 I | vadásztanya, melynek több rendbeli épületei tanúsítani látszának
10807 XVIII | követni a sereg. A hadnagyok rendbeszedék hadosztályaikat, s már a
10808 XIII | iparkodtak a bőszülteket rendbeszedni.~Bánfi azonban véletlenül,
10809 XII | azonban ismerve az ország rendeinek egyenes gondolkozásmódját,
10810 XI | országtokban? Nekem az a rendeletem, hogy veled menjek, mindaddig,
10811 X | Én nem szeretném, ha e rendeletemet nem hajtanád végre, de miután
10812 XVIII | meghallva Bánfi elfogatását, rendeletet tőn, hogy rögtön Bethlenvárba
10813 IV | találni. A községháza egészen rendelkezésére levén bízva, azt udvari
10814 XVIII | Erdélynek parancsolt, s várakkal rendelkezett, most egy gunyhót sem fog-e
10815 XVIII | kegyelmedet gyóntató atyául rendelték ide mellém?~Pataky könnyezett,
10816 IV | miknek mindennapi ember rendeltetését sem tudja, s mindezek olyan
10817 I | vittek vállaikon, kiknek rendeltetésük volt az űzött vadat a mocsár
10818 XVIII | felesége szabadon bocsáttatni rendeltetett, s ez egyben megnyugodva,
10819 VI | homlokon csókolva, saját Nisan rendét akasztá annak mellére, s
10820 XIII | elöl-hátul ijesztve, egy rendetlen tömkelegbe szorult össze,
10821 XVIII | Bonchidára; s nagy káromkodás és rendetlenség között eltávozának.~Kornis
10822 VI | megfutott, a legnagyobb rendetlenséget idézte elő a hadseregben
10823 VI | hadjárat így vagy amúgy rendezésenél, türelmetlen könnyelműséggel
10824 VI | szembeállítani. Néhány száz makacs, rendezhetetlen lándzsás székely, a melléje
10825 V | arccal, a tüzet látszott rendezni. Haja még egész gyermekesen
10826 XIII | mindenütt járt, biztatta, rendezte a csoportokat, a templomot
10827 IV | nyalánkság, ízletest, szokatlant, rendkívülit, itt össze van hordva. Nagy
10828 III(1) | természetéből foly, mely nyelvtani rendre akkoriban, és kivált Erdélyben
10829 VI | közelgenek.~Erre, ismét rendszeréhez híven, rögtön összevonta
10830 VI | födözve legyen, egyszóval rendszeres eljárása által oly hosszadalmassá
10831 XI | ürügyet talált beleköthetni a renegátba, s száz botot ítélt a talpára,
10832 XIII | törökök ötlöttek szemébe. A renegátot nem látszott megzavarni
10833 XI | tovább haladt már a batrinai rengetegben Marisel falva felé; Kelemen
10834 XI | felkapaszkodik magasra a sziklák repedésein, piros bogyóit hullatva
10835 XI | félrehajolt derékkal s a repedéseken fogózva lehet körülhaladni,
10836 VIII | bércet fundamentomaiban, s a repedező dörgés, mint pokoli trombitaszó
10837 VIII | amint elolvasott, arca repesni kezdett öröm, hihetlenség
10838 VII | odacsoportosult anyákat, kik repeső csecsemőiket tarták karjaikon,
10839 VIII | hajló fa odvában, s dongva repkedi körül a havasi virágokat,
10840 VIII | míg a tárgyról tárgyra repkedő gondolat elfárad átérezni
10841 XII | vásárbódéit a piacon, kérem a repozíciót.~– Igen sajnálom, nagytiszteletű
10842 VIII | rózsaágyakon, halld meg szavam: repülj a levegőn keresztül, oszd
10843 VIII | elleneinkkel együtt a levegőbe repülne.~– Oh, mily vigasztaló gondolat –
10844 VIII | a puha szőnyegen, mintha repülnének. A vékony muszlin rosszul
10845 VI | hosszú befont sörénnyel s repülő fekete farkkal, büszkén
10846 I | Mindkettőnek paripája egy percben repült át az örvényen, a hölgy
10847 IX | jó úr, amellett hogy igen respektábilis embonpoint-nel bírt, fülig
10848 X | poszomántos zöld csizmákat nem respektálják, még tán ki is nevették
10849 XIII | székely, ~Kabalára szász!~Rest ember az, aki nem fut, ~
10850 IV | odakönyökölve az asztalra, némi restelkedéssel mondá:~– Én ismerem szegényt
10851 VII | felfogva a pergament.~Apafi restelkedve akarta kivenni neje kezéből.
10852 IV | macskástul elfoghatjuk őket. Restellem, hogy kegyelmednek atyafia
10853 XII | Igen, de a fejedelem restelli a sok utálkodást, s némiképpen
10854 VI | a többit elosztom. Egy rész a kukoricaföldek között
10855 VII | Hogy pedig bár csak kis részben is kifejezhessük azon háladatosságot,
10856 XVIII | puskapor. Szerencséje, hogy részeg volt, mert különben az egész
10857 XVIII | azért, hogy ha le találunk részegedni, valami otromba ember bolond
10858 VIII | Egyikében az ország azon részeinek, miket még senkinek sem
10859 XV | elpusztíták országunk legszebb részeit… Urak, e pecsétnyomót ne
10860 IX | ígéretek és csábítások által részemre hódítva, az egy éjjel valami
10861 XIII | mellébe, s a megharapott részen egyet csavarintott fogaival.~
10862 VII | ölelkezésnek nem látszott Apafi részéről vége szakadni, ki feleségét
10863 VIII | tomboló örvénybe, örök reszketésben tartva az ágaikat hintáló
10864 II | a murza? – kérdé Apafiné reszketésre hajló hangon.~– Nemigen
10865 II | jár itt? – kiálta ki erős, reszketéstelen hangon.~– Mink, akarám mondani –
10866 I | odabújik anyja mellé, szüntelen reszketnek gyönge kis tagjaik. A hímszarvas
10867 VIII | lobogott, s a mennydörgés reszketni tanítá a kősziklákat.~–
10868 V | kikapta neki járó nagyszerű részletét, nekem csak egy hosszú levelet
10869 IX | fogadta a közbeszólást, mégis részvétet akart mutatni.~– S hogy
10870 XI | csak külső, legkeményebb rétege maradt meg, mely kívülről
10871 XV | hallgatott, érezve, hogy ez csak retorika. Telekit e hallgatás emfatikus
10872 VIII | igen – hebegé magánkívül rettegése miatt az erős férfi. – Keress
10873 XVIII | is.~– Nekem nincs mitől rettegnem. Nem tettem soha semmit,
10874 XIX | megbocsátok nekik.~Az ég rettentőt mennydörgött! Isten haragvó
10875 VII | Sámuel királyig, s ennek a révén a hét vezérek egyike, Hubáig,
10876 IX | bámulva tekinte monsieur Reverend-ra.~– S én ne ismerném azon
10877 XII | apró gombokkal ellátott reverendaszerű kabátban; fogai kihullván,
10878 XI | bőrködmönökkel, a széles rézcsatos tüszőkkel s a szíjas bocskorokkal.
10879 VIII | tarka szőnyegek. A hegyes rézfödeleken libegtek-lobogtak a tarka
10880 VIII | kezdte el verni az épület rézfödelét, a szél zúgása messzebb,
10881 IX | turbánjában akkora kócsag rezgett, mint egy árboc; piros ujjasa
10882 II | mentéket, gyűrűit, boglárait, rezgőit, hajszorítóját, karbunkulusos
10883 III | sóhajta magában Apafi nagy rezignációval. Csak az az egy reménye
10884 VIII | meglátva egy nagy fehér kakadut rézkalitkájában, a földön elnyúlt hassal
10885 VIII | hófehér lepleikben, hosszú rézkarikás puskáikkal.~Maga a bég egy
10886 VI | szerecsenyek, féldinnye alakú rézsipkáikkal, elő kezdik szedni hosszú
10887 I | szarvas elfutott, megzendül a riadó kürtszó, jeléül annak, hogy
10888 XIII | sáncoktól, ezzel nem érve be, riadót fúvatott, s az elvert csapatot
10889 XIII | paripáik mellett, s csak akkor riadtak föl álmaikból, midőn már
10890 XII | tarackdurrogás rögtön helyére riaszta mindenkit, a papok, tanítók
10891 VI | rögtön recsegő trombitaszó riasztá fel a fejedelmet álmából. – „
10892 XI | magok előtt, s énekhangos rikoltozás üté meg füleiket.~Közelebb
10893 XI | rugdalózásokkal tapodták a földet, rikoltozó kurjantással szólva közbe.
10894 VIII | hangzik ki. Azraële mosolyogva ringatja magát hintajában; szemeiben
10895 VIII | termetén, valahányszor a ringatott függőágy bájló terhével
10896 I | mindenünnen üldöző hangoktól riogatva; néhol egy nyílt odúba siet
10897 I | henteregnek; a szarvas sem ritkaság, s amit találni, az nagy,
10898 IX | kiálta föl Apafi. – Múzeumi ritkaságokból meszet égetni! S nem iparkodott
10899 I | vadaknak, miknek alig téved ritkaságul egy-egy példánya a lakottabb
10900 II | elkezd kiáltozni vontatott ritmusokat, a többiek alszanak, és
10901 XIV | lakoma mellett~A vadászkürt rivallása visszhangzott a batrinai
10902 VIII | allah! Nem hallod a dzsinek robaját? – kérdé reszketve minden
10903 VIII | tömkelege körül. Néhol harsogó robajjal rohan alá a gránitsziklák
10904 III | biztatni.~Egyszerre vad robogás hallatszik az udvaron, s
10905 VI | egész csapat odább, a patkók robogása a kövezeten s a vezérek
10906 VIII | lovas csapat ügetése hallik. Robogásuk hangja előtör az erdőből,
10907 VIII | harsog föl. A várudvaron robogó paripák tombolása veri föl
10908 I | egyszerre vad horkanással röffen föl előttük két undok fekete
10909 I | rohant az amazon felé, tompa röfögés közt.~Az ifjú messziről,
10910 I | míg a két vén fenyegető röfögéssel rohant megtámadóira. Az
10911 I | voltak és izmosak, nagy röfögő orrával fekvet túrt magának
10912 X | elhelyeze, késznek nyilatkozék a rögtöni indulásra.~– Kegyelmed ugyan
10913 XVIII | a keleti hőségű fantázia rögtönözve ád az ajkra, míg az ujjak
10914 XII | város és famíliám között.~– Rövidségnek okáért majd hamar elmondom
10915 I | óta halomra düledezve, ott rohadtak, a lehullott törzsöket kővé
10916 XIII | ijedten futottak meg váratlan rohama elől, a futókat azonban
10917 II | szóval nagysokára az indulat rohamából magához térő hölgy.~– Tiéd
10918 XI | kapaszkodva kikerülék a forró víz rohamát, s rövid fáradság után a
10919 VI | Többen azt tanácsolák, hogy rohammal kell bevenni a várost, mások,
10920 VI | bírtak volna állani a lovas rohamnak, míg a puskások újra megtölthetik
10921 XVIII | lábainál. Annyi érzelem rohanta meg egyszerre keblét, hogy
10922 VI | magát keresztül, eszeveszett rohantában nem véve észre, hogy éppen
10923 VI | lovasság bomlott nyargalással rohanva a még rendben levő sorokra,
10924 XII | annak, kit szeretünk, nem rójuk föl hibáit, annak mindent
10925 I | siet menekülni a lihegő róka, s ismét visszaszökik onnan,
10926 I | a fölriasztott nyulak, rókák sűrűen futkároznak a fák
10927 VII | egyéniség, álltól térdig rókatorkos mentébe gombolva, olyformán
10928 X | mert láthatja, hogy vén rókával akadt össze.~Kelemen diák
10929 XV | játékuk. E helyen egyikünk sem rokon, sem barát, sem ellenség;
10930 V | beleszeretett, és – természetesen rokonai tudta és akarata nélkül –
10931 V | törökhöz ment nőül. Ott az én rokonaim, itt az övéi. Evégett jöttem
10932 XV | megszaporodott. Magyarországi rokonaink azok: egykor nemzetünk virága,
10933 IX | száműzött, szerencsétlen rokonainkhoz?~– Engem ne tanítson senki
10934 XV | leginkább tartozunk ezzel rokonainknak, tartozunk önmagunknak is.
10935 IV | reszketve sóhajtott magában, rokonaira gondolva. Bánfi azonban,
10936 XV | elszórt. Ti nem tagadtátok meg rokonaitokat szerencsétlenségükben: megosztátok
10937 IV | messziről. A feleségemnek valami rokonát vette el ő is. Sokáig volt
10938 I | is el szokott pirulni, ha rokoncsók éri.~– Hát hiába volna ő
10939 I | hasítá fel.~Az odaérkező rokonok és vendégek a megölt vadkan
10940 XII | szegény száműzött magyarhoni rokonomat.~Bánfi átértette ez utóbbi
10941 XV | A szerencsétlenek iránti rokonszenv s a régi ellenek iránti
10942 IX | a templomot?~– Egy ókori rom volt az, amit római templomnak
10943 IX | után verettek emlékpénzt a rómaiak, dák fölirattal, s túloldalán
10944 XVIII | Ez jel volt az általános rombolásra. Ez a mánia ragadós, csak
10945 XV | tündértanya, s a Vesta-templom romjai fölött a pogány ősmagyar
10946 IX | urak, mint akik kezdet óta romlására voltak Erdélynek nyughatatlan
10947 XV | ismét jön egy másik nép, s a romok tetejére épít, s új nevet
10948 I | vigyáznak rá, hogy el ne romoljon. Íme, éppen egy most búvik
10949 IX | oláhok megszoktak már minden romot Erdélyben római emléknek
10950 I | márvány erkéllyel, kiülő rondellákkal, színes ablakokkal s a középkori
10951 VIII | minden kioszk hegyén, minden rondellán, minarén félholdak és lobogók.
10952 XI | átgázolniok, hol félmeztelen, de rongyaiban is tarka cigánynép mosott
10953 XI | egy szalmából kitömött s rongyokkal felöltöztetett nőalakot,
10954 XII | midőn egymásra készülnek rontani. Lásd: az iszonyatos lenne,
10955 XI | Dainicának hítták. Régen rontotta már az embereket, mert veresek
10956 XVII | minden oldalról Erdélyre rontsanak. Vessetek zabolát azon főúr
10957 I | erdőbe, alig hallik lépteinek ropogása. A nőstény pedig ott helyben
10958 XI | dörgés. Arra ismét irtóztató ropogással újra kezdődék az; a görgeteg
10959 XIII | féljetek, barátim! – Szavait ropogó dördülés s süvöltő nyílzápor
10960 I | valahol az erdőben egy lövés roppanása hallatszék. A legázolt vadkan
10961 XVIII | majdan álmodó fejed keblemre roskad, e kanóc vége égni fog.
10962 VII | emberek nagy hatáskörben rosszabbak az országra nézve az okos
10963 XVII | annak lelkét. Én ezen kötést rosszallom, és ellene leszek.~Teleki
10964 II | hogy sohasem látta őt azért rosszkedvűnek senki, soha egy keserű könnycsepp
10965 VIII | tölcséres virágok indái; a rostélyos kioszkok vékony, aranyzott
10966 IX | összekötve, s cifra aranyozott rostélyzattal borítva.~Az ablakok mind
10967 VIII | mindenütt. A kerek, tágas rotondák, gömbölyű kúptetőikkel,
10968 VII | kövessék meg magokat, hogy rovásomra ne kacagjanak.~A fejedelem
10969 VIII | szakadatlanok.~A Rima mindenütt rovátkokat húz ez ősvilági bércek között,
10970 IV | odatűzve egy halványpiros rózsa.~Az asztal túlsó végin ülő
10971 VIII | láncokkal megkötve, vagy fekszel rózsaágyakon, halld meg szavam: repülj
10972 V | Béldiné elragadtatva, s a szép rózsaarcú gyermeket magához szorítá,
10973 IV | arca színe, mint a fehér rózsáé, most át van gyulladva a
10974 I | folyva alá nehéz redőivel a rózsafehér arab mén oldalán. Elöl ki
10975 VIII | virágok bozótjai, széles rózsák porcelánvedrekben összecsoportozva,
10976 XI | a fenyőfa koporsó, tarka rózsákkal bemázolva mezei művészek
10977 VIII | félmeztelen rableányok hintenek rá rózsalevélesőt, s legyezgetik pávatoll
10978 XII | mén volt fogva, aranyos, rózsás szerszámmal; a hintó mindkét
10979 VIII | környék rémura, s parancsára rózsasövények nőttek a bástyákon, a várudvart
10980 IV | készítve, nagy kosarakban rózsaszínű hattyútojások, miket a vendégek
10981 VIII | gyújtó szemsugarak minden rózsát leégettek volna róla, s
10982 XI | mézzel végigkenve a kard rozsdás pengéjét, úgy dugta vissza
10983 XV | Gusztáv Adolf kardja sem rozsdásodott meg hüvelyében. Sőt maguk
10984 IV | hattyúval prémezve, kis rubin gombokkal, a zeke rövid
10985 VIII | lótuszlevélen hintálja magát a rubincseppekre változó forrás fölött.~A
10986 I | redőt képezve felakasztott rubingombjaival, s a fehér habzóselyem alsóöltönyt
10987 V | ketyegett, cifrázatai ragyogtak rubintól és krizopráztól; a terem
10988 XI | nőalakot, fölfekteték két nagy rúdra, s vadul kiáltozva: „Marce
10989 XIV | tömeg közől, s mielőtt utána rugaszkodhattak volna, elnyargalt.~– Vigye
10990 XI | azalatt, míg a férfiak vad rugdalózásokkal tapodták a földet, rikoltozó
10991 XVIII | levegőbe a kulcsárt, azt minden rúgkapálózásai dacára kivetették az ablakon.
10992 VIII | dühvel Korzár, lábaival rúgva a párduc felé, de az, jobbra-balra
10993 II | egyszerű, szürke lenszövetű ruha engedi láttatni. Mintegy
10994 IX | életrevalóságát, mert hogy magyar ruhában jelentem meg, vagyok szerencsés
10995 I | keresettségig egyszerű, ruháján, csizmáin semmi paszománt,
10996 I | ilyenkor is tud vigyázni ruhájára.~A dalia meglátva az unokaleánya
10997 IX | zselyeszékben hordják, s ami ruhát egyszer magára vett, másodszor
10998 XII | kegyelmedtől ingyen ezt a tisztes ruinát. Lám, tízezer forintot kínáltam
10999 VIII | barlang előtt találkozánk.~Rút, fertelmes arcú duéna; a
11000 XVIII | céltáblának tevék ki, s hahotával rútíták össze.~– Mit! Nőm arcképét? –
11001 XI | annak tetejét, íme, egy rútul összekunkorodott sertésfark
11002 XII | egy-egy komolyabb vonást sajátíta el, amint azokban nem vett
11003 VII | valami átlátszó ragyogást sajátított el, szemei, miket a bánat
11004 XIII | halálveszély pillanatában annyira sajátja, mosolyogva mondá: – Majd
11005 XV | helyreállíttaták, az arab építészet sajátságait toldozák a gót alapzathoz,
11006 I | középkori építészet egyéb sajátságaival. A közelében fölhányt és
11007 II | természetes pírja annál sajátságosabb szépséget kölcsönöznek e
11008 III | tivornyázáshoz ért, s hogy nagyon sajnálja, miképp betegsége miatt
11009 I | megölője sem mer hozzányúlni sajnálkozásában, míg végképp ki nem szenvedett,
11010 XVIII | mosolyogni tudott.~„Nagyon sajnálnám, ha egyúttal meg is nem
11011 XII | kérem a repozíciót.~– Igen sajnálom, nagytiszteletű uram, hogy
11012 IX | törődött; tán legfölebb is sajnálta e szegény urakat, kik oly
11013 X | darab kenyér, meg egy darab sajt; a poétának eszébe jutott,
11014 II | muhart hoz, ki meg nagy sajtárban hozza a már kifejt, habzó,
11015 X | nekiestek a kenyérnek, sajtnak, azt megették szépen, azután
11016 X | lábát a csizma torkáig bírta sajtolni, s eközben úgy dolgozott
11017 XIII | lesz Ali basát ez oldalról sakkban tartani. A többivel, fogadom,
11018 VI | sokszorosan áttekert drága keleti sál övedzé; visszafelé kötött
11019 XVIII | monda Bánfi.~– Nézd e hosszú salétromos kanócot – mondta Azraële,
11020 XI | Azraële most tarka perzsa sálját oldá le karcsú derekáról,
11021 VI | háló ékesíté, s szironyos sallangjairól nagy arany félholdak csüngtek
11022 VI | farkkal, büszkén hányta fejét, sallangos csótárját rázva, egész testét
11023 XVIII | csípejére omlik a tágan kötött sálöv, fekete hajzatát vékony
11024 VII | fölvitetett egészen Aba Sámuel királyig, s ennek a révén
11025 XIII | fogjatok fegyvert; álljatok ki sáncaitokra, s tudjátok megvédeni a
11026 I | négyszögű kőhalmaz, a mély sáncárkok s magának a mulatókastélynak
11027 VI | része lovas, s lovassal sáncokat ostromolni lehetetlen. Még
11028 XIII | hősökké avatott, fölmentek a sáncokra: ki mit kapott, kaszát,
11029 XIII | rövid tusa után elkergette a sáncoktól, ezzel nem érve be, riadót
11030 VI | s ha ők volnának belül a sáncon, tízannyi ellennel fölérnének,
11031 IX | Az ekék, szekerek helyett sáncpuskákat látunk az udvaron és hosszú
11032 XVIII | lovag botorkál, mint egy sánta hangya.~Isten legyen neki
11033 VII | követel – s azzal odainté Sára asszonyt, ki úrnőjét mosolygástól
11034 VII | kezeiből a gyermeket, s átadva Sárának, azt is kiküldé a sátorból.~
11035 XI | cigánynép mosott a fövényből sáraranyat, a kérdezősködő idegenre
11036 I | nagy süketen a nádból és sárból lehevert alomban, s csak
11037 III | jámboroknak. Legfölebb is sarc kell nekik, azt meg majd
11038 XIII | Gergely uram, megértve, hogy sarcolni jöttek, utasításához képest
11039 II | volna. S aztán bosszújában sarcoltató hadnagyot küldött ellenünk
11040 XI | Nevezetesen egy foltos, sárgapettyes bőrű fenevadat, melyet párducnak
|