1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
11041 X | letörje a kilincsét, vagy sarkából emelje ki.~Egy tátottszájú
11042 IX | emír dühösen fordult meg sarkain, s ökleivel fenyegetőzve
11043 XI | mint a másik, magas tetejű sárkalyibák, kiálló szarufáikkal, sövénnyel
11044 X | nevetett. Végre, hogy a sarkánál fönnakadt, megfogva a lábtyű
11045 XV | ő ülne az én hátamra, s sarkantyút ütne fel, és én vinném őtet. –
11046 X | megcifrázva s fölütve emailos sarkantyúval.~– Húzza fel kegyelmed szaporán –
11047 XIX | egymást, s mindenik erősebben sarkantyúzza paripáját.~A legelső lovag
11048 X | féljen kegyelmed, nem hétfejű sárkány az, sem minotaurus, legfölebb
11049 XI | arany, ezüst pénzfüzéreik, sarkas piros csizmácskáik oly kellemesen
11050 XIX | össze Bánfi ellen, miket Sárpataky Márton ítélőmester előnapolva,
11051 X | keserűségbe került a másik saru felöltése is a jó cirkáló
11052 X | dobbantásnál, úgyhogy mire az egyik saruba belerugdalta magát, kidülledtek
11053 X | sükerülvén nekik a szűk sarukat azokról lehúzhatni. A tatárok
11054 VI | mellett, mint egy fiatal sas, mely víjjongva üldöz egy
11055 I | melyből vízi virágok és sás helyett óriási szálfák nőttek
11056 V | merészek, megtámadók, mint a sasé; homlokán nagy sebforradás
11057 I | arculatának, az erős hajlású sasorr s a bokros, sűrű, szénfekete
11058 I | melynek tetejéből egy egész sasszárny mered föl; egyszerű zöld
11059 VI | tudta, hogy mindenki azon sastollat nézi most, melyet apja az
11060 VI | utolérte. A kontyába tűzött sastollról rá lehete ismerni Feriz
11061 XII | Teleki Mihály uramnak valami satellese lehet ott – hadd éljen a
11062 VI | hadnagya, a fejedelem ebédlő sátorába, alig bírva beszélni a nagy
11063 VII | szólt Apafi, föl s alá járva sátorában. – Ezzel tartozom népemnek;
11064 III | óhajtott.~Ali basa kijővén sátorából, a vitézlő rendek közé lépett,
11065 XIII | ezalatt martalékul hagyva sátorait, tevéit és zsákmánnyal terhelt
11066 III | S ezzel kimutatva leendő sátorát Apafinak, elbocsátá őt a
11067 VII | fényes orcával kísérte a sátorba, s Apafi örömittas szemei
11068 VII | férje vállain keresztül a sátorban összegyűltek arcait látszottak
11069 XV | lakosokra, hogy szűnjenek meg sátorokban lakni, s építsék föl elpusztult
11070 III | székelyt mutatván be, kik a sátoron kívül maradtak. – Cum gentibus
11071 XII | levegőben.~– Most távozzatok sátraitokba, feleim – inte nekik Bánfi –,
11072 VII | leend.~Csáky László uram savanyú képpel köszönte meg a kegyelmet,
11073 XII | tisztelkedésem adja meg a mulatságnak savát-borsát. Tudom, hogy letörik a jó
11074 X | Csáky.~– „Integer vitae, scelerisque purus, non eget Mauris jaculis,
11075 XII | hazánkon ütött százados sebeket. Arany idők következnek
11076 XIII | arcára és vállára kapott sebekkel, bal kezével elkapá Bánfi
11077 VI | Minden nemei voltak rajta a sebeknek, golyó, kardcsapás és lándzsadöfés.~
11078 XIII | keresni.~A Körös itt néhol oly sebes, hogy az embert lekapja
11079 XI | kézmozdulatokkal iparkodott azokat sebesebb menésre serkenteni; majd
11080 XIV | Bánfit keserves oldaláról sebesíté meg, de azt is, hogy nem
11081 XI | magasságokból meglódulva, veszett sebességgel hömpölygött a meredeken
11082 V | mint a sasé; homlokán nagy sebforradás vonul keresztbe; szakálla
11083 V | keresztül-kasul van vagdalva sebhelyekkel; mert azon férfi, ki e nőt
11084 VII | tőle húsz mérföldnél); pro secundo: hozassék afelől törvény,
11085 VI | véve hírül, hogy a török segédcsapatok sietve közelgenek.~Erre,
11086 XV | leszek az első, aki erre segédkezet nyújtand – és bizonyára
11087 VI | hírül hozák neki, hogy a segédsereg megérkezett. Késő este volt
11088 IX | vagyok, ki hazája nevében segélyért kiált Erdély fejedelméhez.
11089 V | csodákat kell elkövetnem isten segélyével, vagy elvesznem a harcban.
11090 XVIII | prédára jutottak.~– Kérhettél segélyt idegen országból.~– Az árulás
11091 VI | napok múlva lelték meg a segesvári piacon hasgatott köntösét
11092 IV | hanem elébünk jönnek, azóta Segesváron vannak.~– Tán biz el akar
11093 VI | dárdáikat, s úgy elmentek Segesvárról, mintha soha ott sem lettek
11094 XII | múlt héten elpusztították Segesvárt, azelőtt Csíkban kalandoztak;
11095 VI | órányi távolban fekszik Segesvártól. Ott volt főhadiszállása
11096 X | töröknek, s ha a próféta segít, még valaha kapudán basa
11097 X | zablájába nem kaptak, s föl nem segíték a jámbor lovagot, kinek,
11098 II | lyányok, a tengerifosztásban segíteni. Ráülnek az illatozó halmazra,
11099 X | Imre uramat szolgáltam, én segítettem Korzár béget elfogni és
11100 XII | folytatá Bánfi –, és én nem segíthetek rajtad; te ábrándozni szeretsz,
11101 X | ez a baj, azon mindjárt segíthetünk – mondá Kelemen úrnak, s
11102 I | szarvas átmenekült.~– Jézus segíts! – kiáltának az innenállók
11103 XI | leszünk, hanem legalább segítsd kihúzni a kardomat, ha valami
11104 XIII | lehete.~– Nincs védelem és segítség, egyedül a felséges istennél!3 –
11105 VI | reménységben hagyva, hogy nemsokára segítsége fog érkezni, Segesvárra
11106 V | hogy vagy tanácsodat, vagy segítségedet ez ügyben fölkérjem; azt
11107 X | őnagysága, melyben kegyelmednek segítségemre kell lennie, hanem az egész
11108 VII | trónjára behelyeztelek. Isten segítségével szétverném ellenségeidet,
11109 XI | varázslók, kik az ördögöt segítségül hívják?~A sokaság félelmes
11110 XV | Lengyelhonban is seregeket gyűjt segítségünkre, s ha kelleni fog, bizonyára
11111 XII | Azért vagyok uratok, hogy segítsek sorsotokon, ha ínségben
11112 IX | tágra kinyitott szemekkel: sehogy sem bírva fölfogni, hogy
11113 XVI | teremtsen elő ennyi pénzt.~– Sehonnan! – kiálta fel Apafi dühösen,
11114 III | Aztán nem is küldhetnők sehova a leveleket, mert a székelységet
11115 XIX | mennyországom!~A nő nem is sejté, hogy e csókok egy halálramenő
11116 III | előteremtem.~– Oh, én rosszat sejtek, szívem szorul, téged valami
11117 V | éves lyánnak már megsúgták sejtelmei, hogy itt pirulnia illik.~
11118 XII | anélkül, hogy annak okait sejtené. Én nem tudom, nem is kívánom
11119 V | szellemi értékét még akkor sejteni sem tudta, s azután meg,
11120 XII | nyugtalanul –, te titkokat sejtetsz velem, miket nem akarsz
11121 I | önérzete talán, akik előre sejtik, hogy neveik örökké emlegetve
11122 XVIII | írva. Kevésbé éles szem és sejtő lélek előtt, mint Azraële,
11123 XVI | egyedül őt illeti, s nem is sejtve, hogy valaki más is nyúl
11124 XIII | negyedmagával elindult a víz sekélyesebb részén átjárást keresni.~
11125 VIII | minden osztályaiból találni: selyembe öltözött szpáhik, hosszú
11126 VI | arany virágokkal szőtt nehéz selyemből volt, mely alatt arany fonalakból
11127 V | engedve láttatni alól a piros selyembugyogó ráncait, melyek kisded sárga
11128 V | öltözetben, amennyiben bő selyembugyogót s nyitott kék kaftánkát
11129 IV | gyöngyökkel szegélyezett selyemfőkötő, mely csaknem homlokáig
11130 VIII | szemeit, miket a hosszú selyempillák félig elfedeznek, szinte
11131 II | hosszú szálakat ereszget a selyemsima lenből, melyet tegnap tilózott,
11132 I | öltözete nehéz, sodrott selyemszövet, vállairól pompás tigrisbőr
11133 VIII | sem szép többé? Perzsia selyemszövetei kopottak már, s színtelenek?
11134 VIII | aranyló hímporát. És e padlat selyemszőnyegekkel van bevonva, itt-ott mutatva
11135 VII | gyermeket takart fel, kit selyemszőnyeggel födve, a vén dajka karjain
11136 XV | miniszter, Teleki Mihály, selyemtakaróba burkoltan hozva a császári
11137 VIII | üregéből egy összegöngyölt selyemtekercset vont elő, melyet a férfi
11138 IV | gombokkal, mely fölé nehéz fehér selyemzeke van fölöltve, hattyúval
11139 IX | fejedelem szobájába, s egy selyemzsákba takart iratot kivonva, azt
11140 XIII | Balassa mérge menté meg a selyemzsinegtől, Balassa lett a lyány miatt
11141 III | nemes csoportosult össze Selyk alatt, amit ő nem is gyanított,
11142 IX | csakhogy sokkal rövidebb időre, semhogy ráemlékezhetnénk.~A férfi
11143 I | balságnak tartom, hogy az ember semmiért veszélyeztesse az életét,
11144 IX | Azt felelte, hogy neki semmiféle ivadéka sem bocsátá áruba,
11145 VIII | bételrágás miatt. – Nincs kedvünk semmihez, ugye? Nem táncoltak még
11146 XII | lefonnyadt. Nem hiányzik semmije, csak a napvilág.~– Úgy
11147 III | ha a fejem elütik is.~– Semmiképpen sem ütik el a kend fejét,
11148 XVIII | megőrülne e látványtól, semmire sem kész oly hamar, mint
11149 XV | ellenpárton van, az mind semmirevaló; hanem amióta odajárván,
11150 II | nevetnek a legcsekélyebb semmiségek fölött, míg semmi sem marad
11151 XV | fejedelem megérkezett. A senechalok szétnyitják az ajtókat,
11152 XVIII | országodé is.~– Én nem vagyok senkié többé.~– Neked oly magas
11153 XIX | Bánfinak.~– Surge domine: sententia lethalis adest. (Kelj föl
11154 XVI | Béldi Pál nincs, kegyelmed separatum votummal marad. Hanem hiába,
11155 X | heteken keresztül nem volt már seperve, minélfogva por és pókháló
11156 XIII | Én pedig szakálladat seprűnek – viszonza Bánfi.~– Nemesi
11157 VIII | volt kezében, a fűszeres serbet ott párolgott aranyozott
11158 V | négy lovast kiválaszta a seregből.~– Ti követni fogtok engem.
11159 VI | rögtön fejét vegyék.~Ezzel serege élére állva a basa, kivont
11160 XII | kölcsönösen megóvák egymást seregeiknek Erdélybe hozatalától, s
11161 XVIII | hogy Somlyóra mentem, többi seregeimet is összegyűjtendő, s tartsa
11162 VI | föl a távolból Kucsuk basa seregeinek trombitariadója.~*~Egy,
11163 XV | országában, sőt Lengyelhonban is seregeket gyűjt segítségünkre, s ha
11164 VI | meghagytam a határokra rendelt seregeknek, hogy ha csak visszatekintend
11165 V | s a legközelebbi harcon seregem balszárnyát fogja vezényleni!~
11166 XIII | keresztülgázolt az eszeveszett seregen, mely álmából fölijesztve,
11167 V | török vezér rendbe állítja seregét a falu alatt: Úgy látszik,
11168 VII | látogatók, hódolók és kérelmezők seregétől. Az új fejedelem, azon kellemes
11169 VI | arra gondolva, hogy ennyi sereggel legalább sok ideig védhetni
11170 IX | egynéhányan közőlök nem levén elég serények a harács kiszolgáltatásában,
11171 VI | szokásukkal, miszerint a török sergek megnyert csata után éppúgy
11172 XVI | most. Inter pocula non sunt seria tractanda. (Poharak közt
11173 XI | azokat sebesebb menésre serkenteni; majd egy-egy patakon kellett
11174 XVI | hogy valaki más is nyúl a serleg után, elvevé azt a fejedelem
11175 II | kösöntyűit, metszett arany serlegeit, mik mind őseiről maradtak
11176 XII | kirakva: kövektől szikrázó serlegek, emailos aranyszarvasok,
11177 XVI | borzadjatok el, hogy azon serlegekben, miket kezeitek érintenek,
11178 XVIII | aranybillikomokkal.~– Ne hozd az arany serlegeket – kiálta Bánfi –, nem törnek
11179 VIII | bástyája alá; háromlábú serpenyőben ámbrát s bóraxot gyújtunk
11180 II | pirospozsgás lyány tart egy nagy serpenyőt, a jó rántásillat messzire
11181 XVII | kényszeríttetünk kötni. Ha engem sért meg valaki, s a törvény
11182 I | egy percig ülve maradt, sertéi széjjel borzadtak, füleit
11183 VIII | álla bibircsóiból kondor serték nőttek elő, hosszú, csíkos
11184 II | kolompolva jön meg a legelőről, a sertések végig röfögve az úton, vágtatnak
11185 XI | egy rútul összekunkorodott sertésfark hullott ki belőle kaftánjára.
11186 XII | válasz helyett egy bepakolt sertésfarkat küldöttem török uram őkegyelmének,
11187 XVI | főúr szívébe; kit semmi sem sérthete meg úgy, mint ha valakit
11188 VI | Mit? – kiálta föl Kemény sértődötten. – Én a tartalékhoz? Legelől
11189 XII | meghajtva magát, s eltávozott.~– Servus! – veté utána megvetőleg
11190 XI | kétszáz arannyal szépen odább sétált.~ ~
11191 XV | könnyező szemekkel:~– Flectere si nequeo superos, Acheronta
11192 VII | parancsolva, miszerint minél elébb siessenek Érsekújvár alá a fővezér
11193 XVIII | volna hozzánk illő tett: siessünk inkább az ajtót betörni.~
11194 I | riogatva; néhol egy nyílt odúba siet menekülni a lihegő róka,
11195 XVIII | készen, míg én kastélyomba sietek; néhány óra múlva megtudandom,
11196 XIII | mondja el a körülményeket.~– Sietnem kell, méltóságos uram. A
11197 VIII | hátrafelé szegve.~Perc múlva siető lépés közelít. Korzár bég
11198 XIX | tagjai, kik untalan szorgos, sietős arcokkal jártak ki s be
11199 I | látszott az a vágy, az a sietség, maradni nem tudás, mely
11200 XVII | szólíts, mert küldetésem sietséges.~Béldit meglepte az ifjú
11201 IX | Megbocsásson nagyságod, hogy siettemben elfeledtem üdvözleni; de
11202 VII | Ezt nem tudtam. Azért sietteti hát az ostromot oly nagyon.~–
11203 I | lakomához ültek; egy nagy sík pázsitos téren volt számukra
11204 IX | fejedelem, s rövid időn sikerülvén kinyithatnia ajtaját, nyilvánvalóvá
11205 II | Apafiné a végtelen öröm őrült sikoltásával rohant az ajtónak, s az
11206 XVII | A férfiak fölijedtek a sikoltásra, s Béldi felkelve helyéről,
11207 IV | észrevenni sem csókot, sem sikoltást.~Béldiné mindamellett is
11208 II | meg a tréfa, amit hangos sikoltozás kíván tudtul adni; a kis
11209 XIX | megragadva őt, indulatában sikoltozó hangon kiálta rá:~– Te átkozott
11210 I | többi kis csíkos állatocska sikoltozva futott szerte a nádasban,
11211 VIII | horkoltak az őrök. Egyszerre sikoltva szökött föl újra fektéből
11212 XII | ajkai, miken egy reszketeg sikoly tört keresztül, nyitva maradtak
11213 II | egymásnak, és csevegve, sikongva elbúcsúznak hosszan, a távozók
11214 VI | hogy őt kicsalhassuk a síkra; eszerint a legokosabb,
11215 III | egyebet, mint hosszú bajuszát simogatta erre-arra, s vállat vonított,
11216 XVIII | odaliszk Bánfi homlokát simogatva szólt:~– Miért van e ránc
11217 VII | fogarasi kapitány Kemény Simonnal elfutott, annak helyébe
11218 XII | egy fejedelem, mint ez a simplex báró itten? Én voltam koronáción,
11219 XVIII | karjaival az odaliszk karcsú, simulékony derekát, s magához szorítá
11220 VIII | karcsú, mint az, tagjai oly simulók, oly hullámzók, mint azé,
11221 I | amazonöltöny fedi, feszesen simulva karcsú derekához, s hosszan
11222 I | melynek zsinórjai össze sincsenek gombolva, láttatni engedve
11223 II | hírét, hogy Mihály úr ott sínlődik a szomorú fogságban, s minthogy
11224 XI | mint egy óriási orgona sípjai, tetejükön gömbölyű fákkal
11225 IX | összeszorítva, fején kerek házi sipka. Passai állig van begombolva
11226 I | vén vadász, ismét levéve sipkáját fejéről. – Én ismerem azt
11227 VIII | kis „elválhatlan” papagáj sipog, smaragd tolla, kármin feje,
11228 VIII | kérdezé a nő bizodalmas sipogással a szép odaliszktől, vigyorgó
11229 XVII | karját, s anélkül, hogy annak sírásában egyebet találna a féltése
11230 VII | szívtelennek; én, aki egy asszony sírását sem bírtam soha kiállani,
11231 XIX | cselédje sorsát is meg tudta siratni.~A kapu előtt dél óta álltak
11232 XI | nem felelt rá; apját sem siratta meg, mikor meghalt, sem
11233 XI | megfizetett jajgatással siratva a benn holtan fekvő fiatal
11234 VIII | menj, hívj elő valakit a sírból, ígérj neki sokat, mindent;
11235 XV | látni valamit. Ide, ennek sírboltja alá temették el Erdély fejedelmeit
11236 XI | hallik; – kis fehér ház előtt sírdogál a fizetett vénasszony; –
11237 VIII | s az odaliszk egy magas sírdombhoz érnek, melynek sírköve a
11238 VIII | fehéren tűnnek elő a turbános síremlékek, széles ágyforma kőborítékaikkal.~
11239 VI | lobogós kopját tűzve behantolt sírja fölé; s három napig őrzék
11240 XIX | eltemetett honfi dísztelen sírjából.~ ~
11241 XI | meg. Erre mi is lementünk sírjához, nagy lyukat fúrtunk belé
11242 XV | kiszórták a szent maradványokat sírjaikból, elpusztíták a templomot;
11243 VIII | sírdombhoz érnek, melynek sírköve a lehajló szomorúfűz gallyaitól
11244 XII | nemtőjével beszél.~– Te sírtál! – monda Apafiné. – Hiába
11245 XII | mutatod jókedvedet.~– Nem sírtam – szólt Margit, bámulandó
11246 XIII | húzott kardjával a basa sisakjára, hogy mind a sisak, mind
11247 XVIII | antik urnát föltett a fejére sisaknak, egy csengettyűszalagot
11248 XII | török puskákkal, szittyás sisakokkal; a Szamos felőli bástyákra
11249 XVIII | föld és szív, minden oly sivár volt, sehol sem talált menedéket.
11250 XIII | paripákon, miknek nyeregtakarója smaragdoktól tündökölt a tűzvilágban.
11251 I | habokba, miket sokszor medrébe sodor a kiáradt folyam, a hajósok
11252 XIII | egy-egy nehéz gerenda is, sodorva a falakról a fölkapaszkodókat.~
11253 I | nyusztkalpag fedi, öltözete nehéz, sodrott selyemszövet, vállairól
11254 I | magasan állt a fényes fekete sörte, vastag nyakán ráncokat
11255 XIII | maga a basa is jelen van. Sötérnek nem maradt ideje többé Hunyadra
11256 IV | kölcsönözni arcának, öltönye sötétbíbor dolmány, nagy email gombokkal,
11257 XVII | megpecsételve.~Béldi arca mind sötétebbre vált, amint a ligát olvasá,
11258 VIII | be a barlangba, melynek sötétéből ők láthatják a várat, de
11259 V | virágos selyemfüggönyök sötétíték el a falakat; kis elefántcsont
11260 XI | Zülfikár. – El a barlang sötétjébe.~Sange Moartét erővel kellett
11261 IX | nyugtalan, harcra ingerlő, sötétképű emberek nem az ő nyugalmas,
11262 I | virágos girlandjaikkal a sötétkomoly iharfákról, mintha valamely
11263 I | delnő közel hajolva hozzá, sötétlő arccal susogá:~– Nem tudom
11264 V | csak messziről látszik oly sötétnek ez a vár, a közelbe érve
11265 VIII | temessen el benneteket a sötétség. Menjetek a keresztyéneket
11266 XVIII | gondolkodásra való idő. Bánfi a sötétségben hirtelen odafutott a csatlósok
11267 VIII | keresztül, oszd kétfelé a sötétséget, s amint éltél, tűnj elém
11268 VI | mit csinálhatnak ilyen sötéttel?” – kérdezé magában bosszankodva,
11269 XI | haladva, egy helyen elkezde sötétülni az alagút világa, az átlátszó
11270 VIII | boltozat égszínkék harangját sötétvörös karcsú porfiroszlopok emelik,
11271 XI | sárkalyibák, kiálló szarufáikkal, sövénnyel körülfonva, az ajtók alacsonyak,
11272 IX | tőlem a foglyokat. Nagyságod sógora, Bánfi Dénes, ugyanakkor
11273 IX | sértett méltósággal fordult sógorához:~– Azért én kegyelmednek
11274 III | Kolozsváratt Bánfi Dénes, a sógorom, esküdt ellenségem, és ő
11275 XVIII | egymás keblén, felelni egymás sóhajára. De a megbocsátás lehetetlen;
11276 VIII | megjelent. Nem érzed hideg sóhaját tagjaidon? Csitt, takard
11277 II | mennyi lemondás rejlett e sóhajban! A nő erős lelke előtt végigfutottak
11278 VIII | elhallgatott. Az odaliszk reszketeg sóhajjal csüggeszté le fejét lihegő
11279 VIII | elfojtott csókok, a forró sóhajok szentek szentébe; ahol nem
11280 XII | Bánfiné nevetésen kezdte, és sóhajon végzé.~– Te tréfával hárítod
11281 I | meghalt.~– Szegény bajnok! – sóhajták a körülállók.~– Szegény
11282 XVIII | mégis milyen sok! Hallhatja sóhajtásait; annak sem jön álom szemeire,
11283 XVIII | nem teszed tehát? Miért sóhajtasz, ha látsz? Miért csókolsz
11284 XVIII | hidegsége. Nagy melle reszketeg sóhajtól emelkedett, szemei bánatosan
11285 IV | alázattal.~Bánfiné reszketve sóhajtott magában, rokonaira gondolva.
11286 VI | ellenséget. Nem mondom, sok-e ez, vagy kevés, mert magatok
11287 XII | szemeit végigjártatta a sokaságon –, nem ok nélkül kívántalak
11288 IX | magyar dolmányában, sem sokféle vallásaiban, sem három különkormányzatú
11289 XVIII | kegyetlenül megégette kezét, erre sokszoros dühében a kiáltozó asszonyra
11290 VIII | csergedezéséből melankolikus zenét sokszoroz a kettős visszhang, átlátszó
11291 VI | is tudom, mennyire bírja sokszorozni vagy devalválni a számokat
11292 VIII | lobogott, saját árnyékát sokszorozva, az ajtók előtt horkoltak
11293 XVIII | elkövetni, midőn tudják, hogy Somlyón és Kolozsvárott kész hadseregeim
11294 XVIII | A határozott napon Bánfi Somlyóról, Bánfiné Bonchidáról Koppándra
11295 XVI | meglátta őt a főúr maga körül sompolyogni, kötekedve fordult felé.~–
11296 VI | nyargalva rohantak elleneik sorába.~– Allah! Allah! Allah! –
11297 XIII | keresztül-kasul nyargalt soraikon.~A báró egyedül az ostromlottakhoz
11298 VI | s összeszámlálván azok sorait, alig becsülhette azokat
11299 II | keservesen, melynek minden sorát könyv nélkül tudja már;
11300 VI | ki miatta egy-két török a sorból, bukfencet vetve lovával.
11301 VI | rohanva a még rendben levő sorokra, tulajdon népét kezdte eltipratni,
11302 XV | szerint nekem is van szavam e sorompókon belől; ha ti Magyarországban
11303 XV | veté magát, lábaimhoz, hogy sorsáért engedjem föléledni a visszatorlást…
11304 XVIII | vehetett volna Korzár bég sorsáról, hogy ne járt volna éppen
11305 XII | szövetkezett; mondhatni: a sorsnak állt útjába. Ő elég büszke
11306 XV | anyádhoz Bodolára, s tanuld sorsodat nemes lélekkel eltűrni.~
11307 VI | isten tudja, aki az emberi sorsokat olvassa odafenn – felelt
11308 XII | vagyok uratok, hogy segítsek sorsotokon, ha ínségben látlak. A kasznárok
11309 II | szenvedési, az erős küzdelem sorssal, emberekkel s tulajdon szívével:
11310 VI | János seregei egyszerre sortüzet adtak a támadó lovasságra,
11311 XI | többet vissza. Jó lélek sosem megy annak tájára sem, ezt
11312 XVIII | hozzon nekik hozzá paszulyt, sót és hagymát; az hozott nekik
11313 X | fehér szakállú, fekete képű sovány orangután, s rekedt hangon
11314 VIII | nyara is olyan hő, olyan sóvár, olyan szomjú, mint hölgyeinek
11315 XVIII | dühre nyílt szemek és ajkak sóvárgó mosolyra vonultak el ismét.~–
11316 VIII | római császár figyelmét a spanyol öröködési had, a szultánét
11317 XVII | férjeikkel, s Telekinek mindenütt spektákulumokat csináltak, hanem azért a
11318 XII | de bizony ez a fejedelmi splendor neki de jure nem kompetál.
11319 XII | férfihoz –, járt valaha ennyi splendorral egy fejedelem, mint ez a
11320 XII | miknek nyakát le lehet srófolni, a filigrán művészet remekei,
11321 X | egy szál írónádat s egy srófonjáró fakalamárist elhelyeze,
11322 XVII | magának tulajdonítsa, ha a státus kénytelen ellene összeesküdni.
11323 I | emléke.~A hadvezért, a státusférfit elfeledték, csak egy maradt
11324 IX | volt, terjedt ismeretei, státusférfiúi ügyessége nélkülözhetetlenné
11325 III | nemesekkel nem szokás ilyen stílusban korrespondeálni: végre is
11326 X | vala, s melyekben kétszáz strófán keresztül minden sor ezen
11327 I | mily önérzettel nyúl azon strucctollakkal ékesített kopják után, melyeket
11328 VI | egy szép verőfényes helyet sudaras fák alatt; oda temették
11329 XVIII | székely, észrevéve ordítása sükerét, még egy borzasztóat bömbölt
11330 XVII | kegyelmednél találjak legnagyobb sükerre. Béldi legelső, aki ha a
11331 X | fogva, természetesen nem sükerülvén nekik a szűk sarukat azokról
11332 XI | bámulva és könyökölve.~– Ez süket vagy meghalt – szólt Zülfikár,
11333 I | vadállat ott hevert nagy süketen a nádból és sárból lehevert
11334 XVIII | emelkedik, azt imádom, aki süllyed, azt gyűlölöm. Ön példát
11335 IV | fatálat, melyen egy egész sült páva fekszik, pompás fejtollai
11336 I | nőstényszarvas nagy lustán fekszik a süppedező fűben, olykor fölemeli szép
11337 I | bozót, a feneketlen vizek, a süppedő dágvány ezer életveszélyt
11338 XII | bonchidai kastélyban nagy sürgés-forgás volt. A ház urát, Bánfi
11339 I | kezdődik, számos vadásznép sürgött-forgott a vadásztanyán.~A nap alig
11340 XIX | Bánfi, átölelve nejét –, sürgős izenet jött, melyre rögtön
11341 XIV | halvány nőnek. Bánfi pirulva süté le előtte szemeit. Apafiné
11342 IV | azalatt bort, pecsenyét és süteményt, csak igazságot nem, miért
11343 I | ligetben, hol a tekenősbéka sütkérez a napon, s a kócsagok fürdenek.~
11344 X | tanácsos, az út pedig éppen a sütkérező csoport mellett vitt el.
11345 X | széteresztve, egy levágott ökröt sütnek, s azt ülték körül.~Visszafordulni
11346 XI | darabok, ha tüzes vassal süttetének, sem fájtak neki. Ezt még
11347 I | odalépett hozzá.~– Tedd fel süvegedet. A hajtók helyeiken vannak-e
11348 XV | fejedelmi kaftánjában, hermelin süvegével, s fejedelmi bottal kezében.
11349 I | bajuszú vadászra; az levett süveggel odalépett hozzá.~– Tedd
11350 XI | kegyelmed egy szentelt barkát a süvegje mellé – sürgeté őt a gondoskodó
11351 XVIII | tördeli a fákat, a zápor süvölt, a megáradt patakok zuhognak.~
11352 IX | ifiúra vetni.~Szép magas, sugár ifjú volt a bemutatott,
11353 XI | támaszkodva. Az alkony vereslő sugára keresztülsütött a gömbölyű
11354 I | török ellen? Két hosszú sugárágyú s egy nehéz vastarack, miknek
11355 VIII | végigtekinteni, s amíg a nap sugarai rézsút feküsznek a tájon,
11356 I | nap alig veté szét első sugarait a sűrű fák között, a csatlósok,
11357 XIII | levágott nyakból háromágú sugárban szökellt föl a vér, a fejetlen
11358 XVIII | gyémánt játszik millió vakító sugárt a sötét hajzat közt, mint
11359 VIII | vannak bevonva, miknek örök sugárverése oly különös világítást ad
11360 I | annyi bűbáj, annyi szerelem sugárzik azokból, de az arc még akkor
11361 XVIII | ki ott várt kárörömtől sugárzó arccal a főúrra, s amint
11362 I | áthajolva édes szavakat látszik sugdosni, éppen ellentéte ennek,
11363 IX | eltávozott, Teleki néhány szót súgott egy apród fülébe, ki nemsokára
11364 VII | Apafi Istvánt, s fülébe súgta:~– Nem fognak kegyelmetek
11365 VI | védelemre sem méltatá a suhanc támadását, csak amidőn az
11366 XI | míg a nő el van foglalva, suhanjunk be, s tudjuk ki, mi van
11367 VIII | emel, a másikban a földre sújt. Most egyszerre valami gondolatja
11368 XVI | valahányszor le akarnak vele sújtani, a csapás és az áldozat
11369 IX | ujjasa ki volt hánytatva sujtással; széles övében öldöklő eszközök
11370 XII | elménckedhetik fölöttem, földre sújthat tréfás célzataival. A fejedelem
11371 XIX | kétélű fegyvert, hogy ő sújtja le általa a fejedelmet.~
11372 XIII | csákány iszonyú csapással sújtott le a gömbölyű paizsra, s
11373 XI | kiálta rá mindig növekedő súllyal a cirkáló.~Az oláh hallgatott.~–
11374 I | nyomja a fölidézett események súlya, a megjelenő elmúlt idők
11375 XIII | adott Ali paizsára, melynek súlyától a csákány átfúrta azt, s
11376 XI | kezdődék az; a görgeteg letörte súlyával az útjában álló sziklát,
11377 XI | faluban, nagy jó uram – szólt sunnyogóan a bíró –, nálunk Dainicának
11378 XVI | Igyatok most. Inter pocula non sunt seria tractanda. (Poharak
11379 XV | szemekkel:~– Flectere si nequeo superos, Acheronta movebo!~ ~
11380 XIX | mondá el azt Bánfinak.~– Surge domine: sententia lethalis
11381 VIII | lelátni.~A két alak egyetértve surran be a barlangba, melynek
11382 I | szemöldeit, mik vékonyak, de sűrűek, levonni szemeire, mi arcának
11383 I | eltűnt nyomában az erdők sűrűjébe.~*~Előzzük meg őket. Kerüljünk
11384 VIII | s jobbra-balra az erdők sűrűjében eltűnt.~*~Most el szemeink
11385 X | rozzant hídon átbaktatna, a sűrűségben nagy tűz körül egy csoport
11386 VIII | hervatag gyémánt, a szellő susogása zengő dal, a paloták oszlopai
11387 XI | halottas házat, tipegve, susogva belopózkodtak az udvaron,
11388 II | vagy, enyim vagy – hebegé suttogó szóval nagysokára az indulat
11389 XV | közül.~E szavait csaknem suttogóan ejté ki Béldi, s mégis meghallák
11390 XI | udvaron, benéztek az ablakon; suttogták: „itt van, itt van!” A cirkáló,
11391 I | Dél felé egyedül a Dráva szab határt e lankaságnak, az
11392 VII | ezzel oda céloznak, hogy szabadalmuk levén deszkáikat kétmérföldnyi
11393 XVIII | nőt, aki önföláldozással szabadíta meg ellenségeim kezéből;
11394 XV | legkevésbé érdekelhet, erővel szabadítá ki hitsorsosaink lelkipásztorait
11395 XIII | kezei közé?~– Én meg foglak szabadítni téged és hadseregedet –
11396 XII | ott – hadd éljen a szólás szabadságával. – Én azonban ismerve az
11397 XVII | inkább tűrjük a bajt, mely e szabadságból ered, mintsem annak gyökerébe
11398 XVII | nyugodt lélekkel, meghalunk szabadságunk védelmében. De minmagunk
11399 II | föl a vén dajka. – Mikor szabadul ki, szegény, fogságából?
11400 X | Kelemen, csakhogy elébb szabadulhasson.~– Csak ne szaladj még! –
11401 XII | parasztság örült, hogy ily olcsón szabadulhat tőle, s anélkül, hogy tőlem
11402 X | szólt az aga a mindenképpen szabadulni vágyó Kelemenhez –, levesd
11403 IX | akart mutatni.~– S hogy szabadult ki öcsémuram?~Imre elvörösödött,
11404 III(1) | szólítják, mert a szóidomítás szabályai szerint a kegyelmed, nagyságod
11405 II | oválja, mind oly nőiesen szabályos alkotásúak, maga az ajk,
11406 III | én református vagyok – szabódék Apafi.~– Azt még jobb szeretem.
11407 X | úr számára.~Kelemen diák szabódni készült, hogy ez rá nézve
11408 VIII | felelet tíz arany. Az árát én szabom meg.~– Nesze pénzed, válaszolj.~
11409 XVIII | hamar, mint törni, zúzni, szaggatni.~Egy perc alatt össze voltak
11410 I | magasra, orrlyukai széttágulva szaglálnak szét a levegőben, lábaival
11411 VIII | ananászok, piros pálmaszilvák, szagos fürtű szőlők, egy ezüst
11412 VIII | neszére egy ordas farkas száguld el a sírok közől, különben
11413 XIII | perc alatt leveré.~Dühösen száguldott a part felől kerülő másik
11414 XIII | pokoli fényében; széles szája vérzik egy kőhajítástól;
11415 V | furcsán fog hangzani egy török szájából; hanem úgy van. Sem több
11416 XIII | asszonyrabló! – kiálta tajtékzó szájal a basa.~– Te török leányt
11417 II | tököt vájt ki, annak szemet, szájat vágott, s gyertyát gyújtva
11418 IV | csigák, inkább szemnek, mint szájnak valók; óriás tengeri rákok,
11419 IV | legfontosabb ember volt mindig a szakács.~Éppen ebédnél fogjuk őt
11420 IV | fog végződni. A francia szakácsművészet minden tudományát remekbe
11421 IV | neki-nekifarol az ételvivő szakácsnak, ki magasra tartva kezeivel
11422 I | hajlik, ingadoz, de le nem szakad a léptek alatt. A tórongy
11423 VI | látszottak a keresztüllőtt golyók szakadásai, s a harmadik paripán ült
11424 I | amazon öltönye volt tiszta és szakadástalan. A hölgy még ilyenkor is
11425 VIII | az égbe: oly magasok, oly szakadatlanok.~A Rima mindenütt rovátkokat
11426 I | magán, hanyatt zuhant a szakadékba.~A három lovas egyedül űzte
11427 XI | látszott valami lehetőség a szakadékos ormokon áthatolhatni, ő
11428 VIII | levelekkel behordott vízomlásba szakadva – vagy egy elhagyott szénégető
11429 II | tengeriből, megfordított szakajtóra ülve, és e csöndes munka
11430 XIII | gúnyosan Ali.~– Én pedig szakálladat seprűnek – viszonza Bánfi.~–
11431 I | férfi, hosszú, fényes fekete szakállal, csillagos homlokú erdélyi
11432 I | alatt messze elnyulongó szakállas gyökerek; pedig ott alant
11433 IX | bemutatott, eleven piros arccal, szakállnak legkisebb nyoma sem mutatkozott
11434 X | ültek künn házaik előtt a szakállszárítón.1~Legelsőbb is Abrudbánya
11435 XII | borotválta haját, s hosszú szakállt hagyott, amit egy időben
11436 X | odaérkezék az aga; egy fehér szakállú, fekete képű sovány orangután,
11437 VI | egyedül küzdve a neki jutott szakasszal.~Ekkor a basa rögtön fölhagyva
11438 XII | még könnyek által sem. Szakasszuk ketté szíveinket. Jobb,
11439 II | világ tőled többé el nem szakaszt.~– Óh, istenem, mennyi boldogság
11440 X | végződék: „vala”, nagynéha szakasztva meg egy-egy „volna” által.~
11441 IX | parázson látszott ülni.~– Szakítsák kegyelmetek végét az ortályoskodásnak;
11442 V | helyresimogatni, míg Aranka lármásan szalad anyja elé, s annak térdeit
11443 VII | székéről felugorva, elébe akart szaladni, azonban Apafi István megrántá
11444 XVIII | Kolozsvárról, iszkiri!, szaladtak szanaszét, aki merre látott.~
11445 IX | és egy francia kard, egy szalaggal átkötve, végre ráakadt a
11446 XI | nyájas arcaik, gyöngyökkel és szalagokkal átfűzött fekete hajtekercseik,
11447 VIII | vízikígyók úszkálnak ezüst szalagokként; innen kiszabadulva ismét
11448 XV | udvarias tekintetű, sima férfi, szalagosselyem dolmányában, aranycsipkés
11449 II | guzsalynak ült, s hosszú szálakat ereszget a selyemsima lenből,
11450 V | gyerkőc, jobbfelől egy magas, szálas férfi állnak a csapat szárnyán.
11451 I | mely fölfelé van fésülve szálasan, marciális tekintetet adnak
11452 I | virágok és sás helyett óriási szálfák nőttek elő, miknek lehajló
11453 I | falkái a vízlakó madaraknak szállanak fel a légbe, s ungok egyhangú
11454 V | lovasságot látunk aláfelé szállani. Mintegy kétezer török lovas
11455 IV | megparancsolá neki, hogy menjen fel szállására, s öltözködjék útnak.~–
11456 XVIII | voltak elfogadni az ajánlott szállást a szíveskedő házigazdától,
11457 X | asszisztenciájával beérni, s magánosan szállingózni faluról falura.~Amint egy
11458 XVIII | kitüntető kedveskedésből szállítá őket ide.~Már ekkor oly
11459 XIII | pillanatban, mintha a föllegekből szállnának le, vagy a földből támadnának
11460 VI | ellenséget nyílt harcmezőre szállni kényszeríthessük.~Kemény
11461 XIII | mintha száz férfi lelke szállott volna belé, villogó szemekkel
11462 XVIII | paripákkal, mikről a kapitányok szállottak le.~Nem volt gondolkodásra
11463 IX | akarva többé, egyenesen hozzá szállottam be aranyosi várába. Nagyságos
11464 I | Nemsokára egy csoport lovas szállt alá a mulatókastély dombjáról,
11465 XI | táncolók, s előhozva egy szalmából kitömött s rongyokkal felöltöztetett
11466 II | asszonyom is csak amolyanfajta szalmaözvegy, hogy kiadta neki az utat!
11467 VII | Hídelvén, hol még akkor csak szalmaviskók álltak, az új fejedelem
11468 XVII | egy pókfonálnál vékonyabb szálon. Jó barátod, Kucsuk basa.”~
11469 I | egykedvűen leülni a tűz mellé, szalonnáját pirítva.~Végre hallatszott
11470 VI | megzavarta. Kucsuk basának szám szerint alig volt ötödrésznyi
11471 III | kiválasztott, bárha ellenségeinek száma annyi lenne is, mint a mezőkön
11472 VII | kincstári bírák előtt adja be számadásait.~Zágoni jónak látta Szász
11473 VII | Zágoni Mózes uram, ki némi számadások elengedtetését kérte, mikkel
11474 XVIII | hadseregeim állanak, melyek őket számadásra vonhatják.~– Oh, uram, börtönből
11475 XII | állt útjába. Ő elég büszke számba sem venni a veszélyt, melyet
11476 XV | egyedül hazafi, ki hidegen számít, mert a határozat egy ország
11477 I | melyet már a mesevilágba számítanak; mert hisz itt nincsen ember
11478 VI | nyomatékát is fel tudom számítani, sőt még a nemzetiségek
11479 VI | háromezernél. De föl kell számítanunk, hogy a velünk levő magyarságnak
11480 V | lásd, Béldiné: Isten mégsem számíthatná nekem oly érdemül, ha férjemet
11481 VI | fölérnének, de kívül rajta alig számítnak valamit, bástyát megvédni
11482 VIII | száz arany.~– Fogjad, de ne számláld, hanem felelj.~A nő elvevé
11483 XIII | lovagjainak kiáltva:~– Ne számlálgassuk az ellenséget most, majd
11484 VIII | kettétörni. A te napjaid számlálva vannak. Csak egy mód van
11485 VI | magyar és német hadak feles számmal voltak nála, csupán vállalkozóbb
11486 VI | megfordultam, ismerem a hadban a számok értékeit, és a helyzetekét
11487 VI | sokszorozni vagy devalválni a számokat a lelkesülés vagy közönyösség;
11488 IX | városába, s addig is, míg velük számolhatnánk, parancsold meg a többi
11489 V | szüksége. Ha ezt megígéred, számolhatsz örök időre barátságomra
11490 XV | ti tétováztok, s erőtöket számoljátok. De tudnotok kell, hogy
11491 XVII | legbecsületesebb ember és legjobb férj. Számolok erődre. Mindent elkövess. –
11492 IX | odább vitte azt magával, s számomra egy levelet hagyott hátra,
11493 XI | hogy Sange Moarte hollétét számon kérjék tőlük, fölültek lovaikra,
11494 XVI | neki cserébe ehelyett a szamosújvárit.~– Mit? – kiálta fel a fejedelem. –
11495 XVII | elintézése végett kihívja Szamosújvárra. Béldi lepecsételé a levelet,
11496 XII | kívánod tán tőlem, hogy úgy számot adjak, hogy merre jártam,
11497 VI | udvari kísérete is nagyobb számú, mint ők valamennyien, s
11498 XIII | hangyaboly, úgy jöttek ellenünk. Számukról biztosan nem szólhatok,
11499 V | uram, ki Konstantinápolyban száműzetésben él, s kinek férjem köszönetül
11500 XVI | uram, tegyen még két hetet száműzetésem idejéhez.~E szavakkal sebesen
11501 XIV | fejedelem nejétől, harag és szánalom közt ingadozó hangon.~–
11502 XVIII | köszönt valaki, azt hívé, szánalomból teszi, ha mogorván, gyűlöletből.
11503 X | hogy tán nem valami gyilkos szándék vezérli őket ellene, s bevárta
11504 VI | ellenükben állott.~– Mi szándéka kegyelmednek ezzel a kisded
11505 XVIII | büszkeség tartá még, hogy szándékát meg ne változtassa.~Mindent
11506 XVIII | visszanyargalt Kolozsvárra, azon szándékkal, hogy hadai közepéből nem
11507 VII | egész népét; de mit tehetek? Szándékom volt az egész bandériumot
11508 XVIII | Nem kell tudatni senkivel szándékomat. Én rögtön kocsira ülök,
11509 XVIII | tovább hajtatott. Bánfi ezt szándékos kikerülésnek vevé, s ebből
11510 XII | hogy Bánfi semmi ellenséges szándékot sem rejteget férjed ellen.~–
11511 V | Nem törődöm vele. S nem szándékozom magamat sem egyikért, sem
11512 XVI | kezünkből a kardot, befogja szánkat, hogy ne is szólhassunk,
11513 II | testvérei jószágait, törette, szántatta az elparlagolt földeket,
11514 XIV | fejedelem, kinek az elfutott Szánthó hírül vitte Csáky elfogatását.~
11515 XIV | nemes legény, kit társai Szánthónak neveztek, hirtelen félreugratott
11516 VII | tagadható, hogy a hegyen nem szántják végig a földjeiket, attól
11517 VII | kősziklás, s nem fogja a szántóvas.~– Hát meg az, hogy követül
11518 XVIII | kapott az ablakban, azt száraiknál fogva cserepestül mind utána
11519 X | írt, törült, rágta a tolla szárát; az ablak hídján állt egy
11520 VII | császáromnak – viszonza emez szárazon. – Én csak az ő parancsát
11521 XV | jámbor képeik, az őskorból származott német viseletük mellett.~
11522 IX | mely vad idegen országból származtunk volna ide.~– Sőt ellenkezőleg,
11523 XIII | harceszközét, mint a szélmalom szárnya forgott az kezében, majd
11524 VII | védelmeért esedezett.~Apafi szárnyai alá fogadta.~Következett
11525 VIII | libegnek, ultramarinkék szárnyaikkal; – a szófa fejénél aranyvesszős
11526 XII | oly finoman dolgozva, hogy szárnyain keresztül lehet látni.~A
11527 VIII | keresztyéneket kínozni, s törjétek ki szárnyaitokat félholdjaink hegyében, midőn
11528 XIV | egyszerre megnyílik a középső szárnyajtó, s rajta minden bejelentés
11529 XII | Minden kapuban, minden szárnyajtónál két-két apród állott karmazsinpiros
11530 VII | Azon emberről rossz hírek szárnyalnak. Azt beszélik róla, éspedig
11531 V | szálas férfi állnak a csapat szárnyán. Hátul vannak fölállítva
11532 II | keményfa deszkából, ketrecek, szárnyas állatok számára, nyitott
11533 IX | megy végig, annak egyik szárnyát a másikkal összekötve, s
11534 VIII | ellenséges vérszomját; míg az szárnyrepesve ordított, füttyöngetett,
11535 XI | tetejű sárkalyibák, kiálló szarufáikkal, sövénnyel körülfonva, az
11536 XII | Tudom, hogy letörik a jó úr szarva tőle.~Bánfi ezalatt följött
11537 I | a kis tért, s ágasbogas szarvait rázza fenekedve. Ismét megáll.
11538 I | szarvascsalád pihen. Egy szarvasbika és egy szarvastehén két
11539 I | Vén odvas fa tövében egy szarvascsalád pihen. Egy szarvasbika és
11540 I | élőzölddel, ajtaja fölé egy nagy szarvasfő volt kiszegezve huszonnégy
11541 I | őket. Kerüljünk oda, hol a szarvasok delelnek az árnyékos ligetben,
11542 I | nyakát, s mint ezt ravaszabb szarvasoknál többször tapasztalják a
11543 XVII | akaratlanul elfogadva! Milyen szarvat adott volna Bánfinak maga
11544 I | fényes szőrét, ágbogas szarvával megvakargatja hátát, s büszke,
|