1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
11545 X | megtetszettek neki, levén királyzöld szattyánból és kivarrva skófiummal,
11546 XI | nyestkalpagot, vagy pedig szattyáncsizmákat?~– Dehogy viselünk, uram –
11547 XI | nemhogy festett posztóra és szattyánra vágyódjunk.~– Ezt tennetek
11548 I | engedve láttatni és a piros szattyánsarukba fűzött kicsiny kis lábacskák
11549 XVIII | feleségem ott maradt. Üldözőim szavában Kornis és Daczó hangjára
11550 XII | szeresd, őrizd, védd…~– Szavaid megdöbbentenek. Te valami
11551 XV | Ti hallgatással feleltek szavaimra. Ez alkalommal „qui tacet,
11552 XII | alig bírt magához térni.~– Szavaitokat hallám kívülről – monda
11553 XV | Erdély és ő közötte, felelek szavaitokra én! Éppoly birtokos nemes
11554 XIX | megrettenve az idegen nyelvű szavaktól, miknek értelmét Pataky
11555 XVII | uram! Ne adj hitelt Teleki szavának, mert el akar téged is veszteni!~
11556 XII | melyben Bánfi Naláczi István szavára ismert. A tömeg zúgva fordult
11557 IX | urakra, nagyságos uram. Egy szavukat se hallgassa meg!~A fejedelem
11558 VII | Kegyelmedhez intéztük szavunkat, Cserei uram – folytatá
11559 XII | XII. Egy főúr a XVII. században~A bonchidai kastélyban nagy
11560 I | főúrnak. Némely épület egy századdal látszott idősebbnek a másiknál.
11561 XII | gyógyítgathassuk a hazánkon ütött százados sebeket. Arany idők következnek
11562 XIII | vágtattam ki a csatából. Százan is futottak utánam, hogy
11563 VIII | bevette magát az üldözött, százannyi üldöző ellen megvédheté
11564 XI | hevert; ott ült gunnyasztva a százlábnyi magas szikla szélén, lábait
11565 VII | Jött Szász János uram, a szebeni főbíró, töredelmes folyamodással
11566 II | Lengyelországig, gabonáját Szebenig, mézét, viaszát, aszalt
11567 I | járással lépked körül, kényesen szedegetve vékony lábait, karcsú alakjának
11568 IX | piros nadrágos testőrök szédelegnek a kapuk előtt; s a fejedelem
11569 X | enni- és innivalókat, én szedem be az adót, és én hirdetem
11570 XIII | utain ismét rendbe gondolák szedhetni soraikat.~A falun kívül
11571 IX | bírt; s még azonfelül rá is szedhette a törököt, ha jókedvében
11572 VII | rájok, hogy varjúfejeket szedjenek, ők tehát keresztbe vitték
11573 IX | megérezvén a bűzit, magamhoz szedtem drágaságaimat, hogy míg
11574 XI | jó feje legyen, ha el nem szédül. Lenn a völgy fenekén örökké
11575 XVIII | volt, aki elfutott.~Bánfi szédülni érzé agyát. A világ kerengett
11576 XI | sziklákat és kitördelt fenyőket szedve föl útjában, s minden pillanatban
11577 IV | smaragd, fején gyöngyökkel szegélyezett selyemfőkötő, mely csaknem
11578 VII | zsebórát.~– Ah, sokat ráfognak szegényekre, ami nem való. Csak az eszük
11579 XII | félrehúzni előle, s íme, szegényke, mint lefonnyadt. Nem hiányzik
11580 XII | osztani ki, azonfölül a szegénységnek télire való eleséget, amennyi
11581 XI | ködmenre és bocskorra teljék szegénységünktől, nemhogy festett posztóra
11582 XIII | pisztolyát elővonva, azt mellének szegezte.~E percben egy kéz félrerántotta
11583 XV | mérsékletét. Dühösen fordult azon szeglet felé, melyből a kérdés jött,
11584 XII | kiálta föl egy hang a szegletből, melyben Bánfi Naláczi István
11585 XV | kaftánjába burkolózva, trónja szegletébe húzta magát.~Teleki fölállt,
11586 IX | sorba kereste a zsebkendő szegleteit. Mindegyikre más volt hímezve.
11587 XVIII | kísérve. Amint palotája szegletén befordult volna, azon teleknél
11588 XI | bazaltszikla, toronymagasságú szegletes oszlopok egymás mellé állítva,
11589 XVIII | Szentpáliné háza állott. Csak egy szegletkő állt még a lehordott házból,
11590 XV | frank generális zászlójához szegődtem közvitéznek.~– Te? Közvitéz!
11591 I | begörbültek, orrát hanyatt szegte, néhány perc múlva bizonyosan
11592 XI | Kik voltak, akik ellene szegültek az ország azon határozatának,
11593 VIII | tekint, fejét hátrafelé szegve.~Perc múlva siető lépés
11594 XVIII | olvashatá végig. Arca elborult szégyenében. Így meggyaláztatni! „A
11595 IV | érkezett, s még józan volt, szégyenkedék a drága velencei kristályban
11596 VII | magasabb szék állott, melyet a szégyenkedő fejedelem sehogysem akart
11597 XVII | hogy a legjobb férj is szégyenleni fogná, ha az nyilvánosan
11598 XVI | tekinte Teleki Mihályra.~– Nem szégyenli magát kegyelmed – szólt
11599 XVIII | térdeplő asszonyt. – Nem szégyenlitek magatokat? Egy asszonyt
11600 XVII | hogy a feleségemtől ilyen szégyent hagynék rajta elkövetni.~
11601 XVI | Anna! – kiálta föl Apafi, szégyentül és bortul hevesen. – Rögtön
11602 XIII | Nemesi címeredet lovaim ólára szegzem ki.~– Én pedig bőrödet madárijesztőnek
11603 VIII | szétbontani nem tudva a padozathoz szegzett kalitkát, mérges ordítással
11604 VIII | jobbra-balra, fekete hajtekercseit széjjelbontva s engedve hosszan végigúszni
11605 VII | nagy pergamenbe, amint azt széjjelhúzá, az Apafi-nemzetség genealógiáját
11606 XVI | lakhelyét erőhatalommal széjjelszóratta, s azt mondá, hogy építse
11607 XVIII | paradicsomára. Fölkelt a székből szomorúan, ajkaihoz voná
11608 III | megdöbbenve esett hátra székében. Testvére, István állt a
11609 XVIII | a nő egyszerre fölugrott székéből, s gyorsabban a kimondott
11610 XII | végén fölállított elnöki székeig; a rohanó tömeg között összegyűrve
11611 XV | magyar urak fölugráltak székeikről, dühösen kiáltozva Bánfi
11612 IX | maga szokott fölhúzni, s a székek, pamlagok elannyira tele
11613 VII | generálisra nem lesz szükség a székelyekhez.~– Én magam említésre méltónak
11614 VI | ellenkező hatása volt azonban a székelyekre.~Naláczi uramra levén bízva,
11615 XVIII | körül volt véve fegyveres székelyektől, a kert hátulját egy széles
11616 III | fog, meg is védelmezzük székelyesen! – felelt erre Kun István.~–
11617 IV | Mihály uram a maga kétszáz székelyével? – kacagott fel Kemény János.~
11618 III | eszébe jutott, hogy él még a Székelyföldön valahol István testvére,
11619 III | sehova a leveleket, mert a székelységet kivéve, mindent kezében
11620 III | Kemény.~– Tehát elküldjük a székelységre, majd eljönnek onnan.~–
11621 XI | lábánál magas hátú festett széken ült összegörnyedve s merev
11622 XIII | tevéit és zsákmánnyal terhelt szekereit, előre küldé Dzsem-Hamánt,
11623 IX | alá van alkotva.~Az ekék, szekerek helyett sáncpuskákat látunk
11624 II | leszórják a tengerit a szekerekről az ereszek alá. Innen-onnan
11625 XVII | örült nekik, s csak előálló szekerének zörgése költé föl álmából
11626 III | időhaladék nélkül üljön kegyelmed szekerére, és jöjjön ki az én uram
11627 XVIII | Torda felől egy nyitott szekeret láta szembejőni, melynek
11628 II | nyikorgott a kapu, csörömpölő szekérke hajtatott be az udvarra,
11629 IX | darabra, hogy könnyebben szekérre rakhassa.~– Oh, ez az ember
11630 II | leány, közelebb húzva a székét az asszonyhoz –, sohasem
11631 XI | átvéve a gondosan lepecsételt szekrénykét, melyet szinte Zülfikárnak
11632 XVI | Teleki mellett, s annak széktámlájára könyökölve kérdé:~– S miként
11633 I | alatt keresztül-kasul van szeldelve redőkkel. El ne felejtsük
11634 VII | azért teszik, mert a föld széle kősziklás, s nem fogja a
11635 I | követni nem lehetett.~Az erdő szélében állt akkoriban egy vadásztanya,
11636 IX | magánszobájába. Az urak ingerülten széledeztek ki a másik ajtón. Teleki
11637 VIII | mindenütt a szikla meredek széleig van kiépítve, úgy látszik,
11638 VIII | nekem a pusztát, szabad szeleivel, majd megtalálom én ottan
11639 XI | százlábnyi magas szikla szélén, lábait a mélységbe lógatva,
11640 XVIII | aranyserlegek, ezüsttányérok, szelencék repültek egymás után a székelyek
11641 VII | attól tartva, hogy mire a szélére érnek, fölbillen velük a
11642 II | szemmel Bandi, s kalapja szélét kezdé rágicsálni kínjában.~–
11643 XVIII | remélve, hogy Bánfi is szelídebben fogja viselni magát, azt
11644 I | követni. A délceg amazon és a szelíded ifjú. Mindkettőnek paripája
11645 XII | kikelve saját természetéből, szelídsége kötekedő durvasággá válik;
11646 I | határt e lankaságnak, az erdő szélin levő fák beledüledeznek
11647 XVIII | űrét megnépesíté szilaj szelleme árnyképeivel. Itt teremti
11648 VIII | Távozzatok e háztól, gonosz szellemek! – kiáltoza Azraële, fölbomlott
11649 XI | mintha valami bosszantó szellemhez beszélnének.~A férfiak körül
11650 XVIII | magában Bánfi, s átjárva a hűs szellőtől, palástját akará fölvenni;
11651 XIII | meg harceszközét, mint a szélmalom szárnya forgott az kezében,
11652 XVIII | eltűnt.~*~A vihar tombol, a szélvész tördeli a fákat, a zápor
11653 VIII | őrülten tombolt odakünn, a szélvitorlák csikorogtak, a minarék tetejéről
11654 V | festve, szeszélyes alakú szélvitorlákkal.~A bozai szoroson át Brassó
11655 VI | nagyon kevés erőt tudott szembeállítani. Néhány száz makacs, rendezhetetlen
11656 XVI | most neki is kedve támadt szembeállni. Nyugodt arccal végignézett
11657 XV | vitte az ördög a hátán; szembejön rá a szomszédja, s megszólítja:
11658 XIV | helyen keresztültörtetve, egy szembejövő csapattal találkozék, melynek
11659 XVIII | egy nyitott szekeret láta szembejőni, melynek ülését egy szürke
11660 III | amint a nem várt vendéggel szembetalálkozott.~– Kegyelmed Apafi Mihály? –
11661 XVIII | Megálljatok!~– Állunk! Látod, ha szemed van – kiálta vissza Angyal
11662 XVIII | nem hagyhatálak el…~Bánfi szemeiből kicsordult a könnyű. Szótlan
11663 VIII | jöttél fekete árny, kéktüzű szemeiddel? Itt nincs senki, csak én
11664 VIII | ne nézz oda, ne nyisd föl szemeidet. Takard be képed. Bújj mellém.
11665 V | Arcaik mosolyogtak, és szemeikben méla komolyság ült.~
11666 I | idők alakjai elvakítják szemeimet. Vajha kezeim elég erősek
11667 XV | Bánfi – nem fog a mi szép szemeinkért minden ok nélkül belekötni
11668 XI | pettyegetett bőrű állat nem jött-e szemeitek elé, mikor erre-arra jártatok
11669 VI | lovagjaihoz:~– Jó vitézek. Ím, szemeitekkel látjátok az ellenséget.
11670 XII | viszont nagyon messze esett szemeitől. Tekintete nem mutatja,
11671 XII | Ezek eltávoztával egyenkint szemelé ki a jelenlevők közül, akikkel
11672 VII | marasztanók kegyelmedet, mert személye becsesebb előttünk mindenkinél.
11673 X | félelmes pátosszal. – Az én személyem szent és sérthetetlen. Én
11674 VII | háladatosságot, mellyel kegyelmed személyének tartozunk, íme, fogadja
11675 XIX | tartozik, s követelte, hogy személyes védelem adassék neki.~A
11676 VIII | mindegyiket nem vonhatva személyesen felelősségre, mit tehetett
11677 III(1) | nagyságod szinte második személyű megszólítás, s éppen a tegezés
11678 V | mutassa magát.~– Oh, te szemérmes nebántsvirág – kiálta utána
11679 V | lyánka, finom alakzattal, szemérmetes arccal, a tüzet látszott
11680 II | érett tököt vájt ki, annak szemet, szájat vágott, s gyertyát
11681 X | s eközben úgy dolgozott szemével, szájával, hogy Csáky László
11682 VIII | csillaga alámélyed, fölül a szemfehérét láttatva, az ajkszeglettől
11683 XVIII | és malachittal kirakott szemfényvesztő cirádák, kétfelől ajtómélyedések
11684 XIX | kegyelmi levél elkésik, legyen szemfödél, melybe a megöltet takarják.~ ~
11685 XIX | Elkéstél vele. – És te másik?~– Szemfödelet a halottnak.~– Ennek hasznát
11686 XI | összerázkódék, s félelmetes szemforgással súgá a cirkálónak:~– A Gregyina
11687 VI | amelyből kikerült, először szemle alá vevé a terrénumot, a
11688 VIII | fölgyújtott palotája lángjainál szemlélheté, mint ül fel Balassa mögé
11689 IX | emberek nem az ő nyugalmas, szemlélődő kedélyéhez valók. Most is
11690 VII | szemrehányással tekinte a szemlesütő fejedelemre.~– Te készíttetted
11691 IV | ismeretlen csigák, inkább szemnek, mint szájnak valók; óriás
11692 I | bokros, sűrű, szénfekete szemöld büszke, parancsoló vonásokat
11693 IV | piros ajka majd megcsattan – szemöldeiben annyi beszédes báj rejlik,
11694 X | Az oláh fölhúzta gömbölyű szemöldökeit, melyek mintha szénből lettek
11695 IV | nyakkal s alig látszó szőke szemöldökkel. A másik volt Béldi Pál,
11696 VIII | megírt?~Azraële lankadt szempillái lecsukásával igenlé e kérdést.~–
11697 IV | báj rejlik, s ha olykor szempilláit félig lesüllyeszti égő szemeire,
11698 VII | csodálkozva tekingetett szemre-főre, sehogysem akarva érteni
11699 VIII | megdöbben az ember; – ily égető szemsugár alig születhetik másutt,
11700 VIII | halovány. Mintha e gyújtó szemsugarak minden rózsát leégettek
11701 V | hasonlítani, ugyanazon kemény szemszögezés, azon merész hátratartás,
11702 VII | Apafi válaszolni. – Valami szemtelen poéta hozta a nyakamra.~–
11703 XII | fejedelmet egymás előtt szemtül szemben.~Bánfiné félénken
11704 X | megszólított gonosz, kancsal szemű, szikár legény volt; szurtos,
11705 X | haladéktalanul, legszigorúbb szemügyre vevén a Torockó, Bánfihunyad
11706 IX | bolonddá tegyenek?! Máskor a széna be volt takarítva, a gabona
11707 II | rakott boglyák, megkezdett szénakazalok, s roppant nagyságú asztagok
11708 V | ugyanannyi húst, kétannyi szénát és zabot, fontját kifizetvén
11709 X | szemöldökeit, melyek mintha szénből lettek volna kanyarítva
11710 XIX | látja őket egymás keblén szenderegni.~Odalép Bánfihoz, hogy őt
11711 XIX | téve, másikkal őt átölelve, szendergett a gyöngéd halavány nő; álmában
11712 XIX | halvány világot vetett a szendergő alakokra.~ ~Ez irtóztató
11713 VI | szinte könnyebbült lélekkel szenderült el e vigasztaló hangok mellett,
11714 VIII | szakadva – vagy egy elhagyott szénégető tanyán végződve, melynek
11715 VIII | tanyán végződve, melynek szenes, kormos szérűjét sokáig
11716 XVIII | társait a szobából, egy darab szenet vett elő a kandallóból a
11717 VIII | a forró sóhajok szentek szentébe; ahol nem lakik semmi, ahol
11718 XI | mohos fa odvába egy-egy szentkép volt felállítva, melynek
11719 XI | ragadva magával, s az ájtatos szentképek között ott terpeszkedtek
11720 XII | Bánfi kacagva.~– Özvegy Szentpáli Györgyné – folytatá zavarodatlanul
11721 XVI | Íme, legközelebb nemes Szentpálinén minő hatalmaskodást követett
11722 XII | hang, s az odatekintő Bánfi Szentpálinét látta maga felé jőni. –
11723 IX | akartak égetni a szobrokból!~– Szentségtörő nép! – kiálta föl Apafi. –
11724 IV | Nagyszebenben. A jó úrnak kiváló szenvedélye volt az evés; ha az ország
11725 XV | meggondolatlan kifejezése által a szenvedélyek terére löketni látva az
11726 XV | De az országok életében a szenvedélyeknek nincsen játékuk. E helyen
11727 I | akarok, tudja, hogy milyen szenvedélyem.~Ezzel sarkantyúba kapva
11728 XII | végre erőszakosan törve ki szenvedélyének hangja, egy átható sikoltással
11729 XII | hajlása s az ajkak metszése a szenvedélyesebb indulatok bélyegét viselék
11730 XVII | vonaglással karolta át, s szenvedélytől dúlt hangon kiálta:~– Szívem,
11731 II | örömfosztott élet annyi szenvedési, az erős küzdelem sorssal,
11732 III | egy percre sem hagyta el szenvedő neje szobáját; mint mondják,
11733 XV | vétkeztetek mindig, és mi szenvedtünk miatta! Mi harcoltunk, és
11734 XVIII | Bánfiné ehelyett önmegtagadó szenvelgéssel kérdé férjétől: – Kíván
11735 X | állatok lehetnek azok? – kérdé szepegve a diák.~– No, no, ne féljen
11736 V | ajkaihoz Katalin kezét.~– Mit szépíted a dolgot? Mért nem vallod
11737 XVIII | házat.~A kulcsár meg is szeppent, meg is haragudott, e kettős
11738 XI | Azraële a víztükörből, tündéri szépsége észrontó bűbájában, s villámló
11739 XI | szomjú szemeivel annak szépségeit akarva elnyelni, s közelebb
11740 II | pírja annál sajátságosabb szépséget kölcsönöznek e rendkívüli
11741 IX | Mihályné asszonyomnak, sem szépségre, sem tekintetre nézve, mihelyt
11742 VIII | ajkszeglettől felvonuló szépségvonalak meggörbülnek, démoni, fúriai
11743 IX | maskarában jöjjön ide, hogy engem szépszerével kicsalhasson?~– Mind én
11744 XIV | őket utánam Bonchidára. Aki szépszerivel nem jő, kötözzétek lábait
11745 XIII | egyszerre nekifordult a szerecsennek, s patkójával combon vágva,
11746 XII | ismerek fölöttem, még a szerelemben sem, s üldözni nem engedem
11747 XII | félelem és harag, szerelem és szerelemféltés egymással harcoltak izgatott
11748 XVII | gondolá magában. Egy szerelemféltő vén bolond, akinek öregségére
11749 VIII | Balassa keblén látta azt szerelemittasan függni, a fiatal magyar
11750 I | akkor is arcán, mely több a szerelemnél, több a dicsvágynál, azon
11751 VIII | légköre valami bűbájos, szerelemnövelő illattól van átfűlve. Semmi
11752 XVIII | álmodik csatákról, ittas szerelemről, hatalomról, mely minden
11753 VIII | lépés közelít. Korzár bég szerelemtől űzetve jő földi mennyországa
11754 XII | költségemen két ezredet szereljek föl az ország védelmére;
11755 XII | Az én napvilágom, a te szerelmed hiányzik nekem!~Bánfi kellemetlenül
11756 XVIII | bírom fejemet. Odavagyok szerelmedtől.~– Pedig vigyázz, hogy el
11757 V | vallását, nem tudnék hinni szerelmének; mert akkor megszűnt volna
11758 XI | ismét az erdőkből, holt szerelmesét megnézni, amint annak megígérte,
11759 XV | öltöny mintájára több ezredet szereltetett föl XIV. Lajos.~Meglátva
11760 XVII | nem is kérdem, mi jó szerencse vezérlett hozzám.~– Az igazat
11761 XVIII | belőle. Látja, hogy puskapor. Szerencséje, hogy részeg volt, mert
11762 XIV | Nagyon örülök, hogy van szerencsém. Hihetőleg eltévedtek önök;
11763 XII | Minek köszönjük e rendkívüli szerencsét? – kérdé Bánfi, udvariassággal
11764 XV | szokatlan csendes hangon. – A szerencsétlenek iránti rokonszenv s a régi
11765 XVIII | Bánfiné fuldokló hangon –, a szerencsétlenség ismét összehozott bennünket…~
11766 XV | tagadtátok meg rokonaitokat szerencsétlenségükben: megosztátok velük hajlékaitokat,
11767 VII | úriembert; azonban különös szerencsétlenségükre e pillanatban tolongás kezde
11768 VII | volt, hogy inkább a férj szerepébe vihesse a jelenet folyamát,
11769 XV | első, cseréljétek meg a szerepeket. Erdély rendei magokra vállalják
11770 XII | szükség rá, hogy férjedet szeresd, őrizd, védd…~– Szavaid
11771 XII | titkolod: ez arra mutat, hogy szereted őt; s ha valaha, most van
11772 XI | félnék, hanem mivel nem szeretek a hegyeken mászkálni, de
11773 XI | szeretett éltében, hogy őt szerethesse halálosan.~– Én segítségére
11774 XVIII | Azraële, te ördög vagy, én szeretlek– kiálta Bánfi, s fölkapta
11775 XVII | Akkor azt mondád, hogy szeretnéd látni, ha komolyan menne,
11776 II | lámpásnak, a lányok úgy szeretnének tőle félni. A hozzáértő
11777 XIV | elvitetlek benneteket.~– Azt szeretnők látni.~– Tehát ám lássátok–
11778 II | koldusjutalom lenne…~Az örvendő, a szerető, a túlboldog pár egyedül
11779 XII | segíthetek rajtad; te ábrándozni szeretsz, ahhoz én nem értek. Lehet,
11780 VIII | elérhetlenek után eped. Ha szerettetik, gyűlöl; ha gyűlöltetik,
11781 XVIII | udvarra.~A dühöngő székely nem szerezhetve magának más elégtételt,
11782 X | van, arról biztos tudomást szereztünk; kegyelmed ügyességétől
11783 IX | szisztémájával megismertetni; a monda szerinti törökként, ki látva, hogy
11784 XV | kezében van Erdély békessége. Szerintök Erdély legyen elég erős
11785 XIII | írogatott verseket, mikre dalt szerkesztve, csaták előtt elszokta azokat
11786 XII | volt fogva, aranyos, rózsás szerszámmal; a hintó mindkét ajtajára
11787 III | fölállt, elfeledve, hogy e szertartás most az ő tiszteletére történik.~
11788 V | márványasztal girbegurba lábakkal; szerteszét nagy karszékek, marokennal
11789 VIII | melynek szenes, kormos szérűjét sokáig nem tudja benőni
11790 XIII | Zülfikár tőle is megkapta a szerződött ezer aranyat, ilyenformán
11791 VII | kívánatokat, s rendkívüli jó szeszélybe látszott ezáltal jőni, mely
11792 XV | magunkon kívül? XIV. Lajos szeszélyében? Az ő politikáját egy pár
11793 IV | ragadva szomszédnéikat, szeszélyesen összezavart tömkeleget csináltak
11794 VIII | azonban sem földönteni, sem szétbontani nem tudva a padozathoz szegzett
11795 XI | felháborított tengerszem szétcsapott kétfelől, iszonyú hullámával
11796 XV | kipusztul belőlök, a falak szétdüledeznek, a város neve feledékenységbe
11797 XVIII | adá tudtára, hogy palotája szétdúlatott, s benne a székelyek gazdálkodnak
11798 X | azok tatárok, kik lovaikat széteresztve, egy levágott ökröt sütnek,
11799 XVIII | az idézésre megjelentél, szétfut, s megtagadja, hogy valaha
11800 XIII | óriás elestének láttára szétfutottak a megrémült mamelukok, egymást
11801 IX | oláhok a régi templomot széthányták.~– Hát mi a patvarnak hányták
11802 XIII | bomlott csata. A magyarok, széthányva az égő kazlakat, az éj sötétében
11803 XVIII | összezúztak, a szőnyegeket széthasgaták, a drágaságokon megosztoztak,
11804 VI | híven, rögtön összevonta széthelyezett seregeit, s mindenestől
11805 XIII | kutyát! – ordíta bőszülten, s szétkardlapozva előtte álló embereit, maga
11806 VIII | kiöltve piros nyelvét s szétmeresztve éles körmeit, fenyegető
11807 XI | s amint annak zsinegeit szétmetélve s pecsétjeit feltördelve,
11808 XI | karcsú derekáról, s ezáltal szétnyílt kaftánkáját készült levetni.
11809 IV | termetéhez, elöl szélesen szétnyílva s a hímzett patyolat felett
11810 XV | megérkezett. A senechalok szétnyitják az ajtókat, a sokaság éljent
11811 XVIII | látható ok nélkül egyszerre szétpattant, s a főúr kezében millió
11812 XVIII | karcolásra porrá omlott, szétrúgva szikrázó morzsáit, mint
11813 XV | a szent király, István, szétszóratta a napimádók oltárait, s
11814 XV | légiók meghódíták a nemzetet, szétszórták az idomtalan bástyákat,
11815 VIII | gerincein, a gyalog timarióták szétszórva kullognak leghátul, összevissza
11816 I | feltartja magasra, orrlyukai széttágulva szaglálnak szét a levegőben,
11817 VIII | melyhez mindkét alak óvatosan széttekingetve közelít, egy bokroktól fedett
11818 XVIII | fölemelkedék nyergében, s széttekintve a katonákon, messzedörgő
11819 XVI | számára, s a főkapitány úr széttépte az oltalomlevelet, s a szegény
11820 IX | padozat is el volt árasztva szétterített mappákkal, poros monumentumokkal
11821 VIII | vont elő, melyet a férfi szétterítve, amint elolvasott, arca
11822 IX | magyarországi elégületlen párt széttöretve, nagyobbrészint Erdélybe
11823 XI | parázzsá égett, hirtelen szétváltak a táncolók, s előhozva egy
11824 XII | vannak küldve, hogy a házat szétverjék: a tízezer forintot fölveheti
11825 IV | ha nagyságod akarja, úgy szétverjük a gyülevész népet, hogy
11826 VII | behelyeztelek. Isten segítségével szétverném ellenségeidet, most még
11827 IX | vettem meg, s egy egészen ép szfinxet, hanem az oláh, aki meg
11828 XV | hősöknek, kiknek nevében szidalmaztad az anyanemzetet!…~Béldi
11829 X | Kelemen diákot, ez pedig őket szidta és mocskolta.~E lármára
11830 XI | rézcsatos tüszőkkel s a szíjas bocskorokkal. Még a tánc
11831 X | megszólított gonosz, kancsal szemű, szikár legény volt; szurtos, mint
11832 VIII | torkolat közepén egy roppant sziklabálvány mered elő, különválva mindeniktől,
11833 VIII | körös-körül emelt tömör sziklabástya csaknem olyan magas, mint
11834 XI | völgy homorulatán egy kiálló sziklacsúcs felé, mely oly törpének
11835 XIII | mások is tudják. Egy rejtett sziklaépületed van Gregyina Drakuluj mellett:
11836 XI | kettőt lépve, egy kiálló sziklafal elfedé őt a férfiak szemei
11837 VIII | félfontos álgyúikkal lövöldöztek sziklafalaira, s azt hivék, hogy majd
11838 XI | egyszerre, amint egy meredek sziklafalra fölkapaszkodva széttekintett,
11839 XIII | futottak vissza e mennydörgő sziklahasábok elől, mik úgy összezúzták,
11840 XI | sziklaorgona.~Amott egy sziklahasadék tűnik föl, két átelleni
11841 XI | ismét a napvilágot azon sziklahasadékon keresztül, melyen át a patak
11842 XI | új látvány mutatkozék.~A sziklahát, melyre fölkapaszkodának,
11843 VIII | ölnyire hengerítend alább a sziklákkal eltorlasztott völgybe.~Mindig
11844 XI | magokat. – A lavina ott ama sziklaköbnek fog nekimenni, mely útjában
11845 VIII | medre közepén fekvő óriási sziklaköböt, melyet egykor megáradtan
11846 V | földíszítve – a meredek sziklákra a legjobb karban tartott
11847 VIII | tavacska, mindenütt meredek szikláktól övezve, melynek tükrében
11848 XI | tenger dagályát érzé.~A sziklamedence átelleni oldalát egy óriási
11849 XI | megpillanta egy embert ott azon sziklán ülni, mely meredeken az
11850 XI | egyébnek egy darab faragatlan sziklánál, a bokrok eltakarják a nyílást,
11851 VIII | Lassankint azonban egy tágas sziklaöböl kezdi a figyelmet magára
11852 XI | omlatag akkordokban a felséges sziklaorgona.~Amott egy sziklahasadék
11853 XI | hasra fekve közeledik a sziklapárkányhoz, s még akkor is jó feje
11854 XI | keresztülfekvő faderekakra, a keskeny sziklapárkányokra, miken csak félrehajolt
11855 XIII | kóborolni. E nyomról ráakadtak sziklarejtekedre. Látták a leányt. El van
11856 XIV | Tehát ő fölfedezte azon sziklatanyát, melyet én ott egy meleg
11857 XVIII | volna.” Azzal visszament a sziklaterembe. A kanóc végét újra meggyújtá,
11858 XIII | melyre hajnal hasadtával a sziklatetőket ellepő magyar fölkelő nemesség
11859 VIII | futólagos pillanat elcsúszik a sziklatömeg fölött, de a figyelmesebb
11860 IX | vármegyék sem voltak képesek sziklavárából kifogni. Én ez embert csel
11861 XI | köröskörül legjobban esik a hó, szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán
11862 XVIII | az első poharat, melyben szikrázott a nedv a fáklyák fénye mellett.
11863 I | fektéből, görbe agyarai szikrázva csattogtak össze, amint
11864 VIII | közepére ugrott, s üvöltve szilajon szökellt kétszer-háromszor
11865 XVIII | hölgynek.~Azraële démoni szilajsággal kapta el a berillmarkolatú
11866 VII | ment végbe. Igazi fejedelmi szilárdság, méltóság és erély látszott
11867 XIII | tudom bizonyítani – folytatá szilárdul Zülfikár, s egy összehajtott
11868 XI | még tavaly fölküldtük a szinedriumnak Fehérvárra, aholott nem
11869 XII | paripák mindennemű fajait és színeit, arab mént, erdélyi telivért,
11870 VIII | át a teremen, tündéries színezetet adva a tárgyaknak. Az odaliszk
11871 XII | testszín sörénnyel, minden színezetű csójtárokkal, bogláros fékkel,
11872 III | országgyűlés és fejedelemválasztás színhelyévé legyen; de még Apafi sem,
11873 VII | könnyű leend a basát szép színnel és szóval rávenni, hogy
11874 VIII | villámfény éppen úgy csak egy színt tud adni a tájnak, mint
11875 VIII | selyemszövetei kopottak már, s színtelenek? Nincs íze többé a lépesméznek,
11876 V | gyertyatartó állott, egy szirént ábrázolva, ki mindkét kezével
11877 VI | aranyrecés háló ékesíté, s szironyos sallangjairól nagy arany
11878 XIII | fölkelő nemesség roppant szirtdarabokat kezde aláhengeríteni.~Ali
11879 XI | moraj kezde alázúgni. A szirtet remegni érzék magok alatt
11880 XI | megyünk odáig? Hisz ez a szirtlap olyan, mint a tükör, ha
11881 XVIII | melynek farkára hágtak, szisszent föl az éles gúnyra, míg
11882 XI | a patakot, míg egyszerre sziszegő zuhogást hallva, megpillanták
11883 X | hol a másikat emelgette sziszegve, s majd kékre, majd zöldre
11884 IX | saját sokkal egyszerűbb szisztémájával megismertetni; a monda szerinti
11885 XII | smaragd levelén egy arany szitakötő lebeg, oly finoman dolgozva,
11886 XVIII | gyújtottuk azt.~– És nem fogjuk szítani. Ez nem magány ellenségeim
11887 XVII | találna a féltése dühét szító leheleténél, kihurcolá őt
11888 XII | hosszú török puskákkal, szittyás sisakokkal; a Szamos felőli
11889 XII | szólt rá Bánfi, fogai közt szíva a levegőt, s dolmányát gombolgatva
11890 VIII | közepéből magosra szökell föl a szivárványló vízsugár, gyöngycseppekben
11891 VIII | néz alá a felhős földre, a szivárványról kihajolva. Mi hiányzik? –
11892 VIII | melynek csöppjeiben örök szivárványt képez a napsugár, mintegy
11893 XVIII | szerelmes sóhaj s a kettős szívdobbanás hangzott.~Bánfi sokáig aludt.
11894 XVIII | szeretjük egymást, mikor még szíveink vérzeni fognak egymásról
11895 XII | által sem. Szakasszuk ketté szíveinket. Jobb, hogy most tegyük
11896 XVI | ármányszövő főurak, kik reszkető szíveitekbe pohárral töltitek a bátorságot,
11897 XVIII | Uram! Ön rosszul lát a szívekbe. Szerelmet adunk magunkért,
11898 XIX | elleneimnek, miként én is szívemből megbocsátok nekik.~Az ég
11899 XV | vár, s ezt én éppen úgy szívemen viselem, mint azok, kik
11900 XVIII | sóhaj, e csók nekem fáj, szívemet bántja. Váljunk el. Te akarod.~
11901 VII | megérdemled, hogy legközelebb állj szívemhez, sőt eszedet is latra merem
11902 XI | fönnakadt, karót vertek szívén keresztül, s elásva a völgyben,
11903 XVII | legfájóbb részét is fölkereste szívének, hogy sértő kézzel nyúljon
11904 XVII | Gyergyainak, megkérve, hogy legyen szíves azt elküldeni.~– Bánfinak
11905 XVIII | elfogadni az ajánlott szállást a szíveskedő házigazdától, ki saját maga
11906 XVIII | kegyelmet tőlem? – szól sértő szívességgel Bánfihoz.~– Az kegyelmednél
11907 XV | hogy elhidegülés volna szívetekben, mely azokat nem engedi
11908 II | sorssal, emberekkel s tulajdon szívével: a fájdalomba oltott szerelem,
11909 XVIII | fűzve, annak arcát ajkaihoz szívja.~E férfi Bánfi Dénes.~Szomorú,
11910 XII | szemeivel együtt annyi magas szívjóságot tanúsított, míg a bokros
11911 XVIII | lesimítom, ismét visszajő. Hiába szívom föl csókommal, ismét újra
11912 I | összevissza nőttek, erős szívós bürüt képezve a víz színe
11913 VII | akarok. Ne képzelj engem oly szívtelennek; én, aki egy asszony sírását
11914 XVIII | Kegyelmed nem akar velem szóba állani?~– Parancsolj velem,
11915 XVIII | nyugalmas, otthonias tekintetű szobácskák. Az egyikben vidor tűz pattogott
11916 XVIII | ütött, és azt felprédálta. Szobáimat összezúzták, ólaimat kiüríték,
11917 XVIII | behúzva maga után a kettőjük szobáit elzáró ajtót.~Bánfiné vetkőzni
11918 IX | kapuk előtt; s a fejedelem szobájáig csak hosszú folyosókon s
11919 XII | lakatot vet a felesége szobájára, s mikor hazamegy, az egész
11920 XVIII | rablóbandákat rejtegetsz e bezárt szobákban. Ki vele! Vagy fölgyújtjuk
11921 XVIII | miután ily rendben minden szobán végigmentek, végre benyitottak
11922 XI | egy óriási átlátszó zöld szoborrá egyesülve, azután még egyszer
11923 IX | egészet emelni, s eltördelte a szobrokat öt-hat darabra, hogy könnyebben
11924 IX | meszet akartak égetni a szobrokból!~– Szentségtörő nép! – kiálta
11925 XII | tömeg zúgva fordult azon szöglet felé, honnan a kiáltást
11926 IX | készítő neve a zsebkendő szögletébe van hímezve pompás gót betűkkel.~
11927 XV | meghallák azt a terem minden szögleteiben, oly nagy vala a csend.
11928 IX | temették el a falakat, a szögletekben nagy, összegöngyölgetett
11929 IX | toronnyal, melynek mindegyik szögletén ismét kis hegyes kiülő tornyocskák
11930 VIII | futásban, s ijesztgetve szökdeléseivel, kényszeríté ágaskodva keringeni.~–
11931 XVI | kiálta Apafi. – S ne szökdössetek el egyenkint. Ki ment el
11932 VI | nőve a ménhez, annak minden szökellésével összehangzottak saját mozdulatai;
11933 I | nem győzi; szerencséjére a szökés előtt egyszerre kettészakadt
11934 IX | hogy parancsold haza ama szökevény népet elhagyott városába,
11935 X | cirkáló hadnagy létére, hogy a szökevényt fölkerestesse, mindig ebben
11936 III | oda akarnánk tenni, erővel szökik előlünk.~S ezzel kimutatva
11937 VIII | hegyekről vezettek bele élő szökőkutat, s bíborszőnyeggel volt
11938 IX | bolondulva, reá bíztam, hogy szöktesse el magával ecsegi váramba,
11939 XI | éves korában Ali basától szöktette el Korzár bég. Ali volt
11940 I | emberjajgatáshoz hasonló, még annál is szörnyebb; megölője sem mer hozzányúlni
11941 XII | erőt adott istenem, oly szörnyek ellen küzdhetnem, mik vérszennyekkel
11942 III | vezetett. A törökök mind szörnyen föl voltak dárdázva, késezve.~–
11943 XIII | két csapására az iszonyú szörnynek jobbra-balra hullott le
11944 IX | haragra gyulladva monda:~– Ez szörnyűség. Azon embernek derék, szép
11945 VIII | szerint apródonkint, minden szóért külön.~– No, hát kérdezz! –
11946 XII | királyokkal és királyok ellen szövetkezett; mondhatni: a sorsnak állt
11947 XVII | által veszteni el titkos szövetség útján. A főurak összeesküdtek,
11948 XV | belekötni a császárba, mostani szövetségesébe, sem a szultán nem töri
11949 XVI | maga kezére háborút visel szövetségeseinkkel. Mienk a trón, övé az ország.~–
11950 I | alatt. A tórongy fodros szövevénye azután folytatni látszik
11951 XI | miket maga kezével font és szövött, s nyakában kétszáz ezüst
11952 VIII | ultramarinkék szárnyaikkal; – a szófa fejénél aranyvesszős kalitkában
11953 XVII | feleletre, s elővéve ismeretes szofisztikáját, szólt:~– Béldi! Itt a szűkkeblű
11954 IV | meghajtá magát a fejedelemnek, szófogadó alázattal.~Bánfiné reszketve
11955 III(1) | kegyelmednek szólítják, mert a szóidomítás szabályai szerint a kegyelmed,
11956 XI | állított oda hagyományos kegyes szokásból a szomjú utazóknak.~Az út
11957 XVI | veszélyben.~Ebéd után, erdélyi szokásként, állva folytaták az ivást,
11958 XIV | büntetésre vár…~– Az nekem nem szokásom – hörgé rekedten Bánfi.~–
11959 VI | ellenkezőleg azon rendes szokásukkal, miszerint a török sergek
11960 XVII | s kezét égre emelve, e szókat mondá:~– Esküszöm az élő
11961 V | A délceg nő arca kissé szokatlanul erős kifejezéssel bírt;
11962 XIX | és aludjál csendesen.~E szókkal nyugodtan fekteté le nejét
11963 V | kissé hosszabban nyúlt alá a szokottan viselt török női kabátoknál,
11964 IX | kocsiról leszállott. Arca szokottnál pirosabb, szemei élénken
11965 XI | fiú! Te vagy az, ki nem szoktál az embernek feleletet adni?~
11966 XIV | az az én gondom. Én nem szoktam soha éhen-szomjan elbocsátani
11967 VI | Kucsuk szoros fegyelemre szoktatá őket.~A visszatérők füsttel
11968 IX | állatok, miket ti hitetlenek szoktatok megenni, s hogy még bosszút
11969 V | nagy fegyelemhez van az szoktatva. Mindenki vezérére néz,
11970 X | uram őkegyelme rendesen meg szokván bánni, ha valakit megbántott,
11971 IX | nézve jól, szilárd hangon szóla hozzá:~– A te urad nemde
11972 X | a gondolatot, s magyarul szólal meg tatár létére.~– Sohase
11973 XVI | Apafi, veled nincs mit szólanom, te nem vagy magadnál; hanem
11974 XII | lehet ott – hadd éljen a szólás szabadságával. – Én azonban
11975 XV | Thökölyhez, hogy lebeszélje a szólásról, azonban ekkor valaki hátulról
11976 IX | beszélne így valamelyik szolgája, rögtön elüttetné fejét.~
11977 XIII | Pongrácot, Balassa egykori szolgáját, s inte a csatlósoknak,
11978 IV | vasas katonák incselkednek a szolgálattevő szász menyecskékkel; az
11979 VII | fogjuk a külföldön addig, míg szolgálatunkra alkalmas leend.~Csáky László
11980 XVIII | meggyaláztatni! „A nyomorult szolgalélek, midőn megölelt, árulásról
11981 X | hajdan Balassa Imre uramat szolgáltam, én segítettem Korzár béget
11982 III | beharangoztattam, kegyelmetek szolgáltassanak misét, ahogy illik.~– Megkövetem,
11983 XVII | rendes útján jog és igazság szolgáltassék neki.~– Úgy lesz minden,
11984 IX | hogy engem fogasson meg, és szolgáltasson kezébe.~– Én parancsot?
11985 IX | példás elégtételt fogok szolgáltatni – monda a fölharagított
11986 XIII | ezer aranyat, ilyenformán szolgálva egyúttal magyarnak és töröknek,
11987 X | esküszegésnek, tehát egy becsületes szolgámat melléd rendelem, aki faluról
11988 X | inte ezzel az aga egy szolgának.~A megszólított gonosz,
11989 III | kiálta dobogó szívvel Apafi a szolgára még messziről.~– Jó hír,
11990 XVIII | Adjatok neki tért, hadd szólhasson szabadon.~A hírnök fölemelkedék
11991 XVI | befogja szánkat, hogy ne is szólhassunk, midőn a rác fölégeti Kecskemétet,
11992 IX | Kegyelmed kissé illendőbb hangon szólhatna a fejedelemhez – monda Teleki
11993 IX | megnyílik az országgyűlés, akkor szólhatnak a magyar urak, amennyit
11994 XIII | Számukról biztosan nem szólhatok, hanem azt tudom, hogy három
11995 XI | megbízó levelét, a korláthoz szólítja a bírót, egy magas, nagyfogú
11996 III(1) | tegezik, hol kegyelmednek szólítják, mert a szóidomítás szabályai
11997 XVII | családi örömeid végezted, szólíts, mert küldetésem sietséges.~
11998 VIII | az elkábult lovaghoz –, s szólítsd meg őt.~Korzár bég tétovázó
11999 IV | végin ülő Bethlenek nyilván szólják a tetszelgő asszonyt, kinek
12000 VIII | lemegyünk. Odáig egy szót se szóljunk, se te hozzám, se én hozzád,
12001 XVI | vádpontokat, melyek Bánfi ellen szólnak, s ezeket nagyságod aláírva,
12002 I | indákat hajtanak, mint a szőlő venyigéje, mik egyik fáról
12003 XVIII | nagyon jó lesz a somlyai szőlőhegyre Orbánnak.~Az összetört bútorok
12004 VII | Apafiné –, hogy úgysem sok szólója van ott a követnek, ott
12005 VIII | pálmaszilvák, szagos fürtű szőlők, egy ezüst tányérkán hófehér
12006 IX | Sőt ellenkezőleg, úgy szólók kegyelmetekről, magyar urak,
12007 XI | meg kezét, s igazi nevén szólongatá:~– Fiam, Jóva! Felelj ezen
12008 I | dalia e beszéd alatt nem a szólóra, hanem folyvást az amazonra
12009 XVIII | Firtos Firi, s ha még egyet szólsz, úgy áthajítlak ezen a házon,
12010 IX | főúrnak némi élességgel.~– Szóltam én a fejedelemhez egy szót? –
12011 XVIII | hadaimat is, s csak akkor szóltok közbe, ha velem jogtalanság
12012 III | Én! De hát ki fog az én szóltomra megjelenni? Uram, én legkisebb
12013 XII | forogva, vért látszanak szomjúhozni; máskor oly óvatos, ekkor
12014 VIII | melynek sírköve a lehajló szomorúfűz gallyaitól alig látszik.~–
12015 III | azért mégsem tetszett senki szomorúnak.~A bizalmasabb kérdezősködőnek
12016 XV | tanácskozásainkba senki. A szomszéd hatalmak csak védelemmel
12017 II | ereszek alá. Innen-onnan a szomszédból átjönnek a lyányok, a tengerifosztásban
12018 XV | a hátán; szembejön rá a szomszédja, s megszólítja: Hova, komé? –
12019 IV | helyeikről, s táncba ragadva szomszédnéikat, szeszélyesen összezavart
12020 II | majd ezzel, majd amazzal, szomszédokkal, atyafiakkal; de bezzeg
12021 VIII | vidékekre vándorolni félelmetes szomszédsága elől.~A szentgotthárdi csata
12022 IX | hittel esküvéd, hogy jó szomszédunk fogsz maradni, s íme, miképpen
12023 X | keresztül minden sor ezen szón végződék: „vala”, nagynéha
12024 XVIII | s gyorsabban a kimondott szónál, azon ajtóig futott, mely
12025 XVIII | elpiruljak, s ha ármányt szőnének ellenem, ti itt maradtok,
12026 X | cirkáló hadnagya vagyok – szónokla a diák félelmes pátosszal. –
12027 III | körüle történik, hogy amint szónoklat végeztével a gyülekezet
12028 XVII | leereszteté. Csupán egy szőnyegajtó volt még a háttérben, mely
12029 XVII | átfutott e folyosón, s a szőnyegajtóhoz érve, megállt hallgatózni.
12030 XVII | leheleténél, kihurcolá őt a szőnyegajtón, s azon kizárta.~A nő ott
12031 XVIII | összetépték bokrétának; a szőnyegekből nyakravalókat szabtak, miket
12032 VIII | ifjú nevető leányok, a szőnyegeken táncolva, a kereveteken
12033 XVIII | benn mindent összezúztak, a szőnyegeket széthasgaták, a drágaságokon
12034 III | A sátor másik rekeszének szőnyegén egypár hátul álló arc kiülő
12035 VIII | kacagva himbálja magát tarka szőnyeghintájában.~*~Az éj árnyai leszálltak.
12036 VIII | fölbomlott hajakkal omolva a szőnyegre s mezetlen karjait kitárva. –
12037 VIII | illatos nargilé borostyánköves szopója illetlen volt kezében, a
12038 XVIII | őt fogadni jegesmedvének, szőr helyett pehellyel bundázva,
12039 V | térdel, s füstölő virágokat szór a tűzbe. Ezt Arankának híják;
12040 X | annyira elfoglalá a költői szórakozás, hogy már egy hete, mióta
12041 I | meg-megnyalja sima, fényes szőrét, ágbogas szarvával megvakargatja
12042 I | asztrakán süveg fedi, szakálla szorgalmasan van borotválva, öltözete
12043 XIX | kötés tagjai, kik untalan szorgos, sietős arcokkal jártak
12044 X | sápadva, amint a csizma kezdte szorítani tyúkszemeit.~– Mikor volt
12045 XIII | után gyengülni érzé a nő szorítását karján. Egy nyíl szíve fölött
12046 XI | pongyolában; a fürteire szorított piros fez hosszú aranybojtja
|