1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
12047 XIX | több átkot látszottak rá szórni, mint mennyit ajk volna
12048 XVIII | fészkétől, annál nagyobb szorongást kezde érezni. Lelke ingadozott,
12049 XII | gyászának.~Margit félénken szorongatá Anna kezét.~– Mit tegyek?
12050 XV | A francia követek kezeit szorongaták.~Ekkor a tábla végén megállt
12051 VI | bújában és aggodalmaiban, ily szorongattatott helyzetben, melybe még nem
12052 III | kezét csókolva hevesen, s szorongatva lihegő kebléhez, s aztán
12053 III | faképnél.~– Mi baj? – kérdé szorongva a nő. Oly halvány volt.
12054 VIII | reszketve az odaliszk, s szorosabban simul a vad mór lovag keblére.~–
12055 V | szélvitorlákkal.~A bozai szoroson át Brassó felé vezető út
12056 V | fekete csalmákkal.~Az út szorossága miatt csak párjával haladhatnak
12057 V | amint az ember a bozai szorost elhagyja, vagy egyikén az
12058 VI | s kutya- és patkányhúsra szoruljunk.~– Ha nem maradtok, édes
12059 VI | Segesvár, könnyen két tűz közé szorulnak, s inkább óhajtá bevárni,
12060 I | mered föl; egyszerű zöld szőrzeke van fölöltőül rajta, melynek
12061 I | nyugodtan néz végig kéretlen szószólóján, s azután mily önérzettel
12062 XVIII | szemeiből kicsordult a könnyű. Szótlan rogyott le neje lábaihoz,
12063 X | három egérke az ablakból: szőttek, fontak, táncoltak, nekiestek
12064 VIII | tájon, arany ködfátyolt szőve a vidékre, alig lehet egyes
12065 V | Gyermeket? Ő négyszáz lovas szpáhi parancsnoka, már háromszor
12066 VIII | talált, hirtelen megfordítá szpáhijait és beduinjait, s míg a hegyutakon
12067 XIII | megbontani; Bánfi már a nyolcadik szpáhival vívott, kik mind elhulltak
12068 XIII | harci mén ezalatt egymás szügyét és nyakát harapdálva, osztá
12069 VII | kérdezé Apafi.~– Nincs rájok szükségem – viszonza Kucsuk. – Maradjanak
12070 VII | fog esni.~– Nem találja szükségesnek kegyelmed, hogy a vármegyék
12071 VI | parancsoljon nagyságod. Itt szükségképpen csak egy ember lehet egyszerre
12072 XII | inte nekik Bánfi –, amire szükségtek leend, kulcsáraim gondoskodni
12073 X | volna az az ember, akire szükségük van; s azzal nyájasabb hangon
12074 II | melyre nekünk úgy sincsen szükségünk, összerakjuk, s odaadjuk
12075 XII | Erdélyországban egy gyermek sem szülelett, még anyja méhében elhalva
12076 VIII | ily égető szemsugár alig születhetik másutt, mint a délöv napja
12077 III | törököt, aki született és születni fog.~Akkor aztán nagy búsan
12078 VII | te valóban fejedelemnek születtél!~Anna gyöngéden fogá meg
12079 XII | azt ne ócsárolja! Abban születtem én, abban volt apám, anyám
12080 XVIII | Vitéz Gábor uramnak fia születvén, a nemesúr nem tudva semmit
12081 V | tette volna azt kezéből.~Szülőik egyszerre úgy elhallgattak.
12082 II | meg nem látszik a kor. A szünteleni napon járástól elbarnult,
12083 VIII | vonni, a bércek kékesen szürkék, melyek minden oldalról
12084 XVII | szofisztikáját, szólt:~– Béldi! Itt a szűkkeblű észleléssel föl kell hagynunk.
12085 II | pénzt ily fáradtsággal, szűkölködéssel megtakargatott évről évre,
12086 I | valami nyugtalan, nyihogó, szűkölő sírást hallat, melynek hallatára
12087 XV | első helyen állnak a török szultáné, gyémántos öltözetben; XIV.
12088 XVI | ország javáért, a török szultánért, a szép asszonyokért, s
12089 VIII | spanyol öröködési had, a szultánét a velencések ellen viselt
12090 XVI | budai fővezértől, harmadik a szultántól, melyben mind vagy elégtételt
12091 XV | parancsolnia a lakosokra, hogy szűnjenek meg sátorokban lakni, s
12092 IX | S ha kegyelmetek meg nem szűnnek az országban fölviruló békét
12093 XV | a teremet, túlharsogva a szűnni nem akaró zajt.~Az előcsarnokban
12094 XVIII | Bánfi szinte azon percben szunnyadt el, melyben felesége. Neki
12095 IX | Azért én kegyelmednek nem szűnök meg jóakaró rokona lenni. –
12096 XV | föllázadva, s az utódok mégsem szűntek meg őseik példáját követni.
12097 VII | állhatatosak lenni meg nem szűntök. Kegyelmednek, Csáky László
12098 XVI | nekik a tele serleget, s nem szűnve a kínálgatással: „Igyék
12099 XI | pipaszár orrán keresztül szúratik, s a bűnös úgy vezettetik
12100 IX | elébe, azt várva, hogy mikor szúrja ki a magyar saját szemét,
12101 V | havasföldi kurtány, barna szűrökben, hosszú fekete csalmákkal.~
12102 XIII | tűzesőként hullott alá az égő szurok és kénkő, néha egy-egy nehéz
12103 VI | föltalálva a puskára alkalmazott szurony, s külön csapat kezelte
12104 XVI | szegény özvegynek ősi háza szúrta a szemét a nagy úrnak, hogy
12105 VIII | csüngnek alá, turbánjának szurtossága nevezetes; mintha hétről
12106 II | kőkerítéssel van elválasztva a szűrűskerttől, melyben hegyesre rakott
12107 XV | kezeit szorongaták.~Ekkor a tábla végén megállt Béldi, s a
12108 XIII | zsebéből, annak pergamen táblájára írogatott verseket, mikre
12109 XIII | óranegyed múlva a város előtti tábor elé ért a kisded csapat.~
12110 VII | erdélyi vezéreknek a nagyvezér táborához gyülekezést parancsolnak,
12111 III | reggel levén az idő, még tábori ágyán heverészne, íme, betoppannak
12112 III | összejön, itt marad kegyelmed a táboromban.~– Hát nem mehetek haza
12113 XV | szavaimra. Ez alkalommal „qui tacet, negat”. Nem akarom hinni,
12114 XIV | Minthogy kegyelmed mindent tagad, én mindenről meg fogok
12115 VII | kimagyaráztad, de az csak nem tagadható, hogy a hegyen nem szántják
12116 XVI | ember Béldi Pál.~A fejedelem tagadólag inte.~– Ez nem fogja tenni.
12117 VII | teljesítheté kívánalmait, alig tagadott meg valakitől valamit.~Amint
12118 XVI | leánya iránti szerelmét tagadta meg, midőn a békére szavazott.
12119 XV | messze földre elszórt. Ti nem tagadtátok meg rokonaitokat szerencsétlenségükben:
12120 VII | jelenet folyamát, de Anna nem tágított e tárgytól.~– Hát Szász
12121 I | menjünk oda – rebegé minden tagjaiban reszketve a leány, az egész
12122 VIII | Nem érzed hideg sóhaját tagjaidon? Csitt, takard el magadat,
12123 I | szüntelen reszketnek gyönge kis tagjaik. A hímszarvas erre lassú,
12124 VIII | locsoltatja forró, habfehér tagjait.~Keblén összetéve kezeit,
12125 V | büszke emelgetése s heves tagjártatásai.~A falun kívül megállítá
12126 XI | csoport oláh táncolt, szilaj tagjártatásokkal; hosszú botjaikat leütötték
12127 I | nyugton maradni, minden tagjuk mozog, és minden mozdulatuk
12128 X | a két tatár pedig mérges taglejtéssel magyarázott valamit idegen
12129 IX | monda Teleki csodálkozva, s tágra kinyitott szemekkel: sehogy
12130 I | indult a hallott lövések tája felé.~Alig haladt a dalia
12131 XI | Jó lélek sosem megy annak tájára sem, ezt is csak a bűne
12132 VIII | közől, különben puszta a tájék. A zápor után fölszakadoztak
12133 XI | körülhaladni, s a legbiztosabb tájékozással látszék magát kiismerni
12134 XVIII | üldözés zaja elmaradt mögötte, tájékozni kezdé magát a csillagos
12135 VIII | csak egy színt tud adni a tájnak, mint az éj: ez feketét,
12136 XIII | udvarra.~A lovag porral és tajtékkal volt lepve; amint leugrott
12137 VI | orrlyukain fúva a gőzt, s a fehér tajtékot szügyébe szórva; hosszú
12138 XVIII | nyuszttal bélelt palástjával takargatá be, lábai alá bársony vánkoskát
12139 II | mennyire megvonta a falatot; takarítás idején, hogy a mezőn egész
12140 XIII | ki Ali basa lábai alól takarítom a köveket, hát ti nem Csáky
12141 IX | Máskor a széna be volt takarítva, a gabona kicsépelve, a
12142 VIII | világítanak szemeik. Allah árnyéka takarjon el bennünket, hogy meg ne
12143 XVIII | támad. Várj, el fogom azt takarni; – így: – e diadémmal itt; –
12144 XVIII | a parancsszóra helyeikre takarodának, s álltak, mint a fal.~–
12145 XVIII | ebből a szobából ki nem takarodik, azt tüstént kolbásznak
12146 XVIII | halhassak meg. Isten velem.~– Takarodjatok innen! – kiálta hirtelen
12147 VI | vert had kergetésiből. A takarodó hangjaira visszaszállingóztak
12148 XIII | követni.~Veér György tehát takarodót fúvatott, míg Bánfi nyugtalan
12149 XIV | Kegyelmed nőjével akar takarózni, pedig kegyelmed ott egy
12150 VIII | Takard be képed. Bújj mellém. Takarózzál palástomba. Ez Azaziel,
12151 IX | Kegyelmed formális hadi taktikával ostromol bennünket.~– Nem
12152 XV | hogy az inasoknak hány tál ételt kell adni, vagy legfölebb
12153 XVIII | kantárcsatnak, az ezüst tálakat megönté golyóbisnak, s kilövöldözte
12154 XII | sükerült, engem ott is ébren találandnak. Én védni fogom az országot
12155 XIV | helyre menni, s ha valónak találandom, mivel kegyelmed vádolva
12156 IX | újra az ismeretlen arany találgatásához fogott.~E percben fontos
12157 XVII | egész pokolvilágot bekereng, találgatva, mi történt előtte, mi történt
12158 VII | mintha azt kérdené, hogy mint találhatta már ezt is ki.~A fejedelem
12159 XVI | akarok, kegyelmedet utamban találjam. Kegyelmed kivevé a fejedelem
12160 VII | fejedelemtől, nehogy keveset találjanak kérni.~– Én csekély érdemeim
12161 XVIII | hajtatva, a keresztelős háznál találkozának, egészen tudtokon kívül.~
12162 XVIII | ne vehesse, miszerint e találkozás náluk nem mindennapi dolog.~
12163 VIII | hétre benne hálna.~A közös találkozási pont, melyhez mindkét alak
12164 XVIII | A hajlam rég kereste e találkozást, de a büszkeség mindig tiltá,
12165 XIV | egy szembejövő csapattal találkozék, melynek vezérében mindnyájan
12166 XVIII | egyébkor. A vele szemközt találkozók arcaiból, köszönésük modorából
12167 XV | hidegen megvető tekinteteivel találkozva, elfeledkezék magáról, a
12168 X | mintha különösen érdekesnek találná megszámlálni, hogy hány
12169 II | atyafiakkal; de bezzeg emberükre találnak őbenne; maga megy a bírákhoz,
12170 XI | termetet hetedhét országon nem találnál többet. S hozzá milyen szorgalmas
12171 VIII | Babaye. – Mi van még ott? Mit találsz még, amit kívánsz? – kiálta
12172 XVIII | Ejnye, bizony, majd meg találtuk ölni, nem tudtuk, hogy ilyen
12173 XVIII | mélységben azon sziklák talapjába vésve, miken magányos bokrokat
12174 VIII | csaknem olyan magas, mint a talapjául szolgáló bérc maga. S miután
12175 XV | arcával, bíbor övével lilaszín talárja fölött; Szobieszky követe,
12176 II | az ételt nagy zöldmázos tálban, a cselédség a malomkő asztal
12177 VIII | asztalkán, melyen széles japáni tálcára halmozott melegégalji növények
12178 XVIII | tért vissza, egy nagy ezüst tálcát hozva tele aranybillikomokkal.~–
12179 VI | agyontaposták; sem a vezér talentuma, sem egyes vitézek önfeláldozása
12180 XII | minden befolyásom elveszti talizmáni erejét, mikor kikelve saját
12181 XII | alig lehet nehezebb egy tallérnál, a benne levő bokréták minden
12182 IV | tartva kezeivel egy-egy ezüst tálon majd egy Bábel tornya mintájára
12183 XI | emberek csizmáikat levetve, talpaikkal és tenyereikkel tartózkodának
12184 XI | renegátba, s száz botot ítélt a talpára, ha minden ütleget egy arannyal
12185 VIII | tarka könyökvánkos, sima talpát nyalogatva, s a fejére omló
12186 VIII | ha urad olvasna, tetőtül talpig megaranyoztatna érte.~–
12187 XVIII | kivetették az ablakon. A kulcsár talpra esvén, odább futott, mire
12188 VI | védelemre sem méltatá a suhanc támadását, csak amidőn az mindig jobban
12189 XII | alusztok, én az indulatok támadásit fürkészve virrasztok Apafi
12190 XIII | csatasorba állott, s várta a támadást. Az utca végéről egy fényes
12191 XIII | elődandárral egyszerre elölről támadhassam meg az ellent.~– Talán jobb
12192 XV | fejedelmi trón körül, miért nem támadhattok fel újra, új alakban, hogy
12193 VI | bevárni, hogy ellenfele támadjon, s e célból elvonulva a
12194 XIII | szállnának le, vagy a földből támadnának elő, minden utcáról új csapatok
12195 VII | pillanatban tolongás kezde támadni a sátor előtt, s amint a
12196 XVIII | meglátta Bánfit, halálsápadtan támaszkodék az asztalra, s nem bírt
12197 I | valódi matadori állásban támaszkodik reá.~– Oda nézzen kegyelmed! –
12198 VIII | mankós botját, mit oda támasztott, előhozá, s lecsavarva róla
12199 XIX | általa a fejedelmet.~Az ítélő tanácsban hasztalan volt Horváth Kozma
12200 XV | üdvözlé.~– Nem veszted-e el a tanácskozás folyamát? – kérdé Forval,
12201 XV | semmi pártfogó; nem szól tanácskozásainkba senki. A szomszéd hatalmak
12202 XVI | felelt Teleki szigorúan.~– Tanácskoznak? – kérdé Anna, mindig közelebb
12203 XVI | kitörésre hevülő kebellel.~– Tanácskozunk – felelt Teleki szigorúan.~–
12204 IX | uram.~– S azután kegyelmed tanácslá neki, hogy ily maskarában
12205 XII | az udvaromba senki, azt tanácslom, mert kiseprűzöm, mint egy
12206 V | jöttem hozzád, hogy vagy tanácsodat, vagy segítségedet ez ügyben
12207 VI | teendői felől. Többen azt tanácsolák, hogy rohammal kell bevenni
12208 VII | kedélyben vala, s tán belső tanácsosaivá teendé a két jámbor, de
12209 IX | uramat, a fejedelem első tanácsosát.~Ugyanazon kopasz homlokú
12210 XVI | bennünket.~– Azért első tanácsosunk kegyelmed – szólt Apafi
12211 XIX | országgyűlésre és semmi más titkos tanácsra nem tartozik, s követelte,
12212 XIX | óta távol tartottak tőle tanácsurai, összevesztve a mámoros
12213 IX | kegyelmeteket. Láthatják, hogy a tanácsurak ellenzik a dolgot, náluk
12214 XVII | s fennhangon átkozva a tanácsurat, s öklével verve a bezárt
12215 XVII | nyugodt méltósággal fordult a tanácsúrhoz, s szilárd meggyőződés hangján
12216 VI | fejedelemmel hosszas ideig tanakodtak a hadjárat teendői felől.
12217 XI | szíjas bocskorokkal. Még a tánc és ének is oly különböző
12218 IV | felugráltak helyeikről, s táncba ragadva szomszédnéikat,
12219 VIII | szerelmes danákat zeng a tánchoz egyszerű hangszereivel.~
12220 XII | nyúlánk angol paripákat s táncoló berber fajt, testszín sörénnyel,
12221 XI | égett, hirtelen szétváltak a táncolók, s előhozva egy szalmából
12222 VIII | nevető leányok, a szőnyegeken táncolva, a kereveteken hentergőzve,
12223 VI | lépéseit, sebesen kopogva táncos lábaival, s fejével mintegy
12224 IV | hölgy tündérkönnyen pördült táncosa karjain, dereka, csípeje
12225 IV | hevíté; amint egyszer szép táncosnéja ismét karjára kerülve, égő
12226 IV | fölkérte a szép Béldinét egy táncra.~A menyecske készen volt
12227 VIII | a mennydörgés reszketni tanítá a kősziklákat.~– Hallod,
12228 XIII | mosolyogva mondá: – Majd én tanítalak meg benneteket dárdával
12229 XVIII | karjai közé! Utálat reá.”~„E tanítás jólesett nekem. Ki el tudtam
12230 XII | gyermekek ünnepi öltözeteikben, tanítóik vezénylete alatt, távolabb
12231 XII | riaszta mindenkit, a papok, tanítók siettek növendékeikhez,
12232 IX | rokonainkhoz?~– Engem ne tanítson senki nagylelkűségre – felelt
12233 XIV | dühösen. – Én fölhívom önöket tanúknak, hogy e hatalmaskodásnak
12234 II | oly okosan beszél, hogy tanulhatna tőle akármicsoda pókátor;
12235 XIII | társait öldösve, el akarta tanulni a magyarok harckiáltását,
12236 XII | ösztöndíjakat adományozott jobb tanulók számára.~Ezek eltávoztával
12237 IV | jukunditással dalol hirtelenében tanult magyar nótákat a kezével
12238 XVI | fogva kétszerte nemesebbnek tanultam ismerni; bárha saját káromon.
12239 II | udvarra, s a víg kutyaugatás tanúsítá, hogy ismerős érkezett.~–
12240 XIX | mámoros állapotát szokta tanúsítni.~Teleki nem bírva az országgyűléssel,
12241 XII | annyi magas szívjóságot tanúsított, míg a bokros szemöldök
12242 XVIII | legnagyobb tiszteletet tanúsítva iránta.~– Megengedheti kegyelmed –
12243 VIII | egy elhagyott szénégető tanyán végződve, melynek szenes,
12244 I | vadakkal térjenek vissza a tanyára, egész odáig senkihez sem
12245 I | rejtett fészkét a hattyú, itt tanyáz a koronás gém, a vakvarjú,
12246 IV | nagyhamar elkapva előle a tele tányérát, mihelyt oda nem néz, s
12247 VIII | fürtű szőlők, egy ezüst tányérkán hófehér lépesméz csepegett,
12248 XIII | Majd megtanítom én e tányérnyaló népet szabad nemes birtokára
12249 II | házától elhozott, a szép ezüst tányérokat, drágaköves kösöntyűit,
12250 I | ravaszabb szarvasoknál többször tapasztalják a vadászok, elkezd hangosan
12251 VI | Megbocsássatok, urak – szólt a tapasztalt német úr –, én régi katona
12252 VI | tudom mind a kettőt vetni. Tapasztaltam, hogy néha száz ember kedvező
12253 VIII | Azraële, s ajkát Korzár arcára tapasztva, ismét elalunni látszék.~
12254 XV | Ezúttal azonban rosszul tapinta a közérzület üterére, mert
12255 XI | férfiak vad rugdalózásokkal tapodták a földet, rikoltozó kurjantással
12256 XI | víz mormogása vezeté még a tapogatózó férfiakat.~Azok térdig felgyürkőzve
12257 XIII | megrémült mamelukok, egymást taposva s a kerítéseken ugrálva
12258 IV | társaságból, melyben mindenki tapsolt, táncolt és ujjongott.~Bánfi
12259 XII | bástyákra föl volt állítva nyolc tarack, néhány ölnyi távolságban
12260 XII | s kürtjével jelt adva, a tarackdurrogás rögtön helyére riaszta mindenkit,
12261 XII | közt a bársony tündöklésű taréjos amarant, a liriodendron
12262 XVIII | különbséget tenni ébrenléte tárgyai között, s rémültében megbénult
12263 VIII | vidékre, alig lehet egyes tárgyakat kivenni a nagyszerűsége
12264 VII | de Anna nem tágított e tárgytól.~– Hát Szász János uram
12265 VI | váltott, s később fogarasi tárházában őriztetett. Az elesett fejedelem
12266 XII | teljesítsék akaratomat, ha saját tárházaim kifogynak, hozatni kell
12267 XII | kell nyitni az uradalmi tárházakat s a jobbágyoknak vetni való
12268 VIII | Középett jő maga a bég, tarkán rendezett lovagjaival, kik
12269 VIII | harcedzett férfi és egy tarkapettyes párduc, s mindkettő szemei
12270 VIII | tündökölt rajtok; a bástyák tarkára festett tornyai, a moreszk
12271 XII | fegyverzete a legnagyobb tarkaságot mutatta föl.~Lehete látni
12272 IX | szegény urakat, kik oly tarkává csinálják magoknak az ország
12273 XII | kirakva; középen festményekkel tarkázott asztal, mely fölött remekművű
12274 XVIII | éjszakában, s erdőkön és tarlókon keresztül oly szerencsésen
12275 XII | állított trombitások és tárogatófúvók rákezdték az akkor legkedveltebb
12276 I | vagy elővigyázatból, hogy társa fektének nyomát eltörölje.
12277 XIII | kapjátok el a dárdát – monda ez társainak, s azzal kardot húzva, a
12278 XIII | fölemelt dárdával rohant rá és társaira.~– Hajtsátok le fejeteket
12279 XIII | csendesebben folyik a víz, társaival együtt azon szerencsésen
12280 I | okosan, oly érzően tekint társára nagy fekete szemeivel vagy
12281 IV | összezavart tömkeleget csináltak a társaságból, melyben mindenki tapsolt,
12282 XVIII | méltóságod nálamnál jobb társaságot fog itt találni.~Bánfi vállat
12283 X | keresztül; a mente, fringia és tarsoly csak úgy lódingolt a szerencsétlen
12284 X | kardját oldalára, s miután tarsolyába egy tekercs pergament, egy
12285 X | s rögtön sietve köté föl tarsolyát és rezes kardját oldalára,
12286 XII | feleségének? Lám, én sem tartalak zár alatt, mint Thoroczkai
12287 VI | eltipratni, teljesen meggátolva a tartalék kifejlődhetését, s a legbomlottabb
12288 VI | kerül, a harmadik megmarad tartaléknak. Kegyelmed udvarával együtt
12289 III | neki jobban tetszik, de tartalma határozott legyen és parancsoló.~
12290 XVII | Öcsém, én nem tudom, mit tartalmaz e levél; de arcodon látom,
12291 VIII | hölgy kezét, mintha attól tartana, hogy ha azt elbocsátá,
12292 VI | Segesvárott védelmi állásban tartandja magát mindaddig, míg a török
12293 III | hogy eljönnének, hát hol tartanók meg velük az országgyűlést?
12294 I | nélkül, hogy valami különbnek tartassék Magyarországon, mint Erdélyben –
12295 XI | magamat.~– Hát te olyan kardot tartasz, amit csak két ember húzhat
12296 II | milyen nagy becsületben tartatik, azt hitték, valami herceg,
12297 XV | az országgyűlések szoktak tartatni, színes márványból épült
12298 VI | elképzelhető legnagyobb jelének tartatott.~De Ferhád agát, a jobbszárny
12299 IX | fejedelem kezeiben volt; tarthatott katonát, amennyire pénze
12300 X | szó nem teljesítését nem tartjátok esküszegésnek, tehát egy
12301 V | elő a Kapri előhegy eget tartó orma, tündökölve a korán
12302 XIV | kegyelmed ott egy török leányt tartogat, kiért a szultán hadat készül
12303 VII | hogy egy kezében régóta tartogatott összegöngyölt pergament
12304 XVIII | karszékbe, Margit kezét kezében tartogatva, s csak egy nyájas szó kellett
12305 VI | kiket igen jó lövőknek tartok, s ha ők volnának belül
12306 XII | hogy tőlem kérdezte volna: tartozik-e az adóval? – sietett azt
12307 XI | talpaikkal és tenyereikkel tartózkodának a sima kőlapon, melynek
12308 X | vigasztalá őt Csáky –, csupán tartózkodása helyét kellend kikutatnia,
12309 X | kételkedem, hogy Erdélyországban tartózkodjék, valahogy Bánfi Dénes uram
12310 XV | hatalmak csak védelemmel tartoznak nekünk anélkül, hogy mi
12311 XV | anélkül, hogy mi hódolattal tartoznánk nekik. Gondolkodjatok rajta,
12312 V | családunkhoz fogtok ezentúl tartozni. Férjeink már elvégezték
12313 VII | basától.~– Hálával nem nekem tartozol, hanem császáromnak – viszonza
12314 VII | járva sátorában. – Ezzel tartozom népemnek; inkább idehagyom
12315 VII | mikkel még Kemény Jánosnak tartozott. Apafi azt is vigasztalva
12316 XVII | kedvetlenül parancsolá, hogy arra tartsanak.~Egy magános mezei lak volt
12317 VII | mentéjét, s fülébe dörmögé:~– Tartson kegyelmed tekintélyt a török
12318 XVIII | Pompás keleti terem tárul föl előttünk. A falakon
12319 VI | szemközt menetelt, attól tarva, hogy ha a török oly haderővel
12320 XVIII | Megöljük! – ordítának a góbék, taszigálva Kornist a nő elől.~– Ejnye,
12321 XIII | s brutális erővel egyet taszított rajta úgy, hogy ha Bánfi
12322 XII | E napokban tehát kóbor tatáraival elfogatva a fejedelem cirkáló
12323 IX | mintha mi valami idegen tatárfajzat volnánk, s tudja isten,
12324 I | ő azt maga is; aki egész tatárhadakat emésztett föl, csak el tud
12325 XVIII | asszonyt akarni megölni. Te tatárnál is pogányabb had! Menjetek
12326 XV | számunkra hátra? A kóbor tatárokat behívni Magyarországba?
12327 X | A plaidirozás tetszett a tatároknak, az aga helybenhagyólag
12328 I | s haragos agyarkodással tátotta el száját, féloldalt nézve
12329 X | sarkából emelje ki.~Egy tátottszájú oláh állt előtte, pecsétes
12330 V | közől, midőn az eleje már Tatránghoz jutott. Egy középtermetű,
12331 V | mely a nő oldalszobájából a tatrángi völgyre mutatott kilátást,
12332 V | kísérőit vezessék vissza Tatrángig, s onnan fáklyavilággal
12333 VIII | látszik egy sötétkék kerekded tavacska, mindenütt meredek szikláktól
12334 VIII | örök hullámzásban tartva a tavacskát, mintha valami szellem az
12335 VIII | valami szellem az egész tavat föl akarná emelni fejével.~
12336 VIII | fenyvesek. A láthatár mindig távolabbnak látszik, az átlátszó köd,
12337 XI | szemei mereven látszottak a távolba bámulni.~– Héj! hopp, frátye! –
12338 XIII | keresztül.~Nemsokára valami távoli zsibongást kezdének hallani,
12339 V | talált ürügyet az asztaltól távollehetni. A tizennégy éves lyánnak
12340 XVII | megdöbbenését –, hogy alig egynapi távollét után ily hosszú utat tevék
12341 XVIII | hölgy gazdag fürteivel. – Távolléted egy örökkévalóság, jelenléted
12342 V | éjjel folytatjuk az utat. Távollétemben Feriz bég parancsol.~A fiatal
12343 VIII | legvégső pontját elérte e távolnak, még iszonyúbb távol s még
12344 XVIII | lépésnyire egymástól. E távolság milyen kevés, és mégis milyen
12345 XII | nyolc tarack, néhány ölnyi távolságban parázstűz égett, melyben
12346 II | sikongva elbúcsúznak hosszan, a távozók végig dalolnak az utcán –
12347 VIII | izgatottsággal inte a rabnőknek, hogy távozzanak el. Azok ijedelmes gyorsasággal
12348 V | folytatá a basa.~– Ez teelőtted furcsán fog hangzani egy
12349 VII | s tán belső tanácsosaivá teendé a két jámbor, de különben
12350 VI | ideig tanakodtak a hadjárat teendői felől. Többen azt tanácsolák,
12351 IX | megtekinteni. Most sokkal komolyabb teendők ideje van. A magyarországi
12352 III(1) | személyű megszólítás, s éppen a tegezés természetéből foly, mely
12353 III(1) | hogy az emberek egymást hol tegezik, hol kegyelmednek szólítják,
12354 X | körül, melynek két lába téglákkal vala kiegészítve.~A poéta
12355 VIII | megszegőit, s amit akarnak, azt tegyék velők.~Ilyenkor tehát öt-hat
12356 VII | föladásra kényszerítsem, de hova tegyem Kucsuk basát? Ő ostromolni
12357 IX | elhagyják, s minket bolonddá tegyenek?! Máskor a széna be volt
12358 XV | hogy Erdély életét kockára tegyük-e Magyarországért; hogy a
12359 XIII | lovasok, hosszú puskákkal, tegzekkel, szalagos kopjákkal, s égbontó
12360 IX | nem cselekszi, most is a tehénóla van fölötte, a bivalyok
12361 XVIII | már meghalnia kell, mint tehesse azt úgy, hogy legalább ki
12362 XII | végigsimítva dörmögé:~– Itt tehet ön velem, amit akar, szép
12363 VII | kegyelmetek kedveért nem tehetek-e semmit? Azon hűségükért,
12364 IX | fogva én azokat, amikor tehetem, visszakaphatom, s azzal
12365 XII | lesegítheti a hintóból; – no, de teheti méltán, mert hisz a kálvinistáknak
12366 XV | befolyással harcolnátok, boldoggá tehetnétek az országot, s vérébe sem
12367 VI | eszerint a legokosabb, amit tehetünk, az, hogy minden időhaladék
12368 XI | kötnek, a levegőben járnak, a tejet véressé teszik, s kígyótojásokat
12369 IX | álltak halmazonkint. Ahol a tékáktól helye maradt egy-egy konzolnak,
12370 XII | számtalan fiókkal, lazúrozott tekenősbékahéjjal s gyöngyházzal kirakva;
12371 X | s miután tarsolyába egy tekercs pergament, egy szál írónádat
12372 V | gyermekesen volt két tömött tekercsbe fonva hátul, s csaknem sarkig
12373 XVII | leragasztott s zsinórokkal átkötött tekercset adott át neki, melyet fölszakasztva,
12374 X | ebben a circulus vitiosusban tekeregvén, hogy mikor a csizmáit kereste,
12375 VIII | úton, mely kacskaringós tekergéssel vonul a völgyeken keresztül
12376 VIII | s a göndör fürtök mint tekergő kígyók omlanak kétfelől
12377 I | alatt van. Oly szelíden tekinget szét, sohasem látott még
12378 VII | Szász János uram csodálkozva tekingetett szemre-főre, sehogysem akarva
12379 VIII | táncolnak ott alant, nevetve tekingetnek föl reám. Miért boldogabbak
12380 II | jó az isten.~– De hát mit tekingetsz félre? Kit ugatnak ott künn
12381 XII | jázminok s reszkető mimózák tekingettek élő, alig engedve észrevenni
12382 I | minden percben nyugtalanul tekingetve az erdőszél felé.~Egyszerre
12383 XI | parancsolá a hadnagy tekintéllyel. – Szóljon a bíró, mit tud.~–
12384 XVII | nyilvános törvénynek nincsen tekintélye többé, a következés természetes:
12385 IX | Ezzel nagyságod saját tekintélyének is tartozik – ösztönzé őt
12386 XVI | marad. Hanem hiába, oly tekintélyes ember előtt, mint Béldi
12387 XVI | arra az emberem. Aki mind tekintélyre, mind hatalomra egyedül
12388 VI | minden pontot, mely valami tekintetben fontos lehetett, ügyelt
12389 IX | Apafiné a terembe. Fejedelmi tekintetéhez öltözéke is fejedelmi volt.~
12390 XV | magyarországiak hidegen megvető tekinteteivel találkozva, elfeledkezék
12391 IX | fogadnia. Kénytelen volt tekintetét az ifiúra vetni.~Szép magas,
12392 VIII | párduc, s mindkettő szemei tekintetétől kormányozva, üldözve az
12393 XI | élő; míg Sange Moarte első tekintetével a csermely barlangját kereste,
12394 III | többi fogoly magyarok úgy tekintették kegyelmedet, mint akire
12395 V | egyszerre valami büszke tekintetvillámmal néztek egymásra, s azután
12396 XVII | otthon lehessen. Szeme közé tekinthessen azon nőnek, aki őt így meggyalázta,
12397 VIII | hozzád, se visszafelé ne tekints.~A bég készen volt már;
12398 II | hogy magát egészen férfinak tekintse. Azért van asszonyunknak
12399 III | összegyűlt rendeknek, hogy tekintsék őt ezentúl valóságos és
12400 IV | megunták; árticsóka, osztriga, teknősbéka, miket igaz embernek büntetés
12401 XI | szikrázik a jég, a csikorgó tél derekán lehet látni itt
12402 XVIII | amforát bográcsnak, azt teleaprították ürühússal, s elküldték Firtos
12403 XVIII | a bográcsot, melyet újra telefőztek gulyáshússal, és ugráltak
12404 XVII | téve, komoly arccal fordult Telekihez. – Hanem azt kikötöm – szólt
12405 II | elég, testvérei, Bánfiné és Telekiné nagyasszonyomék itt levő
12406 XVII | eltakarva – elolvastatá Telekivel.~– Istenemre – szólt a miniszter –,
12407 XVIII | szegletén befordult volna, azon teleknél kellett elvonulnia, melyen
12408 XI | az egész természet.~Egész télen tele van e völgy a legritkább
12409 XI | nyílnak ottan, s a pázsit télen-nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán
12410 II | cselédség a malomkő asztal körül telepedik, s eszik jó étvággyal, a
12411 I | házat építeni, ez itt az ő telepük; e vastag gerendákat ők
12412 I | csillagos homlokú erdélyi televér paripán, a másik egy sápadt,
12413 XII | azonfölül a szegénységnek télire való eleséget, amennyi elég.~
12414 XII | színeit, arab mént, erdélyi telivért, mokány lovat, nyúlánk angol
12415 I | a tölcséres folyondár, a télizöld repkény oly vastag indákat
12416 VI | népét kezdte eltipratni, teljesen meggátolva a tartalék kifejlődhetését,
12417 X | ti a nekünk adott szó nem teljesítését nem tartjátok esküszegésnek,
12418 VII | mely szerint mindenkinek teljesítheté kívánalmait, alig tagadott
12419 XII | ínségben látlak. A kasznárok teljesítsék akaratomat, ha saját tárházaim
12420 XII | hogy kibecsültessenek a telkemből. Be se is lépjen az udvaromba
12421 XVIII | vasajtót.~A roppant pince telve volt mindenféle nagyságú
12422 VIII | verve a napsugártól, hogy temessen el benneteket a sötétség.
12423 XVII | kormányzását bízni. A váradi és temesvári basák, a határvidéki fejedelmek
12424 VI | ágyúink nincsenek, elébb Temesvárra kellene küldenünk ostromlövegekért,
12425 VIII | kétségbeesésig.~*~A török temető a vár alatt ciprusokkal
12426 VIII | éles vastól. Lemegyünk a temetőbe, a vár bástyája alá; háromlábú
12427 VIII | alatti úton a bekerített temetőhez jutnak, az árkon belől leszállnak
12428 VI | városba, míg Ferhádot el nem temetteté. A dervisek rögtön körülállták
12429 XV | mocskolt oltárai helyén Vesta temploma emelkedék; a dák vezér fapalotája
12430 VII | lakhelye, hogy ezek Istened templomai, melyeknek az ostromlók
12431 X | melyet az igazhívők csak templomaik boltozatán s a padisah turbánján
12432 XVI | leöldösi lakosait, midőn templomainkat jezsuiták foglalják el –
12433 V | utcájával, Zajzonfalva, kis templomának hegyes bádogfedele messze
12434 XIII | papok mint zászlótartók a templomi lobogókkal. A nagy, de két
12435 XVIII | oszlopok, minőket perzsa templomokon látni, közeik tarka függönyökkel
12436 XI | túlsó vége annyira van a templomtól, hogy mire a gyülekezet
12437 III | prédikációt improvizált ex tempore, dörgő szózattal bizonyítgatva,
12438 XVIII | furcsán kandírozott külsővel ténfergett föl az udvarra, ahol még
12439 XVIII | A kopár sziklákon alig teng egy-egy bokor, s azt a zivatar
12440 VIII | olykor eltávozott fölszívni a tengerekből az ég számára a vizet, látta,
12441 II | füzéreket fonnak a megfosztott tengeriből, megfordított szakajtóra
12442 II | szomszédból átjönnek a lyányok, a tengerifosztásban segíteni. Ráülnek az illatozó
12443 II | elhordják az edényt, leszórják a tengerit a szekerekről az ereszek
12444 II | társzekerek mellől, melyek érett tengerivel rakottan tértek haza, a
12445 I | mosolyognak soha. Nagy, sötét, tengermély szemei olykor a felé hajladozó
12446 I | veressel körzött élénk tengervízszín szemek; – messze kiülő szemöldök; –
12447 VII | utat.~– Azt ismét nem kell tenned – szólt Apafiné okosan. –
12448 XII | Ha mégis a fejedelemmel tennék, az más volna, de hát micsoda
12449 XIII | megtenni, első vezéremmé tennélek.~– Az nem kell. Ígérj ezer
12450 XV | ez urak egyenkint, ha ők tennének a nemzet határozatai ellen.~–
12451 XI | szattyánra vágyódjunk.~– Ezt tennetek nem is volna szabad, mert
12452 XV | rajta, midőn mindezt kockára tennétek. Ismét csatatérré alakulva
12453 XIV | s a nő felé lépett. – E tény megérdemli, hogy elkövetője
12454 XI | csizmáikat levetve, talpaikkal és tenyereikkel tartózkodának a sima kőlapon,
12455 XIV | Gábor uram, poharára téve tenyerét –, mi már eléggé informálva
12456 IV | az országgyűlés.~Kemény tenyerével és szemöldei felrántásával
12457 VII | kezeivel apja szakállát tépdesé, minek az még jobban örült.~
12458 XVIII | erre azok is fölrohantak, tépni és törni, ami még megmaradt.~
12459 XIII | melyik a ló?~Ali szakállát tépte dühében, azt látva, hogy
12460 XVIII | a székelyek ezer darabra téptek mindent, a pompás öltönyöket,
12461 XIII | dulakodott, oroszláni erővel tépve annak megmarcangolt karját –
12462 X | lábait a nem nekik való térbe beleszorítsa, nekivörösödött
12463 I | nőstényszarvas összerogy, térdei megtörnek, s fejét hátrahajtva,
12464 I | ágaskodott, de a vaskemény férfi térdeinek egy szorítása ismét megalázta.~–
12465 XIII | levén, keményen megszorítá térdeivel paripáját, mire a nemes
12466 XVII | megrémült e látmányra: miért térdelhet e büszke, hatalmas ember
12467 VII | rajta. Félig ugyan férje térdén ült a szép nő, hanem az
12468 I | hogy ellenfele kezeinek s térdének nyomása gyengül, s azzal
12469 XVII | térdepelni. Aki istent hisz, nem térdepel ember előtt. Ő Bánfi Dénest
12470 XVII | beszélek. Én láttam őt előtted térdepelni. Aki istent hisz, nem térdepel
12471 XVIII | palástjával betakargatá a térdeplő asszonyt. – Nem szégyenlitek
12472 XIV | lemondásteljesen rogyott térdére a vendégek előtt, lehajtva
12473 IV | nagyon ártatlan táncot, egyik térdét a levegőbe emelve, míg a
12474 I | vetendő a további tusának, fél térdével lenyomta a vadkan fejét,
12475 V | döcögni. Ez volt minden nehéz tereh, mit a török magával hozott.
12476 XIII | havasok felé iparkodtak őket terelgetni, melynek szoros utain ismét
12477 XV | fejedelmi palota állott; teremei márvánnyal kirakva, falai
12478 XVIII | jöttek, betört a fényes teremekbe, vad dalolással vetve magát
12479 IX | hosszú folyosókon s hangos teremeken keresztül jutni, melyekben
12480 VIII | rózsaszín világ ömlik át a teremen, tündéries színezetet adva
12481 I | hát csak különb vadak teremnek Erdélyben!”~Az erdélyi ifjút
12482 I | mutatva:~– Miklós öcsém, teremnek-e ily derék vadkanok Erdélyországban?~
12483 IV | finom, idegzetes, gyönge kis teremtés, alig húszéves, s tizenhatodik
12484 II | felejtette, amiből valami pénzt teremthetett, majd vályogot vettetett,
12485 XVIII | szelleme árnyképeivel. Itt teremti magában a jövőt, alkot vég
12486 XVI | László, Telekinek egyik teremtménye.~– Nem nyughatik oly helyen,
12487 XVI | gondolkozhatik nagyságod, hogy honnan teremtsen elő ennyi pénzt.~– Sehonnan! –
12488 V | jutalmazák erőmutatványát.~– Terengette magyarba oltott törökje! –
12489 XV | kifejezése által a szenvedélyek terére löketni látva az ügyet.~
12490 VI | lovának sokkal könnyebb terhe levén, mint a fejedelmének,
12491 V | vagyont hagytam neki, hogy terhedre nem leend; csupán védelmedre
12492 IV | módon rajta hagyva – bámult terheivel alig tudott végigfutni az
12493 XII | mindenkinek. Minket ugyan nem terhel az, mert mi nemes emberek
12494 XII | Zólyominak kiszolgáltatni ne terheltessék.~Naláczi nagyon röviden
12495 IX | régiségei közt búvárkodni, s terhelve érzé magát minden által,
12496 VI | azalatt Ali basa újabb erővel térhet vissza, s mi itt csak az
12497 VIII | ringatott függőágy bájló terhével átcsap rajta.~E víz a várőrség
12498 XII | nekik azért, hogy ma asztalt teríttet számukra.~– Csak hagyja
12499 X | a cirkáló hatásköre nem terjedett.~Oda is elkísérte őt a renegát.~ ~
12500 I | hitetlenség zúgása kezde terjedezni.~– De kegyelmes uram – szólt
12501 XIII | Bánfihunyad felé majd múló, majd terjedő veresség látszott az égen.~
12502 IX | fölfogó ész, minő az övé volt, terjedt ismeretei, státusférfiúi
12503 I | hogy az elejtett vadakkal térjenek vissza a tanyára, egész
12504 X | melyeket a nép elé szokás terjeszteni, még e következő kérdést
12505 IX | nagy, összegöngyölgetett térképek álltak halmazonkint. Ahol
12506 I | deszkaszín, melynek egyetlen terme a később megnépesült vadásztársaságokat
12507 XII | trónja előtt, az ország termében mint ellenségek állunk szemben;
12508 XIX | jártak ki s be a fejedelem termeiben.~Estefelé sükerült a mámoros
12509 II | mely csak vágyakat tudott termeni, élveket nem. Ismét egy
12510 XVIII | rosszul hűtött kristályok természete szerint a legkisebb karcolásra
12511 XV | hogy erőszakot akar tenni természetén, s hidegvérrel fog szólani.~–
12512 VII | mellékrekeszébe.~Az urak természetesnek találták a felszólítást,
12513 V | a férfi szertelen heves természetét gyaníttatva, mit igazolni
12514 IV | vállaira, gömbölyű arca természettől is piros, most a bor még
12515 V | különben is nagyon heves természetű.~Kucsuk elmosolyodva vonta
12516 IV | derékban feszesen simul karcsú termetéhez, elöl szélesen szétnyílva
12517 VIII | gyémántos vízsugár márványsima termetén, valahányszor a ringatott
12518 XI | hajtekercset, piros orcát, karcsú termetet hetedhét országon nem találnál
12519 VII | vagy hermelin e királyi termetre, hogy annak fönségét mindenki
12520 VI | bukott.~Kísérői rögtön ott termettek mellette.~– Ez baljóslat,
12521 VIII | vékony muszlin rosszul rejti termetük bájait, s a turbánok alól
12522 X | pénzért szokott hazudni?~Ilyen terminológiával írta körül az oláh Kelemen
12523 II | indulat rohamából magához térő hölgy.~– Tiéd vagyok – szólt
12524 XI | ájtatos szentképek között ott terpeszkedtek a nyelvöltögető ördögök,
12525 XVIII | engedi magát kicsalatni.~Azon térre jutva, hol alig félnap előtt
12526 VI | először szemle alá vevé a terrénumot, a föld helyzetét, óvatosan
12527 X | valahogy Bánfi Dénes uram territóriumába találna átvetődni – kérdé
12528 XII | székely generális dolga. Az én territóriumomra is régen fáj a foga Ali
12529 II | érett tengerivel rakottan tértek haza, a juhnyáj kolompolva
12530 XIII | egyik érdekelt fél, s a terv szerint ugyanakkor, midőn
12531 VI | katona szokott érezni, ha terve sikerülni kezd.~– Viktória,
12532 XII | fenyegeté, messzeágazó terveikbe kuszáló kezekkel markolt.
12533 IX | voltak Erdélynek nyughatatlan terveikkel. A magyarországi emberek
12534 XVI | hagyva a miniszter további terveit.~Teleki és párthívei egyedül
12535 XVIII | jövőt, alkot vég nélküli terveket, álmodik csatákról, ittas
12536 XVIII | többé.~– Neked oly magas tervekkel volt tele szíved. Egy ország
12537 XIII | a többit. Csáky közlötte tervét Ali basával, ki a dologban
12538 VIII | monda:~– Ez mind tiéd, ha tervünk sikerül. Ha elárulsz bennünket,
12539 III | mitévők lehetünk?~– Hát azt tesszük, hogy nagyságodat inauguráljuk
12540 XI | az ördög által az emberi testbe foltozott darabok, ha tüzes
12541 XIV | erőszakkal gyűjtött lelki és testi erejétől, s ájultan rogyott
12542 IV | levegőbe emelve, míg a magyar testőrhajdúk, sárga dolmányban, zöld
12543 VI | szász polgárőrsereg – és a testőrül hátrahagyott kék janicsárok; –
12544 XII | paripákat s táncoló berber fajt, testszín sörénnyel, minden színezetű
12545 V | tréfálkozék Kucsuk. – Nálatok a testvér szó azt jelenti, amit nálunk
12546 XII | saját erős lelkét gyönge testvérébe.~Két ember sorsa két angyal
12547 XII | elkiáltá magát:~– Anna! Testvérem! – s az ajtó felé rohant.~
12548 XIV | közt ingadozó hangon.~– Testvéremnek szüksége van reám; – kegyelmednek,
12549 XIV | diadalmas arccal tekinte testvérére, megszorítva kezét.~– Jól
12550 XII | Bánfiné, maga mellé húzva testvérét egy, a szögletben nyúló
12551 V | biztatóan –, én és nőm mint testvérünket fogjuk őt tekinteni.~– Csak
|