1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
12552 XVIII | egymásról leszakadva. Miért nem teszed tehát? Miért sóhajtasz,
12553 XVI | pedig őkelme kedveért nem teszem le a fejedelemsüveget.~–
12554 III | az én gondom. Majd azzá teszlek én.~– De Erdélynek más fejedelme
12555 XVIII | hogy amikor engem börtönbe tesznek, őt bocsássák ki onnan.~–
12556 XVIII | drágább tüzök ennél.~A tűz tetejébe pedig fölhúzták láncon egy
12557 I | prémtelen süveg fedi, melynek tetejéből egy egész sasszárny mered
12558 XI | hozott a falura, hogy a házak tetejeit szedte le a szél. Egyszer
12559 XI | márványdarabokból összehordva, a portále tetején egy Minerva fő nélkül, a
12560 XI | egy óriási orgona sípjai, tetejükön gömbölyű fákkal koszorúzva,
12561 IX | azon ellentétek felötlővé tételére, melyeket észrevesz az ember,
12562 XV | add át az országnak; – tétesse archívumába; – s írassa
12563 XIV | hogy elkövetője fogságra tétessék.~– Azt pedig nem fogom engedni,
12564 VI | zablájú kantárt, másikat tétetett föl rá.~Ezen pillanatban
12565 XII | küzdhetnem, mik vérszennyekkel tetézhetnék uralkodása emlékét. De van
12566 XIV | bemutatni.~Bánfi még azzal is tetézte a csúfságot, hogy az asztalnál
12567 XIII | lakosok előre leverték házaik tetőit, hogy az ellenség föl ne
12568 XI | elfoglalta azt templomnak, hegyes tetőt épített rá, s belsejét bemázolta
12569 XIII | A templom és torony is tetőtlenül állott, s lehete látni,
12570 VIII | melyet ha urad olvasna, tetőtül talpig megaranyoztatna érte.~–
12571 III | újra szólt:~– Azért minden tétovázás nélkül siessen kegyelmed
12572 IV | Könnyelmű fekete szemei ragyogva tétováznak erre-arra – piros ajka majd
12573 IV | fennhangon Hallerra.~Haller tétovázott.~– No, csak mondja el kegyelmed.
12574 XV | engedi lángra gyúlni; ti tétováztok, s erőtöket számoljátok.
12575 XI | most merre menjünk? – kérdé tétovázva Kelemen. – Ennyire sohasem
12576 IV | Bethlenek nyilván szólják a tetszelgő asszonyt, kinek már eladó
12577 I | napfényre, délceg alakja tetszeni látszik önmagának, meg-megnyalja
12578 III | ellenei fölött, bizonyára tetszése szerint megtartandja most
12579 XIV | tudja meg kegyelmed, hogy e tetteért háromszoros jelt fog kapni,
12580 XV | képviselé a nemzetet; kiknek tettei alkoták a históriát; kiknek
12581 XVIII | mindaddig nőd kezesül marad tetteidért.~– Elmegyünk – szólt Angyal
12582 XVIII | paripái?~– Még többet is tettek, uram. Nőd hálószobájába
12583 XVIII | nincs mitől rettegnem. Nem tettem soha semmit, amiért az igazság
12584 XV | meghódítóitokat! Ti, kik ész, tetterő, vagyon és férfiúi szépség
12585 XVI | tetszik. – Uram, az ilyen tettért rendes időkben a fejét szokta
12586 XIV | megőrizni egy igazságtalan tettől – s nekem jogom van testvéremet
12587 XVIII | tudva, hogy a végrehajtott tettre könnyebb megnyerni a jóváhagyást,
12588 XII | hullott a hó; te kebledre tevéd fejemet, betakartál palástoddal,
12589 I | vízi vadaknak, miknek alig téved ritkaságul egy-egy példánya
12590 IX | nevezni. Az asszonyok az ilyen tévedésekért nemigen mutatnak haragot.~
12591 XVI | modorával kimentette volna tévedését; de most neki is kedve támadt
12592 XII | azonban azon három ablakon tévedeztek, melyek illatos jázminnal
12593 XI | Még aki csak azon helyre tévedt, sohasem került többet vissza.
12594 XIII | martalékul hagyva sátorait, tevéit és zsákmánnyal terhelt szekereit,
12595 IX | megtámadásnak?~– Azt is én tevém, nagyságos uram.~– Bolondul
12596 X | ülnie a lovon, mint ahogy a tevén szokás ülni.~Csáky László
12597 II | minden jószága, ha pénzzé tevődnék, sem ér. Nagyasszonyom mindamellett
12598 I | csaholását, hogy ezáltal azokat tévútra csalja. Azután hirtelen
12599 XV | Béldi oda akart menni Thökölyhez, hogy lebeszélje a szólásról,
12600 XII | tartalak zár alatt, mint Thoroczkai Ábrahám uram, aki ha nincs
12601 VIII | bennünket, akkor ez a tőr lesz a tied, mert én életben maradok,
12602 XI | nagyon fogja érdekelni. Ha a tiedet nem, az enyimet bizonyosan.~
12603 XII | hogy az én lelkem sérti a tiédet, s azt én nem akarom, de
12604 XV | lett nagy és hatalmas. Ha tielőttetek a nemzet boldogsága az első,
12605 XVIII | erővel leláncolt bosszús tigris képe volt ez, vérben forgó
12606 I | selyemszövet, vállairól pompás tigrisbőr csüng alá, mely körmeivel
12607 II | selyemsima lenből, melyet tegnap tilózott, s ma gerebenezett el.~–
12608 XVIII | találkozást, de a büszkeség mindig tiltá, s míg egyik érzelem örült,
12609 XI | Dehogy viselünk, uram – tiltakozék a bíró –, bárcsak ködmenre
12610 V | iszom bort, mert az Alkorán tiltja, mert török vagyok.~Béldi
12611 V | Elhiszem, Katalin, de ez tinálatok szokás.~– Minálunk? Hisz
12612 VII | Ennyit megér a papiros és a tinta, amit kegyelmed rávesztegetett,
12613 XVI | bezárta az ajtót, s tollát a tintába mártva mondá:~– Folytassuk,
12614 X | palló tele volt fecskendve tintacseppekkel, az egyetlen asztal körül,
12615 X | öltözetének többi poros, tintás és zsíros alkatrészeivel.~–
12616 VIII | távozzál fekete lény, Allah tiporja el fejedet. Jöjj egy óra
12617 XVIII | látszék, mintha nem volna tisztában sem a múltakkal, sem a jövőkkel.~–
12618 VII | régóta nem látogatott meg, tisztábban ragyogtak, mint egykor,
12619 IV | fedetlenül láttatják a gömbölyű, tisztán alkotott karokat, melyeket
12620 I | kiirtott fák egy mosolygó tisztás tért engedének látni, tűnt
12621 IV | mihelyt oda nem néz, s tisztával váltva föl; maga a fejedelem
12622 VI | megcserélte vele, ami a tiszteletadás elképzelhető legnagyobb
12623 I | látszanak valami különös tiszteletben tartani, mely azáltal lesz
12624 V | ott lakó magyarok isteni tiszteletre járhassanak.~– Ah! Férjed
12625 III | székelyek jónak látták oly tisztelettel bánni vele a templomban,
12626 XIV | s folyvást a legnagyobb tisztelgésnek tevé ki őt, melyen keresztül
12627 XII | vendégsereg; és Bánfi mind e tisztelgést megszokott méltósággal,
12628 VII | Kucsuk basát is itt láttam a tisztelgők között, hihetőleg búcsút
12629 XII | toborzó danákat.~Nemsokára a tisztelgőkhez ért a főispán, a többi megyék
12630 II | van mihez kötnie a szót –, tiszteli, csókolja nagyasszonyomat.
12631 XII | mintha osztoznék a közös tisztelkedésben. Mellette egy gyászos nő
12632 XII | erre Naláczi. – Majd az én tisztelkedésem adja meg a mulatságnak savát-borsát.
12633 XII | Csak hagyja kegyelmed őket tisztelkedni, nemzetes Szentpáliné asszonyom –
12634 VII | Jöttek azután egyenként tisztelkedők, instánsok és hódolók.~A
12635 VII | uraimék, mindegyik egy csoport tisztelkedőt jelentve be, akik mosolygós
12636 XII | szívben.~A fölállított sorok tisztelkedve hajták meg kardjaikat előtte,
12637 XVIII | Erre előállt a föntebb tisztelt köpcös lúfő, s kilenc szál
12638 XII | kegyelmedtől ingyen ezt a tisztes ruinát. Lám, tízezer forintot
12639 VII | levén utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát, ahogy tudja.~Szász
12640 XVIII | lovagolt Bánfi és körüle álló tisztjei elé, s címeres botját fölemelve,
12641 XIII | Hívjátok Veér Györgyöt – monda tiszttartóinak. – Kegyelmed pedig, ha kifújta
12642 XVII | Teleki fölfedezve látván titkát, haragba jött, s indulatosan
12643 XVI | Bánfit soha.~– Tudom, miért titkolja kegyelmed e gyűlöletet,
12644 XII | Jól van; szeretem, hogy titkolod: ez arra mutat, hogy szereted
12645 VII | közelebb húzva őt magához, titkolózva súgá fülébe:~– Mielőtt Kolozsvár
12646 X | tatárt csalni, s e gondolatra titkosan mosolygott magában, s szemeivel
12647 XIV | homlokát. S hátha én azon titkot is tudnám, melyért kegyelmed
12648 XVII | tárgyról mondani akarok, az oly titok, melyet még a falaknak sem
12649 X | pedig ügyesség, gyorsaság és titoktartás. E három dolog, melyet kegyelmed
12650 III | aki csak zsarláshoz és tivornyázáshoz ért, s hogy nagyon sajnálja,
12651 VI | volnának belül a sáncon, tízannyi ellennel fölérnének, de
12652 VII | Apafinak, melyben minden tizedik szó a megszólítás volt,
12653 VI | janicsárok; – mindez összesen egy tizedrészét nem érte föl Kemény János
12654 XI | megtudott.~E hölgyet még tizenhárom éves korában Ali basától
12655 IX | elfogott bégért nekem már tizenhatezer arany váltságot ígértek,
12656 IV | teremtés, alig húszéves, s tizenhatodik évétől kezdve heves, parancsoló
12657 VIII | szentgotthárdi csata után, melyet tizenkétezer halottal elvesztett a török
12658 V | le nem oldja. Ferhád aga tizenkettedmagával bemegy a faluba, s megmondja
12659 XIII | Lova rendkívüli nagyságú, tizennyolc markos mén; maga hét láb
12660 IX | haragudhattam volna, mert tizenötezer aranyat vesztettem rajta,
12661 VIII | jutott eszébe megnépesíteni. Tízmérföldnyi távolban nem találni egy
12662 XVIII | átvereslett a parázs, mint egy tízszemű szörnyeteg, s egy lassan
12663 VIII | hajló fenyők árnya alatt. E tó közepéből bukik föl a Rima
12664 XII | rákezdték az akkor legkedveltebb toborzó danákat.~Nemsokára a tisztelgőkhez
12665 V | mint az ígéret földére, úgy tódulnak át a határon a keresztyének;
12666 IV | István, Naláczi, Daczó és többek, a székelység, közel egypár
12667 XIII | közülök visszaküldött, hogy a többieket is vezesse oda, maga addig
12668 I | fövegét, s indulni készült a többiekkel.~A kopasz ember odalovagolt
12669 III | válaszolt Apafi.~– De hát a többinek is hagyjon kend helyet.~–
12670 XVII | is beszélnek róla. Talán többről is? Tán, míg a férj jó helyre
12671 XVIII | Azraële! Azraële! – kiálta többszörösen. Senki sem válaszolt. Végre
12672 III | Az őrök aludtak, mint a tök, az egész tábort el lehetett
12673 II | valami pajkos fiú érett tököt vájt ki, annak szemet, szájat
12674 VIII | följebb, följebb megyünk. A tölgy- és bükkerdő elmarad, következnek
12675 I | őket. Egy vén, terebélyes tölgyfa oldalához volt körös-körül
12676 I | másiknál. A legódonabb egy tölgyfaderekakból jól-rosszul összerovátkolt
12677 XVIII | néhány óráig, melyet házában tölte, neje elzárkózott előle;
12678 XVIII | cigányok kijöttek összeszedni a töltéseket, amiket a vitézlő nemes
12679 XVIII | Módjukban van legérzékenyebben tölthetni rajtam bosszújokat. Ha egyébért
12680 XVI | reszkető szíveitekbe pohárral töltitek a bátorságot, gondoljatok
12681 VII | még Kemény János poharait töltögeté. Apafi nem bírta eléggé
12682 IV | ki büszke arra, hogy fia töltögethet a fejedelem poharába.~S
12683 IV | fejedelemnek sűrűen kelle töltögetni. Az erdélyi lakomák rendesen
12684 XI | s azon keresztül addig töltöttük bele a vizet, míg csak bevette,
12685 VI | helyezgeti kegyelmed? Állítsa egy tömegbe, hadd ijedjen agyon csupa
12686 VI | mire a védtelen puskás had tömegestül megfutott, a legnagyobb
12687 XIII | bőrödet madárijesztőnek tömetem ki polyvával.~– Te föllázadt
12688 XI | látszék magát kiismerni a tömkelegben.~– Közel vagyunk! – szólt
12689 VIII | törni magának e vad sziklák tömkelege körül. Néhol harsogó robajjal
12690 IV | szeszélyesen összezavart tömkeleget csináltak a társaságból,
12691 IX | Az elfogadási terem ma is tömve van urakkal, kik a fejedelemmel
12692 VII | székely állott elébe, köpcös, tömzsi legény, mint mondá, az oláhfalusi
12693 XIII | mindig túlnyomó erő verte tönkre.~Ali basa Bánfi legutolsó
12694 XVII | hallgatni az igazságos ügynek.~E töprenkedés alatt észre sem vevé, hogy
12695 XVIII | vihar tombol, a szélvész tördeli a fákat, a zápor süvölt,
12696 VIII | valami imádság kezdetét tördelve fennhangon, melynek végire
12697 VIII | De a bástyák, melyek e töredékeny tündértanyát köríték, megvíhatlanok
12698 VII | uram, a szebeni főbíró, töredelmes folyamodással elpanaszolva,
12699 XVII | tudom Bánfi Dénes minden törekvését, hogy kegyelmedet egész
12700 X | ugráltatva maga mellett a felülni törekvő poétát, míg a nevető csatlósok
12701 XI | átelleni darabja minden töréseivel egymásba látszik illeni,
12702 IV | deferenciából megteszek, hogy nem töretem kerékbe az embert, hanem –
12703 II | bérbe testvérei jószágait, törette, szántatta az elparlagolt
12704 VIII | bosszúsan nyifogva, hogy be nem törhetett rajtok; azután a medencének
12705 XIII | itt, majd amott nyomába törhetni a futó ellenségnek. Hasztalan;
12706 I | futtattak, a sűrű fák miatt nem törhetve az egyenes irányba. A szarvas
12707 XV | szövetségesébe, sem a szultán nem töri meg oly könnyen esküjét,
12708 X | meg tatár létére.~– Sohase törje kegyelmed rajtam a fejét –
12709 VIII | keresztyéneket kínozni, s törjétek ki szárnyaitokat félholdjaink
12710 XVI | szó.~– Hát becstelenségen törjük-e mi a fejünket? – kérdé hevesen
12711 X | leült és írt.~Amint ekképpen törné magát az utókor javáért,
12712 XIII | hogy izgatott lelke elé törni-zúzni valót hozott a sors. – Hívjátok
12713 XIV | hajolni nem akar, annak törnie kell.~
12714 XII | megrövidíteni. Vannak, kik nem törődnek azzal, mibe kerül egy oktalanul
12715 V | Terengette magyarba oltott törökje! – kiálta föl meglepetve
12716 XIII | őt vele egyedül.~– Hát te törökké lettél? – kérdé tőle Bánfi.~–
12717 IX | megismertetni; a monda szerinti törökként, ki látva, hogy mint eszik
12718 XIV | jelt fog kapni, egyet a töröknő-rablásért, másikat a fejedelem küldöttein
12719 III | gondolat mellett a kísérő törököket mind oly derék, becsületes,
12720 XIII | egész tér tele volt lovas törökökkel; mint a hangyaboly, úgy
12721 V | mintegy 32 éves, félig törökös, félig keresztyénies öltözetben,
12722 XII | még a törökhöz hajolt, s törökösen borotválta haját, s hosszú
12723 VIII | meglepetéstől megmerevedett törökre.~A következő pillanatban
12724 XI | sziklacsúcs felé, mely oly törpének látszott hozzá képest. A
12725 III | De hát te is vesztedre törsz?1~– Már bátya, sorsunk isten
12726 VI | látott, vad futamodással törte magát keresztül, eszeveszett
12727 IX | mind általános hahotába törtek ki, mintha mindvalamennyien
12728 XII | lépés törvényes úton meg nem történendik soha; s ha alattomos cselszövés
12729 VI | tehát engedte történni a történendőket; vigyázott a falakon, aki
12730 XVIII | ki nevével betöltendé a történet lapjait.~– Mindennek vége! –
12731 XIX | folyamát. Erdély sorsa, alakja, története átváltozik. A palloscsapás,
12732 XII | összehívni. Szegény hazánk történeteiből tudjátok jól, mennyit szenvedett
12733 IV | kegyelmed. Ennél mulatságosabb történetet nem mondhatna. Ti odafenn
12734 XV | Azon időben, hol történetünk alapszik, a fejedelmek beavatása
12735 XIX | hálnia.~Hát még az égben mi történhetett? Éjféltájon oly zivatar
12736 VI | védhetni magát, s addig ismét történhetik valami.~Még hajnal előtti
12737 VII | nélkül, kapituláció útján történjék meg, s ezáltal kegyelmed
12738 XVIII | támadás fejedelmi parancsból történnék, elébb pert, idézést vagy
12739 II | könnyezni kezdő szemeit törülgeté.~– Sok van még hátra abból
12740 X | kiegészítve.~A poéta írt, törült, rágta a tolla szárát; az
12741 VII | kívánták, hogy ezentúl legyen törvényben adva az, hogy akinek lova
12742 XIV | Mindkettőnk fölött úr az ország törvénye, nagyságos uram – viszonza
12743 IX | alkotmányában, kiváltságos törvényeiben, patriarkális arisztokráciájában,
12744 XVII | brávó tőre! Bánfi Dénes a törvényeken kívül helyezé magát, midőn
12745 XVII | főurak összeesküdtek, hogy a törvényeket megcsorbítsák. Szerencsére
12746 XVI | aki nyíltan dacolhat a törvényekkel, s kinevetheti a fejedelem
12747 XVII | nincs egyéb. Ha valaki oly törvényellenes hatalmat szerzett magának
12748 XVIII | előtte zárva: harcolni, törvénykezni vagy megmenekülni.~A ló
12749 XVII | esetben, midőn a nyilvános törvénynek nincsen tekintélye többé,
12750 XIV | úgyis egy kis barátságos törvényszéket kívánunk kegyelmed fölött
12751 II | maga megy a bírákhoz, a törvényszékre, s oly okosan beszél, hogy
12752 XIX | Horváth Kozma ellenzése a törvénytelen perfolyam ellen, a liga
12753 XVI | megnyerjük, hogy Bánfinak törvénytétel előtti elfogatásában megegyezzenek,
12754 I | ott rohadtak, a lehullott törzsöket kővé változtatta a víz,
12755 VIII | dülledve ki a mohos fák tövei mellől.~Csak ott, hol a
12756 XVI | embernek, ki a féltés legfájóbb tövisének hegyét törve benn szívében,
12757 VIII | kikacag; ha megölöd, imád.~Tojásdad arca olyan halovány. Mintha
12758 IV | mindenki elébe rakott kis ezüst tojásfőzőben, alágyújtott borszeszlángban,
12759 IV | szét, ha valakihez szól, tokáját alászorítja, nyakát félreszegzi,
12760 XIII | facsoportnak faroltatva, kardját tokjába dugá, s az elvett dárdát
12761 XVIII | hirtelen a kétfelől elébe tolakodó tömegek közé lőtt velök,
12762 XVIII | elébb csak a tornácokba tolakodtak be, azután követelni kezdték,
12763 XVI | magánál nagyobb embert érez – toldá utána Naláczi.~– Bizony
12764 XV | arab építészet sajátságait toldozák a gót alapzathoz, kígyós
12765 XV | száműzöttek hazát kérnek tőletek! A hontalanoknak hazájukat
12766 VIII | melyből csodálatos gombák tolják elé minden színű kalapjaikat,
12767 X | még elébb ki akarta írni a tollába vett tintát, s míg azt kiírná,
12768 I | sors.~A vadász föltette tollas fövegét, s indulni készült
12769 I | melyről pompás paradicsommadár tollbokrétája hajlik féloldalra. Magas,
12770 XII | panyókás mentékben, fehér tollforgókkal.~Büszke méltósággal ült
12771 XII | minden kitelhető módon reánk tolni barátságát. A múlt héten
12772 XVIII | megállítá, kérdezősködött tőlök. A balsors eszébe juttatja
12773 VII | szerencsétlenségükre e pillanatban tolongás kezde támadni a sátor előtt,
12774 XI | fiatal menyecskék dühösen tolongtak a cirkáló körül.~– Csak
12775 X | mozdulataik által szabadon tolták előre-hátra a homlokra lenyomott
12776 XVIII | lombozatában eltűnt.~*~A vihar tombol, a szélvész tördeli a fákat,
12777 VIII | várudvaron robogó paripák tombolása veri föl a csendet. A fegyverek
12778 VIII | hajolnak alá a szédítő, tomboló örvénybe, örök reszketésben
12779 VIII | tekinte szét. A vihar őrülten tombolt odakünn, a szélvitorlák
12780 XI | látszanak mindenütt, mikben tombolva fut végig a hegyi zuhatag;
12781 II | bár alhangjai élét kissé tompává verte a bánat.~– Meg akartuk
12782 XVIII | elfogatását, rendeletet tőn, hogy rögtön Bethlenvárba
12783 I | dalia; a megbántott paripa toporzékolt, ágaskodott, de a vaskemény
12784 XVIII | ezalatt a Koppándon vetett tőrből kiszabadulva, midőn az üldözés
12785 XVIII | hogy csak menjen előre Tordára, s ott várja őt be. Azzal
12786 XVII | annak megjelenik a brávó tőre! Bánfi Dénes a törvényeken
12787 IX | elfutotta a vér. Kezével tőrén markolászott, s elsápadt
12788 X | bele, míg lábát a csizma torkáig bírta sajtolni, s eközben
12789 VIII | reáomolni látszanak, s e torkolat közepén egy roppant sziklabálvány
12790 XI | Félóra múlva a csermely torkolatánál voltak a kalandorok.~Egy
12791 XIII | Meneküljenek kegyelmetek vissza torlaszaikhoz.~– Egy lépést sem innen –
12792 XIII | védő nép, elhányva az útból torlaszait, kirontott ostromlóira,
12793 XIII | hirtelen levágott fákkal torlaszolva.~– Kénytelenek vagyunk őket
12794 IX | faragott oszlopokon álló tornác megy végig, annak egyik
12795 I | vadászkürt jeladása a mulatóház tornácáról, a kísérők örömujjongva
12796 XIII | csigalépcsőn a földszinti tornácba alászállt, egy fiatal lovagot
12797 XIX | Teleki. A fejedelem egészen a tornácig kísérte a főurat; arcán
12798 XVIII | kastélyban; elébb csak a tornácokba tolakodtak be, azután követelni
12799 XVII | cselédek hírül adák, hogy még a tornácról is eltávolított mindenkit.
12800 IV | ezüst tálon majd egy Bábel tornya mintájára épült, fölcukrozott,
12801 VIII | bástyák tarkára festett tornyai, a moreszk faragványokkal
12802 XVIII | kihajnalodott, Kolozsvár tornyait látta maga előtt.~Az üldöztetés
12803 V | fölvetve, s a vár hegyes tornyocskái mind pirosra vannak festve,
12804 IX | szögletén ismét kis hegyes kiülő tornyocskák látszanak. A kapu elejét
12805 XV | négyszegletű, alacsony alakú tornyok, idomtalan portálék; az
12806 V | valami kis lovagvár, széles tornyokkal, fekete bástyákkal, kiülő
12807 XII | ölnyi hosszúságú háromélű tőrök, miknek hegye a földet horkolá.~
12808 I | szakad a léptek alatt. A tórongy fodros szövevénye azután
12809 IX | oldalán magas négyszögű toronnyal, melynek mindegyik szögletén
12810 VI | Cserei Jánost felküldötte a toronyba, hogy ott vigyázzon, s mihelyest
12811 XI | oldalt egy bazaltszikla, toronymagasságú szegletes oszlopok egymás
12812 I | gyászra vált, a vadászat torrá.~A vendégek búsan kísérték
12813 XIV | S az egész bosszantási tortúra oly finoman volt rejtélyezve,
12814 IX | egyéniséghez intéznének kacagástól torzított megszólításokat.~– Ez mégis
12815 I | estenkint a közelben fekvő totoveci kölesvetésekre ellátogatott,
12816 XVIII | Bánfi büszkén vágtatott tova. Kastélya kapujában már
12817 I | folytatni látszik a bürüt, továbbfutva a víz színén, de már az
12818 XIII | embereit, még azon éjjel továbbment Bánfi nyomában, kit sehol
12819 XVI | Inter pocula non sunt seria tractanda. (Poharak közt nem kell
12820 XIX | ekkor a porba hullott.~*~A tragédia be van fejezve a hős halálával.~
12821 XI | építteté a győzhetetlen Traján diadalai emlékére”. – Túl
12822 III | közmondás szerint azonban minden tréfában szokott lenni valami valóság.)~ ~
12823 XII | a terem hosszát.~Ha ily tréfákért a férj megharagszik: az
12824 XVIII | Ugyebár?~– Igen, igen.~– Ne tréfálj, Azraële, e szóval. Én hamar
12825 XIV | magának, hogy vendégével tréfáljon, de hogy hozzá durva legyen,
12826 V | Csak mint testvért ne! – tréfálkozék Kucsuk. – Nálatok a testvér
12827 III | megerősítse.~– Engemet? Tréfálni méltóztatol kegyelmes úr –
12828 XII | ugye? – monda Bánfiné, tréfáló hangon, de talán érző gondolattal.~–
12829 XIV | Én azt hiszem, hogy ti tréfáltok. Legalább én komolyan mondtam,
12830 III | megmutathassuk, hogy nem tréfálunk.~Apafi Mihály uram vállat
12831 XII | és sóhajon végzé.~– Te tréfával hárítod el a kérdést. Hiszen
12832 XII | installáción, inauguráción, triumfális ováción, de sohasem láttam,
12833 XV | pecsétnyomót ne feledjétek ki trófeumaitok jelképei közül.~E szavait
12834 XV | és fejedelmek arcképei, trófeumok között; elöl a trón, bíborral
12835 VI | itt tíz esztendeig, mint a trójaiak, mert nekünk otthon is van
12836 XVIII | harsognak, mint az ítéletnap trombitája. Minden állat odújába bújt
12837 VI | intett, hogy fújják meg a trombitákat, s amint széttekinte seregei
12838 VI | távolból Kucsuk basa seregeinek trombitariadója.~*~Egy, végeivel hátrafelé
12839 XII | dandáraikat, a bástyákra állított trombitások és tárogatófúvók rákezdték
12840 VI | lovára ült, s egy újabb trombitaszóra indul az egész csapat odább,
12841 VI | csendesen, mint vonul be nagy trombitaszóval Kucsuk basa lovassága Segesvárra.~
12842 VI | basa megnyerve a csatát, trombitát fúvatott üldöző hadainak,
12843 XVIII | megtörténhetik.~Bánfi elérté a tromfot. Egykor ő mondá ugyane szavakat
12844 VII | fogá meg férjét karjánál, s trónjához vezetve, abba leülteté.~–
12845 XII | tán, hogy azok, kik egy trónon ülő király ellen fenik a
12846 V | magyar nő gyermeke, hogy tud-e magyarul? Ilyet csak kérdezhetni
12847 XIII | ravaszul megbízta, hogy tudakozódjék a nép közt, ha nem láttak-e
12848 XVII | cselédje, ki Béldiné után tudakozódva, annak egy levelet kézbesíte
12849 I | az a sietség, maradni nem tudás, mely a vadászok előtt oly
12850 XVII | Bánfinak maga ellen, ha tudatá vele, hogy feleségét félti
12851 VII | őket az országban. Együgyű, tudatlan emberek nagy hatáskörben
12852 VII | csecsemőiket tarták karjaikon, tudatva veled, hogy itt belől saját
12853 IX | mindkettőnek védura-e? Tehát tudd meg, hogy a felséges szultán
12854 I | megsértette, s így bizonyosan tudhatá, hogy az ugrást meg nem
12855 XVI | hogy az ily esetekben tudjon tanácsot adni.~– Én csak
12856 XV | Magyarországon történtek. Ha nem tudnátok, csak szét kellene néznetek
12857 X | Kellene kegyelmednek tudnia. Mért nem jegyzi föl magának?
12858 XV | lehetne, viszonz a góbé; ha tudniillik ő ülne az én hátamra, s
12859 XV | erőtöket számoljátok. De tudnotok kell, hogy nem egyedül leszünk,
12860 III | sem balra mozdulni nem tudó Andrásra. – No, ha itthon
12861 II | Hja, annak az isten a tudója! – sóhajta föl a vén dajka. –
12862 XIII | hatalmas fegyver a vele bánni tudók kezében; ütései csaknem
12863 XII | hangon kérdé tőle:~– Kevésbé tudom-e ezt irányodban tanúsítani,
12864 IX | nagyenyedi professzor levén, tudománya miatt kedves személy vala
12865 IV | francia szakácsművészet minden tudományát remekbe látszik fölmutatni
12866 VI | legtöbbet értett a hadi tudományokhoz.~E hadvezér, azon hadiskola
12867 XI | iparkodott a kérdezőt saját tudomásával megismertetni, kivált a
12868 X | környéken van, arról biztos tudomást szereztünk; kegyelmed ügyességétől
12869 IX | magánszobája inkább hasonlított egy tudóséhoz, mint uralkodóéhoz. Körös-körül
12870 XIII | dologról?~– Megütközött, midőn tudósítám, hogy Vízaknainé védi Bánfihunyadot –
12871 XIII | fejedelemasszonyt, mint vendégét, nem tudósítja a dologról?~– Megütközött,
12872 XIII | írva:~„Én, Sötér Gergely, tudósítom a magyar csapatvezéreket,
12873 VII | számunkra megnyerni. Ma reggel tudósítottak kémeink: hogy a gyalogság
12874 VI | közeledtét látja, menten tudósítsa felőle az urakat.~*~Kemény
12875 IX | mely alkalomról engem előre tudósítva, én az erdőben elrejtett
12876 XI | melyet párducnak neveznek a tudósok?~Sange Moarte összerezzenni
12877 XIX | megbántották, sokkal jobban tudták, mennyire sértve van ő,
12878 XVIII | háznál találkozának, egészen tudtokon kívül.~Az első látásra visszadöbbentek
12879 XV | Teleki Mihály uram szóval tudtokra adandja, s azzal kaftánjába
12880 XV | Vitézlő karok és rendek! Tudvalevő dolog előttetek, amik legközelebb
12881 VIII | látja, nem hallja őket. A tükörbe nézve beszél önmagával,
12882 VIII | szikláktól övezve, melynek tükrében fehér hattyúk fürödnek a
12883 VIII | A gömbölyű terem falai tükrökkel vannak bevonva, miknek örök
12884 XVIII | nekitaszigálva egymást tükröknek, bútoroknak, s keresve,
12885 VIII | önarcától, s a szerecsen fiút tükröstül együtt eltaszítva, csillagos
12886 VIII | egyszerű hangszereivel.~A tündéralakok fátyola leng jobbra-balra,
12887 VIII | Egyszer a szivárvány tündére meglátott egy szép leányt,
12888 II | foly a víg dal, folynak a tündéres mesék aranyhajú királylyányról
12889 VIII | képez a napsugár, mintegy tündérhidat egyik bársonyparttól a másikig.
12890 VIII | a kopár bástyákon belül tündérien tarka épületeket láthatott
12891 VIII | világ ömlik át a teremen, tündéries színezetet adva a tárgyaknak.
12892 IV | maga körül, a heves hölgy tündérkönnyen pördült táncosa karjain,
12893 XVIII | mozdul körüle; egy elátkozott tündérlak látszik lenni az egész tünemény.
12894 XII | szelíd hangon, felkarolva a tündérlenge hölgyet.~Bánfiné odatapadva
12895 XI | Sange Moarténak volt oka őt tündérnek nevezni. Ragyogó szépségű
12896 XI | állhatá meg, hogy a mesebeli tündérpalotákra ne emlékezzék vissza hol
12897 VIII | Akarod hallani a regét a tündérről és a halandó leányról?~–
12898 VIII | bástyák, melyek e töredékeny tündértanyát köríték, megvíhatlanok voltak.~
12899 XVIII | között, mint egy búsongó tündérvilági árny, ki csak lelkével hall,
12900 XII | legpompásabbjaival, mik közt a bársony tündöklésű taréjos amarant, a liriodendron
12901 I | gondtalanság, könnyelműség tündököl, s ha izmos karjai, termete,
12902 V | előhegy eget tartó orma, tündökölve a korán leesett hótul; a
12903 XVIII | előtt Bánfiné szelíd alakja tünedezett a jázminok és mimózák bokrai
12904 I | Utánam! – kiálta az, s a tüneményes csoport eltűnt nyomában
12905 XVIII | összerázkódva rémült vissza e tüneménytől, s mintha baljóslatú varázslatot
12906 XIII | is jobbra-balra – ijesztő tüneményül saját népeinek.~Az óriás
12907 XVII | újra oly gyűlöletes alakban tüntette őt föl lelke előtt.~Összehajtogatá
12908 VI | vagy amúgy rendezésenél, türelmetlen könnyelműséggel szólt bele:~–
12909 I | politikumokkal – szólt ez türelmetlenül fölpattanva –, kegyelmed
12910 I | kísérők örömujjongva ugráltak tüsszögő lovaikra, a pecéreket egyszerre
12911 XI | bőrködmönökkel, a széles rézcsatos tüszőkkel s a szíjas bocskorokkal.
12912 V | vígan lobogott a kandalló tüze; nagy, nehéz, virágos selyemfüggönyök
12913 XVIII | kulcsot hirtelen a kandalló tüzébe vetve sikolta:~– Fuss, Bánfi!
12914 XIII | közel lesztek, rakjatok tüzeket a hegyeken, hogy az elődandárral
12915 VI | bortanyán úgy föl találta őket tüzelni, hogy reggelre virradva
12916 XVIII | melyet a füstölő parázs tüzénél melegíte meg, s a férfi
12917 XII | hosszú vaspálcák végeit tüzesíték, azokat kanócok helyett
12918 IX | némileg korlátozandó az ifjú tüzét, kimondá az igazat.~– Olyan
12919 XVIII | szoba, félig a kandalló tüzétől megvilágítva, egy kerevetet
12920 XVIII | volna, sem leendett drágább tüzök ennél.~A tűz tetejébe pedig
12921 XVII | elé vonhatni, az magának tulajdonítsa, ha a státus kénytelen ellene
12922 XV | iránt támadt ellenszenvnek tulajdonítva, nagy bíztában fölállott,
12923 XI | Korzár bég. Ali volt az első tulajdonos, ki azóta kétszáz arany
12924 XI | ha nem özönlé-e el a tán túláradt víz?~De a tengerszem egy
12925 II | Az örvendő, a szerető, a túlboldog pár egyedül maradt örömeivel,
12926 XI | veresre perzselé a koronájukon túlcsapkodó láng.~A máglyától nem messze
12927 XV | is! – kiálta minden zajt túlcsengő hangon. – Jog és törvény
12928 XV | szavai behangzák a teremet, túlharsogva a szűnni nem akaró zajt.~
12929 XVIII | és ezreket érő hollandi tulipán, jácint és amaryllis hagymákat;
12930 XII | amarant, a liriodendron csüngő tulipánaival, s a jégharmattal hintett
12931 XI | bőrlevelű nymphaea sárgafehér tulipánjai éppen akkor nyílnak ottan,
12932 I | keresett vadállatot. Roppant túlizmos kan volt az, hátán és homlokán
12933 IV | szép nő szőke hajfürteit.~Túlnan Béldi Pálné ül, férje és
12934 XVIII | hatalomról, mely minden embererőn túlnő, új országokról, miknek
12935 XIII | míg a legszélsőt mindig túlnyomó erő verte tönkre.~Ali basa
12936 IX | rómaiak, dák fölirattal, s túloldalán egy lefejezett, megláncolt
12937 XIII | látszott az égen.~Bánfi a túlparti erdő rejtekében hagyva lovagjait,
12938 XIII | maga addig harmadmagával a túlparton maradt, merően bámulva azon
12939 I | első lábaival érhetve a túlpartot, végerejével egyet vágva
12940 IX | monda a miniszter lelki túlsúlyának büszke érzetével.~Erre belépett
12941 VIII | Öltözéke ízléstelenül van túlterhelve ékszerekkel, turbánja gyöngyökkel
12942 VII | feledd, hogy az utókor és a túlvilág ítéletet mond a fejedelmekre;
12943 VIII | sötétséget, s amint éltél, tűnj elém veszendő alakoddal.
12944 VIII | hegypanoráma, kietlen láthatár!~Tűnjetek fel előttünk tündéri teremek!
12945 VI | nézi most, melyet apja az ő turbánjába tűzött.~Ezzel végiglovagolt
12946 IX | apró szemei villogtak. Nagy turbánjában akkora kócsag rezgett, mint
12947 XIII | összehajtott levelet kivéve turbánjából, a hadnagy kezébe adá. A
12948 V | messziről megismerhetni őket turbánjaik piros tetejéről, s hófehér
12949 X | templomaik boltozatán s a padisah turbánján bírnak megtekinteni, öltözeted
12950 VIII | rejti termetük bájait, s a turbánok alól kiszabadult hajfodrok
12951 XI | hosszú aranybojtja fehér turbántekercsén keresztül halavány arcára
12952 IX | tökéletes oroszlány, fölnyomta a túri süveget, hosszú kócsagtollal,
12953 XVII | megrontására kezeinket soha, inkább tűrjük a bajt, mely e szabadságból
12954 II | És addig mindig fáradni, tűrni és szeretni örömtelenül.~
12955 XII | enyémet bizonnyal, s azt nem tűröm! Zsarnokot nem ismerek fölöttem,
12956 XVI | éppen odavetődék egy pompás turquois-val kirakott serleget tartva
12957 I | nagy röfögő orrával fekvet túrt magának a cserje között,
12958 XIII | viadalba ereszkedett, s rövid tusa után elkergette a sáncoktól,
12959 I | véget vetendő a további tusának, fél térdével lenyomta a
12960 XIII | miatt nem vették észre a tusát. Kétszáz lovagja pedig már
12961 I | kedélyek, s a későbbi utód tusculanumot épített a várnak szánt alapra.~
12962 XIII | izmos karokkal. A többiek tuszkolták előre.~– Énekeld el nekünk
12963 XI | vén, beesett képű asszonyt tuszkolva előre, kinek feje összevissza
12964 XI | nemsokára egypár favágóra, kik tutajokat kötöztek a vízparton.~–
12965 XVIII | Daczó ki akarta kapni a tűzből a kulcsot, s kegyetlenül
12966 XIII | had; míg a torony ormairól tűzesőként hullott alá az égő szurok
12967 XI | énekelhetett a leány a tűzhely mellett, mikor ő azon ment,
12968 XIII | ellenségnek, hogy ha az ősi tűzhelyért kell küzdeni, akkor senki
12969 XI | Marce Záre! Marce Záre!”, a tűzhöz vivék azt, s ott felkiáltva
12970 XVIII | szörnyeteg, s egy lassan haladó tűzkígyó – a kanóc vége –, mely Bánfi
12971 XI | férfiak ugráltak keresztül a tűzön vad örömriogással.~– Hát
12972 XI | Leveleit pipába vágva, avagy tűzre téve, s úgy belehelve.~–
12973 II | beszélt közbe kérkedőleg a tűzrőlpattant leány. – Tudom istenem,
12974 I | visszariasztva a bennlakó borz tűzszemei által. A futó nyulak közt
12975 VIII | bennünket, hogy meg ne lássanak tűzszemeikkel.~A nagy, erős férfi reszketve
12976 VI | kantáránál fogva, a fekete tűzszemű paripa ágaskodott, orrlyukain
12977 XI | hiába kötött bokrétát, ő nem tűzte azt süvege mellé, hiába
12978 VI | gyémántos forgóval. Paripája tűzvérű berberfajta mén, száraz
12979 XIII | smaragdoktól tündökölt a tűzvilágban. Középett lovagolt Ali,
12980 VII | idehagyom bástyáikat, mint hogy tűzzel, vassal nyissak magamnak
12981 IX | tégedet magadat keresünk fel tűzzel-vassal Kolozsvárott, s nem hagyunk
12982 XI | kell tennem.~– Legalább hát tűzzön kegyelmed egy szentelt barkát
12983 XI | család, gyermekek, vének és tyúkok és kecskék. A falu elején
12984 X | csizma kezdte szorítani tyúkszemeit.~– Mikor volt kegyelmed
12985 II | teteje látszik ki, s a széles udvar közepén a fehérre meszelt
12986 XII | akarod, hogy a fejedelem udvarába vigyelek magammal ragyogni!…
12987 IX | viseltek tulajdon váruk udvarán, s egyik ablakból a másikba
12988 IX | ha nagyságod fejedelmi udvarának egyszerűségét összehasonlítja
12989 V | szó nélkül Kemény János udvarát, s éppen a tornácon állott,
12990 VI | megmarad tartaléknak. Kegyelmed udvarával együtt a tartalékhoz megyen.~–
12991 XV | Itt nem a versailles-i udvarban vagyunk, ahol ilyesmit szabad
12992 XVIII | maga pedig kikéredzett az udvarból Kővárra, hogy így azt hihessék,
12993 XV | Lajos követei, Forval, udvarias tekintetű, sima férfi, szalagosselyem
12994 XII | szerencsét? – kérdé Bánfi, udvariassággal palástolva zavarát.~– Minthogy
12995 IX | elzárkózott előlük, s minden udvarlói közől egyedül tisztelendő
12996 VII | holott ő családostul az udvarnál akart maradni.~Haller Gábort
12997 XII | nélkül nem kerestem föl udvarodat. Nekünk mindkettőnknek egyenlően
12998 XV | háta mögött a külfejedelmi udvarok követei, kik közt első helyen
12999 IX | pedig én nádori és fejedelmi udvarokat is láttam eleget. Annak
13000 XII | telkemből. Be se is lépjen az udvaromba senki, azt tanácslom, mert
13001 IX | irántuk.~Eközben belépett egy udvaronc, s fönnhangon jelenté:~–
13002 XIX | Ki van elé?~Az elősiető udvaroncok közől legelőbb érkezék az
13003 V | kimagyarázni előtte, midőn az udvarszolga jelenté, hogy az urak rég
13004 XVIII | alakjával beledűljön az udvart elárasztó pehelybe, s ott
13005 XVII | szavakat olvasá belőle Béldi:~„Üdv és az ég oltalma rád és
13006 VII | tette a fejedelemnek milliók üdve vagy elpusztulása. Úgy gondold
13007 XIX | lelkem! én szerelmem! én üdvöm! én mennyországom!~A nő
13008 VIII | bástyájáról. Azraëlének nem üdvös kedvét keresni.~Ím, azonban
13009 XVII | mindenható Istenre, aki lelkem üdvösségét úgy adja meg, éltemet, feleségemet,
13010 IX | hogy siettemben elfeledtem üdvözleni; de amint meghallám, hogy
13011 I | vadászcsoporthoz ért, s hangos üdvözléseiket nemesen viszonozva megállt
13012 IX | urak vetélkedve siettek üdvözletére, Apafi elébe futott, s karját
13013 XIV | fejbillentéssel fogadá az üdvözletet, s a nőket helyeikre vezetve,
13014 XVIII | miként soha. Még csak nem is üdvözli a leányt, amint belép. Fázni
13015 VI | Apafi elébe lovagolt, s üdvözölte a törököt, kit megmentő
13016 XVII | ráismertem.~Béldi szívesen üdvözölve nyújtá kezét az ifjúnak,
13017 VIII | Korzárvár felé, lovas csapat ügetése hallik. Robogásuk hangja
13018 X | végtére megszabadulhatott, és ügetett tovább Abrudbánya felé.
13019 VIII | letörülni.~Az öszvérek csendesen ügetnek a vár felé, fellah hajcsáraiktól
13020 XVII | hajdút látunk a várudvarra ügetni; András volt az, Apafinénak
13021 I | nem avatjátok magatokat ez ügybe.~– Hagyjon kegyelmed ma
13022 V | tanácsodat, vagy segítségedet ez ügyben fölkérjem; azt a kard fogja
13023 V | vagyok. Most oly élin állanak ügyeim, hogy vagy csodákat kell
13024 XII | elébbvaló a családokénál, vannak ügyek, mikben csupa látásod gátolna,
13025 IV | a nagy néptömegtől, mely ügyek-bajok elintézése végett tódult
13026 VI | tekintetben fontos lehetett, ügyelt rá, hogy az ostromló sereg
13027 III(1) | kivált Erdélyben nagyon ügyeltek.~
13028 XVIII | tartanom. Én igazságosnak érzem ügyemet.~– Meglehet, hogy igazságod
13029 XII | teremből, csupán néhány ügyesbajos maradt hátra elintézendő
13030 X | tudomást szereztünk; kegyelmed ügyességétől függ annak határozottabb
13031 XIII | míg ő bal kézzel biztos ügyességgel kapva el az őrjáró kelevézét,
13032 XVII | beszélhettél vele, mi sürgetős ügyetek van együtt?~– Emlékezel,
13033 XV | még a Mahomed követői is ügyünk segítségére állanak készen.
13034 VI | hanyatt-homlok rohanó puskások üldözésével, egész erejével Kemény ellen
13035 I | ellátogatott, hanem az a legkisebb üldözésre a mocsár belsejébe vette
13036 XIV | hangzott mindenünnen, hihetőleg üldözőben volt már a vad, midőn a
13037 XVIII | akaratja is maradt elég, üldözőire visszafordulhatni s őket
13038 I | egyszer kiszabadulva, vitte üldözőit magával a lápos ingovány
13039 VIII | vára alá engedte jőni az üldözőket, s míg azok nagy fáradsággal
13040 XVIII | tornyait látta maga előtt.~Az üldöztetés félelmén átesve, a düh és
13041 XIV | azon nő, kit önök keresnek, üldöztetve hozzám folyamodott – s én
13042 VIII | tekintetétől kormányozva, üldözve az örömtől kezdve a kétségbeesésig.~*~
13043 XIV | rögtön siettek kínálni Bánfit üléseikkel, de a fejedelem inte neki:~–
13044 XVIII | láta szembejőni, melynek ülését egy szürke porköpenybe burkolt
13045 VII | izzadó homlokkal kelt fel ülhelyéről, zavarodott arcán önkénytelen
13046 X | embert a legelső faluban.~– Ülj föl lovadra, fiam Zülfikár –
13047 VII | kínált a jó fejedelem, hogy üljenek le.~A hódolatok elfogadása
13048 XV | a góbé; ha tudniillik ő ülne az én hátamra, s sarkantyút
13049 XV | benneteket megilletnek? Ha ti ott ülnétek, ahol Pázmány és Eszterházy
13050 X | kengyelszíjat, úgy kellett ülnie a lovon, mint ahogy a tevén
13051 XVIII | szándékomat. Én rögtön kocsira ülök, s megyek Fehérvárra. Kegyelmed
|