1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
13052 X | levágott ökröt sütnek, s azt ülték körül.~Visszafordulni már
13053 XII | olyan boldog voltam… Te lóra ültél, én leborultam imádkozni,
13054 IX | fejedelemnek, azt sem tudta, hova ültesse le; sőt gyakran maga a padozat
13055 III | körlevelet. Ali basa rögtön lóra ültetett egy csauszt, s elküldte
13056 III | fölemelték vállaikra, úgy ültették fel a bársonnyal bevont
13057 XVI | hát még ki?~– Bánfi.~– Üm. Az is? Hát az miért?~–
13058 XVIII | nem mindennapi dolog.~Az ünnepély és lakoma végeztével, mely
13059 IX | országgyűlésre! – szólt ünnepélyes hangnyomattal Teleki.~–
13060 III | nagyságodat inauguráljuk ünnepélyesen, s ha kelleni fog, meg is
13061 I | egymást megértik. A két kis ünő rögtön félve odabújik anyja
13062 I | helyben marad, reszkető ünőit olykor meg-megnyalva, melyek
13063 I | ki nem szenvedett, a kis ünők nagy szomorúan ott maradnak
13064 XVIII | vastag gyapotkötelet vonva az üregből elő – ezzel vannak a kádak
13065 VIII | róla a felső részt, a bot üregéből egy összegöngyölt selyemtekercset
13066 VIII | s a hátuk mögött tátongó üregre mutatva, szólt:~– Benne
13067 XIV | midőn egészségeért poharat üríténk; ez már aztán véletlen,
13068 XVIII | bográcsnak, azt teleaprították ürühússal, s elküldték Firtos Firit,
13069 XIII | ha Bánfi rá nem ismerne, üssék főbe.~Bánfi azonban az első
13070 XIX | állana útjában, azt mondanám, üssétek le! A máséra is azt mondom.~
13071 XIII | sisak, melyet keresztül ne üssön, s kard meg nem véd görbe,
13072 IV | fürtei elöl rendezett csigás üstökben feküsznek homlokán, s kétfelől
13073 XI | ördögök, elkárhozott bűnösök üstökébe kapaszkodva. Egy-egy alak
13074 VII | melyeknek az ostromlók üszköt fognak vetni? Nézhettél
13075 XII | majd török, majd tatár üt be határainkon, sarcot vetni
13076 XV | rosszul tapinta a közérzület üterére, mert a rendek legnagyobb
13077 XIII | vele bánni tudók kezében; ütései csaknem kikerülhetlenek.
13078 I | elhelyezte, agyarainak egy-egy ütésével karvastagságú csemetéket
13079 XI | egyenesen annak élére esik, oly ütést adva az egész hegynek, hogy
13080 III | elütik is.~– Semmiképpen sem ütik el a kend fejét, ha engedelmeskedik,
13081 VI | VI. A nagyszőllősi ütközet~Ezalatt Apafi Mihály Ali
13082 IX | összeszedett cselédjeikkel egész ütközeteket viseltek tulajdon váruk
13083 IX | innen kiutasíttassanak!~– Ne ütközzünk meg e hangon atyafiak –
13084 XV | én hátamra, s sarkantyút ütne fel, és én vinném őtet. –
13085 XVII | mégis egy vádló döbbenés ütődött Béldi lelkébe. Kezét az
13086 XII | Istenre, hogy az orrára ütök úgy, hogy megemlegeti, amíg
13087 VI | éjjel a városház piacán ütöttek tábort, éppen ahol a fejedelem
13088 VIII | neki, száz rabszolgának üttetem el fejét. Ígérj neki vért,
13089 VIII | aranyozott fa és festett üveg vagy zománcos cserép és
13090 XVIII | morzsáit, mint a bononiai üvegek.~Bánfi összerázkódva rémült
13091 V | foltokat vetett a színes üvegeken át a belépők arcaira.~–
13092 V | ékes cifrázatokkal s színes üvegekkel vannak földíszítve – a meredek
13093 XVIII | gyémántgyűrű karcolá meg az üveget, mely rosszul hűtött kristályok
13094 XVIII | miként soha. Fejünk fölött üvölt a zivatar. Üvöltsön! Mi
13095 VIII | kősziklákat.~– Hallod, mint üvöltenek, mint zörgetik erőszakos
13096 II | ebek ordítva kezdtek el üvölteni.~– Ki az? – Talán zsiványok?
13097 XVIII | utána hajigálta, s azzal vad üvöltés között rohant le a sokaság
13098 XIX | előtt állt.~E pillanatban üvöltött a kürt a várkapu előtt.
13099 XVIII | fölött üvölt a zivatar. Üvöltsön! Mi nevetni fogunk, ugye,
13100 XVII | behajtatott Béldi, a komondorok ugatására megjelenő háziúrban az öreg
13101 II | mit tekingetsz félre? Kit ugatnak ott künn a kutyák?~– Tán
13102 I | vadászok, elkezd hangosan ugatni, utánozva a kopók csaholását,
13103 XIII | méltóságos uram, hogy félre ne ugorjak Bánfihunyad felé, az ott
13104 VIII | tőle, hogy szemei láttára ugorjék le Korzárvár legmagasabb
13105 VIII | kalitkát, mérges ordítással ugrálta azt keresztül, s aztán leült
13106 X | oldalogni, keringeni, féllábon ugráltatva maga mellett a felülni törekvő
13107 XIII | taposva s a kerítéseken ugrálva át lovaikról; ugyanekkor
13108 I | dühös roham elől félre lehet ugrani, de a dalia nem volt az
13109 I | nőstény is hozzákészül az ugráshoz, de ünői visszaijednek,
13110 XI | melynek lejtőjén ötven öles ugrásokkal szakadt a völgy felé.~–
13111 VIII | leskelődve, egyszerre kétöles ugrással nekiugrott, s körmeivel
13112 I | erdőn, azon még senki sem ugratott át paripával.~– Mi átmegyünk
13113 XVIII | Margit fölsikoltott, ijedten ugrék föl, s minden gondolkozás
13114 I | legkisebb erőfeszítés nélkül ugrik keresztül a széles árkon,
13115 XI | tennem a hegyek közé.~– Ha te ugrol, én is ugrom – felelt a
13116 XI | közé.~– Ha te ugrol, én is ugrom – felelt a gyanakodó renegát –,
13117 V | negyven mázsa kenyeret, ugyanannyi húst, kétannyi szénát és
13118 VII | pedig, Daczó János uram, ugyancsak csíkszeredai hadnagynak.~
13119 XIII | kerítéseken ugrálva át lovaikról; ugyanekkor a templomot védő nép, elhányva
13120 VII | már régóta törték fejeiket ugyanezen kérdés felett, nem tudva,
13121 II | amiből pénzt csinálhatott. Úgyde, mindez még fele sem volt
13122 I | még felötlőbb, hogy okos, úgyszólván ravasz arca észrevehetőleg
13123 XVIII | fölrohant, s míg helyette újak jöttek, betört a fényes
13124 III | kézen fogva előttük, egy újdonatúj zöld bársony mentét adott
13125 VII | fejedelem, azon kellemes helyzet újdonsága által elragadtatva, mely
13126 XVI | amikorra tetszik; de nem lehet ujjainkon keresztül néznünk azt, amit
13127 IV | kilátszanak a duzzadó rövid ujjakból, melyeket középen egy-egy
13128 XV | sokaság tarka képet mutat, s ujjakkal mutogat egy-egy ismertebb
13129 IX | rezgett, mint egy árboc; piros ujjasa ki volt hánytatva sujtással;
13130 XIII | csörömpölve hullott alá az ujjatlan marokból.~A fekete arcon
13131 XVI | értettem, hogy ő nem szereti az ujjhúzást senkivel, ő békességes férfiú.~–
13132 IV | mindenki tapsolt, táncolt és ujjongott.~Bánfi heves, könnyűvérű
13133 XV | elbukott harcot itt akarja újrakezdeni. Szép leend elnézni az erő
13134 IV | el csak kegyelmed ezt az újságot az uraknak, ők is hadd hallják –
13135 VIII | virágain keleti lepék libegnek, ultramarinkék szárnyaikkal; – a szófa
13136 VIII | sem marad nyugton. A kínzó unalom minden percben változtatni
13137 XVII | azzal arcát félrefordítva, undorodva tolta el magától az iratot.~–
13138 I | szállanak fel a légbe, s ungok egyhangú rekegési közől
13139 XI | latinnal az oláh szót. – Ungye méra ista via?~Az oláh hallani
13140 XII | via facti elfoglalta az unitaria ecclesia vásárbódéit a piacon,
13141 VII | a futárok. A jó emberek unják a terhet, s kellene nekik
13142 VIII | Azraële előtt leülni.~– Unjuk magunkat? – kérdezé a nő
13143 XI | Moarte, s odább ment. – Unod magadat, jó uram? A mesének
13144 I | derekát a daliától, ki őt unokahúgának nevezte, meg hagyta csókolni
13145 I | Ezt a leányt félti? Az én unokahúgomat?~A dalia egzaltált szavai,
13146 I | ruhájára.~A dalia meglátva az unokaleánya által elejtett vadat, mely
13147 XVI | fejedelem sorba járt az urakat unszolni, saját kezeivel nyújtva
13148 III | félrehúzták a sátor függönyeit, unszolva Apafit a belépésre, Ali
13149 VIII | a leány mégis bús volt, unta magát ott az égben, s ha
13150 II | fiam – szólt az asszony, unva a hallgatást –, minden órán
13151 XVIII | senki és semmi. E földalatti űr minden tér, mely enyém.
13152 XII | Tiszttartó! Meg kell nyitni az uradalmi tárházakat s a jobbágyoknak
13153 XII | de éppen azért vagyunk urai a parasztnak, hogy ne engedjük
13154 XIII | nyakát harapdálva, osztá uraik harcát, s nem lehete őket
13155 XI | s tudjuk ki, mi van itt; urainkat nagyon fogja érdekelni.
13156 XVI | aláírva, titokban az ország urait megnyerjük, hogy Bánfinak
13157 X | lesz ez kivetve, hogy mi uraitok vagyunk. Az egész nem több,
13158 XVI | hogyan lettetek ily nagy urakká, jusson eszetekbe, hogy
13159 IX | hallgasson kegyelmed ezekre az urakra, nagyságos uram. Egy szavukat
13160 IX | könyörgöm, ez nem a magyar uraktól jön – szólt Teleki kausztikus
13161 IV | arcvonásaiban félreismerhetetlenül uralgó volt valami végzetszerű
13162 XII | vérszennyekkel tetézhetnék uralkodása emlékét. De van egy lélekállapota
13163 XII | ellenségek állunk szemben; itt uralkodhatik ön rajtam, itt nem vagyok
13164 IV | arcán valami vad negédesség uralkodik; nagy sűrű szakálla körös-körül
13165 IX | hasonlított egy tudóséhoz, mint uralkodóéhoz. Körös-körül aranyozott
13166 XV | szerint Európa leghatalmasabb uralkodója, nemcsak saját országában,
13167 XV | teremben mégis halotti csend uralkodott.~Teleki ez elhallgatást
13168 XI | van a földnek, az ember uralmának, a szédítő magasságból nem
13169 XV | fejedelmek, kik azt a török uralom alatt helyreállíttaták,
13170 III | Daczó János meg Naláczi uramékat, ha becsületes embereknek
13171 IX | leányt küldém Bánfi Dénes uramtól. Még az útban hallám, hogy
13172 XVII | hogy egyszer kénytelen volt urának megvallani, miszerint nem
13173 VI | a rohanó ellenség által urastul együtt elgázoltatott.~A
13174 IX | nagyságos uram.~– A követ urat kegyelmed vezeté be a fejedelemnőhöz?~–
13175 XII | sürgés-forgás volt. A ház urát, Bánfi Dénest várták haza
13176 XII | szemében.~– Azért vagyok uratok, hogy segítsek sorsotokon,
13177 XIV | harapott ajkaiba, de egyszerre urává téve magát indulatainak,
13178 XIII | lábaira, s amint az óriás urával dulakodott, oroszláni erővel
13179 X | oláhra.~– A dumnye nagyságos úré, aki ezt a levelet küldi –
13180 XVIII | e magányos földboltozat űrét megnépesíté szilaj szelleme
13181 XIV | közelebb érkezett; egy csoport úriasan öltözött lovag nyargalt
13182 VII | különben elég kevéssé alkalmas úriembert; azonban különös szerencsétlenségükre
13183 XVIII | mire való. Egy római antik urnát föltett a fejére sisaknak,
13184 XII | halovány jázmin illett az úrnőhez, kinek arca oly búbánatos
13185 VII | odainté Sára asszonyt, ki úrnőjét mosolygástól fényes orcával
13186 XVIII | kapitány nélkül maradtak, nosza úrrá tették magokat az elfoglalt
13187 VIII | pisztrángok s fehér vízikígyók úszkálnak ezüst szalagokként; innen
13188 I | náddal benőtt ingoványba, s úszott benne odább, a dalia mindenütt
13189 XIII | terelgetni, melynek szoros utain ismét rendbe gondolák szedhetni
13190 XIII | hogy a Kalota felé vezető utakról elvigye seregeit, s nekünk
13191 XVIII | és iszonyodik, szeret és utál!~Miért nem lehet elfeledni
13192 XVIII | elbújni egy rabnő karjai közé! Utálat reá.”~„E tanítás jólesett
13193 XII | fejedelem restelli a sok utálkodást, s némiképpen félve is,
13194 V | Kucsuk basa. Ezen levén utam, feljöttem hozzád egy szóra,
13195 IX | szökni. Azok a zsiványok utamat állották, kifosztottak mindenemből,
13196 I | elkezd hangosan ugatni, utánozva a kopók csaholását, hogy
13197 XIII | futottak vissza, elrémítve az utánuk jövőket, hogy körül vannak
13198 XIV | fölhívok mindenkit tanúnak – utánzá Bánfi nevetve –, hogy én
13199 XIII | megértve, hogy sarcolni jöttek, utasításához képest a kastélybeli huszárokkal
13200 XVI | neki, azt ő megvetéssel utasíthatja vissza.~– Szeretném azt
13201 VII | Nagyszebenbe, oda levén utasítva, hogy ott tisztítsa ki magát,
13202 XI | majd a magasba vitt, az utazók többet vezették lovaikat
13203 XI | kegyes szokásból a szomjú utazóknak.~Az út majd a mélybe, majd
13204 XVII | Teleki Mihály férjedhez utazott. Célja Bánfi Dénest Béldi
13205 XIII | s várta a támadást. Az utca végéről egy fényes lovagcsoport
13206 V | Hosszúfalu, messze elnyúlt utcájával, Zajzonfalva, kis templomának
13207 XIII | többen feküdtek halva az utcákon és a templom körül, s csak
13208 XI | vadállat módjára; itt-ott az útfélen mohos fa odvába egy-egy
13209 X | volt, abból állott egész úti kísérete, ennek híjával
13210 XIII | ellentállás után elverte útjából, s kétezer halottat és minden
13211 XIII | estefelé indultak meg, rövidebb útjok levén a havasok felé.~Elinduláskor
13212 XV | jegyzőkönyvei fölolvastatnak.~Ez utóbbiak között észrevehetjük Bethlen
13213 V | török magával hozott. Az utócsapatot egy fiatal gyermek vezette,
13214 I | és kedélyek, s a későbbi utód tusculanumot épített a várnak
13215 I | el fogom hozni. Valóságos utóda az aper caledoniusnak!~S
13216 XV | ellenük föllázadva, s az utódok mégsem szűntek meg őseik
13217 XIII | kit sehol sem érhetett utol; a vezér mindenütt előtte
13218 III | vettek észre, aki nyilván utól akarta őket érni. Figyelmeztették
13219 XIII | havasok felé. A lovasság utolérhet Kolozsvárig. Ha közel lesztek,
13220 VIII | kísérlet hasztalan volt őt utolérni, meglepni vagy körülfogni.
13221 VI | mint a fejedelmének, hamar utolérte. A kontyába tűzött sastollról
13222 VI | futóknak, pusztítva, akit utolértek; a fejedelem mögé egy fiatal
13223 XVIII | térni lélekjelenléte. Eszméi utolérték a fenyegető perc jelentőségét,
13224 VI | a kisded szobát, melyben utolszor megpihent, s a kerek halmot
13225 XIX | odalépett lélektelen nejéhez, s utólszor megcsókolva annak hideg,
13226 IX | imposztúrákra vetemedni, hogy minden úton-módon eleget tehessen a menyecske
13227 VIII | tudni akarod, nem marad útravaló pénzed.~– Mondd, kitől van!
13228 XVII | miatt. Körültekintve az úttól nem messze gyertyavilágot
13229 XIII | seregeit, s nekünk arra utunk nyíljék megmenekülni.~–
13230 IX | pompáról, melyet ez ember űz, fogalmam sem volt ez ideig,
13231 VI | be nagy ijedtséges arccal Uzdi János uram, a portyások
13232 XIII | török sereg hanyatt-homlok űzetett ki a városból; vezéreik
13233 VIII | Korzár bég szerelemtől űzetve jő földi mennyországa felé.
13234 XIX | többi urak is, mintha valami űzné őket, hirtelen felkaptak
13235 XIV | most egy kis nemesi tréfát űznek vele.~– Megbánja még ezt
13236 XIII | fúvatott, s az elvert csapatot űzőbe véve, utána nyargaltatott
13237 I | kiknek rendeltetésük volt az űzött vadat a mocsár felől visszariasztani,
13238 I | szakadékba.~A három lovas egyedül űzte tovább a kimenekült szarvast,
13239 I | vállára verve. – Kétszer űztem már ezt a vadat, most el
13240 VII | Fejedelmemtől eltűröm, hogy tréfát űzzön velem, de kegyelmetek kövessék
13241 V | V. Bodolavár~Felső-Fehér vármegyének
13242 XIX | merték tenni. Ez csak titkos vád maradt.~Bánfi minden pontra
13243 XIV | Bonchidát emlegetniök; ha már vadaimat ismerik, ismerjék meg háziállataimat
13244 XVIII | ellened támadt országos vádak ellen magadat törvényes
13245 I | parancsot adva, hogy az elejtett vadakkal térjenek vissza a tanyára,
13246 I | fajai az emberkerülő vízi vadaknak, miknek alig téved ritkaságul
13247 XV | Miklóst, kinek arca még Zrínyi vadászatából ismerős előttünk, ez eleven,
13248 I | épült, melyeket egyetlen vadászaton ejtettek el.~Végül egy emeltebb
13249 I | egyről-másról, háborúról, vadászatról, szép asszonyokról, költészetről (
13250 I | percben a daliás férfi a vadászcsoporthoz ért, s hangos üdvözléseiket
13251 I | mindez állatokra senki sem vadászik, nagyobb, nemesebb vad van
13252 I | feleletnél. A szenvedélyes vadásznak azt mondani, hogy szebb
13253 I | fonala kezdődik, számos vadásznép sürgött-forgott a vadásztanyán.~
13254 I | Most tehát indulj meg a vadászokkal és pecérekkel magad, s kerülj
13255 I | kiálta egy vén, ősz bajuszú vadászra; az levett süveggel odalépett
13256 XVIII | külön terembe, az ifjak a vadászszobába voltak elszállásoltatva.
13257 XIV | Most a vad fogja el a vadászt. Előre, atyámfiai! Fogjátok
13258 I | szélében állt akkoriban egy vadásztanya, melynek több rendbeli épületei
13259 I | vadásznép sürgött-forgott a vadásztanyán.~A nap alig veté szét első
13260 I | szerelme, véde, dicsősége.~A vadásztanyát, a mulatókastélyt, hiába
13261 I | terme a később megnépesült vadásztársaságokat szokta magába fogadni; urak,
13262 VIII | mohos szikláról virágos vadbokrok hajolnak alá a szédítő,
13263 XI | télen-nyáron a legbujább zöld, s a vadborostyán felkapaszkodik magasra a
13264 I | rántotta ki, s szembe rohant a vaddal, s egy irtóztató csapást
13265 I | mint Magyarországon; a vaddisznók nagyobbak, a törökök kisebbek,
13266 II | árnyékban tartják a nagy, de nem vadfekete, hanem inkább mélyvilágú
13267 I | mely a halálra sebzett vadkané, inkább valami sajátszerű
13268 I | lenni. Az egész lak csupa vadkankoponyákból épült, melyeket egyetlen
13269 XVII | ez megtörtént, mégis egy vádló döbbenés ütődött Béldi lelkébe.
13270 XIV | hozzám vendégül jött; pedig vadlopóknak csak nem nézhetem kegyelmeteket,
13271 VIII | félelmetlen dámvadak; a vadméhe köpűt ásott a vízre hajló
13272 XVIII | valami főbenjáró dolgot? Vádolhatnak engem valamivel?~– Kegyelmed
13273 XII | a kérdést. Hiszen én nem vádollak semmivel, én nem leskelődöm
13274 VII | Kegyelmed nagy bűnökkel vádoltatott előttünk, mik alól fölmenteni
13275 XIV | találandom, mivel kegyelmed vádolva van, tudja meg kegyelmed,
13276 VIII | a szélei is laktalanok e vadonnak, az egymásra boltozó tölgyek,
13277 XVI | felelt:~– Rögtön feltesszük a vádpontokat, melyek Bánfi ellen szólnak,
13278 XIX | ellen, a liga harminchét vádpontot írt össze Bánfi ellen, miket
13279 VIII | bennünket, s őrt állasz, és ha vadra találunk, védni fogsz bennünket.~
13280 XI | kövek s a keresztülszivárgó vadvíz csaknem járhatlanná tevék.~
13281 XI | kifolyásából ered, mely a völgyek vágányaiban végigfutva, minden évben
13282 XIII | szerecsen ökle felé, vívók belső vágásnak nevezik ezt, s e csapással
13283 I | hasa alá ért, s egy dühös vágással felcsapott hasához fehér
13284 XIII | Szaladj, fiam, a csatából! Vágd ki magad – fuss Bonchidára,
13285 XIII | handzsárjával fejetlenül vagdalkozott még holta után is jobbra-balra –
13286 VI | merészebben kezde hozzá vagdalni, emelé föl kardját, visszasújtva
13287 V | hányta-vetette magát alatta, szügyébe vagdalta fejét, két lábra ágaskodott;
13288 VI | hány ellenség esik, aztán vágja le mindenki a maga rátáját,
13289 XVII | mintsem annak gyökerébe vágjuk a fejszét. Inkább hagyjunk
13290 VI | megfordulok, úgy pofont váglak, hogy minden csikófogad
13291 XII | egy hárfa húrjain karddal vágna végig.~A nő félájultan bámult
13292 IX | egybegyűltekhez, rövideden be akarva vágni a hosszadalmas üdvözlések
13293 XVIII | törnek össze, ha a falhoz vágom; hozd a bort velencei kristályban.~
13294 II | sertések végig röfögve az úton, vágtatnak be a nyitott kapun egyenesen
13295 XVIII | megbőszült paripát, s engedte azt vágtatni hegyen-völgyön keresztül,
13296 III | kíséretével, midőn a törökök egy vágtató lovagot vettek észre, aki
13297 XIII | sarkantyúba kaptam paripámat, s vágtattam ki a csatából. Százan is
13298 XIII | kiálta Bánfi, s elébe vágtatva, olyat húzott kardjával
13299 XII | Asszony! Nagyravágyó vagy-e? Azt akarod, hogy a fejedelem
13300 VII | s miután azokat nemtelen vágyainak föláldozá, méreggel gyilkolta
13301 VIII | kígyóé, s szemeiben elfojtott vágyak könnyei ragyognak.~Senki
13302 II | oltott szerelem, mely csak vágyakat tudott termeni, élveket
13303 XVIII | vállára fektetve.~– Az én vágyam maga a pokol, mely azt fenékig
13304 IX | alig fojthatva el nevetési vágyát. – Én önt mindenkor szívesen
13305 XII | Haller Gábor a fejedelemségre vágyik, amiért szegény Hallert
13306 XII | most méltóságod birtokában vagynak, így a fejedelem kénytelen
13307 X | mindenképpen szabadulni vágyó Kelemenhez –, levesd azokat
13308 XI | festett posztóra és szattyánra vágyódjunk.~– Ezt tennetek nem is volna
13309 XVIII | Elég gazdag vagy hozzá.~– Vagyonaim prédára jutottak.~– Kérhettél
13310 XV | nemzet között, visszaszerezni vagyonaitokat, rangjaitokat, s én leszek
13311 V | parancsolhatsz kardommal, vagyonommal és életemmel – azon esetben,
13312 V | nőmet családod körébe. Annyi vagyont hagytam neki, hogy terhedre
13313 XII | istencsapása, s még háborúra vágyunk. Tiszttartó! Meg kell nyitni
13314 XVIII | érkezve.~A kérdésre előállt a vajda, s megismerve Bánfit, süvegét
13315 IX | ketten, kik örökségbe kapták Vajdahunyad várát. Az egyiknek jutott
13316 XV | körülzárva. Körül a falakon vajdák és fejedelmek arcképei,
13317 III | tartja.~Apafi a fejét kezdte vakarni.~– De hát ha fölteszem,
13318 VIII | egyedüli lény, aki elég vakmerő utat törni magának e vad
13319 XIII | Bánfi azonban véletlenül, vakmerően vágott a török had közé,
13320 XI | villámló szemekkel tekintve a vakmerőre, felkiálta dühös, reszkető
13321 XII | megtudandod. Férjed nemrég büszke vakmerőséggel állt útjába egy pártnak,
13322 XV | s ha itt-ott lekopik a vakolat a falról, látni lehet az
13323 I | előtökbe rajzolni, mely félig vaksors, félig misztérium – félig
13324 I | emse egyszerre felugrott, s vaktában egyenesen nekivágtatott
13325 I | tanyáz a koronás gém, a vakvarjú, az arany lile s egyéb fajai
13326 XVIII | Firtos Firi megharagudva valahány kaktuszt és hortenziát kapott
13327 XVIII | karjaiba omlik.~– Eljöttél valahára! – szól rebegve, s karjait
13328 VI | míg a török pártfogótól valahonnan felmentő sereg érkezhetik.~
13329 IV | villongva tekintenek szét, ha valakihez szól, tokáját alászorítja,
13330 VIII | mutatva, hogy e vadon közepett valakinek laknia kell, ami annál meglepőbb,
13331 VII | kívánalmait, alig tagadott meg valakitől valamit.~Amint észrevették,
13332 XIV | Jól van, nemesen van. Erős valál.~Apafi észrevevé a nagylelkű
13333 X | mindjárt kihúzza, s levágja valamelyiknek a fülét. De a becsületes
13334 VI | is nagyobb számú, mint ők valamennyien, s legalább fele a seregének
13335 XV | ember, becsületes férfi; valamint mindennek ellenkezője; csak
13336 II | Már régen gondolkoztam valamiről, de sohasem mertem megmondani.
13337 XVIII | dolgot? Vádolhatnak engem valamivel?~– Kegyelmed hatalmas, és
13338 XI | verébfejek beszedésével valának megbízva?~A bíró alázatosan
13339 V | férfinak is becsületére válandott. Az általános csodálkozás
13340 XVIII | halmozá el.~– Míg boldogok valánk a világ szerint, addig kerülhettük
13341 V | nekem leányodat.~– Melyiket? Válassz.~– Azt, amelyik mellette
13342 XII | minden ellenségtől. Én minden válasz helyett egy bepakolt sertésfarkat
13343 XVII | ifjúnak néhány szóval megmondá válaszát.~– Add tudtul apádnak, hogy
13344 VIII | szabom meg.~– Nesze pénzed, válaszolj.~A nő megszámlálta az aranyakat,
13345 XIX | jött, melyre rögtön kell válaszolnom; nemsokára visszajövök,
13346 XII | fejedelem őnagysága éppen ezt válaszolta, csakhogy megfordítva –
13347 XVIII | választanod kellene, mit választanál? Szerelemmel a poklot? Vagy
13348 XVIII | odaliszk újra énekelt:~„Ha választanod kellene, mit választanál?
13349 VII | folyamodtatok, méltó és igazságos választétellel kívánunk benneteket elbocsátani.
13350 XV | fejedelem beleszeretett választott népébe, s magyarrá tudott
13351 III | jobb szeretném, ha őtet választották volna meg fejedelemnek –
13352 XV | egy, vagy más párt embere valék, addig tudtam, hogy aki
13353 IV | meggyszín bársony magyar váll, mely derékban feszesen
13354 XVIII | mindketten az ajtónak feszíték vállaikat. Daczó káromolva kiáltoza
13355 I | vájt csónakot is vittek vállaikon, kiknek rendeltetésük volt
13356 III | Mihály uramat fölemelték vállaikra, úgy ültették fel a bársonnyal
13357 VIII | kígyók omlanak a hófehér vállakra.~A szökőkút vizében fekete
13358 XV | szerepeket. Erdély rendei magokra vállalják kieszközleni a békét a császár
13359 XI | Egész éjjel haladtak a vállalkozók egy hosszú, mély völgyben,
13360 II | esztendő óta minden gond az ő vállán van, ami csak egy férfit
13361 V | török azt hiszi, hogy minden vallás jó, és mind az égbe vezet,
13362 IX | dolmányában, sem sokféle vallásaiban, sem három különkormányzatú
13363 V | ha ő le tudná esküdni vallását, nem tudnék hinni szerelmének;
13364 IV | leánya van, s mégis nyitott vállban jelenik meg, de annál nagyobb
13365 VIII | füleiben nagy arany karikák, válldolmánjára drágakövekből vannak virágok
13366 V | szépíted a dolgot? Mért nem vallod meg, hogy nem iszom bort,
13367 VI | fölvették iszákjaikat, vállukra vetették dárdáikat, s úgy
13368 IX | egy szót? – kérdé Bánfi vállvonítva. – Hát hozzáférhetek én
13369 XII | mint akkor, midőn önkényt válnak el egymástól. – Váljunk.
13370 XIX | ha a fogolyt baj éri.~– Válogathatsz – felel Csáky. – Ha engedelmeskedel,
13371 XV | Én ugyan nemigen tudnék válogatni; melyiktől féljek jobban;
13372 XIII | volnál ölve, azért nincs mit válogatnod benne, ha higgy-e nekem
13373 VI | fojtatja meg. Nincs mit válogatnunk, csak győzelem és halál
13374 XIV | kérdéses helyre menni, s ha valónak találandom, mivel kegyelmed
13375 XII | országban igen könnyen mennek a válópörök.~Bánfiné lélegzettelen esett
13376 III | tréfában szokott lenni valami valóság.)~ ~
13377 XI | mindig homályosabb tömegek válták fel, a vastagabb jég mindig
13378 XI | egy arannyal meg nem akar váltani.~– Azt nem cselekszem –
13379 VII | István és Cserei János, kiket váltig kínált a jó fejedelem, hogy
13380 XVIII | nemes kebelben nem gyűlölet váltja föl a szerelmet, hanem fájdalom.~
13381 VII | testvére arcán ezúttal minő változás ment végbe. Igazi fejedelmi
13382 XI | rajtok ültek. Körös-körül változékony rengeteg; magas, egyenes
13383 VIII | hintálja magát a rubincseppekre változó forrás fölött.~A terem légköre
13384 XII | valaki; csak azt látta: mint változott el egyszerre nejének kétségbeesés
13385 I | hátuljában; hanem azután változtak az idők és kedélyek, s a
13386 XVIII | még, hogy szándékát meg ne változtassa.~Mindent más színben látott,
13387 I | lehullott törzsöket kővé változtatta a víz, a hínár gyökerei,
13388 XIV | itt marad.~Bánfi színét változtatva állt ott, mintha lábai a
13389 XIX | lovak elhullanak alattad, válts másokat. Egy percet ne mulassz
13390 II | Tatárországba, hogy Mihály úr váltsága leteljék. A szegény nagyasszony
13391 III | murza elengedé a hátralevő váltságát, mert az én uram, a fenséges
13392 II | Sok van még hátra abból a váltságból, néne?~– Nem tudom biz én
13393 II | hogy küldje el nagyuram váltságdíjába. Ha nem lesz is elegendő,
13394 III | énnekem irgalomból elengedé váltságdíjam hátralevő részét.~– Igazítsa
13395 II | hogy urunk fogva van, s váltságdíját nehéz lefizetni; – nekünk
13396 IX | melyen a töröknek a kívánt váltságért Korzár béget átadhatnám,
13397 IX | nekem már tizenhatezer arany váltságot ígértek, a leányt pedig
13398 IV | oda nem néz, s tisztával váltva föl; maga a fejedelem háta
13399 XIX | s rejtelmes suttogással válva el egymástól, oly hirtelen
13400 II | aklok, kocsiszínek, kőből, vályogból vagy keményfa deszkából,
13401 II | pénzt teremthetett, majd vályogot vettetett, s kőbányát fejtetett,
13402 II | nyitott kapun egyenesen futva vályúikhoz, a kakasok civakodnak a
13403 VIII | kezdtek távolabb vidékekre vándorolni félelmetes szomszédsága
13404 XVIII | kanóc vége mindig kerevetem vánkosa alá volt téve, s nemegyszer
13405 XII | méltósággal ült hintaja bársony vánkosai között Bánfi Dénes; mindazon
13406 XVIII | halmazára két kis piros szalagos vánkoska volt téve.~A másik szoba,
13407 XVIII | takargatá be, lábai alá bársony vánkoskát tett, melyet a füstölő parázs
13408 XVIII | beterítve, egyetlen szarvasbőr vánkossal. Hihetőleg arra nem is számítottak,
13409 XVII | küldjük el aznap, hanem tegyük vánkosunk alá, s aluggyunk egyet rajta.
13410 XVIII | Erdélynek parancsolt, s várakkal rendelkezett, most egy gunyhót
13411 XIV | jelenlevők arcain feszült várakozás látszott, nem tudva, ha
13412 XII | lovagok látszottak bámuló várakozásban, csupán három ablak volt
13413 XII | jobbágyot meglátott kalaplevéve várakozni, kikiáltott: – Jertek be,
13414 III | miattuk lopni. Apafit ott várakoztatták a basa sátora előtt, míg
13415 IX | Első dolgom volt ecsegi váramat útba ejtenem, hová a török
13416 IX | szöktesse el magával ecsegi váramba, s amint láttam, hogy a
13417 III | Mihályné asszonyom minden órán várandós.~A jó Mihály úr egy percre
13418 IX | örökségbe kapták Vajdahunyad várát. Az egyiknek jutott az innenső
13419 II | uralkodó, leigéző, de a varázs, mely benne rejlik, nem
13420 VIII | hátra.~S azzal fölemelve varázsbotját, ismeretlen mondatokkal
13421 VIII | kik kezeiket összefogva varázsgyűrűzetként keringnek körüle; három
13422 XVIII | tüneménytől, s mintha baljóslatú varázslatot látna benne, arcát Azraële
13423 XI | mozgása oly hullámzatos, oly varázsló, oly lélekpusztító.~A három
13424 XI | közöttetek bűbájosak és varázslók, kik az ördögöt segítségül
13425 VIII | Azraële a remegő lovagnak, s varázsserpenyőjét a kőlapra téve, foszforgalacsinnal
13426 XIII | fölkapaszkodókat.~Ali basa nem várhatta be ágyúit, mik a rossz utakon
13427 IX | kérdé Passaihoz fordulva.~– Várhelyen, nagyságos uram. Amint az
13428 XVIII | csókommal, ismét újra támad. Várj, el fogom azt takarni; –
13429 XIII | le a fegyvert lábaihoz, s várjátok kegyelmét.~Alig ejté ki
13430 II | kegyelmedet, hogy miattunk ne várjon odakinn – viszonzá a vén
13431 VII | ellenben kivetette rájok, hogy varjúfejeket szedjenek, ők tehát keresztbe
13432 XIII | bennünket kiáltozásaikkal.~– Ne várjuk be Veér György csapatait? –
13433 VII | elfogadása után, miközben a várkapitányok kulcsaikat rakták le a fejedelem
13434 XIX | paripáját.~A legelső lovag a várkapuhoz érve, kürtjével jelt ád,
13435 VIII | velők.~Ilyenkor tehát öt-hat vármegye vagy egynéhány főúr, néha
13436 XVI | maga az ország: felülteti a vármegyéket, a végvárak hadait, s akkor
13437 V | V. Bodolavár~Felső-Fehér vármegyének egyik beszögellő kerületében,
13438 XV | mintha közbeszólásokra várna; azonban még mindenki hallgatott,
13439 XIX | csendes éjbe, mintha azt várná, hogy egy mindeniknél nagyobb
13440 XIX | és mondja meg az ottani várnagynak: hogy ha Bánfinak le kisebb
13441 IX | hamva nem volt a leánynak. Várnagyom azt mondá, hogy Bánfi uram
13442 IX | mintha haragja kitörését várnák. Mindnyájuk meglepetésére
13443 I | hogy visszajő, azt meg kell várnia.~A hajtás mindig közelebb-közelebb
13444 VIII | terhével átcsap rajta.~E víz a várőrség kútjába folyik le innen,
13445 VII | együtt odautasítám, hogy a várőrséget iparkodjanak számunkra megnyerni.
13446 IX | szökevény népet elhagyott városába, s addig is, míg velük számolhatnánk,
13447 VI | tetszett a határozat, kik városaik falain belől tudtak vitézül
13448 IX | ezen hitetlen ebeknek, hogy városaikat elhagyják, s minket bolonddá
13449 VI | török hadak azon éjjel a városház piacán ütöttek tábort, éppen
13450 XV | gyulafehérvári országgyűlés~Némely városnak, sőt némely háznak fátuma
13451 IX | parancsold meg a többi szász városoknak, melyek házaikat hitetlenül
13452 VIII | barlang, melynek odvából a várra lelátni.~A két alak egyetértve
13453 XII | A ház urát, Bánfi Dénest várták haza Ebesfalváról.~A vár
13454 VI | közlegényeiket, a legények a vártákat; a szó teljes értelmében
13455 XVIII | kétségbeesés üldözött e helyre.~– Vártalak – szólt az odaliszk, Bánfi
13456 V | vendégét, bevezette őt a várterembe.~Nagy, négyszögű szoba volt
13457 VIII | kürtrivallás harsog föl. A várudvaron robogó paripák tombolása
13458 VIII | rózsasövények nőttek a bástyákon, a várudvart egész ligete a narancs-
13459 IX | ütközeteket viseltek tulajdon váruk udvarán, s egyik ablakból
13460 VII | kegyelmedet ezennel fogarasi várunk kapitányává kinevezni.~Pók
13461 XIII | meg nem véd görbe, hajlott vasa elől. A két csapat nemsokára
13462 XVIII | sokaság a pincébe. Annak vasajtaját nem bírva kinyitni, nagy
13463 XI | párducot keserek.~– Csitt, a vasajtóban kulcs nyikorog! – kiálta
13464 XI | észrevétlenül belopózék a vasajtón, s végigtapogatózva a szűk
13465 XI | Arra sietve, egy újabb vasajtóra találtak, melyen kilépve,
13466 XII | elfoglalta az unitaria ecclesia vásárbódéit a piacon, kérem a repozíciót.~–
13467 XII | alatt, távolabb állongott vasárnapi ábrázattal a jobbágyság,
13468 II | vettek meg tőle; maga járt vásárra mindenüvé, borát elvitte
13469 VII | árulni, Kolozsvárott is vásárt nyithassanak maguknak.~–
13470 XII | rozzant viskója a kolozsvári vásártér közepén.~– Kérem! Nemesi
13471 XI | bűnös úgy vezettetik végig a vásártéren.~Negyedik kérdés az volt:~–
13472 XII | régóta díszteleníti már a vásártért, s a tanács hiába alkudozott,
13473 IV | az udvaron sarkantyús, vasas katonák incselkednek a szolgálattevő
13474 I | toporzékolt, ágaskodott, de a vaskemény férfi térdeinek egy szorítása
13475 XII | melyben a pattantyúsok hosszú vaspálcák végeit tüzesíték, azokat
13476 XI | homályosabb tömegek válták fel, a vastagabb jég mindig sötétebb kékbe
13477 XI | kristály alagút boltozódik vastagon lefüggő ragyogó jégcsapjaival
13478 I | hosszú sugárágyú s egy nehéz vastarack, miknek eredetét bizonyítja
13479 VIII | a lelkek félnek az éles vastól. Lemegyünk a temetőbe, a
13480 XII | gunyhóban meghúzódtunk, néha egy vászonsátorban, melyre kívül hullott a
13481 XIII | ne üssön, s kard meg nem véd görbe, hajlott vasa elől.
13482 XIX | kívánod, én megbocsátok neki. Vedd pecsétnyomó gyűrűmet, nyargaltass
13483 XII | férjedet szeresd, őrizd, védd…~– Szavaid megdöbbentenek.
13484 I | hordozott – honának szerelme, véde, dicsősége.~A vadásztanyát,
13485 XV | A szomszéd hatalmak csak védelemmel tartoznak nekünk anélkül,
13486 VI | csapkodni. A fejedelem eleinte védelemre sem méltatá a suhanc támadását,
13487 XVII | meghalunk szabadságunk védelmében. De minmagunk ne emeljük
13488 V | terhedre nem leend; csupán védelmedre lesz szüksége. Ha ezt megígéred,
13489 VII | polgártársai üldözik, s a fejedelem védelmeért esedezett.~Apafi szárnyai
13490 XII | szereljek föl az ország védelmére; én a terhet teljesítém,
13491 IX | nyíltan járulok trónja elé, védelmet könyörögve Magyarország
13492 XVIII | ellen magadat törvényes úton védelmezendő, az országtanács előtt Gyulafehérvárott
13493 XVII | s magát fegyverrel nem védelmezi, a törvény rendes útján
13494 III | s ha kelleni fog, meg is védelmezzük székelyesen! – felelt erre
13495 VIII | igyekezett magát elszántan védeni.~– Legyetek átkozottak! –
13496 XVI | volt neki elfogyasztani egy veder bort.~A bor nemcsak a szerelemnek,
13497 XIII | a parasztoktól és nőktül védett helyet. De a kétségbeesés
13498 XI | baj talál lenni, legalább védhessem magamat.~– Hát te olyan
13499 VI | sereggel legalább sok ideig védhetni magát, s addig ismét történhetik
13500 XIII | tudósítám, hogy Vízaknainé védi Bánfihunyadot – magyarázá
13501 XIII | monda. – Legyen mivel védnie magát.~Ali basa erre egy
13502 XI | Moarte még ekkor sem magát védte a fenevad ellen, hanem könyörögve
13503 VI | nagyobbrészint leaprítva, mire a védtelen puskás had tömegestül megfutott,
13504 VIII | országban; rabolva, leölve, akit védtelenül lepett, s ha üldöző hadseregre
13505 IX | az ostromlott várban, s védtem azt, míg apám meg nem halt.~
13506 IX | szultán nem mindkettőnek védura-e? Tehát tudd meg, hogy a
13507 VIII | takard el magadat, tán nem veend észre.~Korzár bég remegve
13508 VII | ezúttal minő változás ment végbe. Igazi fejedelmi szilárdság,
13509 III | ceremóniái mentül elébb végbemehessenek.~– Én! De hát ki fog az
13510 VIII | játékának.~Az ovál terem végében néhány lépcsőnyi emelvényen
13511 VIII | Dehogy ölsz. Egyet kiáltok, s véged van.~– Hol a levél?~– Tán
13512 XVIII | világ nem engedé őt a terem végeig látni. Azraëlét nem látta
13513 I | félig lebocsátva vállaira, végeiknél fogva fel vannak szorítva
13514 XII | pattantyúsok hosszú vaspálcák végeit tüzesíték, azokat kanócok
13515 VI | trombitariadója.~*~Egy, végeivel hátrafelé fordult félholdat
13516 I | lábaival érhetve a túlpartot, végerejével egyet vágva magán, hanyatt
13517 XIII | várta a támadást. Az utca végéről egy fényes lovagcsoport
13518 XIII | majd fokával, majd gombos végével csapkodva az elébe tartott
13519 XVII | volna. Ha családi örömeid végezted, szólíts, mert küldetésem
13520 XI | kik valami bölcs dolgot végeztek.~– No, hát csak végezzétek
13521 XV | a sors!…~Teleki szavait végezve, Bánfi Dénesen feledé szemeit,
13522 XI | végeztek.~– No, hát csak végezzétek hamar, azután jertek a faluba,
13523 XVIII | fuvalmat érze a teremben végigborzongani, s csak sok időre találta
13524 XVIII | forgó szemekkel, a homlokon végigdagadó erekkel, s vérszomjtól reszkető
13525 VIII | a szökőkút fölött, abban végigfeküdt, s kedélyesen hintálva magát
13526 IV | bámult terheivel alig tudott végigfutni az udvaron a nagy néptömegtől,
13527 II | sóhajban! A nő erős lelke előtt végigfutottak az örömfosztott élet annyi
13528 XI | mely a völgyek vágányaiban végigfutva, minden évben jéghegyek
13529 I | s abba nagy idomtalanul végighevert, amint roppant fejét elhelyezte,
13530 II | istenem, hogy majd én is végighúztam volna egynek a hátán a pemetefával.~–
13531 XVI | Apafi haragosan kelt föl, s végigjárt a teremben. Az urak mélyen
13532 XII | csendhez jutva, miután szemeit végigjártatta a sokaságon –, nem ok nélkül
13533 XI | mézes ibriket, s mézzel végigkenve a kard rozsdás pengéjét,
13534 I | ez utóbbi fog bennünket végigkísérni a történetek folyamán, rontva
13535 VI | turbánjába tűzött.~Ezzel végiglovagolt a basa a hadsorok előtt,
13536 VI | midőn kétszer, háromszor is végiglovagolva a hadakon, s összeszámlálván
13537 XVIII | ily rendben minden szobán végigmentek, végre benyitottak Bánfiné
13538 V | mutatott kilátást, melyen végigömlött most a hold világa.~Itt
13539 VIII | miután az odaliszk testén végigpemetezett, ki jókedvűen, kacagva hintálja
13540 XVIII | kilenc szál szőke bajuszát végigpödörítve, ragyás képét a kulcsár
13541 XII | fullánkját, s szakállát végigsimítva dörmögé:~– Itt tehet ön
13542 XIII | jutott, ahol a Körös vize végigszelve a tájat, kétfelé választja
13543 XI | belopózék a vasajtón, s végigtapogatózva a szűk folyosón, mely a
13544 VIII | hasonlatosak; a szem elfárad rajtok végigtekinteni, s amíg a nap sugarai rézsút
13545 VIII | széjjelbontva s engedve hosszan végigúszni a víz színén.~Az alkonyi
13546 IV | halványpiros rózsa.~Az asztal túlsó végin ülő Bethlenek nyilván szólják
13547 VIII | tördelve fennhangon, melynek végire nem tudott emlékezni.~–
13548 XVIII | megnyerni a jóváhagyást, mint a végrehajtandóra. De a merénylet nem sükerült,
13549 XIX | soká? Készülj! Az ítélet végrehajtásra vár.~Bánfiné görcsös sikoltással
13550 XVI | ma másra, holnap az fog végrehajtatni rajtatok! – S ti többiek
13551 VI | visszavonulásra, s ha parancsát végrehajtják, tán megfordítá még az ütközetet,
13552 XVI | uram, hogy ő fogja el a végrehajtó bírákat, s csúffá tesz bennünket.~–
13553 XVIII | számítottak ki, jól tudva, hogy a végrehajtott tettre könnyebb megnyerni
|