1617-arany | arasz-belse | belye-csapa | csapj-edesu | effel-eloho | eloid-esel | eseme-felto | feltu-folyt | folyv-hadgy | hadik-hegye | hegyg-ijedt | ijesz-kanoc | kanta-kezdi | kezdj-konto | konyo-lanka | lanyk-lombo | loncs-megje | megju-mibol | mielo-nyarg | nyari-olvas | olyan-porko | poros-sarga | sarka-szarv | szatt-szori | szorn-testv | tesze-ulok | ultek-vegre | vegte-x | xi-zuzva
bold = Main text
Part grey = Comment text
13554 XVIII | kegyességgel Csáky.~Bánfi egy végtelenül megvető tekintetet vetve
13555 VI | elmehettek – volt Apafi végválasza –, de csatát bolondjába
13556 XVI | felülteti a vármegyéket, a végvárak hadait, s akkor úgy járhatunk,
13557 XIII(3)| mondata a mahomedánnak a végveszély percében.
13558 XIX | legelőbb érkezék az étekfogó.~– Végy magadnak a fejedelem lovászaitól
13559 XI | Csitt, hallgassunk, észre ne vegyen.~A hölgy ezalatt a medencéhez
13560 VIII | arra vigyázz, hogy észre ne vegyenek valamit.~– Csitt. Kerülj
13561 I | érkeznek. Az ebek csaholása vegyül az ütött bokrok zörejével
13562 XVIII | itt-ott halk kardcsörrenés is vegyülne. A nő azt hivé félálmában,
13563 XIII | megszólaló csatakiáltás vegyült a zajba:~– Isten! Mihály
13564 I | és bajusz, szőke, ősszel vegyülve; – hegyes, kettészelt áll; –
13565 X | hanem az egész titokban végzendő, s csak ezért kívántam volna,
13566 IV | félreismerhetetlenül uralgó volt valami végzetszerű kicsinylése mindennek, ami
13567 V | deréksereget vezénylem. Ő is végzi a maga dolgát. – Ily idős
13568 X | keresztül minden sor ezen szón végződék: „vala”, nagynéha szakasztva
13569 I | hímzett habzó csipkében végződnek, melyeket sokszorosan tartanak
13570 VIII | elhagyott szénégető tanyán végződve, melynek szenes, kormos
13571 XVIII | azt gyűlölöm. Ön példát vehetett volna Korzár bég sorsáról,
13572 XI | ellenszereiteknek úgysem vehetném hasznát, mert én unitárius
13573 II | aztán, hogy hasznát nem vehették, mert a dereka megroppant,
13574 XIX | szorítá meg Teleki leendő veje, Thököly Imre kezét, fülébe
13575 XV | zavarodottan tekinte leendő vejére. Az keserű hangon dörmögé,
13576 XV | megdöbbenéssel vevé észre vejét, Wesselényi Pált, ki egy
13577 XVII | fejetek fölött egy pókfonálnál vékonyabb szálon. Jó barátod, Kucsuk
13578 I | fölvetni, s szemöldeit, mik vékonyak, de sűrűek, levonni szemeire,
13579 I | szarvasbőr dolmány, szélein vékonyan sujtásozva ezüst zsinórzattal,
13580 I | hegyezve, ha valami zajt vél hallani.~Egyszerre fölugrik.
13581 XII | egymást; szüntelen ellenkező véleményen, ellenkező párton állva,
13582 VIII | öröködési had, a szultánét a velencések ellen viselt háború vonta
13583 VI | csatát bolondjába nem kezdek veletek.~A székelyek egy szót sem
13584 XVIII | a másik bosszankodott a véletlenen.~Egyiket sem lehetett azonban
13585 VIII | följutva, a legmagasabb pontot véljük elérhetni, midőn egyszerre
13586 VIII | amit akarnak, azt tegyék velők.~Ilyenkor tehát öt-hat vármegye
13587 XIII | látványra. Egy fehér hölgyalakot vélt látni a torony ormán, s
13588 XI | közé. Kelemen még most is vélte hallani a démoni hölgy vad,
13589 IX | hogy sokszor, ha bizalmas vendége jött a fejedelemnek, azt
13590 XIV | elégtételül dorgálja őt meg itt vendégei előtt.~Bánfiné lemondásteljesen
13591 I | ragyogó arccal fordult vendégeihez:~– Csak maradjatok csendesen,
13592 XIV | önök; vagy ha nem, akkor vendégeim. És így mégis isten hozta. –
13593 XIV | nézhetem kegyelmeteket, tehát vendégeimnek kell néznem.~– Még van egy
13594 IX | keserűen –, lehet-e így szólni vendégekhez, száműzött, szerencsétlen
13595 IX | józan ésszel megtiltanám vendégemnek, hogy házamat fölgyújtsa,
13596 XIV | mint az úton fölszedett vendéget bemutatni.~Bánfi még azzal
13597 XIV | megengedheti magának, hogy vendégével tréfáljon, de hogy hozzá
13598 III | visszahökkent, amint a nem várt vendéggel szembetalálkozott.~– Kegyelmed
13599 XVI | országgyűlést még zajongóbb vendégség követte, melyben szinte
13600 XII | kalpagokkal integetett felé a vendégsereg; és Bánfi mind e tisztelgést
13601 XIV | tréfás mulatság! Magyar vendégszeretet.~Az urak egy része kacagott,
13602 XIV | kegyelmed? Oly rosszul ismeri vendégszeretetemet, hogy azt hiszi, miként
13603 I | igen ismeretes, csak néhány vénebb vadász ért rá egykedvűen
13604 XI | egész család, gyermekek, vének és tyúkok és kecskék. A
13605 XVI | generálisa vagyok, s nem vennéd el az orrom elől a serleget.
13606 II | azoknak, melyeken a késő vénségig meg nem látszik a kor. A
13607 VIII | duéna; a török nő korán vénül; tíz év előtt Babaye első
13608 XV | Apulensisnek.~A város ismét vénült, hanyatlott, meghalt. –
13609 IX | a bivalyok ott hevernek Venus és Cupido kövekből kirakott
13610 I | indákat hajtanak, mint a szőlő venyigéje, mik egyik fáról a másikra
13611 VI | úgymond. – Bátrabban ver tán a páncél alatt a szív?~
13612 V | arcszíne a leghevesebb véralkatra látszott mutatni; sűrű,
13613 XV | tehetnétek az országot, s vérébe sem kerülne. Rajtatok áll
13614 XI | rossz esztendő miatt még a verebek is elpusztultak a határból; –
13615 XI | a parasztok irtsák ki a verebeket, kicsúfolván azon embereket,
13616 XI | kicsúfolván azon embereket, kik a verébfejek beszedésével valának megbízva?~
13617 IX | fejét.~Apafi azonban vállára veregetve Telekinek, bajuszát végigpödörve
13618 I | megvénültem úgy, hogy mindig verekedtem vele, csak nem fogok most
13619 XIX | mennydörögsz odafenn, fogadd el véremet bűneim áldozatául; ne szálljon
13620 XVIII | S miért kellene az én véremnek omlani? Vétettem én valami
13621 XVIII | bolthajtásokkal. A terem közepén veresbársony nyugágy, melyet négy ametisztszemű
13622 XIII | készületét ott hagyva, nagy vereséggel és bosszúval hazairamodott
13623 XI | rontotta már az embereket, mert veresek voltak a szemei. Ha akarta,
13624 I | föltaszítá szarvaival, hogy véresen terültek el a földön, s
13625 XI | téren, melyeknek lombjait veresre perzselé a koronájukon túlcsapkodó
13626 XI | levegőben járnak, a tejet véressé teszik, s kígyótojásokat
13627 XIII | majd múló, majd terjedő veresség látszott az égen.~Bánfi
13628 I | gúnyos, halvány ajkak; – veressel körzött élénk tengervízszín
13629 XIX | El e kézzel. Rokonom vérétől ragadós az.~– Te nem helyesled,
13630 IX | hogy Decebál elveszte után verettek emlékpénzt a rómaiak, dák
13631 XVIII | engedjük, hogy azt kegyelmed vérével oltsák el.~– S miért kellene
13632 VI | midőn Kucsuk basa a városba vergődött, erőltetett, szokatlan hegyi
13633 VIII | robogó paripák tombolása veri föl a csendet. A fegyverek
13634 XIV | melyen keresztül érzett a vérig sértő gúny, s Csákynak nem
13635 XV | idomtalan bástyákat, s a véristennek emberáldozattal mocskolt
13636 XIII | nyavalygott és ordítozott.~– Verjétek ezeket főbe, hogy el ne
13637 XV | lassankint eltünedeznek, s a vérmezők felett megérik a kalász.
13638 XVII | komolyan menne, melyikünk verné le a másikat…~– Arra is
13639 XVIII | ujjak ábrándos akkordokat vernek hozzá.~„Ha örömöd van, oszd
13640 XI | hallotta azt: valakit „holt vérnek” nevezni el? – Nem én adtam
13641 VI | csüngtek alá, egymáshoz verődve.~Ahogy Kucsuk basa meglátta
13642 VI | keresett ki számára egy szép verőfényes helyet sudaras fák alatt;
13643 XV | fejedelmeiket védve, vagy a vérpadon haltak meg, ellenük föllázadva,
13644 IX | Tréfásan megveregeté az ifjú vérpiros orcáját, s inte Telekinek,
13645 XVI | fizetni az ajándékot az ő versengései miatt. Most egyszerre három
13646 XVI | mámoros.~Teleki ott járt a versengő és mulatozó urak között,
13647 IV | a bátrabbakat a szokott versenyre. Az urak nagyobb része nem
13648 V | gyermekeim – szólt Béldiné, édes versenyzésével az anyai érzetnek. – Látni
13649 XII | szörnyek ellen küzdhetnem, mik vérszennyekkel tetézhetnék uralkodása emlékét.
13650 XVIII | homlokon végigdagadó erekkel, s vérszomjtól reszkető ajkakkal.~– Isten
13651 VIII | eltűnt rabnőket érzé, s vérszomjú dühvel kaparva azoknak küszöbét,
13652 XI | köveknél fönnakadt, karót vertek szívén keresztül, s elásva
13653 XV | Magyarországért; hogy a mi vérünk föltámasztandja-e őt. –
13654 I | vagy elvárnia, míg a vadkan vérvesztés miatt magától kimúlik, ezt
13655 VII | poéta hozta a nyakamra.~– Vesd a tűzbe – monda Apafiné
13656 XIV | azon barlangot titokban vésette?~Bánfi színét kezdé változtatni;
13657 VI | nekünk otthon is van dolgunk. Vessék ki minden emberre, hogy
13658 XVII | oldalról Erdélyre rontsanak. Vessetek zabolát azon főúr szájába,
13659 VIII | visszafelé ráncigálta.~– Vessz pokolra, átkozott fenevad! –
13660 I | gömbölyű, agyaggal tapasztott, vesszőkkel befont tetővel; ki építette
13661 VIII | gyújtunk meg, s a bűvös vesszőt leszúrva a legifjabb sírba,
13662 XV | mocskolt oltárai helyén Vesta temploma emelkedék; a dák
13663 XV | ezeregyéjszakai tündértanya, s a Vesta-templom romjai fölött a pogány ősmagyar
13664 XV | faragványai, – ott megcsonkított vestáliák – alant régi oltárcsúcs,
13665 XVIII | mélységben azon sziklák talapjába vésve, miken magányos bokrokat
13666 XI | Elszáradt mindenünk, barmaink vészben hullottak el. Az esőt és
13667 III | szolga, hogy amint e levelet veszed, legottan mielőttünk Kisselyk
13668 VI | nagyobb a hangja, mint a veszedelme. Itt is alig hullott ki
13669 XVII | haza megmentésére, saját veszedelmemmel sem gondolva, kimondám:
13670 III | istennek, túl van minden veszedelmen.~– Áldassék az Úr neve –
13671 I | kiáradt folyam, a hajósok veszedelmére.~Északnak tovább tart az
13672 IV | mi rá nézve később oly veszedelmes katasztrófát idézett elő.~
13673 XVII | előzze meg a magára következő veszedelmet, s írja alá a ligát! Én
13674 XI | kapaszkodni, az elcsúszás veszélyének téve ki magokat. – A lavina
13675 XIII | elfeledett, s most, hogy hősi veszélyéről értesült, megdöbbenni látszott
13676 I | hogy az ember semmiért veszélyeztesse az életét, kivált mikor
13677 XVII | afölött, mi módon lehetne a veszélynek elejét venni. Nem talált
13678 I | tekintetre megdöbbent, mintha a veszélyre gondolna, melynek kedvencét
13679 XIII | lakosságot értesítendő a veszélyről, hogy idejekorán menekülhessenek
13680 VIII | s amint éltél, tűnj elém veszendő alakoddal. Jelenj meg!~E
13681 XIX | kiáraszták a folyamokat, a vészharang zúgott mindenfelé, isten
13682 XIX | Más alakok, más vezérek veszik át ezentúl a történetek
13683 XVII | viszonzá Béldi –, ha el akarja veszíteni hazánkat, meghajtjuk előtte
13684 VII | tisztelni, rövid időn el kell veszítenünk.~A basa meglepetve ütötte
13685 XII | alak szinte el látszott veszni a magas, boltozatos teremben,
13686 I | bizonyosan el kellett volna vesznie.~A daliának csak kiáltania
13687 XIII | földönfutóvá. – E leány vészt hozott mindenkire, aki őt
13688 XV | szívesen üdvözlé.~– Nem veszted-e el a tanácskozás folyamát? –
13689 III | maradni.~– De hát te is vesztedre törsz?1~– Már bátya, sorsunk
13690 VII | Kegyelmed egyedül rám vesztegeti ömlengéseit, pedig még itt
13691 XV | küzdelmeink gyümölcsét ti vesztegettétek el! A ti viszálkodástok
13692 VI | vissza, s mi itt csak az időt vesztegettük nagyhiába. Azért én azt
13693 XVIII | Irgalmaztam nekik, s én vesztem el.~– Csáky is közöttük
13694 XII | tartanom?~– Míg én el nem vesztém férjem kegyét, addig semmitől.
13695 IX | Semmit sem tudok róla.~– Vesztemre elhittem szavait, s nem
13696 XIII | harckiáltását, de ez még nagyobb vesztére szolgált, mert nem tudva
13697 XII | állanak, s osztoznak a közös veszteségen.~– Ez rágalom! – kiálta
13698 XIII | faderekak mindenünnen iszonyú veszteséggel verték vissza; a legbátrabb
13699 III | helységében megjelenni – fejed vesztésének büntetése alatt – el ne
13700 XIX | Pál parancsát, ki fejem vesztésével fenyeget, ha a fogolyt baj
13701 IX | mert tizenötezer aranyat vesztettem rajta, s mégis sikerült
13702 IX | töröknek. Az, csakhogy a vesztőhelytől meneküljön, köszönettel
13703 VIII | van! Zsákban macskát nem veszünk.~– Úgy hát áldjon isten. –
13704 XII | ha nincs otthon, lakatot vet a felesége szobájára, s
13705 I | állatnak, egyszerre arcra veték magokat előtte, szabad tért
13706 XIV | férjemnek. – Ő semmit sem tud, a vétek az enyim; – azon nő, kit
13707 IX | török császárok kölcsönös vetélkedése mellett, független önkormányzat
13708 IV | vele átellenben ül a másik vetélkedő, Bánfi Dénes, kolozsvári
13709 IX | fejedelmi volt.~A jelenlevő urak vetélkedve siettek üdvözletére, Apafi
13710 IX | aztán a férj imposztúrákra vetemedni, hogy minden úton-módon
13711 I | dugva, s egyszerre véget vetendő a további tusának, fél térdével
13712 XII | nem járt eső – kiaszott a vetés – nem arattuk be a vetni
13713 IX | martalócok példájára fejét vetesse, mérget adtam a töröknek.
13714 XI | leütötték a földre, s nagyokat vetettek magukon vele, lábaik rángatózásai
13715 X | a török?~– Instálom, nem vetettem le, hanem az inasom ellopta,
13716 XII | mindenhatóság erejével közéjük vethessük magunkat, midőn egymásra
13717 X | tisztelet miatt csizmáit veti le, mint a török?~– Instálom,
13718 XV | mi mostohagyermekek! Ti vétkeztetek mindig, és mi szenvedtünk
13719 XVIII | szobáit elzáró ajtót.~Bánfiné vetkőzni készült, s amint magányos
13720 VIII | Engedjetek egy pillantást vetnünk a titkos gyönyörök, az elfojtott
13721 I | a felé hajladozó ifjúra vetődnek, és akkor annyi bűbáj, annyi
13722 XVIII | hogy ha Bánfi haza találna vetődni, őt rögtön elfogják, maga
13723 VII | hitsorsosid laknak, kiket prédára vetsz az ostromlók dühének? És
13724 V | között.~– Hát akkor miért nem vetted őt rá, hogy legyen keresztyénné?~–
13725 XIII | levők a távol miatt nem vették észre a tusát. Kétszáz lovagja
13726 IX | faragványos koporsófödelet vettem meg, s egy egészen ép szfinxet,
13727 II | ki, hogy helyökbe gabonát vettessen, éjszakából csinált nappalt,
13728 II | teremthetett, majd vályogot vettetett, s kőbányát fejtetett, amiért
13729 XIX | Uram – hebegi –, éppen most vevém Béldi Pál parancsát, ki
13730 X | legszigorúbb szemügyre vevén a Torockó, Bánfihunyad és
13731 V | Éppen nem. Én a deréksereget vezénylem. Ő is végzi a maga dolgát. –
13732 XII | öltözeteikben, tanítóik vezénylete alatt, távolabb állongott
13733 XIV | csapattal találkozék, melynek vezérében mindnyájan Bánfi Dénesre
13734 VIII | Magyarországon. E várak vezérei aztán a magok kezére folytatták
13735 XIII | hanyatt-homlok űzetett ki a városból; vezéreik a gyalui havasok felé iparkodtak
13736 VII | következtében, mik az erdélyi vezéreknek a nagyvezér táborához gyülekezést
13737 XIII | volnál azt megtenni, első vezéremmé tennélek.~– Az nem kell.
13738 V | van az szoktatva. Mindenki vezérére néz, és meg sem moccan.
13739 VI | kívánja nagyságod, én átadom a vezéri botot, s magam a sorba állok;
13740 II | magára hagyatva a házat vezérleni, magát és családját maga
13741 X | nem valami gyilkos szándék vezérli őket ellene, s bevárta magához.~
13742 VI | kell, csak útjában van a vezérnek, s gátolja a sereg mozdulatait.
13743 XVIII | parancsolom tinektek! Én – vezértek!~– Éljen! Éljen! – ordíták
13744 XVIII | a reggeli órákban, midőn vezérük hozzájok érkezett sápadt
13745 XVIII | valamerre elvezesselek?~– Vezess oda, ahol a kétszáz aranyadat
13746 XIII | visszaküldött, hogy a többieket is vezesse oda, maga addig harmadmagával
13747 XIV | magát. Csáky László uram! Vezessen bennünket a mondott helyre:
13748 XI | kérdésre.~– Legyen hát; vezessetek oda – szólt hivatalos buzgósággal
13749 XIV | ezen urak kantárszárait, s vezessétek őket utánam Bonchidára.
13750 XIX | felült egyikre, a többit vezetékre fogva, sietve elvágtatott.~
13751 XIII | Kolozsvár felé, a gyalogság vezetését Angyal Mihály kapitányra
13752 V | középtermetű, napsütötte arcú férfi vezeti a csapatot; szemei merészek,
13753 VIII | szökőkút vizét rejtett csövek vezetik föl a várba a titkos úton
13754 X | hozzám, ahová ezen ember vezetni fogja.”~Kelemen diák idáig
13755 I | előérzetében vihogva ugráltak vezetőik vállaira.~A hosszú társzekerek,
13756 XI | fel Kelemen, félkezével vezetője után kapva rémültében, másikkal
13757 XIII | észrevevé a három lovagot, s vezetőjük rájok kiálta, hogy álljanak
13758 V | legjobbnak, s a legmagasabb égbe vezetőnek. Férjem pedig kitűnően jószívű
13759 XI | megyünk itt? – kérdé Kelemen a vezetőtől, aggodalmas tekintetet vetve
13760 XI | magasba vitt, az utazók többet vezették lovaikat gyalog, mintsem
13761 XVIII | szoba volt, melybe Bánfiék vezettetének. Oly nyugalmas, otthonias
13762 XI | szúratik, s a bűnös úgy vezettetik végig a vásártéren.~Negyedik
13763 VI | VI. A nagyszőllősi ütközet~
13764 VI | kell is elvesznie, harcot ví vele életre-halálra.~A fejedelem
13765 IX | fölírva e mondat:~„FATA VIAM INVENIUNT.”~A vár elején
13766 II | gabonáját Szebenig, mézét, viaszát, aszalt gyümölcseit Brassóig,
13767 XVIII | előttünk. A falakon körül száz viaszfáklya ég, a boltozat oly magas,
13768 V | játszani a gyermekeket – szólt vidám kedéllyel Béldiné, s őszinte,
13769 V | volt az, falaira keleti vidékek festve; ablakai között hosszú,
13770 XI | helyismerettel a laktalan vidéken. Ahol alig látszott valami
13771 VIII | arany ködfátyolt szőve a vidékre, alig lehet egyes tárgyakat
13772 XVIII | szobácskák. Az egyikben vidor tűz pattogott magasra fölrakva
13773 VII | csendesüljenek el, s más tárgyra viendő a figyelmet, inte Kelemen
13774 VI | csaljon.~A többiek tovább vigadtak, nem hagyva magukat megzavarni.~
13775 IX | hát mi közöm nekem Kapiné viganóihoz?~– De van közöm nekem, mert
13776 X | kegyelmedre bízva annak elfogása – vigasztalá őt Csáky –, csupán tartózkodása
13777 VIII | folyam a Rima vize.~Messze, vigasztalan távolban látszanak még magasabb
13778 III | érzékeny asszonyságnak nagy vigasztalására szolgált férjét láthatni,
13779 VII | jónak látta Szász Jánost vigasztalni, nehogy saját megszomorodását
13780 III | leakasztá nagy ezüstös kardját, vigasztalólag mondá feleségének:~– Lásd,
13781 VII | tartozott. Apafi azt is vigasztalva bocsátá el.~Végtére egy
13782 I | földbe gátnak, s évről évre vigyáznak rá, hogy el ne romoljon.
13783 XI | míg a tóba nem bukott.~– Vigyáznotok kell: hanyatt fekve oldalvást
13784 VI | történni a történendőket; vigyázott a falakon, aki akart; –
13785 VI | A nálad levő csapatokkal vigyáztass a falakon és a bejárások
13786 XVI | vannak az asztalnál, ott vigyázzunk szíveinkre, de hol csupa
13787 XII | hogy a fejedelem udvarába vigyelek magammal ragyogni!… Hidd
13788 XII | kívánja, nem adom!~– Ezt vigyem vissza feleletül?~– Ezt
13789 XIII | monda nekik magyarul:~– Vigyetek Bánfi Déneshez, én az ő
13790 VIII | Mondtam, ugye – szólt bizalmas vigyorgással a némber –, hogy bátran
13791 VIII | sipogással a szép odaliszktől, vigyorgó szájában megfeketültek a
13792 VIII | pokolban is.~A vénasszony vigyorgott.~– Ne fenyegess. Meg tudnám
13793 XVIII | Isten legyen neki irgalmas e viharban, ez éjszakában, e helyen!~
13794 XII | össze kezeit.~– Én látom a vihart, mely Bánfi feje fölött
13795 VII | inkább a férj szerepébe vihesse a jelenet folyamát, de Anna
13796 I | melyek jókedvük előérzetében vihogva ugráltak vezetőik vállaira.~
13797 VII | VII. A fejedelemnő~A nagyszőllősi
13798 VIII | VIII. Azraële~Ismét Magyarországon
13799 VIII | pálcáit. A fölriadt kakadu vijjongva csapkodott görbe orrával
13800 VI | mint egy fiatal sas, mely víjjongva üldöz egy futó párducot,
13801 VI | terve sikerülni kezd.~– Viktória, uraim! – kiálta belépve. –
13802 IX | családi vagy tudományos világából kizavarta.~Az elfogadási
13803 VIII | lelket, egy új, egy szebb világba képzeli az magát átragadva,
13804 XVIII | aligha fogsz nyerni; mai világban minden megtörténhetik.~Bánfi
13805 XII | volt egyszerűbb egy mai világbeli gőzhajóénál.~Maga a főkapitány
13806 XVIII | rövid perc nekem.~Azraële világért sem mutatta volna, hogy
13807 XIX | aluvék ott, meghasonolva a világgal, de kibékülve önmagával,
13808 VIII | átrepültök rajtok. Hah, mint világítanak szemeik. Allah árnyéka takarjon
13809 XIII | fekete arcából rémesen világlanak elő szeme fehérei.~– Megállj,
13810 XI | elefántcsont-sima vállai, szemei világlani látszanak a sötétben, karcsú
13811 VII | urakat.~A bejövők arcairól világosan lehete olvasni azon gondolatot,
13812 IX | beszéljen vele szépen, s világosítsa föl.~Azzal Apafi hirtelen
13813 IV | kopaszra nyírott férfi, világoskék szemekkel, kissé meghajlott
13814 IX | vizsgálva, ujjai közt forgat, a világosságnak fordulva. Passai süvegét
13815 X | próféta szent színét, a világoszöldet, melyet az igazhívők csak
13816 XVIII | Jer poharainkhoz. Átok a világra, nem szólunk róla többet.
13817 I | kiálta föl a lelkesülés villámaival szemeiben a dalia. – Ezt
13818 VIII | festve mindent, ami fekete. A villámfény éppen úgy csak egy színt
13819 VIII | könnyez vagy eltaszítón villámlik, egy pillanatban a hetedik
13820 XI | szépsége észrontó bűbájában, s villámló szemekkel tekintve a vakmerőre,
13821 XVIII | megáradt patakok zuhognak.~A villámlobbanás meg-megvilágítja olykor
13822 XIII | semmi erőbe nem kerülő, de a villámnál gyorsabb mozdulatot tett
13823 I | között; a két nemes vad villámsebesen szökell keresztül az összedőlt
13824 XIX | egymástól Bethlenvár felé.~A villanásoknál néha megpillantják egymást,
13825 I | kirendelt falusi nép baltával, villával, itt-ott puskával is fegyverkezve,
13826 VIII | rablott templomok kincsei villognak elő, leghátul a gyalog timarióták
13827 IX | pirosabb, szemei élénken villogók. Egyenesen a fejedelemnek
13828 XIII | tenyérnyi széles görbe kard villogott, melyet még neki is súlyos
13829 IV | elevenebbé tette. Ragyogó szemei villongva tekintenek szét, ha valakihez
13830 XII | azzal mintha más tárgyra vinné át a beszédet, karját férjeébe
13831 XV | sarkantyút ütne fel, és én vinném őtet. – Értsen belőle, aki
13832 XV | rokonaink azok: egykor nemzetünk virága, most annak hervadt levelei,
13833 XII | oly halovány, mint amannak virágai.~Körüle minden pompától
13834 XII | férjeébe öltve, odavezette őt virágaihoz.~– Nézd ezt a szegény passiflorát:
13835 VIII | aranybojtjaikkal; a jázmin ezüst virágain keleti lepék libegnek, ultramarinkék
13836 VIII | terhelt erkélyek, porcelán virágcserepeikkel; – a karcsú, hófehér minarék,
13837 XII | vannak összefoglalva villogó virágcsoporttá, melynek smaragd levelén
13838 XII | művészet remekei, egy-egy nagy virágkosár ezüstből, mely alig lehet
13839 XII | hangon –, hogy a napkeleti virágnyelven beszélünk egymással.~– Mim
13840 IV | mintájára épült, fölcukrozott, virágozott és narancsozott mandulatortát,
13841 VIII | s nagyokat kacagva, ha e virgonc állatocskák kisikamlanak
13842 VII | fogadá el látogatóit.~Alig virradt meg a nap, már ostromolva
13843 VI | őket tüzelni, hogy reggelre virradva nagy kiáltozással mentek
13844 XII | indulatok támadásit fürkészve virrasztok Apafi mellett, s erőt adott
13845 II | s egy ifjabb szolgáló a virrasztók. A vénasszony valami zsoltárból
13846 XI | bokrok és virágok örökké ott virulnak éltető elemük közelében.
13847 XI | Negyedik kérdés az volt:~– Nem visel-e a parasztok között valaki
13848 X | legalsó részén, a csizmákon viseled, mikkel a sárban szokás
13849 XII | szenvedélyesebb indulatok bélyegét viselék magokon, s az arc maga is
13850 XII | csoportok lovagoltak, miknek viselete, fegyverzete a legnagyobb
13851 VII | büszkén tudott széttekinteni! Viseletében nem volt semmi pompa, de
13852 IV | még folyvást a keleties viselethez tartotta magát. Nyírott
13853 XV | őskorból származott német viseletük mellett.~A karzatokon s
13854 IX | dugni? Azt csak a hajdúk viselik így. A patvarba! Nemesember
13855 XVIII | baráti kör előtt úgy kellett viselniök magukat, hogy arcaikon senki
13856 IX | cselédjeikkel egész ütközeteket viseltek tulajdon váruk udvarán,
13857 V | ő, én már a Nisan rendet viseltem mellemen. De reménylem,
13858 VII | lekötelezettséggel akarna viseltetni, aki hozzá közeledék, s
13859 XI | szattyáncsizmákat?~– Dehogy viselünk, uram – tiltakozék a bíró –,
13860 XII | nagyasszonynak van egy rozzant viskója a kolozsvári vásártér közepén.~–
13861 VII | férje kezét, s mielőtt az visszaadhatá neki a kézcsókot, eltűnt
13862 I | kezeim elég erősek legyenek visszaadni azt, amit a lélek a bűvtükörben
13863 XII | kegyelmetek, hogy én azokat visszaadom? Az ország nekem ezen jószágokat
13864 IV | helyre egy hajtókával, s visszaadva az üres kupát a barátságos
13865 III | megkönnyebbült szívvel Apafi, s visszabocsátva a hírnököt, amint bánatának
13866 XI | sziklába. S azzal ismét visszacsaptak hullámai, néhány pillanatra
13867 I | olykor meg-megnyalva, melyek visszacsókolgatják piros nyelvecskéikkel, s
13868 XVIII | férfi most minden agyrémtől visszadöbbent. Megállítá hintaját, s lovára
13869 XVIII | tudtokon kívül.~Az első látásra visszadöbbentek egymástól. A hajlam rég
13870 XI | kalandorok szerencsésen visszaértek Mariselbe, aholott meg sem
13871 VIII | körül, csak a medencébe visszaeső vízcseppek titkos hullása.~
13872 XVIII | szabadon.~– Tehát végtére is visszafanyalodunk a feleséghez?~– Éppen nem
13873 I | tekint szét, azután ismét visszafekszik helyére, s ott marad. Társát
13874 VI | S e gondolattal ismét visszafekve ágyába, még egyszer oly
13875 II | lennék elég gazdag arra, hogy visszafizessem neked hozzám való hűségedet.
13876 XI | lélekpusztító.~A három férfi visszafojtá lélegzetét, míg előttük
13877 XIX | arccal, könnyeit alig bírva visszafojtani.~Szíve elfacsarodik, midőn
13878 XVIII | is maradt elég, üldözőire visszafordulhatni s őket megtanítani a törvények
13879 X | sütnek, s azt ülték körül.~Visszafordulni már nem volt tanácsos, az
13880 XVIII | fejeihez, kik azokat ismét visszahajigálták.~Ez jel volt az általános
13881 IX | által, s elébbi hivatalába visszahelyeztetett. Megörülék neki, gondolván,
13882 III | a kardcsörgést, s szinte visszahökkent, amint a nem várt vendéggel
13883 XVIII | kiálta föl a góbé, elébb visszahőkölve Bánfinak élethíven talált
13884 IV | ismeretséget kötve az ételt visszahordó kuktákkal, nagy jukunditással
13885 I | hozzákészül az ugráshoz, de ünői visszaijednek, s elfutnak a parttól. Ekkor
13886 X | Megállj még! – szólt az aga visszaintve. – Azt sem tudod még, mennyi
13887 XIII | jó; ha nem sikerül, ismét visszajöhetsz.~– E fickó merészen beszél.
13888 V | megszokott nálunk. Meglásd, mire visszajössz, milyen magyar fiút nevelünk
13889 IX | azokat, amikor tehetem, visszakaphatom, s azzal elhatározám, hogy
13890 IX | sem írásaimat nem tudtam visszakapni többé. S már most Kapi uram
13891 X | kísérőjére, ismét hirtelen visszakapva róla szemeit, mert a török
13892 II | szeretni örömtelenül.~Apafiné visszakényszeríté arcára szokott hidegségét,
13893 XVI | ország a gyalui jószágot visszakéri tőle Zólyomi számára, adja
13894 XI | kiáltotta: megálljatok, visszakérnétek még tőlem azt a vizet, amit
13895 I | tajtékzó vadkant. Kopjáját visszakézre fogva, hegyével aláfelé
13896 XIII | átgázolt. Ezzel egyet közülök visszaküldött, hogy a többieket is vezesse
13897 III | semmitől se féljen.~Apafi visszalépett szobájába, s amint ágya
13898 XVIII | hír érkezik.~Ezzel Bánfi visszalovagolt Kolozsvárra, míg Angyal
13899 XVIII | nem lopott volna.” Azzal visszament a sziklaterembe. A kanóc
13900 XVIII | sarkantyúba kapva paripáját, visszanyargalt Kolozsvárra, azon szándékkal,
13901 VI | perc múlva azonban jött visszanyargalva Wenzinger, arcán nem bírván
13902 XVIII | adá magát, ismét egészen visszanyeré régi lélekerejét, s félvállról
13903 XIV | László uram?~Csáky lassan visszanyerte mérsékletét, s megszűnt
13904 III | két kezét vállaira téve, visszanyomta őt székébe, s egy ismerős
13905 I | vadász mutatott neki. Azt is visszaparancsolta, senkit sem engedett magával
13906 XVIII | Nekünk ugyan nem – szólt visszapattogva egy makacs lúfő székely,
13907 XII | hogy bennünket akaratlanul visszarántson azon hurkokba, mikből egyszer
13908 VIII | fenevad fölordít.~A hölgy visszaretten önarcától, s a szerecsen
13909 XII | Te megölsz!~Bánfi maga is visszarettenni látszott e hang, ez arc
13910 XVI | Apafi ittassága dacára is visszarettent ez eszmétől, s hátravetve
13911 I | mocsár felől, hogy a vadat visszariasszák.~– Ember vagy, Dávid. Most
13912 I | ismét visszaszökik onnan, visszariasztva a bennlakó borz tűzszemei
13913 XV | kezéből a pecsétnyomót, visszasietett a terembe, ahol Thököly
13914 VI | vagdalni, emelé föl kardját, visszasújtva hozzá.~– Elmaradj rólam,
13915 VI | kergetésiből. A takarodó hangjaira visszaszállingóztak a török lovagok, ellenkezőleg
13916 XV | császár és a nemzet között, visszaszerezni vagyonaitokat, rangjaitokat,
13917 I | menekülni a lihegő róka, s ismét visszaszökik onnan, visszariasztva a
13918 XI | sikerült őt a két férfinak visszatartaniok.~– Megvesztél! – dörmögé
13919 XII | hozatalától, s egymás által visszatartva, megengedék, hogy végre
13920 I | röptében, mikor átszökellt, még visszatekinte büszkén, mintha kérdte volna,
13921 VI | seregeknek, hogy ha csak visszatekintend is valamelyik közőletek,
13922 XII | fölszólítani, hogy e javadalmakat a visszatérendő Zólyominak kiszolgáltatni
13923 VI | fúvatott üldöző hadainak, visszatérítve őket a vert had kergetésiből.
13924 V | ezúttal ő sem fog anélkül visszatérni.~– De ha kardra kerül a
13925 VI | fegyelemre szoktatá őket.~A visszatérők füsttel és vérrel voltak
13926 XVIII | különben mindenestül ottvész. Visszatértében már fogva volt Bánfi, s
13927 XII | imádkozni, s ha olyankor visszatértél vérrel, porral belepetten,
13928 V | kapni eltávozásra, akkor visszatértemig Ferhád agának engedelmeskedtek.~
13929 XV | fölordítson: Harc! Harc! És visszatorlás!~E pillanatban egy öreg,
13930 XV | sorsáért engedjem föléledni a visszatorlást… És én azt mondom tinektek:
13931 VII | No, meglásd, mint fogom visszatréfálni őket. Ideje lesz az urakat
13932 II | tűnik föl, hanem a bennök visszatükröző lélek kinyomatában. Magukban
13933 XVIII | egykor barátai jobbját is visszautasítá, most még ellenségének is
13934 I | csatlakozandó.~A kissé hevesen visszautasított férfi bosszúsan szorítá
13935 XIII | mire Ali basa kardjával visszavágott, s Bánfit ezúttal csak ügyes
13936 XV | Erdély legyen elég erős visszaverni mindenkit, aki határain
13937 XI | lobban ki a felhőből, a visszavert mennydörgési visszhangot
13938 XVIII | fölugorva a kerevetről, visszavevé büszke, könnyelmű arckifejezését,
13939 VII | kegyelmed őrizet alatt fog visszavitetni Nagyszebenbe, oda levén
13940 XIII | maradt ideje többé Hunyadra visszavonulhatni.~– Az ördögbe! – kiálta
13941 VI | észre, hogy éppen saját visszavonulóban levő gyalogságát gázolja
13942 VIII | zenét sokszoroz a kettős visszhang, átlátszó kristálya feketének
13943 XI | visszavert mennydörgési visszhangot nagy későre hallatja omlatag
13944 IX | nemsokára szilárd léptek hangjai visszhangzottak a folyosón, s egy kemény,
13945 V | fejedelmi széke fölött nagy viszálkodás van az országban…~– Nem
13946 XV | vesztegettétek el! A ti viszálkodástok háromszor döntötte sírba
13947 V | hagyjam.~– Hisz tán csak nem viszed e gyermeket magaddal a csatába?~–
13948 XII | fölemelik a levegőbe, s úgy viszik a kapuig. Jó, hogy függő
13949 XV | megszólítja: Hova, komé? – Visznek a pokolba – felel amaz. –
13950 V | ifjúkori barátnéinak, kit viszontláthatni természetes kíváncsiság
13951 V | udvarára. Azon időben oly viszonya volt Erdélynek a törökkel,
13952 IV | érintkezés mellett a nyugoti viszonyokkal, még folyvást a keleties
13953 XVIII | vállat vonított, nem értve a viszonzás értelmét, s azzal benyitott
13954 X | mondá Csáky.~– „Integer vitae, scelerisque purus, non
13955 III | a szobában a kívül folyó vitát, s aggodalmasan kiáltozá
13956 XVIII | otthagyja őt – sőt még tovább vitatkozék vele.~– Igaz ugyan, hogy
13957 XVI | nem kell komoly dolgokat vitatni.)~Ezzel összeerőteté Apafi
13958 XVIII | hogy rögtön Bethlenvárba vitessék. Ő maga pedig kikéredzett
13959 XVIII | Bánfinét, Bethlen várába viteté, mely akkor Béldi Pál tulajdona
13960 XVIII | Pálé volna, akinek várába vitetett Bánfi.~Az elfogott főúr
13961 XIV | hatalmaskodóknak, s hagyták magukat vitetni Bonchida felé, miközben
13962 V | fölállítva a kurtányok.~– Vitézeim! – szól a basa gyors, kemény
13963 IV | fölül nyitvák. Az arany vitézkötés úri hanyagsággal van félvállára
13964 XII | öltözetük ezüstzsinórokkal és vitézkötésekkel sujtásozva.~A legmagasabb
13965 XV | színe java, ész, birtok és vitézség előkelői; a Bethlenek, Kornisok,
13966 VII | miszerint kegyelmedet, kinek vitézségét annyira tudtuk bámulni,
13967 XII | mintegy hatszáz páncélüngös vitézt, hosszú török puskákkal,
13968 X | mindig ebben a circulus vitiosusban tekeregvén, hogy mikor a
13969 XII | méltóságod kastélya itt.~– Ez a vityilló régóta díszteleníti már
13970 XV | Magyarország vissza nem lesz víva!~Ezt mondva, Zsófiát Béldi
13971 XI | Marce Záre!”, a tűzhöz vivék azt, s ott felkiáltva mindannyian
13972 XV | hontalanoknak hazájukat vívjátok vissza!…~Teleki itt megállt,
13973 XVII | engemet és Bánfit együtt vívni láttál?…~– Nagyon jól. Minden
13974 XVIII | Egy óra múlva a Torda felé vivő úton látjuk Bánfit ötlovas
13975 XIII | vele a szerecsen ökle felé, vívók belső vágásnak nevezik ezt,
13976 XV | eredménytelen csatákat vívtok, ésszel és befolyással harcolnátok,
13977 XIII | s mindkettőt odanyújtá Vízaknainénak.~– Fogja kegyelmed – monda. –
13978 VIII | fehér hattyúk fürödnek a vízbe hajló fenyők árnya alatt.
13979 VIII | sokáig ivott a kristálytiszta vízből, azzal lehengeredett a puha
13980 VIII | csak a medencébe visszaeső vízcseppek titkos hullása.~Künn egyszerre
13981 XI | emlékezzék vissza hol az átlátszó vizeken át látják az elbűvölt halandók
13982 XI | földréteget, s miután a meleg vizeknek is megvan saját növényzetük,
13983 XIII | völgyet. – A hídnál, mely a vízen keresztülvezet, tábort ütött
13984 VIII | hullva vissza. E szökőkút vizét rejtett csövek vezetik föl
13985 XI | tengerszem sötétlett barnazöld vizével, s bár körül csöndes volt
13986 I | rekegési közől kiszólal a vízibika szomorú kürthangja s a zöld
13987 VIII | rózsaszín pisztrángok s fehér vízikígyók úszkálnak ezüst szalagokként;
13988 I | országainak élete; egész falkái a vízlakó madaraknak szállanak fel
13989 XI | Amott szokott ő förödni azon vízmedencében: naponkint meglestem őt,
13990 VIII | egy levelekkel behordott vízomlásba szakadva – vagy egy elhagyott
13991 XI | aholott nem állva ki a vízpróbát, csakugyan meg is égettetett.~–
13992 VIII | a vadméhe köpűt ásott a vízre hajló fa odvában, s dongva
13993 VIII | erről, banya? – kérdi tőle vizsga tekintettel a kancsal.~–
13994 VII | elveszett leányok családjai vizsgálat alá vonták az embert, s
13995 XII | kolozsvári professzorok nyilvános vizsgálataikra hítták meg patrónusokat.
13996 VIII | fölött, de a figyelmesebb vizsgáló előtt egy keskeny fahíd
13997 VIII | magát benne, a fölszökellő vízsugárral locsoltatja forró, habfehér
13998 XI | egyszerre kiugrék Azraële a víztükörből, tündéri szépsége észrontó
13999 IX | Apafinak.~– Hogy hívják vődet? – kérdé Telekitől.~Teleki
14000 XI | nem szakadt vége, egyik völgyből a másikba ment az át, anélkül,
14001 XI | két bérc egymáshoz ért, a völgycsatornából egy kis patak csergedezett
14002 VIII | kacskaringós tekergéssel vonul a völgyeken keresztül Korzárvár felé,
14003 VIII | mélységet lepi el. A kis zöldes völgyfoltocskák alig látszanak meg a levegő
14004 XI | egyik ága ment végig a völgyön, másik felvonult oldalt
14005 VII | képet mutatni, és fülig vörösödik. Alig bírták megköszönni
14006 XI | felnyomott magas csalmákkal, a vörösre égett mezetlen nyakkal,
14007 II | az? – Talán zsiványok? A vörösüngösök – hebegé a vén dajka, s
14008 X | ütleget kapsz a talpadra, hogy vőlegény korodban is megemlegeted.~
14009 IX | valami idegen tatárfajzat volnánk, s tudja isten, mely vad
14010 II | mintha kerített várban volnék.~– Biz leányom, sok férfinál
14011 XII | kétkednék, ha nem tréfa volt-e e szó? – Igen kegyetlen
14012 XV | mondátok! Igenis! Idegen ország voltatok ránk nézve mindenha; még
14013 IX | szavakkal mutatva be:~– A leendő vőm, nagyságos uram.~Más bemutatási
14014 XVII | összehajtogatott pergament vőn elő, s azt kibontva, Béldi
14015 XVIII | székből szomorúan, ajkaihoz voná neje kezét, s alig hallhatóan
14016 VIII | lobogott. Hófehér karjaiban vonaglani látszottak az idegek.~Babaye
14017 XVII | annak térdeit erőszakos vonaglással karolta át, s szenvedélytől
14018 VIII | fűszereid illata, sem rabnőid vonagló szívei; add vissza nekem
14019 XVIII | nyissák meg előttük.~A kulcsár vonakodott, és bebizonyítá, hogy azt
14020 I | rézsút véve az utat a hajtás vonala előtt, két kis ünőjével
14021 XII | bíborvörös; a nemes lelkesülés vonalmai, a féktelen heveskedéséivel
14022 XVIII | kebléről. Arcának minden vonása hirdeté fölháborodását.
14023 IX | még rajta, s női szépségű vonásaiban csak a büszkeség árulá el
14024 XVII | ifjúnak, kinek megférfiasult vonásain nemes komolyság honolt.~–
14025 XII | mosolygásra. Ez a fájdalom vonásaira erőszakolt mosoly valami
14026 XVII | hogy ismerősöknek találja vonásait, de nevét nem meri ráfogni,
14027 VII | öntudatos méltóság, mely minden vonásán, minden mozdulatán meglátszott,
14028 I | szemöld büszke, parancsoló vonásokat rajzolnak arra, míg az ábrándos
14029 XVIII | mindent tudott olvasni e vonásokból.~Bánfit fölrázta csüggedt
14030 XVII | írótollát, s nevét kemény vonásokkal odaírta Apafi Mihályé alá.~
14031 XII | s arca egy-egy komolyabb vonást sajátíta el, amint azokban
14032 VII | előttem, ámbár ez nincs semmi vonatkozásban helységükre. Azt kívánták,
14033 VIII | elhagyta, egy függő szőnyeget vonatva keresztül a szökőkút fölött,
14034 XVIII | elé, mélázva, sötéten. – Vond ki kardodat, uram! – szólítá
14035 XV | eljegyzé, hogy apját érdekeibe vonhassa. Meglásd, ő nem fogja ott
14036 XVIII | melyek őket számadásra vonhatják.~– Oh, uram, börtönből nehéz
14037 VII | magas porta rossz kedvét vonhatná kegyelmed fejére, úgy intézkedtünk
14038 XVII | többé őt ítélőszéke elé vonhatni, az magának tulajdonítsa,
14039 VIII | szultán mindegyiket nem vonhatva személyesen felelősségre,
14040 XI | szekrényt átadta, kapuja előtt vonják karóba.~Zülfikár pedig a
14041 XIX | meg magát.~– Húzasd föl a vonóhidat – parancsolá Csáky. – A
14042 XI | akarva elnyelni, s közelebb vonszolva magát hozzá, s nyögve, sírva
14043 VII | családjai vizsgálat alá vonták az embert, s most ezáltal
14044 II | éji őr elkezd kiáltozni vontatott ritmusokat, a többiek alszanak,
14045 VI | hegyi utakon keresztül tett vonulása után. Apafi elébe lovagolt,
14046 VII | hagyják őket magokra, s vonuljanak addig a sátor mellékrekeszébe.~
14047 VI | minden időhaladék nélkül vonuljunk ki Magyarországba, s ott
14048 XVI | nincs, kegyelmed separatum votummal marad. Hanem hiába, oly
14049 VI | elállasson velük.~Az ostrom Wenzingerre volt bízva, mint aki legtöbbet
14050 VI | nem végzé.~A magyar urak Wenzingerrel és a fejedelemmel hosszas
14051 VI | ötletre, s azzal karonfogva Wenzingert, vitték magukkal nagy tréfálózva
14052 VI | kérdé indolens képpen Wenzingertől.~– Alig félórányira – válaszolt
14053 X | X. A cirkáló~Kelemen diák
|