bold = Main text
      Part                                              grey = Comment text

14054 XI     |                                          XI. Sange Moarte~A cirkáló
14055 XII    |                                          XII. Egy főúr a XVII. században~
14056 XIII   |                                          XIII. Az éji harc~Amint Bánfi
14057 XIX    |                                          XIX. Az ítélet~A Fehérvárra
14058 XV     |                                          XV. A gyulafehérvári országgyűlés~
14059 XVI    |                                          XVI. A liga~Régi jó szokás szerint
14060 XVIII  |                                          XVIII. A feleség és az odaliszk~
14061 X      |                   míg a nevető csatlósok zablájába nem kaptak, s föl nem segíték
14062 VI     |         levétetve lova fejéről az eltört zablájú kantárt, másikat tétetett
14063 VI     |          egyszerre előrebukott, az ezüst zabola kettétört szájában, s a
14064 XVII   |             Erdélyre rontsanak. Vessetek zabolát azon főúr szájába, mert
14065 V      |                 húst, kétannyi szénát és zabot, fontját kifizetvén általjában
14066 I      |               ifjú nyakát, egy nagyszerű zafíros csattal van összekapcsolva.
14067 I      |               elállva az utat. Az üldöző zaj sebesen közelít.~Nemsokára
14068 XVIII  |                   nekiereszté az üldözés zajától megbőszült paripát, s engedte
14069 XIII   |        megszólaló csatakiáltás vegyült a zajba:~– Isten! Mihály angyal!~
14070 XV     |             Bánfinak, hogy a nőttön növő zajból kihallassék. Nemsokára általános
14071 XII    |                 hallhatva egyebet a nagy zajnál az ablakon keresztül, de
14072 XVI    |              lakomával kell befejezni; a zajongó országgyűlést még zajongóbb
14073 XVI    |                zajongó országgyűlést még zajongóbb vendégség követte, melyben
14074 XVIII  |               mely elkülönítve az udvari zajtól, legnyugalmasabbnak ígérkezett.
14075 V      |                messze elnyúlt utcájával, Zajzonfalva, kis templomának hegyes
14076 X      |               kellemetlenül zavará föl e zakatolás költői lelkesüléséből, s
14077 II     |             adott őneki semmit, még csak zálogra sem, mert háborús időben
14078 VIII   |               többé a lépesméznek, nincs zamatja az ananásznak? Ceylon gyöngyei
14079 VIII   |                  pillantása sem érinti e zamatos csemegéket. Midőn olykor
14080 XII    |        feleségének? Lám, én sem tartalak zár alatt, mint Thoroczkai Ábrahám
14081 VII    |                úgy kívánják; hanem azt a záradékot kötöm ki magamnak, hogy
14082 XI     |          Mariseli lakosok vagyunk, Marce Zárét égettük meg – felelék azok
14083 XVIII  |              kétségbeejtő meredek bércek zárják körül a láthatárt, miknek
14084 XI     |         kígyótojásokat költenek ki, vagy zárnyitó füvet keresnek, avagy magokat
14085 XVIII  |              meghalásra.~Csak egy be nem zárt ajtó választja el őt tőle.
14086 XVIII  |                 hátulját egy széles árok zárta el, tele megzöldült esővízzel.
14087 I      |                 bársony ruhája, mint egy zászló lobogott röptében, mikor
14088 XV     |                  reánk, kiknek diadalmas zászlói portól belepve függnek a
14089 XV     |              Boham gróf, frank generális zászlójához szegődtem közvitéznek.~–
14090 XV     |         főmarsallja, jobbjában az ország zászlóját hozva, mellette Uzoni Béldi
14091 XV     |            bíborral redőzve, háta mögött zászlók-, paizsok- és buzogányokból
14092 XVI    |                   cselédből válogatott – zászlós úr, te, Székely és te, Naláczi,
14093 XII    |                 feje fölött óriási bíbor zászlóval birkózott a szél, alig bírva
14094 XVIII  |               lőtt velök, az erre támadt zavar, ordítás és sikoltás alatt
14095 X      |             Kelemen diákot kellemetlenül zavará föl e zakatolás költői lelkesüléséből,
14096 XIV    |            oroszlánnak – viszonza Csáky, zavarában fülig pirulva –, hanem azt
14097 XII    |                udvariassággal palástolva zavarát.~– Minthogy ön felém sem
14098 XVIII  |             innen komék, ezt a szobát ne zavarjuk föl, mert ez szép asszonyé; –
14099 XII    |            Szentpáli Györgyné – folytatá zavarodatlanul a nő –, akinek minden ivadéka
14100 VII    |           homlokkal kelt fel ülhelyéről, zavarodott arcán önkénytelen megbánás
14101 XVIII  |               Mihály.~Bánfi arca egészen zavarodottnak látszék, mintha nem volna
14102 IX     |            heverni. Apafi bő ujjú szürke zekébe van öltözve, mely derekán
14103 VII    |                az urakon, félvállra veté zekéjét, s pattogva hányta nekik
14104 VII    |                  bocsátá el.~Végtére egy zekés, ködmenes lúfő székely állott
14105 VII    |           fogadom, hogy már láttam ezt a zekét, ami ezen a követen van,
14106 IV     |                  dalolni a karzaton levő zenészek nótáiba, melyek egész ebéd
14107 VII    |                    Pár nap múlva dob- és zeneszóval tartá Apafi Mihály Kolozsvárra
14108 IV     |                odafenn hallgassatok el a zenével. Ez gyönyörű tréfa.~Az urak
14109 I      |               igen messze elkezd az erdő zengeni. A vadászok előtt ismerős
14110 VIII   |          hullanak az esőcseppek.~A vihar zengése fölmordul még olykor a távolból;
14111 I      |                 szavai, mint a harangszó zengtek vissza az erdőben. Nem hallatszott
14112 XIII   |                véve, utána nyargaltatott Zentelke felé. Míg a kurdok folyvást
14113 VIII   |            megragadta a nő vállát. Keble zihált, égő arcán fenyegető pír
14114 VII    |            genealógiáját olvashatá róla, zöldleveles családfára festve, mely
14115 II     |                Majd hozzák az ételt nagy zöldmázos tálban, a cselédség a malomkő
14116 X      |            sziszegve, s majd kékre, majd zöldre sápadva, amint a csizma
14117 VIII   |               sír körül.~A távolban halk zörej hallatik, Korzár paripája
14118 I      |         csaholása vegyül az ütött bokrok zörejével s a puskások kiáltozásival;
14119 XVII   |                  csak előálló szekerének zörgése költé föl álmából késő reggel.
14120 VIII   |             Hallod, mint üvöltenek, mint zörgetik erőszakos kézzel a bezárt
14121 XII    |              ordíta fel a tömeg, kardját zörgetve s buzogányait rázva a levegőben.~–
14122 VIII   |                alatt csak a fakó haraszt zörög, melyből csodálatos gombák
14123 II     |        hallatszott más hang, mint a néma zokogás.~– Enyim vagy, enyim vagy –
14124 III    |                  beteg nő, s azzal heves zokogásba törve ki, férje nyakába
14125 XII    |                 hiányzik? – szólt kitörő zokogással Bánfiné, magát férje nyakába
14126 XVIII  |                férje keblére, és hevesen zokogott.~– Téged nem bocsátának
14127 XVI    |                ha mindjárt ma behozza is Zólyomit a török.~– No, majd elvégzem
14128 VIII   |              kívülről égszínkékre voltak zománcolva, hogy a nap tündökölt rajtok;
14129 VIII   |                  fa és festett üveg vagy zománcos cserép és tarka szőnyegek.
14130 VIII   |                    Most el szemeink elől zord külvilág! Nyomasztó hegypanoráma,
14131 VIII   |              pénzed.~– Mondd, kitől van! Zsákban macskát nem veszünk.~– Úgy
14132 VIII   |             hegyutakon öszvérekre rakott zsákmányával várába menekült, addig a
14133 V      |             ismeretséggel; leültette egy zsámolyra a kandalló mellé a török
14134 XVIII  |                 változást. Egy kis kerek zsámolyt húzott a kerevet mellé,
14135 XVIII  |          parázzsá égett a tűz, a vereslő zsarátnak fölött alig táncolt még
14136 III    |          akármelyik főrendi úr, aki csak zsarláshoz és tivornyázáshoz ért, s
14137 XII    |              bizonnyal, s azt nem tűröm! Zsarnokot nem ismerek fölöttem, még
14138 XIX    |             valami iratot rejtve bekecse zsebébe, s paripáját kiáltva, felült,
14139 II     |                  felelet helyett ködmene zsebében kezde keresgélni, s minthogy
14140 XIII   |              Bibliáját előkeresve zekéje zsebéből, annak pergamen táblájára
14141 XVIII  |                is ki tudom fizetni egyik zsebemből valamennyi koldus székely
14142 X      |             Kelemen diák elővoná mentéje zsebjéből az őt hitelesítő pergament,
14143 IX     |               Így, ni. – Hm. Milyen szép zsebkendője van önnek.~– Nemde gyönyörű?~–
14144 IX     |          Nemesember a kalpagjába teszi a zsebkendőjét. Így, ni. – Hm. Milyen szép
14145 VII    |                  világot, s agyonverik a zsebórát.~– Ah, sokat ráfognak szegényekre,
14146 XI     |                Jó barátom, nincs ott mit zsebre raknod, ahova én most megyek,
14147 IX     |               még a kapuig is aranyozott zselyeszékben hordják, s ami ruhát egyszer
14148 XIII   |                  Nemsokára valami távoli zsibongást kezdének hallani, s amint
14149 XV     |             püspöki lak van, ott a János Zsigmond által megújított fejedelmi
14150 XI     |                 szekrényt, s amint annak zsinegeit szétmetélve s pecsétjeit
14151 I      |                 fölöltőül rajta, melynek zsinórjai össze sincsenek gombolva,
14152 I      |                vékonyan sujtásozva ezüst zsinórzattal, oldaláról széles elefántcsont
14153 XVIII  |               hívei.~– Fogadhattál volna zsoldosokat, s harcot kezdhetél. Elég
14154 XV     |           határszéli hadait könnyű lenne zsoldunkba fogadni. És most, midőn
14155 II     |          virrasztók. A vénasszony valami zsoltárból olvas keservesen, melynek
14156 V      |              emelte őt előttem, mintha a zsoltárokat mind könyv nélkül tudná
14157 II     |                 számára, nyitott csűrök, zsúppal fedve, s nagy tetejű birkarekeszek,
14158 XI     |                 együtt iszonyú forgással zúdulva le a meredeken, egyenesen
14159 XI     |                   Miféle tündér? – kérdé Zülfikárhoz fordulva Kelemen. – Én egy
14160 XIII   |      félrerántotta fegyverét, s Ali basa Zülfikárt látta maga előtt.~– Mit
14161 XVIII  |  lelkiismeretességgel fölkutattak minden zugot, még oly helyeket is, hová
14162 XIX    |                 folyamokat, a vészharang zúgott mindenfelé, isten ítélete
14163 XII    |                  szavára ismert. A tömeg zúgva fordult azon szöglet felé,
14164 I      |               egyet vágva magán, hanyatt zuhant a szakadékba.~A három lovas
14165 V      |               amíg a hegyek közől kijut, zuhatagokat képezve, melyek habfehér
14166 VIII   |                tartva az ágaikat hintáló zuhatagtól. Alább szűk bazaltsziklák
14167 XI     |                   míg egyszerre sziszegő zuhogást hallva, megpillanták ismét
14168 XVIII  |               süvölt, a megáradt patakok zuhognak.~A villámlobbanás meg-megvilágítja
14169 XVIII  |              kész oly hamar, mint törni, zúzni, szaggatni.~Egy perc alatt
14170 XVIII  |                  hogy a poharat a falhoz zúzta volna, letevé az asztalra.
14171 XIX    |             válik miattad.~Apafi le volt zúzva. Nejével szemben és egyedül,