Part

 1 1 |           mennem a szabadba, s ott neki eresztem szivemet, hadd
 2 3 |           a legnagyobb figyelemmel neki állok írásomnak, huss, papirosomon
 3 6 |             s nem örömest engednék neki itt újabb kiömlést; és így
 4 7 |      boldogtalanná teheti, magának neki is van szóllója, az nekik
 5 7 |          el nem vonom, mert azon ő neki is meg kell jelenni, s szüksége
 6 7 |            hallotta. Szíve megsugá neki miért távozott légyen el
 7 8 |           mosolygással tekintettél neki szemeibe, s én egy szögben,
 8 8 |     másodízben is megcsókola, s te neki kibeszélhetetlen bájjal
 9 12|           által az urnak. Jelentse neki szíves tiszteletemet, s
10 12|     szólani Surányival, s kimondám neki, hogy cselekedetén eléggé
11 12|          oly ifju jelenti, a kivel neki boldog életet igérhet, kiadja;
12 12|        módra gondolkozik, kimondám neki, hogy te ismered a dolgok
13 13|         Bírja békével a mit a sors neki ada, s legyen oly boldog
14 14|        tisztemnek érzém megvallani neki válaszomban, hogy mind kegyére,
15 18|           s színetlen rény mosolyg neki szemeiből, mely természeti
16 20|          elébb láthassa ha írtál-e neki; s ha osztán a te nevedben
17 20|            a vett csókot te küldöd neki, mely természeti ártatlan
18 21|           talán most is szeret. Te neki reményt nyújtottál, s meg
19 21|  állhatatlant mint szerettem, hogy neki mint áldoztam föl mindenemet,
20 21|             Édes barátom, felele a neki tulajdon édes hanggal; kímélje
21 23|       kicsinált játék volt, s hogy neki reám nem vala szüksége.
22 24|          menénk alakos bálba, s én neki rózsalánczokba vert rabja,
23 24|        szerelem! ekképen igyekszém neki ezer apróságok által bizonyítgatni
24 24|             ha megmondhattam volna neki, hogy hitszegését megbocsátom,
25 24|       szívreszorítással mondhatnám neki még egyszer, hogy őtet szívem
26 26|      unszolt, hogy lehetetlen vala neki magamat meg nem adnom. Tornára
27 27| reményeimnek! S oly jó volt! Mikor neki szemébe pillantottam, mikor
28 27|         van telve szerelemmel. Irj neki, s írj minél előbb. Egyedül
29 35|            Mit sír nagysád? mondám neki; tartsa továbbra könyűit. -
30 36|               Kedves leány! mondám neki; az én nyomorúságom érdekli
31 39|      Higyjük azt, jó Teréz, mondám neki, ajakimhoz vivén kezét. -
32 40|            örökre zárva marad! úgy neki használhatatlanok a ti csillogó
33 42|            lettem-e én, hogy tőlem neki vissza kell vonulnia? -
34 42|            azzá levék! de jaj, jaj neki is! neki, hogy lelkiismerete
35 42|        levék! de jaj, jaj neki is! neki, hogy lelkiismerete vádolja;
36 42|          ilyenkor a tajtékos lóról neki egy jóreggelt fölvethettem,
37 43|          mely boldogságokat foglal neki magában e szó! De hát nekem
38 43|     érzették, hogy enyéimek lévén, neki is övéik; s ő értette nyögdeléseiket,
39 44|           midőn az erősebbet, a ki neki barátja, maga mellett szemléli.
40 44|            jöve, oly tágan nyújtám neki kezemet, hogy bátran, rettegés
41 45|      legboldogabb érzéseknek, mely neki minden kecseiből hatott
42 45|         Klári!~Siess elvinni őtet! neki ártására lehet, hogy szüntelen
43 51|           italát! s mint mosolygok neki, mintha a megint hív Nincsi
44 55|           jőni. Kereken megtagadám neki a kérést. Én Nincsit többé
45 58|         azon örömmel vetem magamat neki, a szeretettnek karjai közzé,
46 63|      örömtől is megfosztatom, hogy neki az ő sok kegyét, részvétét,
47 64|            egy újabb csapást adhat neki, s eloltja életét.~Oly tikkadtan,
48 64|      karjára vala szükségem, midőn neki elébe léptem. Kibeszélhetetlen
49 64|      Láttam, hogy ez az ellágyulás neki ártalmas, s oly szín alatt,
50 68|             hogy legjobbnak láttam neki magamat megadnom. Minden
51 68|          rabolva tőlem, mondá most neki több eszmélettel, több erővel,
52 70|         találni óhajtunk, mind azt neki teljes mértékben megadta
53 70|           lábaihoz, s itt fogadtam neki sírva gyermeki hív tiszteletet.
54 70|         örülve fogadott, mintha az neki volt volna megtiszteltetése,
55 70|            úgy valék nevelve, hogy neki mindent elmondjak, készebb