Part

 1 6 |       szívemet, mely egész nap zárva volt minden örömnek. - Egyedül
 2 7 |     elkergetést harsog. Marie gyenge volt s megadta magát. - Én mind
 3 7 |         természetnek halotti hörgése volt. E hangja szerencsétlenségbe
 4 8 |              kedves, oly igen kedves volt, mert benne találtalak tégedet?
 5 12|               Szándékod előtte tudva volt, ismeri charakteredet, bízhatott
 6 12|              életet igérhet, kiadja; volt egy idő, melyben mind tulajdon
 7 12|          sokat keresnek; s ha kedved volt volna szolgálatot venni,
 8 12|      kényszerítetett? azt lehetetlen volt kitanulnom. Előttem az legcsudálatosabb,
 9 13|            Tudom én, hogy nekem elég volt volna csak egy szót szólani
10 14|            de szívem bár mely nyilva volt is, míg egyedül valék, ismét
11 15|       ezelőtt Nincsi után nyújtottam volt.~ ~
12 16|        hónappal ezelőtt, mely kedves volt volna nekem Buda felé indulni!
13 19|            hallám. Menni akarék. Nem volt erőm. Őtet látni - e rövid
14 21|        körülte; s ha veszteségem nem volt volna ily nagy, e bohó emberkék
15 21|         ifjúval látni összekelni; az volt öreg napjaimnak minden óhajtása.
16 21|            tetszésem, és soha nem is volt az, soha nem is lészen az,
17 21|              kezdete alatt, vetettem volt, s azon csábulásba dőle
18 21|             esém mellette, melyben ő volt. A harsogó muzsika, annyi
19 22|    Könyűidnek mindenike enyhítő olaj volt a vert sebnek. De ez a szegény
20 23|              a dolog kicsinált játék volt, s hogy neki reám nem vala
21 24|          mutatá, hogy a kérdő Nincsi volt. Az a szultánöltözet vala
22 24|  gyönyörködve, kevélykedve hordottam volt, széttéptem ízről-ízre s
23 27|        minden reményeimnek! S oly jó volt! Mikor neki szemébe pillantottam,
24 39|             Teréz valahova kifordult volt. Én azalatt búcsút vevék
25 39|              kezemet. Még nem tértem volt magamhoz andalgásomból,
26 39|       gyolcsot; monda. - Szívem tele volt; láttam a veszélyt, melyben
27 42|          sírhatom ki bocsánatomat. - Volt egy idő, mikor én kerestem
28 42|          szívemnek szorongását, hogy volt valami nálam, a mi őhozzá
29 43|       muzsika Nincsinek ablaka alatt volt. Ő félig vetkezve hallgatá
30 44|           között rogytam ágyamba, ez volt egyetlen gondolatom, melyet
31 44|            felléptem, mások érkeztek volt, kik még beszédben valának
32 44| angyalszépségűt. Üdvözlésem egyszerű volt s rövid, de meleg. Hála
33 44|        bizonyosság, hogy az álom nem volt, annál mélyebben sülyedék
34 44|              meg, vagy talán valóság volt a mit láttam, nem tudom,
35 44|           Endrédi nem engedte, s nem volt senki az asztalnál, a ki
36 44|              a ki teremtett, hogy az volt volna az utolsó! Ott jobb
37 47|          megszomorítani kegyetlenség volt volna. Midőn hosszasan ül
38 54|         gyöngélkedésem alatt sokszor volt nálam, de a mit Endrédi
39 54|            tőlök. Szentpéteri kiment volt, Nincsije pedig, a mint
40 55|         márcz. 15.~Szentpéteri nálam volt, s kért, nagyon kért, hogy
41 62|            idő, melyben nekem szabad volt reménylenem, hogy egy szeretetre
42 65|        szívvel nyomtam hideg kezére, volt szomorú tolmácsa hálámnak,
43 70|             jőjj el te is! mily nagy volt volna most örömed, megtestesülve
44 70|             fogadott, mintha az neki volt volna megtiszteltetése,
45 70|           előtte tegnapig ismeretlen volt; egy fiatal ember tevé reá
46 70|               Szüléimnek nagy gondja volt, hogy romlott ember, és
47 70|              Az atyám szoros barátja volt a Bácsmegyei atyjának, s
48 70|               Az én barátom soha nem volt eléggé csendes, látni mint
49 70|              valóbb characterű ember volt, minthogy ezt az előtt a
50 70|         annál inkább, mivel bizonyos volt az iránt, hogy sem én nem