Part

 1 7 |   előttetek véteknek nem tetszik. Mi jót szülhet az emberi társaságban
 2 8 |           óráinkra, s érezd, hogy mi egymásért vagyunk teremtve,
 3 8 |    hallgatásodat. Kérlek, szóllj, mi lelt? mi tartóztathat, hogy
 4 8 |          Kérlek, szóllj, mi lelt? mi tartóztathat, hogy írj?
 5 8 | érzékenynyé tette mind az iránt a mi szép, nagy és nemes. Neked
 6 9 |            Nincsi! szólj, kérlek; mi lelt? mi lelhetett? - Oh,
 7 9 |           szólj, kérlek; mi lelt? mi lelhetett? - Oh, ha érzenéd
 8 9 |          egyike sem tiéd? Nincsi! Mi lelt? kérlek az ég szerelméért!
 9 9 |    mulatnom, s úgy kell tennem, a mi nehezebbé teszi késtemet,
10 12|       előtte, s meg nem foghatám, mi ok által indíttatik. - A
11 14|         egy napról más napra, s a mi idegeiket meg nem rándítja,
12 14|     idegeiket meg nem rándítja, a mi őket meg nem rázza, azt
13 15|      Soprony, márcz. 21.~Elnézem, mi lesz mind ebből. A mai postával
14 15|           a legnagyobb; képzeld a mi következik: Szentpéteri
15 18|           melybe ülteted a fát, a mi a gyümölcs megérlelésére
16 21|        messziről s csenddel nézém mi történt. Surányi, a ki midőn
17 21|            szíves részt vesznek a mi az urat éri! Ha nagysádat
18 22|          löknöm azt. Isten tudja, mi érend még. A miben egykor
19 22|          összeölelkezett karokkal mi is; viszontszeretet, barátság,
20 23| tengeri-rabéba rejtett el, és én, mi ketten együtt menénk. Úgy
21 23|          kendőjét, hogy nem tudám mi lel, s ezt kiáltván: Harag
22 23|     nemessé teszi, s mind azzal a mi alacsony és rút, ily ellenkezésben
23 23|          beljebb detailba, kérdd, mi tette ezen korokat oly széppé,
24 32|           szent szavát mindenben. Mi szép egy egész haza előtt
25 35|            összerontok mindent ha mi kezembe akad; s akkor osztán
26 42|          mulathattam körülte, oh, mi boldog voltam én! S ha sokáig
27 42|         hogy volt valami nálam, a mi őhozzá ért, a mi az ő lélegzete
28 42|         nálam, a mi őhozzá ért, a mi az ő lélegzete által megszenteltetett.
29 43|        habjainak ömledezése - - - Mi ez? - Muzsikát hallok.~Ennek
30 43|          nekem Marosi? hát nekem? Mi lesz belőlem? Nem, nem!
31 44|         te rettenetesbbet, mint a mi alatt lelkem roskadoz. Nem
32 44|         Ennyit küzdék őmiatta - s mi leve jutalmam? mi lészen
33 44|     őmiatta - s mi leve jutalmam? mi lészen jutalmam? - Minden
34 47|       Klárival ki ne találtassam, mi forog lelkemben, s sírásaim
35 51|           immár nincsen messze. A mi közanyánk, a föld, megnyitja
36 57|   gondosan eltávoztata mindent, a mi bennünket Nincsire emlékeztethetett
37 61|     szívet mind annak érezésére a mi szép, a mi a nagy; a szerencsétlen
38 61|      annak érezésére a mi szép, a mi a nagy; a szerencsétlen
39 62|          Mely hasonlatlan volna a mi egyességünk! Ő nekem a maga
40 62|          volna is, előttem a képe mi voltam egykor, s most szerencsétlen
41 68|     csaknem oly nagy vala, mint a mi szegény barátunkban, de
42 68| neveztetett, s fölnyújtotta azt a mi barátunk csókjára. Ennek
43 70|        mert őrajta nincs semmi, a mi az egészre szükségesképen
44 70|         tartozzék, nincs semmi, a mi az egésznek hatását ne segélje.
45 70|         nem lelni semmit abból, a mi façonnirozott, oly ellenállhatatlan
46 70|          régen együtt vala, midőn mi is közéjök lépénk. - Egy
47 70|          fellépénk, elmondá nekem mi történt, s a legkegyesebb
48 70|          s leányka! Jülie! találd mi vala a könyv? - A te Bácsmegyeid! -
49 70|          is szerette emlegetni, a mi nemünknek egyetlen ösvénye.
50 70|           orczáján végig nyult. - Mi egy hét mulva itt hagyjuk