Part

 1 1 |        majd megint boldog leszek - oh! akkor nem bírok hevemmel,
 2 7 |        MAROSIHOZ~Soprony, febr. 2.~Oh barátom! hogy az ember a
 3 7 |          föld rajtam feküdt volna. Oh barátom, mely hang vala
 4 9 |           mi lelt? mi lelhetett? - Oh, ha érzenéd mint gyötör
 5 9 |       nékem megírta volna Endrédi. Oh írj! írj, mihelyt ezt veended,
 6 9 |       akaratja van, a te akaratod! Oh, nem repülhetek hozzád!
 7 9 |          gyűlölök, hallgatnom. ... Oh, ha repülnöm lehetne, hogy
 8 15|            egyszerre megmenthetne. Oh jőne, jőne bár a szabadító!
 9 16|           most, hogy oda Nincsi. - Oh, bár ne kellene soha többé
10 17|          mozdulat felé, s képzeld, oh képzeld, mit láttam! - a
11 19|          MAROSIHOZ~Buda, april 14.~Oh barátom! láttam, láttam
12 19|         által boldog kedvesének. - Oh! mit nem szenvedtem! mint
13 19|          semmit mást csak - csak - oh Isten! szánj meg; adj könnyűt,
14 20|             a távol kedves után. - Oh barátom, mely boldog vagy
15 20|            a te gyönyörjeidnek. És oh, mint szeret ő tégedet!
16 21|  küszöbömön belépni ne merjenek. - Oh! ha láttad volna, mint állék
17 21|            tanúján szerelmünknek - oh Marosi! e boldogságok emlékezete,
18 21|         tudván mit mondok; halált? Oh, annál jobb, annál kedvesebb!
19 22|       öleljük meg többé egymást! - Oh! most ismét szakadnak könyűim,
20 23|             s ismét összeülheténk, oh! miket s mennyit nem tudtunk
21 24|    emlékezeteket ébreszt bennem; s oh! bár ne kellene látnom soha
22 24|           pillantatban lelkemen. - Oh, ha karjaim közzé szoríthattam
23 24|            minden csillogásának! - oh, nem mondhatom ki mit érzettem. -
24 30|         jobb élettel biztatnak. De oh mely tündér az ily csendes
25 30|           legkedvesebb illatokat - oh, mint óhajtom olyankor,
26 35|        Nincsi, Nincsi! S mind ez - Oh Marosi, mikor ér véget inségem,
27 37|        nyújt, semmiben nem leltem. Oh, ha ez, mint egy itala a
28 42|      negyedig mulathattam körülte, oh, mi boldog voltam én! S
29 42|   legbájosbb mosolygással fogadta, oh! mint feledék akkor mindent!
30 43|          mely véget vet kínjainak. Oh mint állom ki! Gyakorta
31 43|    zördület illeti is meg fülemet.~Oh Marosi! mely iszonyú est
32 43|            Te is szeretted-e őtet? Oh, úgy nekem testvérem vagy!
33 44| rántattanak félre előttem, Marosi! oh miért nem nyele el engem
34 44|            ragyogott az örömtől, s oh mely könnyűséggel, milyetén
35 44|            feloldó, megkönnyítő! - Oh Nincsi! Nincsi!~ ~
36 48|         illő. S azok az orvosok! - Oh! tudom én mely keveset ér
37 50|         oly jó, mint mindig valál. Oh ott, ama jobb életben, emlékezhetnünk
38 50|           halál hideg karjai közé. Oh, hogy az a tied még távol
39 51|        belőle új élet serkedezzen. Oh, ha azon virágokat, melyek
40 51|    szeretett s miattam hala meg. - Oh barátom, ha látnád, mint
41 54|         Nincsinek szüléi felől is. Oh Marosi! hogyan fogom kiállani
42 57|   szemekkel, - éretem könyörgött s oh! mely gondolat ez, oh Marosi!~ ~
43 57|            s oh! mely gondolat ez, oh Marosi!~ ~
44 59|           hogy ő nekem hitvesem, - oh ilyenkor fölsikoltozom örömemben,
45 59|           boldogság helyébe reám - oh hallgass meg akkor, te,
46 63|          ez órában indulok Sághra. Oh, ha a szegény bátyámat már
47 68|           sírót. Nincsi, te sírsz? Oh sírj! sírj! véremmel érdemeltem
48 70|        csudálok, ennyire szeretek. Oh miért, de miért nem fogadhatád