Part

 1 1 |          táplálat. Ha elgondolom, kedves Nincsi, mint vala az midőn
 2 1 |         tele van. - Élj boldogul, kedves leány! s szeress oly kimondhatlanul
 3 3 |           mindenben és mindenhol, kedves leány! - Élj boldogul! Írj
 4 4 |       Soprony, jan. 24.~Megengedj kedves, hogy leveleim után sokáig
 5 6 |           Bálból jövök, lelkemnek kedves barátnéja, melyet tegnap
 6 7 |      kerülheték el figyelmét, s ő kedves hugaasszonyát elvenni szándékozik.
 7 8 |        társaság közül, mely nekem kedves, oly igen kedves volt, mert
 8 8 |       mely nekem kedves, oly igen kedves volt, mert benne találtalak
 9 9 |            S lehet azt megszegni, kedves Nincsi? Lehet-e azt megszegni
10 9 |            Csókold fel e cseppet, kedves leány! Drágább az, mintha
11 10| hánykódások közt folynak napjaim, kedves, melyeknek nincs mása. Szívemben
12 14|      tulajdon szavait: "Te nékem, kedves Nevőm, oly kérést tevél,
13 14|          nem én. Nekem az fölötte kedves, mert meggyőzött a felől
14 14|         egyéb szükségeidre. Az én kedves emlékezetű bátyám fia, kinek
15 16|        Egy hónappal ezelőtt, mely kedves volt volna nekem Buda felé
16 19|           Melegen sütött a nap, s kedves tavaszi szellők lengettek.
17 20|           mellett utánad, a távol kedves után. - Oh barátom, mely
18 21|          s a tánczot kezdjem az ő kedves Nincsijével. - Hagyj itt
19 24|           a felkelő hajnal mindég kedves nappalt, s a lehanyatló
20 24|          boldogságom teljének, te kedves, kiterjesztéd karjaidat,
21 28|           Torna, jún. 5.~Tudd te, kedves Sennuccióm! így kezdi Petrarca
22 36|           az illendőség engedé. - Kedves leány! mondám neki; az én
23 36|         akkor osztán Isten veled, kedves Buda! - s örökre!~ ~
24 38|          leghalálosabban érdekli? kedves gyermekének szívébe kellett
25 39|       tusakodék magával. - Jőjjön kedves barátom! mondá; mindketten,
26 39|          e nékem ezentúl oly igen kedves, ezt a te könyűid által
27 42|          ablakot nyita, s reggeli kedves pongyolájában lenéze, mint
28 43|       vala már.~Mostan, Marosi, e kedves képzeléssel feküdt egyes
29 43|          már nehány ízben hallatá kedves szózatját; énekel, mert
30 44|      halál ölelése nekem szintoly kedves fogott volna lenni, mint
31 44|       mely könnyűséggel, milyetén kedves siklásokkal, repüle végig
32 50|           enyém lészen. S íme, te kedves, még kevés napot ide alant,
33 59|      enyém lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik szendergés
34 62|          boldog leendek. Úgy van, kedves barátom! ő irántam érez,
35 62|  szeretünk?~Hagyd el tanácsaidat, kedves! Elmult az idő, melyben
36 64|          őtet nevemben, őtet, s a kedves most szülöttet!~ ~
37 67|          sept. 27.~Nem sokára, te kedves, általesem szenvedéseimen,
38 67|            hogy ez engem rettent? Kedves nekem, igen kedves e gondolat:
39 67|       rettent? Kedves nekem, igen kedves e gondolat: Szélen állok! -
40 69|         Üdvözöld Nincsit, s az én kedves jó hugomat s férjét! s a
41 70|          és negyedik leveleimből, kedves barátném, eléggé érthetéd,
42 70|            mert ki kell mondanom, kedves leány, - te őbenne egy régi
43 70|           Vasvárihoz vezete. Jer, kedves leány, úgy mondá a grófné,
44 70|  consiliárius Belényesi, s az én, kedves anyám a consiliáriusné,
45 70|        senki nem egyéb mint az én kedves Cecilem, és hogy én a hűségtelen,
46 70|           hézagjait. Élj boldogul kedves barátném, s várj, mint szoktál,