Part

 1 1 |       reszkető karok elhullanak, s magamat szorítom által. Olyankor
 2 7 |        bizonyosan meg leszek híva, magamat el nem vonom, mert azon
 3 19|        mindenikét. Elveszve láttam magamat ezen megszámíthatatlan életben,
 4 19|    boldogságtól meg nem foszthatám magamat. Egy leveles bokor mellé
 5 21|            mint vere szívem, midőn magamat ismét ily közel látám hozzája,
 6 21|        szünet nélkül rosszul érzem magamat. Változásaim bússá, elsülyedté
 7 21|          általhat, s nem szeretném magamat azzal vádolhatni, hogy másoknak
 8 21|  megfejthetné, ha én vagyok-e a ki magamat rontom. Szemébe kell vala
 9 21|     mindenem? - Nem akarám megadni magamat, kifejtőzém karjaiból, s
10 21|  örvényében, másod izben próbáltam magamat kitépni karjai közzül. Menjen
11 21|            s egy kocsiba vetém fel magamat.~Most itt ülök lakó szobámban.
12 22|         még karjaid közzé vethetém magamat, ha belrészemet fájdalom
13 22|            szorongásaim elmulának, magamat könnyebben érzem. Te tudod,
14 22|     borzadással fejtettem volna ki magamat karjaid közül, mintha ezek
15 23|           máj. 8.~El akarom szórni magamat, de sikeretlenek igyekezeteim.
16 23|   leghomályosabb szögben vonom meg magamat, s az aktok közhézagjaik
17 23|            leülék egy szögben, hol magamat kesergésemnek nekiereszthetém
18 23|    ellenkezésben légyen, s megadom magamat s szánni foglak. - A boldogtalanok!
19 24|       fogadásodra, s szívem, midőn magamat vádlom, megnyugtatást talál.
20 24|        minden erő; ki kelle fujnom magamat, s így jónak láttam elfordúlni
21 26|          hogy lehetetlen vala neki magamat meg nem adnom. Tornára mégyek
22 29|          ellágyulok, s félre vonom magamat egy szögbe, Teréz utánam
23 40|            nem velem. Önként vetem magamat vezérlésének alája: de ah!
24 43|        hozzá futok, lábaihoz vetem magamat, s kérni fogom, ne tégye
25 43|           mikor megkönnyedve érzem magamat, s elterjed szemem előtt
26 43|         Virrad, s könnyebben érzem magamat. Mint emelkednek a felhők,
27 44|        kénytelen valék ágyba vetni magamat; s oly ólomalvás lepe meg,
28 44|        vele. E szerint időm maradt magamat összeszedni, s megszokott
29 44|        semminek állítottam. Kérdém magamat, ha ez emlékezetek valóság
30 44|      lépései alatt már alig bírtam magamat; midőn pedig elválánk, s
31 44|   tánczoljak, s a végszobába vonám magamat, honnan kiláthaték a tánczolók
32 44|           közé, s ott nekieresztém magamat az eltaposott szerelem s
33 44|    barátságát, a mennyire az által magamat akkor bántva, ingerelve
34 45|           ízben magam is kisegélém magamat, minden árnak ellent fogok
35 48|         puszta előttem a ház, hogy magamat alig lelem benne; minden
36 51|   asztalomon, s biztatott, hogy ha magamat rendeléseihez szabandom,
37 57|   elnémítottak. Karjai közzé vetém magamat, s ott sírtam ki sűrű könyűimet,
38 58|       dolgaiban azon örömmel vetem magamat neki, a szeretettnek karjai
39 68|        hogy legjobbnak láttam neki magamat megadnom. Minden lépés,
40 70|         Nagyon meg kellene csalnom magamat, ha közelébb nem volna a
41 70|           figyelmet, melyre általa magamat méltóztatva látám, mennyei
42 70|           magamnak hagyva érzettem magamat, de úgy, hogy szüléim szűntelen
43 70| tökélletesen szabadon hagyva érném magamat. Az atyám szoros barátja
44 70|  társalkodásomban legyek szemes és magamat semmire ne kötelezzem. E