Part

 1 6 |        tolakodik látásunkra, s szántam őtet, hogy a sok köszöngetés
 2 7 |               Halasi belépett, s Marie őtet meglátta, elhalványult,
 3 10|              Marosi, mit teszen az? Én őtet másnak nem engedem. Ugy
 4 14|               vesztegetteté el. Kértem őtet, a legszívesbb esdekléssel
 5 19|                barátom! láttam, láttam őtet! Túl vagyok azon veszélyes
 6 19|           Menni akarék. Nem volt erőm. Őtet látni - e rövid boldogságtól
 7 20|           april 19.~Holnap látnom kell őtet! látni fogom őtet. Az idősb
 8 20|          látnom kell őtet! látni fogom őtet. Az idősb Surányi bálba
 9 20|                s áldanád a napot, mely őtet tenéked szülé!~ ~
10 21|         szavaitól; mert ily hevületben őtet soha nem láttam. Nem! mondám,
11 21|             hogy pedig a Nincsi szüléi őtet elfogadták, azért én őket
12 21|        vaktában vetette magát bölcs és őtet szerető szüléinek jobb megitélések
13 21|             útálatos színek, melyekkel őtet a megbántott kevélység festé
14 21|         magunkat megpillantottuk, s én őtet csókoltam meg, s ő engemet,
15 24|      mondhatnám neki még egyszer, hogy őtet szívem végtelenül szereti;
16 31|                ver, vágyok ugyan látni őtet, de az ezer szélvész, ezer
17 34|             osztán az a gondolat, hogy őtet elvesztettem, hogy őtet
18 34|                őtet elvesztettem, hogy őtet örökre elvesztettem, minden
19 38|                ejtenem sebet, a hol az őtet leghalálosabban érdekli?
20 40|            igya az élesztő poharat. Ha őtet ez nem vezeti vissza a világba,
21 42|     lelkiismerete vádolja; nekem, hogy őtet szenvedni látom s kebelén
22 42|             egy idő, mikor én kerestem őtet, s olykor ő is keresett
23 43|       rettenetes pillantáshoz, melyben őtet örökre elvesztem, el kell
24 43|         furuglyával! Te is szeretted-e őtet? Oh, úgy nekem testvérem
25 43|               kiláthatom a helyet, hol őtet először láttam. - Mennyi
26 44|             térvén legottan, megölelém őtet tettetés nélkül, szíves
27 44|        megszokott szemekkel nézem most őtet, az angyalszépségűt. Üdvözlésem
28 45|           szenved Klári!~Siess elvinni őtet! neki ártására lehet, hogy
29 51| szélylyelfoszlathatni! - Követni fogod őtet, kiálta belőlem egy belszózat;
30 62|            szerencséssé tehet engem és őtet az enyém. Egy zivatar korán
31 64|        elgyöngülés, melylyel én néztem őtet, s ő viszont engemet. Lassadán
32 64|                megvigasztalni. Csókold őtet nevemben, őtet, s a kedves
33 64|                 Csókold őtet nevemben, őtet, s a kedves most szülöttet!~ ~
34 68|            voltak igyekezeteim elvonni őtet budai útjától, hol be nem
35 68|           súlyát, s kénytelenek valánk őtet ágyba tenni. Szentpéteri
36 68|         enyhítést. Ekkor újra megölelé őtet, s mindketten összerogytak
37 68|             Nincsihez, s együvé fogván őtet és férjét, megcsókolá mindkettőjöket,
38 70|       szerencsétlennek kelle lenni, ha őtet az után alkalmasan nem ismered.
39 70|               is kiterjeszkedjem, hogy őtet mint tükörben szemlélhesd -
40 70|            vala más útat, de így többé őtet el nem mellőzheténk. Félre
41 70|               útjaikat kerülteté, mely őtet a részegek nagy seregében
42 70|       keménységig ment, eltola tőle, s őtet, a ki szeretetni kivánt,
43 70|       bejelentést tett szüleimnél, kik őtet két kézzel fogadták. Így