Part

 1 4 |           sokáig hagylak várni, noha már nagy az ideje, hogy itt
 2 7 |     erőszakosan szerzett jusáról, de már késő vala ajánlásom; öszvekelések
 3 9 |        postát, ha vannak-e leveleim. Már a sobák kezében valának.
 4 9 |            volna válasz nélkül; vagy már nem volnál Nincsi. - Áldd
 5 12| boldogíthatád vala magadat, a hogyan már egynél több barátodat boldogítottad;
 6 12|            barát, s reám bízza, hogy már most tekintsem mint eszes
 7 13|            az egek mikor mehetek el. Már egy izben útnak valék készülve,
 8 15|       érdemel, tereád is szálland! - Már fekvő beteg voltam. Marosimon
 9 21|      társaság alkalmasan együtt vala már, midőn a szála ajtajának
10 21|              eltüzesítette szívemnek már is elhevült érzékeny voltát.
11 21|             láttam. - Nagysád itt? s már régen itt? kérdém. Ki ád
12 21|              föl és alá kerengheték. Már három tánczosnét fárasztottam
13 21|              fárasztottam vala ki, s már a negyedikhez kaptam, midőn
14 22|      elkísérjen a koporsóig, melytől már nem vagyok messze. - Nincsi,
15 29|           nem kiáltja, hogy az éjfél már elütötte rezzentő óráját.~ ~
16 30|         óhajtom olyankor, hogy végre már hullana le szemeimről a
17 39|          egymáson pattantak széjjel. Már hallánk jőni az öreget.
18 39|        nélkül mentem a kocsi felé. - Már messze valék a helységtől,
19 42|      nyolczat, s tudtam, hogy Nincsi már felkölt, s látásom után
20 43|         kivánság, hogy bár itt volna már az irtózatos percz, hogy
21 43|             ablakra. Nincsi nem vala már.~Mostan, Marosi, e kedves
22 43|        inkább világosodik. Pacsirtám már nehány ízben hallatá kedves
23 43|         talán könnyebbedést hozol. - Már oly világos van, hogy kiláthatom
24 44|      MAROSIHOZ~Buda, aug. 9. ~Nincsi már asszony. - Tekints körül
25 44|           irok meg, és mostan, midőn már nyugodtabb vagyok, mindent
26 44|              retteghetitek. - Klárid már a bátyámnál vala midőn beléptem,
27 44|              az esketés oltára, mely már várá áldozatját! Szerencsém,
28 44|            menüet első lépései alatt már alig bírtam magamat; midőn
29 44|            azon öltözetben, melylyel már indult a szekér felé, tére
30 45|             tánczolok. Szentpéteriné már nem cselekvé a mit Nincsi
31 46|        felette nehezen. Ennyit neked már magam is írhatok. Ne kérdd
32 51|             abba béfogadjon. Véremet már ezer atóm szomjan várja,
33 58|            pillantás, midőn a szekér már készen várt, s én még egyszer
34 61|             kelle emlékeztetni, hogy már ideje mennem. - Öröm és
35 62|             az őszt. Hagyj engem! Én már fonnyadok. A ki engem élni
36 63|            Oh, ha a szegény bátyámat már életben nem lelem, s azon
37 68|              borítékja alatt megyen, már gyanítathatja veled, hogy
38 68|       nyájaskodásaik föl kezdék vala már vidítani, midőn kürtölést
39 70|      mesterkélésnek venni. Szavainak már csak hangzása is, maga az
40 70|            szokott, s így a társaság már régen együtt vala, midőn
41 70|    gyönyörrel éltetett, mely előttem már sok esztendő óta ismeretlen -
42 70|         Belépvén azon koromba, midőn már elmélkedhetém, egészen magamnak