Part

 1 1 |           körül elfeledkezém! - Ha ezt így elnézem, jó Nincsi,
 2 3 |          ím ezeket töltöd most? Ha ezt ki fognám e állhatni? kérdém,
 3 7 | szándékozik. A szegény gyermek, ki ezt meg sem álmodá, elijed,
 4 7 |        kellett volna látnod, midőn ezt hallotta. Szíve megsugá
 5 8 |           és nemes. Neked köszönöm ezt, s neked fogom köszönni
 6 9 |      Endrédi. Oh írj! írj, mihelyt ezt veended, s tudasd velem
 7 12|        megérkezett. Örvendve írnám ezt neked, barátom, hahogy a
 8 12|            tetszetes zavarodással, ezt úgy kívánja. - Nem értettem. -
 9 17|            a Nincsi kisded agarát! Ezt látni, elgondolni, hogy
10 20|         reszket a hála könyűje! Ha ezt látnád, térdre rogynál,
11 21|            ekkor megfogá jobbomat, ezt én a hugom jelenlétében
12 23|           hogy nem tudám mi lel, s ezt kiáltván: Harag neked! karon
13 24|           fátyolt. - Ez kelle még! Ezt érzi a szerelmes ifjú, ki
14 28|          Marosi vagy-e, hogy nekem ezt írhatd? Tartóztass fel egy
15 31|         szemeikből a hála könyűi - ezt látni barátom, egyetlen
16 38|         magvát hintenem? - És mind ezt mivel? egy boldogtalan érzéssel,
17 39|          fájdalom kifejezésével, s ezt kérdé: hát az úr, édes barátom,
18 39|           most az én portrémat. De ezt én csak néked mondom, s
19 39|         csak néked mondom, s nekem ezt csak neked kell mondanom. -
20 39|           ezentúl oly igen kedves, ezt a te könyűid által megszentelt
21 40|            alól is kitetszenek. Ha ezt nem tészitek, úgy hasztalan
22 43|           kiragadják! - S ki fogja ezt? Ki fogja ezt merni? - Mihez
23 43|           S ki fogja ezt? Ki fogja ezt merni? - Mihez fogjak? Mit
24 52|     legboldogabb szaka életünknek? Ezt kérdem gyakorta, s látom,
25 54|    szenvedéseimet enyhíteni. Ugyan ezt hallom Nincsinek szüléi
26 55|          erőre vagyon szükségem, s ezt az ő meglátása össze fogott
27 57|        forró kézszorítás, melylyel ezt mondotta, elnémítottak.
28 60|        melyet ennyire óhajtasz, ha ezt mondaná is: Látom, mely
29 62|          hogy tudja milyen vagyok; ezt kérdeném tőled: Ha látnád,
30 64|           hagyhatod, kérlek, siess ezt a tiszteletünkre méltó öreget
31 67|         név nélkül való érzéseknek ezt a pillantását érzettem,
32 70|    merészlettem; de az a báj, mely ezt a páratlan teremtést elfutja,
33 70|  valamennyire érdemlem. Mert mióta ezt a nagy, ezt a jó asszonyt
34 70|             Mert mióta ezt a nagy, ezt a jó asszonyt látom, bátortalanul
35 70|  legkegyesebb kifejezésekkel, hogy ezt másoknak súgallásokból ugyan,
36 70|    characterű ember volt, minthogy ezt az előtt a ki jobbomra vágyott,
37 70|         meg nem jelent, mint mióta ezt az urat ismerem. Minden