Part

 1 1 |       csattogásokkal szaladt fel és ismét alá a húrokon - ó Nincsi!
 2 3 |             vigasztalást, hogy majd ismét veled leszek, hogy majd
 3 3 |             veled leszek, hogy majd ismét boldog leszek karjaid között. -
 4 3 |       kiszívják, s a patak úgy kezd ismét ingatni, óh, akkor oda lészesz! -
 5 8 |             rettenetes éj követte - Ismét egy áldozatot láttam az
 6 9 |        Soprony, febr. 15.~Posta nap ismét s - ismét nincs levél! -
 7 9 |             15.~Posta nap ismét s - ismét nincs levél! - Nincsi! Nincsi!
 8 9 |            kedvességében jelene meg ismét előttem. - Ha azon édes
 9 9 |            szent szerelmed képzelte ismét felvidítja elszomorodott
10 9 |         szent este, s mint jöve elő ismét teljes fényében, s mint
11 9 |     esküvésre, s maradj enyém! légy ismét enyém! örökre enyém! Ezer
12 14|        szerencsétlen vagyok. Mostan ismét várom levelét, s kibeszélhetetlen
13 14|         volt is, míg egyedül valék, ismét bezáródik, mihelyt emberre
14 19|          pokol fekszik.~Tegnap este ismét kimentem a szőlők alá. Melegen
15 21|          vere szívem, midőn magamat ismét ily közel látám hozzája,
16 21|          közel látám hozzája, midőn ismét hallám szavának musikális
17 21|           színei, midőn a horizonon ismét a maga királyi fényében
18 21|             mint csókolám meg újra, ismét a tükörbe tekintvén, s Nincsi
19 21|        karjaiból, s táncznak eredék ismét. Nem! monda, s erősebben
20 22|           többé egymást! - Oh! most ismét szakadnak könyűim, s szorongásaim
21 23|        mikor sokára abba hagyánk, s ismét összeülheténk, oh! miket
22 24|             a sok esős éjjelek után ismét egész fényében látja a holdat
23 24| pillantatban érzett, Nincsi engemet ismét szeretett volna, elszakaszthatatlanul
24 30|       Terézt felvezetem a kertből s ismét kiszököm a kapun, lemegyek
25 31|           nevezetes ajándékot külde ismét. Parancsolja, hogy siessek
26 37|            tavaszszal Olaszországot ismét meglátom, s a Belvedér eltávozott
27 39|            egyszerre el is tűnt. De ismét újra reám rohana, s mindig
28 39|             engem. Mikor látjuk meg ismét egymást? s mit hagy nekem?
29 43|           csaknem megpattanok, majd ismét szívemet összeszorítja,
30 43|           által kínjaimon! De mikor ismét tágulást enged, mikor megkönnyedve
31 43|           kies táj - ah! olykor oda ismét előbbi hevületem, elcsüggedve
32 43|           érzéseinek életet adjanak ismét. - -~A fuvalló istrumentek
33 44|           elöltnek gondolt szerelem ismét magas lángokban ége keblemben.
34 44|           ázva voltak. Midőn a tour ismét reánk jöve, oly tágan nyújtám
35 53|        lárvák közzül kiszabadulván, ismét emberek közzé léphessek.~ ~