Part

 1 6 |                szívből eredő felelet a maga melegségében, könyűket gyűjtött
 2 7 |               barátom! hogy az ember a maga érzéseit annyira megtagadhatja,
 3 7 |            férje felé. Consiliárius úr maga sem mulasztja el, vérrel
 4 7 |                néktek a törvény, miért maga a vallás annyi hatalmat
 5 8 |              éltem azzal a mit az ég a maga legkedveltebb szülöttjeinek
 6 9 |               kezedhez mentek; Endrédi maga adta meg őket. Nem olvastad
 7 14|              meg, holott mostan kiki a maga szíve s érzése szerint itél,
 8 17|                látni, elgondolni, hogy maga sem lehet messze, fölugrani
 9 21|               sokat fogok! - Surányi a maga tipegő, szíves módjával
10 21|             nemesség miatt, melylyel ő maga költ mentségedre, megkíméllek;
11 21|              midőn a horizonon ismét a maga királyi fényében kél ki
12 23|         piskótát, melyet tőlem vett, s maga tevé számba felét, hogy
13 23|               minden kornak kiszabta a maga örömeit, tehát a grávis
14 24|               és kemény, úgy mond, s a maga hasonlíthatatlan természetes
15 29|             szelíd nyájassága úgy vonz maga felé mint a barátság kiterjesztett
16 31|               barátom, egyetlen öröm a maga nemében; és ha földi bújdosásom
17 43|           perczentést a halálra ítélt; maga előtt látja az élet végét,
18 44|          erősebbet, a ki neki barátja, maga mellett szemléli. Érzettem
19 44|                szobába vitete által, s maga is igyekezett életre hozni.
20 55|           ágyból kikelhetne, úgy mond, maga fogott volna hozzám jőni.
21 62|              mi egyességünk! Ő nekem a maga teljes gazdag szívét, ifjúságot
22 65|         földnek, a szerint, a hogy azt maga kívánta: nem kriptába, hanem
23 70|              tölt el túl a tiszteleten maga iránt mindent, a ki körébe
24 70|        Szavainak már csak hangzása is, maga az a szózat, mely ajakiról
25 70|              ravaszkodóknak végtelenül maga megett hagyja.~Te egyike
26 70|            román eltévesztette volna a maga czélját. Az effélék költemények,
27 70|             áll ő énnálam, s érezvén a maga becsét, s nem is képzelvén,
28 70|  szerencsétlensége, melyet makacsul ön maga ingerlett, és a melyben
29 70|              mások nagyjaink közzül, s maga az atyám is, igyekeztek
30 70|            érti, hogy a férjem, vagy a maga románi nevével Szentpéteri,
31 70| consiliárusnénak utolsó szavai által a maga kedvelt ideáinak körébe