Part

 1 1 | legédesebb szendergésben, s te engem miként ébresztél fel édes
 2 8 |      testbe költöztenek. Ha te engem elhagynál, Nincsi, magányosan
 3 8 |       vádolni foglak. Birtokod engem eddig oly felette boldoggá
 4 8 |       poharam keserüséggel is. Engem kevés napok megérlelhetnek
 5 9 |       édes hangot hallom, mely engem visszakiálta a kertbe, midőn
 6 9 |        egy érdemem, mely miatt engem te szeretsz. Más több fényt,
 7 14|     mire fordítatott."~E levél engem annyira megaláza, s cselekedetemnek
 8 15|       a szerencsétleneknek! Az engem mind azon kínjaimtól, melyek
 9 18|       Mely határtalanul szeret engem ez a tiszteletet érdemlő
10 18| egyenesen magát bántaná valami engem ér! - Mely derék portéka
11 20|        meg nem tagadhatok. Míg engem Nincsi még szeretett, míg
12 21| elnézem, mint vala minden kész engem boldoggá tenni, ha elnézem
13 21|      Ki ád nagysádnak hatalmat engem így kínozni? Föleszméltem
14 39|       úgy mond; az úr itt hágy engem. Mikor látjuk meg ismét
15 39|        a Nincsi emlékezete, ki engem ily mérték és határ nélkül
16 39|    öreget. Menj, monda; e csók engem örökre összeszőtt veled.
17 42|         s olykor ő is keresett engem. És ha csak egy negyedig
18 43|        kellene fulnom - olykor engem is megszáll az a kivánság,
19 44|  Marosi! oh miért nem nyele el engem a föld azon látás alatt,
20 51|        megnyitja kebelét, hogy engem abba béfogadjon. Véremet
21 51|     annak vérével híztak, a ki engem szeretett s miattam hala
22 51|      ha látnád, mint gyötörnek engem halálig ezek a képzelmények! -
23 57|     sokáig, s a nélkül, hogy ő engem látott volna, eljövék. A
24 61|        levének az idők mikoron engem a Corregio szép Iója magamon
25 62|     igazságtalanná teve.~Teréz engem szeret, mondod: s én az
26 62|     birtoka szerencséssé tehet engem és őtet az enyém. Egy zivatar
27 62|    felhozá reám az őszt. Hagyj engem! Én már fonnyadok. A ki
28 62|         Én már fonnyadok. A ki engem élni s szenvedni hagya,
29 67|      el - s hiheted-e, hogy ez engem rettent? Kedves nekem, igen
30 70|       senki nem kételkedik, ha engem félre érteni akarna is,