Part

 1 9 |         szép szemeid löveltenek reám, ha azon édes hangot hallom,
 2 12| tekintem mint igen hív barát, s reám bízza, hogy már most tekintsem
 3 13|       Megvetéssel fog tekinteni reám szemtelenségemért, elmétlenségemért.
 4 17|     nagy megelégedést bizonyíta reám bízott dolgainak végrehajtásával,
 5 21|          mint valamely gyilkos, reám rohantak, mind ez még inkább
 6 21|          s Nincsi mint mosolyga reám egy angyalnak mosolygásával,
 7 23|       alakbált adott. Szalainál reám köték magokat; mennem kellett.
 8 23|       Úgy véltem, senki nem fog reám ismerni, s minden reám ismert.
 9 23|      fog reám ismerni, s minden reám ismert. Tedd a mit akarsz,
10 23|         játék volt, s hogy neki reám nem vala szüksége. Kényére
11 23|    mellőlem, mikor elmerülék, s reám veté kendőjét, hogy nem
12 24|         annyi egy és más rohana reám, hogy csak nehezen tudtam
13 25|   lélegzeném. De ah! a szerelem reám oly bilincseket vere, melyeket
14 27|   szemébe pillantottam, mikor ő reám mosolygott, reá mertem volna
15 33|      érzem azt! kettőztetve fog reám rohanni, s tartok, igen,
16 38|   kínjaimnak, hogy még ennek is reám kelle jönni? egy tiszteletre
17 39|       el is tűnt. De ismét újra reám rohana, s mindig valóbbá,
18 43| Szentpéterinek karjai közzül, s reám emlékeztethetné, eltaszított
19 44|         arczát ellepé, áthatott reám. Elborzadtam látására, de
20 44|     vezetnem! Szentpéteri akada reám. Jer, barátom, mondá oly
21 44|       Endrédi intve nem tekinte reám. Bátorrá lesz a leggyávább
22 44|   szemekről egy tekintet repüle reám, mely lelkemnek minden csendét
23 44|       neheztelő tekintetet vete reám. - Bocsánatot! kiálték,
24 44|     emlékezem. Vas alvás szálla reám, s adta volna, a ki teremtett,
25 45|   minden kecseiből hatott által reám. Le akarék roskadni az elviselhetetlen
26 51|      megujult hatalommal rohana reám, kénytelen valék ágyba menni -
27 59|         az ál boldogság helyébe reám - oh hallgass meg akkor,
28 62|       Egy zivatar korán felhozá reám az őszt. Hagyj engem! Én
29 70|   örömeivel s veszélyivel, mely reám vár; s midőn mások vezető