Part

 1 1 | emlékezeted támaszta, elteljen. S mikor osztán három négy órát a
 2 13|         barátom, s tudják az egek mikor mehetek el. Már egy izben
 3 13|     tettem, s pirulok magam előtt mikor eszembe jut. Pénzt kértem
 4 19|          karjain jöve felém, mint mikor Flóra jő a holt vidéket
 5 21|          akkor akarám megkínálni, mikor characterben leendek. Ha
 6 23|     álmodozom, s az időt említem, mikor ottan együtt ülék mellette,
 7 23|    közönségesen csudált actiója - mikor mindez elterjed szemeim
 8 23|          Itt felszökött mellőlem, mikor elmerülék, s reám veté kendőjét,
 9 23|      magam is tánczosnét kapni. S mikor sokára abba hagyánk, s ismét
10 27|      reményeimnek! S oly jó volt! Mikor neki szemébe pillantottam,
11 27|        neki szemébe pillantottam, mikor ő reám mosolygott, reá mertem
12 29|       sírjam ki fájdalmaimat - ha mikor így ellágyulok, s félre
13 30|          tartóztatni akarom. - Ha mikor Terézt felvezetem a kertből
14 34|       átfogom, hóhérom énnekem. - Mikor e nagy mindenben, e végtelen
15 34|           megfoghatatlan előtt; - mikor ilyenkor karjaimat kiterjesztem
16 34|       hasztalan vívok magammal- s mikor osztán az a gondolat, hogy
17 35|            S mind ez - Oh Marosi, mikor ér véget inségem, mikor
18 35|           mikor ér véget inségem, mikor hasad meg kínjaiban ez a
19 39|       mond; az úr itt hágy engem. Mikor látjuk meg ismét egymást?
20 42|     bocsánatomat. - Volt egy idő, mikor én kerestem őtet, s olykor
21 42|       minden percze az életnek! S mikor végre mennem kellett, de
22 42|        magunkat s olvasgattunk; s mikor osztán elütötte a nyolczat,
23 42|   megrekedtek s késnem kellett! S mikor végre a Nincsi utczájára
24 43|         esném által kínjaimon! De mikor ismét tágulást enged, mikor
25 43|       mikor ismét tágulást enged, mikor megkönnyedve érzem magamat,
26 51|           s virulmányra fakadjon, mikor én kihalandok. Az immár
27 59|       MAROSIHOZ~Pozsony, máj. 14.~Mikor az ő emlékezete kísér ágyamba,
28 59|     másiknak tol karjai közzé - s mikor így azt álmodozom, hogy
29 62|       akármint fityogna? S elménk mikor hasonlít inkább a gyermeki