Part

 501 39|            elhalványodott képpel, melyen a szánakozás, a legszívesebb
 502 39|             képpel, melyen a szánakozás, a legszívesebb barátság és
 503 39|                    Hogy talán szeret, ez a gondolat úgy lobbana föl
 504 39|              mélyeibe hatott, felszöktem a székről; s elmerűlve jártam
 505 39|               elmerűlve jártam föl s alá a szobában. Az ő hajlandósága,
 506 39|                  s egy ablakba vonszott. A nap hanyatlani kezde, s
 507 39|              hanyatlani kezde, s az eget a legszebb est borította el.
 508 39|               Higyjük! monda hirtelen és a legmélyebb fájdalom kifejezésével,
 509 39|            reggel; s egy lélegzése annak a másik jobb életnek, annak
 510 39|             utolsó strophában kicsapott, a oly phantasiekben veszté
 511 39|            látszott elhalni. Végét érvén a dalnak, megfogá kezemet.
 512 39|          zsebkönyvemet, s kikerestem azt a festést, melylyel összekelésteknek
 513 39|                  összekelésteknek napján a te Kláridat készültem megajándékozni.
 514 39|             megajándékozni. Ugy csókolja a jámbor zarándok az ereklyét,
 515 39|                 Azon pillantatban belépe a cseléd jelenteni, hogy minden
 516 39|        megfoghatatlan zavarjában meglepe a Nincsi emlékezete, ki engem
 517 39|            melyek mennyei pillantásokkal a Nincsi bájos szemeire emlékeztetének,
 518 39|             ezentúl oly igen kedves, ezt a te könyűid által megszentelt
 519 39|                 Szívem tele volt; láttam a veszélyt, melyben lebegtem,
 520 39|                   lélegzet nélkül mentem a kocsi felé. - Már messze
 521 39|                 felé. - Már messze valék a helységtől, midőn magamhoz
 522 39|             midőn magamhoz tértem. Teréz a bástya ablakán könyöklött,
 523 39|                  néki, midőn hirtelen ő, a kastély s az egész hely
 524 39|              hely eltűnt szemeim elől, s a lovak sebesen vivének le
 525 39|                 lovak sebesen vivének le a dombon.~ ~
 526 40|                azon öröm felől, melylyel a bátyámat megölelém. Az öröm
 527 40|              melyben támadott.~Tisztelem a bátyám kegyét irántam, de
 528 40|                sem én nem békélhetek meg a világgal, sem a világ nem
 529 40|           békélhetek meg a világgal, sem a világ nem velem. Önként
 530 40|          vezérlésének alája: de ah! azok a ti együttléteitek nem nyugtathatják
 531 40|          nyugtathatják meg annak szívét, a ki hidegen borzad vissza,
 532 40|          gyülekezeteitekből hányjátok ki a hiuság ürét, az elsőségenkapást,
 533 40|                ürét, az elsőségenkapást, a birtok és születés büszkélkedését
 534 40|                 csoportjokba vezetnétek. A kit álnokságtok szemessé
 535 40|            inkább hagyjátok magára, hogy a természet szemléltében igya
 536 40|                őtet ez nem vezeti vissza a világba, ha ez nem nyitja
 537 40|               úgy neki használhatatlanok a ti csillogó együttléteztek
 538 41|                mintha űzőbe vettek volna a fúriák. De akárhová megyek,
 539 41|                  magamnak, s mit nyertem a szaladozással? - Ha tűz
 540 41|                vagy, mert nyitva előtted a világ s legalább nem vagy
 541 41|                 szegény vagy; szegényebb a koldusnál, ki mindennapi
 542 42|                sokat hagya szenvednem. - A bátyám tegnap este kérdést
 543 42|                 magunkat körűltekinténk, a Nincsi ablaka alatt valánk.
 544 42|                  de kétségemet elintézte a szív; fölpillantottam, s
 545 42|             együtt nem leheténk, s végre a szerencse együvé hoza, mely
 546 42|                  hogy volt valami nálam, a mi őhozzá ért, a mi az ő
 547 42|                  nálam, a mi őhozzá ért, a mi az ő lélegzete által
 548 42|                  s mikor osztán elütötte a nyolczat, s tudtam, hogy
 549 42|             Pesten! mint rengett alattam a híd! mint nem bírtam magammal,
 550 42|                  nem bírtam magammal, ha a hídon vagy a vár dombján
 551 42|                magammal, ha a hídon vagy a vár dombján a szekerek megrekedtek
 552 42|                 hídon vagy a vár dombján a szekerek megrekedtek s késnem
 553 42|            késnem kellett! S mikor végre a Nincsi utczájára értem,
 554 42|                 miért ágaskodott alattam a paripa, hogy a szomszédok
 555 42|        ágaskodott alattam a paripa, hogy a szomszédok is mind az ablakhoz
 556 42|                  futottak; s ha ilyenkor a tajtékos lóról neki egy
 557 42|          jóreggelt fölvethettem, s ő azt a legbájosbb mosolygással
 558 42|                 magam előtt! Gyakran sem a ló, sem az ura nem tudta
 559 43|               számlál minden perczentést a halálra ítélt; maga előtt
 560 43|               előtt látja az élet végét, a hóhérpadot, a kirántott
 561 43|                élet végét, a hóhérpadot, a kirántott pallost; az élet
 562 43|               mint állom ki! Gyakorta az a gondolat száll meg, hogy
 563 43|                kérni fogom, ne tégye meg a rettenetes lépést. Midőn
 564 43|               Midőn hevem így elragad, s a birtoka után vágyás minden
 565 43|              olykor engem is megszáll az a kivánság, hogy bár itt volna
 566 43|                  egészen összerogyok, ha a leggyöngébb szellő ér is,
 567 43|                mely iszonyú est vala ez! A bátyám elhitette magával,
 568 43|                 óráig nem hallék egyebet a legüresbb csevegésnél Nincsinek
 569 43|               jósága, gazdaasszonysága s a holnapi nap ragyogó pompája
 570 43|           pompája felől. S íme itt végre a csend régen óhajtott órája;
 571 43|           ezredeivel; hasztalan csalogat a legédesbb szendergésbe a
 572 43|                 a legédesbb szendergésbe a szökő kút habjainak ömledezése - - -
 573 43|               Ennek valék még híjával! - a muzsika Nincsinek ablaka
 574 43|                  ismeretlen barát, azzal a kesergő furuglyával! Te
 575 43|                szerelem accentjeit, hogy a hitetlen lyány szívében,
 576 43|                életet adjanak ismét. - -~A fuvalló istrumentek szólót
 577 43|                  kilestem, melyiket nézi a csillagok közzül, s láttam,
 578 43|              közzül, s láttam, épen azt, a mely esküvésünk szent estéjén
 579 43|                  enyéimbe. Ezek még azok a kik akkor voltanak: az övéi - - -
 580 43|                 magamat. Mint emelkednek a felhők, mintha őket a Mindenható
 581 43|         emelkednek a felhők, mintha őket a Mindenható ujjai vonnák
 582 43|                  énekel, mert érzi, hogy a természetre világ száll
 583 43|                   Hát galambjaim? Máskor a Nincsi ablaka körül lebdestek,
 584 43|              hányan óhajták velem együtt a te följöveteledet! Ime itt
 585 43|             világos van, hogy kiláthatom a helyet, hol őtet először
 586 44|                 asszony. - Tekints körül a teremtésben, és ha tudsz
 587 44|          csüggedjek egészen. Haszontalan a kérés! nem lelsz te rettenetesbbet,
 588 44|                  te rettenetesbbet, mint a mi alatt lelkem roskadoz.
 589 44|                is annyit ülél velem, hol a hold alkonyló fényében együtt
 590 44|                  síránk, midőn mellyemen a jövendőnek előérzései reszkettenek
 591 44|                   Még minden ereimben ég a tűz, velőm még minden csontomban
 592 44|             jutalmam? - Minden óhajtásom a halál.~Tegnap, midőn a legérzéketlenebb
 593 44|         óhajtásom a halál.~Tegnap, midőn a legérzéketlenebb ájulgások
 594 44|              soha fel ne ébredjek többé! A halál ölelése nekem szintoly
 595 44|                 volna lenni, mint egykor a Nincsié; én azt úgy fogadtam
 596 44|                  lángoló szerelmesnek az a tántorodásból eszméletre
 597 44|              tölt; ma midőn felköltem, s a jövendő elsuhant szemeim
 598 44|                  kalapomat, s megmásztam a Gellérthegyet, hogy a kelő
 599 44|         megmásztam a Gellérthegyet, hogy a kelő nap pompáját láthassam.
 600 44|                  lélektelenül nyultam el a harmatos hideg fűven. Gyönyörű
 601 44|             látvány! mint nyúla el végig a széles harsogó folyamon
 602 44|                  széles harsogó folyamon a fátyolforma köd, s mint
 603 44|                 Pestet, hogy belőle csak a tornyok látszottanak ki.
 604 44|              tavaszi szellőn kívül, mely a szőlők felől nyögve suhogott:
 605 44|                  suhogott: de minekutána a királyi napnak felkelésével
 606 44|                  mindenre, miként fogtak a madarak sok seregei a szőlők
 607 44|             fogtak a madarak sok seregei a szőlők között, s alattam
 608 44|                 szőlők között, s alattam a szirt repedéseiben a fecskék
 609 44|             alattam a szirt repedéseiben a fecskék reggeli dalaikhoz,
 610 44|                  s új színre költ minden a legutolsó fűszálig. A megujuló
 611 44|             minden a legutolsó fűszálig. A megujuló természet csudálása
 612 44|                  két óráig tartott ottan a legboldogabb andalgásban,
 613 44|       visszatérnem, mert megígértem vala a bátyámnak, hogy nála töltöm
 614 44|              bátyámnak, hogy nála töltöm a reggelt. - Fájt nékem látni,
 615 44|                Fájt nékem látni, hogy ez a jó ember mit szenved miattam,
 616 44|        csontjaimban lesz annyi erő, hogy a reámrakott teher alatt darabos
 617 44|              retteghetitek. - Klárid már a bátyámnál vala midőn beléptem,
 618 44|               fogja elfojthatni könyűit. A bátyám is úgy teve, mintha
 619 44|             Klári az ő Lolottjával méne, a Lolott szekerén, én pedig
 620 44|                Lolott szekerén, én pedig a bátyámén a bátyámmal. Csaknem
 621 44|            szekerén, én pedig a bátyámén a bátyámmal. Csaknem későbben
 622 44|                illett, s elijedék, midőn a Nincsi utczájába érvén,
 623 44|             összetódult sokaságot lelénk a ház körül, melyen alig lehete
 624 44|            melyen alig lehete baj nélkül a házig érni. Kiszállván itt
 625 44|               házig érni. Kiszállván itt a szekérből, jusson eszedbe,
 626 44|         szekérből, jusson eszedbe, mondá a bátyám, hogy örökösem, egyetlen
 627 44|                  egy forró csepp hullott a megcsókolt kézre.~Szentpéteri
 628 44|            megcsókolt kézre.~Szentpéteri a grádicson várt. Kiterjesztett
 629 44|       Kiterjesztett karral jöve felém, s a legelevenebb örvendés tüze,
 630 44|             minden erében lángolva égett a arczát ellepé, áthatott
 631 44|                 kívánásaival mind annak, a mit önmaga óhajtott, s az
 632 44|           óhajtott, s az ő karjain értem a szála ajtajáig, melynek
 633 44|                 miért nem nyele el engem a föld azon látás alatt, mely
 634 44|                mely itten vára! - Nincsi a szála közepén, fehér öltözetben,
 635 44|                 kik soromban valának, és a kiket tornai utam óta még
 636 44|       közelítsenek felém. Látták képemen a bánatot és epedést, melybe
 637 44|               alacsonyságok sülyeszte, s a szerint, hogy a vétkes lelkiismeret
 638 44|             sülyeszte, s a szerint, hogy a vétkes lelkiismeret félénkséggé,
 639 44|         szemrehányásokat, melyekkel őket a lelkiismeret verdesé. Egy
 640 44|             nemzet ellen, egy barátommal a legbelsőbb szobába mentem
 641 44|               boldog órákat töltögettem. A hely elevenebbé festé előmbe
 642 44|            képeit. Benne nem nézém többé a Szentpéteri jegyesét, hanem
 643 44|          Szentpéteri jegyesét, hanem azt a csapodár szerelmes leányt,
 644 44|               csapodár szerelmes leányt, a ki midőn a táncz után itt
 645 44|             szerelmes leányt, a ki midőn a táncz után itt megpihentem,
 646 44|       általvetette vállamon, megcsókolt; a kit én ilyenkor eltölt habzó
 647 44|             szorítani, s ölelései közben a világot minden boldogságaival,
 648 44|                 hatalmasabban ragada meg a bizonyosság, hogy az álom
 649 44|          gyülekezve, s egyedül én valék, a ki nem találtatott, én,
 650 44|               nem találtatott, én, kinek a menyasszonyt oltár elébe
 651 44|                  minden tetemeimen; tégy a legboldogabb halandóvá a
 652 44|                 a legboldogabb halandóvá a nap alatt! Elfojtám a kínt,
 653 44|          halandóvá a nap alatt! Elfojtám a kínt, s követtem a boldogot.
 654 44|              Elfojtám a kínt, s követtem a boldogot. Belépvén a szálába,
 655 44|            követtem a boldogot. Belépvén a szálába, s látván, hogy
 656 44|               tekinte reám. Bátorrá lesz a leggyávább is, midőn az
 657 44|                  is, midőn az erősebbet, a ki neki barátja, maga mellett
 658 44|              vele általellent mutaták ki a helyet. Szívem nagy érütésekkel
 659 44|                érütésekkel vert. Endrédi a fortepiano-orgona mellé
 660 44|               melyet két énekes énekelt. A chorál előtt szabad ömlengést
 661 44|                nagyon meg valék illetve, a kétszer-háromszor lankadni
 662 44|                 kezdettem, kivált, midőn a pap e rettenetes szókat
 663 44|                el ne tépje. - Vége lévén a czeremoniának, midőn mindenek
 664 44|                  vagy talán valóság volt a mit láttam, nem tudom, s
 665 44|               most veszthettem volna el. A vacsoránál Endrédi mellett
 666 44|             távol Nincsitől. Megszállott a szesz borral ölni el bánatomat,
 667 44|                 volt senki az asztalnál, a ki szenvedéseimet megsejthette
 668 44|              után Szentpéteri kért, hogy a tánczot nyissam meg a menyasszonynyal,
 669 44|               hogy a tánczot nyissam meg a menyasszonynyal, s teljesítettem
 670 44|             kiállék vele az első helyre. A menüet első lépései alatt
 671 44|                minden kecscsel, melyeket a mai nap örömei még neveltek,
 672 44|        el-elsuhinta, midőn szép ujjairól a jegygyémánt rám lövelle,
 673 44|               kell-e mennem, vagy balra. A nézők közt suttogások támadtanak,
 674 44|         suttogások támadtanak, s Nincsi, a ki látá, hogy reszketek,
 675 44|                hogy tovább tánczoljak, s a végszobába vonám magamat,
 676 44|               magamat, honnan kiláthaték a tánczolók közé, s ott nekieresztém
 677 44|                  alkalmatlan barátságát, a mennyire az által magamat
 678 44|                  derült elmével lépheték a tánczolók közé, s most az
 679 44|              önte másokba is vígasságot, a ki kevéssel elébb a közörömet
 680 44|          vígasságot, a ki kevéssel elébb a közörömet el látszott fojtani
 681 44|                 látszott fojtani akarni. A muzsika contredanszt szólaltata
 682 44|                 támada fel. Helyet fogék a tánczolók közt. Nincsinek
 683 44|                siklásokkal, repüle végig a tánczolók sorain! Ki valék
 684 44|                 pillantatban engemet ére a tour, hogy Nincsivel alulról
 685 44|               szemeim ázva voltak. Midőn a tour ismét reánk jöve, oly
 686 44|              fogadhatá el, s szerencsére a contredansznak vége vala.
 687 44|              Négy felé széledni kezdének a vendégek, Szentpéteri intett,
 688 44|          öltözetben, melylyel már indult a szekér felé, tére hozzám
 689 44|             kezdek, jónak látta elveszni a tolongók között; és így
 690 44|    Szentpéterinek és Endrédinek köszöném a segédet. Endrédire támaszkodva
 691 44|            Endrédire támaszkodva lemenék a grádicson, s épen azon pillantatban
 692 44|               szálla reám, s adta volna, a ki teremtett, hogy az volt
 693 45|            Vannak pillantatok, melyekben a leggondosabb vigyázat nélkül
 694 45|           lehetsz ura magadnak. Ha pedig a körülmények veszedelmes
 695 45|            pillantatot ada nékem próbául a gondviselés, s megbukám.
 696 45|                 s megbukám. Elragadtatva a legtüzesebb indulattól,
 697 45|                   s azt véltem, hogy én, a ki egy-két ízben magam is
 698 45|                  bizakodással fogadám el a Nincsi szüléinek meghívásokat
 699 45|                  elcsendesűlt tüzet, azt a szentelt gyönyör elcsendesült
 700 45|                 Nincsinek szemeiben, azt a - minek nevezzem? - azt
 701 45|                    minek nevezzem? - azt a leányok viseleteket, mely
 702 45|                 tudtam azt kiállani; azt a kisugárzását a leghevesebb,
 703 45|             kiállani; azt a kisugárzását a leghevesebb, legboldogabb
 704 45|           Szentpéteriné már nem cselekvé a mit Nincsi cselekedni kevés
 705 45|               idegen kéz írja e levelet. A bátyám nem lel vigasztalást,
 706 46|                mint vagyon szívem. Kérdd a kinek egy órában minden
 707 47|                   miként fogyasztott meg a betegség, s nem bír magával;
 708 47|            olyankor gyakran megkörnyékez a rettegés, hogy lelkében
 709 47|           sejtése, hogy egymást csak túl a síron látjuk meg. Ilyenkor
 710 47|              boldogságokról, melyek őreá a te karjaid közt várnak.
 711 47|               szép napokat élheténk vala a bátyámnál; ilyenkor elmerülvén
 712 48|               midőn azoktól maradunk el, a kikkel szoros egyességben
 713 48|                egyességben éltünk. Mióta a bátyám és a te Klárid elhagytak,
 714 48|                éltünk. Mióta a bátyám és a te Klárid elhagytak, oly
 715 48|            elhagytak, oly puszta előttem a ház, hogy magamat alig lelem
 716 49|                 öleled mindkettejöket, s a szerelem legtisztább forrásából
 717 49|                legyen. - Nincsi, Nincsi? a te neved még mindig kimondhatatlan
 718 50|          összekeléstekre! szent nekem ez a nap reátok nézve és magamra. -
 719 50|            lészesz te, az új szép virág, a jobb hajlékokban! - Mely
 720 50|                  sebeimet begyógyítja, s a megdicsőült, gyötrelmeimnek
 721 50|     gyötrelmeimnek feledésére, megmeríti a Lethéből poharát, s nekem
 722 50|               neked? neked, kivel, midőn a Duna szélén együtt sétálánk,
 723 50|                szélén együtt sétálánk, s a víznek sebes mentében az
 724 50|             pillantása az emberi életnek a halál, s miként eshetik,
 725 50|                  s miként eshetik, midőn a ködbe borult jövendő előttünk,
 726 50|                 borult jövendő előttünk, a múlt pedig hátunk megett
 727 50|                mocska nem fertőzteti: az a hév, melylyel olyankor szólánk,
 728 50|          melylyel olyankor szólánk, azok a könyűk, melyek olyankor
 729 50|        elfutották szemeinket, nekünk azt a biztatást nyújtják, hogy
 730 50|               egykor csendesen sülyedünk a halál hideg karjai közé.
 731 50|                 karjai közé. Oh, hogy az a tied még távol legyen, és
 732 51|                nov. 4.~Tegnap nálam vala a Nincsi bátyja. A szeretetre
 733 51|              nálam vala a Nincsi bátyja. A szeretetre oly igen méltó
 734 51|                 alá vitt palánt, melynek a legszelídebb fuvalat is
 735 51|                 Az immár nincsen messze. A mi közanyánk, a föld, megnyitja
 736 51|                  messze. A mi közanyánk, a föld, megnyitja kebelét,
 737 51|             sírom felett fognak teremni, a szeretett leány szedegetné!
 738 51|                kezeivel játszanék velök, a hite szegett talán azt fogná
 739 51|                  talán azt fogná mondani a gyermeknek: Ártatlan! s
 740 51|          reszkess; annak vérével híztak, a ki engem szeretett s miattam
 741 51|             gyötörnek engem halálig ezek a képzelmények! - Orvosom
 742 51|            lássam. Ennekelőtte szerettek a gyermekek, most elborzadva
 743 51|                  hogy meg vagyok érlelve a halálnak? Hah! mint hörbölöm
 744 51|              mint mosolygok neki, mintha a megint hív Nincsi egy szép
 745 51|                  temetőbe. Sokáig néztem a sereget, mely azt kisérte.
 746 51|               sereget, mely azt kisérte. A zölddel bevont koporsón
 747 51|               boldog gyermek! kiáltám, s a hang lehallatszék, úgy,
 748 51|               jött az. Korán fonnyada el a szép rózsa, s hiteszegett
 749 51|                 belőlem egy belszózat; s a gyengeség miatt, mely megujult
 750 51|                magányába zárkózva siratá a megholtat, kit ő öle meg.~ ~
 751 52|               sokára teljesithetni fogom a mit régen szándékozom -
 752 52|             profanáltatik. Leginkább azt a kisded szobát szeretem most,
 753 52|           összefonva járnak mindenütt. - A gyermeki kor, ha ő e valóban
 754 52|             gyermeki kor, ha ő e valóban a legboldogabb szaka életünknek?
 755 52|                De egészen másként vagyon a dolog: a gyermeki gondokhoz,
 756 52|                  másként vagyon a dolog: a gyermeki gondokhoz, szükségekhez,
 757 52|             érettebb esztendeidben. - Ha a gyermeki évnek van valamely
 758 52|               annak, hogy ez kényére éli a jelenvalót s nem aggódik
 759 52|                 jelenvalót s nem aggódik a jövendőn.~ ~
 760 53|             effélék mint mennek azoknál, a kik azt hiszik, hogy tőlök
 761 53|             elküldenek látatni, de midőn a cseléd a hírt meghozza,
 762 53|               látatni, de midőn a cseléd a hírt meghozza, azt nekik,
 763 53|                hírt meghozza, azt nekik, a mint mondják magok, oda
 764 53|             engedik; s így világos, hogy a mit részvétnek kivánnak
 765 53|         nézettetni, nem egyéb hiúságnál. A hideg városiság hasonló
 766 53|             gorombának ne tartathassam - a hálátlanság itt szóban nem
 767 53|                tekinteni s nevetni, mint a hogyan a jókat forrón szeretem;
 768 53|                 s nevetni, mint a hogyan a jókat forrón szeretem; s
 769 53|              sarkomon megfordulhassak, s a lárvák közzül kiszabadulván,
 770 54|             alatt sokszor volt nálam, de a mit Endrédi velem mindig
 771 54|             kiment volt, Nincsije pedig, a mint cselédjei mondják,
 772 54|               ágyban van. Eljöttem tehát a nélkül, hogy egyikét vagy
 773 55|                  Kereken megtagadám neki a kérést. Én Nincsit többé
 774 55|                 de kénytelen valék tenni a mit tettem. Akár szerelmet
 775 56|                 nekem abból vétket, hogy a Nincsi képét kicsinyben
 776 56|                 s legyen gondod, hogy ez a kép együtt szálljon sírba
 777 56|                 velem. Ne mondd, hogy ez a kép csak ingerli gyötrelmeimet.
 778 56|                  gyötrelmeimet. Szólj ha a te Klárid meghalna, elvetnéd
 779 56|                 mivel egyike vagy másika a bölcseknek azt mondaná,
 780 57|            gondosan eltávoztata mindent, a mi bennünket Nincsire emlékeztethetett
 781 57|     emlékeztethetett volna; de rettegtem a búcsút, s azt sokára húztam.
 782 57|            nélkül nem leszünk sokáig. Ez a szíves, való kifejezés s
 783 57|              szíves, való kifejezés s az a forró kézszorítás, melylyel
 784 57|                könyűimet, s szaladtam. - A ház kapujánál valamely láthatlan
 785 57|                   némán néztem sokáig, s a nélkül, hogy ő engem látott
 786 57|             engem látott volna, eljövék. A szoba közepén állott, levont
 787 58|               Dorog, május 4.~Az vala ám a keserves pillantás, midőn
 788 58|                keserves pillantás, midőn a szekér már készen várt,
 789 58|                 még egyszer végig mentem a szobákon, s mindent oly
 790 58|              Elborzadtam, s mentem. - Az a szép remény, hogy e szobákban
 791 58|              örömmel vetem magamat neki, a szeretettnek karjai közzé,
 792 58|                   hová levének mind azok a ragyogó kilátások? - Oda
 793 59|               enyém lehetett volna ő, ő, a kedves! s így egyik szendergés
 794 59|                   s így egyik szendergés a másiknak tol karjai közzé -
 795 59|                  hallgass meg akkor, te, a ki e mély gyötrelmet látod!
 796 60|                   16.~Jaj nekem, hogy az a boldogság, hogy az az öröm,
 797 60|                csinált, úgy futa el mint a sebes Duna vize, mely elfut
 798 60|               Csak egy, csak egy csöppet a te enyhületéidből, Mindenható!
 799 60|                tőle! - - De mire kell ez a véget soha nem található
 800 60|                ha tőle megnyernéd is azt a kézszorítást, melyet ennyire
 801 60|               nélkül nem volna jobb mint a marha! - Vaktában tolongunk
 802 60|              marha! - Vaktában tolongunk a lehető és a való között,
 803 60|           Vaktában tolongunk a lehető és a való között, s ön magunkban
 804 60|                   s ön magunkban hordjuk a veszélyes ellenséget, mely
 805 61|                20.~Itt vagyok; s óráimat a Belvederben töltöm és a
 806 61|                  a Belvederben töltöm és a művészek dolgozóiban. -
 807 61|        dolgozóiban. - Az is haszontalan! A boldog szerelem megnyitja
 808 61|                boldog szerelem megnyitja a szívet mind annak érezésére
 809 61|              szívet mind annak érezésére a mi szép, a mi a nagy; a
 810 61|               annak érezésére a mi szép, a mi a nagy; a szerencsétlen
 811 61|                érezésére a mi szép, a mi a nagy; a szerencsétlen azt
 812 61|                  a mi szép, a mi a nagy; a szerencsétlen azt összehúzza. -
 813 61|            levének az idők mikoron engem a Corregio szép Iója magamon
 814 61|                 hogy szemem előtt eltűne a világ minden boldogságaival
 815 61|        boldogságaival és bolondságaival! a midőn a vatikáni Apoll,
 816 61|                  bolondságaival! a midőn a vatikáni Apoll, s a szép
 817 61|                midőn a vatikáni Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek
 818 61|               Apoll, s a szép Antinousz, a Medicsiszek Vénusza és mennyei
 819 61|            Vénusza és mennyei kis Psyche a lepével, úgy elfogtak, hogy
 820 61|               eseményeknek műve; s értsd a művész kifejezését! - egy
 821 62|                  ha nem látnám, hogy azt a legszívesebb szánakozás,
 822 62|                 legszívesebb szánakozás, a leghűbb barátság sugallotta.
 823 62|               kívül nem találtam senkit, a kit szerethetnék, a ki hajlandóságomat
 824 62|              senkit, a kit szerethetnék, a ki hajlandóságomat inkább
 825 62|                 birtoka után ne vágyjak. A ki annyi érdemmel bír, mint
 826 62|                   Mely hasonlatlan volna a mi egyességünk! Ő nekem
 827 62|                  mi egyességünk! Ő nekem a maga teljes gazdag szívét,
 828 62|               gazdag szívét, ifjúságot s a szépségnek minden kecseit
 829 62|              fogna válhatni. Elhallgatom a mit beteg állapotom mondhatna;
 830 62|             mondhatna; értsd meg, s vedd a mondottakhoz, hogy nekem
 831 62|             csöndes pillantatom, idegeim a rettenetes szenvedések által
 832 62|                 ez nem volna is, előttem a képe mi voltam egykor, s
 833 62|          kérdeném tőled: Ha látnád, hogy a gyermek késhez nyúl, elégnek
 834 62|             elménk mikor hasonlít inkább a gyermeki korhoz, mint midőn
 835 62|                 engem! Én már fonnyadok. A ki engem élni s szenvedni
 836 62|          kiáltásomat. Intésére előállott a halál, s kijegyzett azoknak
 837 62|              jegyekkel, kik közel vannak a megszabaduláshoz, s arczomról
 838 63|                 jun, 3.~Ez órában veszem a hírt, mely téged is elrettente,
 839 63|            órában indulok Sághra. Oh, ha a szegény bátyámat már életben
 840 64|                   8.~Most csak azt, hogy a bátyámat életben lelém.
 841 64|                 is attól rettegünk, hogy a szél, mely bal részét megsújtotta,
 842 64|                meggyűltek könyűi, s mind a mit mondhatott, e két jelentős
 843 64|              tőle ágyba mehetni.~Mihelyt a húgomat magára hagyhatod,
 844 64|             hagyhatod, kérlek, siess ezt a tiszteletünkre méltó öreget
 845 64|           Csókold őtet nevemben, őtet, s a kedves most szülöttet!~ ~
 846 65|          Ipolyságh, jun. 12. ~Megtörtént a mitől rettegék: a bátyám
 847 65|             Megtörtént a mitől rettegék: a bátyám nincs többé. Egy
 848 65|                 szent tetemeit általadni a földnek, a szerint, a hogy
 849 65|            tetemeit általadni a földnek, a szerint, a hogy azt maga
 850 65|          általadni a földnek, a szerint, a hogy azt maga kívánta: nem
 851 65|                czifra emlék nélkül. - Az a közönséges szomorúság, mely
 852 66|                 Mihelyt egészségem, mely a siettetett út és ezen halál
 853 66|            megengedendi, nálad leszek, s a ti karjaitokban fogok éledni
 854 67|            általesem szenvedéseimen, itt a hideg ősz; s ha a fáról
 855 67|    szenvedéseimen, itt a hideg ősz; s ha a fáról leesni látok egy levelet,
 856 67|          gondolat: Szélen állok! - Midőn a tavasz megint itt leszen,
 857 67|                  virágot s új életet önt a földre, csöndes álmot fogok
 858 67|               csöndes álmot fogok aludni a sírban. Akkor járulj te
 859 67|                  sírban. Akkor járulj te a boldoggá lettnek sírjához,
 860 67|                  mondd magadnak, hogy én a te bánatodnak s e név nélkül
 861 67|               nélkül való érzéseknek ezt a pillantását érzettem, s
 862 68|                gyanítathatja veled, hogy a hír, melyet hoz, nem lehet
 863 68|          elkészülés nélkűl meg ne lássa; a hír bátyját illeti.~Hasztalanok
 864 68|            Sokáig tartó kedvtelenségéből a postamester gyermekeinek
 865 68|              pillantatok mulva - képzeld a történetet! - Szentpéteri
 866 68|                   Szentpéteri s felesége a szobába lépének. A megháborodás
 867 68|              felesége a szobába lépének. A megháborodás ezekben csaknem
 868 68|              csaknem oly nagy vala, mint a mi szegény barátunkban,
 869 68|          pillantattal voltak megzavarva; a váratlan látásból eredő
 870 68|             látásból eredő megszeppenést a legszívesebb, legforróbb
 871 68|                testében. Nincsi mind azt a mit a legbarátibb indulat
 872 68|          testében. Nincsi mind azt a mit a legbarátibb indulat s egykori
 873 68|              emlékezete, férje, valamint a legszentebb hűség és a hála
 874 68|          valamint a legszentebb hűség és a hála érzései mondathatnak,
 875 68|                tehete annak érzése, hogy a Bácsmegyei inségének ők
 876 68|              inségének ők az okai. De ez a nyájasság, ezek a gondok
 877 68|                  De ez a nyájasság, ezek a gondok még ingerlették a
 878 68|                 a gondok még ingerlették a szenvedő gyötrelmeit, s
 879 68|        fölvidíthatná e, s nevén szóllítá a gyermeket, kit a Bácsmegyei
 880 68|                szóllítá a gyermeket, kit a Bácsmegyei nevére s férjéére
 881 68|          neveztetett, s fölnyújtotta azt a mi barátunk csókjára. Ennek
 882 68|                   Nincsi veszteg maradt, a legszívesebb részvéttel
 883 68|           ágyáról; régi erejét visszaadá a fölriadt szerelem; s Nincsinek
 884 68|      fölemelkedvén s karjai közzé fogván a szép sírót. Nincsi, te sírsz?
 885 68|               eljövénk.~Budáig eltiltott a beszédtől, s magába sülyedve
 886 68|         beszédtől, s magába sülyedve ült a szekérben. Rettegtem életéért,
 887 69|          resignálva van. Csöndesen várja a gyógyulást, vagy kínjainak
 888 69|            kedves jó hugomat s férjét! s a halál alvása csöndesen vitte
 889 70|                 TOLDALÉK~SZALIE JÜLIEHEZ~A bártfai feredőben.~Harmadik
 890 70|              mely boldogokat nevezetesen a tiszteletre s szeretetre
 891 70|               alkalmasan nem ismered. De a mely történetet neked e
 892 70|            kívánja, hogy az egyetlennek, a hasonlíthatatlannak, újabban
 893 70|                 mert őrajta nincs semmi, a mi az egészre szükségesképen
 894 70|                  tartozzék, nincs semmi, a mi az egésznek hatását ne
 895 70|                  nevét hallandod, ki az, a kit én ennyire csudálok,
 896 70|                 mindketten csinálánk, és a melyet én itt, elveszve
 897 70|               reggel óta mind addig, míg a társaság szélylyeloszol
 898 70|            Consiliárius Belényesi egyike a szeretetre legméltóbb férfiaknak.
 899 70|           magamat, ha közelébb nem volna a hatvanhoz, mint az ötvenhez;
 900 70|              ötvenhez; és mégis mindent, a mit rajta látunk, őszülni
 901 70|             akarják tartatni. Moralitása a legtisztább, elméje igen
 902 70|                  szeretettel tölt el túl a tiszteleten maga iránt mindent,
 903 70|          tiszteleten maga iránt mindent, a ki körébe lép. S az én asszonyi
 904 70|                én asszonyi ideálomnak ez a férfiideál leve férje! Soha
 905 70|              imponál, s felsőbbségét még a gondatlanokkal is érezteti,
 906 70|              gondatlanokkal is érezteti, a consiliáriusnéban egynél
 907 70|                mértékben ne érezze. Amaz a mint mondám, egy szép ábrázu,
 908 70|                  ez egy szerény asszony, a ki semmivel sem csinál lármát,
 909 70|           semmivel sem csinál lármát, és a kinek bájoló hatalma kaczérságnak
 910 70|      kaczérságnak látszik; ha tudniillik a kaczérság többet nem talál
 911 70|             többet nem talál tenni, mint a mit coquetterienek mondunk. -
 912 70|                 élni merészlettem; de az a báj, mely ezt a páratlan
 913 70|      merészlettem; de az a báj, mely ezt a páratlan teremtést elfutja,
 914 70|                  nem lelni semmit abból, a mi façonnirozott, oly ellenállhatatlan
 915 70|                csak hangzása is, maga az a szózat, mely ajakiról foly,
 916 70|               ajakiról foly, olyan, hogy a hallót egészen megrázza,
 917 70|              lankadást mutatna, ha rajta a legszebb két szem, kék mint
 918 70|                 teljes mértékben megadta a nevelés, s a természet a
 919 70|           mértékben megadta a nevelés, s a természet a nevelésnek nagyon
 920 70|                 a nevelés, s a természet a nevelésnek nagyon megkönnyítette
 921 70|            semmit, minden mesterségeiket a ravaszkodóknak végtelenül
 922 70|                  azoknak, édes barátném, a kik, engemet dicsérni szeretvén,
 923 70|                azon mértékben tulajdonom a jóknak tisztelete, a mások
 924 70|          tulajdonom a jóknak tisztelete, a mások érdemeiknek megismerése
 925 70|            érdemeiknek megismerése és az a heves vonszás irántuk, a
 926 70|                 a heves vonszás irántuk, a mely mértékben sok társaink
 927 70|              mely mértékben sok társaink a nevetségest szokták hajhászni,
 928 70|                 is, hogy e magasztalást, a leghízelkedőbbet, a mit
 929 70|        magasztalást, a leghízelkedőbbet, a mit képzelhetek, valamennyire
 930 70|                 érdemlem. Mert mióta ezt a nagy, ezt a jó asszonyt
 931 70|               Mert mióta ezt a nagy, ezt a jó asszonyt látom, bátortalanul
 932 70|             titkomra senki nem eszmél, s a figyelmet, melyre általa
 933 70|                  tulajdonítani: de halld a scénát, melyet neked sírva
 934 70|               mint máskor szokott, s így a társaság már régen együtt
 935 70|               hogy az inséparable is jő. A társaság kegyesen itéle
 936 70|          közzéjek érék, mindnyájan kérék a consiliáriusnét, hogy a
 937 70|                  a consiliáriusnét, hogy a kis szerényt köszöntené
 938 70|                 köszöntené leányának. Ez a mint az anyám és én fellépénk,
 939 70|              elmondá nekem mi történt, s a legkegyesebb kifejezésekkel,
 940 70|                gyermeki hív tiszteletet. A jelenvalók látták, hogy
 941 70|                 Odolinszkyné megújította a scénát. Egy ily jó gyermeknek,
 942 70|                 adnunk: nevezze atyjának a tiszteletre legméltóbb férfit
 943 70|                  kedves leány, úgy mondá a grófné, s emlékezzél róla,
 944 70|            szerencsét nekem köszönheted. A tiszteletreméltó öreg azzal
 945 70|              tiszteletreméltó öreg azzal a nyájassággal fogadta a grófné
 946 70|             azzal a nyájassággal fogadta a grófné kérését, mely senkinek
 947 70|                megpihennem, s úgy osztán a történetet, melyet beszélni
 948 70|         Belényesi, s az én, kedves anyám a consiliáriusné, és én -
 949 70|             consiliáriusné, és én - mert a gyermekké fogadás aktja
 950 70|               elválhatatlan - kiindúlánk a széles alléen, s még távolról
 951 70|                 s még távolról meglátánk a generált, hátradőlve egy
 952 70|                mellőzheténk. Félre tette a könyvet, s szemüvegeit elrakván,
 953 70|             üdvözle. - Gyermekké teve ez a könyv, úgy monda, s egy
 954 70|           leányka! Jülie! találd mi vala a könyv? - A te Bácsmegyeid! -
 955 70|                találd mi vala a könyv? - A te Bácsmegyeid! - A consiliárius
 956 70|             könyv? - A te Bácsmegyeid! - A consiliárius tudakozá, ha
 957 70|                consiliárius tudakozá, ha a generál a könyvet most olvassa-e
 958 70|      consiliárius tudakozá, ha a generál a könyvet most olvassa-e először,
 959 70|           megszerete, s most nem magáért a könyvért, hanem az általa
 960 70|                maradtak más örömei, mint a visszaemlékezés, s ő az
 961 70|                 érzésekért nem pirúl: de a könyv előtte tegnapig ismeretlen
 962 70|                kit gyönyörködve néze még a nap felkelte előtt olvasni
 963 70|                  De az ifju felelt, hogy a mint excerptái bizonyítják,
 964 70|                 excerptái bizonyítják, ő a románban nem a románt olvassa,
 965 70|            bizonyítják, ő a románban nem a románt olvassa, noha aestheticai
 966 70|               kérdé Belényesiné. Szintén a gyászos katasztrófig, mélt.
 967 70|             felele Vasvári. - Én ismerem a könyvet, monda ez; szabad
 968 70|          tudakoznom, mit itél generál úr a Nincsi charaktere felől? -
 969 70|                  felakadni nem lehet; ha a leány és szülei hibásoknak
 970 70|             fogná szánhatni az olvasó, s a román eltévesztette volna
 971 70|                román eltévesztette volna a maga czélját. Az effélék
 972 70|                 előérzéseim voltak, hogy a kezdést valami komoly fogja
 973 70|          kedvetlen, ha kimondom, hogy az a Nincsi, a kit itten festve
 974 70|              kimondom, hogy az a Nincsi, a kit itten festve lát, senki
 975 70|               kedves Cecilem, és hogy én a hűségtelen, hálátlan Szentpéteri
 976 70|                jutalmául, melyeket reánk a Bácsmegyei leveleinek kiadója
 977 70|          Belényesiné igy kezdte beszélni a történetet: ~Gondosabb,
 978 70|                  lehet, mint azok voltak a kiket nekem ada áldásul
 979 70|                 nekem ada áldásul az ég, a gyermek soha inkább nem
 980 70|                és anyám, legszebb példái a házassági egyességnek s
 981 70|              örvényeire, nekem mindenkor a házasság tétetett ki tárgyképen,
 982 70|             tétetett ki tárgyképen, mely a mint az atyám előttem is
 983 70|           előttem is szerette emlegetni, a mi nemünknek egyetlen ösvénye.
 984 70|           társaságomba ne lépjenek, hogy a köz veszettség árja által
 985 70|              által el ne kapattassam: de a jókat önmagok vezették felém,
 986 70|                atyám szoros barátja volt a Bácsmegyei atyjának, s ez
 987 70|                Bácsmegyei atyjának, s ez a barátság, az által, hogy
 988 70|         mindketten consiliáriusok voltak a helytartó tanács mellett,
 989 70|               tanács mellett, s így őket a szív érzésein felül a hivatal
 990 70|               őket a szív érzésein felül a hivatal is egyesítette,
 991 70|                  hogy ha az az ifjú, kit a kiadó Bácsmegyeinek nevezett
 992 70|                   s tiszteltem benne azt a szép lelket, mely véle az
 993 70|            útjaikat kerülteté, mely őtet a részegek nagy seregében
 994 70|                  józanon tartotta; de az a hajthatatlanság, mely igen
 995 70|   hajthatatlanság, mely igen is gyakorta a kevélységig s keménységig
 996 70|               ment, eltola tőle, s őtet, a ki szeretetni kivánt, nekem
 997 70|                 levelek emlegetnek, azok a hűség esküvései, azok a
 998 70|                  a hűség esküvései, azok a magányos sétálások, csak
 999 70|                 magányos sétálások, csak a kiadó czifrázmányai, arról
1000 70|                  félre érteni akarna is, a ki szüléimet az ő bölcsen