Part

 1 1 |   körül elfeledkezém! - Ha ezt így elnézem, jó Nincsi, s elképzelem,
 2 4 |         hogy egy rövid elválás így elbúsít, ily alkalmatlanná
 3 6 |    neki itt újabb kiömlést; és így csak egy rövid történetét
 4 21|        hagyám, hozzánk lépe, s így szóla nieszéhez: Igen is
 5 21|       meg ezer okok indíthaták így bánni! Ezer meg ezer okok
 6 21|      nagysádnak hatalmat engem így kínozni? Föleszméltem s
 7 22|      soha többé föl nem lelik. Így menénk jó darabig összeölelkezett
 8 23|   nézne s nekem mosolygana. Ha így álmodozom, s az időt említem,
 9 24|        kelle fujnom magamat, s így jónak láttam elfordúlni
10 24|     bár önmagadat szórhatna el így a szél, hogy ne maradna
11 27|        mindent, hogy az örökké így lesz, hogy ő örökké enyém
12 28|    Tudd te, kedves Sennuccióm! így kezdi Petrarca egyik szép
13 29|        fájdalmaimat - ha mikor így ellágyulok, s félre vonom
14 32|       szerencsés megfutásában. Így osztán térj meg borostyánnal
15 43|  elvesztem, el kell vesztenem. Így számlál minden perczentést
16 43| rettenetes lépést. Midőn hevem így elragad, s a birtoka után
17 44| elveszni a tolongók között; és így csak Szentpéterinek és Endrédinek
18 49|        kedvéért, mert ez nekem így is boldogságom. ~ ~
19 53|  mondják magok, oda engedik; s így világos, hogy a mit részvétnek
20 59|        volna ő, ő, a kedves! s így egyik szendergés a másiknak
21 59|     tol karjai közzé - s mikor így azt álmodozom, hogy egészséges
22 70| ágyából mint máskor szokott, s így a társaság már régen együtt
23 70|       vevénk vala más útat, de így többé őtet el nem mellőzheténk.
24 70|      pirulás nélkül lehetne; s így, magam is kedvet kapék olvasására. -
25 70|    helytartó tanács mellett, s így őket a szív érzésein felül
26 70|      őtet két kézzel fogadták. Így én magam s szüléim az állhatatlanság,
27 70|        feledhetetlen helyet, s így nem sokára szóval pótolom