Part

 1 1 |    örvendő csattogásokkal szaladt fel és ismét alá a húrokon -
 2 1 |          ó Nincsi! mint hajtottam fel olyankor az örömpoharat,
 3 1 |         te engem miként ébresztél fel édes csókod által álmaimból,
 4 6 |           test? Nézd mint olvaszt fel bennem a te emlékezeted
 5 6 |      minden érzést, mint melegíti fel szívemet, mely egész nap
 6 9 |  kebeledben sírhatnám ki! Csókold fel e cseppet, kedves leány!
 7 10|      Szívemben ezer indulat zúdul fel, de nem lelek szót, a mivel
 8 14|        tevél, melyen talán minden fel fogott volna akadni, de
 9 21|    Kiszöktem, s egy kocsiba vetém fel magamat.~Most itt ülök lakó
10 23|           vala az ángyomnál, hogy fel legyek szabadítva minden
11 23|     minden táncztól; s alig lépék fel, s egész reggeligre ki valának
12 24|          s azon kérdéssel riaszta fel andalgásomból, hogy miért
13 28|      nekem ezt írhatd? Tartóztass fel egy omló folyamot, ha tartóztatni
14 36|     fölfog, makacs tapadással fog fel, utoljára szerencsétlenné
15 44|      melyet még teheték: bár soha fel ne ébredjek többé! A halál
16 44|     láthassam. Eléggé korán juték fel tetejére, s eltikkadva s
17 44|          lepe meg, hogy ha bátyám fel nem keltetett volna, elalvám
18 44|        Azalatt minden hivatalosak fel valának gyülekezve, s egyedül
19 44|     gyönyörű könyűit szárasztotta fel. Bár ezek legyenek az utolsó
20 44| boldogságaimnak emlékezete támada fel. Helyet fogék a tánczolók
21 44|         hogy kínjaimból te oldozz fel, halál! te feloldó, megkönnyítő! -
22 47|        síron látjuk meg. Ilyenkor fel akarom vidítgatni s felőled
23 51|      halálnak? Hah! mint hörbölöm fel e gondolatot mint életnek
24 51|     szendergettem, s arra ébredék fel, midőn ablakom alatt egy
25 68|      legforróbb örvendés váltotta fel, s mind Szentpéteri, mind