Part

 1 1 |          Nincsi! akkor egyszerre előttem terem angyalképed, s szent
 2 3 |       vezérem leszen s kalauzom, előttem megyen, mint a világosság
 3 9 |   kedvességében jelene meg ismét előttem. - Ha azon édes pillantatokra
 4 9 | elszomorodott elmémet, s a világ előttem ujólag elysiummá változik
 5 12|      lehetetlen volt kitanulnom. Előttem az legcsudálatosabb, hogy
 6 14|         emberek inségeit. Puszta előttem a világ, mióta nincs nekem
 7 17|     hosszú fáradságos út nyúl el előttem, s legdühödtebb kísérők
 8 21|      mint hiteszegett leány álla előttem: én pedig még soha nem állék
 9 21|       megbántott kevélység festé előttem úgy tűntek el lelkem előtt,
10 24|        egy asszonyi alak megálla előttem, s azon kérdéssel riaszta
11 26|      Mintegy tizennégy napra egy előttem egészen ismeretlen tájra
12 27|     eldőlök egy köven, s a világ előttem elalkonyodik, s az összeszorult
13 30|        csendes pillantat! enyész előttem, mint az árny, midőn tartóztatni
14 34|         végtelen mindenben, mely előttem itt elnyult, széjjeltekintek,
15 39|       jobbját? Szívemet valamely előttem ismeretlen s meg nem magyarázható
16 43|  szerelem boldog ideje úgy lobog előttem mint egy hosszan elnyult
17 44|      egyszerre rántattanak félre előttem, Marosi! oh miért nem nyele
18 44|          látnom, mint igyekeztek előttem elfedni azon szemrehányásokat,
19 44|  titkolni óhajtott háborodással, előttem és mellettem el-elsuhinta,
20 45|           s - lásd e szilke vért előttem - ez annak következése.~
21 48|     Klárid elhagytak, oly puszta előttem a ház, hogy magamat alig
22 50|       mint egy angyal, megjelent előttem. Nekem nyújtá jobbját, s
23 62|         ha mind ez nem volna is, előttem a képe mi voltam egykor,
24 70|        gyönyörrel éltetett, mely előttem már sok esztendő óta ismeretlen -
25 70| tárgyképen, mely a mint az atyám előttem is szerette emlegetni, a