Part

 1 1 |          szeretjük, de ez aggást szívem még soha nem érzette. -
 2 1 |        nem irhatok tovább; pedig szívem oly igen tele van. - Élj
 3 8 |       sírba; mert nékem csak egy szívem van, s az tiéd; csak egy
 4 9 |          örömest mulatnék. Midőn szívem bánatjában csaknem meghasad,
 5 14|         bajomat elszórhassam, de szívem bár mely nyilva volt is,
 6 17|   fölugrani és menni - egy vala. Szívem döbögve vert. Magam is szégyenlem,
 7 21|  örömeitől, - Barátom! mint vere szívem, midőn magamat ismét ily
 8 21|          leltem, de - más iránt! Szívem elborzadt e kémlés alatt,
 9 21|        elégséges vala arra, hogy szívem az ezelőtt még kevéssel
10 24|       éjt igére nékem, akkor, ha szívem szűk vala boldogságom teljének,
11 24|      megemlékezem fogadásodra, s szívem, midőn magamat vádlom, megnyugtatást
12 24|    apróságok által bizonyítgatni szívem érzéseit, melyeket annál
13 24|      neki még egyszer, hogy őtet szívem végtelenül szereti; vég
14 24|        ha kimondhatám vala a mit szívem e pillantatban érzett, Nincsi
15 28|     Kivánságaim nem enyhülnek, s szívem még olvadoz a megszokott
16 39|         nem kell-e tenéked az én szívem előtt kedvessé lenned? sokkal
17 39|   megszentelt gyolcsot; monda. - Szívem tele volt; láttam a veszélyt,
18 39|      melylyel ezen jó öreg iránt szívem örökre eltölt, lélegzet
19 44|       Isten! te látád könyűimet. Szívem minden derülő felhőcskének
20 44| általellent mutaták ki a helyet. Szívem nagy érütésekkel vert. Endrédi
21 44|         lak vár! Mint szélesedik szívem ezen odavágyással! mint
22 46|    írhatok. Ne kérdd mint vagyon szívem. Kérdd a kinek egy órában
23 66|        is, hogy menjek hozzátok. Szívem azt inkább tanácsolja, náloknál.