Part

 1 1 |              fogom meg e gondolatot; pedig minden pillantatban, minden
 2 1 |         hagynom; nem irhatok tovább; pedig szívem oly igen tele van. -
 3 12|             boldogítottad; örökséged pedig kérdést nem szenved. De
 4 13| szemtelenségemért, elmétlenségemért. Pedig a megvetés nehezet nyom,
 5 17|          hivatalok csillogásán, most pedig szolgálni teljesen alkalmatlan
 6 17|             elébe, hanem kímélés; ez pedig oly istenség, melynek minden
 7 21|     szenvedék mint képzelnem lehete; pedig megjövendölém, hogy sokat
 8 21|               az merő történet; hogy pedig a Nincsi szüléi őtet elfogadták,
 9 21|   hiteszegett leány álla előttem: én pedig még soha nem állék leány
10 21|             sugárlották vissza. Most pedig egyszerre, egészen egyszerre,
11 21|            együtt mulata velek, most pedig kiszakasztva társaságokból,
12 22|           egymást, te elpirultál, én pedig téged mindjárt kimondhatatlan
13 23|            öreg neveti az ő örömeit; pedig ezek az örömek való örömek,
14 42|           melyik utczán ki lakik, én pedig merültebb voltam, mint hogy
15 44|          méne, a Lolott szekerén, én pedig a bátyámén a bátyámmal.
16 44|           alig bírtam magamat; midőn pedig elválánk, s Nincsi, elöntve
17 45|             lehetsz ura magadnak. Ha pedig a körülmények veszedelmes
18 47|               nem könnyű, egészséged pedig neked nem engedi, hogy te
19 49|              boldogságokat iszol. Én pedig elzárva ülök azon helyt,
20 50|       óráinkra - mely kinézés az! Te pedig, barátom, - de minek mondjam
21 50|             jövendő előttünk, a múlt pedig hátunk megett elterjed,
22 54|    Szentpéteri kiment volt, Nincsije pedig, a mint cselédjei mondják,
23 70|       elvégezte, s Göttingába, onnan pedig Ángol-, Franczia- és Olaszországba