Part

 1 1 |      mibennünket! ti szíveinkkel együtt vészitek el azt az erőt
 2 1 |         vala az midőn estvénként együtt sétálánk a bástyán, vagy
 3 1 |    fényében, s az az érzés, hogy együtt vannak, miként melengeti
 4 6 |          Mely napom vala, ha azt együtt tölthettem volna veled!
 5 12|           melyben az üres főkkel együtt sokszor még a jók is oly
 6 21|            A társaság alkalmasan együtt vala már, midőn a szála
 7 21|     barátjainak víg körében élt, együtt mulata velek, most pedig
 8 23|        időt említem, mikor ottan együtt ülék mellette, keze kezemben
 9 23|     rejtett el, és én, mi ketten együtt menénk. Úgy véltem, senki
10 24|      tőlem kapott, midőn először együtt menénk alakos bálba, s én
11 31|    kiosztok közöttök. S ime most együtt járjuk az utczákat, s osztogatjuk
12 32| tiszteletet érdemlő jóságával. - Együtt vevém vele a tiédet is,
13 36|         vala, elmult fölöttem, s együtt tűntek el vele, mind azon
14 39|       hogy fortepianoja énekével együtt látszott elhalni. Végét
15 42|    boldog voltam én! S ha sokáig együtt nem leheténk, s végre a
16 42|        beszédes némaságban ülénk együtt! mely szent vala nekünk
17 43|     reggel, hányan óhajták velem együtt a te följöveteledet! Ime
18 44|         a hold alkonyló fényében együtt síránk, midőn mellyemen
19 50|       kivel, midőn a Duna szélén együtt sétálánk, s a víznek sebes
20 55|           nagyon kért, hogy vele együtt menjek hozzá; felesége ugyan
21 56|     legyen gondod, hogy ez a kép együtt szálljon sírba velem. Ne
22 70|     anyám ajánlását, hogy velünk együtt jőjj el te is! mily nagy
23 70|         így a társaság már régen együtt vala, midőn mi is közéjök