Part

 1 7 |            mindennapiak! Rettenetes látni, hogy az emberek oly reményeket
 2 7 |         eléggé szemtelen és pogány, látni hogy a szerencsétlen gyermek
 3 7 |           melyből nincs szabadulás, látni, miként vesznek óráról órára,
 4 17|           Nincsi kisded agarát! Ezt látni, elgondolni, hogy maga sem
 5 19|             sokba! - hát még ennyit látni, ennyit várni! - E képzeletben
 6 19|         akarék. Nem volt erőm. Őtet látni - e rövid boldogságtól meg
 7 20|            Holnap látnom kell őtet! látni fogom őtet. Az idősb Surányi
 8 21|         örömem lesz e derék ifjúval látni összekelni; az volt öreg
 9 23|          ezen korokat oly széppé, s látni fogod, hogy épen e gyönyörűségek,
10 31|            a tova ver, vágyok ugyan látni őtet, de az ezer szélvész,
11 31|            kisded alamizsnát. - Azt látni, hogy Teréz mely szeretetre
12 31|      szemeikből a hála könyűi - ezt látni barátom, egyetlen öröm a
13 37|             a boldog alföld lakósai látni, s visszafelé Szomolnoknak
14 43|             még is kénytelen leszek látni, hogy karjaim közzül kiragadják! -
15 44| megvilágosodék, hogy gyertya nélkül látni lehetett, vevém kalapomat,
16 44|             a reggelt. - Fájt nékem látni, hogy ez a jó ember mit
17 47|           történhetne, hogy egymást látni sok ideig nem fogjuk. -
18 52|           Szentpéterinét! mindennap látni, s nemsokára mint anyát
19 52|              s nemsokára mint anyát látni, nem - arra nincs elég erőm.
20 57|              Nagy vigasztalás nekem látni, hogy némely jók ily érzékenyül
21 70|     megkedvelte az ifjú szorgalmát, látni akarta ki légyen, s szorgalma
22 70|            nem volt eléggé csendes, látni mint áll ő énnálam, s érezvén