Part

 1 1 |           is, mely minket éltet; s akkor osztán lehelletetek nekünk
 2 1 |         megint boldog leszek - oh! akkor nem bírok hevemmel, ki kell
 3 1 |   hűségeket egymás iránt - Nincsi! akkor egyszerre előttem terem
 4 3 |            kezd ismét ingatni, óh, akkor oda lészesz! - Az emberi
 5 7 |      csengeni fog füleidben, s jaj akkor neked! Halasi meggyőzte
 6 21|           s jobbommal Nincsit csak akkor akarám megkínálni, mikor
 7 21|      bennünk megkoronáztatik - ah! akkor kivánnám, hogy halálos elbutulás
 8 22|          bánat dulá, be jól voltak akkor dolgaim! Könyűidnek mindenike
 9 22|           Nincsi, Nincsi! ha nekem akkor, midőn téged először láttalak,
10 22|     eszméletem oda lett - ha nékem akkor Géniuszom megsugta volna,
11 23|        miket s mennyit nem tudtunk akkor mindketten mondani egymásnak! -
12 24|           csendes éjt igére nékem, akkor, ha szívem szűk vala boldogságom
13 26|           egy-két napi pihenést; s akkor oly csendes, oly bátor lélekkel
14 35|      mindent ha mi kezembe akad; s akkor osztán szégyellem elmétlenségemet
15 36|           elébe vezetni Nincsit, s akkor osztán Isten veled, kedves
16 41|            megkülönböztetéseiknél. Akkor megyek, mintha űzőbe vettek
17 42| pongyolájában lenéze, mint szökött akkor, miért ágaskodott alattam
18 42|          fogadta, oh! mint feledék akkor mindent! mely nagy valék
19 43|      enyéimbe. Ezek még azok a kik akkor voltanak: az övéi - - -
20 44|          mennyire az által magamat akkor bántva, ingerelve érzém.~
21 59|     helyébe reám - oh hallgass meg akkor, te, a ki e mély gyötrelmet
22 67|       álmot fogok aludni a sírban. Akkor járulj te a boldoggá lettnek