Part

 1 29|     Az ifjú Csengeri testvére Teréz, egy szeretetre méltó teremtés;
 2 29|     vonom magamat egy szögbe, Teréz utánam jő, s összeöltött
 3 31| alamizsnát. - Azt látni, hogy Teréz mely szeretetre méltó leereszkedéssel
 4 31| pillantások, a melyekben a jó Teréz jobbján függve, embertársaimnak
 5 36|       nem tudom hány ízben, s Teréz mind addig mulatott fekvésem
 6 36|   ajakim szép kezére nyomtak. Teréz sírt. Félek, nehogy érzékeny
 7 38|  vagyok, barátom! oda vagyok! Teréz - ah, képzelheted-e s nem
 8 38|    nem dőlsz e el ijedtedben? Teréz ég érettem! Ég, és ennek
 9 39|      melyeken eddig jöhessek. Teréz valahova kifordult volt.
10 39|      akarék lemenni, hogy míg Teréz haza jő ott mulassak; s
11 39|      terhes leend az elválás. Teréz felkölt, s egy ablakba vonszott.
12 39|     estéje? - Higyjük azt, jó Teréz, mondám neki, ajakimhoz
13 39|    zarándok az ereklyét, mint Teréz most az én portrémat. De
14 39|  jelenteni, hogy minden kész. Teréz egész erejét összeszedé.
15 39|      fog utánad siránkozni, - Teréz! mondám; nagysád-e énutánam? -
16 39|      szívemet, hogy sírhaték. Teréz elővevé kendőjét, s felszárasztá
17 39|          Mind, mind! tisztelt Teréz! felelék. Jó; úgy tehát
18 39|        midőn magamhoz tértem. Teréz a bástya ablakán könyöklött,
19 62|  tégedet igazságtalanná teve.~Teréz engem szeret, mondod: s
20 62|      annyi érdemmel bír, mint Teréz, osztatlan szívet kívánhat.
21 62|     ezekre azt mondanád, hogy Teréz engemet ismer, hogy tudja