Part

 1 3 |                erőt látszott gyűjteni. Míg még törzsöködben velő vagyon,
 2 3 |      törzsöködben velő vagyon, mondám; míg még erősen állasz, nem tarthatsz
 3 14|               bár mely nyilva volt is, míg egyedül valék, ismét bezáródik,
 4 20|             semmit meg nem tagadhatok. Míg engem Nincsi még szeretett,
 5 20|            engem Nincsi még szeretett, míg még az az édes remény táplált,
 6 21|         szokáshoz szabni. Hogy azonban míg én távol valék Budától,
 7 21|            magam kényemnek föláldozám. Míg hosszú mentegetőzésem véget
 8 21|         mellettem ül s kezemet tartja, míg szájából nevem nem zengett.
 9 22|               volnál, te lehetnél itt. Míg még karjaid közzé vethetém
10 29|                a kertnek tágas útjain, míg az éjjeli őr borzasztó ordításával
11 34| széjjeltekintek, s szemem addig mered, míg végre elgyöngül, reszketni
12 36|               mulatott fekvésem körül, míg az illendőség engedé. -
13 39|            kertbe akarék lemenni, hogy míg Teréz haza jő ott mulassak;
14 42|         eszembe juthasson; s e szerint míg magunkat körűltekinténk,
15 44|         szenvedéseimnek. Nem, barátom! míg csontjaimban lesz annyi
16 44|           elébb tovább vánszoroghatok, míg agyamban marad valami eszmélet,
17 44|              tudék mozdulni helyemből, míg Endrédi intve nem tekinte
18 52|              de oly kötés, alatt, hogy míg én élek, sem el nem adjátok,
19 53|        szakmányon estem által. Azalatt míg betegen fekvém, sokan méltóztattak
20 70|          hallok reggel óta mind addig, míg a társaság szélylyeloszol
21 70|              kegyesen itéle felőlem, s míg én, mindezek felől semmit